Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-20 / 272. szám

ttflS; Bovember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s s KÉPERNYŐJE ELŐTT Az elmúlt hét programjá­nak mérlegét főképpen az teszi pozitívvá, hogy szom­batom este egy sikeres tele­víziós átdolgozás szemtanúi lehettünk, vasárnap pedig Racine egyik feleraelően szép tragédiáját láthattuk a kép­ernyőn. A bíró é* a hóhér Akik olvasták Dűrrenmatt kisregényét, amely magyarul a Mai német kisregények kö­tetében látott napvilágot; azokat nem érhette váratla­nul az említett kisregény televíziós sikere. A koránt­sem csak bűnügyi történet ugyanis kitűnő, drámába il­lő dialógusai révén, valamint kiélezett helyzeteivel szinte kívánkozik a képernyőre. A szövegkönyv írójának. a po­zsonyi Striskonak nem is volt különösebben nehezebb dolga; tényleg csak egy-két részletet — tegyük hozzá, jelentéktelen részletet kel­lett kihagynia; ezt is azért, hogy tömörebbé váljék ma­ga a dráma. Kétségtelen, hogy a mozgalmasabb kül­sők kiiktatásával intenzíveb­bé is tudta tenni Bärlach nyomozó emberi drámáját, Dűrrenmatt története ugyanis ebben több — az elmélyült jellemábrázolásban — a szokásos debektív-his to­rtáknál, jóllehet azok ízeit la megtalálhatjuk groteszk alapállású írásművében. Jel­lemeket fest, és súlyos, ko­moly gondolatokat villant tel. A Schmied hadnagy vá­ratlan meggyilkolása körül támadt bonyodalom is jő alka­tom számára, hogy véleményt formáljon arról a békésnek mondott «vájd társadalom­ról, ahol a Gosíman-féle ala­kok aubája alatt nem éppen úszta politikai és gazdasági Szettnek folynak. Olyasmik, araflchc még a rendőrségnek <™ ülik beleütnie az orrát. Továbbá arra fa Jő, hogy rámutasson még a gyilkos­ságtól sem tartózkodó kar­riert zmwnra, amelyet ezúttal a túlságosam is ambiciózus Tnchanx testesít meg. Ez az a társadalmi kört- nyerni, amelyben a bét nagy «flenféi. Bärlach nyomozó és t a gazságokkal terhelt Gast- [nan utolsó nagy összecsa­pására. a leszámolásra kerül sor. A neves kriminalista, aki egész életében a bűnt üldözte, s az elvetemült bű­nöző, aki a bűnnel járt jegy­ben, némi túlzással a meg­testesült rossz, ismét szem­betalálkozik. Így lesz — négy évtized múltán ebből a vá­ratlan újra találkozásból a jónak és a rossznak össze­csapása. és természetesen a dürren matti életszemléletet és filozófiát tükröző vég; amikor a jó győzelme is csak egy gyilkos közbenjöttével születhetik meg. Bärlach rá­döbben. hogy a fenevadat csak egy másik fenevaddal pusztíthatja el. A dialógusok izzásából kö­vetkeztethettünk a feszültség I nagyságára, — jóllehet a szereposztásból eredően va­lamelyest vesztett ez a fe­szültség erejéből. Míg ugyan­is az egyik oldalon Páger Antal nyomozója teljes illú­ziót adott, — vele szemben egy inkább joviális öregúr- nák látszó Ajtay Andorban aligha lehetett még csak fel­fedezni is a lappangó fene- vadat, aki bármikor kész az ugrásra, Ajtay Gastmanja szereposztási félreértés. És még sem billent egyik oldalára a dráma; Mihályfi Imre rendező gyakorlott kéz­zel tartotta egységben a ki­dolgozott részleteket, nem a cselekményre, hanem az ala­kok rajzára összpontosítva erejét Finom, mértéktartó eszközökkel még krimi-izgal­mat is tudott teremtem. És valljuk be. amivél a svédek túlbonyolított krimi je adó­sunk maradt abból ízelítőt ttt kaphattunk. Az Irodalmi Képeskönyv tehát jól válasz­tott amikor választása is­méiéiben Dürrenmattra esett A Phaedra (fi EEJasgE <3SSK9t3jes5 RSflSSZIKtB mű. Racine talán legtökéle­tesebb drámája, s ezért a belőle készült televíziós film joggal került a magyar te­levízió Klasszikusok soroza­tába. A minimális cselefcmé- nyű tragédiában mesteri mó­don van együtt jelen a szen­vedélyek hevessége, az érzel­mek szépsége, és ami elma­radhatatlan: a kifejezés elő­kelősége. Sajnos, a német változat ennek az egységnek a visszaadásával adósunk ma­radt, Főként Phaedra alak­jának megformálásában ér­hettük tetten a rendezői munka hibáit A kemény ki­állású, zardonan fenséges ki­rálynőben nehezen lehetett ráismerni a lelkében gyötrő­dő, önmagával is tusakodó, a gyilkos szenvedély rabsá­gában vergődő szerelmés asszonyt Egyébként a drá­ma egész levegőjét valami ridegség járta át — s ezért magát a játékot kissé ide­gennek érezhettük. Nem úgy a hangot! A magyar szin­kron barvúrosan oldotta meg a nehéz feladatot — a német színészek prózai szövegéhez Somlyó György szépen szóló verses fordítását zökkenő­mentesen Illesztette hozzá. Az eredmény: egy, a német eredetinél humánusabb Phaedra, a kifejező magyar hangok — Kohut érzelemdús, Gobbi tisztán érzelmes hang­ja, a a férfiak érces bari­tonja a nemes veretű soro­kat úgy szólaltatták meg, mintha egy igazi magyar Phaedra előadást hallottunk volna. És la Racine televíziós bemutatása nem is hozott egyöntetű elismerést, a ma­gyar televíziót feltétlenül di­cséret illeti; hiszen milliók számára tette lehetővé, hogy még a középiskolás irodalmi anyagból is — méltánytala­nul — kiszorult remekmű­vel ismerkedjenek meg. Nem érthetetlen, hogy a nézők között akadt olyan, aki ed­di gélé Racine nevével sem találkozott — legfeljebb a hangzásához hasonló Racing labdarúgócsapat nevében. — Ezentúl feltétlenül tud majd egy Racine nevű klasszikus drámaíróról is, És ez nem kevés. Röviden A Halló ünnepi formát öl­tött az intervíziós adásra. íz­lésesen összeválogatott zenei és riportanyag töltötte meg műsorát. Igazi felfedezés is akadt. — Ambrus Kyri ri­porteri közremű' ödése. A rá­dióból már eddig is ismertük Ilyen jellegű tevékenységét, most a kamerák előtt is ugyanazzal a nyugalommal, fiatalos derűvel. feltűnő nyelvi biztonsággal és ter­mészetességgel látta el fel­adatát. mint ahogyan meg­szoktuk tőle a rádióban. Eljött a tavasz címmel Do­bozi Imre legúiabb drámájá­ról vita-riport készült. A ör rabot bemutató színészgárda cserélte ki véleményét kerti asztal mellett, egy-egy pohár sör kíséretében — kalappal a fejen, s utcai zajjal a háttérben. A beszélgetés ér­dekes volt — a kiállítás és a természetesnek vélt kör­nyezet zavart. Hegedűs Géza történelmi játékát, aki látta, nem bán­ta meg. A Könyves Kálmánt és korát idéző adás szóra­koztató történelem volt. Ne­künk szolnokiaknak külön is érdekes — „megjelent” Szol­nok ispán is — az egykori Szolnok-vár ura. A mezőtúri diákok új otthona Alig két hete, hogy ünne­pélyesen felavatták Mezőtú­ron a Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum 24 millió fo­rintos költséggel épült, há­romszázhúsz személyes kollé­giumát. A napokban arra jár­tunk. és készítettünk néhány képet róla. Tanítás után a diákok a kol­légium tanulószobáiban ké­szülnek a másnapi órákra. Rajzasztalokon készítik a há­zi feladatokat. Nem panaszkodnak a ta­nulók. A kollégiumául! az ebédlő, konyha és klubterem mellett, ízlésesen berendezett társalgóban tölthetik'szab’d • idejüket, ahol újságot olvas­hatnak, sakkozhatnak. ÚJRA OTTHON Rendelet a dohányipari termékek forgalmazásáról A belkereskedelmi minisz­ter — a pénzügyminiszterrel egyetértésben — az új gazda­ságirányítási rendszernek megfelelően az egész kereske­delmi ágazatra vonatkozó rendeletben szabályozta a do­hányipari termékek fogyasz­tói forgalmát. Kimondja, hogy az állami és a szövet­kezeti kereskedelmi és ven­déglátóipari vállalatokon kí­vül a MÉM által kijelölt vál­lalat szak- és mintaboltja, mezőgazdasági üzemi boltja, vendéglátó üzlete, továbbá a termelői bormérés forgalom­ba hozhat bel- és külföldi gyártmányú dohányipari ter­méket, ha a működési, illetve az italmérési engedélyben az illetékes hatóság az árusítást engedélyezte. A magánkeres­kedelemben nemcsak a do­hányárusok, hanem a fűszer-, a csemege-, az élelmiszerke­reskedők, a magánvendéglá­tók is árusíthatnak cigaret­tát. A magánkereskedőknek ehhez nincs is szükségük kü­lön engedélyre, az árusításra jogosultságot azonban az iparigazolványon fel kell tün­tetni; Belföldi és egyes külföldi do­hánytermékek a mezőgazda­sági és élelmezésügyi minisz­ter által kijelölt vállalattól, egyéb külföldi termékeket a belkereskedelmi miniszter ki­jelölése alapján árusító bel­kereskedelmi vállalatoktól szerezhetők be. Az utas- és ajándékforgalomba behozott külföldi dohányipari termé­kek is értékesíthetők, de csak az arra kijelölt vállalatnál, amely az átvételt egyébként nem tagadhatja meg A ma- gándohányárus arra is jogo­sult, hogy magyar állampol­gártól — a Konsumturist boltban valutáért vásárolt, jelzéssel ellátott, számlával igazolt — külföldi cigaretta4, megállapodásos áron átve­gyen, de csak az állami és r szövetkezeti kereskedelemben érvényes áron hozhatja for­galomba. A külkereskedelmi forga­lomban behozott dohányipari terméket csak akkor lelie4 árusítani, ha a csomagolásban az importáló vállalatra utaló jelzés vau. A buszról száll le. Még rajta a téli kabát s úgy kér­dezi: — Tessék, parancsoljon? — ■ ugyanezzel a mozdulattal már invitál is az elnöki szo­bába. Hány látogatója lehe­tett amióta községi tanács­elnök? Hányszor szállt le úgy az autóbuszról, hogy ebéd nélkül előbb még „be­ugrott” a tanácshoz? Nem tudom. — önről szeretnék Imi a.„ Be sem fejezem a monda­tot. Már készen a kifogás: 24-én lesz a választás. Az­után sem szívesen, de ha muszály_ — Amíg elnök elvtársra vártam, sétálgattam a fa­luban... — Az új község-közpon­tunkban is járt? így, s ezzel kezdődött a beszélgetésem Baricza Ist­vánnal, a tiszavárkonyi köz­ségi tanács elnökével, akit a jelölőgyűlés egyhangúlag a tiszavárkonyi 16-os választá­si körzetben jelölt. A faluról beszélgetünk. A szülőfaluról, s az újra ke­nyeret adó községről. — Itt kezdtem én az éle­temet. Itt voltam gyerek, itt végeztem hat elemit, lettem munkás. Azán itt kezdődött a másik életem is. A felsza­badulás után... A munkásmozgalomban 1945 óta vesz részt A szak- szervezeti mozgalomban kezdte. 49-ben „frigyre lép” a közigazgatással. Irodai se­gédtiszt lett Mesterszálláson, aztán segédjegyző Tiszaföld- váron, majd megyei tisztvi­selő Szolnokon. A tanácsok megalakulása után a szolno­ki járási tanács titkára. — Ezerkilencszázötven- nyolcban aztán hazajöttem. Más az, és mindig más is marad, ha az ember ott dol­gozik, ahol mindenkit, min­den házat, minden fát ismer. Bennem ott kísértett még a gyermekkorom. Másfél kilo­méterről hordtuk a vizet, de sokan a Tiszáról hordták... Arról a hihetetlen lendü­letről beszél, amellyel ezek az „alvó kis faluk” 45 után felébredtek. És sorolja ami azóta született; — A járdák négyzetméte­rét nem is tudom, pedig én is számolgattam jónéhány- szor. Aztán a villany, de kint is a külterületeken; A szőlőben alig van ház vil­lany nélkül. És hát a víz. Az én hátamat még most is húzza az a régi vizeskanna. Üj iskolánk is épült, tanyasi kollégiumot létesítettünk a gyerekeknek, hogy jobb is­kolába járhassanak és bírják a versenyt majd, ha tovább­mennek innen... Két évig Tiszaföldváron, az ottani községi tanács elnöke­ként dolgozott. 1966-tól mos­tanáig most ismét hazajött. — A nagy község után nem idegen-e a tiszavárkonyi csend? Ott a feladatok is mások voltak, a lehetősé­gek is. Mosolyog a kérdésen: — Szokatlan volt az első napon. Én kértem, hogy ha­zajöhessek. Most aztán az Időszakos választások jelölő­gyűlésén éreztem, hogy nem döntöttem rosszul. Nem is azért, mert egyhangúlag je­löltek, hanem ahogyan érez­tették velem az emberek; hogy valóban „hazavámak”. Már pedig az ilyen várako­zás adósságot rejt Ügy, hogy akár mint a község adósa­ként is beszélhet velem... Nem tagadja: a nagyobb községből, a tizenháromezer lakosú Tiszr.f öld várról, Igé­nyeket is hozott magával. — Nézze, talán minden ta­nácselnöknek van valamilyen álma, — valamilyen terve, — amit szeretne valóság­ként látni. Ez ad kedvet, s energiát, ha fogytán lennének a tartalékok „Hogy az még megszülessen”. — Nekem is mindig volt ilyen dédelgetett tervem... — S külön szerencsém, hogy az igények, a terveim, de jobb többesszámot mon­danom, hiszen a tervek igazi gazdája mindig a falu, egy­beesnek. Emlék? Nemcsak az, ha szeretnénk a vízellá­tás gondjait egyszer s min­denkorra megoldani. Ez az egyik. A másik az új falu­központban új művelődési központ. A ml falunk a magnezit üzemmel ipart ka­pott. Hogy ez mit jelent, azt néhány év múlva a falun le­het majd meglátni. Az üzle­teken, a házakon, az embe­reken. Ugrásszerűen nőnek majd az igények, s nekünk ezekhez az igényekhez fel kell nőnünk. A szolgáltatá­sokkal, a fiataloknak kínált szórakozási, művelődési lehe­tőségekkel— Baricza István magánem­ber! programjáról már ke­vésbé szívesen nyilatkozik. Jelenleg is tanul. A marxista esti egyetemet végzi. Leg­kedvesebb időtöltése, ha ott­hon három gyermekével játszhat. Pontosabban most már beszélgethet. Hiszen 1945 óta amikor — úgy mond­ja — az életét kezdte huszon­három év szaladt el. És meg­nőttek a gyerekek is. A gyerekek, a fiatalok, — akikért ez a kis Tisza-menti falu annyi lelkesedéssel ter­vez holnapot. B. G. Gyors- és gépírókat keresünk A Néplap szerkesztő­sége és kiadó vállalata gyakorlott gyors- és gép­írókat keres. Jelentkezés a Lapkiadó Vállalatnál, Kossuth téri Irodaház; I. emelet. VM.

Next

/
Thumbnails
Contents