Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-19 / 271. szám
1968. november 19. SZOLNOK MEGYEI NEPLAF 3 MegjeVt a PártéV és a Társadalmi Szemle ünnepi száma Nemzetközi diáknap Jászberényben Délelőtt üres széksorok — Keseregtek a szereplők Az ötvenedik évforduló alkalmából mindkét pártfolyóiratunknak impozáns kiállítású, ünnepi száma jelent meg november hónapban. A Pártéletben Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára írt cikket „Pártunk ötvenéves évfordulójára” címmel. „Pártunknak ez az ötvenéves története — csakúgy mint a kommunista világmozgalomé — a burzsoáziával, az imperializmussal vívott szakadatlan és ádáz osztályharcok története. Ebben a harcban a magyar Kommunisták roppant megpróbáltatásokat is átéltek... De a párt mindig újra talpra tudott állni és újjá tudta szervezni harcoló sorait... _ P ártunk, melyet az osztályellenség már annyiszor elte- metettnek hitt, ma a szocializmus felépítésén dolgozó Magyar Népköztársaság kormányzó pártja, győzelmes szocialista forradalmunk vezető ereje. A magyar nép bizalmától övezve az a szándék vezeti, hoffv a maga szerény eszközeivel a jövőben is mindent megtegyen a munkásosztály nagy ügyének diadaláért” — írja cikkében Biszku elvtárs. Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának vezetője „Az internacionalizmus — történelmünk nagy tanulsága” című íráséban hangsúlyozza; pártunk a proletár internacionalizmus szellemében vívja harcát. A cikk ma is időszerű feladatként emeli ki; *Az egység útját bátran keresnünk kell — nem a specifikumok tagadásával, nem az uniformizálás igényével, hanem a sajátos érdekek fölött álló nagy nemzetközi érdekösszefüggések türelmes kutatásával, előtérbe állításával. aktív példamutató internacionalista politikával”. Több irás, visszaemlékezés idézi fel régi harcok emlékéi. Régi ifjúmunkás emlékedről szól Hajdú Bence, Moszkvában élő munkásmozgalmi veterán. Hikádé Aladár mögött nyolcvan esztendő áll, s most elmondja annak a vasárnap délutánnak történetét, melyen Kelen József lakásán, a Városmajor utca 42-ben elhatározták, meg kell alakítani a Kommunisták Magyarországi Pártját, s be kell jelenteni az új párt létrejöttét. , Külön cikk méltatja a magyar kommunista mozgalom szervezeti fejlődésének 50 esztendejét bemutató tanulmánykötet megjelenését. A Pártélet novemberi szamában négy cikk foglalkozik a soron következő, 1969 elején esedékes szakszervezeti választásokkal. Gáspár Sándor, a párt Politikai Bizottságának tagja írt cikket e választások társadalmi, politikai jelentőségéről „Társadalmi jelentőségű politikai esemény” címmel. A folyóirat ünnepi melléklete képeket, dokumentumokat közöl; stettner Béla, Gy. Molnár István, Hincz Gyula rajzait többek között, fényképeket s két József Attila verset. A Társadalmi Szemle ünnepi száma „Ötvenéves a magyar kommunista mozgalom" címmel szerkesztőségi cikkben emlékezik fél évszázad harcairól, küzdelmeiről. „A KMP létrejöttével megindult az a folyamat, amelynek során a magyar munkás- mozgalom magába fogadta korunk legjelentősebb, világot formáló eszméit; a le- ninizmus tanításait és módszereit, s megtanulta a hazai helyzet sajátosságainak megfelelően, alkotóan alkalmazni ezeket.” A cikk rámutat; a KMP megalakulásával ugrásszerű, forradalmi változás ment végbe a magyar munkásmozgalomban.” A cikk elemzi; a párt vezetőszere- pének érvényesítése — a fél évszázad tapasztalatai ezt igazolják — záloga volt és marad a munkásosztály szilárd hatalmának. „Pártunk megértette, hogy nem önmagában és nem önmagáért létezik, hanem csak a dolgozó néppel és a népért” — állapítja meg a szerkesztőségi cikk. Jászberényben ezen a vasárnapon egész nap esett az eső. S a hangulat kedvéért a riportot kezdhetném igy is: sok diák kezében eláztak a stencilezett programok, amíg egyik rendezvényről a másikra siettek. Program volt bőven. Délelőtt kilenckor a Lehel klubban — „Barátság, szerelem, forradalom” címmel irodalmi matinét tartottak. Tizenegy órakor a Palo- tássy János zeneiskolában nyílt kiállítás Jászberény tízéves zeneoktatásának fejlődéséről. A Petőfi klub társalgójában a fotószakkör „Ifjúság a szocializmusért” című kiállítása nyitotta a délutáni programot. Ugyanitt a tanítóképzősök karikatúra kiállítást rendeztek. A jubiláló zeneiskola „Házi zene” című ajándékműsora és a délutáni beszélgetés a vendég, külföldi diákokkal zárta a program rangosabb részét. Az este táncos összejövetelt és az" Állami Déryné Színház előadását hirdette. Délelőtt kilenc órakor még csak a szereplők voltak a Lehel klubban. Ki sápadtan, ki kipirultan az izgalomtól. Előbb csak az izgalomtól. ' — Elmarad az előadás — mondta valaki, úgy negyed tíz körül. — Nincsen közönség. A nagyteremben ekkor még egyetlen vendég sem volt. A hangulat? Néhány mondatot feljegyeztem: „Hát akkor miért melóztonfc”?, „Vesszek meg ha még egyszer beleugratnak valamibe”, „Nyugi gyerekek, áthívnak egy század katonát...*' Bállá Gábor Tamás, a művelődési központ igazgatója, egy féléve még maga is diák volt, kétségbeesetten telefonálgatott. Közben már érkeztek a vendégek. Bakki József zongoraművész, Labáth Valéria zenetanár. Jöttek a külföldi diákok is. Vietnamiak és kenyaiak. Csak a közönség nem érkezett, pedig a szereplők egy része ott várta őket a lépcsőfeljárónál. A hangulat? Szerencsére a szereplők is diákok voltak, s így a hangulat rossz nem lehetett. Amikor egy kislány beszaladt, hogy „jött egy darab közönség” mindenki nevetett. Mások viszont tudták, hogy a tanítóképzősöknek — a műsorban Is szerepeltek — kötelezővé tettek a megjelenést. Így telt él egy óra. Tízkor már voltak annyian, hogy elkezdődhetett az előadás, sőt a műsor végéig már majdnem annyian voltak a nézőtéren, — mint ahányan szerepeltek. És Berkes Pisti is eljátszhatta trombitán a „gaudeamus igitur”~t. Nagy és jő közönség előtt nagyon jó lett volna ez a műsor. Így „csak” jó volt. De hiszen mintegy százötven fiatal hetekig dolgozott érte, hogy jó műsor legyein. Az előjelek nem voltak biztatóak. A műsor késése miatt sokan lemaradtak a zeneiskola nagyon szép kiállításának megnyitójáról. S ha a megnyitón kevesen voltak, hát volt kifogás is. A totószakkör kiállítását és a tanítóképzősök karikatúra kiállítását, a zeneiskola ajándékműsorát jobbára ugyanaz a néhány diák nézte meg A rendezők okkal keseregtek. Jászberényben 1500 diák tanul. S rajtuk kívül még 900 ipari tanuló, akikről ezen a diáknapon a rendezők is megfeledkeztek. A program még egy szenzációt is ígért: a külföldi és a magyar diákok találkozóját. Igaz, ez a találkozó, ha nem is szervezett formában, de már korábban létrejött. Tran Tuan Dung arról beszélt, hogy itt nálunk úgy érzi magát, mintha nagyon régi barátok között élne. Es arról, hogy egyszer majd náluk is béke lesz, mert nem az számít, hogy egy-egy ország milyen nagy, hanem az, hogy fiai milyen erősek, őket ezért nem lehet legyőzni. Egy kislány még azt is megkérdezte, hogy azon a távoli földrészen a szerelem milyen? A válasz pedig; a szerelem az egész világon a fiataloké és a szerelem mindenütt egyforma, mert a fiatalsághoz és a szerelemhez béke kell. A találkozó után kezdődött a táncos összejövetel. Addigra megélénkültek a jászberényi utcák. Itt már telt ház volt. — És telt ház fogadta az Állami Déryné Színház „És mégis mozog a föld” előadását is. S ott már hiába dübörgött a vastaps. Nem feledtette el a délelőtti üres széksorokat A tanítóképző intézetet, a Lehel vezér gimnáziumot, a Kállai Éva gimnáziumot, a Palotássy János zeneiskolát és a Déryné művelődési központot dicséri a program, de a gyér közönség, s ezzel kontrasztban az esti telt ház a rendező iskolák KISZ szervezeteit és tanulóit marasztalja eL Bartha Gábor If. vezetők klubja Jászapátin A jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és szakközépiskolában működő K1SZ- s zervezet ifivezetők klubjában rendszeresen folyik az ifivezetők továbbképzése. Szeptemberben „A forradalom lángjai” mozgalom feladatainak s a vezetöpróbák követelményeinek ismertetésére került sor. Októberben politikai tájékoztatást tartottak a fiatalok részére, novemberben pedig vetélkedő zajlik „Ki tud többet a KMP, a K1MSZ megalakulásáról és a Tanácsköztársaságról?” címmel. A klub programjában szerepel játék- és daltanulás, januárban a fiatalok pályaválasztásának kérdéseiről esik szó klubfoglalkozás keretében, februárban az ifjúsági mozgalom nevelő munkájának pedagógiai és lélektani kérdéseiről, A klubfoglalkozások során előadást tart vagy tartott a klubban többek között Gó- cza József országgyűlési képviselő, Széplaki Katalin a megyei tanács vb művelődési osztályn népművelési csoportjának vezetője, Tóth Gyula a jászberényi tanítóképző tanára. Az ifivezetők klubja tavasszal honvédelmi akadály- versenyt rendez a Mátrában, „Pókháló van már az ablakon..." Jászteleken a község központjában áll egy ódon ház. Sok öreg épületet láttam már, de ilyen elhanyagoltat, málló oldalút, és ütött-ko- pottat még keveset. Azok is általában tanyai istállók, vagy disznóólak voltak. Előtte hatalmas sártenger. Autók és szekerek kerékagyig felvágták a talajt. Az utóbbiak „motorjai” még a „névjegyüket” is otthagyták a gyalogjáró mellett. Talán elhaltak e ház lakói és most az enyészet ül felette tort? Vagy lebontásra, halálra ítélt rozzant viskó? Benéztem az egyik ablakán — előzőleg letöröltem róla a vastag port — és... olyan látványban volt részem, ami a legedzettebb idegeket is próbára tette volna. A „rozzant akol” belül működő tej- csarnok. Még egyszer meggyőződtem róla, valóban az. Jászteleken így ncz ki a tejcsarnok! A Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat illetékesei is letörölhetnék a port a* ablakról és meggyőződhetnének róla, hogy nem istálló, hanem az egyik (ejcsarnokuk van abban az épületben.- bj Ha nincs miből... A lassan végéhez közeledő esztendő kritikus időszak volt. Nemcsak a gazdasági, műszaki apparátus, hanem a társadalmi szervezetek számára is. A kollektív szerződés, az ehhez kapcsolódó vétó, válaszkérési, hozzájárulási és egyéb jogok pL afféle „vizsgatételei” voltak a megválasztott és a közeljövőben újjáválasztandó szakszervezeti tisztségviselőknek i& Egyrészt a tekintetben, hogyan őrködtek az üzemi alkotmányban foglaltak végrehajtásán, másrészt megfelelően segítették-e az ehhez szükséges anyagi szervezeti, morális feltételek megteremtését? Tudniillik ez utóbbi sem kevésbé fontos. A mégoly széles üzemi demokrácia sem pótolja pl. a munkaintenzitás káros csökkenése, vagy a fegyelmezetlenség miatt leapadt nyereségrészesedést. Nem lehet fizetést javítani szolgálati lakást építeni,' a szociális juttatások körét bővíteni, ha nincs miből. A* új jog mámorában ? Az ÉVM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál éppen ebből kiindulva nem az „új jogok mámorában” élnek.: Illetve a fokozódó demokratikus lehetőségek arányában igyekeznek megteremteni ennek fettételeit. Mit tehet a szakszervezet ezért? A vállalat speciális helyze. ténél fogva talán itt többet is, mint máshol. Átlag 100— 120 munkahelyre szétosztva dolgoznak az emberek. A fagy beálltáig a szabadban s utána is a zárt üzemekhez képest kellemetlen körülmények között. Emiatt nagy a fluktuáció, a munkamorál is más, mint egy gyárban. a munkaszervezés is nehezebb, mint egy tető alatti üzemben. Munkásembert faragva Ezért is fontos a szocialista brigádmozgalom, melynek célja nemcsak bizonyos termelési eredmény eié'ése, hanem emellett nevel, fegyelmez, ha kell. munkásembert farag a szakmába minden- nonnan bevetődöitekből. Az idén 152 munkacsoport igyekszik elérni a szocialista címet a tavalyi 111 és a tavalyelőtti 69-cel szemben. Emellett összefogtak a nagyobb kollektívák is: 4 fő- építésvezetőség, 13 építésvezetőség és 5 üzemrész szervezete határozta el 1968-ban, hogy az ismert hármas jelszó ■int ér el sikereket. A követelmények meglehetősen magasak s ezek közül talán a munkafeladatok teljesíthetők a legkönnyebben. Lényegesen nehezebb ennél bizonyos politikai, társadalmi ismeretek megszerzése, ami nélkül nincs szocialista cím. A szakszervezet, ezért Időszerű társadalmi kérdések tanfolyamot szervezett, melynek keretében hat órán át foglalkoznak jól felkészített előadók a hallgatókkal. Az érdeklődésre és a brigádkövetelményekre jellemző, hogy míg egy évvel ezelőtt 430-an végeztek ezen az oktatási formán, az idén nyolc- százán jelentkeztek és járnak is többé-kevésbé rendszeresen. Amit a mérleg nem mutat A műszaki beosztásúak közül 90—100 mérnök és technikus ad rendszeres segítséget a brigádoknak, illetve azok tagjainak szakmai ismeretük gyarapításához. Az új mechanizmus próbaéve úgy lesz teljes, ha nemcsak a demokratikus jogoK hanem ezzel párhuzamosan azok teljesíthetőségének feltételei, anyagi alapjai is létrejönnek a termelésben, gaz. dálkodásban s általában a munkához, kollektívához való viszonyban. A vállalati mérlegben a termelés technikai, anyagi oldala kap csak helyet, a társadalmi oldala nem.:. Így év vége felé közeledve azonban mind a kettőt számba kell venni, mert egymástól nem elválaszthatók. A megyei állami építőipar jó nyereséget fizet az idén. Ezen kívül karácsonyra 800 —1200 forintot kapnak jutalomként az arra érdemesek a megtakarított béralapból. Ez a társadalmi, ludaíormáiási munka eredménye is egyben. Rövidesen megkötik az új kollektív szerződést, mely két évre szabályozza a jogokat. kötelességeket, juttatásokat. Ezt támasztják alá a vállalati gazdasági tervek épp úgy. mint a .társadalmi szervezetek, a szakszervezet intézkedési terve is... Aki ad, kap is, de aki kapni akar, annak adnia is kell. Ülőmunka Tótjával akkor ismerkedtem meg, amikor legutóbb Kovalszkiéknál voltam vendégségben. Nyomban megkedveltem. Az biztos, hogy még életemben nem találkoztam ilyen remek, vígkedélyű fickóval. Ö volt a. társaság lelke, úgyszólván reggelig elszórakoztatott mindenkit. S amikor hirtelen közölte, hogy megy és el is indult, rémülten kiabáltunk utána. De ő csak éviekéit lefelé a lépcsőn s hadonászott, mintha búcsút intene. — Most van n harmadik emeleten... Most a másodikon... — és amikor tompa puffanások és kiadós káromkodások, után elcsendesedett a lépcsőház, Kovalszki megkönnyebbülten felsóhajtott: — Most már jól van, leért a földszintre. Hervadt hangulatban tértünk vissza a lakásba, amit Tolja nélkül most már kihaltnak. barátságtalannak éreztünk. — Ne búsúljatok, — vígasztalt Kovalszki és újra töltötte a poharakat. — Nem maradhatott tovább. Reggel munkába megy. — Ne viccelj, — nevettünk nagyot. — Csak nem azt akarod mondani, hogy innen egyenesen munkába megy? — Dehogy nem. Ti nem ismeritek Tótját. Rendes, kötelességtudó gyerek, nem szokott lógni. Bemegy bizony, még ha négykézláb is. — Így?! Hiszen alig áll a lábán! Kovalszki jámboran elmosolyodott. — Jaj, de jó pofák vagytok... Miért kéne neki állni, amikor sofőr. Az ülő munka, nem? V. Tzsaszkalszklj Ford.: Alföldi Erzsébal Külföldi diákok a helyiek között.
