Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-19 / 271. szám

1968. november 19. SZOLNOK MEGYEI NEPLAF 3 MegjeVt a PártéV és a Társadalmi Szemle ünnepi száma Nemzetközi diáknap Jászberényben Délelőtt üres széksorok — Keseregtek a szereplők Az ötvenedik évforduló al­kalmából mindkét pártfolyó­iratunknak impozáns kiállí­tású, ünnepi száma jelent meg november hónapban. A Pártéletben Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára írt cikket „Pártunk ötvenéves évfordulójára” cím­mel. „Pártunknak ez az öt­venéves története — csak­úgy mint a kommunista vi­lágmozgalomé — a burzsoá­ziával, az imperializmussal vívott szakadatlan és ádáz osztályharcok története. Eb­ben a harcban a magyar Kommunisták roppant meg­próbáltatásokat is átéltek... De a párt mindig újra talpra tudott állni és újjá tudta szervezni harcoló sorait... _ P ártunk, melyet az osztály­ellenség már annyiszor elte- metettnek hitt, ma a szocia­lizmus felépítésén dolgozó Magyar Népköztársaság kor­mányzó pártja, győzelmes szocialista forradalmunk ve­zető ereje. A magyar nép bizalmától övezve az a szán­dék vezeti, hoffv a maga sze­rény eszközeivel a jövőben is mindent megtegyen a mun­kásosztály nagy ügyének dia­daláért” — írja cikkében Biszku elvtárs. Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának vezetője „Az internacionalizmus — törté­nelmünk nagy tanulsága” című íráséban hangsúlyozza; pár­tunk a proletár internaciona­lizmus szellemében vívja harcát. A cikk ma is idő­szerű feladatként emeli ki; *Az egység útját bátran ke­resnünk kell — nem a speci­fikumok tagadásával, nem az uniformizálás igényével, ha­nem a sajátos érdekek fö­lött álló nagy nemzetközi ér­dekösszefüggések türelmes kutatásával, előtérbe állítá­sával. aktív példamutató in­ternacionalista politikával”. Több irás, visszaemlékezés idézi fel régi harcok emlékéi. Régi ifjúmunkás emlékedről szól Hajdú Bence, Moszkvá­ban élő munkásmozgalmi ve­terán. Hikádé Aladár mögött nyolcvan esztendő áll, s most elmondja annak a vasárnap délutánnak történetét, me­lyen Kelen József lakásán, a Városmajor utca 42-ben elhatározták, meg kell ala­kítani a Kommunisták Ma­gyarországi Pártját, s be kell jelenteni az új párt létre­jöttét. , Külön cikk méltatja a ma­gyar kommunista mozgalom szervezeti fejlődésének 50 esztendejét bemutató tanul­mánykötet megjelenését. A Pártélet novemberi sza­mában négy cikk foglalkozik a soron következő, 1969 ele­jén esedékes szakszervezeti választásokkal. Gáspár Sán­dor, a párt Politikai Bizott­ságának tagja írt cikket e választások társadalmi, poli­tikai jelentőségéről „Társa­dalmi jelentőségű politikai esemény” címmel. A folyóirat ünnepi mellék­lete képeket, dokumentumo­kat közöl; stettner Béla, Gy. Molnár István, Hincz Gyula rajzait többek között, fény­képeket s két József Attila verset. A Társadalmi Szemle ün­nepi száma „Ötvenéves a magyar kommunista mozga­lom" címmel szerkesztőségi cikkben emlékezik fél évszá­zad harcairól, küzdelmeiről. „A KMP létrejöttével meg­indult az a folyamat, amely­nek során a magyar munkás- mozgalom magába fogadta korunk legjelentősebb, vilá­got formáló eszméit; a le- ninizmus tanításait és mód­szereit, s megtanulta a hazai helyzet sajátosságainak meg­felelően, alkotóan alkalmaz­ni ezeket.” A cikk rámutat; a KMP megalakulásával ug­rásszerű, forradalmi változás ment végbe a magyar mun­kásmozgalomban.” A cikk elemzi; a párt vezetőszere- pének érvényesítése — a fél évszázad tapasztalatai ezt igazolják — záloga volt és marad a munkásosztály szi­lárd hatalmának. „Pártunk megértette, hogy nem önma­gában és nem önmagáért lé­tezik, hanem csak a dolgozó néppel és a népért” — álla­pítja meg a szerkesztőségi cikk. Jászberényben ezen a va­sárnapon egész nap esett az eső. S a hangulat kedvéért a riportot kezdhetném igy is: sok diák kezében eláztak a stencilezett programok, amíg egyik rendezvényről a má­sikra siettek. Program volt bőven. Délelőtt kilenckor a Lehel klubban — „Barátság, szerelem, forradalom” cím­mel irodalmi matinét tartot­tak. Tizenegy órakor a Palo- tássy János zeneiskolában nyílt kiállítás Jászberény tíz­éves zeneoktatásának fejlő­déséről. A Petőfi klub tár­salgójában a fotószakkör „If­júság a szocializmusért” cí­mű kiállítása nyitotta a dél­utáni programot. Ugyanitt a tanítóképzősök karikatúra kiállítást rendeztek. A jubi­láló zeneiskola „Házi zene” című ajándékműsora és a délutáni beszélgetés a ven­dég, külföldi diákokkal zárta a program rangosabb részét. Az este táncos összejövetelt és az" Állami Déryné Színház előadását hirdette. Délelőtt kilenc órakor még csak a szereplők voltak a Lehel klubban. Ki sápadtan, ki kipirultan az izgalomtól. Előbb csak az izgalomtól. ' — Elmarad az előadás — mondta valaki, úgy negyed tíz körül. — Nincsen közön­ség. A nagyteremben ekkor még egyetlen vendég sem volt. A hangulat? Néhány mondatot feljegyeztem: „Hát akkor miért melóz­tonfc”?, „Vesszek meg ha még egyszer beleugratnak valamibe”, „Nyugi gyerekek, áthívnak egy század kato­nát...*' Bállá Gábor Tamás, a mű­velődési központ igazgatója, egy féléve még maga is diák volt, kétségbeesetten telefo­nálgatott. Közben már érkez­tek a vendégek. Bakki Jó­zsef zongoraművész, Labáth Valéria zenetanár. Jöttek a külföldi diákok is. Vietna­miak és kenyaiak. Csak a közönség nem ér­kezett, pedig a szereplők egy része ott várta őket a lép­csőfeljárónál. A hangulat? Szerencsére a szereplők is diákok voltak, s így a hangulat rossz nem le­hetett. Amikor egy kislány besza­ladt, hogy „jött egy darab közönség” mindenki nevetett. Mások viszont tudták, hogy a tanítóképzősöknek — a műsorban Is szerepeltek — kötelezővé tettek a megje­lenést. Így telt él egy óra. Tízkor már voltak annyian, hogy elkezdődhetett az előadás, sőt a műsor végéig már majdnem annyian voltak a nézőtéren, — mint ahányan szerepeltek. És Berkes Pisti is eljátszhatta trombitán a „gaudeamus igitur”~t. Nagy és jő közönség előtt nagyon jó lett volna ez a műsor. Így „csak” jó volt. De hiszen mintegy százötven fiatal hetekig dolgozott érte, hogy jó műsor legyein. Az előjelek nem voltak biztatóak. A műsor késése miatt sokan lemaradtak a zeneiskola nagyon szép kiál­lításának megnyitójáról. S ha a megnyitón kevesen vol­tak, hát volt kifogás is. A totószakkör kiállítását és a tanítóképzősök karikatúra ki­állítását, a zeneiskola aján­dékműsorát jobbára ugyanaz a néhány diák nézte meg A rendezők okkal kesereg­tek. Jászberényben 1500 diák tanul. S rajtuk kívül még 900 ipari tanuló, akikről ezen a diáknapon a rendezők is megfeledkeztek. A program még egy szen­zációt is ígért: a külföldi és a magyar diákok találkozó­ját. Igaz, ez a találkozó, ha nem is szervezett formában, de már korábban létrejött. Tran Tuan Dung arról be­szélt, hogy itt nálunk úgy érzi magát, mintha nagyon régi barátok között élne. Es arról, hogy egyszer majd ná­luk is béke lesz, mert nem az számít, hogy egy-egy or­szág milyen nagy, hanem az, hogy fiai milyen erősek, őket ezért nem lehet legyőzni. Egy kislány még azt is megkérdezte, hogy azon a távoli földrészen a szerelem milyen? A válasz pedig; a szerelem az egész világon a fiataloké és a szerelem min­denütt egyforma, mert a fia­talsághoz és a szerelemhez béke kell. A találkozó után kezdődött a táncos összejövetel. Addig­ra megélénkültek a jászbe­rényi utcák. Itt már telt ház volt. — És telt ház fogadta az Állami Déryné Színház „És mégis mozog a föld” előadását is. S ott már hiába dübörgött a vastaps. Nem feledtette el a délelőtti üres széksorokat A tanítóképző intézetet, a Lehel vezér gimnáziumot, a Kállai Éva gimnáziumot, a Palotássy János zeneiskolát és a Déryné művelődési köz­pontot dicséri a program, de a gyér közönség, s ezzel kontrasztban az esti telt ház a rendező iskolák KISZ szer­vezeteit és tanulóit marasz­talja eL Bartha Gábor If. vezetők klubja Jászapátin A jászapáti Mészáros Lő­rinc Gimnázium és szakkö­zépiskolában működő K1SZ- s zervezet ifivezetők klubjá­ban rendszeresen folyik az ifivezetők továbbképzése. Szeptemberben „A forrada­lom lángjai” mozgalom fel­adatainak s a vezetöpróbák követelményeinek ismerteté­sére került sor. Októberben politikai tájékoztatást tartot­tak a fiatalok részére, novem­berben pedig vetélkedő zaj­lik „Ki tud többet a KMP, a K1MSZ megalakulásáról és a Tanácsköztársaságról?” címmel. A klub programjában sze­repel játék- és daltanulás, ja­nuárban a fiatalok pályavá­lasztásának kérdéseiről esik szó klubfoglalkozás kereté­ben, februárban az ifjúsági mozgalom nevelő munkájá­nak pedagógiai és lélektani kérdéseiről, A klubfoglalkozások során előadást tart vagy tartott a klubban többek között Gó- cza József országgyűlési kép­viselő, Széplaki Katalin a megyei tanács vb művelődési osztályn népművelési cso­portjának vezetője, Tóth Gyu­la a jászberényi tanítóképző tanára. Az ifivezetők klubja ta­vasszal honvédelmi akadály- versenyt rendez a Mátrában, „Pókháló van már az ablakon..." Jászteleken a község köz­pontjában áll egy ódon ház. Sok öreg épületet láttam már, de ilyen elhanyagoltat, málló oldalút, és ütött-ko- pottat még keveset. Azok is általában tanyai istállók, vagy disznóólak voltak. Előtte hatalmas sártenger. Autók és szekerek kerék­agyig felvágták a talajt. Az utóbbiak „motorjai” még a „névjegyüket” is otthagyták a gyalogjáró mellett. Talán elhaltak e ház lakói és most az enyészet ül felet­te tort? Vagy lebontásra, ha­lálra ítélt rozzant viskó? Be­néztem az egyik ablakán — előzőleg letöröltem róla a vastag port — és... olyan látványban volt részem, ami a legedzettebb idegeket is próbára tette volna. A „roz­zant akol” belül működő tej- csarnok. Még egyszer meg­győződtem róla, valóban az. Jászteleken így ncz ki a tejcsarnok! A Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat illetékesei is letörölhetnék a port a* ablakról és meggyőződhetné­nek róla, hogy nem istálló, hanem az egyik (ejcsarnokuk van abban az épületben.- bj ­Ha nincs miből... A lassan végéhez közeledő esztendő kritikus időszak volt. Nemcsak a gazdasági, műszaki apparátus, hanem a társadalmi szervezetek szá­mára is. A kollektív szerző­dés, az ehhez kapcsolódó vé­tó, válaszkérési, hozzájárulá­si és egyéb jogok pL afféle „vizsgatételei” voltak a meg­választott és a közeljövőben újjáválasztandó szakszerveze­ti tisztségviselőknek i& Egyrészt a tekintetben, ho­gyan őrködtek az üzemi al­kotmányban foglaltak végre­hajtásán, másrészt megfelelő­en segítették-e az ehhez szük­séges anyagi szervezeti, mo­rális feltételek megteremté­sét? Tudniillik ez utóbbi sem kevésbé fontos. A mégoly széles üzemi demokrácia sem pótolja pl. a munkain­tenzitás káros csökkenése, vagy a fegyelmezetlenség mi­att leapadt nyereségrészese­dést. Nem lehet fizetést javí­tani szolgálati lakást építeni,' a szociális juttatások körét bővíteni, ha nincs miből. A* új jog mámorában ? Az ÉVM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat­nál éppen ebből kiindulva nem az „új jogok mámorá­ban” élnek.: Illetve a foko­zódó demokratikus lehetősé­gek arányában igyekeznek megteremteni ennek fettéte­leit. Mit tehet a szakszervezet ezért? A vállalat speciális helyze. ténél fogva talán itt többet is, mint máshol. Átlag 100— 120 munkahelyre szétosztva dolgoznak az emberek. A fagy beálltáig a szabadban s utána is a zárt üzemekhez képest kellemetlen körülmé­nyek között. Emiatt nagy a fluktuáció, a munkamorál is más, mint egy gyárban. a munkaszervezés is nehezebb, mint egy tető alatti üzemben. Munkásembert faragva Ezért is fontos a szocialis­ta brigádmozgalom, melynek célja nemcsak bizonyos ter­melési eredmény eié'ése, ha­nem emellett nevel, fegyel­mez, ha kell. munkásembert farag a szakmába minden- nonnan bevetődöitekből. Az idén 152 munkacsoport igyekszik elérni a szocialis­ta címet a tavalyi 111 és a tavalyelőtti 69-cel szemben. Emellett összefogtak a na­gyobb kollektívák is: 4 fő- építésvezetőség, 13 építésve­zetőség és 5 üzemrész szer­vezete határozta el 1968-ban, hogy az ismert hármas jelszó ■int ér el sikereket. A követelmények meglehe­tősen magasak s ezek közül talán a munkafeladatok tel­jesíthetők a legkönnyebben. Lényegesen nehezebb ennél bizonyos politikai, társadal­mi ismeretek megszerzése, ami nélkül nincs szocialista cím. A szakszervezet, ezért Időszerű társadalmi kérdések tanfolyamot szervezett, mely­nek keretében hat órán át foglalkoznak jól felkészített előadók a hallgatókkal. Az érdeklődésre és a brigád­követelményekre jellemző, hogy míg egy évvel ezelőtt 430-an végeztek ezen az ok­tatási formán, az idén nyolc- százán jelentkeztek és járnak is többé-kevésbé rendszere­sen. Amit a mérleg nem mutat A műszaki beosztásúak kö­zül 90—100 mérnök és tech­nikus ad rendszeres segítsé­get a brigádoknak, illetve azok tagjainak szakmai isme­retük gyarapításához. Az új mechanizmus pró­baéve úgy lesz teljes, ha nem­csak a demokratikus jogoK hanem ezzel párhuzamosan azok teljesíthetőségének fel­tételei, anyagi alapjai is lét­rejönnek a termelésben, gaz. dálkodásban s általában a munkához, kollektívához va­ló viszonyban. A vállalati mérlegben a termelés tech­nikai, anyagi oldala kap csak helyet, a társadalmi oldala nem.:. Így év vége felé kö­zeledve azonban mind a ket­tőt számba kell venni, mert egymástól nem elválasztha­tók. A megyei állami építőipar jó nyereséget fizet az idén. Ezen kívül karácsonyra 800 —1200 forintot kapnak juta­lomként az arra érdemesek a megtakarított béralapból. Ez a társadalmi, ludaíormáiási munka eredménye is egyben. Rövidesen megkötik az új kollektív szerződést, mely két évre szabályozza a jogo­kat. kötelességeket, juttatá­sokat. Ezt támasztják alá a vállalati gazdasági tervek épp úgy. mint a .társadalmi szer­vezetek, a szakszervezet in­tézkedési terve is... Aki ad, kap is, de aki kapni akar, annak adnia is kell. Ülőmunka Tótjával akkor ismerkedtem meg, ami­kor legutóbb Kovalszkiéknál voltam ven­dégségben. Nyomban megkedveltem. Az biztos, hogy még életemben nem találkoz­tam ilyen remek, vígkedélyű fickóval. Ö volt a. társaság lelke, úgyszólván reggelig elszórakoztatott mindenkit. S amikor hir­telen közölte, hogy megy és el is indult, rémülten kiabáltunk utána. De ő csak éviekéit lefelé a lépcsőn s hadonászott, mintha búcsút intene. — Most van n harmadik emeleten... Most a másodikon... — és amikor tompa puffa­nások és kiadós káromkodások, után el­csendesedett a lépcsőház, Kovalszki meg­könnyebbülten felsóhajtott: — Most már jól van, leért a földszintre. Hervadt hangulatban tértünk vissza a lakásba, amit Tolja nélkül most már ki­haltnak. barátságtalannak éreztünk. — Ne búsúljatok, — vígasztalt Kovalszki és újra töltötte a poharakat. — Nem ma­radhatott tovább. Reggel munkába megy. — Ne viccelj, — nevettünk nagyot. — Csak nem azt akarod mondani, hogy in­nen egyenesen munkába megy? — Dehogy nem. Ti nem ismeritek Tót­ját. Rendes, kötelességtudó gyerek, nem szokott lógni. Bemegy bizony, még ha négykézláb is. — Így?! Hiszen alig áll a lábán! Kovalszki jámboran elmosolyodott. — Jaj, de jó pofák vagytok... Miért kéne neki állni, amikor sofőr. Az ülő munka, nem? V. Tzsaszkalszklj Ford.: Alföldi Erzsébal Külföldi diákok a helyiek között.

Next

/
Thumbnails
Contents