Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-13 / 241. szám

19W. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 CSODABOGARAK — FURCSASÁGOK KRÓNIKÁJA Figurák a bőr alatt Tahiti szokás, mai divat — Kellemetlen föliratok — A fizetség keserves egy rózsaszál A minap Danielsson svéd világjáró egyik könyvében találkoztam azzal a Tahiti­beli szóval, „tatou”. Nyilván­valóan ebből származik a tatuálás, megmagyarosítva a tetoválás szó. Hogy maga a tetoválás szokása, — amely újabban divatossá vált fia­taljaink körében, hogyan ju­tott el hozzánk, pontosan nem tudjuk. Jóllehet vala­mikor a tengerrel, azaz a tengerészekkel való kapcso­lat útján, akik a tengerrel kötött szövetséget horgony­jelű tetoválással pecsételték meg a bőrükön. Az „Üj Magyar Lexikon” egyébként a következőket mondja a tetoválásról: ,<áz emberi bőrnek maradandó jelekkel való díszítése, vagy megbélyegzése... főként a fejlődés alsóbb fokán álló népeknél divatos; célja ál­talában a férfiak ékesítése, a harcosok elrettentőbbé té­tele, esetleg a társadalmi ho­vatartozás megjelölése.” A tetoválás jeleit, rajzait megörökítő festékszemcséket rendszerint — tűszúrásokkal juttatják a bőr mélyebb ré­tegeibe, főleg az irhába és ott a tinta, a szénpor, a ci­MESTERSÉGES HOLDAKKAL AZ ÁLLATOK NYOMÁBAN Mit jeles a Nimbusz — Tele metrikus berendezés a teknősökön A rohamosan fejlődő űr­kutatás egyre több tudo­mányágnak nyújt hathatós segítséget. Számos olyan terv született, amely a mes­terséges holdakat a zooló­gusok kutató munkájának megkönnyítésére szándéko­zik felhasználni. Az egyik ilyen terv a vándormadarak útjának kö­vetése mesterséges holdak­kal. A madarakra parányi rádió adó-vevőkészüléket szerelnének és ilymódon a keringő mesterséges holdak állandó kapcsolatot tartaná­nak a vándorló madarakkal. Ugyanez a módszer számos más állatfajjal is megvaló­sítható a jövőben, sőt a na­gyobb testű állatoknál még könnyebben kivitelezhető, mint a madarak esetében. A zoológusok például mes­terséges holdakat szándékoz­nak az afrikai elefántok nóber, vagy egyéb festőanyag a kötőszövet sejtjeibe zárva lemoshatatlanul megmarad az ember élete végéig — Pedig mit nem adnék, ha megszabadulhatnék ezek­től a figuráktól... — panasz­kodott nekem is nemrégiben, egv „huligánbetegségből” kigyógyult fiatalember. El is hiszem! Elvégre a ki­fényesített nadrágot bárki levetheti, a göndörített, fes­tett, hosszú frizurát lenyírat- hatja, a többnapos piszkot is lemoshatja, hogy kultúrem- berré váljék, de a tetoválás megmarad. Megmaradnak a nyíllal átszúrt szívek, a kü­lönböző figurák, a sírig tar­tó szerelmet fogadó felira­tok, amelyek főleg akkor kellemetlenek, ha a bájos menyasszonyt nem „imádott Júliám”-nak, hanem mond­juk Erzsikének hívják... Hogyan lehet eltávolítani a tetoválást? Lényegében sehogy! Jóllehet egyesek azt mondják, hogy a tetoválás eltávolításának — többféle módja is van. — Lehet, de egyik sem tökéletes. Vagy nem tünteti el a kellemet­lenné váló figurát, vagy csú­nya heg marad utána. Az ellenőrzésére alkalmazni. A földkörüli pályán keringő „Nimbusz” mesterséges hol­dak veszik majd a kenyai elefántok hátára szerelt ki­sebb méretű adók jeleit Így a központ felvilágosításokat kap az állatok által lakott tájak hőmérsékleti viszo­nyairól, légnedvességről és az elefántok mindenkori tar­tózkodási helyéről. Jeges­medvék és egyéb ritka álla­tok részére hasonló kisebb készülékeket terveznek! A természetben nemcsak a madarak, hanem vízben élő állatok, fókák, bálnák és sok halfaj is képes többezer kilométeres vándorút megté­telére. A tudósok mintegy 12 esztendővel ezelőtt figyelték meg először, hogy a zöld tengeri teknősök ezer kilo­métereket meghaladó ván- dorutat is megtesznek. Egy amerikai kutató szerint a egyszerű lemosás, elszíntele- nítés, lemaratás — ahogy egyesek elképzelik — kivi­hetetlen. Érthető, hiszen a festék a kötőszövet sejtjei­ben belül van. Akkor hát el kell távolítani a bőr alatti kötőszövetet! De hogyan? — Kaparás, vagy kimetszés út­ján? Addig kellene dörzsöl­ni, smirglizni, kaparni a bőrt, amíg lekopik a bőr fe­lületi részével együtt a bőr alatti kötőszövet is! Vagy ki kell metszeni, ki kell vágni a bőrből a tetovált részt. Igen! Meg kell nyúzni a test­nek egy darabját. Ám kérdezem, megéri-e az ezzel járó fájdalom? Érde­mes-e valakinek megnyúzat- ni csak az egyik karját is azért, mert meggondolatla­nul a múló szerelem emlé­két örök időkre „behorgo- nyoztatta” jobb sorsra érde­mes bőre irhájába? A tetoválás Tahiti benn­szülötteinek vallási, vagy törzsi megjelölése — a fej­lődés alacsony fokán álló ember kedvtelése volt. Ma — úgy látszik — ugyanez, csak éppen nem Tahitiben. Dr. Buga László brazil partok mentén élő teknősök — tojásaik leraká­sa miatt — elvándorolnak egészen az Egyenlítő kör­nyékén fekvő Ascensinn szi­getig. A teknősök vándorút- ját természetesen igen nehéz „hagyományos” eszközökkel követnij A floridai egyetem mun­katársai a teknősök vándor­út jának követésére egészen újszerű technikát alkalmaz­nak. A hatalmas állatokra vezetékkel összekötött úszó­bóját szerelnek. — Az úszó-bója jelzi, merre ha­lad az állat a víz alatt. A bóját héliummal töltött ki­sebb méretű ballonokkal kö­tik össze, melyekre rádió­adót szerelnek, az összeköt­tetés így nagyobb távolság­ból is fenntartható. E. L Egy bedfordi (Anglia) gyár nagylelkű igazgatója egy-egy szál sárga rózsát küldött azoknak a munkásfeleségek­nek, akiknek a férjük határ­idő előtt építette föl a gyár egyik új csarnokát. Az erre felfigyelő újságírónak a vaj­szívű direktor elmondta, hogy előbb a munkásokat akarta megjutalmazni de aztán ar­ra gondolt, hogy a túlórázó férfiak feleségei is viselték a munka terhét, ég helyesebb rájuk gondolni; Egy-egy szál rózsaszál mé­gis csak olcsóbb megoldás volt, mint egy valamirevaló jutalom... HOSSZÚ FILMCÍMEK DIVATJA Nyugaton egyre jobban dí­vik a nyakatekert, hosszú filmcímek kiagyalása. Nem­régiben például Blake Ed­wards rendező repülőkről szóló új filmjét ilyen címmel bocsátotta útjára; „Hol volt igen tisztelt uram azon a fe­lejthetetlen éjszakán, amikor saját állítása szerint meggyil­kolta von Richthofen bárót”. A hosszú címek divatja nem új. Emlékezhetünk ilyen címre; „X. út tök könyvnek eltépése, avagy bányász csá­kány, mellyel amaz fövenyen építtetett s már leromlott há­zát elébbi fövenyre sikerte­len sárral raggatni akaró és ezer mocsokkal eszellősse® színlő s mázoló Sámbár Máttyás nevű tudatlan sár­gyúró megcsákányoltatik.. Csakhogy, amikor ezt a cí­met adták, akkor éppen 1668- at írtak. ORVOSI JELENTÉS Therese Ccmley houstoni háziasszonynak a konyhájába a minap betévedt egy egér; Az asszony észrevette ég — természetesen —, rettenetesen sivalkodni kezdett Nem hiá­ba. .. Első kiáltására ugyanis az egér megtorpant, a második­ra felfordult és kimúlt; Halálának oka — állapítot­ta meg később egy állatorvos — szívszélhüdés.;. SZERELMI ALMOK A Paris Jour-ban nemrégi­ben a következő hirdetés je­lent meg: „Két szép fiatal lány, test­vérek, gyereket szeretnének. Csak intelligens és vonzó külsejű jelöltek jelentkezze­nek. Legnagyobb titoktartást ígérünk. Házasság nem jöhet számításba.” ÉJFÉLI TELEFON A berni Gordon házaspár a minap vendégségben szóra­kozott amikor éjfélkor a kö­vetkező telefonhívást kapta: — Uram! Gyermekeik tel­jesen tönkreteszik a lakásu­kat! A fürdőszobából folyik a víz. Elzártam a csapot, uram, és a félig megfagyott kutyát kivettem a hűtőszek­rényből. Nem, uram, ezért nem jár semmiféle köszönet. Adjanak hálát a sorsnak, hogy vannak még tisztessé­ges betörők!... LEMEZ VEZÉRIGAZGATÓKNAK A nyugatnémetországi trösztök, nagyüzemek, ban­kok tulajdonosai és vezér- igazgatói kitűnő segítséget kaptak mindennapi munká­jukhoz. A Deutsche Indust­rieinstitut hanglemezre vett fel néhány beszédvázlatot azoknak a vezetőknek a szá­mára, akik nem rendelkeznek kellő beszélőképességgel, no­ha kénytelenek néha kiállni igazgatótanácsuk, tisztviselő­ik. vagy munkatársaik elé. A tulajdonos vagy vezér- igazgató, egyszerűen felteszi a lemezt, jó néhányszor meg­hallgatja, szövegét bevágja, s csupán néhány „jelentékte­len” számadattal egészíti ki a termelésre, a fizetésre, a vállalat évi vagyoni szaporo­dására, vagy az életszínvo­nalra vonatkozólag. A többi azután már simán megy ma­gától — ígéri a lemezhez mellékelt prospektus. ÉLŐ FESTMÉNY Ha egy festmény járni tud­na, bizonyára könnyebb len­ne eladni — gondolta nem­régiben két nagyreményű, Párizsban élő hindu festő. Azután találtak kitűnő meg­oldást ötletükre; Szerződtet­tek egy csinos ifjú modellt, röpke három óra alatt má­zolták meztelen testére a „festményt” és útjára bocsá­tották. A sétáló és dombor­műre emlékeztető képnek nagy sikere volt a párizsi boulevardokon, de — sajnos —, a mű nem volt eladó. Azóta a két .festő-újító mű­termében nyüzsögnek az ér­deklődők. Újabb „élő” fest­ményekben kívánnak gyö­nyörködni. KÜLÖNLEGES ESKÜVŐI MEGHÍVOTT Nem mindennapi esemény színhelye volt a minap Lady Sempil skóciai kastélytulaj­donos által megrendezett la­kodalom. A nemes hölgy ugyanis leánya esküvőjére nemcsak százötven magasran­gú vendéget hívott meg, ha­nem aranyszegélyű meghívót küldött a vár egykori tulaj­donosának is, aki háromszáz­ötven évvel ezelőtt jobblétre szenderült. Az örömanya az esküvő fénypontjául azt szerette vol­na; ha egy igazi kísértet szó­rakoztatja ékszer és ruhaköl­teményekben díszelgő vendé­geit. A meghívás eredményéről eddig nem érkezett jelentés... E HETI KRIMINK Suzanne Ferou párizsi la­kására korán reggel becsön­getett két férfiú azzal, hogy a villanytársaság alkalmazot­tai ég ellenőrizniük kell a villanyvezetéket Dolguk vé­geztével magukkal vitték Ferou asszony hatmillió frank megtakarított pénzét. Nem sokkal később újra két férfi állt az ajtó előtt, csöngettek, mondván, a rend­őrségtől jöttek; A kárán ke­sergő Suzanne nagyon meg­örült, hogy ilyen gyorsan megérkeztek a közbiztonság őrei. Öröme azonban korai volt, mert alaposan össze­szidták, hogy otthon tartotta a pénzét. Mire Ferou asszony sze- pegve bevallotta, hogy báty­ja ötmillióját is ő őrzi. A két „felügyelő” volt olyan kedves, és magához vette megőrzésre... Krónikás: Révész Tibor O lyan egészséáes vagyok, művész­nő kérem, mint a makk. Nekem tíz év óta, nyolc év óta, mikor az uram meghalt, még náthám sem volt. Nem mondom, jól élek. mindent megadok ma­gamnak. amire csak vágya­koztam hosszú életemben. Hatvanhárom, művésznő kérem, de én tizenkét éves korom óta mindig dolgozom. Pedig az anyám váltig ígér­te. hogy taníttatni fog. Ta­nítónő szerettem volna, de szegény szolgálatba adott, mert kellett az a t>ár kraj­cár is, amit kerestem. De én nem maradtam Egerben. Ha szolgálnom kell, hát kell. de ott. ahol a barátnőim iskolá­ba járnak? Feljöttem Pestre a nénémhez, aki aztán csú­nyán kibabrált velem. Kul­csáráé volt. grófi házban, egész nap maga helyett dol­goztatott és érjem be az­zal. hogy itt jómodort tanul­hatok, fizetést nem adott, nem is kért részemre, vagy ki tudja, hogy volt. Meg­szöktem tőle a Lukács für­dőbe, mármint a kórházba. Néném megtalált. hiszen tudta, honnan fúj a szél, de a műtősnő nem adott ki neki. azt mondta, kitaníta- vak ápoló-nővérnek. Előbb so­ká takarítólány voltam, ké­sőbb igazán tanultam, csak­hogy, férjhez mentem sajna, és a felszabadulásig nem voltam áVásban. Nem pa­naszkodom, kát derék szép fiam van. azok helyettem is tanultak eleget. Az uram is meghalt nyolc évei bizony magatehetetlen nyomorék volt valami öt évig. Akkor az idősebbik fiam felesége azt mondta, költözzünk ösz- sze. a két lakásért cseréljünk kertes házat. Megmondtam neki. már ne is haragudj, de én se cselédje, se terhe nem leszek többé senkinek. A menyem belátta, jobb így külön-külön. Nagyon szeretem az uno­káimat, de nem vállalok be­lőlük kötelezettséget, csak vendégséget. Én is felnevel­tem a gyerekeimet, ők is fel­nevelik a magukéit. Útjuk­ban nem vagyok, soha egy fillérjükbe nem kerülök, ha­lálomat nem várják, mert én olyan nagymama vagyok, aki könyökével nyitja ki az aj­tót. Mert az én két kezem mindig úgy teli van csoma­gokkal, mikór a fiatalok­hoz benyitok. Kivált a picik, az ikrek, csoda édesek1 Hogy gügyög­nek már és hogy nézik egy­mást! Tudják, tessék elhin­ni. már tudják, hogy ők testvérek. Elmondhatatlanul szépek és kedvesek. — Nem, sokat nem va­gyok velük, meri kint lak­nak Mátyásföldön, a me­nyem szüleinél, mert a vá­rosban nem férnek, csak garszonjuk van, még kony­hájuk sincsen. Ott kint ió volna, nagy ház, kert, de ott meg az a baj, hogy a me­nyem kényes kisasszony, mi­nisztériumi titkárnő és nem smakkol neki a falusi élet. Vizet húzni, állatot etetni? Mert az apja röatön csirkét, malacot vett, amint a kis családot befogadta, az ő fe­lesége még fiatal, nincs nyugdíjban, iskolás gyerekei vannak — hát az óriás ház­tartást mind erre az én me­nyecskémre pakolták, majd meg szakad szegény beie. Mondtam neki, látod fiam, milyen nehéz az élet. peddia neked legalább annyi gondod nincs, se nem részeges az urad. mégis akad sírnivalód — hátmég én mennyit zo­kogtam hosszú búbánatos életemben! Hát nem, most aztán töb­bé nem sírok. Megvan min­denem, ami kell. Jó kis la­kás szépen felszerelve. Tévé villany jégszekrény, azt fél­éve vettem. Bánom, fejemet verem a falba, amért nem vettem már legalább öt éve. Micsoda jó dolog, művésznő kérem! Múlt csütörtökön vettem egy pompás négy ki­lós háztáji tyúkot. Azt meg­tisztítottam, betettem a fri- giderbe. csak hétfőn került rá sor, mert volt egyéb éte­lem. Egy hétig van belőle hús, akkor is. ha egyszer- kétszer beállít valaki a gye­rekeim közül vacsorára. Teg­nap az ikrek apjával ettünk a tyúkmellből készített jó borsos tokányt. Szeretek en­ni, megmondom, ahogy van« vércse természettel szület­tem, nekem a hús a legfon­tosabb Dehogy is lesz ér­elmeszesedésem. eszem hoz­zá gyümölcsöt eleget. Az unokáimat is arra szoktatom, kilenc forintot adtam ma is három szem őszibarackért, el­múlt már az ideje. Hogy is mondjam, reggel korán kelek, azt az eayet nem másítom, eoész életem­ben korán keltem, most is jól esik. Tessék hozzá szólni, valami két éve kivétel nél­kül minden reggel tornázom. Az öreg professzor taná­csolta. aki tanárseaéd volt, amikor én kislány korom­ban beálltam a kórházba, — istenem, mennyire rajong­tam érte! Szerelem? Ta­lán. bár vem tudom, akkori­ban auwiiinn kaVfcnrltnk utá­nam, nem volt szükségem a sóvárgásra, mikor pedin féri- hezmentem. gondolni se sze­repem az úgynevezett szere­lemre... Hisz mondom, művésznő, a felszabadulás után újra egészségügyi dolgozó lettem és különben is, ismeretség­ben maradtunk a profesz- szor úrral, ö tanácsolta ne­kem most, hogy ő már majdnem nyolcvan éves. de minden reaael tornázik vár percet, próbáljam meg. Meg­próbáltam és nagyon jól esik. Azóta, ha a tévében táncolást, olyan balettfélét látok, mindig figyelek, mert nagyon jó mozdulatokat le­het tanulni. A tornát? Vi­lágos, meztelenük Hát per­sze, ha ezt valaki látná, ne tessék nevetni, mert fáj a derekam tőle-. Néha olyan jót nevetek, mikor tükröző­dik a szekrény politúros aj­tajában az alakom. Nemvagyok kövér, hetven­hat kiló vagyok már vala­mi hat éve. Az én magas ter­metemhez nem sok, külön­ben se fontos. Tetszik tudni, nagyon szép asszonytól hal­lottam én, hogy negyven után dönteni kell. pofa. vagy termet Hát nekem már na­gyon mindegy, egyikkel se kívánok már hódítani. Tessék elgondolni, múltkor azt álmodtam, nem jár ne­kem nyugdíj, mert idő előtt abbahagytam a munkát. Mi­lyen iaaz és milyen jó, hogy felébredtem és hangosan ne­vethettem. Mert az iaaz, se öreg. se rokkant nem va­gyok. Megkeresem az ötszá­zat, amennyit a nyugdíjasok­nak engedélyeznek és — ne tudjon róla más. annál jóval többet. Mire költőm? Csakis az unokáimra. Magamra? Nem sokat. Hát például; minden szerdán korán délelőtt már végzek, tizenkettőkor elme­gyek a Rác fürdőbe. Jól megáztatom, aztán megmasz- szíroztatom magam. ötkor elmegyek a nagyob­bik fiamhoz, ott. laknak a fürdő közelében. Akkor jön­nek haza a gyerekek, óvodá­ból. iskolából — menyem szegény legalább azon az egy napon kicsit kifújhatja magát, én főzök vacsorát. Gondolja csak el, művésznő kérem, három ayerekkel sú­lyosbodott második miiszak! Nagyon sajnálom szegény­két, hát bizony neki is ne- nehéz a sorsa. Mindig ide­ges. tudja művésznő, azt hi­szem. nemcsak ö is örül, ami­kor becsukja mögöttem az ajtót. Mindig van nálam ol­vasnivaló, észre se veszem, visz a villamos. Otthon az­tán üldögélek, még egy ki­csit a televíziós képernyő előtt, azután lefekszem a tiszta fehér, habos ágvamba. Fér-h"Z? Újra? En? Hát ha a szputnyikon jönne egy ark­angyal elém. akkor se kéne. Nem hiányzik nekem cseppet sem. van nekem anélkül is éppen elég gondom Dehogy panaszkodom! Mig könyökkel nyitom ki a ave- rekek ajtaját nem érdemel­ném meg az ős-i napsugara' ha panaszkodnám. Móricz Virág: Vénasszonyok | nyara | Ilii«

Next

/
Thumbnails
Contents