Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-10 / 238. szám

xS68. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP & Hol szorít az út? Helyzetkép az országos úthálózat iejlesztési pjobiémáiról Az ország vérkeringésének életfontosságú rendszeréről: az úthálózatról — ezen belül is elsősorban a városi utak­ról — volt szó azon a kétna­pos ankéton, amely nemrég zajlott le Budapesten, a Tech­nika Házában, a Közlekedés­tudományi Egyesület rende­zésében, s amelynek munká­ját a helyzet reális felmérése és az anyagi helyzetünkhöz igazodó célkitűzések jelle­mezték. Sok kiváló elméleti és gyakorlati szakember mondta el véleményét a két­napos országos tanácskozáson a jelenlegi helyzetről, a meg­oldandó feladatokról. Amihez 12 forgalmi sáv kellene Abban valamennyien egyet­értettek, hogy úthálózatunk fejlesztésében a súlypontot a városi utak korszerűsítése kell, hogy jelentse. A fő problémák abból adódnak, hogy a személygépkocsik szá­ma rohamosan növekszik, s a személyautók „útfelület- szükséglete” 20—30-szorosa a tömegközlekedési (tehát vo­nat vagy autóbusz) eszközök igényének. íme egy érdekes tudományos-műszaki megál­lapítás: míg egy forgalmi sá­von egy óra alatt tömegköz­lekedési eszközökkel 16 ezer utas zavartalanul elszállítha­tó, ugyanennyi ember sze­mélygépkocsival való szállítá­sához ’2 forgalmi sávra len­ne szí. .ség! (Ehhez járul ter­mészetesen még a parkoló autók helyszükséglete.) A városi úthálózat problé­mái (mint a megyei és városi tanácsok építési és közleke­A közlekedési szakemberek sok éves felméréséből azt is megtudtuk, hogy a városi burkolt utak átlagos széles­sége lényegesen a két mozgó nyom minimumát jelentő 7 méter alatt van; ezért meg­kezdődött, s fokozatosan ta­pasztalható a városi utak (elsősorban az országos főút­vonalak városi szakaszai) ka­pacitásának kimerülése. S rögtön itt mutatkozik a gyors korszerűsítés legnagyobb — anyagi jellegű — akadálya. Hiszen a kapacitás növelése,- az utak nagymértékű szélesí­tését teszi szükségessé; ez vi­szont többnyire épületek (gyakran egész utcasorok) le­bontásával, közművek áthe­lyezésével jár együtt. Orszá­gos úthálózatunk korszerűsí­tésének központi problémája, a városi utak forgalmi ter­helésének enyhítése, egyenle­tesebbé tétele. Ugyanakkor ezeknek az utaknak a szerény mértékű modernizálása is a külső útszakaszok korszerűsí­tési költségeinek többszörö­sét tehetik ki. A vizsgálatok szerint na­gyobb városaink összes for­galmának több mint fele bel­ső városi forgalom, további jelentős része a környékről (vagy távolabbról) a városba irányuló forgalom, és csak A tanácskozás részvevői nem hallgatták el hogy vidé­ki városaink útjainak karban­tartása — bár javuló tenden­ciát mutat — nem megfelelő. A KPM tanácsi útfenntartó szervezetek létesítését szor­galmazta, mivel az útfenn­tartás — ezt a tapasztalatok igazolták — ilyen szervezeti formában a legeredménye­sebb. Az idén ezeknek az út­fenntartó szervezeteknek a fejlődése elakadt, sőt a meg­dési osztályvezetőinek rész­vételével tartott kétnapos vi­tából is kitűnt) rendkívül sokrétűen jelentkeznek. Ezek közül a legfontosabbak; A forgalmi utak (csomó­pontok hidak, közúti, vasúti kereszteződések) kapacitásá­nak kimerülése; a burkola­tok nem megfelelő teherbírá­sa, korszerűtlensége; a par­kolási nehézségek, a raktá­rak és az üzletek kiszolgálá­sa; egyes földutak, újonnan nyitandó útvonalak, s az új lakótelepek útjainak burko­lattal való ellátása; a meglé­vő utak fenntartása; a forga­lomirányítás, a forgalom- technika korszerűsítése; a szerviz- és üzemanyagtöltő­hálózat kifejlesztése; az egyé­ni és a tömegközlekedés ál­tal közösen használt útvona­lakon a kölcsönös akadályoz­tatás (legalább részbeni) meg­szüntetése« néhány (esetleg 10—20 száza­lékos) az átmenő távolsági forgalom. Ismeretes hogy az úthálózat legkorábban kime­rülő részei, a zsúfoltságot, a közlekedési dugókat legérzé­kenyebben . jelző helyek: a forgalmi csomópontok. Ezek­nek korszerűsítése Budapes­ten és vidéken egyaránt sok százmillió forint nagyságren­dű átépítések sorozatát kö­veteli meg már a következő egy-két évben. Közismert az is, (erről a műszaki problémáról szintén sok szó esett a kétnapos ta­nácskozáson), hogy a városi utak további kapacitás-csök­kentő és rendkívül balesetve­szélyes pontjai szintbeni köz­úti—vasúti kereszteződések. Ezek kétszintűvé való átépí­tése az utakhoz és a csomó­pontokhoz hasonló épületbon­tási és egyéb problémákat vet fel. A reális helyzetfelméréshez tartozik az is, hogy Jelenleg városaink tanácsi kezelésben lévő belterületi úthálózatának csupán 44 százaléka van szi­lárd burkolattal ellátva. Eh­hez hozzá kell számítanunk már ma másfélszáz, gyors ütemben városiasodó telepü­lésünket, amelyek a városi utakéval azonos nagyságren­dű és hasonlóképpen teljesen indokolt igényt jelentenek,­lévők egy részét is közüzemi vállalatokba olvasztják be. Rohamosan fejlődő igénye­ink miatt az utak korszerű­sítésére milliárdos nagyság­rendben kell már a legköze­lebbi években előirányozni az anyagi eszközöket. Olyan fel­adat ez — állapították meg nagy hangsúllyal a kétnapos közlekedési ankéton, — ame­lyet népgazdaságunknak fel­tétlenül vállalnia kell. Újlaki László Fokozódó kapacitás-kimerülés Baj van a városi úthálózat karbantartásával ZSH—6. típusú autódaru kezelésére és vezetésére vizsgával rendelkező szakem­bert azonnali belépéssel felveszünk. Jelentkezés: Szolnoki Cukorgyár. ALMASZÜRET A TÖRÖKSZ ENTMIKLÖSI ARANYKAL ASZ TSZ-BEN Csonka ÚJ FILMEK A magyar munkásmozga­lom közelgő nagy, hármas évfordulója alkalmából a MAFILM stúdióiban több olyan produkció készül, — amely témájául választotta a félévszázada zajlott Őszi­rózsás Forradalom esemé­nyeit, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megala­kulásának körülményeit, vagy a Tanácsköztársaság harcait. A hírhedt fehér-különít­ményes Prónay Pál napló­ját filmesíti meg Máriás- sy Félix rendező „Imposz- torok” címmel. A felvéte­lek Esztergomban folynak. A főbb szerepekben Toma- nek Nándort, Mensáros Lász­lót, Bara Margitot, Iglódi Istvánt, Huszti Pétert és Kálmán Györgyöt látják majd viszont a mozinézők. Pille Máriáról, egy tiszai révész leányáról, egy 19-es vörös osztag harcairól, s egy tiszavidéki kisváros direktó­riumáról szói Markos Mik­lós új játékfilmje, amelyet „Pokolrév” címmel forgat­nak. Gyöngyössy Imre fiatal rendező első játékfilmje a „Virágvasárnap”, egy ma is a nép száján élő balladából kerekedett filmmé. A fil­met a napokban kezdik for­gatni. Az első színhely vár­hatóan Tiszatarján lesz. Je­lentős szerepet kapott a filmben Tóth Benedek s Hegedűs Erzsi, a Debrece­ni Csokonai Színház tagja. Két filmmel adózik a fél­évszázados évfordulónak a MAFILM katonai stúdiója is. „A komiszár legendája” címmel Róna Péter készít rövid játékfilmet, amelynek hőse Juhász Sándor, Eger­ben élő 19-es veterán. Már elkészült, sőt Veszprémben a harmadik katona film­fesztiválon díjat is nyert Kolonits Ilona alkotása, a „Katonafiamnak”. A film­ben Várnai Zseni emlékszik vissza címadó versének meg­írására. Évak óta havonta kétszer, vagy háromszor Alattyán mellett visz az utam. Évek óta. havonta kétszer, há­romszor látom az országút melletti vizes mélyedésben a szabályos sorokban álló, derékban elf ű réskelt fa tör­zseket Csonka, halott törzsek, mégis állnak. Szabályos sorokban állnak. □ — Feszesen, egyenes so­rokban álltunk. Belénkver- ték a leventében, hogy a legfontosabb a vigyázzállás és a díszlépés. Parancsno­kunk Veöreö® százados úr a szokásosnál is jobban ordí­tott: „Jól figyeljetek, nyissá­tok ki a koszos fületeket, mert nem beszélek kétszer. A szent magyar haza azt kívánja tőletek, hogy nagy szövetségesünk, Németország segítségére siessetek-..” — Mondta, mondta, fröcs­költ a nyál a szájából. A vé­gén megfenyegetett bennün­ket, hogy aki a szerelvényről szökni próbál, az golyót kap. Bevagoníróztak bennün­ket és elindultunk a német határ felé. Gyér közelébe 1944. október 9-én értünk. Egyszeresük őrült fékcsikor- gás közepette a bombák jól- ismert vijjogását hallottuk, s már robbantak is a szerel­vényünk közelében. Kiugrál- tvunk a vagonokból, de a szomszéd vágányon teljes se­bességgel egy tehervonat ro­bogott velünk szembe. Már nem volt annyi időnk, hogy átfussunk előtte, a két ko­csisor közé szorultunk. Né­met kísérőink kegyetlenül or­dítottak és géppisztollyal szo­rítottak a saját szerelvé­nyünk mellé. — Apám nagykabátja volt rajtam. Szeaénv egy évvel korábban halt meg. Nagyon bő, nehéz kabát volt. Esze­lős félelem lett úrrá rajtam. Elvesztettem a lélekjelenlé­temet, balra ugrottam a ro­bogó vonat felé. A nagyka- bátot. elkapta az egyik va­gon lépcsője s én csak egy nagy rántást éreztem. Aztán elvesztettem az eszmélete­met. A komáromi katona­kórházban tértem magamhoz. 0 Oláh Izidor a földön ült. Néha megtörölte izzadt hom­lokát Kezeü gyében girbe- görbe. félujjnyi vastag vas­huzal-csomó feküdt. Hideg­vágóval kétaraszos darabo­kat vágott belőle, kiegyenesí­tette a kis üllőn, azután messzehangzó ütésekkel ala­kítgatta. Húsakasztó kampó­kat csinált Télre kapós lesz. amikor megkezdődnek a disznóölések. Negyvennégy éves. Apja cigánykovács volt. Neki mind a két lába hiányzik. Tőből. Vaskos, erős ember, de pontosan huszonnégy esz­tendeje, 1944. október 9-e óta helyhez és földhöz kö­tött, mint a fák. A falhoz támaszkodik két mankója. Talán abból a fá­ból készült amelyet itt Alattyánban derékban lefű­részeltek. — Gyönyörű volt a tordai szoros. Leírhatatlanul szép volt az őszi erdő. Sudár tör­zsek, aranvló levelek. Az­után eav napon a sudár tör­zseket aknák szelték ketté derékban... — Ne haragudjon, nem tudok erről nyugodtan be­szélni. Látja, hogyan resz­ket a kezem? “ Az őrmester kegyetlen jutási altiszt, brutális ember volt. Én a miskolci 13-as gyalogezred zenekarából ke­rültem a szakaszába. Ugye, a fronton nincs szükség zenére. Muzsikálnak ott a golyók, meg a szilánkok. Utásznak osztottak be, rengeteget dol­goztunk. — Szeptember 17-én hu­szonnégy évvel ezelőtt akna­szaggatta utat javítottunk a tordai szorosban. A jutásit mintha le­nyűgözte volna a természet szépsége, bár ezt szinte le­hetetlennek tartottuk. Eltelt egy óra és még nem mutat­ta ki a foga fehérjét. Erről beszéltünk halkan a szom­szédommal, amikor megkez­dődött az aknázás. Nem min­ket lőttek, de az aknák 3— 400 méterre csapódtak be. — A .,ió* jutási nem en­gedte. hogy abbahagyjuk a munkát „Tovább. tovább, gyáva banda!” — üvöltötte. — Később közeledtek a becsapódások, de nekünk dol­gozni kellett. Azután már csak arra emlékszem, hogy az árokban feküdtem, és az egyik bajtársam a bal com­bomat szorította a derék­szíjával. Hirtelen nem tud­tam. mi van. nagyon visz­ketett a bal lábam naay ujja. Felkönyököltem, oda­néztem és nem láttam csak egy csizmát... 0 Tóth Sanyika uiiai még el­eltévesztik a húrokat. — Sanyikám ne úgy. Fi­gyelj ide, látod? Jobban ter­peszd az ujjaidat. laen. A vonót pedig így fogd. Horváth Gézának van egy­két tanítványa. Tóth Sa- nvika Jánosbidáról iár át. Ügves gyerek, íól halad. Az oktatónak van már ideie foglalkozni velük. Két *ve nem dolgozik. Leszáza’éko1- ták. Budapesten dolgozott ti­zenöt évig a Fővárosi Ker­tészeti Vállalatnál. Bal lába hiányzott. A műlábbal nem tudta nyomni az ásót. így a két kezére volt utalva. A jobb kezét megerőltette, ta­lán azt is... De nem. azt már nem engedi... — Ha megkérhetném..., játszón nekem valamit. Kezének ujjai már alig- alig engedelmeskednek. Az­után az öreg hegedűn felsírt a dal: „Deres már a határ, őszül a vén betyár...” <— bognár — Dörgő megmenekül Nagy veszély környékezte Dörgőt, Gyom bérc sugár bi­káját. Félő volt, hogy rádől a rozoga apaállat-istálló. Oly roggyant. málladozó, szellőtől is megremegő volt az, hogy Dörgő felelős gon­dozója, az öreg Kuvik csak lábujjhegyen mert somfor- dálni az állat körül. Pedig a renováltatás költségét min­den évben betervezték, de a végén megfaragták a Pénz­ügyi tervet, s mindig Dörgő maradt ki. Végül a múlt héten a tanácshoz hívatták az öreg Kuvikot. Az elnök tudatta vele: most már végképp ke­zében van a renováltatási költség, menten intézkedjék, hogy tatarozzák ki Dörgő hajlékát. — Nagyon jól vám elnök elvtárs — örvendezett Ku­vik —, megyek is a Valac- kaihoz., — Ez lehetetlen. Kuvik bácsi. Az maszek. Csak álla­mi vállalat vagy kisz jö­het szóba, mivel a Dörgő » ez a munka közületi. — Na te szeaénv Dörgöl — horkant fel az örea. — Még az iskolaépítéshez sem került állami vállalat. A ktsz sem vállal fel ilyen piszli- csári munkát. — Üj mechanizmus van, nem olyan finnyás már a ktsz — mondta az elnök. De ha végképp nem megy, ak­kor kell egy írás. hothi a ktsz nem vállalja, ennek ha­tározottan benne kell len­nie. Ez esetben csinálhatja a Valackai. Kuvik a fiára bízta Dör­gőt s átkarikázott a szom­szédos nagyközségbe. Az épí­tőipari ktsz elnöke meghall­gatta az öreget. — Rendben vám megcsi­náljuk — mondotta s bele­nézett eav naay könyvbe — 1970-ben átadjuk az istállót. — Tréfá'n! tetszik? — hn- ledeze*t Kuvik. — 1970-hev“’ — Csak nem gondolta, hony mén az idén elkezd­jük? — így az elnök. — Nem hát, hanem hogy már holnap reggel. Hiszen ha nevetni tetszik, úgy is jó, Csak tessék nekem egy írási adni, hogy a ktsz nem vál­lalja. — Ilyet nem adhatok, Ku­vik bácsi, mert mondom, hogy elvállaljuk. Nem válogatunk igaz, nem nagy üzlet, de meglesz. Az örea Kuvik káromko­dott magában s eltökélte: ha a szegény Dörgőnek vesznie kell, 6 bizony leissza magát a sárga földig. A kocsma fe­lé menet hirtelen megpillan­totta a Cipész Ktsz cégtáb­láját. Kuvik megtorpant s benyitott. — Mivel szolgálhatunk? — kérdezte a műhelyfőnök. — A gyömbércsugari istál­lót kellene kitatarozni. — Akkor maga eltévedt bátyám. Mi ilyesmit nem vállalunk. — De hátha mégis elvál­lalnák? — kérdezte nyoma­tékosan Kuvik. — Ne maceráljon —■ mor- gott bosszúsan a műhelyfő­nök. — Tehát egészen biztos, hogy a ktsz nem vállalja? — Biztos, mint a halál! — mérgelődött most már a főnök. — Ha akarja, ezt írásba is adhatom! — Azt én ugyan nem hi­szem! — makacskodott Ku­vik. A műhelybeliek összenéz­tek s elnevették magukat. A főnök vedig felkapott egy golyóstollat, a fiókból elő­rántott eav cégjelzéses levél­papírt. s már írta is: ^...kis­ipari termelőszövttkezetünk nem vállalja a gyömbércsu- aari bikaistálló tatarozását. Dudás Mihály h. elnök.” — Még tán egy bélyegző is \ kerülne rája... — szólt Kuvik — Hogyne. Itt van. — Kuvik Antal eltette az írást, elköszönt, s a műhely- a-tnn kívül naayot sóhai- tótt­— Most már ta1án megme­nekülsz Dörgő! H. *

Next

/
Thumbnails
Contents