Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

1968. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KÉPERNYŐJE ELŐTT Szia! Tomit Karcsi Aki rendszeresen figyelem­mel kíséri a tévé adásait, észrevehette, hogy az utób­bi időben igen elszaporodtak a kedveskedő, becézhető ri­porteri megszólítások s a baráti hangulatú, meghitt be­szélgetések. Különösen most. hogy létrejött a .forró drót- kapcsolat” Mexico-város és a tévé stúdiója között. A Telesport adása például egyetlen beszélgetés, mond­hatnánk azt is, tere-fere volt a kinti kollégákkal. Néhány kép tarkította csupán, a ge­rincét a ..mese” adta. A Tv jelenti programját is alapo­san megbolygatta egy újabb tere-fere. aminek külön ér­dekességé volt hogy a be­osztott riporter nem akarta lelőni a csoportvezető poén­iát. elvégre az a vezető. Nyilván kötelező udvarias­ságból. Mit sem tesz. A né­ző legfeljebb azt sajnálhat­ja. hogy mindez Gugyerák szaki szavaival élve az Olim­piából „kifolyólag” történt és milliók nyilvánossága előtt Meséli még! — biztatta jobb híján Vitár Róbert „Tomit”: meséli még valamit kérlel­te „Karcsi” ismét „Tomit”, maid egy röpke sziá-val bú­csúztak az éterh>en. A példá­kat még lehetne tovább sza­porítani. Az elharapódzó ie- lenség mögött nyilván a ri- portertársi ió emberi kap­csolat álk a kinyilvánításnak azonban ez az említett tele­víziós módia a néző viszoly­gásával találkozhat. Nem hin­nénk. hogy a közvetlenke­désnek ható megoldásnál nem lehetne találni egy fél- reérthetetlenebb érintkezési formát — riporteri lelemény- nyek Vidám péntek este Is a közelgő, már-már a kü­szöbön álló világra szóló sportesemény jegyében za j­lott. Kedvenc humoristáink is hozzászóltak a fontosabb kérdésekhez. Ki-ki a maga módján. Gugyerák (Bárdi György) például néhány „életrevaló” javaslattal áll*, elő; például, hogy fel kelle­ne emelni az aranyak szá­mát meg hogy jje kellene (Irtatni a női távgyaloglást, hiszen egyesek úgy is edzés­ben vannak — a körúton. Nyafi II. (Harkányi Ödön) és barátja (Alfonzé) egy cso­dálatos formába hozó szerke­zetet mutattak be a bohóc­tréfák sajátos humorával. Egyáltalán nem „fárasztot­tak”. Leginkább azonban az igen tehetséges parodista. Hofi Géza sportmérkőzés közvetítését élvezhettük. Egy- egy -telitjetaláló megjegyzését — .3 pályaszéléről — még so­káig emlékezetünkben tart­hatjuk. Gyengébben sikerült a ..bunda-szellemet’’ karikí- rozó szám. az egyébként két kitűnő komikus. Kiljédy és Kazal tárgyalása gól tárgya­lján becsületes amatőr üzlet­ember módjára. Kabos is halványabb volt a szokott­nál. Rájuk illenék a meg­jegyzés. amit egyébként az tíikori olimpia megalapítójá­nak tulajdonítanak, és a műsor eleién el is hangzott- nem a győzelem a fontos. hanem a részvétet Ä keret­be foglalt kabareműsort jól egészítette ki a színvonalas művészitoma-bemutató. A sportról szóló vidám műsort követően az ismét előkerült Babolcsayné félrerakott film­dalaiból hallhattunk néhá­nyat. Akadt közöttük emlé­kezetes is — például a Csak egy kis emlék, mely egy idő­ben sláger volt, de viszont­hallhattunk olyat is. nem is egyet, amelyik a maga ide­jében sem érte el a sláger­rangot. Nem is érhette, hi­szen ötlettelen muzsikája és sematikus szövege megaka­dályozta abban. A dalok zö­me az 50-es évek első felé­nek sematizmusát tükrözte eléggé tömény formában. Csattanónak is beillett vol­na a műsorzánS tanmese, vagy talán lecke. Feladata egy szerelmében megbántott fiatalember: s akik kapták: a házasságból is jó üzletet csinálni akaró kispolgári csa­lád. Alaposan felsültek. Leg­alább annyira, mint Moli- ere nevetséges kényeskedői. S ha Polgár András jelene­tét az alapötlet rokonságán túl egyéb nem is köti a klasszikus vígjátékíróhoz — leckéiéből tanulhat akárki. Ez a péntek este kétségkí­vül vidámabb volt a szo­kottnál: emelkedett a humor hőfoka: még a mennyiséget kellene növelni. A humor­ból ugyanis soha nem elég! Világirodalmi Magazin Egy teljes este jeles iro­dalmi alkotásokból, termé­szetesen képernyőre átdol­gozva. Különböző nemzetisé­gű írók egy csokorban. Ed­dig is így történt. Eltérés azonban mégis akadt: Szántó Erika, a szerkesztő elgondo­lásában. Szakítva az eddigi szerkesztői gyakorlattal té­mában és mondanivalóban igen eltérő műveket sorakoz­tatott fel. A nézőnek szinte az lehetett az érzése, mint mikor csak úgy belelapoz a Nagyvilágba, minden előzetes szándék nélkül — s talál valami érdekeset. Aztán egy újabbat... s addig lapoz, míg a kedve tartia s az időből futja. A közel két órás mű­soridőben színvonalas írá­sok elevenedtek meg Olvas­va még inkább meggyőződ­hetünk a művek igazi érté­keiről. Televíziós átdolgozá­suk azonban nem minden esetben áll vitán felül és velük egyenrangon. Az Ét­termi találkozás mondaniva­lóidnak kibontakozásához alighanem alaposabb, körül­tekintőbb motivációra lett volna szükség — így kissé sete-suta történetté vált a megtört rajztanár belső drá­mája. A jelképes értelmű Ház a város szélen-ból mint­ha az eleiéről hiányzott vol­na — valamivel több az előz­ményekből. Az „ördögi” öt­letre épülő Rangoonból ér­kezett hatott a legteljesebb­nek. A változatos és gazdag anyagból azonban már ke- **gffe emlékezhetünk. Ha miezek az írások egy te­matikus Magazinba kerül­nek. talán erőteljesebb ha­tást gyakoroltak volna a nézőre A megielentített fi­gurák közül Molnár Tibor fi­nom. tiszta emberségű fol­tozó vargája tetszett a leg­jobban. Valkó Mihály Szavalóverseny a múzeumban A szombaton délben meg­nyílt „Gyermekkor” című ki­állítás rendezői célul tűzték ki, hogy a gyermekeket a ki­állításhoz kapcsolódó rendez- vények cselekvő részese'ként szerepeltessék. Vasárnap sza- valóversemyt rendeztek a vá­ros általános iskoláiból bene­vezett tanulók részére. A ver­senykiírás szerint egy köte­lező költemény hangzott el, (Petőfi; Föltámadott a ten­ger), majd egy-egy szabadon választott verset adtak elő a versenyzők. A színvonal igen magas volt, meghaladta az Üttörő- házban tavaly megrendezett nagy szaval óverseny szintjét is. Dicséretilleti a gyermekek beszédkultúráját, tiszta szép artikulációjukat. A múzeum falai között új­donság az effajta rendezvény. A gyermekek számára is él­ményt jelentett a nem min­dennapi környezet Amikor döntésre került a sor, a zsűri csak a díjak megkétszerezésévei tehetett igazságot. Vasziliádu Zsófia (Ságvári úti iskola) és Varga Katalin (Kertvárosi iskola) egy-egy 200 forintos könyvju­talmat kapott. Versüket igen szerencsésen választották, a hozzájuk életkorban is leg­jobban illő költeményeket nekik sikerült a leginkább át­érezni. A többi helyezett is igen szépen szavalt. Különösen kedves volt a legfiatalabb, igen tehetséges, szép orgánu- mú Leveles Andrea kis gyer­mek verse Szamuil Marsaktól. A sikeres és értékes szava­lóverseny után rajz és fogal­mazási vetélkedő, valamint a zeneiskola kis növendékeinek hangversenye következik ok­tóber 27-én, a múzeum ren­dezvényeinek sorában. Dr. Szabó Lászióné Őszi lehalászás 30 000 holdon A halgazdaságokban meg­kezdődött az őszi lehalászás szezonja, amely a brigádok­nak november közepéig ad munkát, összesen 30 000 hol­das területről gyűjtik össze a „termést” és arra számíta­nak, hogy több mint 1500 vagonnyi tógazdasági hal lesz az őszi lehalászás zsákmánya. Az üzletekben az idén 380 vagon hal kerül, mintegy 700 vagont pedig jövőre tartalé­kolnak. Több mint 400 va­gonnyi halat tenyészanyag- ként vesznek nyilvántartás­ba, ezeket újra kihelyezik a tavakba. A halászat idei nagy sze­zonmunkája egész sor érde­kességet hozott. Először ke­rülnek tömegesen a hálókba a növényevő halak, amelye­ket évek óta fokozatosan ho­nosítanak meg az állami hal- gazdasági egyesüléshez tarto­zó üzemek. Idén már 3500 mázsát kínálnak a fogyasz­tóknak ebből a kiváló, fehér­húsú, kis zsírtartalmú fajtá­ból. A várossá válás útján Kunszentmártoni körkép Lassan egy éve annak, hogy lapunk hasábjain egy oldalnyi terjedelemben ma­gukról beszéltek a kunszent­mártoniak. Szóltak életükről, gondjaikról, örömeikről. Ak­kor többek között így fogal­maztak: a község nem ren­delkezik számottevő iparral, döntően mezőgazdasági jelle­gű. Az azóta eltelt hónapok viszont azt bizonyítják, hogy e vonatkozásban valami vál­tozóban. alakulóban van az alig tizenegyezer lakosú Körös menti községben. Kun- szentmártonban is megkezd­ték az első lépéseket azon az úton, amely majd a várossá fejlődéshez vezet. Majd, mert sok munkás évnek kell eltel­nie ahhoz, hogy a község mindenfajta tekintetben mél­tó legyen a városi rangra. Megtették az első lépéseket és ez döntő! Ezek már nem­csak körvonalazzák, meg is határozzák a további tenni­valókat, vezetőknek, lakosok­nak egyaránt. Melyek ezek a lépések? Ez alatt az egy esztendő alatt Kunszentmártoniba tele­pül a Beton- Vasbetonipari Művek egyik telephelyé.' El­sősorban ez jelent óriási vál­tozást a községnek. A válla­lat átvette a régi gépállomás épületét, gépeket szerzett be, új üzemcsarnokot épített, mintegy 15 milliós költség­gel, s a távlati fejlesztési ter­vükben ez a gyárrészleg to­vábbi nagy beruházásokkal gazdagodik majd. Jövőre 40— 45 milliós fejlesztési felada­tot oldanak meg, ezzel a gyár termelési értéke eléri az évi száz milliót. A negyedik öt­éves tervben további fejlesz­tési munkák következménye­ként évente 200 millió forint értékű terméket — beton- gyártáshoz különböző sablo­nokat, s ezzel ellátják a vál­lalat 11 gyárát — gyárt majd ez az üzem. 1 Munkalehetőség ezer embernek Mit jelent ez a községnek? Először is ezer embernek munkalehetőséget: Nemcsak kunszentmártoniaknak, ha­nem több járásbelinek is. Nagy vasipari üzemet, amely egyben az egész nagyvállalat szakember képzésének köz­pontja lehet. Fiatal szakmun­kásokat, fiatal műszaki értel­miségiek letelepedését hoz­hatja a Körös partjára. S, hogy mit jelenthet ez a köz­ség társadalmi, kultúrális éle­tében, az nem szorul bővebb magyarázatra. Nem ez az egyetlen üzem, amelyik Kunszentmártonba települt. A Pannónia Szőrme­kikészítő ég Szőrmekonfekció Vállalat amikor Kunszent- mártonban gyáregységet léte­sített, figyelembe véve a he­lyi adottságokat — a szűcs­ipar hagyományát, a jó nyers­anyag és vízellátást — meg­határozta a fejlesztési feladó­tokat is. A negyedik ötéves tervben — tehát 1975-ig — 85—100 millió forintos beru­házással tovább fejleszti te­lephelyét. A konfekciós és a kikészítő üzemben hatszáz munkást foglalkoztatnak majd többségükben nőtt Je­lentős a martfűi Tisza Cipő­gyár kezdeményezése is. Ez az üzem a községi tanáccsal fogott össze, közös beruhá­zással cipőgyári üzemrészt telepítettek Kunszentmárton­ba. Az új műhelyben e hónap közepén kezdődik a munka. Részben új munkaalkalom­ként, részben könnyítve azo­kon, akik eddig naponta jár­tak vonattal, vagy autóbusz- szal Martfűre dolgozni, két­száznegyven nőt foglalkoztat­nak majd. Jelentős az üze­mek fejlődése sorában a tég­lagyár rekonstrukciós beru­házása, a megyei vasipari vállalat kunszentmártoni te­lepének további fejlesztése. A kunszentmártoni járás vezetői felmérték, biztosí­tott-e a munkaerő utánpótlás, helyes volt-e szorgalmazni a nagyfokú iparosítást? Hogy mennyire helyes volt ez a lé­pésük, azt bizonyítja a követ­kező szám: a járásban jelen­leg háromezer nő kér munkát és közülük az idén már ezer­kétszáz—ezerháromszáz asz- szonynak munkát tudtak ad­ni. S a felnövekvő nemzedék, amelyik ipari munkát választ magának élethivatásul, ott maradhat szűkebb hazájában, ott is lesznek nagy gyárak, ahol munkaalkalom vár rá­juk. Nagy erőpróbák előtt Ezek után azonban hiba lenne, ha bárki azt hinné, most már megy minden a maga útján. Szó sincs erről. Sőt most következnek majd az igazi nagy erőfeszítések, a nagy erőpróbák. Jó] tudjuk* hogy az ipari üzemek odate- lepülése még nem minden. Ahhoz, hogy azok fejlődni tudjanak, közmű is kell: víz, csatorna, út, villany. Lakások kellenek, jó kereskedelmi el­látás, korszerű bolthálózat, színvonalas szórakozóhelyek, hogy az emberek el is tud­ják költeni a pénzüket. Egy­szóval meg kell teremteni a A népfront figyelmébe Érdeklődéssel figyeltem a televízió Zala megyéből su­gárzott műsorait. A tv mun­katársainak segítségével kö­zelebbről is megismerhet­tük a szép zalai tájakat, az ott élő embreket, a megye ipari üzemeinek munkáját. Hallhattuk, hogy az inter- pellációs műsorban csaknem ugyanolyan kérdések hang­zottak el, ugyanolyan gon­dokról beszéltek a Zala me­gyei emberek, mint amilye­nekkel a Szolnok megyei műsorban találkozhattunk. Volt azonban egy műsor­szám. amelyet némi irigy­séggel néztem, hallgattam végig. Egervári találkozó volt a címe. Molnár Margit és Kovalik Károly, a televí­zió két riportere Zala megye híres szülötteivel beszlége- tett. Köztük Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművésszel, Kamondi László íróval, Gábor Miklós Kossuth-díjas szíművésszel, öveges József Kossuth-díjas professzorral és így tovább. A beszélgetés közben a szob­rászművész, a professzor úgy nyilatkozott, hogy ők Zala megye szülöttei rendszeresen találkoznak Zalegerszegen. Ezért úgy érzik, hogy nem szakadták el szülőföldjüktől, még annak ellenére sem, hogy az ország különböző részein élnek. Zala megyei származásukra ők büszkék s bármerre is járnak a vilá­gon. ZaJa_ megyéről mindig megemlékeznek, mindig be­szélnek. Talán ennek köszön­hető az is, hogy Zalaeger­szegen Kisfaludi Stróbl Zsig- mondnak több szobra díszíti a várost. És akkor arra gondoltam: vajon a mi megyénk szülöt­tei érzik-e azt, hogy büsz­kék vagyunk rajuk, hogy számítunk rájuk és számon tartjuk munkásságukat? — Nem biztos, hogy így van. Sajnos nálunk nem rendez­nek ilyen találkozókat, ahol megyénk neves fiai — poli­tikusok, tudósok, művészek, írók — találkozhatnának a város vezetőivel, lakóival. Milyen jó lenne, ha mond­juk a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága meghívná őket Szolnokra baráti talál­kozóra. Megismernék köze­lebbről, hogyan változott meg szülővárosuk, hogyan változott meg megyéjük ar­culata az elmúlt évek alatt. És a most felnövő nemzedék ezt látva talán az eddiginél is jobban ragaszkodna szű­kebb pátriájához. Jó lenne egy szolnoki ta­lálkozó. amelyet talán a többi is követne. V. V. kényelmet, kultúrált életmó­dot, amely elválaszthatatlan a városi rangtól. És e vonat­kozásokban bizony Kunszent- mártonban nagy problémák vannak. Vegyük példának a keres­kedelmi ellátást. A felszaba­dulás óta a községben új kereskedelmi egység nem épült, csak a régi épületeket alakítgatták át. Ugyanakkor csak az önkiszolgáló élelmi­szer bolt forgalma 1960-tól napjainkig 2,8 millióról 7,4 millióra növekedett. Nincs megfelelő iparcikk boltjuk, szállodájuk. Évek óta tervezik egy fmsz áruház építéséi, de még mindig nincs belőle semmi. A terv elkészült, 12 milliós kiviteli költséggel, csak az építkezéshez nem kapták meg a szükséges hite­leket. Így más megoldást kel­lene keresniük. A megyei ta­nács úgy próbál segíteni, hogy a megyei iparcikk kis­kereskedelmi vállalatnak 1 200 000 forintot adott azzal, hogy ők adjanak még ugyan­ennyit és létesítsenek Kun- szentmártonban korszerű üz­letet. De ez csak csepp a tengerben. Talán éppen az szükséges ebben a községben is, hogy a kereskedelemben többszek- torúság legyen. Alakuljon egészséges versenyszellem a kereskedelmi vállalatok kö­zött. amelynek végső ered­ménye a jobb áruellátás és hasznát csak a lakosság látná megérdemelten. Társadalmi összefogással Megoldatlan a község víz­ellátása is. A fejlesztési terv elkészült. Végrehajtásához 18 millió forint kellene. Ezt a helyi tanács 15 év alatt tud­ná kigazdálkodni úgy, hogy közben semmi mást nem épí­tene Kunszentmártonban. Természetesen ez így nem le­het. A Víz- és Csatornamű Vállalatnak kellene összefog­nia a tanáccsal, a lakosság­gal, akik már eddig is meg­mutatták, tudnak és hajlan­dók dolgozni társadahni ösz- szefogással községükért. Haj­landók azért anyagi áldoza­tokra is. Hiszen így épüit meg a mentőállomás, az is­kolai napközi otthon a köz­ségben. A vízellátás megol­dásának másik útja lehet a társulati forma, az Országos Vízügyi Hivatal segítségévek Ügyszintén régi gond a községben, hogy a Körös híd szűk, nem bírja a terhelést. Mindenki örömére szolgál­hat a KPM nyilatkozata, mely szerint 1971—72-ben megépítik az új Körös hidat egy vasúti aluljáróval egye­temben, mintegy 80—100 mil­liós költséggel. Kellenek új lakások* hi­szen tíz év alatt még húsz állami lakás sem épült Kun­szentmártonban. Ugyanakkor évente körülbelül 40 családi ház létesül; Számottevő la­kásépítés — állami és szövet­kezeti — csak a negyedik öt­éves tervben valósulhat meg. A kunszentmártoniak kétszá­zat szeretnének megépíttetni ílymódon. Ám az eddiginél jobban kellene szorgalmazni­uk például a termelőszövet­kezetek és az ipari üzemek hathatós segítségével az ifjú­sági lakásépítési akciót; Az OTP-vel összefogva több tár­sasházat, öröklakást kellene építeni, természetesen több­szintes épületeket, amelyek szépíthetik is a „városké­pet”. Jelenleg kétszáz jogos lakásigénylőt tartanak nyíl­ván és az ipari üzemek fej­lődése újabb és újabb lakás­igényekkel jár együtt. Az igé­nyek kielégítésére már most meg kell kezdeni a felké­szülést. Nincsenek magukra hagyatva Sok a gond Kunszentmár­tonban, még ezeken túl is: kicsik az óvodák, iparitanuió intézet kellene, nincs egyet­len valamire való cukrászdá­juk, művelődési házuk kicsi, elavult és bővíteni kellene a járási rendelőintézetet is. Na­gyon jól kell gazdálkodniok a község, a járás vezetőinek, ha néhány éven belül csak a megfelelő alapellátást akar­ják biztosítani a lakosságnak. De egymagukban még így sem képesek arra. Segítségre van szükségük. Ám hogy nincsenek magukra hagyat­va gondjaikkal, azt bizonyít­ja, hogy legutóbb éppen az ő gondjaikról tanácskozott ott a megyei országgyűlési kép­viselő csoport. Ott hangzott el még egy jő hír: a negye­dik ötéves tervben új járási pártbizottsági és tanácsház épül, s a jelenlegi épületeket egyéb célra hasznosítják majd. fgy a jelenlegi járási tanács épületéből szálloda lesz. Gondokkal teli évek kö­vetkeznek megyénknek eb­ben a községében is. Am ezek a gondok megoldásuk­kal új, nagyszerű távlatokat nyitnak meg a kunszentmár­toni emberek, az egész járás lakossága előtt. Varga Viktória A tanács ösztöndíjasai A túrkevei városi tanács há­rom fiatalt — egy orvost, egy agrármérnököt és nép- mű velés-könyvtárszakost — taníttat ösztöndíjjal. Koráb­ban is volt ösztöndíjasa tanácsnak, aki ma már építési osztályon dolgozik, osztályvezető mérnökként. a az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents