Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZOLNOK MEüYE A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. évfolyam, 235. szám. Ára 1 forint 1968. október 6, vasárnap. Szerződés a szabolcsiakkal Zsákban a burgonya Utazik az alma A szolnoki ímsz sikeres akciója Már nyár végén hallhattunk a nagy őszi, burgonya, alma, hagymavásárról. Később szerte Szolnokon ideiglenes árusítóhelyek, sátrak, pavilonok jelentek meg. A vállalatok, üzemek , intézmények egymásután kapták a körleveleket; 50—100 kilós csomagolásban burgonya rendelhető. S ami új: házhozszállítással, részletfizetési kedvezménnyel. Ez az utóbbi kezdeményezés á szolnoki fmsz javára írható. Egy hónapos szervezés után — Szolnokon és környékén — mintegy 200 üzem, vállalat, intézmény körülbelül 3—4 ezer dolgozója rendelt tőlük burgonyát, hagymát, almát. A részletfizetés — amely különösen sok vevőt szerzett — több hónapra szól. A házhozszállítást — amelynek költségeit az fmsz viseli — a TEMPÓ-val oldják meg. Minden egyes megrendelő egyéni kívánsága szerinti időpontban érkezik házhoz az áru, tehát a nap bérmelyik szakában, vasárnap is. A megrendelések teljesítése most van folyamatban. Október 1-óta már tíz vagon burgonyát, három vagon almát, harminc mázsa vöröshagymát juttattak el a megrendelőkhöz. De ez csak egy töredéke a készletnek. Az fmsz a szabolcsi pátrohai fmsz-szel kötött szerződés alapján száz vagon szabolcsi burgonyát (Gül Baba, rózsa) valamint 12 vagon almát (jonathán, starking, batul) kap folyamatosan. Ebből a mennyiségből eddig — vegyesen — 20 vagon áru érkezett meg. Nagy forgalmat bonyolítanak le — az fmsz zöldség- gyümölcsboltok mellett — az utcai piaci elárusítók is. Egyedül a piactéren naponta 100 mázsa burgonya, 15— 20 mázsa alma fogy el. Az 50. évforduló tiszteletére Hármas vállalás, több nyereség A cállalat gazdasági céljaiért — Nagy előnyre tettek szert — fellendült az export A Szolnok megyei Húsipari Vállalat dolgozóinak csaknem kétharmada vesz részt a KMP megalakulásának félévszázadik évfordulója tiszteletére országszerte kibontakozott szocialista munkaversenyben. Az üzemrészek munkásai, a műszakiakkal vállvetve olyan vállalásokat tettek, amelyek szorosan összefüggenek a vállalat gazdasági célkitűzéseivel, elsősorban a nyereség növelésével. Hármas vállalásuk: a tervezett árbevétel 2, az export előirányzatot 5, míg a nyereség tervüket 3 százalékkal teljesítik túl. A versenyző brigádok, üzemrészek erőfeszítései eredményesek voltak; Az idei első félévben a kollektíva a vállalásaihoz mérBüszkék vagyunk (Tudósítónktól) Most már a kisújszállásiak is büszkélkedhetnek az új bútorüzlettel, a fürdővel, s az alig egy hónapja nyílt Sztár áruházzal. Szénási Lászlótól, az áruház igazgatójától kapott információ szerint az egy hónap tapasztalata bizonyítja, hogy az új üzletben jóval nagyobb a forgalom, mint tavaly a négy boltban. — V — ten nagy előnyre tett szert. A vállalat ugyanis jó munkájuk révén az eredetileg tervezett 135,6 milliós árbevételt, 166,7 millióra teljesítette. Ebben az időszakban 4,6 millió forint nyereséget kívántak elérni, viszont ténylegesen 7,1 milliót mutat a mérleg, ami 54,3 százalékos túlteljesítésnek felel meg. A kollektíva csak az exportra vonatkozó vállalásával maradt némileg adós. A szocialista címért versenyző brigádok a harmadik negyedévben nemcsak stabilan tartották elért eredményeiket, hanem még azok fokozására is tellett az erejükből. Az előzetes mérlegszámítások szerint a kilenc hónapra tervezett 178.3 milliós árbevétellel szemben 228 millió forintot forgalmaztak. Tegnap délben új téglagyárat avattak a jaszkisgri Kossuth Termelőszövetkezetben. Az ünnepségen ott voltak a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a járás, valamint a környező termelőszövetkezetek vezetői, képviselői. A jászkisér—jászapáti mű- út mentén épült téglagyár kommunális épületében Gó- cza József országgyűlési képjúlius óta az export is fellendült. Kilenc hónapra 31,9 milliós külkereskedelmi forgalmat terveztek, és lebonytlítottak 37,1 milliós exportot. A külföldi piac nyitva áll a vállalat előtt, kedvezőek az értékesítési lehetőségek. A Szolnok megyei Húsipari Vállalat dolgozói a jubileumi munkaversenyben vállalt kötelezettségeiknek eddig messzemenően eleget tettek. Remélhetőleg a finisben, 1968 utolsó hónapjaiban is sikerül megőrizniük jó eredményeiket. A kollektíva jó munkájának nyilván nem is marad el a jutalma, hiszen a tervezettnél nagyobb nyereségből több juthat a részesedésre is. viselő, a szövetkezet elnöke tájékoztatta a vendégeket a tsz segédüzemi tevékenységéről, majd bemutatta az új üzemet. Ezután ünnepi gyűlést tartottak a téglagyári dolgozók részvételével. Az új téglagyár 4 millió forintos költséggel létesült. Eddig 1,2 millió nyers téglát gyártott. Az égetés másfél hónappal ezelőtt kezdődött meg. Jövőre már 7 millió téglát égetnek az üzemben. A Jászkiséren gyártott tégla minősége a szakemberek szerint kitűnő. Így szívesen kötött rá értékesítési szerződést a Tüzép Vállalat. Elsősorban a helyi igényeket elégítik ki és a környező községeket látják el. Természetesen a saját tagjaikat is. Az előzetes kalkuláció szerint a Jászkiséren készített tégla önköltsége ezer darabonként 100—150 forinttal kevesebb mint máshol. MA: Olimpiai előzetes Lapunk 4. oldalán részle- hogyan fog működni a Nép- tcaen beszámolunk arról, lap olimpiai szolgálata. Szövetkezeti téglagyárat avattak Jászkiséren REGGELI A MEZÖN (Foto: Nagy Zsolt) Figyelem rém élté kiállítás a Pamjamicli múzeamban Megnyílt a múzeumi hónap Tegnap délben ,,A gyermekkor” címmel nagy gonddal összeállított, igényes munkára való kiállítás nyílt a szolnoki Damjanich János Múzeumban. A szép számú közönség, a megye, illetve a város, a párt-, állami és társadalmi szerveinek képviselői előtt a város néhány általános iskolájának tanulói adtak rövid műsort, majd Kaposvári Gyula múzeumigazgató tartott párszavas megnyitót. Ezt követően Szurmay Ernő, a közgazdasági szak- középiskola igazgatója mondott beszédet. Többek között a következőket mondotta: — őszbe csavarodott ismét a természet feje, az élet megszokott ritmusa elhozta újra a betakarítás hónapját, a kádat töltő, polcot, pincét, csűrt gazdagító októbert. Az egész esztendőben munkáját tevő ember most kezdi felmérni végzett munkája gyümölcsét. A sáfárkodásnak ez az időszaka a gyűjtő, kutató embernek más vonatkozásban is ünnepi hónapja. A sok éves hagyomány szerint a múzeumi hónap, amikor népünk figyelme az átlagosnál nagyobb érdeklődéssel fordult a múzsák csarnoka, a múzeum felé. Ebben az érdeklődésben bizonyos felfokozott várakozás is van. Vajon mi újat tartogat számunkra a gyűjtő, a végtelen idő útjait kutató szemmel járó, s a jelent felmérő muzeológus? Vajon milyen új összefüggések meglátására nyitja rá a szemünket egy- egy új kiállítás? Milyen következtetés levonására készteti a gondolkodó embert a múzeumok tárlóiban, kiállító termeiben a céltudatos, tervező munka nyomán sokasodó anyag? — Mert ebben: az aktív gondolkodásra nevelésben rejlik a múzeumok egyik, s napjainkban egyre nagyobb súlyt nyerő jelentősége. Egy nép, amelynek apraja-nagy- ja a maga módján tanul a szó eredeti és átvitt értelmében egyaránt, a múzeumok falain belül, s az itt folyó munka kisugárzásában is ösztönzést kap a múlt mélyebb megismerésre, s a maga helye felmérésére itt a jelenben. — A láttatás erejével indítja meg bennünk a gondolkodás folyamatát s ezzel együtt az érzelmek áradását is, hogy mire végigjárjuk a kiállító termeket, állásfoglalássá formálódjék bennünk a látottak hatása. Talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy kevés ága van a népművelésnek, amely annyira komplex módon tudna hatni az emberre, mint éppen a múzeum, a múzeumi népművelő, ismeretterjesztő tevékenység. Sőt az itt folyó kutató, feltáró, gyűjtő, rendszerező munka eredménye közvetlenül, vagy közvetve kiterjed szinte a népművelés valamennyi területére. Ezért is gondolunk a múzeumok hónapján megbecsüléssel azok munkájára akiknek kezenyomán töredékekből egésszé áll össze az ősi cserépedény, régi fényében villog egy-egy másfélezeréves csat, vagy tarsolylemez, akik odüsszeai kíváncsisággal vallatják a kunhalmok titkait, százados viharok pusztította régi települések építészeti sajátosságait; azokra, akik népünk lassan homályba merülő életének, gazdasági, társadalmi viszonyainak, ősi népi kultúrájának emlékeit mentik át a ma és a holnap számára; azokra, akik viharosan változó történelmet formáló tegnapunkban feltárják a jelenhez vezető utat, s mindazokra akik alkotó fantáziájukkal mindezt elénk, múzeumlátogatók elé tárják. — Az 1968. évi múzeumi hónapnak külön jelentőséget ad az a tény, hogy múzeum i mainknak, köztűk legjobban a magunkénak érzett Dam- . ianich János Múzeumnak is . a maguk sajátos eszközeikkel hozzá kell járulniok az 1968/69-es esztendő nagy évfordulóinak megünnepléséhez. S aki most a mai kiállítás megnyitására azzal a várakozással jött el, hogy átfogó történelmi tablót lát majd az elmúlt 50 esztendő csúcsáról, talán csalódni fog. De a csúcsokról rendszerint csak távlatokat, kontúrokat, vonulatokat lehet érzékelni. Az a turista azonban, akit érdekelnek a részletszépségek, a nagy hegycsúcsok között húzódó völgyekben csörgedező patak, a vízbehajló ágak, a mohos tölgyek tövén nyíló virágok színpompája, a fák törzsét apró bólintá- sokkal orvosoló fakopács tollának tarkasága, az nem restell alászállni a csúcsról, s megállni szépre szomjas szemmel a természet apró csodái között. Mint öreg természetjáró mondhatom megéri a fáradságot! Szurmay Ernő a mostani kiállítás vázlatos ismertetése után befejezésként a következőket mondotta: — S végül hadd hívjam fel szíves figyelmüket, a kiállítás számos értéke közül komplex mivoltára. Ebből is két dologra: egyszer a régészet, a néprajz, a képzőművészet, benne a festőművészet és az alkalmazott grafika, a pedagógia, a leg- újabbkori történetkutatás, a könyvészet eredményeinek, nagyszerű alkotásainak együttes hatására; másrészt a kiállítóknak arra a törekvésre, hogy — elsősorban gyermeklátogatóinkat — ne csak a kiállítások anyaga passzív befogadására, hanem arra is késztessék, hogy aktív részesei legyenek a kiállítás megelevenítette életnek, végső fokon, saját gyermekviláguknak.
