Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-31 / 256. szám
1908. október 31; SZOENOK MEGYEI NÉPLAP 7 Hátrányos helyzetűek...? Pusztai képek A napokban érkezett ez az írás lapunkhoz. Az újszászi általános iskola és gimnázium egyik tanára összegezi tapasztalatait, s fejti ki véleményét benne egy sokakat — közvetve vagy közvetlenül mindenkit — érintő s érdeklő társadalmi kérdésről. Írója mindezt — érződik ez írása hangvételéből is — vitaanyagnak szánja. Ilyen célból tesszük mi is közzé cikkét. Rádió-ri portműsor végét kaptam el e tárgyban: RIPORTER: ...magának nem mondja, a szülő, mint az értelmiségi társának, hogy tfizt olvasd el. fiam, ezt hallgasd meg ehhez vagy ahhoz a tételedhez”. Az erre benyúl a családi könyves szekrénybe a könyvért, míg magának... IFJŰ RIPORTALANY: Amit én is könnyűszerrel megkaphatok az iskolai vagy „ kerületi könyvtárban! RIPORTER: Csak be kell érte mennie másnap, késve, hangulatot. ambíciót, időt vesztegetve! RIPORTALANY (csökönyösen): És ha mindezt megéri a könyvtárlátogatás öröme? Semmi hátrányt nem érzek ebben. Magam is vehetek, veszek is könyveket, már egész tekintélyes kis könyvtáram van. RIPORTER (más oldalról közelít): Értelmiségi társa „gyerkszobával” indul már eleve. Viselkedési formák, fellépés, magatartás a rnin- dennapi élet különböző területein... MÁSIK FIATAL: (élénken): Van egy barátom, újságíró fia, járom én is hozzájuk. Soha nem éreztem magam félszegnek közöttük. (.Viselkedésében” valóban tanultam egyet s mást tőlük, másrészt azonban otthon érzem magam náluk. A továbbiakban is célratörő fáradozással igyekezett bizonygatni a riporter a meghívottak hátrányos helyzetét, ezek azonban megmagyarázhatatlan konoksággal ellenérveitek. A beszélgetés ettől némi komikus felhangot kapott. Végül: „Időnk lejárt — így a beszélgetés vezetője — összegezzünk: a társadalom hibáit a társadalomnak kell jóvátennie a hátrányos helyzetű fiatalokkal szemben...” A vita pro és kontra gondolatindító volt valóban. A kérdés elvi alapja eldöntött: nálunk mumkáshatalom van, ezt elsősorban a munkásosztály gyermekeinek kell továbbvinnie; A gyakorlati kivitelezés módozatai azonban — bármennyit írtunk és tanácskoztunk is már e tárgyban — ma sem tisztázottak. A kategorizálás rosszemlékű árnyai kísértenek nálunk is. Érmek kétes szájízei mindkét félben megmaradnak a helyére tett eszmeiség ellenére is. Nem tetsző például jelen esetben az a megfogalmazás: hátrányos helyzetű. Emlékeztet a régmúlt bűneire és a közelmúlt hibáira, de amj ennél sokkal meggondolandóbb, nem szívesen vállalják azok, akiket megjelölünk vele. Az elöljáróban idézett ifjú riportalanyok kifejezetten hangot adtak ennek következetes visszautasításukkal: nem érzik hátránynak a proletárkörnyezetből indulást, könyvek hiányát az otthoni intellektuális támogatás nélkülözését; kifinomult önérzettel állítják, hogy minden lehető helyzetben tudnak viselkedni. Miért is ne? Ennek a viszonyulásnak legfigyelemreméltóbb mondanivalója, hogy értékesebbnek tartják a saját erőfeszítéseiket, mint a készen kapott eredményeket. — Nem is szeretnék egy minden lében kanál „nagyfej" szülőt — mondta nemrég magvas tiszteletlenséggel egy jóképességű munkástanulóm. — Ha nehéz a matek, összedugjuk a fejünket és közösen felderítjük, hol a hézag. Az elmúlt tanévben négy tehetséges tanulóm fizikai dolgozó szüleit hívtam megbeszélésre a jobb együttműködés biztosításáért. Csevegtünk mindennapi kis és nagy semmiségekről, kávét főztem, egyszóval barátias volt a légkör már csak a korábbi kapcsolatainkból adódóan is. Aztán rátértem összejövetelünk tulajdonképpeni céljára, beszéltem a pártkongresszus határozatáról éppen az ő jóképességű gyermekeiket illetőleg. Elemeztük a gyerekek képességeit, hajlamait. Végül előtérbe i? került az elérendő nagy bálok érdekében a család és iskola összefogásának fokozott jelentősége. Tetszésükkel találkozott mindez. megértőén bólogattak a társadalom igényeire, a párt irányelveire. A nevelőtestület pedagógiai és politikai törekvéseit elismeréssel vették tudomásul, s készséges társulást ígértek ehhez. De bármily tapintatos volt is a meghatározás, miért, mennyiben tartjuk gyermekeiket hátrányos helyzetűeknek. maga a kifejezés szemet, illetve fület szúrt nekik. Ettől a szótól bizonyos ellenállásba mer évülték. Miért hátrányos? Mindene megvan, kosztban, ruházatban nem szenved hiányt! Könyvet is veszünk neki, de meg két könyvtárba is jár! Rádiót hallgat, tv-t néz a szomszédban, kultúrházban! Sportkörbe, szakkörökbe jár! Ha moziba, színházba, kirándulni megy az osztály, ő sem marad Jd semmiből! Ha a szánktól vonnánk is el a falatot, tudjuk, mivél tartozunk nekik, éppen, mert jó- eszűek... Azt akarjuk, hogy az ő sorsuk más legyen, mint a mienk! Így ment ez csupa felkiáltójellel. Nehézkesen kanyarodtunk vissza az eredeti célhoz. Az egyik szülő végül igen nyomatékosan tett pontot a kitérő végére: „Tessétt elhinni, ma már nincs hátrányos helyzetű család a magunkfajta között. Aki meg olyan, meg sem érdemli, hogy fáradságot vesztegessenek rá vagy a gyerekére, mert n. maga hibájából olyan. Az, hogy nem tudom kikérdezni a magas matematikából a fiút. mert nem jártam annyi iskolát, nem számít. Kevés szülő ért ahhoz különben is. De azt tudom, hogy az én gyerekemre szükség lesz. mint tanult emberre, ő is tudja. Hát ehhez tartjuk magunkat mindenáron. Megértették ezt már kérem mívelünk régen. A többi meg csak kitalálás kérem”. Ez az okos munkásszülő leckét adott sokunknak: a tisztánlátás és a prqíetár- öntudat magasiskolájáitól. Iskolás gyermekei kben ugyanez a szellem izmosodik a csiszolt értelem áldott többletével tetézve. Sok még a „helyére tenni való” bennük, de a tisztánlátás mozgékony szikrái váratlan édes fénnyel lobbannak egy-egy gondolatukban: — Én nem szeretem, hogy annyit foglalkoznak velem, mint „fizikai dolgozó jóképességű gyermekiével”. Ügy érzem, ez ölya/n protekció, mint a múltban az „úri” csemetéknél volt. Jó, jó, tudom, hogy ez más, tudom, mi a döntő különbség, mégis képtelen vagyok a gondolattól egészen megszabadulni. Szeretném. ha kizárólag a jó képességeimmel érvényesülnék, minden kitevő nélkül. — Tudom, megszűnt a származás szerinti besorolás — mondta a minap egy másik diákunk — mégis, mikor az egyetemi továbbtanulásról beszélünk, igyekszem másra terelni a szót, ha az a néhány értelmiségi társunk is köztünk van. Másképp olyan egyek vagyunk az osztályközösségben, a KISZ-ben, a közös célokért egyformán lelkesedünk, küzdünk, de éket vernek közénk, megosztanak bennünket az ilyen problémák. Hosszúra nyúló viták ezek, melyek végére a tanár tesz azután pontot a messzebbre látó politikai vezérelvek jegyében, s valamennyire a tekintély erejével is. Megteheti a magasabb fokú ideológiai képzettség birtokában; Sok itt a nyitott kérdés, kedves rádióriporter elvtárs. Ha jól emlékszem, így foglalta össze végezetül beszélgetését: „A társadalom hibáit a társadalomnak kell jóvátennie a hátrányos helyzetű fiatalokkal szemben.” Melyik társadalom hibáit? Melyik generációval szemben? Hisz ez a ml társadalmunk már a régi törvények szerint is nagykorú, 24 éves. B. Tuboly Irén Pótmama Hétfő este volt, a férfi már az ajtóban állt. az asszony még a tükör előtt igazgatta a kalapját. — Már készen vagyok — nyugtatta meg a férjét. — A harminc forintot odaadtad a mamának? A pótmama részére? — Persze, hogy odaadtam! A lépcsőházban a férj megjegyezte: — Ez a pótmama jöhetne korábban is. Nem jó az édesanyádat egyedül hagyni. — Annak az asszonynak előbb a férjél kell ellátni vacsorával. örülj, hogy szereztünk valakit, aki minden hétfőn nyolctól tizenegyig vigyáz n mamára. Nyugodtan elmehetünk, nem kell félnünk attól, hogy a mama nyitva hagyja a gázcsapot, esetleg elrontja a televíziót, vagy beenged a lakásba egy betörőt. Tíz perccel később a mama utcai ruhát öltött és elment hazulról. Fél tizenegyig volt távol, negyedórával előbb érkezett haza, mint a lánya és a veje. — Látom, megint dominóztatok — pillantott a férj az asztalra, ahol a dominókockák feküdtek. — Igen, és győztem. A pótmama kicsit gyengén játszik. Másnap két szállítómunkás frizsidert hozott a lakásba. A fiatalasszony csodálkozva kérdezte: — Nincs valami tévedés? — Erre a címre kellett elhoznunk — hangzott a válasz. — Én vettem nektek. Hozzá akartam járulni n háztartáshoz — mondta büszkén az öregasszony mosolyogva. ' — De miből? Hiszen a mamának nincs pénze... — Szereztem... — Honnan, kedves mama? Az idős asszony kissé zavartan válaszolt: — Egy vallomással tartozom nektek, gyermekeim. Én egyetlen hétfő este se dominóztam itthon senkivel, mialatt ti távol voltatok. — Hát a pótmama, akinek mindig itt hagytuk a harminc forintot?!... — Azt én már az első esetben lebeszéltem arról, hogy hozzánk jöjjön. — És így összegyűjtötte a harminc forintokat! De íQV se értem — tűnődött a férj. — Ebből az összegből még nem vehetett a mama frizsidert! — Nem is. de a duplájából már igen. Én ugyanis minden hétfőn este elmentem a szomszéd házba egy pici gyerekhez — pótmamának. A szülőknek színházi bérletük van. Ök is harminc forintot fizetnek egy estére... Palásti László Tiszafüred—Kócson kaptuk lencsevégre ezeket a jeleneteket. Ezek a gyerekek lovaskocsin utaznak iskolába. Más jármű nem nagyon közlekedik a pusztán. Tanulás a létrafokon. No, azért jut idő játékra, tereferére is a délutáni őszi napsütésben. Alkonyodik. Hazafelé tart a nyáj. „Minden szocialista brigád asztalára kommunista sajtót“! A Néplap előfizetési kampány sikere a Palotási Állami Gazdaságban A jászberényi Hűtőgépgyár Lenin szocialista brigádjának kezdeményezésére mozgalom indult a megyében; „Minden szocialista brigád asztalára kommunista sajtót!” a párt megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére a jászberényiek vállalták, hogy előfizetik, rendszeresen olvassák a megyei pártbizottság és a tanács lapját, a Szolnok megyei Néplapot. Felhívásukban javasolták: a megye többi szocialista munkabrigádjai is csatlakozzanak kezdeményezésükhöz. A Palotási Állami Gazdaság szocialista brigádjai megvitatták a jászberényiek felhívását és tettekkel válaszoltak arra. A gazdaság tíz szocialista brigádjában mintegy százan dolgoznak. Eddig is sokan olvasták a Néplapot, mert úgy vélik, megfelelően tájékoztatja őket és segíti munkájukat. A legutóbbi brigádértekezleteken elhatározták, hogy év végéig minden brigádtag előfizeti a Néplapot. Az utóbbi napokban harminckilenc új előfizetőt szereztek, s jelenleg 75 Néplap jár a gazdaságba. A gazdaság pártszervezete felkarolta a szocialista brigádok kezdeményezését. A kampány sikerét felvilágosító munkával segíti elő. A gazdaságban felszámolják a lap- terjesztés kampány jellegét és a mindennapi pártmunka feladatává teszik azt. Arra törekednek, hogy a jövő évtől kezdődően egész évre fizessék elő a Néplapot. Ezt egyébként a gazdaság jó eredménye is elősegíti. Üdvözöljük a palotási elvtársak nagyszerű eredményeit, s a lapszervezési munkájukhoz további sikereket kívánunk.
