Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
1908- október 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A „futógép“ Kenderesen Kezdő népmű... Tizennégy népművelő. Itt ülünk velük együtt, mint valami kerekasztal .beszélgetésen. Arról folyik a szó, hogyan élnek falun azok, akik a népművelő — vagy még pontosabban — a tömegek közti kulturális tevékenységet választották főfoglalkozásuknak. S egy esztendőt már e „szakmában” dolgoztak. Vagy az idén kezdik a munkát. Van igazság abban — vélekedett az utóbbi időben egy-két újságcikk írója — ne nevezzük őket — népművelőknek. Ez úgy hangzik, mintha kívül, felette vagy mellette állnának a népnek. S úgy művel get- nék a népet. Ahogy így beszélgetünk velük, egyre ez jár nekem is az eszemben. Fiatalok. Lehetnének szakmunkások, technikusok, gépkocsivezetők vagy akár elektrotechnikusok. De más szakmát s munkaterületet választottak. A művelődés ügy érettségizett szakmunkásai vagy felsőfokú iskolát végzett „technikusai” ők. Kiből lesz ma falusi „népművelő”? Miért választja valaki ezt hivatásának vagy foglalkozásának? Erről beszélgetünk. S arról, ha valaki e szakmában kezd dolgozni, hogyan él, s kezdi pályáját falun? — Szegeden érettségiztem — mondja Kónyái Balázs. — Amióta iskolába kerültem, mindig az ifjúsági mozgalomban dolgoztam. Voltam úttörő, ifi-vezető, KISZ vezetőségi tag. összehoztunk egy iskolai film-klubot... Akkor kaptam kedvet... Érettségi után két évig Szegeden egy nagyüzem autószerelő műhelyében dolgoztam. Autószerelő 5+I-es osztályban végeztem ugyanis a gimnáziumot. A kőolajosoknál 8,50 volt az órabérem. S most három hete már Törökszentmiklóson vagyok a városi művelődési ház előadója... Fizetésem? Havonta 1500 Ft, albérletre kifizetek havi 400-at. Senkit sem ismertem, amikor ide kerültem. Van kedvem ehhez a munkához. Karcagról ketten vannak itt. Favári Zoltánná és Cseh Mária. Mindketten Debrecenben végezték a felsőfokú tanítóképző népműveléskönyvtáros tagozatát. Osztálytársak voltak. — Én egy évig szerződéssel Balmazújvároson dolgoztam. — mondja Cseh Mária. — S leveleztem néhány volt osztálytársammal. Így tudtam meg. hogy Karcagon üresedés van, megpályáztam. Most kineveztek... A karcagi városi művelődési házban dolgozunk mindketten... Favári Zoltánná férje most végez Debrecenben az agrártudományi főiskolán. Valószínűleg Karcagra, a Béke Tsz-be kerül. — Én egy évig albérletben laktam, — mondja Faváriné — s úgy látszott, nem oldódik meg a lakásgondunk. Fiatal házasok voltunk, de én Neve nem szerepel a világranglistán, nem olimpikon s mégis ismerős az egész világon. A hírügynökségek szenzációként röpítették a világba egy évvel ezelőtt: Schirilla György futva teszi meg a Budapest—Moszkva közötti 2215 kilométeres távolságot A „szuper-maratoni” futó több mint 200 órai futás után érkezett meg a Luzsnyiki stadionba, ahol mintegy 110 ezer ember ünnepelte a nagyszerű sportembert. Ebből a 200 órából néhányat megyénkben is eltöltött. Sőt Kenderesen egy teljes éjszakát- A község lelkes lakói meleg ünneplésben részesítették a példa nélküli teljesítményre vállalkozó ifjút. Elhatározták, hogy a Sport-bisztró avatására meghívják őt is. A Sport-bisztró avatásának napja elérkezett, és tegnap reggel 8 óra előtt egy perccel Schirilla György is befutott Szolnokra. Frissen Érkezett a Tisza Szálló elé, majd nyomban melegfürdőt vett s gyúrója, Németh Béla vette „kezelésbe”. Mi pedig kísérőjével, Kraivich Józseffel, nemzetközi atlétikai versenybíróval beszélgettünk. — Több mint egy évtizedes ismeretség, barátság köt össze bennünket — mondta- Elkísértem Moszkvába, ott vagyok az edzésein, ismerem mint sportolót, mint embert s mint családapát. Gyuri ugyanis nős, három szép gyemeke van, akik máris apja nyomdokain haladnak. Bizonyára hallunk még róluk. — Pénteken este 10 órakor indultak. Hogyan telt el az éjszaka? Mostanában gyakran megállítják úton-útíélen az asszonyok és megkérdezik: — Ve- ronka, mikor lesz a klubmegnyitó? Van aki azzal is megtoldja a kérdést: — Rám is számítsanak, nem szeretnék kimaradni. Milyen klubról van szó? A nőtanács égisze alatt működő kunszentmártoniét alusi _nőr_ klubról, amely három évvel ezelőtt, amikor megszervezték, az egyetlen ilym klub v< lt a megyében- Az idén néhány községben már lesz társa- Talán éppen azért, mert a kunszentmártoniak bárkinek készséggel elmondják, milyen programmal sikerült vonzóvá tenni a klubfoglalkozásokat, hogyan dolgozik a társadalmi vezetőség. Veronka, Kocsis Istvánná, a nőklub titkára. Az ő reszortja a szervezés, a közösen készített program valóra váltásának figyelemmel kísérése. — Tavaly választottak meg a nöklub titkárává — mondta Kocsisáé- — Szívesen vállaltam. Most már hogy a két lányom megnőtt, eleget tudok tenni ilyen megbízatásnak is- A Deák Ferenc úti iskolában tanítok, a szabadidőmben a háztartási munka köt le- De azért szakítok időt a klub programjának szervezéséi e, előkészítésére, örömmel csinálom— Ne úgy vegye, hogy mindent egyedül végzek- Nem is lenbe jó, ha így lenne. Kiváló segítőim vannak. Kovács Istvánná a nőtanács községi titkára, Varga Ernőné a klub elnöke, Kurucz Istvánná és a töbui vezetőségi tag- S maguk az asszonyok, akik rendszeresen eljárnak a klubba. — Ügy összetartunk, mint egy nagy család- S bár különböző foglalkozásúak, kon'uk vagyunk, mégis van közös vonásunk, az hogy kedveljük a klubot, jól érezzük magunkat egymás társaságában- Tavaly Is nem egyszer megtörtént, hogyha valamelyik asszony tisztát sütött, kóstolót hozott belőle, s a receptjét is szíve— Mondanom sem kell, hogy az országúton. Gyuri nagyon jó erőben van és megjavította a száz kilométeres egyéni csúcsát, amely egyben világcsúcs is. A távot 8 óra 50 perc és 20 2 másodperc alatt futotta. Ez majdnem tíz perccel jobb eddigi eredményénél- Az első ötven kilométert alig valamivel több mint 4 óra alatt tette meg. Miközben beszélgettünk e nagyszerű eredmény sportértékéről, Schirilla terveiről, arról, hogy hamarosan megjelenik „Schirilla sztori” címmel a könyve, amelyben a Budapest—Moszkva közötti futás élményeit adja közre, ő pihent. Erőt gyűjtött, hogy mint mondotta: azt a néhány kilométert (— negyvenkettőt —) frissen tehesse meg Kenderesig. Különben hallatlan akaratereje van. Alig hogy befejezte pénteki műszakját — civilben taxisofőr — indult, hogy eleget tegyen a kedves meghívásnak. — Amikor egy évvel ezelőtt Kenderesen jártam, mondták nekem, hogy most kezdtek hozzá egy bisztró építéséhez- Tréfásan megjegyeztem: miért nem előbb, most milyen jól esne egy kis hűsítő — emlékezett Schirilla György. — A tréfát komolyra vették és megígérték, hogy meghívnak az avatásra. Szótartó és nagyon kedves emberek a kendere- siek, és íme én most egy húsén átadta. Az előadások témája Is változatos, s így mindenki szívesen hallgatja- Veronka és segítői a Jó tapasztalatokat gyümölcsöztetve mostanában arról beszélgetnek — hogyan színesítsék a klub idei évadját. Tavaly nagy sikere volt a kerekasztal konferenciának, sokan kedvelik azt- Hasznos lesz a háztartási kisgépek kezelésére is oktatni az asszonyokat. Az egészségügyi, gyermeknevelési, természettudományos előadásokat is nagy érdeklődés kiséri- A klubmegnyitón az ötven évvel ezelőtti történelmi eseményekről is megemlékeznek. Ha «keres — Egy ilyen ember félne? Hiszen Kozmával vagy egy súlycsoportban ... Neked egy litert kéne adnod..) — Mégis olyan fehér, mint kislány a zongoránál... — Te beszélsz, neked a ragtapaszt nem a karodra kellene tenni, hanem... A vérrel legtöbb ember úgy van, hogy látni sem bírja. Hátha még adnia kell... Szívesen adja, de az arcán olvasható, bárcsak túllenne rajta. — A százhalombattai szaktársaink október tizenhato- dikai szörnyű tragédiája a mj dolgozóinkat Is nagyon megrendítette, — mondta Varga János üzemvezető. —> Amikor október 19-én röp- gyűléseken felhívást intéztünk hozzájuk, hogy a hat súlyos sebesültnek, aki úgy gondolja adjon vért, szinte egyszerre lendültek a levegőbe a kezek. Én is. Én is. — Tudják úgy van az, hogy nem mindegy hova csap be a villám: a szomszéd faluba, vagy közvetlenül mellénk, A százhala oosiért futók 142 kilométert. Ve félre a tréfával, jól jött ez a meghívás a néhány hét múlva sorrakerülö Budapest— Bécs közötti táv lefutása előtt. A község vezetői, úttörői Fegyvernek határában fogadták vendégüket, aki egy helybeli sportoló társaságában futott be a községbe a kenderesiek mintegy ötszáz főnyi lelkes sorfala között. A több mint egy millió forintba kerülő sport-bisztrót — Schirilla György avatta fel- ö volt az első vendég, akit kiszolgáltak. — mj — lesz a gyűjtőmunkájuk, némi kis ízelítőt adhatnak a ma asz- szonyainak abból, hogy fél évszázaddal ezelőtt hogyan öltöztek, milyen ételeket fogyasztottak a kunszentmártoniak, milyen dalokat énekeltek. Az idei klubprogram még alakul, változik- Annyi azonban máris bizonyos, hogy érdemes lesz résztvenni a klub rendezvényein, amelyeknek lelkes szervezője Kocsis Istvánná- Nem sajnálja az dőt, a fáradtságot- kárpótolja ezért az asszonyok érdeklődése és az a tudat, hogy társadalmi munkájának van értelme, eredménye- N. K, battai munkatársaink nagyon mellettünk vannak. Mindnyájan tudjuk, minket is érhet hasonló baleset, és akkor milyen jól esne a kollegák segítsége. Az olajiparban eddig nem történt ilyen súlyos, egyszerre ennyi emberéletet követelő baleset; Hogyne segítenénk, összefogott az olajipar. — A napokban többen kerestek telefonon — mondta dr. Kun Ákos, a megyei véradóállomás főorvosa. — Érdeklődtek hogyan, miként megy a bőradás. Megnyúzzák az embert, vagy mi a csuda? Egyszóval nem tudták. Elmagyaráztam, hogy nem fájdalmas és körülbelül két-három hét alatt a levett hámréteg helyén új bőr keletkezik. Amikor erről értesültek az érdeklődők, az addigi hat helyett negyvenen ajánlottak fel bőrt a súlyos égési sebekkel kórházban fekvő százhalombattaiakank. — Varga elvtárs, amikor Önt kerestük, ott a folyosón, ahol a véradók várakoznak, többen megjegyezték, hogyha megtaláljuk, küldjük oda, — mondta Szabó Zoltánné megyei donor szervező. — Biztosan viccnek szánták — tette hozzá mosolyogva. — Nem vicc ez, megyünk a párttitkárral és a szak- szervezet titkárával együtt. A sokat emlegetett személyes példamutatás minket is kötelez. Elment és arcára vidámságot erőltetett. Pedig elárulta, irtózik a vértől. Az Ásványolajforgalmi Vállalat szajoli telepén tegnap több mint százan jelentkeztek rendkívüli véradásra. Nagyon sokan közülük augusztusban a rendes véradáson is adtak. Több mint harminc liter életet tettek üvegekbe a megyei véradóállomás dolgozói. A bőradásra jelentkezetteket is megvizsgálták milyen vércsoportba tartoznak, s ha szükség lesz bőrre, a megfelelő donorokat értesítik majd. rm bognár —• voltam a világ legelkeseredet- tebb fiatalasszonya. Most megkaptuk „ lakást, a férjem, ha sikerül, Karcagra kerül. Fizetésem 1600 Ft. S úgy érzem, én vagyok a világ legboldogabb embere... Csoma Erzsébetre a fegy- vemeki művelődési háznak vezetését bízták. Mezőtúron érettségizett. — Hogyan lettem „népművelő”? Ehhez volt kedvem. Jelentkeztem is Debrecenbe. maximális pontszámot szereztem, de helyhiány miatt nem jutottam be a délelőtti tagozatra. Most igazgatok... Fizetésem 170o Ft. Levelező tagozaton újra megkísérlem. Szeretnék, — ha így alakult — munka mellett tanulni. Murányi Mihályné is elégedett. Az otthonra talált művelődésügyi munkások közé tartozik. ^— Férjem szakmunkás, korábban Martfűn dolgozott, most ő hazajött Tiszaföldvár- ra a termelőszövetkezetbe. Földváron én vagyok a művelődési ház igazgatója. Szolgálati lakást kaptam, itt lakunk... Érettségi után nem gondoltam rá, hogy tovább tanuljak... De lehet, hogy még nekivágok... Boldog va. gyok-e? Nem vagyok gondtalan... De elégedett... Tóth Erzsébet is Debrecenben végzett. — Nekem könnyebb — mondja. — Hazakerültem, szüleimnél lakom. A községi művelődési otthon vezetője lettem Rákóczifalván. Hazai pályán indulhatok... — Mindenki tanácsi művelődési intézmény dolgozója? — kérdeztem. — Nem, — mondja Kábái Ferenc. — Én KISZ-aktivista voltam otthon, Kétpón. A Szabadság Termelőszövetkezet függetlenített: ellátom a KISZ-titkár munkakörét, mint választott, de függetleA kecskeméti AKÖV arról tájékoztatott bennünket, hogy november 4-től új távolsági buszjáratok indulnak Szolnokról. Ez a Szolnok—Tiszakécske és Szolnok —Kiskunfélegyháza járat. A premier november 4-én, hétfőn lesz. A kiskunfélegyházi járat reggel pontosan 6 órakor jndul a szolnoki vasútállomástól, s már 7 óra 40 perckor az ide 70 kilométerre eső Félegyházán lesz. A délutáni járat ugyancsali Mibe kerül a figyelmesség, a tisztelettudás? Nem lehet pénzértékkel mérni. A rá- kóczifalvi Rákóczi Termelőszövetkezet ráköltött a szombati napra 3 ezer forintot. És háromszáz idős tagjának szerzett esztendős örömet vele. Beszédtéma lesz ez a jövő év hasonló napjáig, mint ahogy a múlt évben megtartott öregek napja is az volt idáig. Hiszen a munkából kifáradt, idős férfiak, asszonyok sem a pénzt nézik. Nem a tányér sertéspörköltért, a módjával fogyasztott sörért jönnek, hanem örülni a szövetkezet figyelmességének, tisztelettudásának. Jól- esően hallgatni Horváth Ferenc főagronómus egyszerű, szép köszöntőjét amiben a most már jónevű közösgazdaság háláját fejezi ki azokért a nehéz napokért, évekért amikben a mostani öregeknek részük volt. — Az esik jól. hogy nem felejtik el Szőke Mihály, Kovács Jánítéssel járó funkciót. S egyben a termelőszövetkezet népművelési ügyvezetője vagyok. S a tanácsi kézben lévő községi művelődési otthon igazgatói teendőit végzem. így folyik a beszélgetés. Valamennyien fiatalok. — Még most ismerkednek a munka gondjaival. Ha vannak már elért eredményeik, még kezdeti tapasztalatok csupán... Talán némelyikük még fizetését is most tanulja önállóan, önmagának tartozó felelősséggel beosztani, elkölteni. — Kérésük, kívánságuk, panaszaik? — érdeklődöm. Nagyon őszintén beszélnek erről is. Tudják, — már mondják is előre, — van, amin nem lehet segíteni... „Rendelet van rá”, s „nem teszi lehetővé a fennálló rendelkezés...’* Így például napközi otthonban, tanyai kollégiumban ők nem étkezhetnek; Nem pedagógusok. Az sem, aki pedagógus oklevéllel zsebében működik. Igen, tudják. Egy tárcához tartoznak, de nincs rá mód. Megértik. A zeneiskolában tanítók, azok mások. Arra rendéiért van. A zeneoktatók pedagógusok... Aztán föld sem jár, «a pedagógusok számára igénybevehető OTP kölcsönkedvezmény sem házépítéshez... Ezen itt most, megyei szinten nem lehel változtatni... De valami, amim lehetne... — Mi volna ez? — kérdem tőlük. összenéznek hárman is, úgy mondják. Mint akik maguk közt már beszéltek erről többszőr: — Minket soha, sehová nem hívnak politikai tájékoztatásra... Mi kimaradunk... Nem vagyunk tanácsházi dolgozók, sem pedagógusok... — De ez csak néhány helyen van így, biztos — mondom; S tizennégyőjük közül tizenegyen jelentkeznek: — Nem... nem. Nálunk Így van. Nálunk is. Mi úgy kimaradunk... valahogyan... Császtvai István a szolnoki vasútállomástól indul 17,20 órakor, s már 18,10 órakor Tiszakécskére érkezik. Szolnok területéről a temetői, a kórházi, s cukorgyári, a vegyiművek és a fehérjefeldolgozó megállóiban vesznek fel utasokat. A kecskeméti igazgatóság egyébként kéri a leendő utazókat, hogy véleményüket, kívánalmaikat írják meg a vállalat (Kecskemét, Csáktornyái út 4—6.) címére. nos, Pocsai János, és más alapító tagok érdemeit. Napokkal előtte készültek már a nénik, bácsik. Nem stencilezett meghívó szólította őket. A szövetkezet ki- szesei, a nőtanócs asszonyai minden idős ember portájára bekopogtak, szíves szóval hívogattak. Hajdú Ferenc tsz-elnök még azt is a lelkűkre kötötte, ne öregek napját mondjanak, hanem nyugdíjas találkozót. A 62 esztendős Feri bácsi maga is nyugdíjas, de továbbra is vezeti a közösséget. Jól sikerült az ünnepség. Az úttörők szép műsort adtak, s volt még külön két kedves epizód. Az egyik: Harangozó Ferenc aranylakodalma, melyet itt tartott meg szövetkezeti nyugdíjastársai körében. A másik: huszonkét idős ember betegség miatt nem tudott eljönni a találkozóra. Elmentek hozzá a szövetkezetiek, elvitték az ebédet, az italt, a jókívánságot. b. •:<, Nőklub - íalun „Ha mellénk csap a villám... // figyelmesség napja Rákóczifalván Uj buszjárat
