Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-27 / 253. szám

1908- október 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A „futógép“ Kenderesen Kezdő népmű... Tizennégy népművelő. Itt ülünk velük együtt, mint valami kerekasztal .beszélgetésen. Arról folyik a szó, hogyan élnek falun azok, akik a népművelő — vagy még pontosabban — a tömegek közti kulturális tevékenysé­get választották főfoglalkozásuknak. S egy esztendőt már e „szakmában” dolgoztak. Vagy az idén kezdik a munkát. Van igazság abban — vé­lekedett az utóbbi időben egy-két újságcikk írója — ne nevezzük őket — népművelőknek. Ez úgy hangzik, mintha kívül, fe­lette vagy mellette állnának a népnek. S úgy művel get- nék a népet. Ahogy így be­szélgetünk velük, egyre ez jár nekem is az eszemben. Fiatalok. Lehetnének szak­munkások, technikusok, gép­kocsivezetők vagy akár elektrotechnikusok. De más szakmát s munkaterületet választottak. A művelődés ügy érettségizett szakmunká­sai vagy felsőfokú iskolát végzett „technikusai” ők. Kiből lesz ma falusi „nép­művelő”? Miért választja valaki ezt hivatásának vagy foglalkozásának? Erről be­szélgetünk. S arról, ha va­laki e szakmában kezd dol­gozni, hogyan él, s kezdi pályáját falun? — Szegeden érettségiztem — mondja Kónyái Balázs. — Amióta iskolába kerültem, mindig az ifjúsági mozgalom­ban dolgoztam. Voltam út­törő, ifi-vezető, KISZ veze­tőségi tag. összehoztunk egy iskolai film-klubot... Akkor kaptam kedvet... Érettségi után két évig Szegeden egy nagyüzem autószerelő műhe­lyében dolgoztam. Autószerelő 5+I-es osztályban végeztem ugyanis a gimnáziumot. A kőolajosoknál 8,50 volt az órabérem. S most három he­te már Törökszentmiklóson vagyok a városi művelődési ház előadója... Fizetésem? Havonta 1500 Ft, albérletre kifizetek havi 400-at. Senkit sem ismertem, amikor ide kerültem. Van kedvem ehhez a munkához. Karcagról ketten vannak itt. Favári Zoltánná és Cseh Mária. Mindketten Debre­cenben végezték a felsőfokú tanítóképző népművelés­könyvtáros tagozatát. Osz­tálytársak voltak. — Én egy évig szerződés­sel Balmazújvároson dolgoz­tam. — mondja Cseh Mária. — S leveleztem néhány volt osztálytársammal. Így tudtam meg. hogy Karcagon ürese­dés van, megpályáztam. Most kineveztek... A karcagi vá­rosi művelődési házban dol­gozunk mindketten... Favári Zoltánná férje most végez Debrecenben az agrár­tudományi főiskolán. Való­színűleg Karcagra, a Béke Tsz-be kerül. — Én egy évig albérletben laktam, — mondja Faváriné — s úgy látszott, nem oldó­dik meg a lakásgondunk. Fia­tal házasok voltunk, de én Neve nem szerepel a vi­lágranglistán, nem olimpi­kon s mégis ismerős az egész világon. A hírügynökségek szenzációként röpítették a világba egy évvel ezelőtt: Schirilla György futva teszi meg a Budapest—Moszkva közötti 2215 kilométeres tá­volságot A „szuper-mara­toni” futó több mint 200 órai futás után érkezett meg a Luzsnyiki stadionba, ahol mintegy 110 ezer ember ün­nepelte a nagyszerű sport­embert. Ebből a 200 órából néhányat megyénkben is el­töltött. Sőt Kenderesen egy teljes éjszakát- A község lel­kes lakói meleg ünneplésben részesítették a példa nélküli teljesítményre vállalkozó if­jút. Elhatározták, hogy a Sport-bisztró avatására meg­hívják őt is. A Sport-bisztró avatásá­nak napja elérkezett, és teg­nap reggel 8 óra előtt egy perccel Schirilla György is befutott Szolnokra. Frissen Érkezett a Tisza Szálló elé, majd nyomban melegfürdőt vett s gyúrója, Németh Béla vette „kezelésbe”. Mi pedig kísérőjével, Kraivich József­fel, nemzetközi atlétikai ver­senybíróval beszélgettünk. — Több mint egy évtize­des ismeretség, barátság köt össze bennünket — mondta- Elkísértem Moszkvába, ott vagyok az edzésein, ismerem mint sportolót, mint embert s mint családapát. Gyuri ugyanis nős, három szép gyemeke van, akik máris apja nyomdokain haladnak. Bizonyára hallunk még ró­luk. — Pénteken este 10 óra­kor indultak. Hogyan telt el az éjszaka? Mostanában gyakran megál­lítják úton-útíélen az asszo­nyok és megkérdezik: — Ve- ronka, mikor lesz a klubmeg­nyitó? Van aki azzal is meg­toldja a kérdést: — Rám is számítsanak, nem szeretnék kimaradni. Milyen klubról van szó? A nőtanács égisze alatt működő kunszentmártoniét alusi _nőr_ klubról, amely három évvel ezelőtt, amikor megszervezték, az egyetlen ilym klub v< lt a megyében- Az idén néhány községben már lesz társa- Ta­lán éppen azért, mert a kun­szentmártoniak bárkinek kész­séggel elmondják, milyen programmal sikerült vonzóvá tenni a klubfoglalkozásokat, hogyan dolgozik a társadalmi vezetőség. Veronka, Kocsis Ist­vánná, a nőklub titkára. Az ő reszortja a szervezés, a közö­sen készített program valóra váltásának figyelemmel kísé­rése. — Tavaly választottak meg a nöklub titkárává — mondta Kocsisáé- — Szívesen vállal­tam. Most már hogy a két lá­nyom megnőtt, eleget tudok tenni ilyen megbízatásnak is- A Deák Ferenc úti iskolában tanítok, a szabadidőmben a háztartási munka köt le- De azért szakítok időt a klub programjának szervezéséi e, előkészítésére, örömmel csi­nálom­— Ne úgy vegye, hogy min­dent egyedül végzek- Nem is lenbe jó, ha így lenne. Kiváló segítőim vannak. Kovács Ist­vánná a nőtanács községi tit­kára, Varga Ernőné a klub el­nöke, Kurucz Istvánná és a töbui vezetőségi tag- S maguk az asszonyok, akik rendszere­sen eljárnak a klubba. — Ügy összetartunk, mint egy nagy család- S bár külön­böző foglalkozásúak, kon'uk vagyunk, mégis van közös vo­násunk, az hogy kedveljük a klubot, jól érezzük magunkat egymás társaságában- Tavaly Is nem egyszer megtörtént, hogyha valamelyik asszony tisztát sütött, kóstolót hozott belőle, s a receptjét is szíve­— Mondanom sem kell, hogy az országúton. Gyuri nagyon jó erőben van és megjavította a száz kilomé­teres egyéni csúcsát, amely egyben világcsúcs is. A tá­vot 8 óra 50 perc és 20 2 másodperc alatt futotta. Ez majdnem tíz perccel jobb eddigi eredményénél- Az el­ső ötven kilométert alig va­lamivel több mint 4 óra alatt tette meg. Miközben beszélgettünk e nagyszerű eredmény sportér­tékéről, Schirilla terveiről, arról, hogy hamarosan meg­jelenik „Schirilla sztori” cím­mel a könyve, amelyben a Budapest—Moszkva közötti futás élményeit adja közre, ő pihent. Erőt gyűjtött, hogy mint mondotta: azt a né­hány kilométert (— negy­venkettőt —) frissen tehesse meg Kenderesig. Különben hallatlan akaratereje van. Alig hogy befejezte pénteki műszakját — civilben taxi­sofőr — indult, hogy eleget tegyen a kedves meghívás­nak. — Amikor egy évvel ez­előtt Kenderesen jártam, mondták nekem, hogy most kezdtek hozzá egy bisztró építéséhez- Tréfásan megje­gyeztem: miért nem előbb, most milyen jól esne egy kis hűsítő — emlékezett Schirilla György. — A tré­fát komolyra vették és meg­ígérték, hogy meghívnak az avatásra. Szótartó és nagyon kedves emberek a kendere- siek, és íme én most egy hú­sén átadta. Az előadások té­mája Is változatos, s így min­denki szívesen hallgatja- Veronka és segítői a Jó ta­pasztalatokat gyümölcsöztetve mostanában arról beszélgetnek — hogyan színesítsék a klub idei évadját. Tavaly nagy si­kere volt a kerekasztal konfe­renciának, sokan kedvelik azt- Hasznos lesz a háztartási kis­gépek kezelésére is oktatni az asszonyokat. Az egészségügyi, gyermeknevelési, természettu­dományos előadásokat is nagy érdeklődés kiséri- A klubmeg­nyitón az ötven évvel ezelőtti történelmi eseményekről is megemlékeznek. Ha «keres — Egy ilyen ember félne? Hiszen Kozmával vagy egy súlycsoportban ... Neked egy litert kéne adnod..) — Mégis olyan fehér, mint kislány a zongoránál... — Te beszélsz, neked a ragtapaszt nem a karodra kellene tenni, hanem... A vérrel legtöbb ember úgy van, hogy látni sem bír­ja. Hátha még adnia kell... Szívesen adja, de az arcán olvasható, bárcsak túllenne rajta. — A százhalombattai szak­társaink október tizenhato- dikai szörnyű tragédiája a mj dolgozóinkat Is nagyon megrendítette, — mondta Varga János üzemvezető. —> Amikor október 19-én röp- gyűléseken felhívást intéz­tünk hozzájuk, hogy a hat súlyos sebesültnek, aki úgy gondolja adjon vért, szinte egyszerre lendültek a leve­gőbe a kezek. Én is. Én is. — Tudják úgy van az, hogy nem mindegy hova csap be a villám: a szom­széd faluba, vagy közvetle­nül mellénk, A százhala oo­siért futók 142 kilométert. Ve félre a tréfával, jól jött ez a meghívás a néhány hét múlva sorrakerülö Budapest— Bécs közötti táv lefutása előtt. A község vezetői, úttörői Fegyvernek határában fo­gadták vendégüket, aki egy helybeli sportoló társaságá­ban futott be a községbe a kenderesiek mintegy ötszáz főnyi lelkes sorfala között. A több mint egy millió forint­ba kerülő sport-bisztrót — Schirilla György avatta fel- ö volt az első vendég, akit kiszolgáltak. — mj — lesz a gyűjtőmunkájuk, némi kis ízelítőt adhatnak a ma asz- szonyainak abból, hogy fél évszázaddal ezelőtt hogyan öl­töztek, milyen ételeket fo­gyasztottak a kunszentmártoni­ak, milyen dalokat énekeltek. Az idei klubprogram még alakul, változik- Annyi azon­ban máris bizonyos, hogy ér­demes lesz résztvenni a klub rendezvényein, amelyeknek lelkes szervezője Kocsis Ist­vánná- Nem sajnálja az dőt, a fáradtságot- kárpótolja ezért az asszonyok érdeklődése és az a tudat, hogy társa­dalmi munkájának van értel­me, eredménye- N. K, battai munkatársaink nagyon mellettünk vannak. Mind­nyájan tudjuk, minket is ér­het hasonló baleset, és ak­kor milyen jól esne a kolle­gák segítsége. Az olajipar­ban eddig nem történt ilyen súlyos, egyszerre ennyi em­beréletet követelő baleset; Hogyne segítenénk, összefo­gott az olajipar. — A napokban többen ke­restek telefonon — mondta dr. Kun Ákos, a megyei vér­adóállomás főorvosa. — Érdeklődtek hogyan, miként megy a bőradás. Megnyúz­zák az embert, vagy mi a csuda? Egyszóval nem tud­ták. Elmagyaráztam, hogy nem fájdalmas és körülbelül két-három hét alatt a levett hámréteg helyén új bőr ke­letkezik. Amikor erről érte­sültek az érdeklődők, az ad­digi hat helyett negyvenen ajánlottak fel bőrt a súlyos égési sebekkel kórházban fekvő százhalombattaiakank. — Varga elvtárs, amikor Önt kerestük, ott a folyo­són, ahol a véradók vára­koznak, többen megjegyez­ték, hogyha megtaláljuk, küldjük oda, — mondta Szabó Zoltánné megyei do­nor szervező. — Biztosan viccnek szánták — tette hozzá mosolyogva. — Nem vicc ez, megyünk a párttitkárral és a szak- szervezet titkárával együtt. A sokat emlegetett szemé­lyes példamutatás minket is kötelez. Elment és arcára vidám­ságot erőltetett. Pedig el­árulta, irtózik a vértől. Az Ásványolajforgalmi Vállalat szajoli telepén teg­nap több mint százan je­lentkeztek rendkívüli vér­adásra. Nagyon sokan közü­lük augusztusban a rendes véradáson is adtak. Több mint harminc liter életet tettek üvegekbe a megyei véradóállomás dolgozói. A bőradásra jelentkezetteket is megvizsgálták milyen vér­csoportba tartoznak, s ha szükség lesz bőrre, a megfe­lelő donorokat értesítik majd. rm bognár —• voltam a világ legelkeseredet- tebb fiatalasszonya. Most megkaptuk „ lakást, a fér­jem, ha sikerül, Karcagra kerül. Fizetésem 1600 Ft. S úgy érzem, én vagyok a vi­lág legboldogabb embere... Csoma Erzsébetre a fegy- vemeki művelődési háznak vezetését bízták. Mezőtúron érettségizett. — Hogyan lettem „nép­művelő”? Ehhez volt ked­vem. Jelentkeztem is Debre­cenbe. maximális pontszámot szereztem, de helyhiány miatt nem jutottam be a délelőtti tagozatra. Most igazgatok... Fizetésem 170o Ft. Levelező tagozaton újra megkísérlem. Szeretnék, — ha így alakult — munka mellett tanulni. Murányi Mihályné is elé­gedett. Az otthonra talált művelődésügyi munkások közé tartozik. ^— Férjem szakmunkás, ko­rábban Martfűn dolgozott, most ő hazajött Tiszaföldvár- ra a termelőszövetkezetbe. Földváron én vagyok a mű­velődési ház igazgatója. Szol­gálati lakást kaptam, itt la­kunk... Érettségi után nem gondoltam rá, hogy tovább tanuljak... De lehet, hogy még nekivágok... Boldog va. gyok-e? Nem vagyok gond­talan... De elégedett... Tóth Erzsébet is Debrecen­ben végzett. — Nekem könnyebb — mondja. — Hazakerültem, szüleimnél lakom. A községi művelődési otthon vezetője lettem Rákóczifalván. Hazai pályán indulhatok... — Mindenki tanácsi műve­lődési intézmény dolgozója? — kérdeztem. — Nem, — mondja Kábái Ferenc. — Én KISZ-aktivista voltam otthon, Kétpón. A Szabadság Termelőszövetke­zet függetlenített: ellátom a KISZ-titkár munkakörét, mint választott, de függetle­A kecskeméti AKÖV arról tájékoztatott bennünket, hogy november 4-től új tá­volsági buszjáratok indul­nak Szolnokról. Ez a Szol­nok—Tiszakécske és Szolnok —Kiskunfélegyháza járat. A premier november 4-én, hét­főn lesz. A kiskunfélegyházi járat reggel pontosan 6 órakor jndul a szolnoki vas­útállomástól, s már 7 óra 40 perckor az ide 70 kilomé­terre eső Félegyházán lesz. A délutáni járat ugyancsali Mibe kerül a figyelmesség, a tisztelettudás? Nem lehet pénzértékkel mérni. A rá- kóczifalvi Rákóczi Terme­lőszövetkezet ráköltött a szombati napra 3 ezer forin­tot. És háromszáz idős tag­jának szerzett esztendős örö­met vele. Beszédtéma lesz ez a jövő év hasonló nap­jáig, mint ahogy a múlt év­ben megtartott öregek napja is az volt idáig. Hiszen a munkából kifá­radt, idős férfiak, asszonyok sem a pénzt nézik. Nem a tányér sertéspörköltért, a módjával fogyasztott sörért jönnek, hanem örülni a szövetkezet figyelmességé­nek, tisztelettudásának. Jól- esően hallgatni Horváth Fe­renc főagronómus egyszerű, szép köszöntőjét amiben a most már jónevű közösgaz­daság háláját fejezi ki azokért a nehéz napokért, évekért amikben a mostani öregeknek részük volt. — Az esik jól. hogy nem felejtik el Szőke Mihály, Kovács Já­nítéssel járó funkciót. S egy­ben a termelőszövetkezet népművelési ügyvezetője va­gyok. S a tanácsi kézben lévő községi művelődési ott­hon igazgatói teendőit vég­zem. így folyik a beszélgetés. Valamennyien fiatalok. — Még most ismerkednek a munka gondjaival. Ha van­nak már elért eredményeik, még kezdeti tapasztalatok csupán... Talán némelyikük még fizetését is most tanulja önállóan, önmagának tarto­zó felelősséggel beosztani, el­költeni. — Kérésük, kívánságuk, panaszaik? — érdeklődöm. Nagyon őszintén beszélnek erről is. Tudják, — már mondják is előre, — van, amin nem lehet segíteni... „Rendelet van rá”, s „nem teszi lehetővé a fennálló ren­delkezés...’* Így például nap­közi otthonban, tanyai kol­légiumban ők nem étkezhet­nek; Nem pedagógusok. Az sem, aki pedagógus oklevél­lel zsebében működik. Igen, tudják. Egy tárcához tartoz­nak, de nincs rá mód. Meg­értik. A zeneiskolában taní­tók, azok mások. Arra ren­déiért van. A zeneoktatók pe­dagógusok... Aztán föld sem jár, «a pedagógusok szá­mára igénybevehető OTP kölcsönkedvezmény sem ház­építéshez... Ezen itt most, megyei szinten nem lehel változtatni... De valami, amim lehetne... — Mi volna ez? — kérdem tőlük. összenéznek hárman is, úgy mondják. Mint akik ma­guk közt már beszéltek er­ről többszőr: — Minket soha, sehová nem hívnak politikai tájé­koztatásra... Mi kimara­dunk... Nem vagyunk tanács­házi dolgozók, sem pedagó­gusok... — De ez csak néhány he­lyen van így, biztos — mondom; S tizennégyőjük közül ti­zenegyen jelentkeznek: — Nem... nem. Nálunk Így van. Nálunk is. Mi úgy kimaradunk... valahogyan... Császtvai István a szolnoki vasútállomástól indul 17,20 órakor, s már 18,10 órakor Tiszakécskére érkezik. Szolnok területéről a temetői, a kórházi, s cu­korgyári, a vegyiművek és a fehérjefeldolgozó megállói­ban vesznek fel utasokat. A kecskeméti igazgatóság egyébként kéri a leendő uta­zókat, hogy véleményüket, kívánalmaikat írják meg a vállalat (Kecskemét, Csák­tornyái út 4—6.) címére. nos, Pocsai János, és más alapító tagok érdemeit. Napokkal előtte készültek már a nénik, bácsik. Nem stencilezett meghívó szólí­totta őket. A szövetkezet ki- szesei, a nőtanócs asszo­nyai minden idős ember por­tájára bekopogtak, szíves szóval hívogattak. Hajdú Ferenc tsz-elnök még azt is a lelkűkre kötötte, ne öre­gek napját mondjanak, ha­nem nyugdíjas találkozót. A 62 esztendős Feri bácsi ma­ga is nyugdíjas, de továbbra is vezeti a közösséget. Jól sikerült az ünnepség. Az úttörők szép műsort ad­tak, s volt még külön két kedves epizód. Az egyik: Harangozó Ferenc aranyla­kodalma, melyet itt tartott meg szövetkezeti nyugdíjas­társai körében. A másik: huszonkét idős ember be­tegség miatt nem tudott el­jönni a találkozóra. Elmen­tek hozzá a szövetkezetiek, elvitték az ebédet, az italt, a jókívánságot. b. •:<, Nőklub - íalun „Ha mellénk csap a villám... // figyelmesség napja Rákóczifalván Uj buszjárat

Next

/
Thumbnails
Contents