Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-24 / 250. szám

19M. október 24. SSOLNOK MEGYEI NÉPLAP Háromszáz napos történelem Amikor egy vidéki kisvá­ros kilencszintes óriáskór­házat kap, elengedhetetlen, hogy vissza tekintsünk egész­ségügyi múltjára- A kaftági kórház tavaly decemberben kezdte meg működését, s a mindennapok krónikásai, az újságírók ekkor megírták, hogy mikor telepedett le a városiban az első orvos (kir­urgus), mikor nyílott az első patika, és mikor létesült az első kórházi osztály. A nem kifogástalan beteg- ellátás — természetesen a megfelelő épületek és a fel­szerelések hiánya miatt — megszűnt, amikor a betegek és az egészségügyiek átköl­töztek a szép, új, modem épületbe. Tavaly decemberig tehát lezárult a Nagykunság fővárosának — többszázéves egészségügyi múltja, amely a felszabadulásig elképesz­tően szegényes volt. Megkez­dődött egy új korszak, — amelyben a betegekés az or­vosok is úgy érzik, mindent megkapnak, illetve ■> megad­hatnak a gyógyulás érdeké­ben. Ez az új korszak ép­pen háromszáznapos és a kórtermek benépesedésétől a mai napig tartott. — Tavaly decemberben úgy volt, hogy a kórház új orvosai, akik átmenetileg al­bérletben, vagy nővérszállá­son laktak, új lakásokat kapnak• — Nemsokára 29 kétszo­bás, összkomfortos, gázos la­kást vehetnek birtokukba or­vosaink, köztük két más kór­házi dolgozó is, — mondta Dr. Volosín Antal, a kórház igazgató főorvosa. — Igazgató úr, azt hiszem nem tekinti túl prózainak e kérdést, de mivel Karcagon nincs még ilyen magas épü­let, s ezek szerint biztosan liftszerelő sincs, nem bosz- szankodnak-e sokat a rossz lift miatt? Esetleg a beteg- szállításnál nem okoz-e fenn­akadást, ha nem működik a felvonó? — Nálunk mindig műkö­dik a felvonó, ugyanis saját szerelőnk van. Csábítás. Az egyik ápolónőnket elvette az a szakember, aki annakide­jén a liftet felszerelte- ö az egyik, aki új lakást is ka­pott. A másik a 'főszaká­csunk. Komolyan mondom, nagyon fontos emberek. — Lehel-e számítani arra, hogy ú) osztályokkal gazda­godik a kórház? — Igen. Lesz 29 ágyas ideg, és 49 ágyas fertőző osztályunk. Tervezzük a 80 ágyas belgyógyászati utóke­zelő létesítését is- Gondol­tunk arra, hogy a régi kór­ház szülészeti osztályán he­lyezzük el, de nem, itt sok­kal rentábilisabban lehet fenntartani az utókezelőt. — Igazgató úr köztudott, hogy a megyében nincs el­meosztály. Szerepel-e a tá­volabbi tervekben a kórház­nak elmeosztállyal való ki­bővítése? — A megyei tervben sze­repel egy 130 ágyas elmeosz­tály felépítése, mely szintén a kórházhoz tartozna. Mivel a mosodánk és fűtési kapa­citásunk bírja, a kórházzal szemben épül fel az új kar­cagi szociális otthon is. Már a hozzávaló építőanyagot szállítják, gondolom az épí­tése nemsokára megkezdődik. — Az országút mellett olyan talajegyengetést lát­tam. ami sportpálya építésre, vagy további parkosításra vall... — Sportpálya épül- A kór­ház KISZ tagjai csinálják. A városi tanács is elismeri a fáradozásukat, azzal hono­rálja, hogy a Madarasi út mentén 20 méter széles er­dősávval zárja le. — Gondolom egy ilyen szép kórházban még beteg­nek lenni sem olyan rossz, mint a korábbi régi épület­ben. Milyen a betegforga­lom, az ágykihasználás? — Körülbelül 80 százalé­kos az ágykihasználás. Volt ennél már jobb is. De ez megfelelő- Nem kell sokáig várni a felvételre. Még a belgyógyászatra is be lehet két hét alatt kerülni — per­sze a sürgős esetekben azon­nal — holott ez a „legzsú­foltabb’^ osztályunk. Művésztelepi hírek — néhány saserény kommentárral Baranyó Sándor október 21-én elutazott az öt magyar festő montreuili kiállításának megnyitójára. A kiállítás ok­tóber 26-án nyílik. Rendezői levélben kérték a művésze­ket, hogy a képeket más ki­állítótermekben is bemutat­hassák. _------------------ft------------------­A Bács-Kiskun megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tálya képzőművészeti pályá­zatot hirdetett a magyar pol­gári forradalom. a KMP meg­alakulása és a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére. A zsűri által elfogadott pálya- műveket 1969 tavaszán mu­tatják be Kecskeméten. A pályázaton több szolnoki művész is résztveSz. December 8-án nyílik a szolnoki Téli Tárlat. A szol­noki művészek rendszeresen résztvesznek a különböző ki­állításokon, a szegedi Nyári Tárlaton, a Miskolci Grafikai Biennálén, a békéscsabai Al­földi Tárlaton, a balatoni Nyári Tárlaton, s legutóbb a vásárhelyi őszi Tárlaton is. A szolnoki Téli Tárlatra azonban már évek óta nem hívnak meg más művésztele­pen élő alkotókat. Ez a káros hagyomány bizonyára min­den évben sok izgalmas él­ménytől fosztja meg a szol­noki művészetszerető közön­séget. ☆ A Művészeti Szakszerveze­tek Szövetsége Képzőművé­szeti tagozatának ülésén Ka- motsay István szobrászmű­vész elnökségi beszámolójá­ból vettük a következő idé­zetet: „A Képcsarnok Vállalat felmérései során megállapí­totta, hogy a giccsfestmé- nyek évi forgalma meghalad­ja a vállalat 18 milliós for­galmát. Ennek alátámasztásá­ra egyetlen példát említünk: Martfűn egy árus egyetlen nap alatt 40 képet adóit el. darabonként 400—1000 forint közötti áron.” Ehhez már kommentár sem kell. Ä vállalat vállain — Az orvosok? Jönnek-e vidékre orvosok? — Jönnek. Nagyon sok fia­tal orvos jött az intézetünk­be. Budapestiek is. Azt hi­szem elsősorban azért, mert itt a nekik tetsző szakot vá­laszthatják- De talán velük beszéljen erről. Dr. Nagy Sándor. Felesége is itt dolgozik Dr. Papp Ág­nes. Mindkettőjük vágya tel­jesült- Nagy Sándor két évig volt műtős a Koltóiban. Itt szerette meg a baleseti se­ILYEN LAKÁSOKBAN TA KARCAGI bészetet. Néki nem ment si­mán az egyetemi felvétel. Ötször jelentkezett, — mond­ta. ötödszörre sikerült. Papp Ágnes gyermekgyógyász sze­retett volna lenni- Az is lesz. — A fővárosi kórházakban minden hely foglalt. Külön­ben sem vagyunk pestiek. Ágnes jászkiséri, én kiskun- majsai vagyok. Miért ragasz­kodtunk volna Budapesthez? Ez egy nagyon szép, modern kórház, és ami a legfonto­sabb, teljesülnek vágyaink. — A város? Még nem igen volt időnk megismerni. Szeptemberben jöttünk- — Majd... Most kapunk két szobás lakást. Ez is nagy szó, máshol többet kellett volna várni rá. Egyszóval jól érez­zük itt magunkat. Dr. Vagács András. Fele­sége Dr- Rédeli Margit. — Minden áron szülész szakorvos szerettem volna lenni, — mondotta Dr. Va­gács András. — Olyan pro­tekcióm nem volt, hogy Pes­ten legyek szülész. Amint kiderült olyan* sem, hogy Karcagon! Sebész leszek. Már megbarátkoztam a gon­dolattal, s megszerettem a sebészetet is. — Hogy Budapest? Való­ban mindketten pestiek va­gyunk- Na és? Nem osztom, hogy csak ott lehet élni és, hogy csak ott van „élet”. A LALTAK OTTHONRA A ORVOSOK színház — mondják. Mi na­gyon keveset jártunk szín­házba. Inkább a szüléink miatt fogunk két, vagy há­romhetenként felutazni. — Idősek, betegesek. — Lakást kaptunk, kétszo­básat- Most a bútorvásárlás­sal, meg a berendezéssel va­gyunk elfoglalva. Havonta tizenhatszor, tizennyolcszor éjszakai ügyelet. Nézze, itt Karcagon egy gyakorló or­vos 1500 forintot kap, nem az előírt 1300-at Mégis jól jön az a 80 forint ügyeleten- kénL Mit mondjak? Elége­dettek vagyunk. A kórház háromszáznapos történelme. S ezt a történel­met a régieken kívül már doktor nagysándorok és dok­tor vagácsandrások is írták”. Nem kicsi a teher, amit most viselniök kell. Sokáig kétséges volt, egyáltalán bir- ják-e majd, főleg a kisebb, az alacsony műszaki kultúrával, elavult technikai berendezések­kel dolgozó vállalatok, üzemek. Tavaly még nem kellett drukkolni ilyesmi miatt. Ha volt nyereség, a felügyeleti ha­tóság nyújtotta érte a mariát, illetve az egyszámláját- De ha nem volt, adott, sokszor még az esedékes munkabérre valót is átutalta, ha véletlenül elgaz- dálkodták. így a vállalat olyan vállalko­zó volt, mely végeredményben semmit sem vállalt. Illetve cé­gei helyett az állam vállalko­zott arra, hogy költségvetésből szükségképpen fedezi minden balul sikerült vállalkozás, min­den mulasztás, minden elha­markodott, vagy megalapoz li­lán vállalati döntés ráfizetését­Az idén először ez nem fgy van- A gazdálkodás, a termeles hozama a vállalaté, nem teszi zsebre sem a minisztérium, sem a felügyeleti szerv- Viszont döntéseikért sem vállalja a fe­lelősséget • Tudniillik nem is tudná miből. (Funkcionális szervezetekké alakultak-) Már most az a kérdés, hogy az államkassza, a költségvetés nélkülözheti-e a vállalatok ta­valy még befizetett nyereségét, mert mégiscsak ez volt több. Természetesen nem, hiszen az állam fő bevételi forrása volt, melyhez képest a lakosság ál­tal befizetett egyenes adó csak jelentéktelen összegecske Érthető tehát, hogy a költ­ségvetési egyensúly csak úgy tartható fenn, ha a vállalatok jövedelmükhöz mérten részt vállalnak a közterhekből- Az is logikus, hogy ez a teher na­gyobb, sokrétűbb most, mint mikor a nyereséget a vissza­tartható hányadon kívül teljes egészében elvették tőlük­Jelenleg mintegy tízfajta adó és járulék terheli az üzemeket- Ezek egy része új, mint példá­ul a termelési, nyereségadó, a telekhasználati díj, vám és vámforgalmi adó; másrésze megvolt, csak növekedett. (Például amortizációs átlag.) Megyénk húsz önállóan gtz- dálkodó ipari és kereskedelmi vállalata például ezekre a cé­lokra eddig több mint egym.lli- árd forintot fizetett be. Az adózást a teherviselesl azonban az új gazdaságirányí­tási rendszer jelenlegi stádiu­mában nem lehet leszűkíteni, csupán az állami költségvetés­hez való hozzájárulásra- A ki­szabás egyben jövedelemsza­bályozás, ösztönzés, gazdasági befolyásolás. Jórészt betölti azokat a funkciókat, amit 1967- ig a kötelező tervmutatók. Méghozzá úgy, hogy a vállalat valóban vállalkozó maradhat Az MSZMP Központi Bizott­ságának 1966- május 25-27-1 határozatában így fogalmazták meg: „A jövedelemszabályozás célja, hogy biztosítsa a li-sa- dalmi és személyi jövedelmek megfelelő részének társadalmi célokra történő elvonását, vál­lalatok és dolgozók megfelelő ösztönzését a visszamaradó ré­szen keresztül”. Az állam és vállalati massza közötti tíz csatorna (az adó ts járulékrendszer) tehát lényegé­ben arra hivatott, hogy helyes arányt alakítson ki a társadal­mi tiszta jövedelem és a sze­mélyi jövedelmek között, vala­mint a személyi jövedelem és a munka termelékenysége között Az áramlás szabályozása eszerint hatósági funkció, rend­kívül bonyolult feladat. Lénye­gében a gazdaságirányítás je­lenlegi rendje maga- Az áram­lás ugyanis két irányú. Bár most már senki más nem vál­lal közvetlen felelősséget válla­lati döntésekért, akciókért, nem finanszírozza a baklövéseket, az indokolt veszteségeiket azért megtérítik- Így például vállal­ják a fontos közfogyasztási cik­kek kötelező hatósági ára és a tényleges termelői ár közötti különbség finanszírozását Megyénk említett nagyválla­latai közül tizenegy kapott pél­dául hasonló címeken tonb mint 22 millió forintot az álla­mi költségvetésből- Többek kö­zött a húsipari vállalat, a g.i- bonafelvásárló, az erdőgazda­ság, az AGROKER, a TÜZEP, az állatforgalmi vállalat és má­sok élveztek támogatást jórészt árpolitikai okok miatt. A költségvetési kapcsolat ;e- hát sokoldalú, az adózás egy­szerű államigazgatási admi­nisztrációból, gazdaságpolitikai, államhatalmi feladat lett. Ter­heli céljaink, országos ter­veink szerint a vállalatokat. Birják-e? Sokáig kétséges volt, a gyengébbeket féltettük. Most év vége felé egyre nyil­vánvalóbb, felesleges volt az aggodalom- A jó, mindent kifize­tő „nagybácsi” nélkül is áll­ják a versenyt, viszik a terhe­ket­A helytállás az új mechaniz­musban pedig azt jelenti, ha a terhekről beszélünk, hogy először: termékeiket el tud­ják adni, úgy is, hogy azok árába belekalkulálták az adók, járulékok seregét, másodszor: az anyag, a bér, a rezsi és az adó költségek megtérülnek az eladási árból, s ezen felül még nyereség is marad, harmadszor: ebből a nyere­ségből ki tudják fizetni a fo­gyasztóra át nem hárítható nye­reségadót, tudják fejleszteni a vállalatot, tudnak nyereségré­szesedést fizetni a dolgozók­nak stb. Ebből a rendkívül leegysze­rűsített sémából úgy tűnik, hogy a végére — pedig az a legfontosabb — jut is, marad is. Mi mindent ki kell fizetni addig, mfg a főkönyvelő beje­lentheti, van nyereség. A látszat persze csalóka. Or­szágos átlagban mire mindent kifizettek, ..a Gazdasági Bizott­ság tesztje” szerint 5 százalék maradhatott volna. A mostani mérlegadatok azt mutatták, hogy megyénkben ennél jobban sáfárkodtak- Minden 100 forint bevételből — amit áruért, vagy annak forgalomba hozásáért kaptak — 7,80 forint maradt meg tisztán• Ez az átlag, s ezen belül pl. az Aprítógépgyárban 20,50, a Tisza Cipőgyárban 16,40’ de a vágóhídon csak 4,30 finnt­Tehát jut is, marad :s. A 10—20 forintokból év végére eg.vmilliárd forint körüli ho­zamra számítunk a megyében- A terheket úgy látjuk, el le­het viselni jobban mint a 20— 30 kötelező tervmutató, ndex, viszonyszám stb. terhét. Palatínus István — bognár — B. A. G. KEMOKL1DZE: MISA ÉS Néhány órával a születése után a kór­házi ápolónő így csitítgatta: — Halkabban, Misa! Halkabban! Vegyél példát a kis Mányeskáról! Egy órában születtetek, és ő már csendben tud ma­radni. Ettől az időtől kezdve mindig példaké­pül állítottak eléje valakit. A bölcsődében ezt mondták neki: — Misa! Végy példát Grisenkáról. Neki naponta elég két Pár váltás. Az óvodában pedig azt hallotta állan­dóan: — Misa! Vegyél példát Tyisáról. ö csak az olcsó játékokat töri össze. Te pedig mindig n. legdrágábbakat választod ki. Az iskolában szünet nélkül ezt ismé­telgették neki: , — Te túlságosan is kitartó gyermek vagy, Misa! Két évig ülsz mindenegyes osztályban. Vegyél példát Arisról. A főiskolán évfolyamtársai ilyen szem­rehányásokkal illették: — Eh. te Misa! Legalább vennél példát a Jermolájról. Ö szintén nem lumen, de legalább ügyesen tud puskázni. Amikor pedig udvarolt a jövendőbeli­jének. menyasszonya már nem bírta to­vább. és egyszer csak így tört ki: — Misám, drágám 6 te kedves Miseny- ka! Miért nem veszel már végre példát a Nyikolájról, O réges-régen — mindeiM VOVA tudta nélkül — az anyakönyvvezetőhöz vezette menyasszonyát. És nem múlhatott el semmiféle neve­zetesebb esemény, hogy ne példálóztak volna neki valakivel. Még az álmaitól sem tudott nyugodni: azokban is példaképeket látott. Egyik ilyen álma: Teljesen megöregedett, fehér- szakállú reszketeg öregemberré vált, de sehogy sem tudott eltávozni az árnyék­világból. Ekkor megjelenik álmaiban egy hozzá hasonló másik fogatlan aggastyán, és így beszél: — Lelkiismeretesnek kell lenned, Misa. Végy példát Lariszáról — ő már rég megszűnt lélegzeni. Belőle már rég ki­szállt a pára. De ime... kezd nőni a fia, Vova. Most már hazamenve a munkából megkönnyeb­bülten hallja: — Vova! Vegyél példát apádról! Ö soha­sem eszi „ teát villával. Vagy ilyet mond felesége: — Vova, láttad már te valaha, hogy a papa a szobában hason csúszkál? Olykor még azt is hallja: — Hát miért ne vehetnél példát apád­ról: Hát berendezett ő már valaha a zsebében hernyótelepet?... Milyen igaz. hogy „a gyerek — a mi örömünk?’. Fordította: Sigér Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents