Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-17 / 244. szám
lMt. október 17, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) gyár Népköztársaság külpolitikájáról, a miniszterelnök ebben a beszédében csak röviden érintette a nemzetközi helyzet és a külpolitika főbb kérdéseit. A miniszterelnök beszámolója után a hozzászólások következtek. Széleskörű vita A miniszterelnök beszámolóját úgyszólván minden lényeges bel- és külpolitikai kérdésre kiterjedő, széleskörű vita követte. Ami a gazdasági fejlődésről szóló észrevételeket illeti, az alaphangot bizonyosan dr. Szilágyi Gábor debreceni képviselő ütötte meg, amikor a közvéleményt formáló legfőbb tényezők közül a munkaalkalmak. az árak és az ellátás helyzetét emelte ki. Egy évvel ezelőtt ugyanis, mint mondotta. különösen ezek alakulásával kapcsolatban voltak tapasztalhatók bizonyos kételyek, több-kevesebb félelem a reform hatásától. Most pedig mindhármat megfelelőnek ítélhetjük. Megállapítását országos és helyi oél- dákkal támasztott^ alá. Az átlagbérrendszer problémáival kapcsolatban több budapesti és vidéki képviselőhöz hasonlóan ő is csatlakozott ahhoz az állásponthoz, hogy meg kell vizsgálni, milyen intézkedések lehetségesek a bérrendszer fejlesztésére anélkül. hogy a népgazdaság egyensúlyában nehézségek keletkezzenek. Számos képviselő kitért hozzászólásában a munkaerőgazdálkodásra. Szépvölgyi Zoltán budapesti képviselő például figyelmeztetésnek szánta azt a megállapítást, miszerint Budapesten, a meglehetős létszámhiány következtében a termelés jelentékeny növelését teljes egészében a magasabb termelékenységgel sikerült megvalósítani, ami arra vall, hogy országosan kutatni kell a gazdaságosabb termelés tartalékait és nem szabad minden áron a régi eszközhöz, az élő munka korlátlan igény- bevételéhez folyamodni. Mindazonáltal megvilágították a képviselők, a többi között a Somogy megyei Horváth Sándomé a munkaalkalmak gyarapodásának másik oldalát is, ami számos vidéken, helyen, vagy legalábbis a járásban, vagy a megyében nyújt lehetőséget a férfiaknak és nem kevés nőnek az elhe- „ lyezkedésre és csökkenti az ingázást, vagy az elvándorlás kényszerét. Ez a lehetőség azonban, gazdaságos módon csak akkor bontakozik ki ha mint eddig, továbbra is terjed a vidéki ipartelepítés, aminek a Somogy megyeiek és mások tapasztalata szerint is nagy lendületet adott az iparfejlesztésnek a reform által megteremtett úgynevezett külön alapja. Nagy figyelmet fordítottak a képviselők a közvélemény alakulására, a megváltozott gondolközásmódra, amely elsősorban segítette elő a gazdálkodás új, jobb módszereinek elterjedését, és viszont: ezek a módszerek sokat változtattak az emberek gondolkodásán Voltaképpen erről beszélt a maga szemszögéből dr. Horváth Richard templomigazgató, budapesti képviselő is. A nemhívők és hívők alkotó együttéléséről és együttműködéséről szólt, ami, mint hangsúlyozta^ annál is helyesebb, mert oda kell állni minden mellé, ami jó, márpedig a miniszterelnök beszámolójából, az ismertetett eredményekből az egész társadalom számára igen sok jó csendül ki. A külpolitikával kapcsolatban természetesen elsősorban Péter János külügyminiszter felszólalását hallgatta az országgyűlés nagy figyelemmel. A külügyminiszter már bevezetőül kijelentette, hogy az ország külpolitikai törekvéseinek eredményed kedvezőek. A tervezett megállapodás a Szovjetunió és Csehszlovákia között a magyar kormánnyal folytatott konzultációknak is eredménye Hozzászólása befejező részében kitért a nemzetközi problémákra Gáspár Sándor is és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a moszkvai tárgyalások óta a nemzetközi közvélemény is higgadtabban Ítéli meg a csehszlovákiai helyzetet. Ez minden bizonnyal jó hatással lesz a nemzetközi munkásmozgalomban kialakult nézeteltérések megszüntetésére is. Az országgyűlés szerdai tanácskozása, amelyben 13 képviselő vett részt, s az említetteken kívül még dr. Homung Mátyás Szabolcs megyei, Salamon Hugómé Komárom megyei, Nádasdi József Zala megyei és Schulmann István Fejér megyei képviselők, az esti órákban ért véget és csütörtökön a miniszterelnök válaszával folytatódik. A tallinni kórus hangversenye Színes, szép élményben gazdag estével ajándékozta meg hallgatóságát az észt oktatásügyi szakszervezet köztársasági érdeméremmel kitüntetett tallinni női kara és kitűnő karmestere, az érdemes művész Lembit Ver- lin. Észt barátaink népük gazdag kultúráját villantották fel hangversenyükön. Ihletett szakavatottsággal énekeltek az észt erdőről, az észt haza tájairól, a lakodalmat vígassággal ünneplőkről, az észt nép boldogságát is megteremtő Leninről. A népviseletbe öltözött kórus a színpompás népművészetet idézte. S felidézték ezek a kitűnő énekesek a náluk 1869 óta, ötévenként megrendezett dalos ünnepségek emlékét is. Az énekkarok olyan pompás találkozóját, ahol 30—40 ezer ember éneke zeng az erre a célra épült szabadtéri színpadon. Imponáló műsorukon megszólaltatták az észt zeneszerzőgárda századfordulón élt kitűnő képviselőit (Hárma, Türnpuu, Látte) de a jótollú kortárs zeneszerzők hosszú sorát is, így E. Kapp, V. Kopp, Ernesaks, Uibó, Verűn (a karmester) néhány remekét. Az elhangzott művek, kevés kivétellel, az észt népzene hangulatvilágából, érzéstengeréből nőttek ki. S mert az észt műzene csak a XIX. század második felében alakult ki, a művek hangzásvilágát a legjobban, vagy csaknem kizárólagosan az- impresszionizmus színgazdagsága hódította meg. Hárma hangulatos, de a korabeli európai homofon stílusban fogalmazott művei mellett, a többi kórusmű mind a századforduló zenéjének hangján szólt. A korszerűségben talán legtovább jutott Uibo Tájkép és Verlin Lakodalmas című műve. Jó volt elkalandozni ebben a modem hangzásvilágban. De éppen, mert előtte sok egymáshoz hasonló konstrukciójú mű hangzott el, kissé egysíkúvá vált a műsor.. Ezt érezhette a kitűnő karmester is, amikor Bach-Gounod Ave Maria- ját, s szinte tökéletes előadásban Kodály Zoltán halhatatlan Esti dalát, továbbá kedves gesztusként Karai József pompás Estéli nótázását szólaltatta meg a műsor második részében. Ebben a kórusban kitűnő együttest ismertünk meg. Szép, kiegyenlített hangon, mindig melegen átélten, következetesen a zenei mondanivalót hangsúlyozva énekeltek. Az egyenrangú szólamok közül mégis a nagy C-t is éneklő csodálatos alt szólam remek. (A mély fekvéseknél szinte tenort énekelnek! (Imponáló a nagylétszámú kórus példamutató önfegyelme, hajlékony, érzékeny megvalósítója a karmester minden elgondolásának. Roppant figyelemre méltó volt, hogy hosszú és igényes műsorukat emlékezetből énekelték. így valóban minden feltétele adva volt, hogy közösségbe forrva — karmesterükkel az élen —* maradéktalanul művészit alkothassanak. Lembit Verlin érdemes művész, kitűnő muzsikus és kitűnő karmester. Sallangmentes, póztalan vezénylése ökonomikusán mindig a lényeg megszólaltatására törekedett. Kedves egyéniség aki a kórusával szívből és felszabadultan muzsikált. Tudatos, nagy művész, aki a művek minden szépségét, színes mondanivalóját szavahihetően tolmácsolja. Elhangzott művei, különösen a Lakodalmas, kitűnő alkotások. A dicséret és elismerés hangján kell szólnunk M. Palmról, a széphangú szólistáról, aki basszbariton hangjával, értékes énekes kultúrájával a IX. VIT-nefk is díjnyertese. Őszintén, szívből énekel. Boito Mefistophele áriáját, de különösen a népdalokat nagyon szépen énekelte. Kitűnő zongorista és nagyszerűen alkalmazkodó kisérő T. Alango. Remekül oldotta meg a Karai mű igényes zongoraszálamát is. Köszönjük, kedves észt barátaink felejthetetlenül szép, élménygazdag estét. K. A. Súlyos hanyagság A szolnoki nyomdában nincs rend. A vezetés hanyagsága, a fennálló állapotok miatt nem egyszer lapunk megjelenése is veszélyeztetett. Tegnap a megyeszékhely háromezerrel kevesebb Néplapot kapott a szokásosnál, mert elmulasztottak a raktárból elegendő papírt az üzembe szállítani. Hogy miért nem gondoskodtak papírról a lap nyomtatásához? Mert akiinek ez lett volna a kötelessége, a műszaki vezető, a raktáros, hanyagul, felelőtlenül látja el feladatát. Az üzem laprészlegének dolgozói ugyanis igényeltek papírt, mert tudták, hogy a két papírhenger kevés lesz a szerdai példányszámhoz. A műszaki vezetőt, a raktárost ez nem érdekelte, így nem jutott megyei újság szolnoki előfizetőink csaknem felének és a város központjában lévő újságárusoknak. Lapunk kiadóhivatala intézkedett, hogy a nyomda szerda délelőtt állítsa elő a hiányzó háromezer lapot, a posta — dicséretre méltóan megoldotta a rendkívüli feladatot — azonnal továbbította a lapkézbesítőkhöz, akik reméljük, szét is hordták olvasóinkhoz az újságot. A késésért olvasóink elnézését kérjük, bár nem rajtunk múlott. Az illetékes felügyeleti szervektől kérdezzük, vajon milyen rendkívüli eseménynek kell még a nyomdában bekövetkezni ahhoz, hogy végre levonják a régen megérett következtetéseket és alapos rendet teremtsenek? Egy hasznos füzet A kulturális intézmények, csoportok, klubok munkájához kíván segítséget adni a Ságvári Endre Megyei Művelődési Ház, amikor most első alkalommal megjelentette TV-naptárát. A köny- nyen áttekinthető televízió naptár ismerteti a negyedik negyedév kiemelkedő műsorait, s egyes műsorokhoz nyomban ajánlott irodalmat is közöl. Ismerteti például a Tudósklub következő adásának témáját, ajánl színház- közvetítést, ismeretterjesztő műsort is. Tájékoztatni kíván, s az ízléses füzetecske, amelynek első számát köszöntjük, remélhetően népszerű lesz. SEGÉDMUNKÁSOK ni. Igazságosan ítélik meg a segédmunkásokat? Vajon érdemük szerint bánik velük az üzem kollektívája? Nem egészen. A segédmunkásokat is űzi a felemelkedés vágya. A járműjavító mai szakmunkás- gárdájának negyven százaléka valamikor segédmunkásként kezdte. Politika? A pártoktatásban háromszázhetvenen képezik magukat. Hetvenen segédmunkások. A szakszervezet időszerű kérdések tanfolyamán negyvenöt segédmunkás tájékozódik a napi politikában. Lehetetlen nem észrevenni, hogy az üzemi életforma sokukból faragott már politizáló embert. Például 346 szak- szervezeti tisztségviselőből harmincketten segédmunkások. Legtöbbjük bizalmi, hárman a szakszervezeti tanács tagjai, hatot a műhelybizott- ságokba választottak be. Kasza János például pártbizalmi, munkásőr. Mondom, nem lehet nem észrevenni, hogy akik gyökeret vertek a járműjavítóban azok megérezték és megértették, nemcsak pénzből, önhajszából áll az élet. Ezek az emberek tanultak már egyet és mást, az öntudatos, szakképzett munkásgárdától és a legjobbaktól- a kommunistáktól. 0 Ettől függetlenül szembe kell nézni a tényekkel, a problémákkal. Dr. Köti József üzemi főorvos; — A segédmunkások egészségügyi kultúrája alacsony színvonalú. A segédmunkás asszonyok szintén próbálkoznak a tanulással. Még a gyermekesek is. Erőlködnek, küszködnek ide- ig-óráig az általános Iskolában, aztán beismerik, hogy vereséget szenvedtek. Kimaradnak. Jól megjegyeztem, amit Varga Erzsébet, a nőbizottság titkára mondott: — A felemelkedés nehéz, ahhoz pénz kell. Nekik viszont nincs pénzük. — Minden csak a pénzen múlik? Hogyan vélekednek a járműjavító gazdasági és politikai vezetői a segédmunkások helyzetéről és felemelkedésük lehetőségeiről, útjáról? Szekeres Ernő főmérnök rendkívül izgalmasnak tartotta ezt a kérdést. — Nélkülük nem lehetünk meg — mondotta. És mégsem tudjuk megtartani őket. Miért? Elsősorban azért, mert nem fizetjük meg a gyári munkásokat. A bérmozgás nagyon lassú ebben a kategóriában. Előlépésükre csekély a lehetőség. A különféle megmunkáló gépeken betanított munkások dolgoznak. Amíg nyugdíjba nem mennek, senki nem léphet elő a helyükre. Természetes célja a segédmunkásnak, hogy feljebb jusson. Az általános szakmai felemelkedést nem tudjuk biztosítani számukra. Véleményem szerint két elodázhatatlan feladat vár ránk. Először az, hogy egy adott év bérfejlesztési alapjának nagy hányadát a segédmunkásoknak adjuk oda. Másodszor; a munkakörülményeiken kell jelentősen javítanunk. Ha ezeket a leneseket elmulasztjuk, elveszítjük a legjobb, leghűségesebb segédmunkásainkat is. Szabó Károly, a szakszervezeti bizottság titkára ennél tovább ment: — Igaz, hogy a tanuláshoz, a művelődéshez többé-kevésbé a segédmunkásoknak is meg van a lehetőségük az üzemben. Be kell azonban ismerni, az addiginél sokkal többet, sokkal szervezettebben kell foglalkoznunk velük. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy a szak- és segédmunkások munkakörülményei között ilyen nagy különbség legyen. Sokan pusztán azért nézik le a segédmunkásokat, mert a legpiszkosabb, legnehezebb munkahelyeken dolgoznak. Az újakhoz a művezetők, szakmunkások nincsenek elég türelemmel. Igaz, sok a ba3 velük. Nem mindegyikük akarja megszokni a munkarendet. Akkor aztán elkezdenek velük gorombáskod- ni, amúgy „műhely” nyelven. Mit vált ez ki? Dacot, ellenállást. 0 Kovács Sándort, az üzemi KISZ bizottság titkárát is felkerestem. — A fiatal segédmunkások többsége vidékről jár be. Nem tudunk velük boldogulni. Hiába hívjuk őket rendezvényeinkre. A válasz: megy a vonat. Kevés közöttük a KISZ-tag. A politikai oktatásban nem akarnak, illetve nem tudnak résztvenni. Megmondom őszintén, nem számíthatunk rájuk. A nem, nem, a csupa nem: a tehetetlenség nyílt beismerése. A beletörődöttség szavai ezek. összehívta már egyszer is a KISZ bizottság a segédmunkás fiatalokat? Próbált velük szót érteni? Nem. Jól ismerik a segédmunkás fiúk és lányok helyzetét, vágyait, törekvéseit, problémáit a KISZ üzemi vezetői? Adnak nekik programot? Ezekre a kérdésekre kell választ keresniük előbb ahhoz, hogy egyengethessék előttük a fel- emelkedés útját, s | 0 1966-ban hozott határozatot a segédmunkások helyzetének javításáról. Szabadkai Mihály titkár az eddig elért eredmények ellenére jól tudja, nincsen minden rendben. — A szakmunkások nem tartják szaktársuknak a gyári munkásokat a műhelyben. Ahhoz, hogy ezeknek az embereknek felemelkedését meggyorsíthassuk, előbb le kell küzdenünk a velük szembeni előítéleteket. Ezt nagyon fontos politikai feladatnak tartom. Mi a közhiedelem a gyárban? Az, hogy a segédmunkások tómé politikailag elmaradott, a közügyek iránt közömbös. Ez nem igaz! A vidékiek közül számosán tanácstagok, három község KISZ titkára nálunk dolgozik. És még sorolhatnám a példákat. — Azt is el kell Ismerni, a pártalapszervezetek nem foglalkoznak rendszeresen, tervszerűen a segédmunkásokkal. Közöttük, elismerem, nehéz politikai munkát végezni, hiszen többségük bejáró. Nyolc óránk van naponta. Azt ki kell használni. Újból fel kellene éleszteni a kihelyezett községi munkásakadémiákat, a művelődési házakkal közösen munkásklubokat hozhatnánk létre, j ■ 0 Néhány napot töltöttem a szolnoki járműjavítóban. Az utolsón megvártam a gyárkapuban Kis Bélát Jött, vidáman tolta maga mellett a biciklijét. Rámcsodálkozott. •— Hát maga? Mit keres itt? — Eltelt a nap? — El, mint a többi. Ezen a napon kétszázhu- szonegynéhány ,,gyári munkás” bélyegezte le a kartonját műszak végén. A reggeli szirénabúgás átadta őket a délutáninak; VÉGE. Fábián Pétar
