Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-13 / 215. szám
1968. szeptember 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 VÉGTISZTESSÉG Acélakarat - bronzplakett J ASZFEN Y SZARU IPARA Már évek óta készítik a tv-kávákat az Orion részére a jászfényszarui Vegyesipari Kisz-ben. Újabban áttértek a magasfényű poliészteres fényezéshez. Ez évben összesen kilencezer darab tv-tokot készítenek el, s ebből 2500 darab magasfényű lesz Harmincezer dessertes-cigarettás dobozt gyártanak Hungarokoop részére a jövő év elejétől. Ez lesz a kt: első exportterméke A ház békés faluszéli tanya. Annak látszik. Békés, mert az utolsó stációé. Kicsi és roggyant, vagy csak a hangulatától tűnik annak? Aki megette már a kenyerét, itt még eltölt egy-két földi napot. Az udvaron tyúkok ka- pirgálnak. Illetlenek ide. — Hess, hess... Az urna inég bent van a szobában. Hideg anyag egy asztalkán. A fekete lepel már szürke. Kifakult gyász... Az urna előtt a íöldön koszorú. Csak a kávája látszik. Fordítva tették le. Az udvaron a gyásznép. Várakoznak. „Mikor temetik?” Senki sem tudja pontosan. Öregasszonyok suttognak. „Pogányul temetik.” A hír szétfut közöttük, leteszik a locsolókannát, meghúzzák a fejkendő csücskét. Meggörnyedve állnak. Fekete hollók. „Pogány temetés lesz.” Kék munkaköpenyes asz- szony jön. Bemegy a ravatalozóba. Leteszi az urnát a földre. Kihozza az asztalt az udvarra, rá az urnát. A virágok leesnek. Felrakja, igazgatja. Gyors, begyakorlott mozdulatokkal dolgozik. — „Végy négy tojást, üsd fel, keverj fél kiló porcukrot, reszelj le két citrom héját...” Minden a recept szerint megy. Kínos a csend. Nem halottbúcsúztató, hanem zavart. „Mi lesz?” A gyásznép egy része a felhőket nézi. Esőre van kilátás. A sírásó zsörtölődik. „Várhatna még egy félórát, máma ez az utolsó munka.’’ A gyásznép közül előrelép néhány férfi. Ketten-hárman feketében, a többi még valahogy illően. Egy, feltűrt ingujjban. Énekelnek. Nem is rosszul. De mégis: valahol egy környékbeli gyárban, vagy a rádióban szintén. Fesztiváldal. Nagy siker. Jól idehallatszik. Az éneknek vége. A dalárdából kilép az egyik feketeruhás. Papírt szed elő a zsebéből. A hivatalos búcsúztató. Lehet ilyen minőségben frázisok nélkül beszélni? Méltatja a halott érdemeit. „Búcsúzik tőled a város.” Újabb ének. A kék köpenyes asszony biciklit tol 11. öt órakor indul reggel az építőipari vállalat munkásszállító autója Jászberényből Szolnokra. Öten ülnek fel rá Szórád Elekek Be- rényben. Nekik fel kell kelni legalább négy órakor. Megáll a járat Jásztelken, Jánoshidán, Alattyánon, Jászalsószentgyörgyön. s telve van. mire a vasúti rekonstrukcióhoz ér. A legkisebb munkáslétszámmal a Szolnok megyei építőipari vállalat dolgozik itt. Mindössze hatvan emberrel. Ök építették a 4 emeletes karcsú vágány fék-tornyot. Tetejéről be lehet látni az egész vasúti építkezést. Csodálatos. Jóformán kész van a gurító, a magasrendező, november 7-re elkészül a nyugati, a keleti indítócsoport. Azt mondják az egész 150 holdas nagyságú. Háztömb méretű sóderhegyek, kavicsdombok a kukoricaföldek ölén. piros traktorok, fekete mozdonyok. rengeteg gén j4r-k«i a nagy építkezésen. az urna mellé. A megboldogult fejfája a kormányra kerül, végig fekszik a kerékpáron, a nyeregig. A koszorúkat, a virágokat a kormányra aggatja. Tudja minek, hol a helye. Odajön az urnához a sírásó. Olyan ruhában, amiben az utolsó kvártélyunkat ássa. Kockás ing van rajta, zakó nélkül. Az ölébe veszi az urnát, félig-meddig a hóna alá. A kék köpenyes asszony tolja a biciklit. A kockás inges ember utána lépked, visszafordul, rápislant a gyásznépre. „Mi lesz, gyöjjö- nek mán ...” A koszorúk hintázgatnak az alkalmi ágyútalpon. Az asszony nehezen kormányozza a fejfától a biciklit. A sírnál az urnát leteszik a hantokra. Újabb ének. — Tragikomikus a helyzet. A kockás inges belép a sírba. Beemeli az urnát. Az asszony leszedi a bicikliről a terhet. A sír kicsi, hamar kész. A gyásznép toporog. Vége van, nincs vége? Kész. Lehet hazamenni. Embert temettek. Ez voll a végtisztesség. £ Nem a tömjén füstös Ments meg Uram... hiánylása miatt írtam le ezt a temetést, hanem önbecsülésünkért. Elnézést a kifejezésért: ez így komédia. Más városok temetőiben feketébe öltözött alkalmazottak végzik a végtisztesség szertartását. A rejtett mega- fonokbói gyászmuzsika szól. Ünnepélyes, az Embernek kijáró tisztelet honol a ravatalozóban és környékén. Apró, üvegezett gépkocsi, vagy kiskocsi viszi az urnát, a koszorúkat, a virágokat. Nincs társadalmi temetés, a társadalom megbecsülésének éreztetése nélkül! A Szolnok megyei Temetkezési Vállalatnál érdeklődtem, hogy miért olyan szegényes és visszataszító a szertartásuk. „Most áll felfejlesztés alatt...’’ — ezt a választ kaptam. Nem tudom a tisztességadás igényel-e előkalkulációt?! Tiszai Lajos Eg húszas-harmincas csoportokban emberek százai a sínmezőkön. Nagyon érdekes munka. A Gyöngyösi csoport kitérőket emel be. Huszonhatén tizenhárom sínfogóval párban állnak a hatalmas, mozdít- hatatlannak látszó alkotmány mellett. Gyöngyösi Miklós vezényel. — Fogás! Haúú! Hoúú! Egyszerre mozdulnak a karok. — Mégegyszer! Nagyon! Hoúú! Hoúú! Gyöngyösi Miklós is szabolcsi ember, s ez érzik a kieitésén. Meg az egész brigád is Szobolcsból való. Kubikos brigád tulajdonképpen. De már mégsem az. Felépítményesek. Mostantól vasútépítők. Itt képezték át őket. itt szerezték a ..szakmát” Szolnokon. Az építésvezető, Békési János azt mondja, neki az a legmegkapóbb Szolnokban, hogy szeme láttára növik ki az emberek magukat. A negyedszázada is vándorló, egykor lapátoló, A városi tanács ülésén újból és újból felcsattant a taps, amikor a társadalmi munkában élenjáróknak” átadta a végrehajtó bizottság elnöké a kitüntető jelvényt, illetve plakettet, A zömök termetű Csillik Jenő — a Szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat szocialista brigádvezetője — kétszer lépett az elnöki pulpitushoz, először, hogy átvegye a nevére szóló oklevelet és a „Társadalmi munkáért” jelvény bronzfokozatát, majd a Kossuth II. és a Szamuely Tibor ifjúsági szocialista brigádnak adományozott bronzplakettet és oklevelet. A minap az üzemben ezt az epizódot említve folytatódott a beszélgetés azzal: mit is csináltak, mivel érdemelték ki az egyénnek és a kollektívának is becsületére váló kitüntetést. — Első vállalkozásunkat a szükség diktálta. Nem volt autóbuszváró az üzem előtt. Mindenféle időben — esőben, szélben, a tűző napon — ott várakoztunk a gát- oldalban. Tavaly a mi brigádunk elvállalta, hogy társadalmi munkában megcsinálja a buszvárót. A TMK- ban dolgozunk. A brigád 17 tagja ugyanennyi, vagy még több szakmához ért, így aztán nem volt fennakadás, még a kapott tervet is módosítottuk. Berki Laci leleményességének köszönhetjük, hogy ezáltal gyorsabban és kevesebb anyagból 68o órai munkával elkészíthettük az autóbusz várót, — sorolta Csillik Jenő. — Május 1-re át is adtuk — folytatta a brigád vezető szavait Berki László, lakaté« — eleget tettünk annak amit vállaltunk. Jó érzés ez. Én mégis egy másik eseményre gondolok gyakrab*- bán. Arra, hogy milyen örömmel szaladtak kipróbálni a Dobó úti óvodások a részükre készített meserácsot, mászóállványt. — Akkor is említettétek, hogy még az óvónők is minőségi próbát tartottak, — mosolygott a brigádvezető. — No, azt kipróbálhatták — kapcsolódott a beszélgetésbe Hartyányi Zsigmond, talicskázó csongrádi, békési, szabolcsi kubikosok itt válnak igazi vasútépítőkké. Azt mondják, most felgyorsult az építkezés. November 7-re vállalást tettek a munkások, akkorra befejezik a december 31-re tervezett munkálatokat. Hozzá nem érté nézelődő ebből keveset lát, inkább a nagy és pici dolgok kiszámított pontossága hökkenti meg. Az, hogy ezerkétszáz ember, egy egész építőhadsereg minden tagia, napról napra, óráról órára tudja, hol az ő helye, mi az ő dolsa ebben a grandiózus, áttekinthetetlennek tűnő rengetegben. Pénzes Zoltán főépítésvezető meghívott egy műszaki értekezletre. Mérnökök, technikusok, műszakiak heti munkamegbeszélése ez. őszintén szólva a szakkifejezésekből. mérték- egvsésekbői ali ff ért ettem valamit. Másnap reggel elkísértem Lajtos Sándor munkavezetőt. A rékasi átjáró kórul zúzott követ raa Szamuely Tibor ifjúsági szocialista brigád vezetője — nem találhattak abban hibát. — Nem is találtak. Boldogan köszönték, hogy a két szocialista brigád 210 órai munkával elkészítette a 6000 forint értékű játékot, illetve tornaszereket. Még a brigádnaplóba is beírtak. A megyei tanács pedig bronzplakettet adományozott a két szocialista brigádnak. S velem együtt Berki László és Csabai István is megkapta a bronzjelvényt — mondta Csillik Jenő. Ezek az acélakaratú, de melegszívű emberek mindig készek segíteni. Erről tanúskodik a brigádnapló sok-sok bejegyzése és az is, amit egymás szavába vágva elújságoltak. — Az idén itt a vállalatnál végeztünk társadalmi munkát. Hulladékalumímum beolvasztásával öntött betűkből elkészítettük vállalatunk nevét. Több ezer forintot takarítottunk meg . ezzel. Részt vettünk az udvar rendezésében, a fák, bokrok kiszedésében. ástuk az alapot a sportöltözőnek, szállítottuk az építőanyagot. A vietnami műszakot mi úgy tartottuk, hogy elvállaltuk a portaépület berendezésének vas- szerkezeti munkáit, s az ezért járó több mint háromezer forintot a szolidaritási csekkszámlára fizettük be. A Szamuely Tibor brigád tagjai több mint kétszáz órai munkával, tíz motor komplett alkatrész felújítását végezték el, s munkabérüket szintén a vietnami nép megsegítésére adták. — A Kossuth II. és a Szamuely brigádra mindenkor lehet számítani, csakúgy mint a többi szocialista brigádra, ha segítségadásról, pluszmunkáról van szó. Az idei eredmények is azt bizonyítják, nem érdemtelenül kapták a kitüntetést, amelyek mellé talán újabbak kerülnek, amikor ismét mérlegre kerül, melyik brigád, hógy teljesítette vállalását — mondta Nyolcas András szb-titkár. aki maga is szocialista brigádtag. Nagy Katalin kalott, ami majd az új vágányok alá kerül ágynak. Megállt egy helyen, s odamutatott: ide hordják. Megkérdeztem. honnan tudja ebben a rengetegben, hogy pont ide kellett az egy rakomány kavics. Nevetett. Hát nem erről volt szó tegnap este? Mikor az emberek egy-egy csoportja elindul vállán villákkal, krampácsokkal. lapáttal. pajszerrel, mintha erdő közeledne. De minden krampács, villa, lapát alatt egy-egy ember. Akikkel mindennap történik valami, ö* év alatt Pedig, amióta a vasúti rekonstrukció, építkezése elkezdődött, de sok minden megtörtént. Egész krónikára való. Benne a Szabó Imre története is. Ebédelt éopen a Nádaséi csoport, amikor ott jártam náluk. Endrődi kubikosok valamennyien. Sokat hallottam róluk. Arról, hogy Ná- dasdiék milyen emberek. Mikor szorít a munka, sürgetik őket, ne pepecseljenek most annyit. Nádasdiék önérzetesen végigmérik a sürgetőt. s csak annyit mondanak: — Mink még munkahelv- ről le nein vonultunk úgy, hogv rendet ne hagynánk magunk után. Pontosan idézik: 1964. február 10-e óta dolgoznak Szolnokon. Azóta mi minden történt velük? — Hát ugye a kubikosnak munkahely ez, nincs itt esemény. Aztán mégis azt mondja valaki. — Hát mikor Barna Pista bácsi üdülni volt. Az ám. Tizenkilenc év óta kubikol együtt a csapat. Első eset. hogy valaki üdülni ment közülük. Az nagy szó volt. otthon is híre ment. Endrődön. A kubikos pénzt keresni jár. Azt várja otthon a nagy család. Nyáron megvan a kétezerhétszáz, té - len ezernégyszáz forint. Ez az érdekes, nem az üdülés. — Hát mikor szegény Barát Mihály meghalt. Barát Mihály nem endrődi kubikos volt, szabolcsi. Vajai. Három esztendővel ezelőtt sínt emeltek le. Felpattant. fültövön vágta Barát Mihályt. Rögtön szörnyethalt. Minden munkás, minden építő gyászolta. Egv nunkatársuk halt meg. Két evereket hagyott maga után. A vállalat hazavitette, ott temették el a falujában. A munkások halottja, a szolnoki építkezés halottja volt. Tisztelettel szólnak róla. Ez volt az első tragédia Szolnokon. Örömök, kellemes esetek történnek inkább. — Imre. te. Veled is esett meg valami Szolnokon. Szabó Imre feláll a talpfa-halom mellől, odaiön. — Én meg megnősültem. Mikor még az első építők megiöttek. nem volt itt lakótelep. Kinn a közelben, a Pletykafaluban szálltak meg albérletben. Ahol Szabó Imre lakott, volt a szomszédban egv özvegyasszony. Három éve. hogy megesküdtek. Szabó Imre abádszalóki volt eddig, most már szolnokinak vallja magát. — Hát az aranykoszorú« jelvény. Na isen. Aranykoszorús szocialista brigád jelvényt kapott a Nádasdi brigád Szolnokon. Aztán a nyugdíjasok. Bizony, bizony. Alt Imre, Tóth Imre, öreg kubikosok innen mentek pihenőre. Szolnokról. Most meg Gazda Pista bácsi tölti utolsó napjait a brigádban. De már itt van helyette a fia. Borzák Lajos (Folytatjuk.) Á vasútépítő város
