Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
ií SZOLNOK MtUkEi NÉPLAP 1968, szeptember 29 □ Ezt a históriát nem azért mesélem el első személyben, mert azt a látszatot akarom kelteni, hogy velem esett meg. Még csak azt sem állítom, hogy barátom, Jóska, “zórul szóra így mondta el. Szóval, megettem az ebédet, s még volt tíz perc időm. Gondosan megpuhítottam egy Harmóniát s rágyújtottam. Három percig dohányzom, utána a büfében iszom egy rövid szimplát, az öt perc. Két perc alatt kényelmesen felsétálok a szobámba, s pont kettőkor dolgozom tovább — ez volt a tervem. Tízperces terveket egyébként nem szoktam készíteni. De akkor Annus már egy hete a Mátrában volt, úgy éreztem magam, mint egy kitett csecsemő, s hogy jobban teljék az idő, minden percemet előre beosztottam. No, mindegy. Szóval ültem az ebédlőben és cigarettáztam, és Annusra gondoltam, hogy már egy hete a Mátrában van. Ak-, kor jött Hantos Gyuszi és mellém ült. Én ezt a Hantos Gyuszit nem szeretem. Ez a Hantos Gyuszi, kérlek, egy fecsegő vénasszony, ez a legszívesebben a saját ügyeiről is másoktól értesülne, ennek az a legfőbb öröme, hogy közügyeket csinál az emberek magánügyeiből; Nincs az az apró magánügy, amit Hantos Gyuszi hangyaszorgalommal át ne alakítana közüggyé. Hozza- viszi a híreket, mint méhecske a virágport. E tekintetben (hihetetlenül áldozatkész, gyakran látom, hogy ebédidejének egy részét is a közügyek létesítésére fordítja. Az egyik percben még a földszinten súg valamit Kenedinének, a következő percben már a harmadik emeleten látom félrevonulva susmorogni Pap Julival; Ez a Hantos Gyuszi, hogy mindenkinek elmondhasson mindent, olykor munkaidő után is bent marad, persze másnap csúsztat. — Egyszer valamelyik kis moziban meglátta Borsost, a Ibérosatály vezetőjét Macával, a titkárnőjével. Ezt három nap alatt annyira átalakította közüggyé, hogy Fásiné a termelési értekezleten szóvá is tette, s szerte a városban Borsosról és Macáról beszéltek azok is, akik nem is ismerték őket. Hát szóval ez ilyen ember ez a Hantos Gyuszi. Kinyomoz», megfigyel, továbbad, megbeszél és tanácsol. Mondom, leült mellém. És a vállamra tette a kezét. — Te Jóska — mondta nagy bizalmasan —■, lehangolt vagy te az utóbbi időben ... És nézett rám apró szürke szemével, mint aki azt mondja: öntsd hát ki előttem a szívedet, barátom, mitől se tarts, én majd gondoskodom arról, hogy huszonnégy órán belül rólad beszéljen az egész környék. Férfiak vagyunk, beszélj hát. könnyíts a lelkeden, hogy konkrét tanácsot adhassak neked, te kedves barát;.. Én azonban csak bólogattam, hümmögtem. Erre Hantos Gyuszi még közelebb hajolt s azt kérdezte: — Nőügy? Nem tudtam, hogyan jutott eszembe, hogy beugratom. — Nőügy — mondtam még halkabban, mint ő és csak néztem a linóleumot a talpam alatt. — Lány? — kérdezte végre fojtott hangon, első kérdéseként az ismert társasjátéknak, abban reménykedve, hogy további néhány kérdés után tudni fogja az illető pontos nevét, címét, s lényegesebb életrajzi adatait. — Asszony — mondtam — férjes asszony. Megdöbbenve nézett rám. Ekkora örömre nyilván nem számított. Alighanem a legTabi Lősslót Szomorú az élet szívesebben máris szaladt volna a vállalati megafon- hoz, hogy egyszerre súgja a fülébe á Halimpex valamennyi dolgozójának: „Csornai József, a Halimpex tervosztályának harminchétéves, nős, de jelenleg szalmaözvegy dolgozója azért lehangolt már napok óta, mert szerelmes egy férjes asszonyba”. — Nem könnyű neked* Jóska — mondta az együttérzésnek immár olyan magas fokán, amelyet nem tudtam megrendülés nélkül tudomásul venni — nem könnyű neked. — Bizony nem .: i — feleltem és zsebkendőmmel megtöröltem a szemem sarkát* hadd lássa, mi megy végbe bennem. — De ha titokban marad a dolog... — szólt Hantos —, hát istenem;.. — Titokban?! — . jajdul- tam fel. — Hiszen az asz- szony férje tud az egészről! — Az asszony férje tudja, hogy te szereted az asz- szonyt? Hevesen bólintottam; — Igen. De ez még semmi . i. — folytattam megtörtén —, valahogy a feleségemnek is a fülébe jutott a dolog... De köztünk marad, ugye Gyuszikám? — Hát nem ismersz? — kérdezte enyhe nehezteléssel a hangjában. — Szomorú az élet..;. — tette, hozzá sóhajtva, hogy további vallomásokra buzdítson; — Most már láthatod, hogy van okom a bánatra. Ez a helyzet valósággal őrjítő .. ■ Szeretek egy férjes asszonyt, akinek a férje tud 3 dologról. És tudja a feleségem is... — És mit szól hozzá? — Igyekszik jó arcot vágni az egészhez. Meg aztán ... Nem, ezt már neked sem mondhatom el:. s De nem, igenis tudd meg, hogy hova jutottam? A feleségem azért tud jó arcot vágni az egészhez, mert ő is szeret valakit. — Hát ez kétségbeejtő . i. — suttogta —, Jóskám, el kell válnotok;.. Nincs más kiút... Hiszen beleőrülsz! Ismered az asszony férjét? — Igen. — Milyen ember? — Rendes, tisztességes ember. Olyan, mint én. — Hát beszélj vele. Kérj tanácsot tőle; — Ugyan, minek? Mit mondhat nekem, amit én nem tudok? Látván, hogy Hantos Gyuszi már egészen magánkívül van az örömtől, magára hagytam s roskadozó léptekkel utamra indultam. Egy héttel később Annus hazaérkezett végre. Megvártam az autóbusz végállomásánál. Kipihentnek láttam, hízott is valamicskét, de nem volt jó kedve. Boldogan cipeltem haza a bőröndjeit, de éreztem, hogy valami nincs rendben közöttünk Vacsora közben alig beszélt néhány szót, kérdéseimre röviden és szabatosan válaszolt, mintha kicserélték volna. Csak vártam, vártam, hogy majd előrukkol végre azzal, ami bántja. Előrukkolt. Vacsora után tudniillik nagyon egyszerűen és minden indulat nélkül azt kérdezte: — Mikor költözöl el? Megdermedtem. Mi történhetett vele? Miért költözzem el? — Mert nem élek egy emberrel, aki a szép Lujza kedvese. — Ki az a szép Lujza? — Hogy lásd: mindent tudok, még ezt is megmondom. Kávéfőző a Váci utcában. Két gyereked van tőle. Egy fiú és egy lány. A vitát, amely most következett, nem ismertetem. Elképzelheted. Előbb nevettem, aztán dühöngtem. Veszekedtünk, sírtunk, eskü- döztünk. A szomszédból át is szóltak, tudod, leválasztott lakás, minden esküdö- zés áthallatszik. Éjfélre végre megtudtam, hogy Annusnak egy nyaralótársa, bizonyos Szökényiné beszélte tele a fejét mindenféle badarsággal. Szökényinéről sikerült megtudnom, hogy a Tél utca 72-ben lakik. Taxit hívattam. — Édes fiam — mondtam Annusnak — azonnal megyünk Szökényinéhez. — Éjfélkor? Megbolondultál? Félegykor felcsengettem Szökéi^yinét. Elnézést kértem a zavarásért, s megkértem, mondja meg, kitől értesült a szép Lujzáról. Szökényiné előbb kertelt, aztán látta, hogy emberölő kedvemben vagyok, hát megmondta, hogy hazajövetelünk előtt, vasárnap fent járt nála Tulpitz Erzsi nevű barátnője, tőle hallotta a dolgot. A két gyereket Tulpitz Erzsi egyébként nem mondta, azt ő csak úgy gondolta, mint valószínűséget. Hol lakik Tulpitz Erzsi? — Márga utca 3. Reggel háromig nyomoztam. Jártam egy Benkovics nevű kőfaragómesternél, egy Berhidai nevű precíciós műszerésznél Kőbányán, valamint Schrottmann nevű iparművésznél a Sashegyen s még egy-két helyen, melyekre már nem emlékszem. No, mindegy. Reggel háromkor egy bizonyos Tokodiné- hoz értem, aki a Nagymező utcában lakott. — Kérem — mondtam el gépiesen a mon dókámat itt is —* valaki egy gyalázatos pletykával feldúlta a házasságom nyugalmát. A pletykát ön is terjesztette. Kitől hallotta, hogy én egy született Oppenheimer grófnővel folytatok viszonyt? (Közén ugyanis ide jutottunk.) S most elhangzott két szó, egy név, amitől azonnal kigyulladtak fejemben az összes lámpák. Tokodiné ugyanis Hantos Gyuszi nevét említette. Hát persze! Hantos Gyuszi! A többi már csak kevéssé érdekes. Hajnali félnégyre hazaértünk, reggel hétre kibékültünk. Másnap azzal az elhatározással mentem be a hivatalba, hogy Hantos Gyuszit kihívom a folyosóra és megpofozom. Nem tettem meg, egyrészt azért, mert ki tudja, mi mindent mesélt volna megveretésé- nek okairól városszerte, de nem tettem meg azért sem, mert valójában okom se volt rá, Ö, szegény, nem tehetett arról, ami történt. A pletykát ugyanis én kezdtem. S így jöttem rá a tanulságra, amelyet ezennel átnyújtok neked: aki másról pletykát terjeszt, ostoba és megvetésre méltó. De annak sincs valami sok esze, aki önmagáról fecseg. 0 — A történet nem ross? — mondtam Jóskának, amikor a végére ért —, talán lesz is valami haszna, ha megírom. — Nem bánom — mondta —, de ez esetben nagyon kérlek, a neveket végig változtasd meg. Tudod, hogy mennyi mindenfélét beszélnek az emberek . .. Minthogy úgy gondoltam, ebben kétségkívül igaza van, kérését készséggel teljesítettem. BOKROS LÁSZLÓ: VÁZLAT Dobos Hajnali ÉRTELMES FÁJDALOMMAL Értelmes fájdalommal — mint a világrahozás kínja fájsz idebenn. * Görcsökbe rándul az agy, kilökni kíván szüntelen-De nincs itt még az 6m\ Majd megszüllek egyszer, kiszakadsz belőlem megcsomósodott bánatom. Ügy karomban hordalak akkor, fölédhajolva félem szívverésed testté-vált szerelem. Bencase Józsefi Vetőbúza éneke Ez a jó föld — ide vessetek, langyos esők majd ide essetek, szelek, majd itt szeressetek, sugarait barnára fessetek, kaszák ropogva szeljetek, szekerek, zsákok, vigyetek, malomkerékbe vessetek, pékek, kenyérré gyúrjatok — eső, föld, napfény: itt vagyok! KÖNYVESPOLC IMI! III111111111II1111 Gero László: MAGYAR VARAK Egyedülálló témáljű útikönyv, kultúrhistóriai kalauz, í.pítészet-történeti áttekintés - így summázható a véle- nény a magyar várépítészet eles szakértőjének a Műszaki könyvkiadó gondozásában nőst megjelent művéről. A rudai vártól a Visegrád fö- öfct őrködő erődítményen ,t Kőszegig, Sárospataktól Szegedig — országos vár- léző sétára invitál a szerző. > a megtett séta első tanul- ága: hazánk nem is olyan zegény középkori erődítmé- tyekben, mint azt a köz- iedelem tartja. A másik: várépítészet haladt a korai, ahogyan fejlődtek az strom fegyverei. úgy — áltoztak az erődítés mód- zered is, s így igen tarka kép rajzolódik ki az éppen „divatos” építési stílusokról. Végül: a hazai erődítmények sok sajátos vonással gazdagították a várépítészet nemzetközileg ismert és alkalmazott sémáit. A szerző csaknem másfél évtizede — Magyarországi várépítészet — című művével hívta fel a figyelmet az omló nemzeti kincsre, hegyek csúcsán. települések fölött messzire látszó várainkra, nem eredménytelenül. Éppen könyve zárófejezeteiben olvashatunk arról, mi-minden történt a várak helyreállítása érdekében. A magyar várak értékes építészeti emlékeink a török- dúlás előtti századokból, s megismerésük történelmünk egészének jobb megértéséhez ad segítséget. A „Magyar várak” valamennyi hazai erődítmény bemutatása mellett igen alapos történelmi hátteret is rajzol, választ ad például olyan kérdésekre, hogy miért volt célszerű a belső torony, miért övezte az egyik várat vizesárok, s a másikat nem, miért építettek várakat síkságön is. s így tovább. A feleletek már nem építészeti. sokkal inkább katonai, s még inkább történeti indokolásokat tartalmaznak* s éppen ez teszi a szakszerű munkát élvezetes olvasmánnyá, utazásra, ismerkedésre serkentő Útikalauzzá. A szép kiállítású kötet-' ben sok metszetet, rajzot és fényképet láthatunk. KÉT KÖTET KRIMI Könnyű úgy szerzőnek lenni, hogy a szereplők maguk csinálják a történetet, megtűzdelik hajmeresztő, vagy éppen kacagtató fordulatokkal, meglocsolják azt izgalommal, s ízesítőül a dráma borsát avagy a komédia szegfűszegét szórják bele. Hát nem vicc, hogy fölhívom a börtönigazgatót telefonon, s utasítom, engedje ki a barátom a dutyiból? Mire ő — kiengedi...! Vagy kitalálok egy új, vadonatúj középkori bútorstílust és több millió értékben el is adom ezeket a ma készített antik bútorokat? igaz, nemcsak ilyen „kedélyes” események fordulnak elő a bűnözők világában. Fegyver dörren, kés villan, s a helyszínen csak az áldozat marad, a tettes már... Hol is jár? Dolgozni kezdenek a nyomozók, s a bűn mindig magában hordja a büntetést: néhány napi elzárást, hosszú évekig tartó börtönt, vagy éppen a kötelet. Ezt a bűnt és a bűnhődést tűzte tollára két jól- ismert szerző: Bajomi Lázár Endre Fő a bizalom címmel egy évszázad francia szélhámosságainak krónikáját írta meg, Szabó László pedig Bűnügyi panoptikum cíVnmel a hazai alvilág cselekedeteinek érdekesebbjei- ből válogatott. Két kötet krimi, de a téma szabta korlátokon belül kömyezetrajz is. Mert bizonyos bűncselekmények csakis adott társadalmi alakzathoz kapcsolhatók. Horváth Menyus és Sugár Vili, a két. tagadhatatlanul dús fantáziájú szélhámos csakis abban a világban lelhette meg éltető elemét, ahol mindennél többet számított a nemesi név. a huszártiszti uniformis. Captain Cap csakis francia polgártársai közéleti csömörére alapozhatta fantasztikus választási programját a század végén. A kitartott férfiak tökéletesen szervezett .,geng”-je csakis a harmincas évek Budapestjének világában helyezhető el, s így tovább. A két szerző ugyanis nem találomra emelt ki egy-egy ügyet. Tudatosan keresték a jellemzőt, az egyediben is tipikusát, s így tudtak valóban panoptikumot fölállítani. Bajomi panoptikuma — a témához, s a földrajzi helyhez illően — franciásan könnyed, szellemes, gúnyos fintorok, az ostobák fölötti hahoták légköre tölti meg, a Szabóé pedig a meghökkentéstől sem riad vissza. A blöffnek beugró francia honatyák, a szittya ki” rály tiaráját zseniálisan hamisító aranyműves. Stavisky, a „század szélhámosa”, a különítményes Kmetty őrnagy. az IBUSZ panamát „fejésre” fölhasználó Tur- chányi tisztelendő, a rászedettek és csalók, gyilkosok és fölbujtók a szereplői a két kötet kriminek. Olyan emberek. akikről inkább olvasson az ember, mintsem találkozzon velük... Mindkét könyvet a Ml* nerva adta ki. I
