Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-28 / 228. szám

19(18. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 • * Qtven évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok? A puszta késes énekese SaoLnok forgalma megbé­nult: sztrájkolnak a fialcke- rosok. mert a város vezetői nem segítették őket, hogy megkapják a szükséges ta­karmányt (Függetlenség). Po­rig égett Kiss Lajos tisza- földvári malma azon az éj­szakán. amikor a tulajdonos hazaérkezett nászújáról (Ha­ladás). Azt a zászlót, ame­lyet a jászberényi hölgyek ajándékoztak a 13. menet- zászlóal.inak. Szlovenczky András tizedes "sértetenül ha­zahozta a hadifogságból (Jászberényi Újság). A „spa­nyol betegség” egyre jobban terjed az országban, a jár­vány Szolnokot is elérte, ahol többen is megbeteged­tek. de haláleset még nem fordult elő (Függetlenség). Karcagon viszont már há­rom halálos áldozata is van (Karczagi Napló). „A szer­vezőbizottság értesíti az ér­dekelt szülőket, ho&u a ter­vezett leánygim.názium a fel­merült leküzdhetetlen aka­dályok miatt a jelen tanév­ben nem létesíthető” (Jász­berény, Újság). 8 heti nyara­lás után 28-án. szombaton különvonattal hazaviszik az osztrák gyerekeket (Török­szentmiklósi Újság). Hétköznapi, apró hírek a hétköznapi bajokról. örö­mökről — pedig a forrongó világban robbanás készül. „Új korszak. — Megint mep- rázkódott a világ. A bolgár front elszakadt... A külpa- Utilcai események dühöngő erővel követik egymást. Nagy változások készülnek. Sorsdöntő eseményekkel ter­hes az idő... Mi lesz Magyar- országgal? Űj korszak jön. Ebben az új korszakban az 1000 éves Manyarorszáa élni akar tovább. Élni békében és közös munkában az egész vi­lággal. Űj korszak jön. Eb­ben az új korszakban Ma­gyarország független akar lenni. Független eddigi poli­tikusainak orránál fogva vezetésétől, független bár­mely nagyobb és hatalma­sabb név járószalagjátől és gazdasági kiszipolyozásától. Űj korszak jön. a demokra­tizmusnak és a népek füg­getlenségének új korszaka. Magyarország demokratikus és független akar lenni]"’ (Függetlenség). A jó urak természetesen az „új kor­szak ideiére is igyekeznek bebiztosítani magukat gaz­daságilag és politikailag egv- aránt. A háborús konjunk­túrát még utoljára ki sikál­ják használni, emelkednek az árak. vállalatokat alakí­tanak. üzemek nceréln^k Maz­dát spekulációs okokból. ..4 négy hónappal ezelőtt Eöffer Sándor és Moskovitz Gyula által megvett Lábassy (Fehér Alajos) ekegyárat f. hó 25-én 380 000 koronáért megvette a Mezőgazdasági Takarékpénztár és a Külső- szolnok megyei Takarék Szolnokról.” (Törökszentmik­lósi Újság.) Jászberényben 1 500 000 K alaptőkével bor­kereskedelmi és áruforgal­mi rt. alakult; az alapítók: a Jászkerületi Népbank es Takarékpénztár rt, a Jászsági Hitelintézet rt, a Gazdasági Takarékpénztár rt, a Gaz­dák, Kereskedők és Iparosok Bankja rt, és Tandlich Kál­mán kereskedő (Jászberényi Újság). Szolnokon Mencel Ignác. kereskedelmi rész­vénytársasági igazgató a Vadászközben levő házában 100 000 K befektetéssel „üdí­tő és kellemes ízű víz”, a „Szikra víz” gyártására ren­dezett be gyárat, mert ás­ványvíz nincs, a szódavíz si­lány és mindkettő drága. (Haladás.) Persze nemcsak a víz drága. „A maximális ár betartása ma már fehér holló, az már csak a mesé­be való história. Nem tud­juk anekdóta-e. vagy meg­történt dolog; — de beszé­lik. hogy egyik bírói tárgya­láson elítéltek eav embert, mert maximált árban vett valamit. Az indoklás azzal érvelt, hogy tudnia kellett a vádlottnak azt, hogy a megvett ám lopott volt; tud­nia kellett azért, mert azt a tolvaj maximális árban adta el...” (Haladás.) Politikai szervezkedés is folyik az ..új korszak” jegyé­ben. A Tiszai alsójárásban mintegy 2—300 gazda szövet­kezetei alakított Nagy Ottó főszolgabíró javaslatára ifi. Kövér János elnökségével. A cél: „Együttes erővel el le­het érni, amit külön-külön hiába akamnk. Az ipari munkások ereje is szövetsé­gükben van. A földmívelők- nek is szervezkedniük kell érdekeik védelmére... Szo­ciális téren pedig, hogy a munkaadók és munkaerők közt az egész vidéken egyön­tetű megállapodások jöjjenek létre” (Függetlenség.) Még az orosz hadifoglyokat is mea akarják nevelni. A Jász- Nagykun-Szolnok Vármegyei Népművelés közli Bihary kir. tanfelügyelő 4130—918. sz. rendeletét ,.az orosz fog­lyoknak előadások és felol­vasások tartása tárgyában”, amelyben felhívja a pedagó­gusokat. hogy a katonai ha­tóságok felkérésére tartsanak előadásoltat az orosz fog­lyoknak. .jamely nagyjában az itt szerzett benyomások­nak kedvezővé tételét céloz­za. Ez a cél pedig egy nagy­arányú, az orosz népiélek­nek megfelelő politikai, szo­ciális és gazdasági jyrom- ganda útján érhető el... En­nek a kívánatos eredmény­nek sikerét azonban erősen veszélyeztetné, ha a kérdé­ses mozgalom kizárólag a hadsereg közegeitől indulna eL­Katonafiafalok ajándéka A fegyveres erők napja alkalmából pénteken a 'magyar néphadsereg köz­ponti klubjában Kovács Pál vezérőrnagy honvédelmi miniszterhelyettes, a ma­gyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöke nagy meny- nyiségű gyógyszert, tran­zisztoros rádiókat és hang­szereket adott át a vietna­mi nép képviselőinek. Eze­ket az ajándékokat a ka­tonafiatalok a KISZ által kezdeményezett „Vádoljuk az imperializmust” akció keretében gyűjtötték össze, illetve a szabad idejükben végzett munkájuk ellenér­tékéként vásárolták. Hoang-Luong, a Vietna- tmi Demokratikus Köztár­saság budapesti nagykövete megköszönte a magyar ka­tonafiatalok ajándékát, s hangsúlyozta, hogy a viet­nami népnek harcokban el­ért győzelme elválasztha­tatlan a szocialista orszá­gok népeitől, köztük a ma­gyar néptől is kapott segít­ségtől. Sontoejyi szőiles minta Régi somogyi szőttes ken­dőszélről másolta papírra, többszáz változatos mintá­val együtt, ezt a kedves, egyszerű motívumot a tisza- vidéki keresztszemes hímzés­minták népszerű gyűjtője, Kocsisné, Szirmai Fóris Má­ria. Talán rövidesen könyv­ben is megismerkedhetünk majd a sok szép somogyi szőttes, részben már feledés­be merülő gazdag motívum­kincseivel. Keresztszemes öltésekkel hímezve, felhasználhatjuk ezt a szőtteseken alkalma­zott mintát is, ötletes elhe­lyezéssel, modern terítő, fu­tó, falvédő, vagy akár étke­zési szett készítésére is. Az Ökörszarv erős. Kemény. Az ember keze meg gyönge. A pusztán élő gulyás sok­mindent faraghatott volna. Puha, képlékeny bodzát, fűzfát, nyírt. A kemény szarut választotta. Ebbe ál­modta, véste gondolatait. Az ember becsüli az erőt, úr akar lenni fölötte. A régi pásztor ember szemmel [mérte az ökrök szarvát. A legszebbre azt mondta: ezt meghagyom magamnak. Díszes kürt, tü­lök. sótartó vagy ivó készült belőle. Ráértek a régi pász­torok, faragtak. Volt miből Manapság mar elviszi a szarvakat is a vágóhíd. A régi, ősbicskás mester­ségnek új apostolai vannak. Nem sokan, alig egy páran az országban. Belefaragják a régi pásztoréletet a pusz­tai trófeákba. Kunhegyesen Lengyel An­dor tanító úr álmodja a pásztorvilágot a kemény anyagba. A pusztai embe­rektől tanulta a mestersé­gét. Mesterség? — Faggatom az anyagot. A Tisza-vidéki pásztorjára- gág emlékeit akarom meg- őrtztetni. Megtanultam, ho­gyan kell. Mindenki képes valamire, csak tárja' fel ön­magát. Aki nem teszi ezt meg, tartalmatlan az élete. Aki nincs hatással ember­társaira, értelmetlenül él. Sok minden más is van per­sze az ember életében a fara­gáson kívül. — én elsősorban pedagógusnak vallom ma­gam, — de hiszem, hogy hasznos, ha minél többet ha­gyunk magunk után. Nézze... Hatalmas tülköt mutat. A szaru éjfekete és szürke csontáranyalatú, rajta egy darabka Sárrét: sás, mada­rak, halak, puszták, a rideg marhák... Archaizáló kom­pozíció, gyönyörű színekkel. — Hogy csinálja? — Nehéz. Már a jó anyag is ritka, nagyon elvétve lkad egy-egy szép példány. fogy a magyar szürke jó­szág nagyon. Hogy csinálom? Először sehogy. Hónapokig, évekig nézegetem, forgatom i szarut, aztán, aztán amikor képzeletben már elkészül­tem vele — hozzáfogok. Ma­ratom, felhevítem. borotva­késsel karcolom, faragom. A motívumolcat a környéken gyűjtöttem hozzá. Hagyaték, öreg barátom, Balogh Imre, pásztorember volt. Tőle sok­mindent kaptam. Kilencven évig élt, olyan ember volt, ie olyan, mintha még min­iig vezetné a késemetl Sok­mindent tanultam tőle. Be­tern Atamas kemzekekte szerrúészen... — nevet. — Mi ez? — A kun miatyánk kezdő sora. — Ez is örökség? — Nem. borsodi vagyok. Amikor idejöttem tanítóskod- ni, megkapott a táj, így ke­rült faragványaim középpont­jába is a pusztai élet ábrá­zolása. A hagyományos népi díszítőművészet mentése a fő célom. A debreceni Déry múzeumban, a miskolci Her­mann Ottó Múzeumban, Kar­cagon, és Szolnokon van egy- egy szaru faragványom. — Nemrégen a szegedi Móra Ferenc Múzeum kért tőlem egy kürtöt. Lengyel Andorral, az is­kola udvarán ismerkedtem meg. Keresni indultam, ami­kor megláttam, hogy egy férfi hatalmas szarukürtöt fúj. A kisgyerekek körül­rajongták: tessék még, taní­tó bácsi... miből van? Hogy van... El kellett nekik mesélni, a magyar szürkéket, a rideg állatokat, a régi pásztorha- gyományokat. Pedig lehet, hogy a nagy­apjuk, dédapjuk még a bús- fejű jószágokkal járta a téli Kunságot, a Hortobágyot. A tülök egy világot me­sélt el a gyerekeknek. Ezért is tartam nagyon - nagyon ér­tékesnek Lengyel Andor ta­nító úr szépmívű, erős em­bernek való művészetét. — tiszai — város legnagyobb fogadóját kibérelte és ötszáz vendég részére téríttetett. A hatal­mas lakomán természetesen csak férfiak vehettek részt. A két nap és egy éjszaka tartó vigadalom betetőzése­ként Szulejmán meghívta házához húsz barátját, ke­ifjú nő megjelenését, aki pillanatok múlva újra ott állt a sóvár férfiszemek előtt. És ekkor Szulejmán ismét megszólalt: — Vesd le fátyladat, és vess le mindent magadról sorban, hogy nagytiszteletű barátaim kellően csodálhas­SZTRIPTÍZ IV incs új a nap alatt; A múltkor nagyanyám há­zikójának padlásán matatva egy foszlófedelű, régi könyv akadt a kezembe. A szétvált kötésből egy megsárgult pergamen került elő. Meg­tisztítottam, elolvastam. — Tényleg nincs új a nap alatt. Megtaláltam az első sztriptíz hiteles történetét Ha nem hiszik — olvassák. Természetesen a régies írás­módot a lehetőség szerint Érthetővé formáltam, a fe­lesleges cikornyákat elhagy­tam. Csak a rideg tények felsorolására szorítkoztam, íme: Élt Allah, a mindenható uralkodásának 3256.. a hitet­len gyaur keresztények idő­számításának 1590. évében Konstantinápoly városában egy dúsgazdag kereskedő, Szulejmán Atatürk. Vagyona mérhetetlen. Házai, kertjei a város minden negyedében, hajói hét tengert jártak, há­zalói, ügynökei a hatalmas török birodalom nagyváro­saiban szorgoskodtak. Törté­netünk idején a boráról és szép lányairól híres magyar C0iár& topott nagyobb szál­lítmányt a derék, nagypoca- kú kereskedő. A húsz sze- kérnyi had búzát, bort ho­zott, rabláncon harminc fia­tal fiút, — janicsárnak va­lót — és tíz fiatal menyecs­két. Nem leányt. Húsz év körüli tüzes, tapasztalt asz- szonyokat. Ezek ára a kons­tantinápolyi piacon jóval magasabb, mint a mitsem tudó tapasztalatlan szüzeké. Az öreg Szulejmán kedv­telve nézegette a szállít­mányt és közben nagyon megtetszett neki az egyik menyecske. Olyannyira, hogy azt nem küldte a piacra, hanem visszatartotta háre­me számára. Megfürdette, suhogó selyembe, bársonyba öltöztette, mézes fügével etette, nektárral itatta. Két nap alatt olyan széppé va- rázsolódott az utazástól fá­radtan, törődötten is muta­tós menyecske, hogy még az eunuchok is csettintettek nyelvükkel. Szulejmán nagy dologra szánta magát. Elha­tározta, hogy állandó há- remhögyei közé sorolja a tüzestekintetű, fekete me­nyecskét. Az akkori szoká­soknak megfelelően hatal­mas előkészületeket tett. A reskedőtársát, a város első embereit. Otthon pedig — eddi gélé ismeretlen tettre szánta el magát: megmutat­ta a társaságnak legújabb szerzeményét. Az ifjú me­nyecske bár nem vonta fél­re arca elől a fátylat, egy­öntetű elismerést keltett. — Rövid percek múltán visz- szavonult, folytatódott a ví­gasság. Hajnal felé a sok finom sörbettől tetőfokára hágott a hangulat. És ekkor Szulejmán újra tapsolt szolgáinak: — Küldjétek ide — adta ki a parancsot. A puha párnákon szerteszét heverő vendégek felletke- sülten várták a mennyei hu­rikkal vetélkedő szépségű sák bájaidat. Csodálhassák és elismerjék, hogy háremem legújabb lakójának nincs párja széles e birodalomban, de talán még a felséges szultán udvarában sem. A menyecske, bár látha­tóan zavarban volt a rá- szegeződő szemektől, nem el­lenkezhetett. Levette fáty­lát. arca teljes szépségé­ben sugárzott. Azután leol­dotta. selyemblúzának váll- kötőit és elővillantak már­vány keménységű keblei. A levegő szinte remegett a feltörő sóhajtásoktól. Nem volt menekvés. A gyönyörű arc lángolt a szégyentől. Bármerre fordult, csillogó férfiszemek villantak rá. — Igyekezett minél lassabban vetkőzni. Következett a bo­káig érő brokát bugyogő. Hogy késleltesse az időt, előbb szattyánbőr papucsai­ból bújt ki egyenként. Ami­kor lehajolt, hogy megold­ja a papucskötöket, csípő­jén megfeszült' a rózsaszín anyag. Újabb sóhajok mo­raj lottak a félhomályban; Lassan, szinte önkéntelenül is a buja zene ütemére eresztette bokájára utolsó ruhadarabját. A halvány olívaolaj színében csillogó fedetlen testen cikázott a fáklyák fénye. Domború ré­szei sápadtan világítottak, a gyönyörű formák árkai sej­telmes sötétbe burkolóztak. Elhallgatott a zene is, a csodálat még a lélegzés ne­szét is elvágta. Csak az egyik oszlop mellett ülő ven­dégből tört fel a sóhaj: — Allah! Szulejmán újfajta vendég­látásának hatalmas sikere volt. Másnap már az egész városban, zegzugos utcák mély kapualjaiban beszél­tek a szenzációról. És azóta Konstantinápolyban az iga­zán nagy ünnepségeken sok­szor és sokan megismétel­tették Szulejmán új hárem- hölgyének csodálatos tettét. Azután, vagy száz évvel később, amikor nagy veresé­gek érték a török birodal­mat, a szultán betiltott min­den vígasságot és így ab­bamaradt ez a gyönyörű szokás is. * Ennyi a történet. Érde­mes lenne ezt a hagyomá­nyos szokást nálunk felújí­tani. A háremeket már meg­teremtették Budapesten né­hány, külföldiek részére be­rendezett éjszakai szórako­zóhelyen. Sajnos a sztriptíz még nem az igazi és fő­ként nem hazánkfiainak szól. Most a nagy vásárok idején jó lenne e művészeti ág vi­lágszínvonalra emelésén gon­dolkodnunk. Persze a bel­földi piacra is gondolva. — Időnként szezonvégi kiárusí­tással, fizetési kedvezmény­nyel. Majd meglátnák, hogy mennyi művészetpártoló hon­polgár él az országban. 5Ssdclyi Győrig

Next

/
Thumbnails
Contents