Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-28 / 228. szám

1968. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a Iskola és valóság Majdnem teljesen nyugodt. Amennyire egy három hete munkába állt közegészség- ügyi ellenőrtől nyugodtságot lehet várni, ha valaki meg­kérdezi tőle, na hogyan is van mindaz a gyakorlatban, amiről két évig tanult? — Több időnek kell eltel­nie, hogy erre válaszolni tudjak. Annyit már látok, hogy minket teljesen a fő­városi közegészségügyi viszo­nyokra készítettek fél. A két év alatt mindig budapesti üzemekben töltöttük gya­korlati foglalkozásainkat. — Mondhatom, amit első kiuta­zásom alkalmával a jászbe­rényi Járásban tapasztaljam, teljésen Elszomorított. Az­után rá kellett jönnöm, hogy ez a valóság. Sem jobb, sem rosszabb, mint máshol. Molnár Ilona az érettségi után két éves közegészség- ügyi ellenőri iskolát végzett Budapesten. Egyetlen ilyen oktatási intézmény van az országban. Az idén is mind­össze százan végeztek, csak száz új egészségügyi közép­káderrel szaporodott — az amúgyis szűkös ellenőri lét­szám. — Szolnokra akartam ke­rülni, mert a szüleim Mart­fűn laknak. De csak a jász~ herényi állást sikerült meg­kapnom. Ez is jó, a megyé­ben maradtam. A kollégák szeretettel fogadtak. Ez min­dennél többet ér. Nem ta­pasztalatból mondom, csak hallottam, az emberrel na­gyon megtudják utáltatni a szakmáját, ha a munkahe­lyen nem kölcsönös a szim­pátia. Két év Budapesten. Ügy beszél erről az időről, hogy ragyog a szeme. Élet, szóra­kozás. Csak az utcára kel­lett kimenni a forgatagba, máris jól érezték magukat. Nem sok idő jutott a szóra­kozásra, rengeteg tanulni- való volt, de azt a kevés időt legalább jól, kellemesen töltötték. N — Albérletben lakom négy­százért. Talán a jövő hónap­Az építő-, fa- és építőanyag­ipar vállalatai és gyárai oktáj berben műszaki tájékoztató és propaganda hónapot ren­deznek. Ennek programjáról, céljáról pénteken az építés­ügyi és városfejlesztési mi­nisztériumban sajtótájékozta­tót tartottak a szakszervezet és a minisztérium képviselői. Az egy hónapos műszaki program célja: segíteni a KMP megalakulása 50. évfor­bon sikerül olcsóbbat szerez­nem. Ezernégyszázból nem lehet bírni. Nagyon be kell osztani minden fillért. A tel­jes ellátást is fedeznem kell. Sokba van. Tudom, a kezdő fizetés sokszor még keve­sebb ennél. Na, nem is azért mondom... Szombatonként hazajárok. Itt még moziban sem voltam. Nem volt egy olyan film. Pedig szabad­időm most már igazán lenne. A nyári gyakorlatokat Szol­nokon a KÖJÁL-nál töltötte. Idősebb tapasztalt szakembe­rek: segítették eligazodni a sok új ismeretlen fogalom útvesztőjében, s rádöbben­tették, hogy még mennyi mindent nem tud. — Voltam már egy terme­lőszövetkezeteben is. Eszembe jutottak az iskolában tanul­tak. Jót derültem, hiszen a könyvben szereplő gazdasá­gok a valóságban nem is lé­teznek. Mintagazdaságok. — Sajnos, amit mi a könyvek­ből megismertünk, annak legnagyobb része nagyon tá­vol van a mindennapi élet­től. Tudja, most már látom az összefüggéseket. Legna­gyobbrészt vidékre kerülünk és a termelőszövetkezetek egészségügye egyáltalán nem szerepelt a tematikában. A kalóriaszámításról ne is be­széljek. Ez elengedhetetlen az üzemek, napközik élelme­zésének ellenőrzésénél. Jó ha egy oldalnyit tanultunk róla. De szép munka ez, azt hi­szem megszokom hamarosan. Nem sablonszerű, emberek­kel kell foglalkozni és min­dig új feladatok elé kerül az ember. Nem bántam meg. Az hiszem nem árulok el titkot, ha elmondom, Mol­nár Ilona a pedagógus pá­lyára készült. S mint annyi sok fiatalnak, neki sem tel­jesült a vágya. Belátta, nem­csak katedra van a világon. S ami a jó, magától jön rá, hogy ez a pálya is van olyan jó, mint az előző, az elkép­zelt. dulójának tiszteletére tett fel­ajánlások teljesítését. A vál­lalatok gazdasági terveinek megvalósítását és túlteljesí­tését. A műszaki tájékoztató és propaganda hónap ünnepé­lyes megnyitására október el­sején kerül sor a 31-es és a mélyépítő vállalat dolgozói­nak Kunigunda utcai mun­kásszállójában. (MTI) Több hely a nevelő otthonokban A fővárosi tanács pénteken az újvárosháza nagytermében ülést tartott. A tanácsülés el­ső napirendi pontjaként Hantos József vb-elnökhelyet­te s előterjesztése a.apján — megtárgyalták a fővárosi gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét, feladatait. Az előterjesztést követő vi­tában felszólalt Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter is. El­ismeréssel szólt arról, hogy a tanácsok egyre többet és sok­oldalúbban foglalkoznak nem­csak a tágabb értelemben vett gyermek- és ifjúságvédelem kérdéseivel, hanem konkrétan a nevelőotthonok kérdései­vel is. I Konkrét adattal illusztrálta a rendelkezésre álló anyagi lehetőséget. A meglevő intézmények felújítása, továbbá berende­zések biztosítása, műhelyek építése körülbelül 100 miliió forint költséget jelent Ezen kívül a nevelő otthoni helyek számát 450-nel, a gyógypedagógiai intézet be fo­gadó képességét százötvennel akarják növelni. Az úgyneve­zett hetes otthonokban a je­lenleginél 2000-rel több gye­reknek biztosítanak majd el­helyezést. Végeredményben a miniszter a főváros negyedik ötéves tervidőszakra szóló el­képzeléseit reálisnak mon­dotta. Beszélt a miniszter a gyer­mekvédelmi intézetek peda­gógusainak helyzetéről, s hangsúlyozta: ha valahol szükség van mély meggyőző­déssel és hivatástudattal dol­gozó nevelőkre, akkor első­sorban ezek az intézmények azok. Közölte, hogy a kormány határozatot ho­zott a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek ja­vítására a negyedik ötéves tervidőszakban. Ezzel összefüggésben sor ke­rül a tanulócsoport-létszámok felső határának és a kötelező óraszámoknak a csökkentésé­re. Ez a következő ötéves tervidőszakban a tárca költ­ségvetését csaknem fémilliárd forinttal terheli. Kitért a miniszter a gyer­mekintézmények helyzetére, ellátottságára is. Az ezzel kapcsolatos tervekről szólva megemlítette, hogy a 10 éven felüli gyermekek élelmezési normáját emelni fogják, s arra törekednek, hogy megszüntessék az ott­honok zárt jellegét. Helyes az a fővárosi kezde­ményezés, hogy több helyütt területi iskolákba járatják az otthonok fiatal lakóit. Ez a helyes út ahhoz, hogy a gon­dozott gyermekek problémák nélkül beilleszkedjenek majd abba a társadalmi környezet­be, amelyben mint felnőttek dolgozni fognak. bognár — Műszaki tájékoztató és propaganda hónap 9 Cg-í Uatc+vatáda Az őrmestert még Jutáson képezték. A villanyégőre spárgával felkötött egy gyu- fásdobozt. — Látják? Ez a minta. Ilyenre kell kitömni a szal­mazsákot. Keményre tömjék, s olyan élei legyenek, mintha vasalták volna. Nagy halom szalma állt a lépcsőház előtt. A század nagy buzgalommal fogta kö­rül. A lassúbb tempójuakat sürgette az őrmester. — Mozogjon fiam. mert úgy beleverem a betonba, hogy háromezer év múlva az ásatásokkal kerül elő! A katonák úgy cipelték a lépcsőn szalmazsákjukat, mint hangyák a morzsát. Az őrmester ott is buzgólkodott: — Igyekezzen fiam, igye­kezzen, hogy a villám is li­hegve érje utói. Gyors körletrend, szoba­szemle, majd kiképzésre so­rakozó. A Kilián György Re­pülő Hajózó Tiszti Iskola első oevendékei elindultak a szá­rítóba. így nevezték el a tan­termet. Nem sokat koptatták a pa­dokat. Gyorsított ütemben folyt a kiképzés. A Csotro­gánynak becézett Galamb el­ső ülésébe úgy ült be a jám­bor növendék, hogy azt se tudta mi lesz ha meghúzza, vagy előrenyomja a botkor­mányt. — Repülés közben figyeld a kormányszerveket. — mondta start előtt az oktató. Méghogy figyelje. Azt se tudta az először repülő le­gény, hogy mibe kapaszkod­jon, amikor dugóhúzó, orsó és bukfenc követte egymást. Közismert, hogy a kör négyszögesítése máig sem si­került senkinek. Hogy sike­rült volna akkor annak a né­hány növendéknek, akik első feladatul kapták, hogy a négyszög alakú iskolakört hi­bamentesen repüljék végig. Az első forduló kilencven fokos kanyart jelentett. Az egyik növendék olyan svum­mal vette a kanyart, hogy csak száznyolcvan foknál tért egyenesbe. Ott pöfögtek el a haját tépő repülésvezető fe­lett. — Hol a reptér? — kérdez­te az oktató. A növendék né­zett előre, nézett hátra, csak a gép alá nem. — Eltűnt a reptér, — mondta — sehol sem látom. — Az oktató átvette a ve­zetést. s hanyatt fordította a gépet. Ügy lógtak a hevede­reken, mint a túroszacskó az ágason. — Látja-e már? — kérdezte az oktató. — Jelentem, azt se tudom, hogy felfelé nézzek-e, vagy lefelé? Valahogy így teltek a repü­lés első napjai. Az okításnak ezernyi módja volt. Legké­zenfekvőbbnek a Galamb tí­pusú gépek gumicsöve bizo­nyult. Jó másfél méteres volt. A növendék ülését kötötte össze az oktatóéval. A két vé­gén tölcsérszerűen kiszélese­dett. Repülés közben a nővén­Négyszemközt a monopolistával Idézőjelbe kívánkozna a cím második része, nehogy félreértsék. De mégsem! Akivel együtt feketézünk, tágas iroda foteljeibe mé- lyedve, per procura jegyez egy egyeduralkodó céget. — Mennyit költ naponta? — Most nem túl sokat Néhány hete, amikor a nagy akció bonyolódott, eea 33 millióért vásároltunk naponta. — Mit jelent ez áruban? — Ezer vagon körül. — Nagy üzlet volt? — Meglehetősen! Három hét alatt megvásároltuk a megye ossz gabonatermését. — Mennyit kerestek raj­ta?... őszintén! — Még nem tudom. Majd ha a mérleg elkészül. — De rá nem fizettek? — Remélem, bár szerin­tem a búzán az idén az el­adók kerestek jól. Mázsán­ként 295 forintot adtunk érte, plusz 30 forint adó- kedvezményt kapnak. — Akkor biztos nagy volt a kínálat? — Ez a piac törvénye! Bőségesen van kenyérgabo­nánk. S ilyen árért jövőre még több lesz, ha csak közbe nem jön valami. — Miért, magasnak tart­ja az árat? — A szabadpiacon 400 forint. Amit mi fizetünk ér­te mindenképpen ösztönző, elegendő. — Akkor miért nem ia szabadpiacon értékesítik a termelők? — Viszonteladásra, fel­dolgozásra csak mi vásá­rolhatunk. Ezt törvények biztosítják. Kereskedelmi méretű tételekre csak mi lehetünk vevők. — Akkor monopolhelyze­tet élveznek. — Természetesen! A ke­nyér alapvető élelmiszer. Ha például nincs ősziba­rack, anélkül még meg van az ember- De kenyér nél­kül? Ez egyelőre nem lehet a szabadpiac függvénye. — Jó monopolistának lenni? — Gondolhatja. Egyesek úgy tárgyalnak velünk, mintha mondjuk nyugat­németek lennénk. — Nem csoda. Vállalat diktálja a szállítási feltéte­leket. — Van. amit diktálnunk kell, például az árat, a minőségi követelményeket. Az összes többi kérdésben egyezkedünk: fuvarban, ra­kodási díjban, állásidőben, a natúr búza munkálati díjaiban. st.b. — Jelen időben mondta? — Igen. Tavaly még szerződés nyomtatványt írattunk alá. A kritika ezért jogos volt. Az idén a tsE szövetséggel közösen csak szerződés formulában állapodtunk meg. Tartalom­mal partnereinkkel egyet­értésben töltjük meg. Hol­nap jön hozzánk például az egyik legnagyobb szállí­tónk, Csótó István tsz-elnök Hékről. — És az árukapcsolás? — Ezt rosszul írják az újságok, a Néplap is. Áru- kapcsolás tudvalévőén azt jelenti, amikor valamely áruval együtt egy másika is rásóznak a vevőre. Mi műtrágyát adunk kukori­cáért, semmi köze az áru- kapcsoláshoz. Ez egy ösz­tönzési forrna, jól járnak vele a termelők. Mi is, mert meg tudjuk oldani a takarmányellátást, bátran lehet állatot nevelni. — Szóval nem akarnak diktálni? — Nem. De nekünk se diktáljanak. Tudniillik a partner kapcsolat — most én mondom így — kétol- diaM. Négyszemközt, arról van szó nem mindegy, hogy egy kereskedelmi akció ki­adásai hol merülnek fel és nyeresége hol realizálódik. A szövetkezet és az állam­kassza vonatkozásában ér­tem. — Apropó, nyereség! Mé­gis csak van? — ötvenegy milliót aján­lottunk fel, ez a szocialista vállalati cím elnyerésének egyik feltétele. — És mit tettek ezért? — A mai napig vásárol­tunk, raktároztunk, pénz­ügyileg bonyolítottunk és mrVjd feldolgozunk, 15 023 vagon kenyérgabonát, 2074 vagon árpát. 700 vagon sör­árpát, 300 vagon naprafor­gót. Kifizettünk a terme­lőknek majdnem fél mil­liárd forintot. — Monopolistához méltó nagy üzlet volt. — ...a „monopolista” pe­dig Cselleng János, a Szol­nok megyei Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó igaz­gatója:-------- T ~ — palatínus — Egy ember az örökkévalóságnak A ifjúi film A gabona ára Angliában a XV. század elejétől körülbelül egy századon át állandóan csökkent, a földbirtokosok át­tértek a jövedelmezőbb juh­tenyésztésre. A parasztokat elűzték földjeikről, a födeket bekerítették és juhlegelővé változtatták. Az elűzött pa­rasztokat a városok nem tud­ták befogadni, csak egy ré­szük lett bérmunkás, a többi koldus, tolvaj, csavargó. VIII. Henrik kegyetlen, megtorló büntetéseket alkalmazott a csavargás és a bűnözés meg­fékezésére. Uralkodása idején több mint hetvenezer csavar­gót végeztek ki. Thomas More, akit a huma­nista hagyomány szerint lati­nosán Morusnak neveztek, így írt erről, 1516-ban megjelent Utópia című művében: „A tol­vajokat kegyetlen és borzal­mas büntetéssel sújtják, hol­ott inkább arról kellene gon­doskodni, hogy mindenkinek mód adassék a megélhetésre.’’ Fred Zimmermann filmje azonban nem erről a Morus- ról szól. Az Utópiát pedig, amely műfajt teremtett, illet­ve nevet adott egy műfajnak, csak egyetlen mond óban em­lítik. A film Morus életének utolsó hat-hét évet mutatja be. A király 1529-ben lord­kancellárrá nevezi ki s azt várja tőle, hogy támogassa válási tervét. Szeretne elválni Aragóniái Katalintól, hogy feleségül vehesse Boleyn An­nát. A pápa a válást nem en­gedélyezi s Morus, mint buz­gó katolikus szintén nem ért vele egyet. A király ezért ön­magát teszi meg az angol egy­ház fejévé, függetleníti magát a pápától és megvalósítja ter­veit. Morus nem hajlandó fel­esküdni az új trónutódlási törvényre, ezért a király a Towerba záratja, majd 1535- ben kivégezteti. Morust a film megyőződé­jséért halni kész vértanúként níutatja be. Ez azonban csak személyiségének egyik oldala és számunkra nem is a leg­fontosabb. Az elveiért végső­kig kitartó férfiből Paul Sco- fieldnek nem volt nehéz ro­konszenves hőst formálnia, annak ellenére, hogy a mo­dern történettudomány némi­leg másképpen értékeli Mo­rus történelmi szerepét, mint a film. Függetlenül személyes indítékaitól, VIII. Henrik szolgálta a haladás ügyét, amikor fejlődő, polgárosodó’ országát elszakította a feudá­lis pápai hatalomtól. Ilyen értelemben Morus legfeljebb a rossz ügyet jó szándékkal szolgáló ember típusa lehet. A film Robert Bolt színda­rabjából készült. Mondhat­nánk, nem film, hanem fény­képezett színdarab. A cselek­ményt mindig a dialógusok és nem a szereplők cseleke­detei viszik előre. Ezt pedig, önmagukban bármilyen jók is ezek a párbeszédek, egy film nem bírja el. Ezért érezzük vontatottnak. A hibákat azonban jórészt feledteti Scofield alakítása. Ha a filmre még hosszú idő után is emlékezni fogunk, az jórészt az ő hűvös, nyugodt, szelíden magabiztos Morus- figurájának az érdeme. Bistey András Hirdetmény A Tiszapüspöki Község Tanácsa 1968. szeptember 20-án tartott ülésén elfogad­ta az 1/1968. évi tanácsren­deletét a Közterületek hasz­nálatáról, a 2/1968. évi ta­nácsrendeletét a községi hangoshíradók használatá­ról, a 3/1968. sz. tanácsren­deletét, a dögtér kezelésről és az állati hullák megsem­misítéséről és a 4/1968. sz. tanácsrendeletét az egészség­re ártalmas rovarok és rág­csálók irtásáról. Az alkotott tanácsrendele­tek a Községi Tanács V. B. Szakigazgatási Szervénél hi­vatalos idő alatt megtekint­hetők. dék a füléhez tette, az oktató meg a másik végén kiabált bele. Megtörtént, hogy elfogyott az oktató türelme, kihúzta a gumicsövet, s azzal agyalta tanítványát. Csak úgy csat­tant a cső a haubén, a pilóta­sapkán. Mivel nyitott íedeiű gépek voltak, mindez jól lát­szott a földről is. Felszólni nem lehetett, hi­szen nem volt rádió a gépek­ben. Ebből adódóan tévedt el az egyik újsütetű növendék. Mikor már tudta, hogy nem talál haza, leszállóhelyet ke­resett. Talált is egy nagy me­zőt. Töménytelen állat legelt ott. Nem akart kárt tenni bennük, ezért leszállás előtt megstruccolta a jámbor tehe­neket, együgyü birkákat, a tüzes méneket. Megvadultak az állatok, ezerfelé szaladtak. Megvadultak a gulyások, csikósok, kondások, juhászok is. De nem szaladtak sehová. Nagy fütykösükkel fenyeget­ték a gépet. A növendéknek inába szállt a bátorsága. Nem mert leszállni. Az utolsó perc­ben pillantotta meg alakula­tának egyik gépét. Azt követ­ve ért támaszpontjára. A támaszpontra való vissza­térés volt különben a legne­hezebb. Főleg a kimaradásról. Akkor még nem volt busz­járat. Ügy trappoltak taka­rodó előtt kifelé a növendé­kek, mint ha haditornára ké­szülnének. Egyiküket kimélni akarta a menyasszonya, köl­csönadta neki kerékpárját. Útközben potyautas akadt. — Vegyél már fel, mert elkéseit, — kérlelte egyik társa. — Ho­vá vegyelek, hiszen nincs csomagtartó, s a vázra sem ülhetsz, mert női kerékpár. — Felülök a kormányra. Fel is ült. A váz — ott a pedál táján — azonnyomban kettétört. — Szőr van, — mondta a kormányos, amikor feltápászkodott. — Meditálás- ra viszont nem volt idő. Egyi­kük hóna alá kapta az első kereket, a másik a hátsót, s felhúzták a nyúlcipőt. Sürge­tett az idő. Az idő, az idő! Hogy elre­pült. Az évek múltával sza­porodtak a váltakon a csilla­gok. korszerű harci gépek uraivá váltak a régi növendé­kek. S lassan-lassan pocakot eresztettek. Érthető is, hiszen régen, húsz évvel ezelőtt, a néphadsereg napján avatták a népköztársaság éIs"o repülő- tiszti iskolájának-első nővén- 1 dékeit. , Hogy örültek nekik a szol­noki lányok! Simon Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents