Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-26 / 226. szám
1968. szeptember 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Útra készen Miért érzi magát rosszul Szolnokon? Hozzászólás cikkünkhöz Szolnokon és a megye más városaiban élnek még olyan idős mesterek, akik vándorlegényként kezdték a „tisztes ipart”. A sora úgy esett hogy a remek — vagy ahogy ma mondanánk vizsgamunka — elkészítése után a tekintetes ipartestület segédlevelet adományozott a legényeknek. Ezzel „a szakma további tapasztalása céljából” útjára is bocsájtotta. Ha valamirevaló ifjú volt az illető, ez az út messze idegenbe Itáliába, Franciaországba, vagy a Németalföldre vezetett. Az országutaknak, útmenti fogadóknak éppúgy tipikus alakja lett a vándorlegény, mint az irodalomban a kései romantika művelőinek... Es persze romantika nélkül tipikus figuráivá váltak a nagyvárosok menedékhelyeinek in- ségkonyháinak, járvány, és irgalmaskórházainak is. Régen volt már ez, jócskán történelem. A két világháború között elhalt a céh-korszak, utolsó maradványa is és vele együtt a mesterré válás e viszontagságos módszere. Emlékezésre érdemesnek sem tartanánk már, ha ezekben a napokban nem hasonló gondok foglalkoztatnák a fiatalságot Hasonló annyiban, hogy szakmájuk mesterévé akarnak válni, méghozzá külföldön. Hasonló annyiban is. hogy utazni, látni akarnak úgy, mint a századforduló iparoslegénye, A tizenéves korosztály örök igénye, hajlama ez. Persze más körülmények között, mint akkor. A Budapest—Prága—Berlin expresz- szel utazott 1967 novemberében megyénkből az első hatvannégy fiú és leány. Márciusban újabb ötven mezőgazdasági gépszerelő indult Rostockba, a nagy kikötővárosba és negyven fiú Drezdába — építőipari szakmunkára. A gondolat, a lehetőség megmozgatja a fiatalok fantáziáját s aféle slágertéma lett az elegáns vándorút. Legutóbb, s a most induló csoportokba már száznyolcvanán jelentkeztek a megyéből. Hetvenöt fiú, valamint hatvan lány találtatott alkalmasnak. Lényegében minden komoly szándék előtt megnyílt a sorompó. Izgalmas dolog, sokat bejszélnek róla most, hogy a 5,kiválasztottak” útrakészen állnak megint, és ami ezzel jár sok mindenfélét is beszélnek. A jólértesültek például tudni vélik, hogy az új generáció elhelyezési gondjaitól is akar szabadulni az állam. Talán sokan el is hiszik az efajta fejtegetést. Arra nem gondolnak, hogy ha tényleg ez volna a cél, akkor miért gépszerelőket, kőműveseket, villanyszerelőket vinnének ki. Tudniillik ezekből a szakmákból idehaza is égető a kereslet. Igaz, a most induló csoport hetven százaléka érettségizett, s közel ilyen arányban csak betanított munkások lesznek. (A lányok például a cipőiparban). Ám ez nem jelenti azt, hogy akár szőkébb hazánkban is ne lenne szükség rájuk. A Tisza Cipőgyár például évek óta munkaerőhiánnyal küzd. A fonó és szövőipar is jobb- nál-jobb ajánlatokkal ,.csábítja’’ a szakképzetlen lányokat. Az aggodalmaskodó érvek másik csoportja a hazaérkező levelekre támaszkodik. Tény és való. hogy nem mindenki egyformán jói érzi magát. A szorgalmas és magasszintű fegyelemhez szokott németek között változtatni kell az életritmuson, előtérbe kell állítani a munkát, mögé szorítani a saját kedvtelést. Van, akinek ez nem megy, s nem is keresi meg a beígért 450—600 márkát. Az apukának, anyukának hazaírt sorokból aztán árad a keserűség. Persze másfajta levél is érkezik. Több megyénkbeli fiú is tökéletes nyelvismeretet szerzett már. csoportvezetővé léptették elő, 700 márkát is hazavisz (kb.: 2800 forint). Erről aztán boldogan számol be. És az efajta levél a több... Azoké, akik egyre inkább beleszoknak az intenzív munkába, a modern, kultúrált életmódot, virtusnélküli szórakozást kedvelő ottani környezetbe. Lassan már csomagolnak a fiúk, lányok. Október 17-én indul el az első csoport. A külföldi szakmai gyakorlat jutalom számukra, ha úgy tetszik egy hagyomány jó oldalának felelevenítése. Nem feledkezhetnek ei erről, s arról sem, hogy egy emberöltővel ezelőtt egy ilyen ,,szakmai gyakorlatról” még csontig lesoványodva, sokszor betegen és megalázva, az országokat végigkoldulva tértek vissza a legények-:. Három hét múlva Pestről indul a Hungária Expressz^, Palatínus István Huszonnégy év után ismét Szolnokon 1944-ben járt először Szolnokon Szergej Nyesztyerovics Melnyikov. A háború végén alezredesként szerelt le, s a rosztovi kerületben lévő Ba- tajszk város 9-es számú iskolájában irodalmat kezdett tanítani. Kedvenc költője Majakovszkij. s amikor az Ogo- nyok című képeslapot nézegetjük, amely hosszú cikket közöl a költőről, róla kezd beszélni. Pedig az Ogonyok szóbanforgó számához több köze van annál, hogy kedvenc költőjéről ír. A magyar Ország-Világ és a szovjet képeslap egyaránt pályázatot hirdetett a Szovjetunióról, illetve a szovjet olvasóknak Magyarországról szóló írásokra. Azokban a huszonnégy év előtti napokban Szergej Nyesztyerovics időről-időre feljegyezte az eseményeket. Ezt a naplót küldte be a pályázatra és magyarországi utazást nyert vele. A Magyar Újságírók Szövetségének vendégeként jár nálunk és kedden néhány órára Szolnokra látogatott. Sajnos igen kevés ideje volt, ezért csak futólag tudta megtekinteni a várost. A temetőben felkereste a Szolnok felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök sírjait és elismerően nyilatkozott arról a gondosságról, amellyel a sírokat ápolják. A Damjanich Múzeumban végignézte a helytörténeti kiállítást. különösen sokat időzött a' felszabadító harcokat bemutató tablók, korabeli orosz és magyarnyelvű dokumentumok előtt. Milyen szénnek tud látni a7. ember egy kis falucskát is, ahol megtalálta életcélját. munkáját, otthonát. A gyermekévek emléke nem szép? — egy utca, egy fa a folyó, a pajtások, a szülői ház. — mennyi felejthetetlen emlék. A jeligés levelet írt fiatal barátaink élnivágyását megértem, mert visszaidézem magamban azt a kort, amikor én is olyan idős lehettem, mint a vitaindítók. Negyvenhét éves vágyóik, tizenhat éves fiam van. szeretek vele együtt gondolkozni, vele — és osztálytársaival. barátaival. Azt írtam, megértem a fiatalok élnivágyását, nohogv én még sosem tapasztaltam, még nyári szünidőben sem, hogy a fiam és barátai unatkoznának. Sőt igen elfoglalt fiatalemberek, akik reális terveket szőnek, céljaik vannak és igyekeznek felkészülni az életre. Ha célt látnak maguk előtt, tettrekészek. a fáradtságot nem ismerik. — s ez nekem igen jó érzés. Ha a mi kezünkből kiesik majd az építőszerszám, úgy látom, ők megfogják, becsülettel dolgoznak Hogv Szolnok unalmas város lenne? Másfél, két óra út hozzánk a főváros, alig négy a „magyar tenger”, a Balaton. Bizony, ha csak ezt nézzük, akkor is olyan jó adottsággal rendelkezik a városunk, amilyennel nagyon kevés alföldi város. A vitában a felnőtt levélírók elmondtak egyet-móst a múltról. A fiatalok talán azt mondják, túl sokat is. Én úgy vélem, nem eleget. Nem teszünk semmi szemrehányást a fiataloknak, de nem titkoljuk, a mi munkánk által készen kaptak mindent. Nem látják bizony a fától az erdőt Hogy a Tisza partján maradjunk: nem veszik észre a város környékének természetes szépségeit, a vízisport sok-sok lehetőségét: a csónaktúrákat, a strandolást, a Tisiza mentének sok-sok szépségét. Ebben mi felnőttek is hibásak vagyunk. Jobb. szebb sorsot szántunk gyermekeinknek a miénknél, és kicsit elkényeztettük őket Elfeledtük. hogy az a legédesebb gyümölcs, amelynek fáját mi ültettük. — s nem a készen kapott gyümölcs. Mégis azt mondanám, nekünk felnőtteknek nem szabad türelmetleneknek lenni fiataljainkkal szemben, segíteni kell őket. hogy megtalálják az élet szépségeit, tt a Tisza partján. Bjné Szolnok Tisztelt Szerkesztőség! Szolnokon születtem és a gimnázium elvéazéséia én is szolnoki lakos voltam. Eav ideia kénytelen vaovok szülővárosomtól elszakadni, míg tanulmányaimat befejezem. Először is a fiatalok problémáiról szeretnék szólni; Megdöbbentő a névtelen levélírók tájékozatlansága, s az így alkotott véleményük városunkról. Szolnok óriásit fejlődött az utóbbi években, mind ipari, mind kulturális téren, s ez az ambíció továbbra is lelkesíti az embereket. hiszen nagyvárossá akarjuk fejleszteni Szolnokot. Nem tudom elképzelni, mit neveznek ők szórakozásnak, vagy milyen igényekkel rendelkeznek. Azt hiszem, hogy egy újság fél olda7a betelne, ha fel kellene sorolnom, mi mindennel tölthetik szabad idejüket. Példaként csak egy párat szeretnék említeni azoknak, akik minderről semmit sem tudnak; sportolhatnak, több különböző szakosztály létezik. melyek aránylag magas színvonalon működnek. Táncolhatnak, szórakozóhelyre járhatnak, ki-ki kedvének. ízlésének megfelelően. Színházba járhatnak. A pesti színészek és zenekarok több alkalommal rendeznek nálunk műsoros estet. A napokban például az Omega eayüttes szerepelt a Sáaváriban. Múzeumunkban rendszerint kiállításokat és túriatokat rendeznek A Művésztelep hírnevéről azt hiszem nem is kell külön említést tennem. Az MTe sporttelepen számos országos ég nemzetközi motorversenynek lehetnek nézői. A Tisza-liget szépsége külföldiek előtt is ismert. Amit itt felsoroltam, az csak egy kis töredéke a szórakozási lehetőségeknek. Azt nem hiszem, hogy ez egy fiatal számára kevés legyen és ha igényeink nőnek, a panaszkodás, elégedetlenkedés helyett összefogással tovább fejleszthetnék a meglevőket. A városi KISZ bizottság is többet segíthetne ebben a munkában. Irányíthatná és tanácsot adhatva az alapszervezeteknek. A vidéki fiatalok és a szolnokiak tartsanak egy-egy kis összejövetelt. Mezőtúron tanulok és most látom, hogy milyen lehetőséget nyújt Szolnak a szórakozásra. Török Ferenc Mezőtúr Felsőfokú Mezőgazdasági Gépészeti Technikum Tolbuchin u. 2. Film Prónay Pál naplójából Huszonegy készülő film különböző munkálatain dolgoznak a Magyar Filmgyártó Vállalat játékfilm stúdiójában. Kőbányán forgatják Gyarmathy Lívia első filmjét ,,Ismeri a szandi-mandit?’’ címmel. A munkáskörnyezetben játszódó történet operatőre Somló Tamás. Prónay Pálnak, az 1919-es 1920-as évek hírhedt fehérterrorista parancsnokának naplóját filmesíti meg Mári- ássy Félix rendező, az „Im- posztorok” című produkció műfaja történelmi groteszk, valóban élt személyes:, képzelt alakok keverednek a celluloid szalagon. A filmet a budapesti erdőben és a budaörsi úton forgatja a stáb, Prónay szerepében Tomanek Nándor mutatkozik be, a többi figura maszkjában Mensá- ros Lászlót, Bara Margitét. Iglódi Istvánt, Huszti Pétert és Kálmán Györgyöt láthatják a nézők. Balaton környéki színhelyet választott tájmotívumul „Holdudvar’’ című filmjéhez Mészáros Márta rendező. Egy 1919-es vöröskatona osztag mindennapjairól, életéről, harcairól készít filmet „Pokolrév” címmel Marko« Miklós rendező. Ha már az állam is annyit áldoz Hunoréknúl már egy hete minden este szorgalmasan számoltak. A férj először a következő három év fontosabb kiadásait gyűjtötte hosszú számoszlopokba. Aztán várható saját fizetését, — szigorúan az átlagot, mert az asszony előtt dőreség lenne feladni a prémiumok édes titkát. Aztán felesége kétévi várható „fizetését” számolta ki. Az asszony az otthonmaradás havi megtakarítását lajstromozta: nem kell autóbuszbérlet, legalább két pár harisnya árával is csökken a kiadás, elég lesz havonta egyszer fodrászhoz menni, nem hat. legfeljebb három pár cipő kell csak évente... — Az annyi mint havi 600 forint ápolási. 300 forint családi pótlék! Tehát ez 1200 forintos kereset helyett kilencszáz — végösszesített Hunor. — S havi legalább 300 forint megtakarítás — told- ta meg özséb. — És hogy fog örülni Csaba! Lesz egy kis Emőkéje, kicsi hugicája! — És azt mondja majd a társadalom: lám-lám, Hunor és özséb nem riad vissza a nehézségektől. Megteszi, mit tőle elvárunk! — S ki tudja, tán még egy autóbetétkönyvet is válthatunk! Hunorék a hatodik napon döntöttek: kell a második gyerek! özséb mindjárt ajánlotta is: fonjanak hozzá a teremtés szép. magasztos feladatához, de Hunor mérsékelte buzgalmát Á'mos volt. s fejfáidítóan sokat számolt. Hamar elaludt. Hajnaltájt özséb rázta fel mély álmából. — Fiacskám —■ dörmögte Hunor durcásan — mondtam, hogy nem kell úgy sietni... — Már megint múlva vagy — dühöngött özséb. — Egész éjjel nem aludtam! Mit fogunk csinálni a gyetekkel. ha letelik a két év? — Rövid haj, rövid ész — túrt tincseibe Hunor. Az a legegyszerűbb Hát most mit csinálunk az egy gyerekkel? Ha már az álla m annyit áldoz, áldozzon az a jó édesanyád is! Megy a második is a nagyanyjához! *— sós — Szocialista brigádmozgalom az autóközlekedési vállalatnál Másfélezer brigádfag— Családiház társadalmi munkában A brigádok maguk fegyelmeznek Ez év elején 132 szocialista- és mumkabrigád tett felajánlást a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére. Versennyel köszöntik a TEFU megalakulásának 20. évfordulóját is. Vállalásuk a termelékenység növelésére és a nagyobb nyereség elérésére irányult. Az 1522 brigádtag mintegy ötven százaléka az állami, szakmai és politikai iskola elvégzésére tett ígéretet. — Nem lebecsülendő a hétezer társadalmi munkaóra-vállalás sem, vagy a vietnamiak megsegítését jelentő 130 000 forint adomány. Pártszervezetünk csúcsvezetősége szeptember 17-én napirendre tűzte a szocialista brigádmozgalom helyzetének átfogó értékelését. — Örömmel állapítottuk meg, hogy vállalatunknál a szocialista munkaversenymozga- lom élő, eleven. A . szocialista brigádok múltjuknak megfelelően, ma is beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Tavaly ötvennégy brigád nyerte el a szocialista címet, és egy műszakifizikai szocialista brigád az „arany” fokozatú kitüntetés birtokosa lett. Büszkék vagyunk ezekre a kollektívákra és azokról a szocialista brigádokról is örömmel beszélünk, akik társadalmi munkában készítették el Matykó Mihály, Törökszentmiklós, Vécsei u. 59 szám alatti lakos, rakodó dolgozónk lakásépítési tervét. Többségében a Major, a Földi és még más MÄVAUT brigád tagjai mintegy négyszáz társadalmi munkaórával építették fel családi házát A Május 1. forgalmi-szellemi brigád piedig ruhaneműket gyűjtött és azokkal segítette Matykó Mihály kilenc gyermekét Értékeltük azt is, hogy a gazdasági-műszaki vezetők a mozgalmi szervekkel együtt miként tevékenykednek a szocialista brigádmozgalom szervezésében, irányításában. Jóleső érzéssel állapítottuk meg. hogy a párt, a szak- szervezet és a gazdasági vezetés kiemelten, egyöntetű erőfeszítéssel dolgozik ezen a téren, de sajnos a KISZ üzemi bizottságának munkája gyengének bizonyul. Miközben értékeltük a szocialista brigádokban elért eredményeket, azt is megállapítottuk, hogy a lehetőségeket még korántsem használtuk ki. Nem kértük ki az •őszi csúcsforgalom^ vagy a cukorrépa-szállítás beindulásakor az illetéke® brigádok segítségét, pedig bármikor számítani lehet rájuk. Nem hunytunk szemet a kedvezőtlen jelenségekkel szemben sem, amelyek fellelhetők a versenymozgalomban és az egyes brigádokban. Nem vált dicséretére a vezetésnek, hogy különböző okokra való hivatkozással csak a II. negyedév értékelése után kapták meg brigádjaink a versenyhíradót. Abban is szót értettünk, hogy az eddig alkalmazott ösztönző módszerek, — a kollektíva anyagi, erkölcsi megbecsülése — nem állnak arányban a végzett munkával. Egyes brigádoknál a kiváló dolgozó cím odaítélésénél a „sorban állás” helytelen módszerét alkalmazzák. Ezt messzemenően elítéljük. Szükségesnek tartjuk, hogy mind az anyagi. mind az erkölcsi megbecsülés alkalmazásánál jobban differenciáljunk és a kiváló gazdasági, társadalmi, politikai munkát végző brigádokat, a korábbiaktól eltérően nagyobb összeggel jutalmazzuk. Helyesnek tartjuk, hogy a kisebb jelentőségű fegyelmi vétséget, a közlekedési szabálysértést, a brigádon belül torolják meg. Csatári József MSZMP csúcsvezetőség titkára Matykó Mihály — társadalmi munkában épült — családi háza.
