Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-25 / 225. szám
1964. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 GONDOLATOK | Bényi Lá kamarakiállításán Á századfordulóig a világ lakossága várhatóan megkétszereződik. mégpedig oly módon. hogy a városi körzetekben lakó emberek száma négyszeresére emelkedik. A becslések szerint több tucat km kitéri edésű szupervárosok alakulnak ki, melyek saiátos közlekedési eszközöket kívánnak. Valószínűleg az lesz az irányzat, hogy a közlekedési dugókba szorult gépkocsi folyam helyett a szerényebb sebességű; de akadálymentes tömegközlekedési eszközöket alkalmazzanak. A kérdés megoldását kereső Battelle intézet tervtanulmánya szerint a városon belüli kis távolságoknál iól megfelelnek az óránként 10—16 km sebességgel haladó szállítószalagok (mozgójárdák). A közepes távolságok esetében. éspedig 2 és 15 km köÁött a nagy városokban olyan folyamatos működésű földalatti vonatok is elképzelhetők. melyek megállóhelyék nélkül közlekednek állandó. mintegy 30—40 kilomét er7óra sebességgel. A felszálló és leszálló helyeknél ismét szállítószalagok (mozgói ár dák) találhatók, hogy így egyenlítsék ki a sebességkülönbséget a földalatti vonat és a peron között. Az egyéni közlekedéshez az úttest felületén kis villamos hajtású kocka alakú gépkocsik állanak rendelkezésre. Ezeknél a kis gépkocáknál nem találunk veszélyes kiugró részt, az összes Illés Endre: Tegnap szép húzás volt A barátom kalapjával kezdődött... Hetyke, zöld vadászkalap. Illik a barátomhoz, ö is ilyen hetyke, komoly, fiatal férfi. Szívesen hallgat. de ha megszólal, a szava azonnal kemény, hangos, támadó. Néhányszor láttam a kalapját Pesten, soha nem néztem meg figyelmesebben. Itt, a vidéki városban — ahol negyedik napja vendégeskedem — csak viszontlátom. De a kalap itt be- lémbök. Otthon van. hangosabb. támadóbb. A főtéri kávéház üvegablakánál ülünk. Barátom maga mellé ejtette kalapját az egyik székre. Hivalkodó kalap. Addig villogtatja érmeit, jelvényeit, amíg nézegetni kezdem őket. Nyolc—tíz vadászérem is fénylik rajta. Azután mindenféle fém bolondság. Büszke sza1 nnkatoll. És egy élő, lélegző, igazi hőmérő is — igen. hőmérő. Olyan kicsi, mint hőmérők közt egy csecsemő. De minsarkokat lekerekítették. A gépkocsik hosszúságát szabványosítják. hogy könnyebben lehessen a kocsikat kezelni és adott esetben tartályokban tudják őket szállítani. önkiszolgáló taxik is rendelkezésre állnak majd. melyeket elektronikus számítógép irányít. Ezek az önkiszolgáló taxik szállító láncokon függnek, a gyalogjárók alatt. Aki igénybe akarja venni, az becsúsztatja mágnesezett műanyagból készült A megcsomózott fény és a muzsikáló lángok egyaránt meghökkentő szópárosítások. A Delta most megjelent új száma ilyen címen tudósít a száloptikák kutatásának újdonságairól. valamint egy meglepő felfedezésről: arról, hogy a nyűt láng (például gázláng, vagy akár a gyertya lángja) alkalmas lehet hang- közivetítésre, — erősítésre, félhasználható hangszóróként A lap beszámol az űrkutatás néhány megoldatlan kérdéséről a tartós súlytalansággal és a sugárhatásokkal kapcsolatban: ír a dent tud — pontosan mutatja, ha künn az árnyékos erdőszélen hűvösebb lehelet éri. Cigarettázunk, a feketénket isszuk — titokban a kalappal kacérkodom. Hirtelen alattomosan rámtekeredik a vágy: milyen jó volna eav hűvös erdőszél leheletét érezni. Hallgatni, hogyan ropog a száraz fű és a lehullott levél a cipőm alatt. Egy friss rügyet szakítani, beleharapni — meaborzongani a keserű, erős. biztató íztől. Felnézni a sötétedő égre. várni a titokzatos, puha suhogást... Megérintem a barátom karját. Halkan mondom, hogy a többiek ne hallják. — Van itt fegyvered? Gőgösen felveti a fejét: — Hogyne volna. Mert ö is csak vendég a kisvárosban. Kis, bérelt szobába húzódik, ha be-bejön faluról. Nem szeret idegenben megszállni, kell hát egy ilyen kis szoba. De nem mahitelkártyáját a megfelelő résbe, ami lehetővé teszi, hogy az utas kinyissa az ajtót és a kormányhoz üljön. A fő útvonalakat olyan közlekedési rendszerekkel látják el. amelyek az egyes járóműveket önműködően juttatják él a céljukhoz. Az utas közli utazási célját (rádión) a központi elektronikus számítógéppel. Az ilyen önműködő közlekedési rendszerrel az egyes kocsik közötti távolságot állandó értéken tudják tartani. világrészeket áthidaló konténerszállításról. a Nap-kutatás új felfedezéseiről, ismerteti a sebgyógyító műanyag- tapaszok használatát. a TU—154 óriásrepülőgépet, az ipari formatervezés néhány újdonságát és a jövő iskolájával kapcsolatos építészeti elgondolásokat. Szárnál több — részben színes — fotója közül különösen érdekes a 2,5 milliószoros nagyítású térionmikroszkóppal készült atomportré. Delta-lexikon, sok-sok hír. értesülés, tudománytörténeti érdekesség és humor egészíti ki a lap legújabb számát. radna-e idegen vacok ez a zug, ha nem lógna benne legalább két vadászfegyver? Van, hogyne volna hát fegyvere. S már érti is, miért kérdem. — Szalonkázni szeretnél? Akár indulhatunk is. Két éjszaka nem aludt. De most friss és megelevenedett. — Azt mondják, tegnap szép húzás volt. Négy napja vannak itt a szálláscsinálók. Gyere. Elköszönünk a társaságtól. — Hová? — Csak eav kis sétára... Űtközben — jó baráttól, kölcsönképpen — vizsla is akad. — Igazuk volt — morogja a barátom. Csitri gazdája mondott igazat. Vizet és sarat ígért erre az esti sétára — és a víz itt pocsog a hegyoldal sárga fűcsomói alatt, s sár a keskeny r-dei úton vár ránk. A félcipőnkre nézünk.., A Képcsarnok Aba-Novák termében Bényi László festőművész mutatkozott be válogatott, értékes anyagával. Nemrégiben — mint Aba- Novák Vilmos volt tanítványa — a szolnoki Képcsarnoknál meginduló sorozat ‘első kiállítását nyitotta meg, 5 emlékezett meg a terem névadójáról, a kiváló festőművészről. Most nem mint művészettörténészt láthattuk Szolnokon, hanem alkotó festőművészként mutatkozott be. Ha röviden akarnánk jellemezni kiállított műveit, akkor azt kellene írnunk: a hétköznapok szépségeinek megörökítését tartja feladatának, s festményei nem tükörképe, hanem transzformációja a valóságnak. Széles ecsetkezelése, intenzív színvilága a táj, a környezet ábrázolása mellett alkalmas emberábrázolásra is. Művészete a társadalmi valóságban gyökerezik. — Művészi ars poeticá-jában Bényi László így vall erről: „Piacok, vásárok. sátrak, búcsújárások a kedvelt témáim. Szeretem festeni a hatalmas síkságon szétszórt tanyákat éles napsütésben, változó felhőjárással száraz és párás őszökön és hirtelen — Majd csak megleszünk valahogy! — De majd visszafelé! — komorul el barátom. Egyelőre vígan ugráljuk és kerülgetjük a tócsákat. Szelíd, langyos, meleg szél csap oldalba. Tíz percnyi kapaszkodó után a harmadik tisztáson megállunk. Formás, komoly hely. „Férték ajánlották” — mondja barátom. Körülnézünk, tegnap négy sneff hullt itt le. Éppen egyszerre értünk ide a homállyal. Mindketten helyezkedünk — én kiválasztok egy vastag, alacsony ágat, földia hajtom, rádobom a kabátomat, magam is ráülök. A barátom valamivel távolabb helyezkedik el, fegyverébe becsúsztatja a töltényeket, a zár halkan kattan. Csitri ott lapul a földön. Körülnézek. Az erdő színeit is szeretem. Az éa egészen szürke. Itt lent a fiatal gyertyánfák még rőtbarna, tavalyi száraz levélruhában állnak. A tölgyek közöttük szürkék és csupaszok — de milyen keménn szürkeség ez. mint az ég ólomfödele! A fű világossárga a magasság télé döfő ágak feketék. * Milyen éles, tiszta kép! De tavaszokon: a munkák és az ünnepek napjait”. A hagymaültetők, Alföld, Tanya, Alkony, Virágcsendélet, stb. képeit szemlélve, valami tisztult, ünnepi érzést látunk képeiből áradni Mint amikor egy jó eső után a felsütő Nap frissebbé, ünnepibbé formálja a tájat. Ragyogóbbak a színek, élesebbek a vonalak, jobban kirajzolódik az ember is a tájban. De a képek szemlélése nem pillanatnyi örömet, élvezetet okoz, hanem igaz tartalmú művészi valóság sűrűsödik benne, mint az érett gyümölcsben, szőlőben a tüzes napfény sűrített melege. Bényi László művészete az alföldi művészeti hagyományokhoz kötődik rengeteg szállal, de mozgékony, eleven, összetett művészi egyéniségével a mai valóság, a mai mondanivaló korszerű művészi kifejezésére törekszik. Szenvedélyesen szereti a színeket, az intenzív vöröseket, az okkerek, a barnák, s a ragyogó fehérek mellett a mélykék változatait. S hogy művészetében ez nemcsak ösztönös, hanem tudatos vonás, idézett ars már az álomba mártott tájak forrósága és puhasága is lebben benne... A fűbe nézek, mindenütt lila pettyek a fűben: a kakas-mandikó lila virága. Előrehajolok, tépek egy lila mandikót — majd kérek a szállodában eav borítékot, két papírlap között a vérébe fagyasztom, elküldöm neki. Hívnám, hadd erezzem a leheletét. De amire elérné a hívás, már régen elfolyt ez a perc. a mostani perc. a csenddel, a vággyal, a szárnylebbenést leső. égrete- kintő várakozással. Megpillantjuk az első csillagot. Már hármat, ötöt is látunk. — Mo.st indulnak mondjuk egészen áhitatosan. Indulnak a szalonkák. Egymást keresik, elszállnak puha húzással a fák koronája. a tisztások mélysége fölött. Gyanútlanul szólnak is, pisszegve, hosszan, meg- makacsodva egyetlen betűt ismételnek: ,.cccc”, azután egy mélyebb „ó”-ba fordul a kiáltásuk. Villámgyors mozdulat — o barátom oldalt fordult, már emeli is fegyverét. Itt a puha, egyetlen, eltéveszthetet- len számvrebbenés — és a hano. a szalonka hangja! A puskacső hirtelen lángot vet, poetica-jában maga summázza: „Legnagyobb élményem a szín, ezért lettem festővé. Sohasem hagyott nyugodni az n tény, hogy a látható világ sokkal színdúsabb a festő számára, mint másoknak. Ha a költőnek az a feladata, hivatása, hogy c prózai világot hihetetlen gazdagságában derítse fel a köznapi képzelet számára, akkoi a festőnek azt hiszem ugyanannyi kötelessége megmutatni, hogy milyen színek éltetik a természeti valóságot”, Bényi László művészetében az alföldi művészethez kötődik. S ha figyelembe vesszük, hogy egy Budapest melletti községben született, bejárta több világrész számos országát, ahol sok-sok akvaréllt, guache-t festett, akkor értjük meg igazán, bogy az alföldi festészet nem a szülőhelyhez, lakóhelyhez kötődik, hanem művészi felfogás, művészi látásmód és munkamódszer kérdése. Pogány ö. Gábor művészettörténész az „öt magyar alföldi festő” katalógusának előszavában joggal állapítja meg Bényi László festészetéről: ., Legpontosabban az alföldi hangnemben nyilatkozik Nemcsak azért, mert a falusi piacok, az agrárius hétköznapok motívumainak megfestésekor éri el legjelentősebb alkotói sikereit, dt azért is — s valószínűleg ez sikereinek titka — az alföld) tárgykörben tudja legintenzívebben kifejezni magát Művészi eszközei ekkor érvényesülnek a legegyértelműbben. fejlett kolorizmusa a népi zsánerben gyullad fel a legkorlátlanabbul.” Bényi László kiállítása feljogosít bennünket arra, hogy a következő évek során nagyobb, gyűjteményes kiállításon mutassuk be művészetét Szolnokon. Abban a városban, ahol Bényi László a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Aba-Novák Vilmos tanítványaként elkötelezte magát egy életre az alföldi festőművészet mellett. Kaposvári Gyula múzeumigazgató tompa dörrenés, s mire a visszhang remegni kezdene, a fekete madár már le is huVt valamelyik fa koronájába. De Csitri. a kitűnő Csitri hiába keresi. — Levágta magát... Tehát becsapott a ravasz. Tn-ább várunk. Két szalonkapár nagy Ívben elkerüli a tisztást, csak szere'mes hangjukat halljuk. Várunk, s nem unjuk el. Ülök a sötétben, s nem kívánok sem magamnak, sem a barátomnak vadászszeren- csét de a szalonkáknak se megmenekülést.. Részvét nélkül nézek fel a magasba. Régóta tudom: semmilyen szerelemmel nem szabad gyanútlanul, szabadon, feltárton megmutatkozni. A szerelem olyan ritka villanás: csak irigységet és ovűlöltséget kelt. Ha gyanútlan: el kell pusztulnia a ráioaott fegyverektől. Hát húzódjanak be a szalonkáink is a legmélyebb. legsötétebb magányba. Búnanak el, ne jöHőnek soha elő. Már egészen besötétedetL indulnunk kell haza. Ma és- te okos szerelmesek ültek a keserűi erdőn. Megmenekültek. Még egyszer nagyot, mélyet lélegzek az erdő Azntt szénaillatából. A meg csontozott fémf Érdekes könyvek a nagyváradi könyvtárban Több régi könyv és nyomtatvány került a nagyváradi városi könyvtár birtokába. Ezek közül három ős- nyomtatvány (1500 előtti, vagyis könyvnyomtatás feltalálását követő néhány évtizedben kiadott mű) tarthat számot érdeklődésre. Az egyik címe: „Libri Cronicarum”, annak a nürn- beri H. Schedelnek 1493-ból származó munkája, akinek a könyvtárában Stefan cél Maré krónikájának német nyelvű kéziratát megtalálták. A krónika a világ népeinek történetét tárgyalja. Erdélyről és Hunyadi Jánosról is ír. A kötetet több száz művészi ábra díszíti s ezek között Európa minden jelentős városa megtalálható. A benne látható térkép Erdély városai közül csak Nagyváradot tünteti fel Wardem elnevezéssel. Érdekes ősnyomtatvány az 1479-ben, Velencében nyomtatott „Cronica que complectitúr fasciculos tempo- rum” című könyv is, amely történelmi események rövid, vázlatos felsorolása időrendi sorrendben. Tömegközlekedés — holnap Angol terv a hagyományos közlekedés szintje felett csőben továbbított kocsikról.
