Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

1968. szeptember 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kultúra és építőipar I A tények Az ÉVM Szolnok megyei Állami Építőipari Válla-at- nál hál'omezernégyszázan dolgoznak. Csak hatvan-het- ven százalékuk jár szolno­ki, vagy Szolnok környéki munkahelyre, a többiek a megyében dolgoznak, sőt még Budapesten is, összesen vagy százhúsz-száznegyven helyen. Akiket munkájuk je­lenleg a megyeszékhelyhez köt körülbelül nyolcvan szá­zalékban napontá faluról járnak be. Három állandó munkás- szállás van a megyében az építőipar dolgozói részére, kettő Szolnokon, egy Jászbe­rényben. Ezek közül csak a szolnoki Beloiannisz úti elé­gíti ki az igényeket. Ott rendszeres filmvetítés, könyv­tári kölcsönzés, televízió, te­remjátékok állnak a lakók rendelkezésére. A másik szolnoki és a jászberényi munkásszállás ellátottsága rosszabb, de még mindig to­ronymagasan áll a változó munkahelyek szállásainak színvonala fölött. Üjabban nyolcszáz személyes munkás- szálló építését tervezik Szol­nokra, mivel a munkaerő­utánpótlást csak messzebb­ről tudják biztosítani. A be­járó dolgozók naponta több órát utaznak, nem tudják kipihenni magukat, s ter­mészetesen szó sem lehet kulturális igényeik kielégí­téséről. Sőt a sok balesetnek is részben az utazás okozta fáradtság az oka. A Beloiannisz úti mun­kásszálló könyvtárában 1566 könyv van, ezeket elég sű­rűn cserélik, így a választé­kot biztosítja a körülbelül háromszáz lakó részére. A szakszervezet évente tízezer forintot ad az SZMT könyv­tárnak, amely ezért ellátja őket könyvvel. Az igénye­ket azonban nem mindig tudja figyelembe venni. — Több, könnyebb, szórakoz­tatóbb olvasmányra lenne szükség, amely leköti a rósz- szul olvasók figyelmét is. Megrendezték a „Társadal­munk időszerű kérdései” cí­mű sorozatot, amelyben ti­zennégy tanfolyam indult, egyenként nyolc-nyolc elő­adással. összesen négyszáz­tízen veitek részt rajta. A Beloiannisz úti munkásszál­lóban tartottak hat ismeret- terjesztő előadást is, ahol elsősorban a munkával, a bérezéssel, szakszervezettel kapcsolatos kérdésekről volt szó. 1967—68-ban a vállalat ti­zenhét dolgozója járt álta­lános. ötvennyolc pedig kö­zépiskolába. Ugyanabban az évben szakmai oktatásban kettőszáznegyvenen vettek részt. A szocialista brigádok kulturális vállalásában gyak­ran szerepel a szakmai to­vábbképzés, ámbár ez csak közvetve tekinthető kulturá­lis vállalásnak. Most készül a műszaki könyvtár, amely előreláthatólag tovább ser­kenti majd ezt a folyamatot. Az okok Az összességében nem túl kedvező helyzetnek van né­hány objektív oka, amely országosan jellemző az épí­tőiparra, s amelyen egy vál­lalat legfeljebb csak javíta­ni tud, de nem képes meg­szüntetni. Ilyen, a munka jellegéből adódó ok, hogy a változó munkahelyeken kislétszámú csoportok dolgoznak, ezért nehezebben jut el hozzájuk a könyv, a film, az ismeret- terjesztő előadás. A bejáró munkások a munkaidő le­telte után hazautaznak, s kulturális igényeiket inkább a lakóhelyükön lévő intéz­mények elégítik ki. Rákóczi- falván építő klub alakult, az ott élő kilencven-száz épí­tőmunkásnak. Igen nagy az elvándorlás, évente körülbelül ezerkét­száz ember hagyja ott a vál­lalatot, s ugyanannyi új munkás lép be. Sokan csak néhány hónapig maradnak és továbbállnak mielőtt egyáltalán beilleszkedhetné­nek a közösségbe.' A műveltségi szint is ala­csony, a fizikai munkások között sok a félanalfabéta, sőt még analfabéta is akad' főként a távolabb lakók közüL A következtetések Elsősorban a körülbelül 200 főnyi műszaki gárda szak­mai fejlődése látszik biz­tosítottnak. Ez örvendetes jelenség, viszont ha egyút­tal nem gondolnak a fizikai dolgozók továbbképzésére, ez növeli a szakadékot a mű­szakiak és a fizikai munká­sok között. Egy-egy helyen a munka jellegéből adódóan hullámzik a létszám, az épít­kezés fázisainak megfelelően. Ennek ellenére ahol egy­szerre többen dolgoznak, ott többet kellene törődni az is­meretterjesztéssel, elsősor­ban a fizikai dolgozók kö­rében. Szükségesnek látszik a felnőttoktatás elősegítése is, legalább az általános is­kola elvégzése érdekében, hi­szen az ügyintéző, admi­nisztrációs munkakörben dolgozók egyébként is egyre inkább kénytelenek elvégez­ni a középiskolát. Kisebb üzemekben is van főfoglalkozású népnevelő, vagy kulturos. Egy ilyen státusz létesítése nem len­ne a bürokrácia, az impro­duktív állomány gyarapí­tása, mert jó munka esetén felmérhetetlen haszonnal járna. Télen általában valame­lyest csökken a munkatem­pó, ezt az időszakot lehetne kihasználni a kulturális munkában, ahogy ezt a leg­több termelőszövetkezetben is teszik. Ilyenkor a faluról bejáró dolgozók a helyi kul­turális programokban ve­hetnek részt, akár úgy is. hogy a kultúrházak ezért valamilyen hozzájárulást kapnának, szerződés szerint. De addig is, amíg ebből meg­valósul valami, szükséges, hogy a megyei művelődési ház is közreműködjön a helyzet megjavításában. Ta­valyi körműsoruk'sikert ara­tott a munkásszállásokon, ezt a kezdeményezést kár volna folytatás nélkül hagy­ni. Ugyanakkor, mint mód­szertani központnak segítsé­get kellene nyújtania azok­nak a kultúrfelelősöknek. akik nem népművelő szak­emberek és napi munkájuk mellett látják el a rájuk bí­zott kulturális feladatokat. B. A. •• rr AZ EPULO Bontják a Kolozsvári úton a régi kis földszintes épületeket, hogy helyt adjanak az épülő modern, négyszintes épületeknek Teljes nyugdíj A vidék javító-szolgáltató hálózatának bővítését segíti elő az az utasítás, amelyet minisztertanácsi határozat alapján a SZOT Társada­lombiztosítási Főigazgatóság adott ki [200—5/1968. (Tb. K.) Tb. Főig. számú utasí­tás]. Az utasítás szerint azok a nyugdíjas (járadékos) szak­munkások, akik Budapest területén kívül folytatnak javító-szolgáltató tevékeny­séget, korlátozás nélküli tel­jes nyugdíjat kapnak. A mentesség kizárólag azokra vonatkozik, akik működési engedély (tehát nem iparigazolvány) alapján dolgoznak. A korlátozások alól az is mentesül, aki az április 6-án megjelent mi­nisztertanácsi határozat előtt kapott működési enge­délyt. A nyugdíjas kérelmé­re — a kérelem benyújtá­sát megelőző hónap első napjától — szintén korláto­zás nélkül kell folyósítani azt a nyugellátást, amelyet 1968 áprilisát követően szü­neteltettek — működési en­gedély alapján és Budapest területén kívül folytatott —, javító-szolgáltató kisipari tevékenység miatt. Megszűnik az eddigi enge­délyezési eljárás: nem kell kü­lön kérvény, hogy a nyug­díjat korlátozás nélkül fo­lyósítsák. A nyugdíjas az el­sőfokú iparhatóságnál be­nyújtja a működési engedély iránti kérelmet, s ha az en­gedélyt megkapta, akkor er­ről a KIOSZ járási (városi) helyi csoportjától igazolást kell kérnie. Ezt azután be kell küldeni a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatósághoz, és an­nak alapján fogják tovább­ra is folyósítani a nyugdíjat. Az utasítás 30 olyan — képesítéshez kötött — ipart sorol fel, amelyeket műkö­dési engedély alapján lehet gyakorolni. (Például: cserép- kályha-készítő, fodrász, kár­pitos, órás, vegytisztító, víz­vezetékszerelő stb.) Ha a nyugdíjas ipariga­zolvány alapján, vagy olyan szakmában akar kisipari te­vékenységet folytatni, amely a felsorolásban nincs feltün­tetve, akkor változatlanul kérnie kell a SZOT Társa­dalombiztosítási Főigazgató­ságától a nyugdíj folyósítá­sát az ipar gyakorlása mel­lett. Gyors és gépírót keresünk azonnali be­lépésre. — Érdeklődni: Vöröscsillag Ruházati Ktsz. Szolnok, Ver­seghy út 3. Telefon: 33—61, Rolkó. Magyar és NDK-beli növénynemesítők összefogása Magyar és NDK-beli nö­vénynemesítők tudományos együttműködési szerződést kötöttek új burgonyafajták kinemesítésére, valamint a burgonyarák és a vírusok el­leni közös munkára. — Az együttműködés igen hasz­nosnak ígérkezik, mivel a két ország kutatási eredmé­nye; kiegészítik egymást. A magyar növénynemesítők nemzetközi viszonylatban is kimagasló eredményeket ér­tek el a víruskutatásban, a német szakemberek pedig főleg a burgonyarák elleni védekezésben dolgoztak ki új módszereket. A közös ta­pasztalatokat összegezve, olyan fajtákat állítanak majd elő, amelyek a vírusoknak és ráknak egyaránt ellenáll­nak. Az együttműködés első lépéseként kicserélték fajta­jelöltjeiket és külön-külön vizsgáztatják a két ország sajátos természeti adottsá­gai között Kisiparosok vagy vállalkozók? Először Karcagon, a Rákó­czi úton láttam ilyen cég­táblát. Ha szokatlant, nem mindennapit lát az ember, feléled benne a kíváncsiság. Mert láttam én vályogvető­ket azelőtt is, de ők kivétel nélkül cigányok voltak, min­denféle iparengedély nélkül. Hogyan dolgozik egy kis­iparos? Erre voltam kíván­csi. Vannak-e segédei, alkal­mazottai? A vályogvetés na­gyon nehéz fizikai munka. Különösén Karcagon, ahol a nagyméretű, úgynevezett 16 collos formát készítik. Egy ilyen vályog 42 centiméter hosszú és 18 centiméter ma­gas; nyers állapotban 22—24 kilogramm a súlya. A kisiparos felesége foga­nt 1.65 forintért szokta Tóth úr. — Hányat tud egy ember kivetni? — Ha reggeltől estig dol­gozik, háromszázat. — Nehéz munka. S ha va­laki megbetegedik? Magát bejelentette-e SZTK-ra Tóth István? — Nem. Egy fillér táp­pénzt sem kaptam, pedig a törek megszúrta az ujjamat és elgennyedt. Hónapokig kínlódtam vele. Farkas Sándorné: — Az uram egész nyáron Tóth Já­nosnál dolgozott. Hajtotta magát, hogy eltartsa a csa­ládot. Hajnaltól késő estig dolgozott. Öt sem jelentette be SZTK-ra. dott. A férj kint volt a „te­rületen”. Nagyon ízlésesen, modern bútorokkal és a leg­újabb tv készülékkel beren­dezett kétszobás, összkom­fortos lakás. — Csak azt szeretném megkérdezni, van-e készen vályog? — Mennyire lenne szük­ség? — Négy-ötezer darabra. — Természetesen van. — Sürgősen kell? — Nem, ráér, csak be aka­rom biztosítani magamat. — A férje egyedül dolgo­zik? — Igen. Karcagon négy vályogvető kisiparos működik: Tóth Já­nos, Tóth István, Pálfi Sán­dor és a cigánytelepről egye­dül Kisnádai Rudolf. — A nyersanyag lelő­helyek — közvetlenül a ci­gánytelep, a víztároló mel­lett terülnek el. Itt folyik a kisipari tevékenység. Ho­gyan? A telep lakói elmond­ták. Koszta Ilona: — A két Tóth úr, az István és a Já­nos. meg a Pálfi úr hajnal­ban kijönnek kerékpárral és munkásokat toboroznak a telepről. Nem tesznek ők egy kapavágást sem. — Maga is dolgozott a kis­iparosoknak? — Nagyon sokat. Egész nyáron jóformán ebből él­tünk. — Mennyit kapnak egy vá­lyogért? — Aki az agyagot ássa 10, aki talicskázza 20, aki ke­veri 15 és aki kiveti 20 fil­lért kap vályogonként. Elad­— S ha netán ellenőrzést kap a kisiparos? — A munkakönyvét min­denkinek elkérik, azután zsebre teszik. Ha jönnek az ellenőrök azt mondják, hogy éppen most akartak menni bejelenteni az embereket. Ha nem jön ellenőrzés és álta­lában nem jön, akkor mun­ka után visszaadják a köny­veket. Mihácsi Lajos: — Volt úgy hogy jöttek az ellen­őrök, Tóth István észrevette és azt mondta: „Szaladjon ki merre lát, s ha elmentek, gyertek vissza.” — Rendesen fizetnek a kisiparosok? — Tóth István még min­dig tartozik 40 forintommal. Ha nem adja meg, beledo­bálom a vályogját a vízbe. — Egy-egy kisiparos, pél­dául Tóth István njiennyi vályogot értékesíthet egy évben ? — Neki megy a legjobban, ö 60—70 ezer darabot is elad. — Egy ember, ha min­dent maga csinál, mennyit tud kivetni? — Egy hét alatt legfeljebb ötszázat. Az 1/1964.. (VIII. 28.) Kip M. számú rendelettel módo­sított 2/1958. (V. 1.) Kip. M. rendelet 3. pontja kimondja, hogy a szabad, (képesítéshez nem kötött) iparokat is csak engedéllyel lehet űzni. — Egyforma jogaik és kö­telességeik vannak a szabad iparral és a képesítéshez kö­tött iparral rendelkezőknek? — Igen — válaszolta Kész­let János, a városi tanács iparügyi előadója. — Ezek szerint? — Tarthatnak alkalmazot­takat, de havonként 500 fo­rintot kell fizetniük egy al­kalmazott után. Ezen felül fizetik a bevallás utáni jöve­delmi adót. — Dr. Németh László, a tanács pénzügyi osztályának vezetője elmondotta, hogy egy alkalmazott után, idő­szakonként csak Tóth István fizet adót. A többi három nem. Tóth István 24 ezer fo­rint éves tiszta jövedelmet vallott be. A többi ennél jór val kevesebbet, — Elhiszik, hogy ez igaz? — Nem, de szinte lehetet­len megyőzödni a valóságról. Ha a cigánytelep közelébe érünk, észreveszik és az al­kalmi munkások elszelelnek. Tóth István háza a Dózsa György úton van. Hatalmas új ház, tavaly építette. Vá­lyogból. Magas, vállas, sötét­bőrű, fekete hajú, negyve­nen felüli férfi. — Mióta foglalkozik vá­lyogvetéssel? — Ó kérem, már húsz éve. — De így, kisparosként... — Három éve. — Hány alkalmazottja van? — Egy. Ha utána számolunk, — könnyen rájövünk, hogy az egy alkalmazottal dolgozó vá­lyogvető kisiparos nem val- lana be 24 ezer forint tiszta jövedelmet, különösen az alkalmazott nélküli 18 ezer forintot. Egy ember, ha meg­feszített erővel, napi 16 órát dolgozik a szezonban (álta­lában öt hónap) 12 ezer vá­lyogot tud elkészíteni. Ám azok mondták, akik­nek a kisiparosok ellenőrzé­se a feladatuk, hogy az az ipar szinte ellenőrizhetetlen. Éppen ezért kijelentbetiük, hogy nem kisiparosokkal. — hanem vállalkozókkal ál­lunk szemben Karcagon. Bognár János Közlemény Szolnok megye Tanácsa legközelebbi ülését szep­tember 23-án, hétfőn dél­előtt 9 órai kezdettel tartia a megyei tanács nagytermé­ben. A megyei tanács ezen ülésén megtárgvalia a taná­csok ifjúságpolitikai felada­tairól szóló jelentést, meg­hallgatja a megvei tanács művelődésügyi állandó bi­zottságának beszámolóiát saját tevékenységéről: meg­hallgatja a merve közbiz­tonsági helyzetéről szóló tá­jékoztatást. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága az érdeklő­dőket ezúton hívja meg a megyei tanács ülésére. Szolnok megye Tanács« Végrehajtó Biza. °sága

Next

/
Thumbnails
Contents