Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-21 / 222. szám

1W8. szeptember 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ofven éwel ezelőtt Miről írták a Szolnok megyei újságok? A balkáni front végképp összeomlóit. A Monarchia politikusai kétségbeesetten igyekeznek béketárgyaláso­kat kezdeményezni — de furcsa módon: nem a vesz­tes fél pozícióiából. A Me­zőtúr és Vidéke vezércikKe fellebbenti a fátylat arról a furcsa, kétlaki „békejavas- latról”. amelyet a Monarchia tett: „Békeoffenziva” — A béke gondolata egyre job­ban terjed. Olaszországban, Angliában, Franciaország­ban, sőt már az Egyesült Államokban is egyre inkább szorga'mazzák a békekötést. Különösen nagy jelentősé­get kell tulajdonítanunk an­nak a békeakdónak, ame­lyet a mi monarchiánk kül­ügyminisztere. báró Barién indított meg. Ez az akció az­zal múlja felül jelentőségé­ben az összes eddigi béke- mozgalmakat, hogy már konkrét javaslatot is terjeszt a hadviselő felek elé. azt t. i., hogy azonnal üljenek a zöld asztal mellé... (Azon­ban) ez még nem jelentené a háború abbahagyását, a had­műveleteket a tárgyalások alatt is fOly tathatnák...” Ha a háború nem is feje­ződött be — és Burián tak­tikája neim is nagyon hoz­hatja meg a végét, — lejárt az. osztrák gyerekek — nagy tehertételt jelentő — ma­gyarországi nyaral tatásának ideje. „Az osztrák gyerme­kek hazatérése idejének f. hó 13-án kellett volna meg­kezdődnie. Akkor járt le a kitűzött 6 heti nyaralási idő. — Érdeklődtünk, hogy mi­ért nem lettek eddig elszál­lítva a gyermekek, melyeket már több helyen zúgolódás­sal tartanak... Sürgős in­tézkedés szükséges,... mert mint azt ma a községházán tapasztaltuk, csoportosan je­lennek meg az osztrák gyer­mekeket tartó asszonyok, hogy tovább nem hajlandók tartani azokat, és őket éle­lemmel ellátni.” (Törökszent­miklósi Újság.) A Karczagi Napló még azt is megírja, hogy a nyaraltatok csak a gyerekek után járó lisztet kapták meg, azt is csökkent mennyiségben, a megígért dohányt, zsírt, petróleumot, pénzt stb, nem utalták ki számukra, a magyar gyére­itek viszontüdültetése a tengerparton pedig kudarcba fulladt. Az „illetékesek” ter­mészetesen ilyen „kis ügyekkel” ném sokat törőd­nek. Fontosabb nekik, hogy a vesztes háborúból is a le­hető legtöbb hasznot húzzák, energiájukat pedig a kon­con való marakodásra tarto­gatják. Jellemző, hogv Jászapátiban H. Gábor az­zal a keresettel fordult a bírósághoz, hogy bérbe adott földjének haszonbérletét a háborús áremelkedés miatt bírói úton emeljék, fel. Kere­setének a bíróság helyt adott, amelyet a Haladas úgy kommentált, mint szük­séges precedenst, amellyel a törvényszék „megfelelően ré­szesítette a rengeteg haszon­ból a földtulajdonost is, nem engedve, hoav ennek csak a haszonbérlők élvez­zék ki a bevételeit.” a há­borús nyereségek felosztásá­ért természetesen nemcsak a földbirtokosok, a tőkése* között is folyik a harc. Ér­dekesen világít rá a Karcza­gi Napló vezércikke: „A nagy tőke. — Alig bocsátot­ta ki a kormány a tőkeeme­léseket korlátozó rendeletet, máris megmozdult a nagy­tőke egyik hatalmassága s indítványára az OMKE fel­iratot intézett a kormány­hoz a rendelet visszavonásá­ra. hatá'yon kívül helyezése iránt.” Indok: a rendelet ..megakadályozza azt. hogy keletkezzenek nálunk azok a nagy tőkék, melyeknek hiányát eddig minden na­gyobb szabású vállalkozás­nál éreznünk kellett... Eddig a javaslatnak tökéletesen igazsága van. Igaza van ab­ban is, hogy minden nagy vállalatunkban idegen tő­kék támogatását vettük igénybe...” Ez azonban nem lehet oka. hogy az állam öl­hetett kezekkel nézze egyes mammut vámcsoportok to­vábbi óriási fejlődését, mert ezek az érdekcsoportok azok, amelyek csak a ma­guk érdekeit nézik, ,.melyek­nek egyetlen célja a minél nagyobb osztaléld’. de sem­mi látszatja annak, hogy ér­dekelnék őket .,Nemzeti szempontok, magyar sovi­niszta érdekek is... A pénz­nél nincs nagyobb hatalom, — ezt mi is tudjuk — nem­csak Krausz Simon, s köny- nyen úgy járhatunk, hogy a külföldről beözönlő pénznek Scylláját kerülendő, a bel­földi önös érdekek szolgála­tára eoyhegyűjlctt lavina- milliárdok Charybdisébe esünk bele.” És amíg az egész világ a háború viharos óceánján Scylla és Charybdis szirtjei között hajózik. vannak, akik egy pohárnyi, vagy in­kább egy kiskanálnyi vízben korbácsolnak hullámokat: .,Beküldetett. Engedje meg a Tekintetes Szerkesztőség, hogy ezúton kérdezzem meg a polgármester úrtól, miért nem hajtatott végre a mai napig sem a városi közgyű­lésnek f. év tavaszán hozott határozata, hogy a torony­óra negyedórák ütésére is be- rendeztessék és hogy a to­ronyőr régi szokás szerint minden negyedórában tül­köljön? Polgármester űr szíves felvilágosítását várva és kérve vagyok tisztelettel: Mezőtúr, 1918. szept. 20. Adófizető polgár.” (Mezőtúr és Vidéke.) Kicsi a szánk ? — Sok a fogunk? Az emberek 90 százalé­kának legalább két foggal több van a szájában, mint amennyire szüksége van és alig 10 százaléknak van ele­gendő hely a szájában nor­mális 32 fogból álló fogazat számára. Ez a véleménye a fogszabályozás egyik közis­mert angol szakértőjének. Ez az aránytalanság örö­költ adottságokra vezethető vissza, mert a gyermekek gyakran az egyik szülőtől öröklik a keskeny csontal­katot, a másiktól pedig a túl széles fogakat. Ennek következménye az egyes fo­gak rossz, egyenetlen növé­se. és csúnya elhelyezkedé­se; miután a fogak egymást ■PttRiják és eltolják, a »zsú­folt” fogsor ugyanakkor aka­dályozza a nyál természet­adta feladatának ellátását, vagyis azt. hogy a fogakat az ételmaradékoktól meg­tisztítsa. Éppen ezért a ren­dezetlen fogak esetén gya­kori a fogak és a fogíny fertőződése. A szájüreg tényleges túl­telítettsége csak a bölcses­ségfogak kinövésekor jelent­kezik, amelyeknek eltávolí­tásával többnyire visszaállít­ható a normális helyzet. Rendszerint elegendő két fog kihúzása, egyes esetek­ben azonban négyet kell el­távolítani. A fogak csúnya növését is megakadályozhat­juk. ha időben, lehetőleg gyermekkorban, fogszabályo­zót alkalmazunk. Á kert sokszínű nyíló vi­rágai vázákba rakva — csak egyszerűen csokorba szedve, vagy tudatosan elrendezve — hangulatos, kedves díszí­tő elemei a lakásnak. Nem­csak a virágok, hanem a vázák is sokféle elrende­zési lehetőséget adnak a virágkedvelőknek a lakásuk díszítéséhez. A vázák, ame­lyek, ha éppen nincs virág­szezon, hangulatilag a lakás harmóniájába beillő for­máikkal, színeikkel önma­gukban is szép díszei lehet­nek a lakásnak, sőt hiá­nyoznának belőle. ízlés dolga, hogy ,ki mi­lyen vázát, modern vonalú kerámiát, vagy üveget, vagy egyszerű, úgynevezett nép- művészeti cserép vázát vá- sárol-e a lakásába. Azt azonban megjegyezhetjük, hogy a modern lakásberen­dezés nem száműzi, sőt he­lyet ad az ízléses, zöldmá­zas mezőtúri, vagy a vá­sárhelyi, a nádudvari, a magyarszombatfai népművé­szeti hagyományokon készült, már iparilag előállított cse­rép. majolika vázáknak, tá­laknak és egyéb használati tárgyaknak is a lakásban. Képeinken ilyen szép, má­zas csérépvázában kis fém- tűkre tűzdelt virágkompo­zíciót mutatunk be. A virág­kompozíció mellett azonban hadd mutassunk be egy ér­dekes vonalú fagyökérből képzett padlóváza díszt, amelyet, mint különlegeset és „modernet” sokan ked­velnek. (Rózsa László felvételei) A felevíz íó és az idegrendszer A különböző információk ára­data a nap folyamán impulzu­sok formájában érkezik az em­beri agyba. Természetes, hogy estére a kimerült idegsejtek már gyengébben fogják fel az im­pulzusokat a válaszreakciók pe­dig kevésbé pontosak. Pedig még ezután következik a rádión és a televízión sugárzott infor­mációk valóságos lavinája. Ter­mészetesen mindez nem marad következmények nélkül. Beáll a magsabbrendű idegtevékenység túlfeszültsége. Ezután pedig ki­fejlődik a neurózis, amelyet már századunk betegségének” neveznek. Sok páciens, akit a televízió tett ,,beteggé”, az állítja, hogy esténként szinte automatikusan, gyakran akarata ellenére, a ki­alakult szokás erejénél fogva nézi a képernyőt. Akármilyen a műsor, elejétől a végéig meg­nézi, pedig sok esetben nem is figyel a dolog lényegére, s tu­lajdonképpen nem is érdekli őt. ami a képernyőn történik. En­nek következménye a fáradtság, a fejfájás- a rossá alvás; reggel pedig álmosan, leverten, idege­sen ébred. A televízió és rádióműsorok erős emocionális hatást gyako­rolnak az agykéregre. — Közis­mert, hogy egy-eey izgalmas labdarúgó mérkőzés után az ember többnyire igyekszik oly­módon megnyugodni, hogy meg­beszéli a látottakat. Ilyen eset­ben az idegrendszer védekező reakciója lép működésbe és en­nek hatására az ember kikap­csolja a tv-készüléket. De saj­nos. ez nem mindig történik így. Külföldi szakemberek széles­körű vizsgálatokat végeztek és megállapították, hogy — külö­nösen szombaton és vasárnao — a legoptimálisabbak az átlago­san 30 perces műsorszámok. — Angliában a nézők nagy részé­nek kérésére az esti tv-műsor ma már egy órával korábban. 21 óra 30 perckor ér véget. Hol van hát a kiút? Ne hall­gassunk rádiót? Ne nézzünk te­levíziót, Dobjuk ki a magneto­font? Természetesen erről szó sincs. De mindent ésszerűen kell csi­nálni. Mértéket kell tartani, hogy a rádió és a televízió rie merítse ki az embert, hanem szórakoztassa. hogy mindenki csak azokat a műsorokat nézze és hallgassa, amelyek valóban érdeklik, és amelyek valamilyen értelemben hasznosak számra — bővítik látókörét, gyarapítják ismereteit, vagy esztétikai élve­zetet okoznak. (Fordítás a ' Szmená-ból). Vá­zák, virá­gok Hatszáz éves a kisüsti Vajon tudják-e a pálinka­főző üstök körül szorgosko- dók, hogy a mai kisüst réz­ből való ősét egy olasz or­vos, bizonyos Thaddeus Flo- rentinus alakította ki a XIV. század elején. Ezzel indult virágzásnak Velencé­ben a pálinkafőzés és lett nagy hasznot hajtó tevé­kenység. Míg korábban csak borból készítettek párlato­kat, addig a XIV. század kö­zepétől már különféle gyü­mölcsök édes levéből is főz­tek gyengébb-erősebb szesz­tartalmú italokat. Hazánkban a XV. század első feléből van adatunk a pálinka („spiritus vini”) fő­zéséről, állítólag Becsből került hozzánk. A XVII. század derekán már több városunk kapott jogot pá­linka főzésére, és ekkor vált általánossá maga az elneve­zés is, amely szláv eredetű. ALKOHO­LIZMUS WASHINGTON (MTI) Szeptember 15—20 között Washingtonban tartották meg az alkoholizmus kérdé­seivel foglalkozó 28. nem­zetközi kongresszust. A kongresszuson Rostás Ist­vánnak. a Magyar Vöröske­reszt főtitkárának, az Alko­holizmus Elleni Országos Bi­zottság titkárának vezetésé­vel magyar küldöttség is részt vett. Rostás István a kongres­szuson a Magyar Vöröske­resztnek az alkoholizmus el­terjedése elleni küzdelem­ben betöltött szerepéről, Ta- riska István egyetemi tanár, az Országos Ideg és Elme­gyógyintézet agyszövettani laboratóriumának főorvosa az alkoholisták központi idegrendszerének neuropa- thológiai vizsgálatáról. Mé'- neki János, az Egészségügyi Felvilágosítási Központ igaz­gatója a Vöröskereszt orszá­gos vezetőségének tagja, az e<z<%zsésiigvi fel világosi* ás jelentőségéről tartott elő­adást. Dr. Rostás István a ta­nácskozásról elmondotta az MTI munkatársának, hogy az alkohol és az alkoholiz­mus kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szervezet a jövő­ben kiterjeszti tevékenységét a különböző hallucinogén gyógyszerek és a kábítósze­rek élvezete elleni küzde­lemre is. A nagymúltú szer­vezet — első kongresszusát még 1885-ben tartotta — számos ország tudósait, tár­sadalmi szervezeteit foglalja magában. Magyarország ta­pasztalatai iránt élénk ér­deklődés mutatkozott meg. Az érdeklődés és a magyar eredmények megbecsülésé­nek jele, hogy számos neves szakértő vesz. részt a jövő év júniusában Budapesten meg­rendezendő nemzetközi sze­mináriumon is. A mágyar küldöttek Wa­shingtonban látogatást tet­tek, és baráti eszmecserét folytattak az amerikai Vö­röskereszt Országos Köz­pontjában. Hasonló megbe­szélést folytattak útban az Egyesült Államok felé Lon­donban is. Mindkét ország­ból a jövő évben küldöttség keresi fel a Magyar Vörös- keresztet. Életrajzírók iskolája Irta: Mirko Trisler Nekem ne beszél- I jenek a könyv vál­ságáról! Én inkább azt mondanám, hogy íróválsáci van. Belát­ható időn belül anv- nyi kommerciális ki­adást terveztünk, hogy nem lesz író, aki megírja. Persze nem gondo­lok az úgynevezett igényes írókra. Azok továbbra is a válság áldozatai maradnak. Érthető is. Tízezer író közül, aki mind Hemingway szeretne lenni, legfeljebb egy­nek van kilátása, hány az is lesz. Iparostoliban azon­ban szűkölködünk. A minap is röpla­pokat osztogattak az utcán. Üj könyvsoro­zatot ígértek. Soha nem látott és soha nem hallottat: tánc- dalénekesek életre­gény-sorozatát. Nyilvánvalóan új­ra nehéz helyzetbe kerültünk. Hiszen van elegendő tánc- dalénekesünk, de kér­dés, szerziink-e elég írót, hogy mind- eayiknek jó, olvas­mányos, feszült és érdekes életrajzot Írathassunk. Eddig meglehetősen guengén álltunk élet­rajziró káderekkel, s ennek megvannak az objektiv okai. A közelmúltig csak halott nagyságok élet­rajzait írták és nyomtatták ki. Gyen­ge kereseti forrás életrajzírók számá­ra: előbb meg kell várniuk, míg valaki­ből nagyság lesz. S ha már egyszer nagy, m.ég azt is ki kell várniuk, míg meghal. A naggyá válásra és az elhalálozásra való egyhangú vára­kozást. szerencsére, megszüntették a lab­darúgó nagyságok életrajzai. A focistáknál iga­zán nem lehet várni, míg meghalnak, mert erre általában csak akkor kerül sor. ami­kor nanvsáon.kat már rém’n elfelejtették. Ebben a szektor­ban tehát sietniük kell az életrajzírók­nál Az életrajz-foga­lom tehát a labdarú­gók életrajzaira, sza­kosította magát. Ehhez elsősorban mén kell tanulni a labdarúgás szabálya­it. (Mivel a többség szerint a bírók sem tudják. az életrajz­íróknak sem nagyon fontos.) Kiderült azonban, hogy a könnyűzene lassan elhódítja a népszerűséget a lab­darúgástól A közönség csak úgy habzsolja a fesz­tivál-pletykákat. tár­saságok és klubok alakulnak és dedikált főnig épeket cserebe­rélnek. A lapokban már kezdenek megjelenni az énekesek első folytatásos életraj­zai. De már elérkezett az idő, hogy a hír­neves táncdaléneke- sek életrajzai önálló könyvsorozatban is napvilágot lássanak. Joggal várhatjuk, hogy ez a zsúrok és bulik kötelező olvas­mányává válik. Most már csak az a kérdés lesz-e ele­gendő életrajzíró ká­der? Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a táncdaléneke- sek többsége fiatal és még nagyon rövid az életrajzuk. Ezek sze­rint sokkal könvyobb megírni Lep Nyiko- lájevics To’sztoj élet­rajzát. aki 80 évig élt, mint egy fiatal táncdalénekcsnójét, aki mindössze három évadban szerepelt. Tolsztoj életrajz­írója különben is kész, kerek egységet kap, de a táncdal- énekes életrajzírójá­nak állandóan új adatokkal kell ki­egészítenie művét. Egyszóval, a táncdal- énekesek életrajzai befejezetlenek, * az életrajzírónak min­dig idejében kell rea­gálnia a legújabb vál­tozásokra. A táncdal éneke snő példáid kilép eddigi együtteséből és belép egy újba. Ez természetesen új életrajzot iaényel. Ha férihezmegy és' gye­rekeket szül. már nem érvényes az élet­rajz. amelyben meg­írták. hogy még nem találta meg az igazit és szive még szabad. Már most annyi a követelmény, hogy a szerzők nem igényel­hetik az előzetes kü­lön kiképzést élef- raizírói funkciók be­töltésére. Elég. ha gyorstalpaló tanfo­lyamokat végeznek. (A Vjasnik-ból) Ford: Tclcr Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents