Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-21 / 222. szám

1968. szeptember 21, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 \ A pártvezetőségek újjáválasztása előtt Számvetés az ötösben (//, értékes műalkotások a Damjanich Múzeum gyűjteményében A jászberényi Hűtőgépgyár üzemi pártbizottságához ki­lenc alapszervezet tartozik. Nyolc ott dolgozik helyben, egy pedig a budapesti rész­legben. Közülük — ha egy­általán lehet így mérlegelni — legjelentősebb szerepe az ötös alapszervezetnek van. Egyrészt azért, mert a te­rületi elvet követő szervezés folytán főleg az irodaházi dolgozókat — ideértve a ve­zérigazgatótól, főmérnöktől kezdve az osztályvezetők jó részét — fogja össze. „A nagyság átka" Az imént említettekből sok gond adódik. A többi alapszervezet munkája sok­kal inkább körülhatárolt, többnyire egy-egy üzemrész, vagy a szorosan hozzákap­csolódó részlegek életével összefüggő. Az ötöshöz vi­szont a bölcsödétől, az óvo­dától kezdve tíz-tizenkét osztály, illetve főosztály tar­tozik a vállalat szűkebb ér­telemben vett vezérkara mel­lett. Ezt figyelembe véve sok­kal inkább kell azon medi­tálni, hogy mit tűzzenek a taggyűlések napirendjére. Az üzemi pártbizottság segítsé­ge mellett Dudás János alapszervezeti párttitkár és a vezetőség többi tagjának érdeme, hogy az alapszer­vezet jellegéhez igazodva többnyire az egész vállalat életére kiható tennivalók megvitatását kérték a tag­gyűlések résztvevőitől. Így például [meditáltak a kü­lönböző gyártmányok ren­tábilissá tételéről, a vállalat műszaki fejlesztéséről, mér­legelték, mit, meddig érde­mes gyártani, és így tovább. Az ilyen napirendek meg­vitatása feltétlenül jó célt szolgált, haszna vitathatat­lan. Közérthetőségük, az alapszervezet egész érdek­lődésének felkeltése aáonban vitathatód Az adminisztratív beosztású párttagok többsé­ge nem értette, hogy miről van szó. amikor a műszakiak elkezdtek vitatkozni egy­mással. Volt, aki kérte az üzemi pártbizottságot: tegyék át másik alapszervezetbe, mert az ötösben néha úgy érzi, mintha kínaiul beszél­nének. Nos, ez a helyzet pillanat­nyilag is fennáll. Feltehető a kérdés: mit lehetne tenni? Egyből kettőt? pedig az a jó, ha meghall­gatják a közgazdászokat is. Erre viszont nemcsak tag­gyűlésen kerülhet sor, hi­szen egy-egy nagyobb hord­erejű döntést sok egyéb fó­rumon kifejtett vita is meg­előz. Mérnökök - munkásőrök Az ötös alapszervezet ve­zetősége több jó módszert al­kalmazott az utóbbi hóna­pok során. Így például szak­mai kérdések megvitatása­kor több ízben szakembere­kéit kértek fel taggyűlési előadónak. Érdekesebbé, s hasznosabbá is váltak ezál­tal a taggyűlések, hiszen az előadó részletekre utaló kérdésekre is tudott vála­szolni. Anatolij Szaharov szovjet történész vezeti azt a nagy régészeti expedíciót amely­ben búvárok is részt- vesznek. Az expedíciónak az a feladata, hogy vagy meg­erősítse, vagy megcáfolja a Kityezs városáról szóló régi orosz legendát. A városról egyébként egy krónika is említést tesz. a legenda sze­rint a város a föld alá süllyedt, és fölötte keletke­zett a Szvetlojar tó. Ez a tó az orosz föderációban, a volgavidéki Gorkij területi Szemenov közelében terül el. A hagyomány szerint a ka­tasztrófa a XIII. században történt. abban az időben, amikor Batu kán hordái az orosz hercegségek ellen tá­madtak. A tó fenékére süllyedt vá­ros legendája sok orosz mű­vészt megihletett. Rimszkij- Korszakov és Vaszilenko ze­neműveket írtak e témáról. A geológusok és régészek feltételezték, hogy a legen­Jó módszernek bizonyult az is, hogy a párttagság elő- iskoláj síként munkásőri szol­gálattal bíztak meg embe­reket. — főleg mérnököket és technikusokat. Az ötös alapszervezet tizenhat új párttagja közül tizenöt a munkásőrök közül került ki az utóbbi évben. Egy pedig a KISZ-ből. Ez utóbbi elgondolkoztató, hiszen a KISZ üzemi nevelő munkáját nem túlságosan dicséri. Ezért helyes az ötös alapszervezet kommunistái­nak állásfoglalása; a veze­tőség újjáválasztása után a gazdasági-politikai kérdések­kel való még aktívabb fog­lalkozás mellett nagyobb figyelmet fordítani a társa­dalmi és tömegszervezetek­re, — főleg a KISZ-re. S. B. dának van valami alapja. A tudomány ismeri azt a jelenséget, hogy a szárazföld egy~egy része beomlik, és a beomlás helyén tavak kelet­keznek. 1956-ban sportbúvá­rok egy csoportja megkísé­relte a Szvetlojar tó mélyé­nek felkutatását. Már ötmé­teres merülésnél is érdekes leletekre bukkantak a me­redek partok mentén. Az új expedíció, amely nagy mély­ségben folytatja majd a kutatást, számos kérdésre adhat választ. — Ha megtaláljuk a tó fenekén Kityezs városát, azt a várost, amelyet maga a természet konzervált 700 éven át, és amely megőrizte minden akkori jellegzetessé­gét, még elképzelni is ne­héz, milyen nagy jelentősége lesz ennek tudományos szempontból — mondta a sajtó képviselőinek Anatolij Szaharov. aki a moszkvai Lomonoszov Egyetem törté­nelmi karán dolgozik. (Tudósítónktól.) Nemrégiben már jeleztük, hogy az 1968. évi III. Álla­mi Vásárlás kiállítás anya­gából múzeumunk munka­társai több értékes műalko­tást választottak ki gyűjte­ményünk gyarapításának céljából. Ezen a nagy lélegzetű, a Műcsarnokban rendezett ki­állításon szerepeltek mind­azok a műalkotások, ame­lyeket 1967-ben az állam kétmillió forintért a művé­szektől megvásárolt és a Művészeti Alapon keresztül állami közgyűjtemények gya- ranítására kíván fordítani. Mint minden esztendőben, legelőször a legnagyobb XIX—XX. századi magyar közgyűjtemény, a Magyar Nemzeti Galéria választott a művek közül, azután pedig — többek között — a vi­déki múzeumok. A szolnoki Damjanich Já­nos Múzeum a kiválogatott festmények közül 28 művet kapott meg. amelyet már be is szállítottunk a múzeum művészettörténeti raktárába. A 232 ezer forint értékű gyarapodás különösen azért nagy jelentőségű, mert gaz­dag anyagunkkal rövidesen nemcsak az alföldi fetésze- tet tudjuk bemutatni közön­ségünknek, de a mai ma­gyar piktura jelentősebb kép­viselőit. művészeti irányza­tainak főbb vonalát is jelez­hetjük egy-egy festménnyel. Az újonnan kapott művek között szerepel Doma- novszky Endrétől egy non­figuratív színkom pozíció, amely sárga, vörös, fekete­kék színek kavargó áramá­val az első ilyen műfajú absztrakt képe múzeumunk­nak. Nem először kapunk a monumentális igénnyel kom­ponáló Szabó Zoltántól fest­ményt. az elmúit esztendő­ben egy igen szép, sommásan összefogott csendélet jutott a múzeum birtokába. Ezúttal két női figurával gazdago­dott gyűjteményünk. „Gitá­ros nő” munkája, valamint a „Leány könyvvel” egy-egy bizonyítéka Szabó Zojtán fi­gurális teremtő készségének. Asszony alakjai hatalmas Az agyag művészei Á „Középorosz Atlantisz'' rejtélye Karcagon a Nagykun Múzeumban kedvtelve néze­gettem a kiállított cseréptányérokat, pálinkás butellá- kat, Miska kanosokat. Ezeket a messzeföldön is ismert népművészeti tárgyakat itt készítik Karcagon. E szép mesterség művelője idős Szabó Mihály és fia, ifjú Sza­bó Mihály is. Bár a vezetőség űjjává- lasztása előtt erről már nem lehet szó, mérlegelik; mi lenne, ha kettéválasztanák az alapszervezetet? Az egyik­be a műszakiak, a másikba az adminisztartívok tartoz­nának. Az ötös létszáma — hatvanhétén vannak — le­hetővé tenné ezt. S talán ez is voLna jó. A szakmai vonatkozású napirendek ezáltal sokkal inkább tarthatnának számot közérdeklődésre. Annak fo­kozására pedig feltétlenül szükség van. Található olyan is az alapszervezet tagjai között, aki éveken át nem szólal fel. így vélekedik; , mit mondjak akkor, ha a főnököm már elmondta a véleményét, s az jó is?” Közben meg esetleg azt (gondolja; „úgy sem lesz másképpen”. Kisebb közös­ségben, szakmailag jobban körülhatárolt területen bi­zonyára növekedne a párt­tagok aktivitása. Hallgattassák meg a közgazdász is Az ötös alapszervezet szét­választása azonban koránt­sem ilyen egyértelmű. Az ottani kommunisták fontol­gatják azt is. ha külön alapszervezetbe kerülnek a műszakiak, s külön az ad­minisztratívok, akkor olyan esetek állhatnak elő, hogy — például — a műszaki fejlesztést csak szakmai szempontból mérlegelik, költ­ségkihatásait nem elemzik. Az eddigi gyakorlat szerint Bethlen úti műhelyük az első pillanatban zsúfoltnak tűnik. Polc hátán polc, s rajtuk rengeteg égetésre váró. a múzeumban látot­takhoz hasonló korsó, dísz­tányér. kunpohár és ki tud­ná megszámolni. hányféle más cserép. Megragadó az az egyszerű, mégis szép for­ma — és motívumgazdag­ság. ami ezekre a tárgyakra jellemző. Azt hallottam, az országban ennek a tájegy­ségnek a díszítőművészete talán a legváltozatosabb, leg- színdúsabb. — Ezt mondta n. húszas évek végén dr. Győrffy Ist­ván, néprajzkutató is a mes­teremnek. Kántor Sándornak — mondja idős Szabó Mi­hály. — Nála tanultam ak­koriban a cserépkészítést. Hogy a tiszafüredi, mező- csáti hagyományok újra él­nek, az neki köszönhető, mert akkor a néprajzkuta­tó javaslatára hozzákezd- tiink kályhacsempék és más, akkoriban divatos dísztár­gyak helyett népművészeti cserepeket készíteni. A próbálkozás nem volt hiábavaló. Azóta Kántor Sándor világhírűvé tette a karcagi cserepeket. Nincs hiány • ötletekben Idős Szabó Mihály és fia, aki sízintén az idős mester keze alatt ismerkedett m'íg a népművészettel, két és fél éve dolgozik saját műhely­ben. Kántoréktól különválva. Ifjú Szabó Mihály, aici még csak huszonnégy eves, mar két éve a népművész cím tulajdonosa. Tíz évvel ez­előtt kezdte a mesterséget. Az önállóság számára külö­nösen sokat jelent. — A legnagyobbat: lehe­tőséget az alkotásra. Sok új formát, motívumot terve­zek, persze szigorúan a ha­gyományokra támaszkodva. Nincs hiány ötletekben. Ha meglátok egy eredeti nép­művészeti tárgyat, otthon rögtön leformázom. Például ez a kunpohár is így szü­letett. A hagyományos karcsútól kissé eltérő, öblösebb szájú kunpoharat mutat. A máz rajta van, csak az égetés hiányzik. — Ez egyike annak a húsz. huszonötféle mintának, ame­lyeket a Népi Iparművészeti Tanács zsűrije a hetekben fog elbírálni. Van közöttük étkészlet. boros-pálinkás készlet, különféle dísztár­gyak- Egy ovális pecsenyés- készlettei és gyertyamártó formájú vázával pedig az ok­tóberben Pécsváradon meg­rendezésre kerülő „Gerencsér Sebestyén” III. országos fa­zekas pályázaton veszek részt. Mire való a betyárpohár ? Gyönyörködik a szemem, amint mindent végignéztek. Különösen tetszenek a be­tyárpoharak. Nagyon ravasz „találmány”. Kúp alakú, tehát addig nem lehet le­tenni. amíg ki nem isszák belőle a bort. De a „hasz­nálati utasítás” rigmus for­májában bele is van vésve: „Arra való a betyárpohár, hogy belőle fenékig igyál”. A többin is hasonló han­gulatos versike. s a híres Miska kancsókon szintúgy. Ilyen dísztárgyakat szívesen tart az ember az otthoná­ban! — Hiszen mi is azt szerel­nénk, ha minden ember la­kásába eljutna a népi díszítő­művészet — mondja ifjabb Szabó Mihály, — de itthon sokan még nem jöttek rá, hogy a modern berendezésű lakás még otthonosabb, ha egy-egy népművészeti tárgy díszíti. Külföldön annál na­gyobb irántuk a kereslet, főleg nyugaton. A giccs helyett... Ez igaz, pedig a hazai népművészeti boltok teli vannak ízléses, népi motí­vumokkal díszített haszná­lati és dísztárgyakkal, ame­lyek végre kiszoríthatnák a lakásokból a giccseket. Szabó Mihályék műhelyé­ben két ember ügyes kéz­zel, ‘nagy hozzáértéssel for­mázza az agyagot. D. M. biztonságukban nőies lírát, ősi erőt egyaránt hordoznak. Mély, inkább sötét színek széles skáláján játszik Ri- dovics László szuggesztív vi- lágú „Táj”-a. Kék tóban tükröződő dús növényzet, fák. viliódzó színváltósatok­ban, buján keveredve ma­ga a táj és tükrözött mása. Óvári László „Kék tájkép”-e kubisztikus felfogásban szü­letett. Ismét kaptunk a Ró­mai Iskolát képviselő Med- veczky Jenőtől műalkotást, az idén hozzánk került „Le­ány galambbal” festmény a stílus merevsége ellenére több lírát, melegebb érze­lemvilágot tanúsít, mint a legutóbb kapott „Anya gyermekével”. Somogyi János konstruk­tív. összefogott egységekből építi fel „Kapaszkodó sze­kér” munkáját, amelv a pa­rasztvilág egy darabját áb­rázolja. Béres Jenő városi tematikával gazdagítja kép­tárunkat. „Fiatalok” alkotá­sa kissé rideg, kemény han­gulatot áraszt. A nagy lila felület előtt ábrázolt fekete hajú, szakállas, pulóveres fiú. vörös kontyos. szigorú arcú párjával gonddal teli, súlvos érzésű emberekről vall. Svábv Lajos szomorú, madonna arcú asszonyának lelkiállapota . rávetül az egész kompozíció domináló sz-ürke-fekste színvilágára, amelyből csak itt-ott villan­nak elő fehérek és mély vö­rösek. Szűiesebb. elevenebb é’et- ér zésről tanúskodik Bőd László ,. Vincellérbe, vala­mint Boros Géza „Kukorica- morzsoló”-ja. Egyéni irányt kénvisel gyűjteményünkben Mácsai István szigorú rea­lizmussal megfestett, aprólé­kos precizitással kidolgozott utcaképe. Vati József „Csendélet” munkáia kulturált, izgalmas színvilágával, megdolgozott, „lélegző” felületű textúrájá­val emelkedik ki. Gyűjtemé­nyünk témakörét bővíti Blaski János geometrikus felületeket hangsúlyozó „Öreg gvár” festménye, va­lamint Kántor Lajos „Ga- l£imbölő”-je. Utóbbi szimbo­likus eszközökkel szól az el- gépiesedés. a technika hábo­rús felhasználása, a mecha­nizmusokra korlátozott élet­vitel ellen. — a béke. a hu­manizmus jegyében. Káka Ferenc „Harlequin” figurá­ja a színek érzéki tobzódá­sában fogant, „örök bohóc”, aki nevettet, örömöt ad, de ő maga hideg marad, nem derül fel az általa terem­tett sziporkázó csillogó vi­lágban. Az állami vásárlások által közkinccsé vált képzőművé­szeti anyag feldolgozása, ki­állítási előkészítése folya­matban van. Az új szerze­mények kiállításán megte­kinthetik a művészet iránt érdeklődő múzeumlátogatók. Egri Mária Ritka fénykép- felvételek a Napról Szovjet fizikusoknak sike­rült kitűnő minőségű felvé­teleket készíteni a Napról. A felvételek egy geofizikai rakéta segítségével történ­tek. s a rakéta 500 kilométer magasságra vitte fel a ké­szülékekét. A rakétát irá­nyító rendszerrel is ellátták, amely a Nap felé fordította a felvevőberendezést. A képek lehetőséget ad­nak arra. hogy a Nap át­mérője egyharmincad nagy­ságú részleteit megkülön­böztessék. Véletlenül a fel­vételek időpontja egybeesett a Napban bekövetkezett röntgenkitörésekkel, ame­lyek egyszerű meteorológiai eszközökkel nem észlelhe­tők. A felvételek elemzése révén a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája fizikai intézetének tudósai megál­lapították a kitörések tö­mörségét és hőmérsékletét. Hogyan lesz valaki zeneérlő ? — Ha tehetséges, megtanul játszani valamilyen hang­szeren és kitartó munkával megszerzi a szükséges isme­reteket. — Az utóbbi időben a fia­talság érdeklődése sokkal in­kább a zene felé fordult, mini bármikor. — Naponta alakulnak, bomlanak szét és alakulnak újra zenekarok. De ez a hullám, mintha megtörne a zeneiskolák kü­szöbén. Azt hiszem, hogy egyre táguló szakadék van a fiatalság tényleges zenei igénye és a zeneiskolák programja között. Kóbor Antal, a szolnoki zeneiskola igazgatója érde­kelt a kérdésben. — Nem tartom szentségtö­résnek, ha a zeneiskolában szó esik a könnyűzenéről, vagy uram bocsá’ valame­lyik növendék a legújabb táncdalt próbálgatja szabad­idejében a hangszerén. — Helyesnek tartja-e, hogy gombamódra szaporodnak a tánczenekarok? — Igen, mert valamiféle igényt fejez ki. A zenélésre, a zene élvezetére vonatkozó igényt. — Köztudomású, hogy ezeknek az amatőr zeneka­roknak a színvonala több­nyire nem túl magas. — Ki várhat ott színvona­lat, ahol négy-öt fiatalember összeáll egy zenekarba, min­den zenei képzettség nélkül és sokszor a kottát sem is­merve egyszerűen utánozni próbálja a lemezről, vagy magnószalagról hallgatott dalt? — Pontosan erre gondol­tam. — Viszont még ez 3 „ze­nekar” is jobb, mint a nem­létező zenekar. Ez már fej­lődhet, gyarapodhat tudás­ban, gyakorlatot szerezhet, Nem is beszélve arról, hogy egy közösség fiataljainak szórakozását részben előse­gítheti. Ennek főleg falun van jelentősége, ahol egyéb­ként még bált sem tudná­nak tartani. _ De mint ahogy semmi s em szavatolja, hogy a pony­vát olvasó emberből valaha igényes olvasó lesz, az ama­tőr zenekarok egy jó része is megmarad az igénytelen­ségben. — Ha ez így van, eiz nem­csak a zenekarok hibája. — Többet kellene törődni ve­lük, jobban gondoskodni (a továbbképzésükről. Az ő színvonaluk ugyanis nagy zenehallgató közönség szín­vonala is, ha ők igényeseb­bek, a közönségüket is na­gyobb igényességre szoktat­ják. — A múltkoriban néhány növendékem az óra előtt zsebrádiót hallgatott. Meg­kérdeztem mit hallgatnak. Mondták, hogy tánczenét és egy kis idő után nem min­den — provokatív szándék nélkül — megkérdezték, hogy tetszik-e? — Azt feleltem nekik, hogy egész t jó, egy kicsit dzsesszes. — „Hogyhogy?” — kérdezték — „ez nem dzsesszes, hanem dzsessz.” — Behívtam őket és a zon­gorán lejátszottam néhány dallamot. — Elmagyaráztam nekik a dzsessz legfontosabb ismérveit s azt is, miért nem volt az teljes egészében a hallott szám. Csodálkoztak és elmondták, hogy erről ko­rábban semmit sem tudtak. — Nos, a zenekarok nagy részénél is itt kellene kez­deni, némelyiknél még sok­kal lejebb. De a várható íz­lésesebb, hozzáértőbb játék bőven megérné a fáradságot. B. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents