Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-19 / 220. szám

1968. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jogok és szerződések — tsz-ek és vállalatok Még ma is gyakran pa­naszkodnak a termelőszövet­kezetek szakemberei és ve­zetői arról, hogy a gyakor­latban nehezen valósul meg a szövetkezeti gazdaságok és a különféle, velük kap­csolatban álló ipari és ke­reskedelmi vállalatok egyen­jogúsága. Az országgyűlés júliusi ülésszakán is több képviselő szólt erről a je­lenségről. Példákat, esete­ket soroltak és sürgették a megoldás keresését. A gazdaságirányítási re­form egyik alaptétele, hogy egyenlő jogokat és feltéte­leket teremt a különféle jel­legű vállalatok számára. — Nyolc hónap elteltével azt állapíthatjuk meg, hogy a reform szellemében alkotott alaptörvények helyesek és minden lehetőséget biztosí­tanak az egyenjogúság, a gazdasági demokratizmus ki­bontakozásához. De hát ak­kor mi történik a gyakor­latban, amely panaszra és elégedetlenségre síd okot a termelőszövetkezetekben ? Előregyártott feltételek A szövetkezeti gazdaságok és az ipari, kereskedelmi vállalatok kapcsolatát hosz- szabb-rövidebb időre kötött szerződések rögzítik. Sok év óta megrögzött gyakor­lat, hogy ezek a szerződések előre e: készített forma­nyomtatványok, amelyeket az ipari, vagy kereskedelmi tevékenységet folytató vál­lalatok szakemberei kitölte­nek és — nézetük szerint — a tsz vezetőknek nincs más dolguk, minthogy eze­ket aláírják. Ily módon te­hát már eleve egyoldalúság alakul ki; olyan helyzet, amelyben a termelőszövet­kezetek sok vonatkozásban „előre gyártott” feltételeket kapnak. Méginkább súlyos­bítja a helyzetet, hogy szá­mos vállalatnak a szerző­déskötésekre vonatkozó bel­ső utasításai gyakran nem egyeznek az alaptörvények szellemével. — Betűszerint ugyan nem sértik meg azo­kat, hiszen ezek a kerettör­vények nem határoznak meg mindent szó szerint, éppen azzal a szándékkal, hogy tág lehetőséget adja­nak, a mindkét fél számára előnyös megállapodásokra. Ám sok vállalati vezető úgy véli, hogy helyzeti energiá­juk révén továbbra is lehet­séges érdekeik egyoldalú érvényesítése, a gyengébbik fél — jelen esetben a ter­melőszövetkezetek — rová­sára. Árukapcsolás Emlegették az országgyű­lésen a képviselők is azokat a gyakran előforduló esete­ket, amikor a hiánycikknek számító nitrogén műtrágyát a Gabonaforgalmi Vállalat kínált a termelőszövetkeze­teknek azzal a feltétellel, ha bizonyos mennyiségű kuko­rica értékesítésre szerződést kötnek. Ilyen adminisztra­tív nyomásra emlékeztető megállapodás szorgalmazá­sakor figyelmen kívül hagy­ták, hogy ez sérti nemcsak a termelőszövetkezetek, ha­nem az egész mezőgazdasági termelés érdekeit, Monopolhelyzet Több jellemző példája van a monopol helyzet — gyak­ran már-már erőszakos — kihasználásának. Mezőgaz­dasági termékeket felvásárló és feldolgozó vállalatok egyi­kének másikának irányítói így gondolkodnak: „ezt a tevékenységet mi egyedül végezzük az országban, a szövetkezet máshoz úgy sem tud fordulni, tehát hiába berzenkedik, végül mégis­csak velünk köt megállapo­dást”. Szűklátókörű és gaz- gaságilag rendkívül káros gondolkodásmód ez, amely előbb vagy utóbb a válla­latra is visszaüt. Szerencsére a reform első nyolc hónapjának tapaszta­lataiból sorolhatunk olyan példákat is, amikor nem­csak a szövetkezeti gazda­ságok, hanem egyes vállala­tok is eredményes erőfeszí­téseket tettek az egyenjogú­ság gyakorlatának megte­remtéséért. Több vállalat szerződési ajánlatait nem a sablonos formanyomtatvá­nyokon teszi meg, hanem érdemi gazdasági tárgyalá­sokon, az érintett partne­rekkel közösen keresik a kölcsönös előnyöket és en­nek alapján rögzítik a szer­ződéseket. A konzervipar, a tejfeldolgozó üzemek és a különféle élelmiszer kiske­reskedelmi vállalatok tevé­kenységében több jele mu­tatkozik annak, hogy felis­merték: az egyenjogú gaz­dasági kapcsolatok az ér­dekek kölcsönös tisztelete mindkét fél számára hasz­nosak és sok még a kihasz­nálatlan lehetőség a jó együttműködés fejlesztésé­ben. Hozzáértés is kell Természetesen a kapcsola­tok javításában nemcsak a vállalatokra, hanem a ter­melőszövetkezetekre is sok tennivaló hárul. Még nem általános, hogy a termelő- szövetkezetek kellő mozgé­konysággal és hozzáértéssel intéznék üzleti ügyeiket. — Teljesen nyilvánvaló, hogy a szövetkezeti vezetők egy, számukra előnytelen szerző­dési ajánlatra nem vála­szolhatnak csak egyszerű tiltakozással. Ennél sokkal célravezetőbb, ha ők is ki­dolgozzák kellő mérlegelés­sel ajánlataikat és megala­pozott kalkulációk alapján tárgyalnak. A kapcsolatok helyes mó­dozatainak kialakításában nagy szerepük van a ter­melőszövetkezetek területi szövetségeinek. — Egy-egy ilyen szövetség 50—70 szö­vetkezeti gazdaságot képvi­sel. Áttekintésük és elemzé­si lehetőségük jó biztosíték arra, hogy megfelelően kép­viseljék a hozzájuk tartozó szövetkezetek érdekeit. En­nek felismerése vezeti a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsát, amikor napi­rendre tűzi a szövetkezeti gazdaságok é"s más vállala­tok kapcsolatának vizsgála­tát. Jelenleg több tsz terü­leti szövetség vizsgálja ezt a kérdést. A termelőszövet­kezetek az eddigi tanulságok alapján azt várják a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsától és az illetékes kormányzati szervektől, hogy helyes intézkedéseik erősítik a vállalatok gazdasági egyen­jogúságának gyakorlatát. H. L. Vállalatok, közületek figyelem ! Bizományi Aruház Vállalat szolnoki boltjában Kos­suth L. u. 20., előnyös áron újszerű állapotban szerez­hetnek be vatta ruházati cikkeket, munkaruhákat, esőkabátokat. Őr-, soffőr bundát, bőr- és gumicsiz­mát, bakkancsot. A CIROKSEPRÜ A törökszentmiklósi járási pártbizottság titkára meg­kérdezte egy tsz elnöktől: milyen elképzelései vannak a kisegítő és melléküzem- ágak fejlesztéséről. Hát — mondta, van egy építőbri­gádjuk, akarnak sertésfel­dolgozással foglalkozni és előkészülnek cirokseprű kö­tésére. Ezzel nagyjából azt is megmondta, tulajdonkén- pen nincs is semmiféle el­képzelése. Ennek a bűvös jelképe a cirokseprű. Mert nemcsak a törökszentmiklósi titkár van így. Az elképzelés nélküli tsz elnökök mindig kész vá­lasza: fonnak gyékényt, köt­nek kosarat, készítenek ci­rokseprűt. Ügy első hallásra nem hangzik ez rosszul, csak mikor utánagondol az ember, akkor látja, inkább mellékes, mintsem mellék­üzemági tevékenységről van szó. Hiszen ugyan mit je­lenthet tegyük fel egy ezer embert foglalkoztató tízezer holdas gazdaság életében, hogy a téli hónapokban — mondjunk sokat — húsz em­ber seprűt köt. — Szinte semmi. Hol kezdődik hát a vala­mi a melléküzemágban? Az állami gazdaságok mutatják a példát. A Középtiszai Ál­lami Gazdaságnak halastó építő részlege van, a tisza- sülyi gazdaság betonútépí­téssel foglalkozik. A szent­tamási berendezkedett hintó- gyártásra, a surjáninak — messzeföldön híres a vágó­hídja, a mezőtúrinak a fafel­dolgozó telepe. — Százezres, nem egyszer milliós terme­lési értékeket állítanak elő ezek az ágazatok. Valóban rájuk illik az üzemág fo­galom! Es ráillik a jászkiséri Kos­suth, a karcagi Május 1, Tsz téglagyárára is, a kunszent­mártoni Zalka Máté Tsz Mátyás pincéjére, a szolnoki Lenin Tsz lovasiskolájára, a nagykörűi Haladás Tsz tíz árudájára, a cibakházi Vö­rös Csillag, a nagyrévi Bé­ke- és Barátság Tsz kon­zervgyári előfeldolgozójára. Ami egyben azt is mutatja, van a megye szövetkezetei­ben fantázia, vállalkozó kedv is. De az is igazság, nagyon sok közös gazdaságban nincs még meg a becsülete a ki­segítő, a melléküzemágak­nak. Nemrégiben a Tiszazug jónevű termelőszövetkezeté­nek elnökével beszélgettem erről. Az ő álláspontja az volt: addig míg a földből ki nem vették, ami benne van, nem is gondolnak másra. — Alapjában helyénvaló ebben a törekvésben, hogy a fő termelési ágra van legtöbb gondjuk. De más is tény. Az, hogy az egyoldalú gaz­dálkodás is lehet veszélyes. Ebben az esztendőben a nagy szárazság azzal járt, hogy a növénytermesztésből nagy a terméshozam kiesés, kisebb a tervezettnél a nö­vénytermesztés bevétele. — Mindenhol nagy baj. De ki­sebb ott, ahol tudtak variál­ni az állattenyésztéssel, a kisegítő és a melléküzem- ágakkal. Ahol az utóbbi üzemágakkal valóban ki tud­ták segíteni a termelést. Mert ez a lényeg. Az is valami ugyan, ha szociális indítéktól vezéreltetve tíz­húsz idősebb ember megke­resheti a kenyerét a cirok­seprűvel. De melléküzemág­ról ott beszélhetünk, ahol en­nek bevételét már meg is lehet tervezni. Nem meggon­dolatlan, elhamarkodott min­denbe belekapásra gondo­lunk. Nem is arra, hogy mindez a mezőgazdasági jel­leg rovására történjen. Mert ez is lehet ám veszélyes do­log. Arról van tehát szó: meg­felelő piackutatás, alapos gazdasági számítás, többször átgondolt kalkuláció után nagyobb dolgokba is merje­nek belevágni. Olyasmibe, ami esetleg jelentős beruhá­zást is igényel. Természete­sen azt sem úgy, hogy ezzel évekre visszavessék a tagok jövedelmét. Az ilyen esetre is kínálkozik megoldási mód. Tudniillik, hogy négy-öt erő­A szovjet tudósok remé­lik, hogy a Lenin beszédeit őrző hanglemezek száma újabb, felbecsülhetetlen ér­tékű leletekkel gyarapodik. Lehetséges, hogy Lenin né­hány beszédének hanglemez- felvétele külföldön van. A Szovjetunió központi hanglemeztárában pillanat­nyilag 10 Lenin-hangfelvételt őriznek. Eddig úgy tudták, hogy Leninnek 13 beszédét A közelmúltban a Dam­janich Múzeum levelet ka­pott a tallinni Művészeti Múzeumtól. A levélben töb­bek között ez áll: „...már egy év telt el azóta, hogy Tallinnban megnyitottuk az Önök kiál­lítását.... most elküldjük né­hány olyan kiállítás plakát­ját és katalógusát, amelye­ket a legutóbbi időkben ren­deztünk. Év végére Észt­ország ötvösművészetét be­mutató nagyszabású kiállí­tásra készülünk, a kovács- művességtől az ékszerészeiig. Elgondolkozva ezen, elhatá­roztuk. hogy javasoljuk a mai (modern) anyag bemu­tatását Önöknél Szolnokon, a mi öreg Tallinnunk test­vérvárosában. Ha ez a ja­vaslat nem zavarja meg az önök kiállítási tervét, akkor a kiállítást elküldhetjük önökhöz valamikor 1969 ele­jén.” A kedves sorok után ide kívánkozik néhány megjegy­zés. Egy esztendeje rendez­tük meg a Damjanich Mú­zeumban az észt grafikai és iparművészeti kiállítást. Ez nemcsak szakmai körök­ben keltett rendkívüli vissz­hangot, (röviddel a szolnoki bemutató után a Nemzeti Galéria is bemutatta az egész anyagot), de a közön­ség körében is. A szolnoki múzeumlátogatók előtt első­sorban az iparművészeti munkáknak volt nagy sike­rük. A tallinni Művészeti Mú­sebb gazdaság egyesítse esz­közeit, s úgy vágjon bele melléküzemág létesítésébe. Mindez már nem cirok­seprű vállalkozás persze. — Sok okoskodást, nagy fantá­ziát, bátorságot, de ezzel együtt megfontoltságot is kér. A gazdasági reform beve­zetése óta igazán van rá mód, hogy az ésszerűnek látszó ilyen vállalkozásokba kezdjenek a közös gazdasá­gok. 1968-ban Ígéretes válto­zás mutatkozik a megyében. Jó jel, hogy a Szolnok Me­gyei Tanács V. B. Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Osz­tályán e pillanatban is több mint negyven ilyen vonat­kozású kérelmet tartanak nyilván. S közöttük már nem egy nem cirokseprű komoly- talanságú. S ha okosan, jól csinálják nem is cirokseprű haszonnal jár. Borzák Lajos vették hanglemezre. Most azonban kiderült, hogy 16 beszédéről készült hangfel­vétel. E hangfelvételeket sok or­szágban hallgatták. A Ko- mintern-kongresszusok kül­földi delegátusai vitték ma­gukkal. 1925 őszén az Ame­rikai Munkáspárt tagjai ál­tal adományozott összegen Lenin beszédeit megörökítő hanglemezeket adtak ki. zeumnak ez az újabb aján­lata úgy véljük, a megye művészetkedvelö közönsége számára legalább olyan él­ményt jelentene, mint az elmúlt évi kiállítás A so­rokból kitűnik hogy ötvös- művészetük jelenlegi állá­sát bemutató anyagukat kí­vánják Szolnokra eljuttatni. Észtországban az ötvös- művészetnek jónéhány év­tizedre visszamenőleg az ék­szerkészítés volt mondhatni az egyetlen ágazata. Az öt­vös ékszerek formája, jel­lege mindig az öltözködés­ben uralkodó divat függvé­nye. Ezért rendkívül válto­zékony. Az utóbbi 15 év fo­lyamán három alkalommal is megváltozott. Ötvösművészetünknek van egy nálunk kevésbé ismert ágazata. Észtországban az 50-es évek közepéig fontos helyet foglaltak el a deko­ratív kiállítású, fémből ké­szült vázák, boros- likőrös készletek. Ezeket azóta a szobadíszként használt díszí­tett és szériagyártásra is alkalmas tálak, lemezszerű asztali díszek egészítik ki, amelyeknek díszítésében a fantáziának rendkívül tág szerep jut. Az észt ötvösművészet tár­gyait a Művészeti Kombi­nátban és a tallinni ötvös­műhelyekben készítik. Ezek­ben az üzemekben a terve­zést. a művészi irányítást megközelítőleg húsz művész végzi. Legismertebb közü­lük Ede Kurrel, az Észt Tudnivalók a bevonuló fiataloknak Országszerte megkezdődtek az idei őszi sorozások, azok a fiatalok pedig, akiket az 1969—70-es tanévre valame­lyik felsőoktatási intézmény­be felvették, már be is vo­nultak. Ök csak 11 hónapos sorkatonai szolgálatot telje­sítenek. Sokhelyüt a sorköteles kor felső határát nem mindig értelmezik helyesen. A sor­köteles kor annak az évnek december 31-éig tart, amely­ben a fiatal 23. életévét be­tölti. Ezért azt is behívhat­ják sorköteles katonai szol­gálatra, aki az adott naptári évben már elmúlt 23 éves. Annak a fiatalnak, aki éle­tének 23. évében fejezte be tanulmányait, érdemes mun­kaviszonyt létesítenie. (Mi­vel számíthat a bevonulás­ra). Ez előnyös számukra. — Behívásuk esetén, leszerelé­sük után munkaadójuk is­mét köteles alkalmazni őket. Munkaviszonyuk ugyanis jo­gilag nem szakad meg. Eb­ből következik, hogy a sor­katonai szolgálat is beleszá­mít a munkaviszonyban töl­tött időbe. Ezenkívül a sorka­tonai szolgálat alatt a hoz­zátartozókat is különböző kedvezmények illetik meg. Egy másik kérdésre, el­mondták: a tartalékost a katonai szolgálat idejére is ugyanaz a fizetés és egyéb juttatás illeti meg, amit a bevonulás előtt a munkálta­tótól (szövetkezettől) kapott. SzSzK érdemes művésze, az észt ötvösnemzedék nevelője. Tanítványai közül Salme Raunan az egyik legjelen­tősebb mester. A tehetséges művésznő legelső megbízatása a Szol­nokon sokak által ismert „öreg Thomas”, a tallinni városháza széljelző figurája másolatának elkészítése. Hel­ge Pihelga csak ékszereket készít. Nyakláncait, karkö­tőit egyszerű, világos forma, ünnepélyesség és hallhatat­lan elegancia jellemzi. Lídia Elken szintén ékszerész, de alkotásaiban indulásától kezdve jelentős helyet kap­nak a dekoratív fémedények is. Haivi Raadik a legfia­talabbak közé tartozik, 1958- ban végezte el a Művészeti Intézetet. Neve azonban máris meglehetősen ismert. Az említett alkotók az észt jelenkori ötvösművészet leg­jelentősebb egyéniségei. Raj­tuk kívül azonban számos más művész is dolgozik, te­vékenykedik. Hiszen. mint azt az elmúlt évben kiállí­tott iparművészeti anyag esetében megfigyelhettük, az észt művészeti élet fon­tos jellemzője, hogy a , ki­emelkedő alkotók mellett a második vonalhoz tartozó művészek is rendkívül igé­nyesen és eredeti módon dolgoznak. Mindenképpen hasznos és tanulságos lenne a művésze­tükkel való megismerkedés. Szabó István Újabb Lenin-hangfelvételek után kutatnak LEVÉL T4LLIIM%BÓL . • f Ötvösművészet Észtországban Beszélgetés a dédunokámmal Ha a sors úgy akarja, és ha sikerül leszoknom, a dohányzásról, vagy leg­alábbis napi 20 alá szorítanom az ada­got. ha az orvostudomány gyorsan fej­lődik, a haditechnika pedig lassan — akkor talán megérem a nyolcvan, a kilencven, vagy üsse kő, a századik élet­évemet. Ma ugyanis még igen messze vagyok tőle. s ilyenkor még élénk az ember képzelőereje... Szóval, ha megérem azt a bizonyos századik, száztizedik, vagy mondjuk százhuszadik életévemet. egy szép na­pon majd ölembe ültetem legifjabbik dédunokámat, aki akkor éppen negy­vennégy éves lesz, és beszélgetni kez­dek vele... — Emlékszel dédnagyapó — mondja a kicsike, — amikor tizennégy éves lettem, egy helikoptert vettél nekem ajándékba?. — Ügy volt bizony — hagyom rá. ...— És te mit kaptál, amikor tizen­négy éves lettél? — Öh, kedvesem, amikor én tizen­négy éves voltam, akkor bizony én nem kaphattam helikoptert ajándékba. Mert akkor a repülőgépek mással voltak el­foglalva. Akkor éppen kitört egy nagy- nagy világháború... — És mit csináltál dédapó. amikor húszéves voltál? — Hogy mit csináltam? Bebújtam a pincébe, mert bombázták Budapestet... — Csakugyan dédikém? De később, amikor mondjuk úgy húsz-huszonkét éves lettél, akkor már ugye jól ment a sorod, akkor már pénzt is kerestél?... — De még mennyit... Több, mint két milliárdot. (Megmagyarázom neki az inflációt, de látom, azt hiszi, hogy száz­tízéves koromban korai agyérelmesze­sedésben szenvedek.) — Dédapó, ezek szerint igencsak kü­lönbözött a te életed az enyémtől. Hiszen, ha elgondolom. hogy én harminchárom éves koromban éppen turistaúton vol­tam a Vénuszon... Vissza tudsz-e vajon emlékezni harminchárom éves korodra? — Hogyne... Viszonylag nem történt semmi különös. Csendes évek jöttek... — No végre... Például mire emlékszel a következő esztendőkből? — Óh. csak apróságok: kubai válság, vietnami háború. Kennedy gyilkosság I. Kennedy g:/ilkosság U.. közel-keleti válság. aztán meg... — Ne is folytasd Dédapó, mert meg­halok az irigységtől. Hogy Neked, mi­lyen szórakoztató életed voU...I Novobáczky Sandát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents