Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-18 / 219. szám

1968. szeptember 18, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KÉPERNYŐJE ELŐTT Húsz évesesek megyénk állami gazdaságai íwonüolaíok ti Néplap cikksorozatáról A humor mindig kere­seti cikk a televízióban. A néző mindig örömmel fede­zi fel a televízió programié­ban azokat a műsorokat, amelyek a szórakoztatás fel­adatának pár excellence hu­mor formájában akarnak eleget tenni. S .mit tesz is­ten éppen ezekben a műso­rokban nem találja meg gyakran számítását. Itt van például a magát előre vidámnak beharangozott péntek este. amely elé. mint utóbb kiderült, nyugodtan kitehették volna a táblát — humor kerestetik, mert aligha tételezhető fel, hogy akár a Szende szél­hámosok, akár az ismét elő­vett és csokorba kötött Kel- lér-konferánszok igazán fel tudták volna vidítani a né­zőt Az előbbi bárgyú. erő­szakolt „humorával”, az utóbbi raita kívülálló okok­ból. Például abból eredően, hogy az egvkor. születési idejükben szellemes fricskák, ma már erejüket vesztve, inkább muzeális értéket képviselnek. Az elmaradt nevetésért, csak a muzsi­ka kárpótolta a nézőt. A rendkívül muzikális és ízlé­ses Shadows-együttest még tovább is szívesen hallgat­tuk volna, hasonlóképpen a kulturáltan éneklő, gazdag repertoárral jelentkező Mol- dován Stefániát. Maradt, te­hát a remény — majd szom­baton este. a Tersánszky Jó­zsi Jenővel együtt töltendő estén Bemutatja: Kakuk Marci a sokak által jól ismert furfangos piaci polgár” a BO éves író teremtő gazdája bemutatására vállalkozott. Egymás után hívta képer­nyőre testvéreit, Tersánszky írói világának egy-egy jel­legzetes alakját, vagy figu­ráit. Természetesen a tőle megszokott bohókássággal. (Ez Bárány Tamásnak, a forgatókönyv írójának nagy­szerű stílusérzékét dicséri.) így megjelent előttünk Mar­kovié® úr a „szivartolvaj” kishivatalnok. testet öltött egy különös szerelem balla­dái hangvételű históriája, találkoztunk az érettségi találkozójukat tartó öreg­diákokkal stb. S jóllehet a más-más hangvételű írások egy termékeny, gazdag élet­pálya, illetve életmű színeit tükrözték. hiányérzetünket aligha leplezhetjük. Tersánszky ismer® ta­lán egyctérthettefc a szer­kesztő Katkó István elgon­dolásával. a nézők többsége szempontjából azonban egv Tersánszk.y-műsorból nem hiányozhat legalább néhány i.kaland” Kakuk Marci éle­téből. Felvillantani legalább kalandos-bolondos életének valmelyik jellemző epizód­ját. Ha másként nem. hát amolyan bemutatkozásféle módon. És cserébe szívesen elengedtük volna a kissé jel­legtelen érettségi találkozót. Egy azonban ezen az estén is beigazolódott: a szellemes ttaoppáns történetek kivá­lóan megélnek a képernyőn is. (Milyen kár, hogy hu­morgondjain enyhítendő nem nyúlt eddig bátrabban hozzájuk a televízió!) Bárány Tamásnak nem is lehetett különösebben nehéz dolga, forgatókönyve sikeres munka. Szőnvj G. Sándor rendezői munkájáról már kevésbé lehet ilyen egyértel­műen vélekedni. Olykor a kelleténél aprólékosabb mun­kával igyekezett képernyőre vinni az egyes történetet, túlságosan is „elidőzött” egy- egy jelentéktelenebb rész­letnél. s eredményeként hosszadalmassá, helyenként bágyasztóan lassúvá vált a játék. A frappáns történetek vesztettek szellemi eleganci­ájukból és frissességükből, van' éppen bslladai tömör­ségükből. A népes szereplő­gárdából elsősorban Rajz János nevét kell említenünk, aki több figura mesteri élet- rekeltésével hívta fel ma­gára a figyelmet Az est erényéi és hiányosságai mél­tán vetik fel egy televíziós Kakuk Marci-sorozat létre­hozásának gondolatát! A matematikustól sem idegen mármint a humor. Ä <fr. Alexits György akadémikus­sal készült riportfilm, de nevezhetnénk portréfilmnek is, erről győzhette meg a tv nézőt. Továbbá, hogy min­den rosszindulatú hiedelem ellenére sem pusztán ész­lény, hanem érző ember — szeret élni és szereti em­bertársait — és hogy még a némelyek által száraznak tartott tudománv munkájá­ban is. a logikán túl jócskán akad érzelmi elem. Alexits György fölényes biztonság­gal és fanyar humorral mu­tatott rá sokoldalú egyénisé­gének megnyilatkozásaiban. Megnyerő portréjával bizo­nyára újabb híveket szerez a matematikusok táborának és segít eloszlatni a mate­matikával kapcsolatos laikus tévhiteket. Sikere* portré, jó propaganda — ez illik Kar­dos István filmjére. Zichy nyomában Papp Gábor, megannyi si­keres képzőművészeti tárgyú riport és kisfilm. illetve mű­sor szellemi atyja fáradha­tatlan szerkesztői ambíció­val ismét tető alá hozott egv jelentős televíziós produk­ciót, szovjet és magyar tévé­sek első ilyen jellegű közös alkotását A rajz „honta­lan” magyar mesterének út­ját kísérték végig fizikai és szellemi értelemben egy­aránt. Példás összefogás kellett ehhez a méreteiben is hatalmas vállalkozáshoz. Különösen finom érzékre vall a primőr élményanya- eok és az ebből fakadó mű­vészi mondanivalónak jó rit­musú ös'zerímeltetése. Pél­dául a Rombolás Géniuszá­nak bemutatásában Sikerült megteremteniük képnek és szövegnek azt az összhang­ját, amelyben arányosan, gazdaságosan kapott helyet a vizuális és az akusztikus ismeretanyag. V. M. Véget ért a Néplap cikk­sorozata, amely a Szolnok megyei állami gazdaságokról szólt 14 héten keresztül. — Minden szerdán egy-egy tel­jes oldal foglalkozott egy- egy állami gazdaság munká­jával, múltjával, — eredmé­nyeivel, céljaival. Olvashat­tuk a törzsgárdák, a szocia­lista brigádok névsorát, — mindazokét, akik sokat tet­tek és tesznek a gazdaságok fejlődéséért. Különösen ben­nünket, állami gazdasági dol­gozókat töltött el örömmel az a sok szép és egyre fej­lődő eredmény, melyet elér­tek. Olvasásakor eszünkbe jutott az a sok kudarc, ne­hézség, amely munkájukat kísérte. Emlékezünk a kis és nagy örömökre, melyek végig kí­sérték a termelési eredmé­nyeket; egy-egy beruházás megvalósítását. Minden egyes sikerült lépés — amely a termelést növelte — egyút­tal dolgozóink anyagi, szo­ciális helyzetének fejlődését is szolgálta; Emlékezünk azokra a mélypontokra, mikor az aszály, a belvíz, vagy éppen A kövér, érett napraforgó fejek a földet bámulják. A súlyos tányérok maggal le­felé lógnak. A természet adta védekezése ez az eső ellen, mely az ezernyi ma­gok közé hatolna, s meg- rohasztaná azokat. De a ma­darakról is gondoskodott a természet. Nekik kapaszko­dó lábat adott. hogy az olajos magvakat fejjel le­felé hintázva is megszerez­hessék. A Palotáéi Állami Gazdaság hatalmas tábla napraforgóját is ellepte a fekete ruhás, sajnálkozó sereg: varjak százai hintáztak a bőségesen terített kerek ..kis asztalo­kon”. Az erős, fekete csőrök az éhes bendő parancsára széles réseket vágtak a mér­tani szabályossággal elrende­zett kövér magok soraiban. A dörrenés után hangos károgással, pánikszerűen menekültek a rablók. Né­hány társuk azonban már soha nem emésztheti meg az elrabolt finom csemegét. — Üvegszemmel a terülj-terülj asztalkák alatt feküdtek. — Mit csinál velük? — Magas karóra kötözöm őket, mementonak. A varjú o/cos madár. Ahol egyszer megpuskázták, oda nem megy vissza másodszor. Nagy László magas, szikár alakja kiemelkedik a napra­forgóból. Vállán vadászpus­ka: ő a hivatásos madár­ijesztő. — Furcsa foglalkozás ez. — Igen De ha ismerné a szenvedélyemet, nem csodál­kozna rajta. — Alt az? — A madár. A gazdaság munkásszál­lóján, ahol Nagy László egy a rossz vetés következtében az öröm mellé bánat került, amikor dolgozóinknak el­maradt a „13. havi fizetése”, 5 a prémiuma. Év végén nem tudtak családjuknak örömet szerezni, mely olykor a gyerekeknél egy-egy kis ruhát, olykor pedig lényeges anyagi segítséget jelentett az egész családnak. Befejeződött az az ismer­tetési sorozat, amely bemu­tatta állami gazdaságainkat a Néplap olvasótáborának. Az volt a célunk, hogy em­léket állítsunk elődeinknek és rögzítsük eddigi — 20 éves — munkánk eredmé­nyét. Minden egyes ismertetés bőven foglalkozott az új cél­kitűzésekkel. Ezek megvaló­sítását lehetővé teszi az új gazdasági irányítási rendszer, az a lelkes odaadó munka, amellyel feladataikat végzik gazdaságaink dolgozói. Teendő bőven van, hiszen az állami gazdaságok nem­csak arra hivatottak, hogy egyre fejlődő ütemben állít­sák elő a szükséges mező­gazdasági termékeket, hanem arra is, hogy példát mulas­külön szobában lakik, min­dent megértek. A szekrények tetején szürke gém. fekete gólya, cigányréce és még sok más madár áll. Olyan élet- hűek, mintha testükkel együtt lelkűket is preparál­ták volna. Gyönyörködöm bennük. — Tíz éye járok , ide npn- den nyáron. Rengeteg ma­darat kitömtem azóta. A gazdaság ebédlőjét, az iro­dákat, s Szolnokon az igaz­gatóság irodáját díszítik. — Csak az tud „lelket önteni” a kitömött madárba, aki hosszú időn át figyeli, ta­nulmányozza őket. — Mióta foglalkozik ezzel? — Tizenkét éves korom óta. Hatvnahárom éve gya­korolom magam benne. — Higgye el, nem pózolok, ha azt mondom. hogv egész életemet a madaraknak és •az ornitológiának szentel­tem. — És ezt szabadidőben űzi? — Nekem másom sincs, mint szabad időm. Ezen kí­vül egy vadászpuskám és olyan egészségem, hogy ma­gam is csodálkozom rajta. Hetvenöt éves vagyok, de soha sem éreztem magam fiatalabbnak. — Minek indult fiatal ko­rában? — Először gazdasági inté­ző voltam, de abbahagytam ezt a pályát. Az urak előtt nem tudtam hajbókolni, megalázkodni. Elvégeztem a jogot. Sajnos valami közpe- jött és nem doktoráltam le. 1949-ig megyei vadászati fel­ügyelő voltam. Ezután kine­veztek a geszti és a fehértói rezervátum vezetőjévé. Utá­na a Feisőnycmási Állami Gazdaságban, mint törzs­könyvező szereztem meg a nyugdíjat ezelőtt 13 évvel. — Hol él Laci bácsi, s van-é családja? — Telekgerendáson lakom, de én soha nem nősültem meg. Azt tartom, aki vala­milyen tudománynak adta a feiét. az csak teljes füg- getlenségben tud egész mun­kát végezni. Tudom, elmé­letem csak részben igaz. — Talán tagja a Magyar Madártani Intézetnek is? Elővett egy levelet és át­nyújtotta. „Alulírott igazolom, hogy Nagy László nyug. rezervá­tum vezető a Magyar Ma­dártani Intézet külső mun­katársa, (1923 óta fendes sanak a termelőszövetkeze­teknek, illetve azokkal együtt fejlesszék a mezőgazdaság termelését. Az árutermelés növelése mellett dolgozzák ki azokat a módszereket, — amelyek segítségével a komplex gépesítésben, a faj­ták termőképességében, a kemizálásban, szakosításban, kooperációban rejlő, terme­lékenységet fokozó hatásait ki lehet használni. E munkában álljon elin­tünk elődeink, — öregjeink példamutató, áldozatos mun­kája, — akik a nehezebb viszonyok között is megte­remtették azokat a lehetősé­geket, amelyek alapján bát­ran kitűzhettük azokat a cé­lokat, amelyekről hétről-hét- re olvashattunk. Erősítsen bennünket az a tudat, hogy a reális célkitű­zéseinkhez mindig magkap­tuk és megkapjuk a szüksé­ges támogatást és iránymu­tatást mind a megyei és já­rási pártbizottságtól, a me­gyei vezetőktől, mind az Ál­lami Gazdaságok Országos Központjától. Köszönjük e támogatóst és igyekszünk a jövőben is azt kiérdemelni. Dr. Bozsik Tibor megfigyelő, 1945-tól pedig rendkívüli tag) intézetünk kutatómunkájában rendsze­resen végzett tudományos megfigyeléseivel, vizsgálati anyag gyűjtésével s azok intézetünk részére való el­juttatásával aktívan részt vesz. Dr. Vertse Albert, a Magyar Madártani Intézet vezetője.” — És azután, ha itt letelik a szolgálat? — Tegnap levelet kaptam, hogy vegyek részt a vízi- szárnyasok megfigyélésében és számlálásában. Megyek Biharugrára. Az lesz ám a szép élet. Egészen tűzbe jött El­mondta, hogy mennyire ha­ragszik a kultúrára, amely­ben lecsapolják a mocsara­kat, s ezzel örökre elriaszt­ják a szebbnél szebb ma­darakat. Ha a madarakról beszélt, izgatottan fel-alá járt a szo­bában és csillogott a szeme. B. J, Élnek a kedveimén * es velő in ajra Leső lehetőségével a mezőgazdasági üzemek Az Országos Vetőmagter­meltető és Értékesítő Válla­lat az őszi vetésekhez ele­gendő mennyiségű vetőma­got biztosított. Az őszi ka­lászos növényekből eddig 1045 vagonnyi őszi árpát és több mint 4400 vagon rozsot szállítottak el a mezőgaz­dasági üzemekbe. Ezzel egy- időben 3850 vagonnyi őszi búza vetőmagot vásároltak a termelőszövetkezetek. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium en­gedélyezte, hogy az aszály sújtotta, továbbá a megfele- I lő minőségű vetőmaggal nem rendelkező termelőszövetke­zetek — a rendszeres vető­magfelújításon felül — ked- vezményes áron vásárolhas­sanak nagyobb mennyiségű nemesített. fémzároit őszi búzát. Nem komolyan mondom Vasárnap százával mentek a szolnokiak a Szigligeti Színház — felé. Kulturális ob­jektumunk melletti téren etette kis- ét nagy elefántjait az A EROS cirkusz. Nyolc elefánt parádézott és ez a jelentős ese­mény sok addig eldöntetlen kételyemre, kérdésemre választ adott. Megtudtam, hogy clefántéknál nem úgy van, mint nálunk: Mi délben ebédelünk, ok akkor renneliznek. Sőt nem is délben, ahogy az AEROS-osok beharangozták, ha­nem egy órakor. De akkor bőségesén. Abban hasonlít az étkezésük a miénkhez, hogy az ő menüinkben is van minden, mint a mi üzemi konyhai ebédjeinkben. Az érdeklődés az elefántok késése el­lenére is igen nagy volt. Fényesen bizo­nyítva látom ezáltal, homi mennyire cir­kuszt szerető nép vagyunk. Elmondanék erre gyorsan egy példái. Vérárunk két toll forgató filozoplere m éppen, véletlenül, az elefántok útján sé­tálgatott. amikor jöttek Hannibál állatai. Az ok okozati összefüggéseket feltáró esz­mefuttatásuknak ezúttal is eredeti témája volt: Miért rosszak a magyar újságok? Heves, de színvonalas vita után már-már eljutottak a lényegig, amikor a szó fenn­akadt: Jönnek az elefántok! Ezért nem tudjuk azóta sem, hogy mi­ért rosszak a magyar úisá^ok. Akik meg­magyarázhatták volna azokban az ihlet- teli percekben, nem tették Beálltak ök is a tömeg közé, csodálni a bátor emlősö­ket. A pompás jószágokat méltán megil­lető számú nézőközönség tolongott a szín­ház mellett. Félre tehát minden rosszmájú általáno­sítással, az elmúlt vasárnap példát statu­ált: igen is nem vagyunk m> közönyösek az ilyen jelentősebb eseményekkel s'^mben, — ti rm Foglalkozása: „madárijesztő" Tószeg 600 éves Rangos helységek — Kecs­kemét és Nagykőrös váro­sok — ünnepük ebben az évben fennállásuk 600 éves jubileumát. A jubilálok so­rába azonban egyenlő rang­gal léphet a Szolnok megyei Tószeg község is. Nagy Lajos király 1368-ban keltezett adománylevele — Cegléddel délkeleten határos helység­ként említi. Tószeg. „Tó — szög.” Mar a neve is mutatja, hogy „öreg fiú” a városok, falvak között. Üde, ártéri erdők közt takargatja a régmúlt emlékeit. Nemcsak a 600 évét, de ennél évezredekkel többét. Az Ökörhalom ho­mokbányájából avatag edény­kék, cserépkorsók fordul­nak ki az. ásók nyomán. A Kucorgóról (Laposhalom) ne is beszéljünk. Itt a gyerekek bronzkori cserépdarabokkal játszhatják földre rajzolt, kockákban ugráló játékukat. De Fehér bácsi is, a porladó öreg juhász, párszáz méter­rel odébb, a gépjavító helyén, a föld szántókorában IV. Bé­la pénzérméjét emelte ki a barázdából. Ügy gondolhatnánk, hogy a tiszteletteljes múltból már ennyi is elég a megsüvege- lésre. Pedig Tószeg még to­vábbi meglepetéseket is tar­togat. A Telek is az „övé”, amit a Tisza lassankint le­bont és átlopkod a túlsó parijára, a rákóczifalvaiak- nak. Ez az egykori tiszai sziget a neolit-kor (újkőkor- szak) embereinek volt körül­belül 5000 évvel ezelőtt a lakhelye. Bizony ez is a gáz- dag múlt oklevele. Alig van tudomány, vagy tudomány­nyal párosult fantázia, amely tudná, hogy évezredeket lé­pegetve vissza az időbe, — mi volt itt. Mert a legutolsó meglepetés Tószegen egy, a Tisza medréből előkerült, mammutagyarból készült kis ivópohár, amelynek születé­sét tízezer években méregeti a régészeti tudomány. Tószeg hatezer lélekszá- mot lassan elérő kisközség a Tisza jobb partján. Szol­nok tövében. Az Alföld ro- hamléotekkel iparosodó me­gyeszékhelyének perem üze­mei szinte összeölelkeznek Tószee külső létesítményei­vel. Ha nagyon alacsony a Tisza vízállása, olykor mé­teres törzsű faóriások csonk­jai kandikálnak ki a partol- de.lból. Ezek már nem haltá­nak ki, de Tószegen a sok­kal régebbi és ölesebb tör­zsű Élet ma dúsabban haj­tott ki, mint valaha. F.nnvi ember, ennvi szén fészekben aligha élt itt valaha. Köszöntiük Nagy Lajos király oklevelének 600 évas Tószegét. Balogh Sándor 'fr Balogh Sándor rrf'rmátns lelkész 1« évig élt Tószegen. Ottléte alatt hosszú éveken át kutatta a község törté­nelmi múltiát. Kitartó mun­kájának gyümölcse, hogy eb­ben az esztendőben Kecske­méttel — és Nagykörössel együtt ünnepelhetjük Tószeg fennállásának 600. évfordu­lóját. Balogh Sándor, aki je­lenleg Abonyban él, most rendezi nyomda alá helytör­téneti kutatásának írásos anyagát, amely füzet alak­ban rövidesen megjelenik-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents