Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

1968. augusztus 11. SZOLNOK MtÜlU NÉPLAP II LENINGRÄDI CSODA Mihail Kun, a gondolatolvasó * Megkezdte rendszeres járatait a La Manche-csatornán a világ legnagyobb légpárnás '"hajója. A 250 utas és 30 gépkocsi befogadására alkalmas hajó az angliai Dover ‘és a francia Boulogne között 35 perc alatt teszi meg az utat. (Rádiótelefoto — AP — CP) Zaj és idegrendszer Á szélben mozgó falevéltől a rakétáig A szovjet hírügynökség szerint Mihail Kun leningrá­di fiatalember kiválóanolvasia mások gondolatait, bekö­tött szemmel száz ember között is megtalálja azt, aki eldugta a gombostűt, csodálatos emlékezőtehetsége van, nagyszerű t'ejszámolóművész. Ö maga azt állítja, hogy mindebben semmiféle rejtélyesség sincs. Mint az elektronagy X Time című amerikai újságban jelent meg a hír: egy japán egyetemista nem tudta tovább elviselni a ta­nulószoba közelében szünte­lenül működő gőzkalapács idegőrlő' zaját, kirohant az építkezéshez és rá tette a fe­jét arra a cölöpre, amelyet a kalapács a fölbe sulykolt. Bikerült elérnie, hogy egy időre megszűnjék a tébolyí- tó lárma. Az ember idegrendszere csak nehezen tudja elvisel­ni a zajt. Az a fonák hely­zet alakult ki. hogy a zaj. amely oly gyakran hoz ki bennünket a sodrunkból, csupa hasznos, nélkülözhe­tetlen géptől származik: a közúti és légi járművek, a közönséges és tranzisztoros rádiók, a háztartási gépek, e gőzkalapácsok, mind-mind az embert szolgálják. Mennyit bir a fül A zajok testileg és pszi- chikaílag hatnak ránk. Testi hatás például az, amikor egy nagyobb dörrenés után az ember átmenetileg megsü- ketül, 8 ha valaki huzamo­sabb időn keresztül erős zajt kénytelen elviselni, végleg elveszítheti hallását. A hangerősség mértékét a telefon feltalálójáról. Beli­ről, beinek (B) nevezték eh A gyakorlatban ennek rendszerint a tizedét, a de­cibelt (dB) használják: ez pontosan a legkisebb hang- erősség-különbség, amit az emberi fül még érzékelni képes. 20 dB felel meg a szélben mozgó falevelek zi- zegésének, körülbelül 50 dB egy nyugodt vendéglő át­lagos zörejszintjének, 70 dB az élénk utcai forgalomnak, 130 dB egy közeli gépfegy­ver kattogásának és kb. 175 dB egy startoló rakéta dü­börgésének. A testi zajártalmak azon­A tisztességtudó ember a Szigeten sétált egy fiatal és nagyon lelkes barátjával. Az imént ültek egy jó órácskát a Kaszinó teraszán és most nagyon sajnálta, hogy onnét csak úgy el­jöttek. Megittak nehány kor­só sört, nem lehet beszél­getni ital nélkül, nem lehet bírni ezt a fullasztó meleget, még itt a Szigeten sem. jó kemény habű pincehideg, nektár nélkül. Később persze, megunták az ülést, a beszélgetés heve egyre följebb csapott, a sör íze egyre savanyúbb lett, a harmadik korsónál már kimondottan áporodott ize volt. Eljöttek onnét. ‘ A rózsák között. ahol most sétáltak, nagyon kel­lemese rr, jól érezték magu­kat, mert itt minden olyan szép nyugodt, itt az em­ber gondolatai megtisztulnak, itt minden szónak, gondo­latnak illata van. 4 fiatal fiú arról beszélt, bán nem korlátozódnak a hallás megromlására, hanem vérkeringési zavarokat és gyomorbetegségeket is elő­idézhetnek. Általában azzal magyarázzák szervezetünk lármaokozta kóros rendelle­nességeit, hogy a zörejek riasztó jelekként hatnak ránk, vagyis a lárma okozta ingerek a szervezetet a feszült várakozás, valamifé­le közelgő veszélyre való felkészülés állapotába helye­zik. Ha zörejt hallunk, szer­vezetünk ösztönösen „ké­szültségbe” helyezkedik: a szív és az idegrendszer fe­szülten várja a fokozott megterhelést, egész bensőn­kön „motorikus nyugtalan­ság” lesz úrrá. És ha- ilyenkor rendszerint semmi­lyen veszély sem közeleg, s a riadót nem követi a várt erőpróba, a szervezet fe­szültsége nem oldódik fel. A modem zajforrások kö­zelében élő emberre csaknem szakadatlanul hatnak a zaj­ingerek, s így szervezetének végeredményben soha. sincs nyugalma, sokszor még ál­mában sem. És ez a legna­gyobb baj. hiszen éppen az alvás feladata, hogy fel­üdítse a testileg-lelkileg túl- eröltetett embert. Az éjsza­kai zörejek azonban sokszor ezt is megakadályozzák, — legalábbis a városokban. Az alvás mélységét károsan be­folyásol ja az olyan zaj is, amely nem lépi át az éb­resztés ingerküszöbét, az ember nem riad fel. Az alvó erről nem vesz tudomást, mégis megsínyli. Van-e védekezés? Az idegeket leginkább azok a zajok terhelik, amelyek hangerőssége gyorsan válto­zik: ilyen például a kutya­ugatás. az ismétlődő ajtó­csapkod ás. a hol erősödő, hol gyengülő motorhang vagy hogy neki, aki ilyen nagy­vonalú és okos ember, aki már évtizedek óta bizony­gatja, hogy többre képes, mint. amit rábíztak, nos, ne­ki már régen a minisztéri­umban volna a helye. — Igenis! Miért ne? Ta­lán merésznek tűnik a gon­dolat. mert elszoktunk már a merész gondolatoktól — mondta a fiú és még hozzá­tette: — Akár miniszter is le­hetne, sőt más országokban, másutt az ilyen nagyvonalú, modern emberek már régen komoly tárcát kaptak. Hi­szen művelt, intelligens, érti a vezetés művészetét. És egy teljesen szokatlan plusz a jellemében: nagy­szerű meleg baráti kapcso­latot tart az emberekkel. Mondhatni: egy az egyhez tárgyal mindenkivel: mi­niszterrel, takarítónővel. Rit­ka az ilyen jellemű férfi, mint a fehér holló — bi- zonygatta a fiatalember lei­sípolás és minden váratlanul fellépő hang. Ezekhez nem lehet hozzászokni,, mint az egyenletes óraketyegéshez. Sajátságos módon azonban nem szenvedünk azoktól a zörejektől, amelyeket ma­gunk idézünk elő. Ha nem is tudjuk meg­szüntetni a lármát, tompítá­sára számos lehetőségünk van. Sok javaslatot dolgoztak már ki erről. A zajos háztartási gépeket, éjjeli mulatók zene­karjainak az emelvényét gumi- vagy film-alátétre kellene állítani, a mozdonyok és vasúti kocsik kerekeit zajtompitóval (gumiabroncs) ellátni. A gépkocsik és mo­torkerékpárok kipufogó lár­máját is hatásos eszközökkel lehet tompítani. 5,Sa ellen akarunk állni a rákbetegségnek, ne fojt­suk magunkba érzelmein­ket-..” — ezt a tanácsot fogják adni talán a jövőben az orvosok. New Yorkban a Tudomá­nyos Akadémia egyik érte­kezletén, — amelyet a rák pszichofi Biológiai vonatko­zásainak szenteltek, — több felszólaló jelezte, hogy a túlságosan „visszafojtott ér­zelmi sokkok kedveznek a betegség ki fejlődésének Az elnöklő dr. Clauss Bahne Babuson számos esetet hozott fel olyan egyé­nékről, akik súlyos gyászra „sztoikusán”, csendben rea­gáltak: nem sokkal később rákban meghaltak. A Phila­kesen a meggyőződés meg­győző erejével, ellentmon­dást nem tűrve. Nem is akart ellentmon­dani. ki mondana ellent ilyenkor. Jólesett a dicséret, persze, hogy jólesett, amit a fiatal fickó mondott. Értékét emelte, hogy fiatal, hogy még romlatlan és tegnap meg merte mondani a rósz- szat is, őszintén kertelés nélkül a szemébe, miért ne mondhatná mea ma a jót is? Tehát tudta, a fiú iga­zat mond, léhetne ő minisz­ter is, csak egy kissé elfe­lejtették. Bár halványan az is felderengett tudató bán, hogy valami olyasmit tanult az esti egyetemen: a törté­nelemben a személyek min­dig véletlenek. Kellemes meleg bizseroette a szívét, csak nem kéne... De kell! A sör néni tűr halasztást Amennyire vissza tud emlé­kezni, gyermekkorában is mindig baj volt a veséjével. És amikor idáig jutott gon­A leningrádi esztrád-szín- ház előtermében érde­kes festménykiállítás nyílt meg. A falon kisebb-na- gyobb vásznak. Az egyik, börtönrácsok mögött fölsejlő kék eget ábrázol, címe: Teo- dorakisz dala. A másik, szintén szimbolikus értelmű festmény: szakadék szélén álló földgömb, mellette egy majom, mely farkával bár­mely pillanatban a mélybe taszíthatja a Földet. Több nagyszerű portré is sorako­zik a falon. Különösen meg­kapó a háború pusztította vidéken álldogáló bús sze­mű kislánynak a képe. Nagy gondolati erő, külö­nösen művészi ábrázolás- mód jellemzi e festménye­ket. Alkotójuk, Mihail Kun, a leningrádi esztrád-színház művésze. Ha találkozni aka­runk vele, csak menjünk be a nézőtérre: de ott rend­szerint egyetlen szabad hely sincs, ha ő lép fel. Pszicho­lógiai kísérletek című mű­sorával. Kérésére egy néző 20 szá­mot ír fel a táblára. Kun csak rápillant a hosszú szám­sorra. s hátrafordulva már­ts hibátlanul elismétli azt. Üjabb műsorszám követ­kezik: A táblán többjegyű számok tömkelegé. Ismét villámgyors fordulat, s agyá­ban máris rögzítve van delphiában és a Roehestar-i egyetemen készített statisz­tikák is megerősítik, hogy az ilyen fegyelmezetten vi­selkedő pácienseket hama­rább éri el a rákbetegség, mint a többieket; Bizonyos szociális és kul­turális kutatások is folynak ugyanebben az irányban. A Coäorado-d egyetemen dr. Sidney G. Margolin arra a megállapításra jutott, hogy a sziu indiánok, akik nem igen fojtják vissza érzel­meiket, szinte nem is is­merik a rákot. Szerinte azokban az országokban magas a rák halálozási sta­tisztikája, ahol a heves ér­zelmeket a hagyomány sze­rint elfojtják. dolataiban, szivét, már némi kis pánik szorította. A sok színű, dús illatú rózsák között két idősebb ember kaparászta a földet. Odament hozzájuk., a fiú követte és csillogott a sze­me. A tisztességtudó férfi azonnal meg akarta kér­dezni, hol van errefelé a reterát? De meggondolta, mert a fiú lelkesedése na­gyon zavarta és nem akart csalódást okozni. „A fenébe ezzel a kölyökkel, sírba vis2 a lelkesedése, a. tisztelete és én közben itt...” — füstöl­gőit, de hangosan azért ud­variasra fogta a szót és mindössze ennyit mondott: — Jó napot emberek! Nem vagyok errefelé jártas, talán maguk tudnak segíteni és meg tudnák mondani, hoav merrefelé... Nem jutott tovább. Az idősebb munkás felnézett, kiegyenesítette görnyedt de­rekát, tempósan meg is ta­pogatta, aztán kezefejével megtörölte izzadó homlokát. Az udvarias férfi látta, hoou az öreg erősen kancsit és hallotta, bár egy kissé tá­volról. hogy erősen selypít. Az Izsó elvtárs küldte valamennyi számjegy'. Em­lékezőtehetsége az elektron­agyéval vetekszik. Feladatai mind összetet­tebbekké válnak. A színpa­don már nem egy, hanem négy tábla áll, amelyekre a nézők 20 négyjegyű számot írnak fel, s előbb lassan, majd mind gyorsabban for­gatni kezdik őket. — Kun néhány másodpercig nézi a számzűrzavart, majd az összevont eredményt közli a nézőkkel. Ezután közösen ellenőrzik, helyes-e a szá­mítás. Helyes! Kirobbanó siker, óriási tapsvihar, lel­kesedés. Hogy miként jutott el a forgósban tevő számok ösz- szevonásának egyedülálló rekordjáig? Véletlennel kez­dődött. Egy álkalommal ugyanis, a műsor megkezdése előtt valaki fordítva helyezte el a számokkal teleírt táblát. — Mi lenne, ha visszafe­lé olvasnám el a számokat, ahogyan a nyomdászok te­szik? — gondolta, s rövid­del ezután gyakorolni kez­dett. Fokozatosan növelté a táblák számát, s mind ösz- szetettebb számtani műve­leteket végzett. Szorgalmas munkával elérte, hogy ma már gyorsabban adja össze a forgásban levő számjegye­ket, mint az elektronagy. Természetesen — hang­súlyozza dr. Bahnson, — nem a visszafojtó® okozza a rákot. Károsítja azonban a központi idegrendszert, amely a test hormonház­tartását irányítja és ezzel csökkenti az ellenállást a betegséggel szemben. Ezek a megfigyelések ar­ra vallanak, hogy hasznosak a lármás halottsiratások és egyéb erzelemki törések, amélyek számos társada­lomban hagyományosak, a nyugati civilizációban szo­kásos illendőség viszont kó­ros. Aki el akarja kerülni a rákot, jobb, ha úgy visel­kedik, mint a sziu indiánok. magukat? Oszt mit üzent? — kérdezte. — Milyen Izsó elvtárs, semmilyen Izsó elvtársat nem ismerek — válaszolta, s elindult szaporán a bok­rok felé. Azt hitték, az ár­nyékba kíván húzódni, mert itt a rózsáknál még igen­csak süt s nyáralkonyati nap. — Hát az az Izsó... Már Izsó elvtárs. a tanácstól tudja, a főnökünk. Mondja mán, mit üzent? — erősza­koskodott a kancsi. És még ráfejelt: — Szóval, befejezhetjük itt már, a rózsáknál? Mond­tam én tegnap is neki, hogy jó volna amott a parton is elkezdeni mán... Az udvarias férfi nem tudott válaszolni, mert tel­jes pánikban volt. Közben a fiatal fiú csillogó, lelkes szemekkel figyelte atyai ba­rátját és arra gondolt, hogy itt. a Szigeten is, az egysze­rű napszámosok is ismerik őt. Ritka az ilyen remek férfi! És várta, kíváncsian várta az okos választ. És még mindig a kancsi mun­kás kérdezett, de már némi Kunnak azonban nemcsak csodálatos emlékezötehetsege van; nagyszerű gondolatol­vasó is. Figyelmesen nézi az embert, néha megérinti a kezét, s arra kéri, ismétel­je meg magában korábbi gondolatát. Hasonlóképpen hiba nélkül megmondja, mikor született az illető, melyik szót jegyezte meg egy könyvből, melyik figu­rával és mit lépett a sak­kozó; bekötött szemmel ha­lad át a nézőtéren, s meg­találja egy néző zsebében az eldugott gombostűt. Vajon tartós-e az ilyen fajta emlékezet? Ügy lát­szik, tartós: előadás végén a nézők kérésére megismétli a húsz számot, amit a műsor kezdetén írtak fel a táb­lára. Ki ez a csodálatos ember ? A képzőművészeti akadé­mián szerzett oklevelet. Is­mert festőművészek tanít­ványa volt. Ma is fest. — Fiatalabb korában élénken érdeklődött az orvostudo­mány és a természettudo­mányok iránt. Barátja egy­szer véletlenül kiszórt egy doboz gyufát, s viccesen odaszólt neki: „Számold meg!” Kun fel sem kelt he­lyéről, csak odapillantott, s pontosan megmondta, hány gyufaszál van a földön. — Portréit is emlékezetből festette, mégis meglepően élethűek. A természet csodálatos ké­pességekkel ajándékozta meg Mihail Kunt. Am a többi tehetséges emberrel ellentétben ő szorgalmasan fejlesztette is adottságait. Hogy miként, olvassa má­sok gondolatát? íme, felfed­jük a titkot: Említettük már az előb­biekben, hogy az embert — akinek gondolatait olvasni akarja — megkéri, ismétel­je meg magában a gondola­tát. Már régóta ismeretes az a fiziológiai törvény, hogy az agyműködés a pulzus ritmu­sában, az izmok állapotá­ban, az arckifejezésben és a mikromotorikus reakcióban is megnyilvánul. Ezekből a jegyekből fölfedni a gondo­latokat — valóban nagy mű­vészet. Kun képes erre. A leningrádi fiatalember ezenkívül nyelvtehetség is. Egy alkalommal közölték vele, hogy Japánban fog fel­lépni. Az idő elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy vala­melyest megtanulja a japán nyelvet. Vendégszereplésé­nek útiránya azonban az útolsó pillanatban megvál­tozott: Japán helyett Finn­országba kellett utaznia. szemrehányással, vádas­kodva. — Szóljon már, jó ember, valamit. Ismerem én magit! Azt is tudom, hogy hívják, csak elfelejtettem.. Az udvarias férfi még egyszer, utoljára koncent­rált. kezet nyújtott a mun­kásnak és azt mondta: — Kovács Károly a ne­vem... — No lássa, tudtam ért, Mondja már meg, mát üzent Izsó? — kérdezte a munkás, de most már dühvei, sőt némi lekicsinyléssel, hogy mit: játsza ez itt meg magát. Az udvarias férfi diszkré­ten elfordult, néhány gör­csös mozdulatot tett. a leve­lek halkan zörögtek. — Hát ezt üzente? — kérdezte a kancsi. majd el­húzta a száját, tempósan visszament a rózsákhoz és azt mondta társának: — Ezek a marha, ganyé városiak... Eerkó! És a lelkes fiatalember zavarában az eget bámulta, amelyen nanvon halványan ugyan, de lassan már úsz­ni kezdett delelójére a. Hold, ísühtf FÉLREÉRTÉS Vágjuk a falhoz a levesestálat! Tanács a rákbetegség megelőzésére

Next

/
Thumbnails
Contents