Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
1968. augusztus 1L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gebinesek a volán mellett Bevált? Nem vált be? Felmondtam, mert 9 Érdekes vizsgálat a kőplajfúrási üzemnél Egy teljes napot áldoztam a megfigyelésre. A szolnoki vasútállomás és a Kossuth tér közötti jó másfél kilométeres útvonalat gyalogosan jó párszor megjártam, hogy hol az egyik, hol pedig a másik taxiállomás közelében fél órácskákat ácso- rogjak. Nem tudtam kifogni egyetlen olyan percet sem, hogy egy-két taxi ne parkírozzon a kijelölt helyen. A „gebines” taxirendszert Szolnokon 1967. augusztus elsején vezették be. A kísérleti egy év eltelt. — Vajon bevált-e az új díjszabási, elszámolási rendszer? — tettem fel a kérdést az épp várakozó három taxi vezetőjének. A válasz mindhárcxmuktól: kézlegyintéssel kísért sóhaj. Majd rövid pár mondatban tömören és világosan megfogalmazódott az elmúlt egy év bírálata. Egymás szavába vágtak: — Nem megoldás ez így! Igaz, a keresetünk nem csökkent, de sokkal többet kell dolgoznunk, mint korábban, mert a kocsi karbantartását és a kisebb javításokat is mi végezzük... Egy kocsira ketten vagyunk, kevés az utas, nincs fuvar, de a tervet teljesíteni kell... — Megoldás? — Állítsák vissza a régi időbéres rendszert! Vajon tényleg megbukott volna a taxisok új elszámolási formája? A kérdést a közlekedési vállalat személyfuvarozási előadójának tettem fel. — Miniszteri rendelet van rá, hogy a „gebines” rendszert az országban mindenütt be kell vezetni... Előnyös ez az új forma a lakosságnak, a vállalatnak, de a taxisoknak is. bár látszólag zúgolódnak érte... A kimutatásokból kiderül, a taxisok átlagkeresete az elmúlt évben 15—20 százaTársadalmi munkáért aranyplakett A Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő műszaki akciócsoportnak augusztus 10-én a Barátság klubban ünnepélyes keretek között átadták a Szolnok megyei tanács által adományozott ,.Társadalmi munkáért” kitüntető plakett aranyfoko- zatát. A bensőséges ünnepségen, amelyen Bárdi Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese is megjelent, Gál Gyula, a Hazafias Népfront megyei elnöke mondott beszédet. Méltatta a megye lakossága által végzett társadalmi munka jelentőségét. Elmondta, hogy 1960-hoz viszonyítva 1967-ben a társadalmi munkában résztvevők száma 44 ezerről 126 ezerre emelkedett. Az általuk végzett munka értéke meghaladja a 26 miilói forintot. Kiemelkedő a műszaki tervezők munkája; társadalmi összefogással három év alatt nyolc millió forint értékben készítettek el községpolitikai szempontból fontos tervdokumentációkát. Idén hét műszaki dolgozó kap kitüntető jelvényt társadalmi munkájuk elismeréseképpen. Bottó András gépésztechnikus aranyfokozatot kap 120 ezer forint értékű társadalmi tervezéséért; Kiss Lajos építészmérnök 81 800 forint. Járdányi Kálraárt elektrotechnikus 48 ezer forint és Kovács Tibor gépészmérnök 59 600 forint értékű munkájáért ezüstfokozatot kap. Bronzfokozatban részesül Mészáros Pál gépészmérnök 61 600 forint, Veres Sándor vízügyi technikus 61 600 forint, valamint Vass László gépészmérnök 83 300 forint értékű társalalmi tervezésért. A beszéd befejezése után Pálya János, az akciócsoport vezetőségi tagja vette át az oklevelet és a plakettet. NYARTELEPfTÖK, gazdaságok figyelem! Gödörfúrást a szükséges méretekben vállalunk 1,1—1,5 Ft/db. Előjegyzés a megrendelés sorrendjében. Drótszövet készítését rövid határidővel bérmunkában vállalunk. KOSSUTH TSZ, JÁSZKISÉR lékkai emelkedett. A kilométerdíj egy részével a taxisok az autó üzemeltetése és karbantartása miatt maguk rendelkeznek. Aki jobban vigyáz a kocsijára, az kevesebbet használ fel belőle, s a megtakarítással elszámolnia nem kell. A taxisok fizetése a megtett kilométerek arányában emelkedik. Mindez arra ösztönzi a vezetőket, hogy minél több fuvart vállaljanak, a taxiállomásokon mindig legyen kocsi, tehát, hogy a lakosságnak fokozottabban rendelkezésre álljanak. A szolnoki taxisok között ezen utóbbi, anyagi jellegű kérdésben van aggályoskodás: mert átlagos forgalmi időben a 18 taxi közül 12— 14 mindig vesztegel. Nincs elég fuvar, s így még a tervkilométert is nehezen tudják teljesíteni. A vállalat ezért aug. 1-től két kocsit előmegrendelések teljesítése céljából tartalékba helyezett. A taxisok maguk is köny- nyíthetnének a saját helyzetükön, ha úgy osztanák be egymás között a szolgálatot, hogy a csúcsforgalomban többen, máskor kevesebben lennének. A vállalat felé a munkaidővel ugyanis elszámolniuk nem kell. A Warsavák karbantartásával kapcsolatos kifogást is némileg orvosolják. A kocsik mosatása ma mar ingyenes, a taxisok pedig kis szerszámosládákat kapnak, hogy a kisebb javításokért ne kelljen fizetniük, hanem maguk végezhessék el. — petres — Tavaly ősszel a gazdasági vezetők kezdeményezésére kérdőíveket küldtek szét az üzem-dolgozóinak, baráti hangú levelek kíséretében, amelyeket Szili József, mint a vizsgálatok felelőse írt alá. A kísérő levelekben őszinte választ kértek alapvető kérdésekre, törzsgárda- tagoktól éppen úgy, mint kilépő, illetve belépő dolgozóktól. A több mint 600 visszaküldött levélből kiderült, hogy milyen alapvető okokra vezethető vissza az 1964 óta, — főleg a fizikai dolgozók között egészségtelenül emelkedő kilépések aránya. 1960-ban még ugyanis 21,6 százaléka volt az évi átlagos munkáslétszámnak a kilépők aránya. Egy évvel később már 12 százalékkal magasabbra szökött, tavaly pedig megMáris segíti Szolnokot az új Epületelemgyár. A júniusban megkezdett betoncső gyártás első kifogástalan termékeit a városnak adják át. Egyelőre háromezer métert abból a negyvenötezerből, amit már a harmadik negyedévben értékesítésre gyártanak. Ott folyik, ahol nem kellene Miért sok a csőrepedés Szolnokon ? Vidéki városaink — köztük Szolnok — vezetői mindent megtesznek, a közművek fejlesztéséért. Mégis gyakran dicsérő szavak helyett elmarasztaló megjegyzések hangzanak el. A múltkor a megyeszékhely vízvezetékhálózatával kapcsolatban mondták: „miért nem csinálják már meg egyszer rendesen, miért toldozgat- nak, foltozgatnak?” Helyettünk a Szolnok megyei Víz-, Fürdő- és Csatornamű Vállalat főmérnöke válaszol: — Nem mentegetőzünk, mert nincs miért. A város vízvezetékhálózata 1910—12 között épült, tehát több mint otven éves. Szerény számítások szerint is, ha volna megfelelő csőmennyiség és pénz, 27 kilométer hosszúságú nyomócsővezetéket azonnal ki kellene cserélni. Mivel azonban egyik sincs elegendő, csak szakaszonként tudjuk a vízvezetéket javítani, cserélni. Hozzá kell még tenni ehhez azt is, hogy a város lakossága az 1910. évinek több mint a duplájára nőtt. A megnövekedett vízigényt pedig mindenképpen ki kell elégíteni. Ezért épült meg az új víztorony és ha kell a meglevő szivattyúk mellett egy 10 ezer liter/perc kapacitású egység is bekapcsolódhat a vízszolgáltatásba a délutáni csúcsidőszakban. A régebbi víztoronynál magasabb új torony és a pótszi- vattyúegység nyomásváltozást okoz, amelynek a régi csőhálózat néha nem tud ellentállni. Ezzel magyarázható a gyakori csőtörés. A vízművek vezetői türelmet kérnek a lakosságtól. Megtörténik, hogy a gyors javítás érdekében egyik percről a másikra lezárják a sérült vezetékszakaszt, ezért egy-egy utca vagy körzet lakói víz nélkül maradnak. A bejelentésre, amelyet a 28—08-as telefonszámon éjjel-nappal elmondhatnak a törésit észrevevők, a készenléti szolgálat azonnal a helyszínre siet, mint eddig is. — U — haladta a 43 százalékot. — Különösen fontos intézkedéseket sürgetett ez az adat, miután a kőolajbányászat fejlesztésével mindinkább fokozódik a munkaerő iránti kereslet. A vizsgálatokban és a kérdőívek feldolgozásában résztvett a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének több munkatársa is, a beérkező adatokat pedig gépekkel dolgozták fel. S ha az érdeklődést hivatalosan le is zárták, a vizsgálat felelőséhez azóta is érkeznek a bizalmas levelek, naponta hívják telefonon egy-egy személyes beszélgetésre. A jelek tehát azt mutatják, hogy az emberek, ha megkérdezik őket nyíltak, közlékenyek. A fúrómester embersége A kérdőíveken mindenekelőtt arra kértek választ, hogy mi a kilépések igazi oka. a válaszok szerint leginkább azok, amelyek a kőolajbányászat jellegéből adódnak: az örökösen változó munkahelyek, a családtól való távolság és a munkával együttjáró kedvezőtlen szociális körülmények. A megkérdezettek több mint egynegyede válaszolta ezt. Hasonló az aránya azoknak is, akik a bérezési, a lakás- és szálláskörülmények miatt váltak meg az üzemtől. Ezt elég szorosan követi az az indok, hogy nem elég emberségesek a közvetlen vezetők, közömbösek az új munkások iránt és a munkáscsoportok egymáshoz való viszonya is lelketlen, taszító olykor. Volt például kérdőív, amelyen ez állt: „felmondtam, mert a fúrómester embertelen ..„sokan maradtunk volna, ha az egyes brigádokat, kollektívákat gondosabban válogatják össze” — írták többen is. Nincs beleszólásuk Válaszok sokasága tanúskodik arról is viszont, hogy a művezetők, a főfúrómesterek, és fúrómesterek — akik összekötik a vállalati vezetőket az alap- és melléktevékenységet végzőkkel — nem kapnak elég szót. Ténykedésük többnyire csak szakmai utasítások végrehajtása, végrehajtatása. Ez a termelőmunka pontos ellátásához elengedhetetlen is. A most elkészült tanulmány javaslatot is tesz: „meggondolandó, hogy nem csök- kentené-e a feszültségeket, ha ezek a vezető emberek a munkatechnológiához igazodó döntési jogaikon túl még több lehetőséget kapnának, — és élnének is azzal — hogy néhány szociális vonatkozású döntéshez észrevételt, javaslatot tehessenek, és hogy véleményüket, bérezési, jutalmazási stb. kérdésekben valóban számításba vennék! A megkérdezettek többsége egyébként úgy véli, hogy a főnöke diktatórikusán vezet. Egyetértenek viszont abban, hogy a megbízható gazdasági eredmények érdekében ez így jól is van. — Vannak ilyen válaszok is: a munkát egyértelműen megkövetelték tőlem, ez érthető is, de közben megkérdezhették volna, hogy mik a gondjaim és amiben tudnak, segítenek. Ha ez történt volna, nem mennék tovább az üzemtől... vagyis az emberek sokasága nem a rend betartását kifogásolja, hanem azt, hogy emellett nem tartják őt eléggé érző lénynek, akinek a mindenkori munka közben gondjai, problémái vannak. A munkáshecc taszít Különösen jelentős a beosztottakról való gondoskodás elemzése, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kilépők harminc százaléka álig egy hónapot töltött a vállalatnál. S a kérdések nemcsak a vezetők mivoltára adtak választ, hanem arra is, hogy a beosztottak hogyan viszonyultak új munkatársaikhoz. — Talán üzemi tradícióból ered az a szokás, amely szerint minden dolgozónak már a belépést követő napokban meg kell ismernie a legnehezebb munkát is, mondván, hogyha azt kibírja, akkor jó olajos lesz belőle. Ezzel a szokással a vártnak mindig az ellenkezőjét érik el, mégsem hagynak fel vele nagyon sok helyen. A felmérés sok, az említetthez hasonló gondra ad választ. S időszerű volt ezt elemezni, a nagyfokú vándorlás okainak keresése mellett azért is, mert az üzem kollektívája a közeljövőben még érzékenyebb lesz. Ezekben a hónapokban sok olajipari és geológiai technikus kerül az üzemhez. Ezek a fiatal szakemberek minden bizonnyal nagyon igénylik majd vezetőik segítő, kultúráit magatartását. Júliustól rövidebb a hét Érdekes az is, hogy a kilépettek negyven százaléka olyan „reményekkel” köszönt el a vállalattól, hogy új munkahelyén kevesebb lesz a fizetése. Mégis elmennek, mert az aránylag magasabb olajos fizetés aránytalanul több nehézség vállalását is követelte tőlük. A vállalat vezetői kérdeztek, hogy megtudhassák a kilépések igazi okait. S akiket kérdeztek, azok kertelés nélkül válaszoltak. S hogy az Alföldi Kőolajfúrási Üzem vezetői nem csupán kíváncsiak voltak, hanem komolyan dolgoztak és dolgoznak is azon, hogy jobbá, elviselhetőbbé tegyék Csökkent Az üzem egy évvel ezelőtt tehát nagy munkaerőhiánynyal küzdött és az akkori helyzet gyors intézkedéseket kívánt. Túlzás lenne talán azt feltételezni, hogy az említett közvéleménykutatás fordított az akkori helyzeten. De egy tény; a kilépések aránya visszaesett és jelenleg nincs munkaerő- hiány az üzemnél. Ebben az intézkedések mellett vitatmunkásaik számára a természeténél fogva nehéz olajos életet, tények bizonyítják: Szegeden a közelmúltban hatszáz személyes munkásszállást építettek és újabb lakásokat adtak át. Július elsejétől pedig szeptember elsejéig teljes egészében megvalósítják a rövidített munkahét bevezetését. Sok vonatkozásban nagyobb körültekintésre kötelezik a középvezetőket — erről többször is tanácskoztak már velük — és sok más hathatós intézkedést tettek és tesznek a jobb munka és életfeltételek megteremtéséért. a kilépés hatatlanul közrejátszott az őszinte érdeklődés, változtatni akarás. A helyzet javulása pedig még valamire utal: Olyan nagy, sok embert foglalkoztató üzemben, mint pl. az olajfúrás is. hálás kezdeményezés a dolgozók gondjaival való közvetlen foglalkozás. Nem csak időközönként, állandóan. — B. E. aa
