Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-01 / 179. szám

1908. augusztus 1. SZOLNOK MEGYET NÉPLAP a Egy éves tudományos továbbképzés A művelődésügyi minisz­ter augusztus 1-én hatály­ba lépő utasítása értelmé­ben az egyetemeken és az egyetemi jellegű főiskolákon egy éves tudományos to­vábbképzést vezetnek be a legjobb végzős hallgatók számára. A továbbképzés célja, hogy elősegítse az egyetemeken az oktató- és tudományos munkaerő-után­pótlást. A tudományos továbbkép­zésre a pályázatot az illeté­kes felsőfokú intézmények rektora hirdeti meg. Politi­kailag megfelelő — és tu­dományos téren fejlődésre alkalmas fiatalokat vesznek fel, s velük egy éves idő­tartamra kötnek szerződést. A szerződés tartalmazza a pontos munkaidőt és mun­kahelyet, továbbá a havi munkabért. Az alapbér ha­vi ezerháromszáz forintnál nem lehet kevesebb, 1600 forintnál nem lehet több. Indokolt esetben — a jog­szabályokban előírt — pót­lékot is meg lehet állapí­tani. Sérültek bejelentése Ä* egészségügyi miniszter rendelet* értelmében a köz­lekedési baleset, bűntett, vagy tűzeset következtében sérült személyeket a gyógy­intézetbe, vagy közület által fenntartott rendelőbe törté­nő szállításuktól számított jkét órán belül telefonon be kell jelenteni a rendőrség­nek. A kórházi felvételről a beteg hozzátartozóját is ha­ladéktalanul értesíteni kell. Közlekedési baleset alkal­mával az első intézeti or­vosi ellátáskor vérmintát is kell venni a betegtől, vér­alkoholvizsgálat céljára. 9 így mulat cg\j várúr A dániai Ran- ders közelében emelkedő Ulst- rup várának gaz­dája elhatározta, hogy kastélyának csökkenő idegen­forgalmát új lát­ványossággal lélénkíti fel. — Ezért Floridából három delfint ho­zatott, miután pompás „delfiná- riumot” építte­tett az intelligen­ciájukról ismert állatoknak. — A delfinárium pre­mierje azonban tragédiával vég­ződött. Az egyik delfin beszorult a medence vízleve­zetőjébe és meg­fulladt. A dán vár­úr, a delfinért 3800- angol font­nak megfelelő összeget fizetett ki az amerikai állatkercskedőnek. PIPLOMACIAI HÁEOR0 — BÉLYEGEN A filatélia története azt mutatja, hogy az államok közötti diplomáciai háború egyik hatásos eszköze a bé­lyeg. így volt ez sokszor a múltban és nem ritka most (vem. Nemrég Afganisztánban megrendezték Pastunisztán napját Ebből az alkalomból bélyeget is adták ki, így fi­gyelmeztetve Pakisztánt; hogy az Afganisztánnal szom­szédos keleti részen lévő területet, amelyet afgánok laknak, magukénak követe­lik. Nagy-Britannia egyszer­re három országgal folytat diplomáciai háborút, ami bélyegeken is tükröződik. — Argentína igényt tart a Falkland szigetekre és nem ismeri el azt a Falkland szigeti bélyeget, amely tér­képet ábrázol és azon a szi­get mint angol gyarmat van feltüntetve. Rhodézia két bélyegsorát — az egyik a különválást demonstrálja, a másik az ún. függetlenségi- sor — viszont Nagy-Britan­nia nem ismeri el és az ezekkel bérmentesített leve­leket nem továbbítja. Ha­sonló a sorsa a nyugatindiai államközösségből kivált An- guilla önálló bélyegeinek, amelyeket a londoni nem­zetközösségi iroda illegális­nak nyilvánított. A REPÜLÉS TÖRTÉNETE Az Indiai óceánban, Cey­lontól délnyugatra elterülő Maldive szigetek nyolc bé­lyegből álló sort adott ki. — Mindegyik bélyegen a repü­lés történetének jelentős eseményét, illetve emlékét örökítették meg. Az egyes bélyegeken a következő sze­mélyek és repülőtípusok sze­repelnek: Zeppelin LZ—130 (1928), Montgolfier (1783), Boeing 707 (1958), Douglas D 63 (1933). Wright testvé­rek (1905), Lilienthal (1892), Boeing szuperszonikus gép, angol és francia Concord gép. Mindegyik bélyeg há­rom színyomásu. Olajbarna keskeny arc, tű­hegyes szénceruza ezernyi ránca barázdálja. Ötvenéves, átlagos termet. Korához, ma­gasságához kevésnek tűnik az ötvenegynéhány kilós test. Levetkőzve láthatóvá válnak fonott kötélhez hasonló iz­mai karján, hátán, vékony combjain végigfutnak a csomós, egyfajta munkában szerzett merev kötél fonatok — inasnak mondják az ilyet. — Tizenhat éves korom óta dolgozom. Mindég a Kohászati Műveknél. Mindig nehéz munkán. Hosszú éve­kig az őrlőknél, ahol estén­ként félkilónyi cementport krákogtunk vissza, amit nap­közben szívtunk le. Most, tizenöt éve egyfolytában a kemence berakókhái. A nor­mám naponta ötven mázsa tégla kocsira rakása az ége­tő polcokról. Egy kemence­tégla lehet húsz, de lehet ötven kilós is. Óvatosan rakjuk, az éle meg ne sé­rüljön. Nem a derekunkat féltjük, hanem a tenyerün­ket. Bőrdarabbal védjük. Mutatja tenyerét. Ha arcát grafikus mintázta szénceru­zával. világos tenyerét szob­rász formázhatta vésővel. Mint a Holdról ismert fény­képek; mélyedések sokasá­ga értelmetlen össze-vissza- ságban keresztezi egymást. — Betanított munkás va­gyok. Amikor dolgozni kezd­tem, segédmunkásnak hív­tak. Most ha valaki hozzánk merészkedik, mindjárt be­tanítottnak mondják. Hét Jóska döntött sorsáról Ä nevelőapja jött, segít­sünk:, Jóska nagyon elkese­redett, mert nem = vették fel a Mezőtúri Felsőfokú Me­zőgazdasági Gépészeti Tech­nikumba. Hozta magával a fiú bizonyítványát, szakkö­zépiskolai érettségi okleve­lét, mely bizonyította, hogy Stonawski József az idén sikeresen — jó eredménnyel — befejezte tarvulmányait a Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium és Ipari Szak- középiskolában. Sőt, a sza­badon választott tárgyból, — fizikából — jeles eredmény­ivel tett érettségi vizsgát. Az iskola javasolta, tanuljon tovább a gyerek, mert jófe­jű. tehetséges, és most tes­sék: megjött a technikum­tól az értesítés, hogy nem vették fel és még nem is fellebbezhetnek a döntés el­len. Kérdezgetni kezdtem a nevelő apát: mióta van ná­luk Jóska? És ismét kibon­takozott előttem egy hánya­tott sorsú gyerek élete. Albérletből albérletbe Az asszonyt két gyerek­kel utcára tette első férje. Ennek több mint 10 éve. Al­bérletből albérletbe vándo­rolt, s mert havi hétszáz fo­rintos keresetéből nem tu­dott ötszáz forintos bérleti díjakat fizetni, s mert elvált férje egyszerűen nem járult hozzá a gyerekek tartásá­hoz, állami gondozásba ad­ta a két fiút. A kisebbiket az apa később magához vet­te, de Jóskáról továbbra is csak az állam gondoskodott. Volt nevelőotthonban Kis­újszálláson, Tiszakürtön. s aztán a középiskolát Jász­berényben végezte el. — Ö négy éve él együtt a fiú anyjával, jól megvannak. A gyerek minden nyáron ná­luk töltötte a szünidőt, s most végleg odaköltözött. De most nagyon aggódnak a fiúért. Egyébként is kevés- beszédü, szerény, érzékeny lelkű gyerek. Mi lesz vele ezután ? Ilyen bevezetés után ke­restem fel Martfűn Jóskát. Az anyja fogadott. Restelke­dett, mert csak egy kicsi szobájuk van, az is albérlet. Ö szakács az étteremben, élettársa ugyanott pincér. — Nem keresnek sokat, de már vettek együtt bútort, s most spórolnak, mert végre önál­ló otthont szeretnének. A fiú hallgatagon ült mel­lettünk. Azt vártam, hogy pa­naszkodik majd, talán azt mondja igazságtalanok vol­tak hozzá a felvételi vizs­gán. Nem ez történt. Nem ment a vizsgán... — Én vagyok a hibás, nem tudom mi történt velem, de nem ment. A matematika írásbeli egyáltalán nem si­került, a szóbeli is gyengén. Nem értem el a kellő pont­számot. — Most mi lesz? Jövőre újra megpróbálja? — Nem, már nem próbál­kozom többet. Félek, hogy ismét nem sikerül. — Mihez akar kezdeni? — Dolgozni szeretnék. — Nevelőapám már beszélt itt néhány emberrel, azt mond­ták lehet, hogy felvesznek a cipőgyárba. Kell a pénz. — Mire? — Mire? Hát először is egy családi házra, hogy ne lakjunk albérletben, hogy legyen saját otthonunk. Ha én is keresek könnyebben megy. Már írtam Jászbe­rénybe a gyermekvédelmi felügyelőnek, aki mindig nagyon jó volt hozzám: tö­röljön a gondozottak közül, felnőttem, kereső ember aka­rok lenni. — Sa tanulás? — Ma.id később, talán le­velező úton. Sokan tanul­nak úgy. Nekem van szak­mám, géplakatos' vagyok, a szakközépiskolában szerez­tem a képesítést. Majd csak elboldogulok. Nem csüggedt el Egy szóval sem mondta, mégis láttam rajta: a felvé­teli vizsga sikertelensége azért nagyon fáj neki. És éppen ezért csak elismerés­sel szólhatok erről a fiúról. Nem próbált „mosakodni”, elismerte, hogy ő az oka a sikertelenségnek. Csalódás érte, és mégsem csüggedt el, mint sok más olyan fiatal, akit nem vettek fel főisko­lára, egyetemre. Maga dön­tött: dolgozni fog. Még csak annyit: beszél­tem a martfűi Tisza Cipő­gyár munkaügyi osztályának vezetőjével, Czapár Nán­dorral. Közölte jelentkezzen Jóska, felveszik a gyárba. Egyelőre csak segédmunkás­ként tudják alkalmazni, de féléven belül már szakmá­ját folytathatja, ha megbe­csüli magát, ha tisztességgel elvégzi a rája rótt feladato­kat. Havonta megkeresheti az 1400—1500 forintot. Most már csak Jóskán mú­lik. Legyökerezhet Martfűn, s anyjával, nevelőapjával együtt, ha nagyon akarják, közös akarattal sok-sok munkával, lemondással, ha megkésve is, de otthont te­remthetnek maguknak. V. V. f Uj autótérképek, új glóbuszok Még ebben az évben új kiadásban jelenteti meg a Kartográfiai Vállalat a ké­pes politikai és gazdasági világatlaszt és a kis világ­atlaszt, mindkettőt az idő­közben bekövetkezett válto­zások szerint módosítva. Jugoszlávia, Ausztria és Olaszország már megjelent autótérképei után a magyar kartográfusok most Cseh­szlovákia, Lengyelország, il­letve — közös lapon — Ro­mánia és Bulgária autótér­képén dolgoznak. Ez a há­rom térkép valószínűleg a jövő év első hónapjaiban lesz kapható. Hozzáfogtak a két Német­ország és Franciaország au­tótérképeinek elkészítésé­hez is. Ki akarják elégíteni a földgömbök iránt növekvő igényeket is. A nemzetközi együttműködésben gyártan­dó új glóbuszok nem tér­kép-gerezdek felragaszlásá- val készülnek majd, hanem egy-egy eredetileg sima mű­anyaglapon olyan torzítással ábrázolják az északi, illetve a déli féltekét, hogy ami­kor ezeket a lapokat fél­gömbökké formálják és ösz- szeragasztják, minden rész­let pontosan a megfelelő helyre kerül. f f Őskori fazekas módján Látogatás a Damjanich Múzeum kerámia restaurátoránál Az asztalon nemes vonalú, karcsú nyakú, füles korsó. Mellette rövid nyakú, kihaj­ló peremű, kétfüles edény, öblös hasán ritmikus sor­rendben dudorodó „bütykök­kel”. Kissé távolabb tőlük kecses, lapos edényke, spirá­lisan futó, mélyített motí­vummal. Azt hinné az em­ber. hogy egy iparművész műtermébe került, vagy egy 1 modern kerámiát bemutató Csak egyedül lehet forint az órabérem, ehhez jön a pótlék. Ezernyolcszáz­ra kikerekedik. Tavalyelőtt emelést ígértek, pedig nem is kértük. Aztán nem lett belőle semmi. Szép pénz ez így is. Két elemis' miért kapjon többet? Lassan, de jól olvashatóan írok, az újságot járatom minden nap. Apám egy elemit járt csak. Lehet, hogy azt se. csak dicsekedett vele. A nevét azt le tudta írni. A kórházi pizsama lötyö­gött rajta, pedig magasság­ra az ő mérete. Ünneplő öltönyét hozta magával. Ab­ban sétál a parkban, több­nyire egyedül. Sötétkék, nem is kopott, inkább kifé­nyesedett ruha. Fehér boka­fixes zokni, kemény gömbö- lyűorrú fekete félcipő, hosz- szú ujjú fehér puplin ing. Nyakkendőt soha nem lát­tam rajta. — A gyerekek többre ju­tottak, mint én meg apám. A nagyobbik fiam esztergá­lyos Pesten, a kisebbik ugyanott villanyszerelést ta­nul. A lányom kitanult fod­rász, férjnél van. Ketten va­gyunk a feleségemmel a két­szobás lakásban. Most va­gyok először távol otthonról. Ezt is a gyomromnak, meg a szívemnek köszönhetem. Az orvos azt mondta, pihenni küld három hétre. Nem pi­henés ez, csak semmittevés. Enni. feküdni, sétálni — ennyi az egész. Meg aztán idegen is minden. Özdon is csak azt a házat ismerem, ahol lakunk. Táskarádiómat nézegeti. — Felemeli, forgatja. A hang hol felerősül, hol lehalkul, ahogy az adóállomásra irányul vagy távolodik tőle. — Kétezerháromszázért vet­tem az otthoni rádiómat. Az egész világot fogja, de min­dig egyforma erősem. Bútort öt éve kilencezerért, részlet­re. Akkor még a gyerekek is otthon voltak. Szép álla­potban van most is. Hivott a nagyobbik fiam, adjam el a lakást, vegyünk Pesten he­lyette és lakjon együtt a család. Gondolkoztam sokat rajta, de nem megyünk. Itt már jól ismernek a házban, ott meg kezdjük újra? Ózdon szeretek élni. Ttt unalmas. Hívom, hogy jöjjön társa­ságba. Este mozi, televízió. Nem szabad emberek között egyedül élni. — Csak egyedül lehet — mondja. — Nincs itt senki különb magánál —mondom. — Miért húzódik el tőlük? — A múlt héten beültem televíziót nézni. Még el sem oltották a villanyt, a terem már tele volt. sokan álltak is. Mellettem a két szék üre­sen maradt. Azóta nem men­tem oda. — Estére összehozok egy kártyapartit — próbálkozom. — Ne tegye. Jobb egyedül. Ki ül le kártyázni egy ci­gánnyal? Azóta is egyedül jár. So­vány, szikár alakja eleven felkiáltójel. Erdélyi György tárlatra. A Damjanich Mú­zeum restaurátor műhelyé­ben azonban nemcsak a kész edényeket látjuk, hanem an­nak a munkafolyamatnak a fázisait is. amelynek során a régészek által kiásott „cse­rép anyag” újra felölti ere­deti formáját. Jelenleg a tavaly kiásott Jászdózsa-kápolnahalmi bronzkori telep egyik házá­ban talált kerámia lelet res­taurálását végzi Tóth Jó­zsef. A múzeum fiatal, rend- kívüi ügyeskezű restauráto­ra körül számtalan edénytö­redék, perem-, fül-, aljdara­bok, a már fent említett „bütykök” — amely a füzes­abonyi kultúra egyik jel­lemző díszítő motívuma — látható. — Hogyan jut cl a régé­szek által napfényre hozott leletanyag a kész edényig? — Az a legelső teendő, hogy a kerámiaanyagot az évszázadok alatt rárakódott mészkőtől, különféle szenv- nveződéstől lemossuk, meg­tisztítjuk. Csák ezptán kö­vetkezhet a tulajdonképpe­ni restaurátori munka. Elő­ször k a már t'szta „töredék anyagot” kiterítjük. szinte darabonként láthatóvá tesz- sztik és akkor kezdődik a válogatás, azaz az összetar­tó edényrészek nagy türe­lemmel és figyelemmel való össze 111 esztgetése. — Nagy tapasztalat, gya­korlat és főleg jó fzem kell a válogatáshoz. — Különösen jelen eset­ben. ahol a színek alig segí­tenek. mivel a ház leégett, és az edény eredeti színe hol vörösre, hol feketére égett. Tehát illeszkedhetnek egymáshoz különböző színű darabok is. A válogatás so­rán egymás mellé kerülnek ugyanazon edénv darabjai, amelyek összeállítása után megkaniuk az eredeti for­mát. Természetesen sokszor naook kérdése, hogy a már- már összeálló forma hiányzó részeit sokszor egv-egy egé­szen aoró. de az egész edénv meghatározása szempon fiá­ból ielentős daraliot megta­lálunk a több száz töredék közöff — Mi történik olyan eset­ben. amikor nem találják m.eg a. keresett darabot’ — Amennyiben a forma már hitelesen követhető, ak­kor a hiányzó részeket ki kell egészíteni. Legelőször plasztilinnel belülről leve­szem az edény formáját. A könnyen formálható plaszti- lin természeténél fogva a hiányzó felületeken is to­vább követi az edény belső vonalát. A hiányzó részek­nél így kívülről szintkülönb­ség keletkezik, amelyet fino­mított gipsszel töltök ki. Megkötés után belülről a plasztiiint eltávolítóm. — Ha a hiányzó darabon díszítés volt, akkor hogyan oldja meg ennek pótlását? — Miután szimetrikusan elheyezett díszítésről van szó — hiszen ebből tu­dom, hogy a hiányzó részen is folytatódhatott a motí- iorm — a megkötött gipsz­be, belefaragom a meglevő motívumok mását. — Látva a restaurátormű­helyben elhelyezett edénye­ket, ez a feladat, sokszor mű­vészi teljesítményt kíván. Annál is inkább, mert Tóth József is mindent kézzel ala­kít, akárcsak az őskori fa­zekas. Mit\ követel még a restaurátor munkájúnak to­vábbi folyamata? — Ezután a kiegészített, fehér gipsszel kitöltött fe­lületeket’ megközelítően olyan színűre festem, mint az eredeti edény színe. Azért fontos a „megközelítő” — tehát kissé eltérő szín, hogy az eredeti részektől a kiegészítés . jól láthatóan el­különüljön. viszont ne za­varja az edény egységes ké­pének hatását, — Hallottuk, hogy n ki­egészítés során kidolgozott egy új eljárást. — Nagyobb edényeknél, ahol egy kis felületen vi­szonylag nagy súly fekszik, probléma volt a tartós ki­egészítés. Egy bizonyos idő múlva az eredeti törésfelü!''t elengedte a gipszkiegészítést. Tehát olyan eljárást kellett, kikísérletezni, amelynél a giosz jobban tapad. Ezt két­féle módon oldottuk meg. Egyrészt a gipszhez tapadá­sát elősegítő anyagot keve­rünk. másrészt az edény tö- résfelületébe mélyedést vé­sünk, amelyből megkötése után a gipsz nem tud ki­tömi. Egri Marte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents