Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

1968. augusztus 4. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP .9 i r NAGYRÉV A KIKÖTŐBE TART II. Olcsó húsnak, híg a leve Zöld IZS motorkerékpár­ja van a nagyrévi tsz-el- nöknek. Tréfásan úgy mond­ják róla, megy izs, nem izs. Mikor nem megy, s az el­nök odahaza van a lakásán, a motort kinn hagyja az utcán. Arról tudják a fa­luban, most kell az elnök­höz menni. Nagyréven szü­letett Barta Mihály, főköny­velő volt a Bács megyei Orgovány 'termelőszövetke­zeti csoportjában. Mikor már annyi esztendő után, annyi elnök sem felelt meg a posztján, Nagyrévről de­legáció ment át Barta Mi- hályért Orgoványra, kérve jöjjön haza. Azt mesélte szállásadó gazdám, Pálfal- vy Lajos bácsi, reggeltől estig tartott a közgyűlés, de Barta Mihályra mégis rá­erőltette a falu az elnöksé­get]. Harmadik esztendeje ennek. Es a nagyrévieknek, ha van valami elintézniva­lójuk, csak mennek a la­kására Igaz, én is ott za­vartam! egyízben, ebéd után. Restelltem, de alig soroltam el a szabadkozó mondato­kat, megzörrent a kapu. Azt hiszem egv tehenész jött be. — Misukám, — mondta az elnöknek —, nem jól számoltátok az árpámat. — Jól van Sándor bácsi, menjünk be az irodába, megnézzük. Minden ügyet az irodán intéz el az elnök, vagy a határban, de úgy vannak vele a falubeliek, jobb, ha otthon négyszemközt mond­hatják el bajaikat. De az­tán rájöttem, hogy nemcsak ez van benne. Az is, hogy az elnök sokszor úton van, rengeteget megy. — Jövőre talán másképp lesz. A próbaesztendőben, az új mechanizmus első évé­ben menni kelt, és menni kell — mondta.­' Mehetne persze más is, csakhogy az elnöknek a legnagyobb az ismeretsége. Talán, például ennek kö­szönhető, hogy a kecskeméti konzervgyár teljes sárgaré­pa szükségletét — húsz hol­don — a nagyréviek elégí­tik ki. A sárgarépa termesz­tés igen jövedelmező vál­lalkozás, s esetleg más szö­vetkezet elhappolhatta vol­na előlük, ha nem élelme­sek. Meg, ha nincsenek ba­rátságban a gyár efelett döntő vezetőivel. Mert azt mondják, most már nagyon sofe- függ az ügyességtől, a helyzet gyors felismerésé­től. Ilyen felismerésnek szá­mít Nagyréven annak a ki­mondása, az a drága, ami olcsó. Saját bőrükön tapasz­talták, náluk is dívott az olcsó építkezés. Mi tőidén t? Az épületek gyorsan tönk­rementek, másrészt nem fe­leltek meg rendeltetésük­nek. Most mindenből a leg­korszerűbbet, a legújabbat és hát ezzel járóan a leg­drágábbat is építteti a Béke és Barátság Tsz. A legmeg­győzőbb erre a hetes eke története. Régóta várta a mezőgaz­daság a nagyteljesítményű ekét. A nagyréviek. vagy két évvel ezelőtt láttak be­lőle a Polgárdi Gépjavító Állomáson. Elmentek, de azzal jöttek vissza, amit a polgárdiak tudnak gyárta­ni. arra mind gazdák a sa­ját megyéjükben, a Fejér megyei termelőszövetkeze­tek. Tavaly ősszel aztán végre megpillantották a narv ekét a mezőeaz.dasági kiállításon, a mosonmagyar­óvári géoevár. termékeként. Raita tartották szemüket, s mjhelvt lehetett, megrendel­ték a szolnoki Agrokernél. Na de miért énpen Szolno­kon, az Alföldön lenne be­lőle, ahol szükség is lehet rá. miért nem Miskolcon, a hánva, s iparvidéken, ahol aligha kell. Végül is megkapták az ekét, s mindíá'd kettőt is vásároltak belőle, pedig egyenként 34 ezer forint. De most derült ki igazán, meny­nyire kellett már gazdasági (SFefittnknek a reform. Meny­nyire kellett, hogy az üze­mek ne csak a terv telje­sítésért, hanem a piacra ter­meljenek. Még évekkel ez­előtt konstruálták a hetes ekét. S a tervezők nem vol­tak tekintettel, hogy az erő­gépekhez tervezzék. De még csak leírást se mellékeltek az ekéhez. Ismét a nagyré­vieknek kellett Mosonma­gyaróvárra motorozni. De most már szívesen fogadták őket, sőt a gyáriak kikér­ték a véleményüket, s a kö­vetkező sorozatoknál már ezt is figyelembe veszik. Nagyréven pedig, ha a kez­deti sok baj után is, — dol­goznak az ekék. Tulajdon­képpen: szántóüzemek. A két eke tizennégy ekevassal egy fordulóra felszánt egy holdat. Nagyréven a Menyura a központi major. Itt szinte minden új. Kőből az 1200 férőhelyes juhhodály. Ita­tóberendezéssel, gépesített trágyalehúzással. Még nincs is kész. s a nagyréviek büszkék rá, hogy ilyen tí­pus még nem található a megyében. A major a mű­szaki újjászületés napjait éli. A korábbi ötven férő­ből vés tehénistállót, száz fé­rőhelyesre építették át, de úgv;, csillejáraton megy be a takarmány az állatok elé, önitató berendezés van, s fejőgép zümmög esténként. Hordják a köveket a 600 fé­rés hizlalda építéséhez. Kor­szerűségéről annyit: ventillá­torral szellőztetnek majd, hőmérők lesznek a falom, s minden gépesítve. Minden­ből a legjobbat, a legújab­bak s így hosszú időre nincs mitől félni. Ez jellemzi a majort. (Folytatjuk.) Borzák Lajos Kihalásra ítéltetett? Tiszainoka a megye leg­kisebb községe. A statiszti­ka tanulsága szerint 1960- ban 862-en éltek itt, 6 év­vel később a lélekszámnem érte el a 700-at. Ugyancsak a hat esztendő alatt 49 gye­rek született, s 88 öreg halt meg. Voltak ez idő alatt 381-en, akik ezt a közsé­get választották lakhelyül, de ugyanakkor 545-en ván­doroltak el Tiszainokáról máshová. Ééletképes-e a falu? Mi­lyen sorsot számnak maguk­nak a tiszainokaiak? Gál Mihály vb elnök Szenvedélyesen kutatja a falu múltját, és sokszor megkérdezi önmagától: ho­gyan tovább a faluért? — Egyetlen munkalehe­tőség nálunk a termelőszö­vetkezet, mely közepes ered­ménnyel gazdálkodik. Ez is nagy dolog, mert az 1960-as zárszámadáskor még egyet­Elet a táborban Húszéves a Csillebérci Gyermekváros — Mario, Mario! — hang­zik a bíztatás és gurul a labda. Olasz pionír-csoport — jegyzi meg kísérőnk. Alig megyünk tovább, dal­lamos francia szavakat hal­lunk, aztán német, orosz, mongol,.. Jelenleg tizenhat országból vannak gyermekek Csille­bércen, a huszadik évét ju­biláló 208 holdas táborvá­rosban. Az idei program az évforduló jegyében készült. Felelevenítik a tábor szü­letését és gazdag történetét. Simon János, a tábor ve­zetője elmondja, hogy a jú­lius 28-án rendezett emlék­ünnepségekre sokan eljöttek a tábor építői és egykori lakói közül. Ezek között volt az a tatabányai bá­nyászcsoport is, amely húsz esztendővel ezelőtt roham- brigádként részt vett a tá­bor felépítésében. Pedig há­rom évvel a háború után, mennyi mindent kellett ten­ni... Munkáink között mégis fontos helyre került e gyer­mekparadicsom felépítése, hiszen az akkori tizenegy- néhány évesek fogékony ér­zésvilágából el kellett űzni a háború rémséges élmé­nyeit. Sebeket kellett gyó­gyítani, mindenek előtt a legfiatalabb nemzedék sebeit, akikben a legmélyebb nyo­mokat hagyták a bombák robbanásai, s a koncentrációs lágerek szögesdrót kerítései. A tábor ünnepi kiadvá­nyában egy idézet is szere­pel Szabó Pál Kossuth-díjas író „Csillebérci csoda” című írásából: „Nekünk még gyer­mekkorunk sein volt. Alig­hogy fel tudtuk emelni ka­runk, dolgoztunk, hiszen az én gyermekkori pajtásaim­nak jó részét már megette az élet. Nincsenek meg. — Hogy én megvagyok, s most itt lehetek a Csillebérci tá­borban, az éppen olyan cso­da, mint amilyen csoda ma­ga ez a tábor...” Évenként, a nyári hóna­pokban, több mint tizenegy- ezer gyermek tölt itt felejt­hetetlen napokat. Mindent megtalálnak, ami számukra a romantikát, a hasznos, cél­szerű pihenést és művelő­dést jelenti. Nem véletle­nül lett immár külföldön is fogalom ez a szó: Csillebérc. A külföldi gyerekek elviszik hírnevét és nem ritka az olyan eset, mint azé az egy­kori francia pajtásé, aki 1954-ben volt a tábor lakója, és most felnőtt csoportveze­tőként ismét visszatért. Ter­mészetesen ugyanígy van ez az egykori magyar úttörők esetében is, akik ma már felnőttek, s mint pedagógu­sok, az ország különböző falvaiból, városaiból hoznak ide gyermekcsoportokat. Neves vendégek Albumok őrzik a tábor történetének mozzanatait. — Képeik és képek. Kádár Já­nos vörös nyakkendőben a gyermekekkel folytat eszme­cserét. Ho Si Minh-t karély- ba fogják a kis táborlakók, aki feledve korát — mert itt mindenki megfiatalodik —, együtt táncol a vidám gyer­meksereggel. Zamercev tá­bornok Budapest első város- parancsnoka is járt Csille­bércen és jó érzéssel vette tudomásul, hogy az elvetett magok termékeny földbe kerültek. Hosszú lenne felsorolni: Manolisz Glezosz, az Akro- polisz hőse, és Mereszjev, a legendáshírű szovjet pilóta csakúgy vendége volt a tá­bornak. mint sokan mások, Keletről és Nyugatról egy­aránt. Ma és holnap A csillebérci tábor az út­törő-mozgalom vezetőképző bázisa is: a sok ezer pajtás mellett évenként 1200—1400 pedagógus tanul itt. Amint a táborvezető el­mondja : — E kettős feladatnak: gyermekek szórakozva neve­lésének és az úttörő-vezető képzésnek akarunk még job­ban megfelelni. Most, a húsz éves jubileumra nem is kaphattunk volna na­gyobb ajándékot, mint azt a 48 millió forintot, amelyből 1970-ig még komfortosabbá tesszük tábor-városunkat. — Többek között felépítünk egy háromszintes szállót, három­ágyas szobákkal. Tehát 1970- re megszűnnek a sátor-szál­lások. — De a romantika... — vetjük közbe. — Igen — mondja Simon elvtárs —, erre is gondol­tunk! Ellátjuk majd a paj­tásokat két-háromszemélyes bátrakkal, és kihelyezzük őket néhány napra a budai hegyekbe, ahol önállóan fog­nak élni. Az ételhez nyers­anyagot biztosítunk, a többi az ő dolguk lesz. Persze, azért nem hagyjuk magukra őket. A tábor útjain nagy a sürgés-forgás. Csoportok jön­nek, csoportok mennek. Sé­tálók és sietők. Komolyan beszélgetők é$ harsányan nevetők. Az egyik altábor- ban most helyezkednek el az ifjú lakóik; nemrég érkeztek. Ismertetik velük a tábor­rendet. Vezényszó, jelentés- tétel. Fegyelem, rend. Ez már több mint játék. Egy-egy töredéke, mozaikja annak, amit így nevezünk: felké­szülés az életre. Igen, hiszen néhány év múlva a mai tá­borlakók a munkapadoknál, a katedrákon, a földeken az idősebb nemzedék helyébe lépnek. S viszi a stafétabo­tot tovább abban a szellem­ben, amelyben húsz év óta Csillebérc neveli ifjúságun­kat. Vincze György len fillért sem kaptak a tagok. Most 12 683 forint volt az egy tagra jutó át­lagjövedelem. A fiatalok közül majd mindenki el­pályázik innét. Mit teszünk azért, hogy a község fejlőd­jön? Hát mit tehetünk, ami­kor évente mindössze 70 ezer forintunk van Kofára? Tíz évig spóroltunk arra, hogy megoldjuk a vízellá­tását. A lakosságnak sokat köszönhetünk, jelentős tár­sadalmi munkát végeztek az építkezésénél. Jövőre már járdát kellene építe­nünk és fásítanunk. A ter­vek szerint ötezer gömb­akácot kellene elültetnünk, de darabja 20 forintba ke­rül a csemetének. Nincs pénzünk még fásításra sem. Gácsi János tsz elnök A falu egyetlen közös gaz­daságának elnöke I960 óta. Azóta, ha lassú ütemben is, de fejlődött a közös gazda­ság. Az igazság, hogy rosz- szak az adottságaik. — Sok a szikes föld, s szinte minden évben ér bennünket valamilyen ele­mi csapás. Próbálkozunk a kertészettel, elég szépen hoz, s megfelelő az állattenyész­tésünk is. A legnagyobb gondunk a munkaerőhiány. Kellene a fiatal munkáskéz a kertészetbe, az állatte­nyésztésbe, de nincs jelent­kező. Azokat a szép nagy kazlakat is a nyugdíjasok rakták. A szövetkezet 260 tagja közül 103 nyugdíjas. A dolgozó taeok átlagélet- kora 54 év. Másfél év alatt hat fiatal jött vissza hoz­zánk. Lehet, hogy kellene valamilyen melléküzemág, de még nem terveztünk semmit sem. Van lehetősé­günk fűzfeldolgozásra. de konkrétan nem beszéltünk erről. Ml lesz tíz év múlva? Én is szeretném tudni. Pluhár László iskolaigazgató Egy éve él családjával Tiszainokán. Ide költöztek, mert itt lakást kaptak. Fia­Magyar eredményhirdetők sokfelé A VIT kulturális és sport- eseményeinek közvetítésénél kitűnően vizsgázik a szófiai Vaszil Levszki Stadionban felszerelt eredményhirdető tábla. A berendezést az ÉVM export fővállalkozó vállalat szervezésében a RÁVISZ gyártotta s az Elektroimpex szállította. A nyolcsoros, so­ronként 26 betűmező, sport- és pontos idóórával felszerelt eredményhirdető tábla köz­vetlenül a VIT-et megelőző napokban határidő előtt ké­szült el. Jelenleg a világ min­den táján működnek magyar eredményhirdetők. Most épül egy, az olimpia őshazájában Athénban, s ugyancsak az Elektroimpex szállítja a me­xikói olimpiai játékok ver­senypályáinak eredményhir­detőit. * r PIHENŐNAP Pável Pavlovics elhatározta, va­sárnap kirándul majd valahová, és istenigazában ki­piheni magát — ahogy mondani szokás — a ter­mészet lágy ölén. A szép idővel kecsegtető ün­nep reggelén fris­sen, jókedvűen ér­kezett a buszmeg­állóhoz. — A busz már elment — mond­ták a várakozók —, s a következő csak egy jó félóra múlva indul. Ül­jön le nyugodtan és pihengessen. Amikor kiért a Ligetbe, azonnal a tó jelé vette az útját, mert na­gyon szeretett evezni. A jegyke­zelő udvariasan közölte vele, hogy egy óra múlva lesz csak üres csó­nak, majd egy kö­zeli padra mutat­va így szólt: — Foglalton he­lyet és pihenges- seru Nagyon jó itt a levegőn! Jóval ebédidő után szállt ki Pá­vel Pavlovics a. csónakból. Rette­netesen korgott a gyomra, — Csak egy óra mú’vn. tudom ki­szolgálni — közöl­te vele a pincér a kerti vendéglőben. — Annyi a ven­dég, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem. Hanem ad­dig is foglaijon csak helyet nyu­godtan és pihen­gessen. — Nos, hogy telt a vasárnap? Mit csinált, sza- kíkám? — kér­dezte másnap egyik munkatársa. — Pihengettem, pihengettem! — válaszolt röviden Pável Pavlovics. s alig várta a kö­vetkező vasárna­pot, hogy újra otthon maradhas­son... A. Csikarkov (Fordította: Krecsmáry László) tál házas. Felesége gyógy­szerész Kunszentmártoniban. Kilenc hónappal ezelőtt szü­letett meg gyermekük, s a kicsi alapvetően befolyásol­ja szülei jövendő éveit. — Őszintén szólva mi is elpályázunk innét. A fele­ségemnek be kell járnia busszal a járási székhelyre dolgozni, én egész nap az iskolában vagyok. Kire hagyjuk a kicsit? Rokonunk itt nincs, bölcsőde sincs, ahová elhelyezhetnénk. Igen, valóban kevés a gye­rek a faluban. Az elsőtől a negyedik osztályig mindösz- sze 29 gyerek járt az idén. A nyolcadikat kilencen vé­gezték el, s mind tovább­tanulnak valahol. Ketten gimnáziumban, egy mező- gazdasági technikumban, egv mezőgazdasági gépsze­relő lesz, kettő a martfűi Tisza Cipőgyárba ment, egy kőműves, egv halász és egy esztergályos tanulónak je­lentkezett Szolnokra, Kun- szentmártonba, Pestre. Egyi­kük sem akar visszajönni. Oláh Etelka gépírónő Kunszentmártonból került a faluba a tanácshoz, ő a KISZ- sze rvezet kultúrfele- tőse, s most a beteg titkárt is ő helyettesíti. — Huszonhat KISZ-ta- gunk van. Nincs sokkal több fiatal nálunk. Segit-e bennünket a tsz? Nem mondhatnám. Rendbehoz­tuk a klubjukat, betonoz­tunk, meszeltünk. Azt mondták kifizetik a mun­kánk árát, de hogy mikor számolnak el, nem tudom. Most ugyan adtak ezer fo­rintot függönyre a művelő­dési házba. Csakhogy mit lehet ezer forintból venni? Május óta ígérik, hogy meg­csinálják a polcokat a községi könyvtárba. máig sem készültek el. A műve­lődési házunkat, mely mind­össze két helyiségből áll, abban ócska, rozoga a bú­tor, most hozatta rendbe a községi tanács. A fiatalok egvedül oda járhatnak szó­rakozni. Kétszer egy héten v" - mozielőadás, van könyv­tár. Ennyi az egész. Illetve a tanács és az fmsz közö­sen a művelődési házban most építtetett egy presz- szót. Egyszóval nincs meg­felelő munka, se megfelelő munka, se megfelelő szó­rakozás. miért maradjanak itt a fiatalok? Elöregedik a falu ? Mit csináljanak hát Ti- szpinokán? Ki tudna erre választ adni. Talán első és legfontosabb lenne, hogy a fiatalokkal már általános is­kolás korukban meg kellene tanítani becsülni, szeretni a szövetkezeti gazdálkodást. Elsősorban úgy. ho?v a szülők ne beszéljenek le­kicsinylőén saiát munká­jukról. amelyből élnek. Vagy úgy. hogv a tsz kül­dene mezőgazdasági gén­szerelői iskolára, vagy más szak+anfolvemra öfsz+öndíi- ial fiatalokat. Meg kellene próbálniok adottságaiknak a gazdaságosság figve’ernbe- vételével olyan melléküzem­ágat létrehozni, ahol szíve­sen dolgoznának fiatotok, lánvok. asszonyok. A járás) székhelyen ipari üzemek énülnek. Oda is bejárhat­nának nanonta dolgozni az inokai fiatalok. De azzal is többet kellene törődnie a falu minden vezetőiének, hogv a szabadideiüket is hasznosan, cél szénién tölt­se el az ifjabb nemzőik. Mi lesz tíz év múlva Tisz.s- inokán, ha ígv haladjak? I.esz-e munkáskéz a falu­ban? Végső cél csak az le­het, hogv egy másik na­gyobb község, például Ti- szakürt mellékfalujaként fejlődjenek. Csakhogy az elöregedés egyre inkább fe­nyegeti őket. Tenniök kell valamit, ha nem akarják saját falujukat kihalásra ítélni. Varga Viktória Iqy kezdődött...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents