Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-01 / 179. szám
19M. augusztus 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mire figyelmeztet a jászberényi „sláger? Még a múlt év második felében történt. A jászberényi Asztalos- ipari Vállalat kilenc dolgozója újítást dolgozott ki és adott be elfogadásra. Alapos költségszámítás után ez év márciusában megkezdték sorozatgyártását és a „Lehel” néven ismert gyermekgárni- túra azóta közönségsikert aratott. Először Berényben, a gyármánybemutatón s napjainkban Szegeden, az ipari Kiállítás és Vásáron. Ügy mondják, ma ez a Ti- sza-parti város egyik „slágere” lett. Az újítás tehát elérte célját. Jelentősen hozzájárul a vállalati nyereség növeléséhez. Ám mert újítás, majdhogynem vihart váltott ki; A gyártás megkezdésével ssánte áthidalhatatlannak látszó akadályba ütköztek az üzem vezetői. Azok, akik az újításban anyagilag is érdekeltek. Az 1967. október 31-i Pénzügyi Közlönyben megjelent 13/1967 (X. 27.) Mü.M számú rendelet 9. § (1) bekezdése egyebek között ugyanis kimondja: az egyes részesedési kategóriák csoportátlagát a következő kifizetések terhelik: ...b) a 3. § (b) pontjában említettek, kivéve azokat, amelyeknél az egy főre, egy feladatért történő kifizetés a 30 000 forintot meghaladta..." Az említett 3. § viszont azt rögzíti, hogy „a részesedési alap pénzbeni részesedésre elkülönített részéből" fizetendő egyebek között „az újítási díj" is. A vállalatnál öt személy tartozik az I. kategóriába, de közülük csak négy vett részt az újítás kidolgozásában. Az érdekeltek garnitúránként összesen 190 forintot kapnak az 5600 forintból, amit a részvétel arányéban nagyon differenciáltan, 5—20 százalék között osztanak fel. i Igen ám, de.- 1 De ha a rendelet szerint járnák el, az L kategória 4 újítójának járó pénz elviszi az idetartozó ötödik személy részesedési alapját. Az viszont a vállalatnál végzett munkája alapján év végén joggal megilletné Az úiitás- ról lemondani nem lenne gazdaságos, mert a jelenlegi fő-profil mellett a legjelentősebb volúmenü és értékű gyártmányt képviseli. Ezért is követnek el mindent, hogy — bár szerződésben „csak” 500 garnitúra leszállítását vállalták — legalább 700— B00-at adjanak át december végéig a kereskedelemnek. Ez viszont tovább növeli az újítási díi összegét. Hovatovább annyira, hogy az I. kategóriába sorolt vezetők részesedési alapja nem fedezi. Előáll tehát az a fura helyzet, hogy maga az újítási rendelet gátolja az újítómozgalmat. Ha már itt tartunk, érdemes még néhány gondolatot papírra vetni. A II. kategóriába tizenkét személv tartozik a vállalatnál. Tegyük fel: közülük néhányan nem közvetlen gazdasági haszonnal járó (munkavédelmi stb.) újítást dolgoznak ki. Elfogadása után joggal kérik az újítási díj kifizetését. Ezt megtagadni törvénytelenség lenne. Ha viszont kifizetik, „elviszik” azok részesedési alapjának egy részét is, akik szintén abba a csoportba tartoznak. Az újítók pedig a pénz felvételével együtt vagy vállalják munkatársaik sértő megjegyzéseit, — vagy ezt elkerülendő — lemondanak az újításróL Lehet, nem mindegyik vállalatot hozza ilyen kedvezőtlen helyzetbe a rendelet. A jászberényi asztalosoknál azonban ilyen fura helyzetet teremtett. A jogosan járó, október 10 körül esedékes újítási díj jelen esetben „csak” egy ember év végi részesedési alapját vinné el. Ezt megtenni erkölcstelennek látják a többiek — tehát meg sem teszik. Ezért folyamodnak olyan, megoldáshoz, hogy a béralap terhére fizetik ki az esedékes összeget; Szerencséjükre, ezt megtehetik, mert jelentős „bérfelfutásról” adhatnak számot. Igen sok betanított és segédmunkást alkalmaznak. Így lehetséges ez a megoldás a többiek megrövidítése nélkül. A vállalat pénzügyi szakemberei úgy vélik: még a béralap 1—1,5 százalékos Üj helyrajzi számok az ingatlanok megjelölésére Bizottságok vizsgálják felül valamennyi ingatlan tulajdonjogi viszonyait Ä földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvény végrehajtásának előkészületein országszerte dolgoznak a telekkönyvi hatóságok is, hogy 1969. január 1-vel megkezdődhessék a törvény .végrehajtása. A földhivatalok és a tanácsi szervek képviselőiből álló helyi bizottság az előkészület során a termelő- szövetkezetek használatában levő valamennyi ingatlan tulajdoni viszonyait felülvizsgálja. Ahol eltérést tapasztal a tulajdonjoggal kapcsolatosan, ott azt rendezi. Ez — a tapasztalatok szerint — gyakran szükséges. Korábban ugyanis sokszor előfordult, — leginkább nemtörődömségből —, hogy az ingatlanokkal kapcsolatban nem indítottak hagyatéki eljárást az örökösök. Megyénként több ezer olyan ingatlan van, amely meghalt személyek nevén szerepel napjainkban is. Ezenkívül úgy is ruháztak át ingatlant, hogy a szerződést megkötötték, de semmiféle hatósághoz sem nyújtották be. 1945 óta a földreform, a tagosítások, a parcellázások, a házhelyek kialakítása, a termelőszövetkezetek megalakulása következtében nagyarányú változások történtek a tulajdonviszonyokban, s ezeket a nyilvántartások nem követhették pontosan nyomon. A térképek elavultságára jellemző, hogy az ország legnagyobb részén még az 1800-as évek második felében készült földtérképek alapján történt a te- lekkönyvezés. Az előkészületek során mintegy ezer községben elvégzik a belterületi és a zártkerti ingatlanok elavult térképeinek felújításával kapcsolatos telekkönyvi teendőket is. Az új térképeken új helyrajzi számozást alkalmaznak az ingatlanok megjelölésére. A törvény végrehajtása során a termelőszövétkeze- tek tulajdonába kerülnek azok az általuk használt földek, amelyek termelőszövetkezeten kívüli személyek tulajdonában vannak. (Előzetes becslés szerint a termelőszövetkezetek használatában levő ingatlanok mintegy negyede olyan személyeké, akik nem tagjai a tsz-nek.) A törvény szerint ezekért a földekért meghatározott összegű megváltás jár, s ezt öt évi részletben fizetik ki a jogosultaknak. túllépése sem jár olyan veszéllyel. amilyet a pénzbeni részesedési alap terhére történő kifizetés jelentett volna a vállalaton belül. Jól lehet, így is vállalják, hogy az átlagbért meghaladó összeg a többletnyereséget „viszi”. Ez a lehetőség azonban nem általánosítható. Lehet, a megyében csak egyedül vannak ebben a szerencsés helyzetben. De milyen utat járhat a többi vállalat? A SZOT ismeri e fonákságot s bizonyára jól látja azt a veszélyt is, amit a rendelet rejt magában. Ezért javasolta felülvizsgálatát, módosítását. Erre — valószínű — még az ősz folyamán sor kerül. Addig azonban más vállalatok kerülhetnek hasonló helyzetbe, több helyen csorba eshet az újítómozgalmon. Joggal merül tehát fel a kérdés: nem lehetne-e alapos tájékozódás után mielőbb foglalkozni újra a rendelettel, módosítani, javítani ott és annyiban, ahol és amennyiben az élet, a gyakorlat sürgeti. A munkások, az üzemek, az újító- mozgalom védelmében. Moha Benedek Piacot kerestek A tiszafüredi Járási Építő és Vegyesipari Ktsz vezetői a közelmúltban megkeresték az IKARUS gyárat kooperációs megrendelések után kutatva. A gyár vezetői örömmel vették a felkínált szabad-kapacitást s az elmúlt napokban már helyszíni megbeszélésekre is sor került. A ktsz négy és fél ezer munkaóra teljesítését vállalta, amelynek során a karosszéria munkákhoz szükséges készülékeket, szerszámokat készíti el. A gyárral megkötött szerződés révén több mint 230 ezer forintos bevételhez jutnak a ktsz dolgozói. A vállalkozók szempontjából jelentős, hogy mind az anyagot, mind a műszaki rajzokat és leírásokat a kiviteleztető bocsájtja rendelkezésükre. Ugyancsak kapacitásfelesleg miatt keresték meg a közelmúltban a budapesti Gépipari Fővállalkozó Ktsz-t is üzletkötés céljából. Az ajánlat alapján NDK megrendelésre kellene készíteniük mezőgazdasági gépalkatrészeket. A tárgyalások még tartanak. A SZOT tervei szerint Balatonszéplak és Siófok között az „Ezüst-parton” több szállodát építenek a következő evekben. E célból a Somogy megyei Építőipari Vállalat bctonelcmgyártó üzemet létesített Siófokon; a „Szálloda- gyár” termékeiből 1968-ban már két korszerű szállót építenek fel a Balaton-parton. (MTI foto — Bajkor József felvétele) Bocsánat, hogy élek Az Ady Endre utca 31- bem él Jászárokszálláson a 100 éves Barócsi Alajosné. Régi ház, nem tudni mikor épült. Azon az oldalon nincs járda. A kapuhoz vezető keskeny út termésköveibe a lépések milliói mélyedéseket koptattak. A kapu oszlopait eső. fagy, szél és nap cserezte ráncosra. Ugyanúgy, mint az ünnepelt Viktória, — ahogyan mindenki szólítja, — Viktus néni arcát. Négy unokája, tíz dédunokája és egy ükunokája van. Torta 100 gyertyával A sarokban ül most is, megszokott helyén, a fényesre koptatott öreg széken és kissé megszeppenve hallgatja az évfordulóra összegyűlt rokonságot és a vendégeket. Az asztalon torta 100 gyertyával, boros üvegek és egy pezsgő. Akik a tanács, a községi pártszervezet, a nő- tanács és a vöröskereszt nevében jöttek őt köszönteni és még hosszú életet kívánni, egymás szavába vágva teszik fel a kérdéseket Viktus néninek. S ne felejtsem ki az újságírót, aki különösen kíváncsi szerzet. Az unokák meg tolmácsolnak. Jó hangosan. Kiabálva. — Hol töltötte a lánykorát? — Mikor volt először táncolni? — Volt-e sok udvarlója? — Hol táncoltak, szórakoztak? — A házhoz járlak-e a legények? — Mi volt a kedvenc nótája? — Mikor ment férjhez? — Milyen volt a férje? — Gyú- löli-e a háborút? — Hallot-e Vietnámról? — Szereti-e a pezsgőt? Ilyeneket, meg még ilyenebbeket. Ügy gondoltuk mindezeket illik megkérdezni egy százévestől. Nem is volt ideje a záporozó kérdések mindegyikére válaszolni. Szegénykém, látszott rajta, hogyan igyekszik. De végül is a mi fiatalos lendületünk. kielégíthetetlen kíváncsiságunk megtette a magáét. Barócsi néni a másfél órás szópárbajban alul maradt. Kimerült. El is hiszem. Nekem is sok lett volna a „megpróbáltatás”. Bolondultak érte a legények Viktus néni nagyon szép lány volt. Bolondultak utána a legények. Csakhogy tanyán éltek és volt otthon idősebb lány is, aki nem ment még férjhez. így hát neki hallgass volt a neve. Tizennyolc éves volt, amikor először elmehetett táncolni a Vencel kocsmába. Nemsokára férjhez ment. Jómódú szülők gyermeke volt, sorsa hasonlított a hasonszőrű gazdag lányainak sorsához. A föld elvette a földet. A férj 33 éves volt és nagyon beteges. Hat év múlva meghalt. Négy gyerekkel egyedül maradt Borócsi Alajosné 1901-ben. — Amikor a szovjetek bejöttek. utána nemsokára még kulák is lettem... — mondta nevetve. — Kulák lettem. Alig tudták levakarni rólam az unokáim. A lánya is elmúlt hetven éves. Vele, meg a vejével él együtt Viktus néni. — Múltkorában egy kicsit köhögtem. — mondta a lánya. — Anyám aggódva figyelt. Egyszer azután megszólalt. ,,— Jaj, mi lesz velem kislányom. ha te is itthagysz, ki gondol majd rám?” — Pedig nem nagyon szorul ő még senkire. Nagyon egészséges, jön-megy egyedül, újságot olvas, egyszóval semmi baja. Kicsit szégyell! is már. Hogy neki semmi baja... Nem illik ez már egy százévesnek. — Hogy jó órában mondjam. Kalmopyrinnél erősebb gyógyszert még életében nem szedett. Azt is csak PEPITA NEM UTAZIK Rendszerint jól tájékozott körökből kiszivárgott hir szerint elkészült a legeslegelső magyar Hold-űrhajó. Már startra készen állt, amikor Pepita Vince kijelentette: nem utazik. Ez a konok visszahúzódás végzetesen keresztezi ennek a nagy magyar meglepetésnek megvalósítását. Más ugyanis nem utazhat Pepita Vince helyett. Ö az egyetlen szakember. akit erre a célra kiképeztek. Megindult a pletyka, a találgatás és a suttogás. Egyesek azt állították: Pepita azért nem kel útra, mert kevesli a 31 forintos napidíjat, és fütyül rá, hogy ezért szemtelennek mea anyagiasnak nevezik. Mások azt mondták: azért nem mer nekivágni a Hold-utazásnak, mert gyáva, ámbátor nem a kozmosz viszontagságaitól fél, hanem attól, hogy mire visszaérkezik, átcsoportosítják az építőiparba. Volt, aki azt híresztelte: Pepita Vince nem bízik a hazai űrruha minőségében, de ez kizárt, mivel azon méa a nombok is importból származnak. Kaján elemek szerint Pepita Vince azért nem utazik, mert féltékeny a feleségére s nem is oktalanul; állítólag még itt a Földön is hiába tartja erős megfigyelés alatt, hát még mekkora baj támadna abból, ha a kozmoszban elkallódna a távcsöve? Lapunk munkatársa azonban nem nyugodott bele a mendemondákba. Felkereste Pepita Vincét, hogy személyesen kérjen magyarázatot tőle. Pepita már a kérdéstől dührohamot kapott, és egy kék fedelű füzetet lobogtatott. — Ezért, csakis ezért nem utazom! Amikor egy kissé megnyugodott, munkatársunk megkérdezte: — Megtudhatnák olvasóink, mi van ebben a füzetben? — Igenis, tudják meg. Nézze, a start előtt sok jó rokon, barát és ismerős szerzett tudomást erről a teljes titoktartással előkészített. Hold-utazásról. És amint ez már szokás, mindenki rendelt valamit, hozzak neki ezt. hozzak neki azt. Ez a füzet sok megrendeléssel van teli. — Például? — Tessék. A feleségem arra kért, vegyek neki egy doboz fogvájót. A legjobb barátom egy magnószalagtekercset óhajt. Az öcsém megbízott, vegyek neki egy nyers kulcsot, amiből 5 majd kapukulcsot reszel magának. A főnökömnek az a kívánsága, hozzak neki egy-két 9 voltos lapos-elemet a zsebrádiójába. A kilövőpálya személyzetének főnöke igen testes ember, kijelentette nekem, ha nem hozok neki néhány extra-méretű konfek- dós holmit, legközelebb felrobbantja alattam az űrhajót. De elég. elég, nem is folytatom tovább. Lapunk munkatársa felháborodottan kiáltott fel: — Hallatlan. Megértem Önt! Egy ilyen hatalmas, kockázatos, zseniális vállalkozásra indul, és akkor ilyesmikkel zaklatják? De miért? Pepita Vince megadóan felelte: — Mert, hogy ezeket a dolgokat jelenleg csak a Holdban kapni... U. J. azért, mert volt egy öreg barátnője — aki már meghalt — aki azt szedte. Neki is kellett. „Hozzatok Almo- pirint!” — mondta. Az álmatlansággal is így volt. Komolyan mondom, mindig úgy aludt, mint a bunda. Egyszer azonba elkezdett Panaszkodni, hogy nem tud aludni. „Tudjátok, ilyen idős korban már nem tud aludni az ember” — mondta. — Mit csináljunk? Összeült a családi kapuktanács. Kisütöttük, hogy szerzünk német varrótűs dobozt — azon nem tudja elolvasni a feliratot — és szőlőcukrot teszünk bele. Az lett az altató. Azóta nem panaszkodik álmatlanságra. Különös asszony — Különös asszony a nagymama — mondta az egyik unoka. — Remekül olvasott szemüveg nélkül. Az utóbbi években azután panaszkodni kezdett, hogy meggyengült a szeme. Szemüveget kellett neki venni. Szinte röstellte, hogy ilyen öregen még szabad szemmel olvas. Néha megefeledkezik magáról és szemüveg nélkül olvassa az újságot. — Nahát a múltkor nagyon jót derültünk a nagymamán. Soha nem használt görbebotot, remekül megy mai nap is, csaks már ezt is röstelli. Görbebot nélkül egy százéves asszony?! Elég az hozzá, a napokban megtanult bottal járni. Azt látni kellett volna, milyen ügyetlenül csinálta. De hiába. Hogy néz az ki, hogy ő még bot nélkül jár, mikor a sokkal fiatalabbaknak már botul sem nagyon sikerül. — Anyám olyan asszony volt, akit a legnagyobb gondok sem tudUk elszo- moríUni. idegessé tenni. így búcsúztunk tőle: — Kedves Viktus néni engedje meg, hogy tíz év múlva újra itt legyünk a születésnapján. — Csak nem csinálnav velem ilyet? — mondta és’ nevetett. Nevetett. Sokat nevetett. Azt hiszem neki volt igaza. —bognár — Szívsebész bravúrok Májátültetést hajtottak végre szerdán reggel a texasi Houston-ban. Dr. Denton A. Cooley neves szívsebész egy két napos csecsemő máját ültette át egy 16 hónapos kislányba. A kis beteget speciális megfigyelés alatt tartják. ☆ Dr. Abdel Kader Monsur. egyiptomi sebész kedden tranzisztoros elemet ültetett be egv szívbeteg testébe. Ez az első ilyen jellegű műtét Egyiptomban. Az elem öt évig marad a 63 éves beteg asszony testében és elektromos impulzusokkal segíti * lelassult szívműködést.
