Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-31 / 204. szám

1968. augusztus 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Országos kciiyéi'gabonakrmcsztési tanácskozás Szolnokon Füstbe ment tervek (Folyt, az 1. oldalról) nek és szakembereinek or­szágunk kenyerének megter­meléséhez. Az ön által ne­mesített Bezosztája 1. búza- Eajtát országunk búzavetés­területének közel 70 százalé­kán termelik. Országos átlag­ban, hektáronként 26 mázsa, az élenjáró állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek pedig 35—40 mázsa termés­átlagot érnek el ezzel a faj­tával. Nagy elismeréssel adózunk az ön sikeres tudományos munkájának. Kívánunk ön­nek a Magyar Népköztársa­ság kenyérgabonatermelői ne­vében további sok sikert, jó egészséget, hosszú. boldog életet.” Kedves jelenet következett ezután. Gönczi Zoltán, a Szolnoki Sütőipari Vállalat igazgatója a megye nevében új kenyérrel ajándékozta meg az elnökségben helyet foglaló minisztert és a mi­niszterhelyetteseket. Az új kenyeret magyaros népviselet­be öltözött lányok adták át; Aeves szakemberek hozzászólásai Szünet után Nyíri Béla, a Szolnok Megyei Tanács VB elnökhelyettese elnökölt. Ö adta meg a szót Ny. Tóth Gábornak, a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság igazgatóhe­lyettesének, aki üzemük bú­zatermesztési eredményeiről beszélt, külön megemlítve és megköszönve a Karcagon működő Nagykunsági Mező- gazd. Kísérleti Intézet támo­gatását. Majd dr. Beke Fe­renc, a fertődi Növényneme- sítési és Növénytermesztési Kutató Intézet Kossuth-díjas igazgatója számolt be a ne­mesítés legújabb eredményei­ről. Lehoczky Mihály, a fü­zesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet főagronó- musa pedig arról szólt, szi­kes talajon hogyan lehet si­keresen termeszteni kenyér­gabonát. Dr. Bánházi Gyula kandidátus, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet igazga­tója a kenyérgabonatermesz­tés gépesítésében várható változásokról szólt. Nagy Bálint, a Mezőgazda- sági- és Élelmezésügyi Mi­nisztérium főosztályvezetője a növényvédelem szerepét ecsetelte, külön is beszámol­va a Szolnok megyei tapasz­talatokról, amelyeknek rang­juk van az országban. Rékai Gábor, a Gabonatröszt vezér- igazgatója örvendetes gondról ádott számot. Tudnillik, hogy a jó termés következtében megnőtt a raktározási gond az országban. Majd megyénkbeli terme­lőszövetkezet, az újszászi Szabadság Tsz főagronómusa, Vájná Imre kapott szót. Ar­Á jubiláns ruhások Ha valaki megkérdezné a jászberényi Felsőruházati Ktsz egykori alapító tagjait: mire emlékeznek vissza a legszívesebben, nehezen tudnának válaszolni. Nem azért, mert a két évtized alatt megszürkültek az em­lékek, sok minden áthullt az emlékezés rostáján. 1. j Smire is emlékezhetnének vissza szívesen, miről be­szélhetnének? Sorsuk, éle­tük egy volt a többi szövet­kezetével, amelyek 1948-ban merészen vállalva a jövőt nekivágtak az ismeretlen­nek: A remény táplálta a csábító jövőt, egyedül erre tellett csak nekik. Arra már nem futotta eleinte, hogy a volt „Pannónia” szálló ki­csiny helyiségét — itt zsú­folódtak össze a gazdáikkal együtt kopott. öregecske varrógépek mellett — fű­teni tudják. Hiszen eleinte még arra is úgy kértek kölcsön, hogy a családjuk­nak tudjanak vinni vala­micskét... Hát ezt lehetne elmonda­ni róluk. Ez életük egy korszaka abból az időből. 5 amit húsz esztendő alatt elértek, ami ma van, az két kezük munkájának köszön­hető — ezért emlékeznek szívesen mindig a munkára, és nem a szenvedésre, le­mondásra. Mert munkájuknak kö­szönhetnek mindent. Azt is, hogy megalakulásuk óta egyetlen évben sem ismer­ték azt a szót „veszteség”. Azt is, hogy ma az állami ipar mellett első helyen vannak az egyenruhák gyár­tásában. Valamikor a 40-es évek végén kezdték a SZIT- es és a tűzoltó egyenruhák­kal. A mai termelés 80—85 százalékát a Fővárosi Au­tóbusz Üzemnek, a Köztisz­tasági Hivatalnak, a MÄV- AUT-nak és az AKÖV-nek készülő egyenruhák adják. Az elmúlt 20 év során gyárt­mányaik eljutottak hatá­rainkon túlra is, az NDK- ba csakúgy, mint a Szov­jetunióba. 2. Álig néhány évvel meg­iiakulásuk után már a ter váló szövetkezet címet, ki­tüntetést vívták ki maguk­nak. Anélkül, hogy adathal­mazzá válna ez az írás, csak néhány számot a legfon­tosabbak közül. Az 1949-ben B600 forint volt a nyere­ség, tavaly megközelítette az egy millió kettőszázezret. Az egykori agyonhajtott gé­pek cseréjével, a vasalóprés és a különböző speciális gé­pek beállításával, az alapos üzemszervezéssel megsok­szorozták a termelést. Amíg a megalakulást kö­vető évben, 1949-ben csak 247 ezer forint értéket ál­lítottak elő, tavaly már több volt az 28 millió 800 ezer­nél. S miként a számok emelkedtek, úgy nőtt a ta­gok létszáma, átlagkeresete a közösség tiszta vagyona is. No meg a gond — mert annak sincsenek híján. A nagymérvű fejlődés ellenére égető bajokat nem tudnak orvosolni. Raktár kellene a készárunak (az elnöki iro­da mégsem alkalmas erre), jó lenne, ha a másik vasa­lóprést is el tudnák he­lyezni, vagy a férfiak és a nők nem a nyitott folyosót használnák öltözőnek. S az­tán egy újabb tehertétel, talán minden eddiginél na­gyobb: menniök kellene a „Pannóniából”. De hová? Ott ifjúsági klubot akarnak létesíteni. Valahogy olyan érzésük van most, mintha csak megtűrtek lennének. 3. Pedig sokat, nagyon sokat tettek eddig a városért, az emberekért. Ha csak azt említem csupán: legalább 200 herényi család jut in­nen kenyérhez, hogy a szak­emberek döntő hányada ná­luk szerezte a szakmát — már ezzel is eleget mond­tam. Bár lehetne még sok-sok egyéb gondot is felsorolni, helyes-e, szabad-e „panasz­nappá” tenni az ünnep elő­estéjét. Mert bárhogy néz­zük is, nagy nap az, szüle­tésük napja. Közel negyed­század sikereinek, kudar­cainak őszinte számadása. És hogy mégis több volt a jó, mint a rossz, több a si­ker, mint a sikertelenség, az a szorgalmúknak kö­szönhető. M. B, ról beszélt, hogyan sikerült elérniük, hogy ebben a sze­szélyes időjárásban is 20,75 mázsa átlagtermést takarítot­tak be kenyérgabonából 1800 hold átlagában. Dr. Monos­tori Jenő. az állami gazda­ságok Fejér megyei főosz­tályvezetőhelyettese az álla­mi mezőgazdasági üzemek kenyértermesztés sikereiről beszélt. Schneider Béla Bara­nya megyei termelőszövet­kezeti főagronómus a nö- yényvédőszerek alkalmazásá­nak tapasztalatairól számolt be. Dr. Bocz Ernő egyetemi tanár a kutatók megbecsü­lését szorgalmazta. DávTd Ferenc a Borsod megyei és a hegyvidéki termelőszövet­kezetek gondját hozta fel, mivel nincs megfelelő búza- fajtájuk. Dr. Gergely István minisz­terhelyettes összefoglalójában arra tért ki, jelentős állás- foglalások születtek a szol­noki tanácskozáson. S mint mondta, sikerült egyetérteni abban, hogyan, s mivel le­hetséges elérni a 15 mázsás országos búzatermési átlagot közeli programként. Külön megköszönte a házigazda Szolnok megyeiek szíves fo­gadtatását, s hogy magas szinten biztosították a ta­nácskozás feltételeit. Nyíri Béla zárta be az országos tanácskozást. s kívánt jó munkát valamennyi részt­vevőnek. A tanácskozás résztvevői végül megtekintették a Dam­janich Múzeumban a „Szol nők megye mezőgazdaságá­nak fejlődése” című doku­mentum-kiállítást. — Ott dr. Kasza Béla, a Szolnok Megyei Tanács VB mezőgaz­dasági- és élelmezésügyi osz­tályának vezetője köszöntöt­te dr. Dimény Imre minisz­tert. Csáki Istvánt, a mi­niszterhelyetteseket és a vendégeket. BAZALT SZŐ MEG Ez a szőnyeg puha és sely­mes, bár az anyag, amely­ből készül — bazalt. Mint ismeretes, a bazalt a leg- keményebb kőzetek közé tartozik. Egyébként nem vé­letlenül használtuk azt a szót, hogy „készül”. A ba­zaltszőnyeget ugyanis nem szövik, hanem az egy mé­ter széles és 5 centiméter vastag szőnyeg folyamatosan kerül le a gépről. Az a legérdekesebb, hogy néhány perccel korábban még fo­lyadék volt! A megolvasz­tott kőzet különleges nyílá­sokon át folyik ki és tüs­tént szilárd halmazállapo­túvá válik. A szőnyegkészí­tésnek ezt a módszerét a szerves üveggel és üveg­rosttal foglalkozó tudomá­nyos kutató intézet ukrajnai fióktagozatában dolgozták ki. Ezt a címet adta hozzánk küldött írásának az az ano­nim levélíró, aki a karcagi KISZ lakások építésének helyzetére hívta fel figyel­münket, felemelve szavát huszonkét csalódott fiatal házaspár érdekében. — S mindjárt az elején megálla­píthatjuk: jogosan írta a le­velet. Annak idején mi is, mint mindenki, aki hallott róla, örömmel üdvözöltük azt a kezdeményezést, amely KISZ lakásépítési akciókra hívta fel a figyelmet. Arra, hogy fiatalok saját erőből, ho­gyan juthatnak aránylag ol­csón és gyorsan, szép, ké­nyelmes otthonhoz. S hogy nem volt pusztába kiáltott szó, az akciókra való fel­szólítás bizonyítja, hogy pél­dául Martfűn, a fiatalok egy csoportja nemrég költö­zött be az új emeletes ifjú­sági házba. Szolnokon is összefogtak a fiatalok, KISZ lakóházak sora épült fel. AZ AKCIÓ Nem így Karcagon. Ta­lán, mert a huszonkét fiatal házas különböző munkahe­lyekről verbuválódott, így azután maguknak kellett mindent kiverekedni, mert segítséget úgyszólván sehon­nét sem kaptak, sőt! Kezdjük a történet legele­jén. Négy évvel ezelőtt ve­tődött fel a gondolat a vá­rosban a KISZ lakások épí­tésére. A KISZ megyei bi­zottság pártfogolta ezt a tervet, sőt azt is meghatá­rozta, hogy 1970-ig 40 la­kás felépítését segíti a vá­rosban. Az első tervek négy lakásos ikerházak voltak, hagyományos építési mód­dal. Az ugyanis KISZ la­kásnak megfelelőbb, mivel abba be tudnak segíteni a fiatalok segédmunkával, szállítással, alapok ásásával. A TELEK Végül is tavaly tavasszal a Rákóczi úton kaptak tel­két a városi tanácstól az építkezni vágyók, pontosan huszonketten. Kifizették a telekért járó 44 100 forintot. Csakhogy arra a területre középblokkos épületet lehet építeni, amelyhez viszont már gépek szükségesek. Ez pedig növeli a költségeket. Eleve tehát olyan építőipari vállalkozó jöhetett számí­tásba a kivitelezésre, amely rendelkezik a középblokkos építkezéshez szükséges nagy építőipari gépekkel. . A TERVEK A megyei tanács tervező irodája dicséretére szólva soronkívül elkészítette a tervet 66 831 forintért. Meg­kapták az építési engedélyt is, a megyei tanács beruhá­zási irodája elvállalta a be­ruházási teendők ellátását. Természetesen a szokott ho­noráriumért. De talán, ami ennél is fontosabb, a me­gyében dolgozó állami épí- tőiőpari vállalat elvállalta az épület elkészítését 1967 au­gusztus—szeptember havi kezdéssel. Egyszóval úgy látszott, megy minden si­mán, a maga útján. A KÖLTSÉGVETÉS Novemberben kész lett a költségvetés, 3 063 000 forin­tos összeggel. Eszerint a há­romszobás lakások egyen­ként 185 ezer, a nagyobb kétszobások 140 ezer, a ki­sebb kétszobások 121 ezer forintba kerültek — volna! Ez aránylag hozzáférhető árnak bizonyult, mivel az OTP 100 ezer forintos hi­telt biztosított egyenként az építtetőknek. A legmagasab­bat, amit adhatnak. Ezután már viszont a problémák özöne követke­zett: az építkezéshez vala­mi oknál fogva (konkrétat senki nem tud, csak gyanít­ják az okot), nem kezdett hozzá a vállalat. Így a költ­ségvetés nem maradhatott a régi, mivel az idén már új építőipari árak vannak érvényben. Áprilisban elké­szült az indexes átárazással készült új költségvetés. Az építési összeg akkor már 3 932 467 forint lett. Mivel azonban államunk jól tudja* hogy ez milyen megterhelést jelent az építtetőknek, eh­hez 700 ezer forint dotációt adott. Ha ezt levonjuk a költségvetés összegéből ki­derül, hogy így lényegesen nem emelkedett az egy la­kásra jutó költség. Igen- ám, csakhogy az építőipari vállalat július 5-én bejelen­tette : csak 4 460 000 forintos építési költséggel hajalandó elkészíteni a 22 KISZ la­kást A KÖLTSÉG Mit jelent ez egy-egy la­kásra vetítve? A háromszo­bások egyenként 226 ezer, a nagyobb kétszobások 171 ezer, a kisebb kétszobások 148 ezer forintba kerülnek, természetesen csak akkor, ha a dotációként kapott 700 ezer forintot levonjuk a négy és fél millióból. Egy­szóval az építtetőknek 126, 71, illetve 48 ezer forintot kell készpénzben befizet- niök, mert továbbra is csak 100 ezer forint kölcsönt kap­nak. Miért akar a vállalat jó­val az indexes árakon felül építeni? — senki nem tud­ja. Ezek után kérdés, — egyáltalán megkezdődhet-e az építkezés. A tények azt mutatják, nem! Miért? Egy­szerűen azért, mert a fiatal házasoknak nincs ennyi kezdőtőkéjük. A KÖLTSÉG VISELŐ Megnéztük: átlagosan 1800 —2000 forintos havi fizeté­sük van. Ebből fizetik az albérleti díjakat, amelyek Karcagon sem kis összegek. Legtöbb helyen már gyerek is van, nem is egy. Három­négy tagú családnak pedig már több pénz kell a min­dennapi megélhetéshez. Egy­szerűen képtelenek százezer forintokat összespórolni. Nem beszélve arról, hogy az igénybe veendő kölcsönnél emelkedett a kamatláb is, így egy lakás átlagos össze­ge, mire teljesen kifizetik, eléri a 270 ezer forintot. Ezek után megkérdezhet­jük azt is: miért viseli ma­gán ez az építkezés a KISZ akció nevet? Ennyibe ke­rülnek ugyanis az OTP öröklakások is. És csak ér­dekességként említjük meg, hogy nemrégen adtak át Kunmadarason négylakásos pedagógus társasházat, ahol a két és fél szobás lakások egyenként 175 ezer forintba kerültek. Igaz, hogy azokat ktsz építette, s nem blok­kokból készültek. De ha va­lakinek százezer forint készpénze van. akkor már inkább családi házat épít, mert az is olcsóbb, mint a karcagi KISZ lakás. Mi lesz a karcagi fiatalok építkezésének sorsa? Senki nem jósolhat.Viszont jólen­ne tudni, miért nem biztosí­tott a tanács olyan helyen telket az építtetőknek, ahol hagyományos építési móddal is építkezhetnének, ahol a négy szint helyett, kétszintes házak épülhetnek? Miért nem fogott hozzá az építő­ipari vállalat tavaly ígérete ellenére sem a munkához? A PÉNZTÁRCA A városi KISZ bizottság hivatalból miért nem fogta össze, miért nem képviselte jobban illetékes helyeken a fiatalok érdekeit? Karcagon nem huszonkét KlSZ-lakás- ra volna igény, hanem jóval többre. Csakhogy kinek van olyan pénztárcája, amelyből kifizetheti a már-már csil­lagos égbe szökő árakat? Mi lesz a telekkel, ami már a fiatalok birtokában van? Igaz, azt vissza veszi az OTP. Ám a gond nem ol­dódott meg, nem épültek lakások a fiatal házasoknak. AZ ALBÉRLET Megmaradt számukra to­vábbra is a drága albérlet, vagy az öreg szülőkhöz va­ló alkalmazkodás. Megoldást kell találni a karcagi fiata­lok gondjára. Talán úgy, hogy a jelenlegi telek he­lyett kapjanak másikat. A jelenlegit a tervvel együtt ajánlják fel az OTP-nek. Azok talán el tudják adni öröklakásokként az így fel­épült otthonokat azoknak, akik rendelkeznek kellő ösz- szeggel. Természetesen ez csak ötlet. Megoldást talál­ni ott helyben kell, közös akarattal, összefogással. — Most a levélírónak van iga­za: huszonkét fiatal házas­pár terve, vágya füstbe ment Karcagon. Varga Viktória Erős volt a konyak Meghalt a barátom, humorista volt. A szakma azonnal a saját halottjá­nak tekintette, lehet, azon az elvi ala- von: ma neked, holnap nekem. Mi­vel humorista volt a barátom, ezért neki csak 240 forintos koszorú járt a szakmától. — Bezzeg a komoly műfajistáknak 380 forintos koszorú jár — mondta az egyik életben maradt. A másik mintha nem hallotta vol­na mindezt, vagy talán mert hallotta, a következőképp reagált: ,.A humoristák korán halnak..." A szakma úgy határozott, hogy az elhunytat, mármint a koporsót a mo- rózusabb kollégák vigyék a vállukon a ravatalozótól a sírhantig. Engem is kijelöltek. Sötét ruhába öltöztem, fekete nyakkendőt kötöttem, így dolgoztam végig egy kínos délelőttöt. Kettőkor kimentem a temetőbe, átfúr­tam az embergyűrűt, közelről akar­tam elbúcsúzni a barátomtól. Mellé álltam. Eszembe jutott: ez a fiú öt éve tudta, hogy napjai meg vannak szám­lálva. És mégis mindig vidám volt. Milyen jókat mondott. Világos: egy fejjel nagyobb volt mint mi. Ezt gon- doltam, de nem mondhattam el senki­nek, mert itt nem illik beszélni, csak sírni. Valaki azért mégis beszélt, a mi nevünkben búcsúzott a humoristától, mert a beszélőt is kötötte a földhöz ra­gadt konvenció, pedig ő is tudta, hogy szótlanul is szépen lehet búcsúzni. Ekkor arra gondoltam, hogy akik itt vagyunk, rokonok, barátok, kollé­gák mind-mind szerettük ezt az em­bert, és most nem beszélni és sírni kéne, hanem mindannviunknak éne­kelni. ez volna a legszebb temetés. Váltunkra vettük a koporsót. Elin­dultunk. Lankáson kapaszkodtunk fel­felé. valahonnét, honnét a csodából, mellém jött a feleségem, suttogva kér­deztem. mit akar. — Gyere ide — mondta. — Nem lehet mutattam a kopor­sóra. — Add át egy percre Tibinek — mutatott, a barátomra. Tibi átveszi, szégyellem magam. — Mit akarsz? — kérdeztem. — Elfelejtetted reggel ideadni a pénzt. Nem tudok bevásárolni az uno­kádnak... — Parancsolj kisfiam. — De lehet, hogy nem is mondtam semmit, csak a pénzt nyújtottam oda, mert ugyebár az élőknek... Utolérve a menetet, átvettem a ter­het. Gondolatban mormoltam: „Ne ha­ragudj öregem, tudod az unokám.” — Marha vagy! — megesküszöm, hogy ezt mondta az elhunyt barátom és csodálkoztam, hogy senki sem hal­lotta. A sírhantnál vigyázva letettük a humoristát. Egy élő, vidám szívű hu­morista beszélni kezdett és potyogtak a könnyei. Hallottam, hogy csöndben káromkodom, de azt hittem, hogy ez nem én vagyok. A göröngyök dübörgését nem hall­gattuk tovább, elindultunk. Az első kocsmánál megálltunk, bementünk és megittunk egy fél konyakot. — Kötőhártyagyulladásom van — mondta a vidám szívű, élő humorista. — Ilyenkor a szellőtől is könnyezem. Tibi, aki átvette a koporsót tőlem, kért még egy kört és láttam, hoay neki is kötöhártvaamilladása van. A pincér, amikor a második kört hozta, kedvesen megkérdezte tőlünk: — Ilyen erős volt a kornak? Suha AnéP'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents