Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
1.968, augusztus 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ll Légkondicionáló berendelések növelik a munkateljesítményt A kEmatizálás technikája saéleskoirűeffl elterjedt a nagy ipari es kereskedelmi vállalatoknál, de ma még nem divatos a kisváUalatoilcnál és a lakásokban. Pedig már szép számban akadnak kisebbfajta klimatizáló vagy kondicionáló berendezések, »melyek teljes mértékben megfelelnek a kis szobáknak. A közvéleményt azonban még nem tájékoztatták kellőképpen ezek sajátosságairól és használatuk előnyeiről. A klimafizáló bérén ed zések sokoldalúak. Lehetővé teszik például, hogy egy-egy szoba állandóan azonos hőmérsékleten maradjon, sőt azt is, hogy a levegője állandóan megújuljon és megtisztuljon; Esetleg ama is képesek, hogy « szoba levegőjéből kisen ják a túlnagy mennyiségű páratartalmat és csírámén lessé tegyék a levegőt. Megakadályozzák a lakás, műhely vagy iroda levegőjének szennyeződését; a szobát mentesítik a konyhaszagtól, a gépkocsik kipufogógázától, s a cigaretta, vagy a kandalló füstjétől. Az irodában vagy a műhelyben közvetlenül kihatnak a munkafeltételekre, csökkentik a fáradtságot és végeredményben növelik a teljesítményt. Az emberi szervezet a kedvezőtlen hőmérsékleti viszonyok közepette nehezebben regenerálódik. A hőmérséklet ingadozás kedvezőtlenül befolyásolja az egyén fizikai és szellemi képességeit. Viszont egy bankban megfigyelték, hogy az elkövetett hibák mennyisége 40 százalékkal csökkent a légkondicionáló berendezés beállítása után. A festményhamisítók alkonya ÄJe'VöB ö-TMOot cs BHnmora tbj>’ talmaaorfct. ezután rohamosan nőtt a két említett elem aránya; A WífiSníSe analitikai módszerek segítségével ma már a neves mesterek műveinél azt is meg tudják állapítani, hogy a szóbanforgó festmény a mester melyik időszakából származik. Ez utóbbi vizsgálatokat rendszerint beható stíluselemzésekkel is alátámasztják; A középkori mesterek bonyolult technikáját, többszörös alapozását egyébként ma már szánté lehetetlen utánozni Mégis sok hamisító kísérli ezt meg még napjainkban is. A neu tron aktivád ős analízis mellett természetesen számtalan más optikai, analitikai vizsgálati módszerre támaszkodhat a bűnüldözés a festmény hamisítványok leleplezése során. Egy ma már klasszikusnak mondható és jól bevált rendszer a röntgensugár alkalmazása. A réteges röntgen vizsgálat napvilágra hozza az esetleg évszázadok folyamán végzett többszöri átfestéseket, fedéseket. Az átvilágítás során nem egy esetben eltüntetett szignók lesznek láthatóvá. A röntgenätvi 1 ágítás csupán a fémre festett képeknél nem vezet eredményre, a fém ugyanis nagyrészt visz- szaveri a röntgensugarakat Ilyen esetekben különféle kombinált optikai -vegyi vizsgálatokat alkalmaznak a festmény eredetiségének eldöntésére; A röntgen mellett a mikroszkóp* technika; a fáziskontraszt mikroszkópos, az elektromikroszkóDos vizsgálatok is sok lehetőséget jelentenek ezen a téren. A mikroszkóoikus fényképezésnél megfelelő szűrő-kombinációkkal a színkép egyes részeit ki lehet szűrni, illetőleg fel lehet erősíteni. Maga a fényképészeti technika, különösen az infra-fotózás, sok esetben fed fel az emberi szem által nem látható hamisításra utaló részleteket. Sokan talán úgy vélekednek, hogy a korabeli festményhamisítványok felismerése és bizonyítása könnyebb feladatot jelent az illetékes szerveknek. Ez azonban nem minden esetben állja meg a helyét. Ismeretes, hogy igen sok Picasso hamisítvány forog közkézen. amelyeknek eredetiségét könnyűszerrel el lehetne dönteni, ha megkérdeznék magát Picassót a festmény származását illetően. A zárkózott művészhez azonban igen nehéz beiutni; E, L IC feépBSmővőszeÖ alkotások hamisításának több évezredes történetében kétségkívül a festmények hamisítása a legjelentősebb. A korszerű technika azonban pontosan ennek a hamisítási ágnak leleplezésében nyújtja a legnagyobb segítséget a bűnüldöző szervek számára. A hamisítók két frontját nagy vonalakban a Tégi és a korabeli képek hamisításában délölhetjük meg. A régi festmények hamisítóinak ..munkája” két részre oszlik, a gondos anyagbeszerzésre és a hamisító „művészi” munkájára. A hamisító mind a két ágon elbukhat. a modem technikai vizsgálati módszerek azonban rendszerint lehetővé teszik a hamisításnál felhasznált anyag nem korabeli eredetének kimutatását, így a másik rész bizonyítására joa szempontból már nincs is szükség. A régi festmények hamisítóinak i, anyagbeszerzése” és ezeknek felhasználása igen sok hibalehetőséget rejt magában. Elég ha az analízis során egyetlen olyan anyagot találnak csak, amely a mű állítólagos keletkezése után került forgalomba és máris bizonyított a hamisítás: A festményhamisítások kiderítésének technikai fegyvertára a legutóbbi években igen hatásos módszerrel, a neutron aktivációs analízissel gazdagodott A neutron besugárzással radioaktívvá tett tárgyak gamma sugárzása minden anyagnál más eredményt mutatnak ki, a szerint hogy a megvizsgált anyagoknak milyen a kémiai összetétele. Az elmúlt évben, holland fizikusok érdekes tanulmányt tettek közzé, a neutron aktivációs analízis művészettörténeti felhasználásával kapcsolatban. Régóta ismert tény. hogy az ólomfehér festéket már a középkorban is felhasználták a művészek, részben alapozásra. részben fedésre. Az ótomfehér előállítási és tisztítási módszerei természetesen a századok folyamán jelentős változásokon mentek keresztül. így változott a benne kimutatható szennyezések minősége is: következtetéseket lehet tehát ebből levonni az illető festmény születésének pontos időpontjára vonatkozóan. A holland fizikusok összesen 43 analízisének eredménye kimutatta, hogv 1850-ig az ólomfehér festéknek a réz, az ezüst, a higany, és a mangántartalma viszonylag magas és állandó szinten mozgott. 1850 után azonban csökkenő tendenciát mutatott és századunkban az eredeti értéknek már csak a Szed részét tette ki. Másrészt Ssíő-ig az ólamfehér csak A krokodil háziállat t A távolsági kozmikus járatokon Egy kilogramm oxigén — Két és fél kilogramm víz Elmúltak azok az idők, amikor „a folyók cápái”, a krokodilok rémületbe ejtették az embereket. Ma a krokodil — hón óhajtott vadászzsákmány. Ez a ragadozó ugyanis ma már meglehetősen ritka állat. A krokodilok a Nílus felső folyása mentén és Szudán nehezen hozzáférhető mocsaras vidékein sem heverészhetnek gondtalanul és ember láttára gyorsan elrejtőznek a vízben. Bármilyen furcsán hangák is, e vérszomjas állatok legkönyörtelenebb ellenségei ... az európai di- Tat szerint öltözködő nők. „Az afrikai krokodilok szebbé és elegánsabbá te- sák a nőket!” — hirdetik a nyugati divatlapok. A krokodilok évente ezrével esnek áldozatul a divatnak. Etiópiából például évente 4000 nyers krokodilbőrt exportálnak Franciaországba. Addis Abeba közelében bőrfeldolgozó gyár épül, ahonnan évente 40 ezer krokodilbőrt fognak exportálni. A gyárat egy francia részvénytársaság közreműködésével építik. Az etiópiai kormány megbízásából az Omo és Abbai Kék-Nilus folyó völgyében angol zoológusok tanulmányozzák a krokodilok életmódját, hogy később speciális telepeken megszervezhessék a krokodiltenyésztést. — Ilyen „krokodiltelepek” már évek óta működnek Madagaszkárban, ahol a Malgas Köztársaság kormányával kötött szerződés alapján japán szakemberek foglalkoznak e félelmetes ragadozók tenyésztésével. Ügy látszik, nincs messze az az idő, amikor a telepeken tenyésztett legszebb példányokat állattenyésztési kiállításokon fogják bemutatni és más háziállatok társaságában érmekkel és oklevelekkel fogják díjazni. Föld—Mars—Föld; Tlyen útvonalra a közeljövőben még nem indul ember. Azonban az alkotó gondolat, s azok a kísérletek, hogy először papíron odjáik meg a távolsági űrjáratok számtalan problémáját, egyre gyakrabban viszik p tudósok, mérnökök fantáziáját a bolygóközi útvonalakra. Az út megvalósítása, előtt niég nagyon sok problémát kell megoldani. Ilyen például az ember normális élet- és munkafeltételeinek biztosítása a bolygóközi repülés során. A legközelebbi bolygóig a Vénusig, az utomati- kus űrállomások útja négy hónapnál tovább tart A személyzetnek a Földre való visszatérését is számítva, az utazást majdnem, egy évesre íkell tehát tervezni. A Mars esetében ez még hosz- szabb időt igényel. Az űrutazás során természetesen a személyzet nem tudja pótolni a készleteket. Ezért el kell dönteni a problémát; magukkal vigyenek-e minden szükségeset, vagy az anyagoknak legalább egy részét az űrhajóban állítsák elő — repülés közben. A tudósok számítása szerint egy ember átlagos napi fogyasztása; egy kilogramm oxigén, két és fél kilogramm víz mintegy ötszáz gramm élelmiszer. Ez azt jelenti, valósultak meg az összes eddig felbocsátott űrhajósok vezette — szovjet és amerikai — űrhajók esetében. Az ilyen típusú rendszerben az ember által igényelt anyagok szigorúan meghatározott készletét irányozzák élő; a rendszer súlya a gépegységek és az ember által felhasznált anyagkészletek súlyából tevődik össze. — Az oxigénkészietet három alapvető módon biztosítják: sűrített formában (500—700 atmoszféráig) — ballonokban; összepréselt, vagy szilárd állapotban — alacsony hőmérsékletek mellett, vegyileg kötött állapotban — például hidrogénhiperoxidban. hogy a Föld—Mars—Född útvonalon az űrhajó öt főnyi szeméyzete részére mintegy 40 tonna — különböző anyagokból álló — készletre van szükség; A szovjet Vosztok űrhajók esetében a levegő regeneráló és kondicionáló rendszerei, az élelmiszer és a vízszükséglet biztosítását, egy űrhajós 12 napos repülésére számították ki. A Vosztok űrhajókon az élelmiszer adagokat különböző változatokban állították össze. Az elsőben számításba vették a repülés tervezett időtartamát és a kálón aértéket napi 2500—2700 kilogramm-kalóriában állapították meg: 120 gramm fehérje, 85 gramm zsír és 300 gramm szénihidrát átlagos összetételben. A második variánst azokra az esetekre tervezték, amikor valami ok miatt megnövekszik a repülés időtartama. Ennél a napi kalóriaértéket 1450 kilogramm-kalóriában állapították meg. Az egyes repüléseiket követően az élelmiszeradagok összetételét megváltoztatták, a pépes élemiszer-konzerve- ket (amelyeket a Vosztok—1, és Vosztok—2 űrhajók élelmiszeradagjának fő alkotóelemét jelentették) természetes élelmiszerekkel cserélték fed. Ennek a típusnak komoly hiányossága a készletek jelentős súlya, mely különösen hosszantartó repülésék során jelentkezik. Ezért is kellett másik rendszerek mellett dönteni. A készletekkel működő rendszerekben az élettevékenység biztosításához szükséges valamennyi anyagot egyszer használ fel az űrhajós. Ezután ezek az anyagok ..ballaszttá” válnak az űrhajóban, vagy megszabadul tőlük az ember. A távolsági űr járatokon azonban az alapvető anyagokat (víz, oxigén, szerves anyagok stb.) több ízben kell felhasználni. E «élből különleges rendszereket hoznak létre. A regeneráló fíziko- kémiai rendszere k-ben regenerálódnak az ember által igényelt anyagok fő ösz- szetevói, elsősorban az oxigén és a hidrogén. A regenerátor megtisztítja a szervezet folyékony melléktermékeiben tartalmazott vizet. Ez könnyebb a levegő-regenerátornál és nem igényel sok energiát. Az egész rendszer súly jellemzőit és energiafogyasztását ezért gyakorlatilag a levegő-regenerátor energiafogyasztása és súlyjellemzői határozzák meg A fiáko-kémiai regeneráló rendszerek bonyolultabbak a készleteket felhasználó rendszereknél; E két rendszer egyike sem képes tehát megoldani a távolsági repülések feladatait E rendszerek bizonyos elemei azonban összetevőként szolgálhatnak a bioszintézis rendszer megvalósításánál. Ez a legperspektivikusabb lehetőség az űrhajósok szükségleteinek kielégítésére. A rendszerben közvetlenül felhasználják a napenergiát a regenerációs célokra alkalmazott növények fotoszintézise révén. Az ilyen típusú rendszerek távlatairól már K. E. Ciolkovszkij is írt. — Ezeknek a rendszereknek a felhasználása lehetővé teszi; hogy elvben megoldjuk az oxigén regenerálásának problémáját és a széndioxidnak a rendszer légköréből történő eltávolítását. Nincs szükség napenergetikai berendezés alkalmazására sem. A rendszer ugyanakkor megoldja a melléktermékekben lévő folyékony és szilárd tápanyagok regenerálásának problémáját is. A rendszer óriási előnye, hogy jelentős mértékben csökkenti az űrhajó súlyát és egyszerűsíti konstrukcióját (APN) D. Medvegyev mérnök Készleteket felhasználó rendszerek A kék utak közlekedési eszközei A forradalom előtti Oroszországban a folyami teherszállító hajópark kisteljesítményű vontatóhajókból állt. Óránkénti sebességük alig érte el a nyolc kilométert. Az utasszállító hajópark túlnyomó része gőzhajókból állt. Az első kompresszoros Diesel-motorral működő utasszállító hajókat csak kevéssel a Nagy Októberi Forradalom előtt építették. A harmincas évek elején bontakozott ki a folyami teherszállítás. Ekkor tűntek fel az első hatalmas olajszállító tankhajók, a háború utáni időben azonban, különösen az elmúlt 10—15 évben valóságos technikai forradalom következett be, melynek eredményeként ma már korszerű hajóparkkal rendelkezik a Szovjetunió. A szovjet tervezők olyan tízezer tonnás teherbírású hajót terveztek, amely automatikus kapcsoló-berendezéssel van ellátva. Az első ilyen összekapcsolt többtonnás hajó, mely a Kommunista Párt XXIII. Kongresszusa nevét viseli, 1966- ban készült el, s a Volgán használják. Folyam- és tengerjáró hajók közü] a „Baltijszkij” és „Volgobalt” befogadó képessége 2—2,7 ezer tonna. Merülési mélységük 3,2 méter, mely alkalmassá teszi tengeri utakra is. Az említett időszakban különösen nagy változáson ment át a vízi utasszállítás. Folyami hajózásra „Zarja” nevű sikló hajókat használnak. 65 utassal a fedélzetén merülési mélységük mindössze 0,4 méter s így alkalmasak a maximálisan 0,7 méter mély folyókon való közlekedésre is. Óránkénti sebességük eléri a 45 km-t. Olyan hajók is vannak, amelyeket speciálisan kicsi és sekélyvizű folyókra építettek. Ezek a légpárnák elvén működnek. Szovjet tervezők véleménye szerint kisvízi! folyókon ezek a legtökéletesebbek. — Kísérletek alapján kidolgozták és megvalósították annak a hajónak a tervét, amely 48 utast szállíthat 36 km-es óránkénti sebességgel 0,4 m-es minimális merülési mélység mellett. Kísérletek folynak gyors utasszállító hajók építésére is. Így készült el a „Szormovics” légpárnás kísérleti hajó, mely 50 utast szállít, óránként 100—120 km-es sebességgel, A jövőben olyan kéttör- zsű hajót szeretnének építeni, mely az utasok pihenését szolgálja, az ilyen hajó 1000 személy befogadására alkalmas, fedélzetén kávéházat, mozit, tánctermet létesítenek. Az utasok egy részét kajütökben helyezik el. Az ilyen kéttörzsű sétahajók prototípusa pl. a „Pihenés” elnevezésű hajó. mely már néhány éve a Volgán közlekedik. Dimitrij Pokrovszkij a Szovjetunió Folyamhajózási Minisztériumának műszaki vezetője .A „Raduga” elnevezésű első szovjet légpárnás hajó. amely zátonyos folyamszakft* szón is akadály nélkül közlekedik
