Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-19 / 168. szám
1908. július 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Észt kiállítás Szolnokon Cigánytelepek — 1968 í i Köztudomású, hogy néhány esztendeje Szolnok testvérvárosául választotta Szovjet Észtország fővárosát Tallinnt. Ennek az azóta egyre erősödő. gazdagodó barátságinak jelentős eseményei a kölcsönös kulturális programok. Észtország 1940. július 21-én megdöntötte a polgári köztársaságot és felvételét kérte a Szovjetunió tagállamai közé. Ez a nap azóta a kis ország népének egyik legnagyobb nemzeti ünnepe. Erre az alkalomra a Damjanich Múzeum fiatal helytörténészé," Szabó István a szolnoki városi tanács""" vb művelődés- ügyi osztálya felkérésére kiállítást rendez a tallinni körzeti iskolában. A Kiállítás ünnepélyes keretek között július 21-én nyílik. — Milyen tematikával foglalkozik a kiállítás? — Kiállításunk az 1940 óta eltelt időszakkal foglalkozik, azt a hatalmas fejlődést kívánja bemutatni* amely az észt nép kultúrájában végbement a Szovjetunióhoz való csatlakozásuk óta. Ennek a változásnak a legszembetűnőbb eredménye a kultúra társadalmiasodása, értékeinek közkinccsé válása. Kiállításunk nem a múzeumok, kiállítóhelyiségek, tehát egy viszonylag szűk réteg számára értékes alkotásokkal foglalkozik, hanem azokkal a kultúrtermékek- kei, amelyek között az észt ember él, amelyek naponta Bzeme elé kerülnek, szebbé, otthonosabbá varázsolják környezetét. — Milyen gondolatmenettel kívánja bemutatni a kiállítás a 28 esztendős kulturális fejlődést? — A Nagy Honvédő Háború előtti időszakban Észtország művészetét szinte kizárólagosan a népművészet jelentette, és néhány kiemelkedő. jobbára népi ihletésű alkotóművész. A kiállítás erre az időszakra csak néhány tárggyal utal. A Szovjetunióhoz való csatlakozás után egyre nagyobb szerepet kaptak a szociális művészetek, (plakát, könyv, levelezőlap, illusztrációk. reklámok stb.). A képző- és iparművészet ma szinte mindenhol körülveszi az embereket, a kulturális juttatások igénye hozzá tartozik az észt nép hétköznapjaihoz. Például Észtország szépirodalmi könyvkiadása a lakosság létszámához viszonyítva világ- színvonalon élen jár. Külön fejezetet szentelünk a könyvillusztrációknak, amely még brossura jellegű kiadványok esetén is többnyire művészi színvonalú. Bemutatjuk a plakátművészet legszebb darabjait; — Milyen eszközökkel képesek ezt a gazdag anyagot bemutatni? — Néhány tárgyi anyagot is kiállítunk, emellett természetesen tablók, fotók, reprodukciók, grafikák segítségét is igénybe vesszük. — Hallottuk, hogy Szabó István tolmácsolt és kalauzolta Vaike Elhi iparművésznőt és Erié Pöld restaurátort, akik a Damjanich Múzeum Észt grafilíai és iparművészeti kiállításán vendégeink voltak. Milyen a kapcsolat Tallinn és Szolnok múzeumai között? — Tavaly Eric Pöld távozása után kaptunk egy levelet a tallinni Történeti Múzeumtól, amelyben felkérnek, hogy mélyítsük el múzeumaink közötti kapcsolatot. Tárgyak gyűjtésével (amely nálunk folyik) kölcsönös publikációkkal, tudományos kutatók cserelátogatásával elérhetnénk, hogy mindkét múzeum gazdagodjék, s nem utolsó sorban a két város többet tudhatna egymás kultúrájáról, történetéről, amely mindenképp csak javára válna barátságunknak. — Feltehetően, mint a Damjanich Múzeum történésze, foglalkozik az észt nép történetével. — Azok a változások izgatnak, amelyek 1940. július 21-e óta hatnak történetükben, kultúrájuknak népi ihletése, amely képzőművészetüket, irodalmukat, zenéjüket legtöbb esetben áthatja. — Orosz szakon végezte az egyetemet. gondolom nagy segítség ez most munkájában. — Miután orosz nyelven minden hozzáférhető, köny- nyebben boldogulok; Szeretnék még többet fordítani, még többet megtudni erről a rendkívül kulturált, nagyon szimpatikus testvérnépről. Egri Mária Az inokai napló titka 1. Több mint száz évvel ezelőtt látott munkához Büt- tösi István uram, Tiszaircka akkori nótáriusa, hogy megörökítse a (község hétköznapjait. Gál Mihály vb-el- nököt rávettem arra* hogy a véletlen folytán fennmaradt régi napló alapján vessük össze a falu 1841-beli és mostani életének néhány epizódját. „Oláh János mivel az Ino- kai Révbe egy Kecskeméti Új Magyarnak a hátára ütött és tányérjait összetörte, Tekintetes Ifjú Szána Pál Esküit Xjrnak meg hagyásából 12 páltza ütésekkel bün- tetődött.” (1841. ápr. 9-én) — Ezek szerint a cigányokat nem nagyon kedvelték Inokán. S most? — Nincs egy cigány sem a községünkben. Legfeljebb vályogot verni, vagy tapasztani jönnek át rövid időre. 2. „Bokros Mihály fajtalan életéért egy éjszakai áris- tomba tétete és 12 kemény páltza ütéseket kapott, úgy- szinte Pásztor Verona, Farkas Jánosné ugyanazon vétkéért. minthogy viselőssége miatt meg veretni nem lehetett, 18 órai áristomot és ki- lánczolást szenvedett,” — (1841. ápr. 8-án) — Ügy látszik kemény kézzel őrködött az akkori vezetőség a házastársi hűség felett. Előfordul-e ilyen eset most? — Hát az asszonyok jobban tudják. Bizonyára megtörténik, de én csak egyről hallottam, két asszony kapott hajba emiatt. A községi tanács ném avatkozik ilyen dolgokba. S nem is jönnek hozzánk ilyen ügyekben. Elintézik otthon, egymás között. — Gyakori a válás a faluban ? — Másfél éve vagyok itt,, azóta nem volt. Legalább is hivatalosan nem. Egy fiatal- asszony költözött csak el a •írjétől. Jóravaló dolgos ember pedig, de azt mondják nem eléggé kedves. 3. „Molnár János 12 páltza büntetést kapott, mint szökött szolga Idősb Tomyi János Bíró idejébe.” (1841. aug. 24.) — Szökött szolgákról manapság nem beszélhetünk. De a munkáról, a munkahelyhez való ragaszkodásról igen. — Tiszainokán a Szabadság Tsz öleli fel a falu határát, az ad munkalehetőséget. Volt néhány ember, aki továbbállt onnan, de azok csak néhány éve kerültek ide. A helybeli születésűek nem mennek el a tsz-ből. 4. „G. Nagy Mihály Bojtár Mihályné megütéséért 12 páltza büntetést kapott, a sérelemért 2 váltó forintot... tartozik fizetni. 1 fr megadott.” (1841. nov. 16.) — Manapság nem szokás asszonyokat megütni. Csupán egy családban fordult elő ilyesmi. De az asszony sem volt hibátlan. Két hétig nem adott például tiszta inget a férjének. Ugyanazt a főztjét pedig három napig tálalta neki. A verekedés is ritka. Néha azért előfordul. Megtörtént például, hogy két férfi kicsit ittasan hec- ceini kezdte egymást, majd összeverekedtek. Az egyik 400, a másik 150 forint bírságot fizetett. 5« ,,P. Juhász Gyurka a Szollá Csősztől szamarát (melyet az mint tilalmas helyen lévőt a Helység házába bé akart hajtani) erővel el vette, melyért 12 páltza ütésekkel büntetődön meg” (1841. ápr. 9) — Hasonló eset tavaly is előfordult községünkben. A köztér rendbentartásáért nem bírságoltunk, hanem a hivatalsegéd behajtotta onnan a libákat, meg az egyéb jószágokat. Néha kérték tőle. hogy engedje el azokat, de nem akadályozták. Általában ^közmegbecsülésnek örvendenek a hatósági emberek. Csupán egy eset volt, hogy a bírósági eljárási költségtartozás miatt megjelenő végrehajtót ásóval fogadta Farkas István. Ez az ember különben notórius szabály- sértő. Tettéért több hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. 6. „Ifjú Rúzsai József a szöl- löbe való lopásért kétszer 12 páltza ütéssel büntetődön” (1841. nov. 16). — Szőlőlopás nemigen van. A falu határában kevés a szőlő. 25—30 hold mindösz- sze, az is háztáji gazdaságban van. Becsületesek egymás iránt az emberek, meg .aztán a fél falu sógorokból áll. S nincsenek is rászorulva a lopásra. A közös vagyon dézsmálása is ritka. Tavaly fordult elő, hogy az egyik ember a szövetkezet kertészetébe és kukoricájába csapta állatait. A járási tanács igazgatási osztálya több száz forintra bírságolta. 7. „Szilágyi Gábor a Helység házához hivatván meg nem jelent, ezen szófogadatlansá- gáért 18 órai áristommal büntettetett.” (1841. aug. 18). — Másfél év óta mindösz- sze három ilyen esetünk volt. Aki az első idézésre nem jön be, ötven forint bírságot kap. Aki a másodikra nem jelenik meg, száz forint a büntetése. a. „Babád István a káromkodásért 12 páltza ütéssel büntetődött" (1841. aug. 28.) — Hát ez nevetséges már most. Talán én volnék az első. akit ezért meg kellene büntetni. Tudom, hogy ez nem hízelgő rám nézve, de ha mérges vagyok sorakoztatom a szenteket, úgy vezetem le indulatomat. Simon Béla III. A Dávid telep kívülről A községi tanács elnökével és titkárával beszélgettünk a cigányságról. Őszinték. Ha Jászapátin nem lenne Dávid telep, fele annyi gondjuk lenne — mondták. De van. Sajnos, nem telik el nap, hogy több, kevesebb panaszost ne kellene végighallgatniuk. Telepieket s községbelieket egyaránt. Az utóbbi években egyre jobban elmérgesedik a helyzet a cigányok és a cigánytelep közvetlen közelében levő utcák lakói között. A közigazgatás vezetői is látják, hogy a cigánytelep felszámolásának záloga a lakók munkába állítása, gyermekeik iskoláztatása. Számtalan példa bizonyítja, hogy a könnyen lakáshoz jutott családok nem becsülték meg azt — a parkettát feltüzelték, ajtókat, ablakokat tönkretették — a közpénzen épült lakásokat elprédálták. A munkakerülők, tolvajok felelősségrevonása, így a szabálysértés kiszabása — mivel pénzük nincs, az elzárás — sem jár eredménynyel. Nevetve vonulnak be a büntetés letöltésére, addig sem kell ennivalóról gondoskodni, a cella pedig összehasonlíthatatlanul kényelmesebb az ilyeneknek, mint a putri. Államunk jogrendje. törvényei a cigányokra is éppen úgy vonatkoznak, mint mindenkire, csupán a büntetések javító, nevelő hatása téveszt náluk célt. Talán ez magyarázza, hogy a törvényes eljárás megindítása után sokszor a tanács került lehetetlen helyzetbe. Az apa letartóztatása, elzárása esetén eltartó nélkül marad a nagy család, ami újabb problémákat okoz. A legnagyobb bajok és ellentétek abból származnak, hogy ; a Dávid telepi cigányok nem igyekeznek a környezetükhöz alkalmazkodni, szokásaikban és életmódjukban nem követik a falu lakóit. A telep közelében levő utcák lakóinak nem hiszem, hogy bárki is meg tudná magyarázni, hogy szomszédaik viselkedése évezredes elmaradottságukból fakad, s \ hogy türelemmel, megértéssel kell lenni irántuk. A munkaszerető, szorgalmas, törvénytisztelő lakosság érthető ellenállással viseltetik a tőle idegen életmóddal szemben, s ezért nem szívesen tűri maga körül a cigányokat. Akinek a zárt kapu ellenére évről évre lelopják a fáiról a félig érett gyümölcsöt. akinek megtizedelik a baromfiállományát. akinek szétszedik a kerítését, akinek kővel betörik a fejét, mert rászólt a más kertjében garázdálkodó cigány- gyerekekre, sem türelemmel nem tud lenni, sem megérteni nem fogja az elmaradottság — egyébként objektíve igaz — magyarázatát. Az az igazság, hogy könnyebb megérteni a cigányok évezredes elmaradottságát és türelmesen várni, hogy beilleszkedjenek társadalmunkba azoknak, akik ötven. vagy száz kilométerre vannak a jászapáti Dávid teleptől. A cigánytelep melletti Tóth utca lakói elmondták, hogy a nagyobb cigánygyerekek valósággal rettegésben tartják esetenként a községen áthaladó gépkocsik vezetőit. Nem egy esetben kővel dobták be a beteget szállító mentőautó, vagy a munkásokkal megrakott teherautó vezetőfülkéjének üvegét. Szerencse, hogy eddig még súlyos szerencsétlenséget nem okoztak. A Tóth utcabeliek, de a jászapáti rendőrőrs parancsnoka is elmondta, hogy a rend őrei nagyon sokszor kénytelenek eltűrni a magukat túlságosan biztonságban érző — főleg cigánynők — mocskolódásait. Lehet, hogy nem általános jelenség, de Jászapátiban felelős vezetők állítják, hogy a cigányság iránt tanúsított liberális bánásmód megbosszulta magát, a türelmet és az elnézést a telepiek személyük sérthetetlenségének tulajdonítják. A cigánylakosság egyes elemei nem élnek, hanem visszaélnek az alkotmányunk és törvényeink által biztosított állampolgári egyenjogúsággal. Súlyos ipegáll api tások ezek. de ez az igazság. Me- gyeszerte szerencsére nem mindenütt ilyen a helyzet. A jászapáti példák, ha nem is egyedülállóak, azért másutt nem jellegzetesek. Csupán azért élesedett ennyire, mert itt az átlagosnál több a dologkerülő, alkalmi munkából tengődő. Nagy létA1 talaj lazítás a termelőszövetkezetekben (Tudósítónktól.) Környező megyéink, szikes. kötött talajain mindinkább szükségessé válik az altalajlazítás, mert ezáltal a talaj vízgazdálkodását, valamint levegőzését és ezáltal a talajflóra életét intenzívebbé tudjuk tenni. A di- gózással javított talajainkon méginkább szükségessé válik ez a munka, mivel ezeken a területeken maximum huszonöt centi mélyen szánthatunk. Itt kell megemlítenünk azokat a helyeket is, melyek rendkívül vékony termőréteggel rendelkeznek és a mélyszántás alkalmazása káros hatással van. Felkerestük a kunszentmártoni járás három termelőszövetkezetét, és az ott dolgozó szakemberek véleményét kértük. Varga István, a cserkeszöllői Magyar —Román Barátság Tsz-ben így vélekedett: — Termelőszövetkezetünkben az utóbbi években szinte nélkülönhetetlenné vált ' az altalajlazítás. Ezer holdon végeztük el és ennek eredményességét a mélyszántás veszélyeztetné. 1969-től mintegy 500 holdon szeretnénk altalajt lazítani és ennek érdekében csoportosítjuk az anyagi eszközeinket. Olasz József főagronómus, Kunszentmárton, Búzakalász Tsz: — Termelőszövetkezetünkben az elmúlt három évben négyszáz holdon végeztünk altalajlazítást. Az elért eredmények arra ösztönöznek bennünket, hogy az idén to. vábbi ötszáz holdon végezzük el ezt a rendkívül fontos munkát. Mivel állami támogatást a járási tanács nem tud biztosítani, így nem maradt más hátra, hogy saját erőből pótoljuk. Keresztes Péter. Kunszentmárton. Zalka Máté Tsz fő- agronómusa: — Az altalajlazítás eredményei termelőszövetkezetünk kétkedő tagjait meggyőzték és a kezdeti ellenvetés megszűnt azoknak az eredményeknek a láttán, amit ez lehetővé tett. Hiszen nem egy helyen voltak olyan tábláink, amelyen tavaszonként sík víz állt és az őszi vetés tönkrement. A tavaszi vetések talajmunkáit pedig nagyon későn tudtuk elvégezni. A tsz-ben 1966-ban ötszáz harminckilenc holdon, az idén hatszáz holdon fogják az altalajt lazítani. ■— malmos — számuk is bátrabbakká, agresszívebbé teszi őket. Nem kétséges, hogy a jelenlegi állapot Jászapátiban olyan, hogy a telepiek kedvezményes házépítési akcióját — ha erre jelentkező lenne. de az idén nem volt — a község lakói sem fogadnák megértéssel és a cigányok társadalmi beilleszkedését nem nagyon segítenék elő. Most már nehéz kikutatni, hogy a gyűlölködés, az ellenszenv kinek a hibájából kezdődött, a község lakosságának elzárkózottsága, előítélete, vagy sértő magatartása okozta, vagy talán a cigányok viselkedése adott okot az ilyen közhangulat kialakulására. Az igazságot az közelíti meg legjobban, hogy a község kétfajta lakossága. kölcsönösen túlzásokba esett, felnagyította a történteket, s a felgyülemlett indulatok most már a jelentéktelenebb eseteknél is felfokozott energiával robbannak. (Folytatása következik: IV. Az egyetlen kiköltöző.) Bognár János Uj, hasznos megyei kiadvány Néhány napja került ki a nyomdából a Szolnok Megyei Tanács V. B. MűvélŐdésügyi Osztálya kiadásában megjelent ,,ÜU mutató a termelőszövetkezetek vezetői, kulturális bizottságai _és népművelési ügyvezetői réizéré’* című füzét. A legfontcfsabb tudnivalók és feladatok összefoglalásával a művelődési osztály segítséget ad a termelőszövetkezeti parasztság kulturális neveléséhez. ,,A törvény ellen vét az a termelőszövetkezet, amelyik csak a szakmai képzéssel foglalkozik és a másik kettőt (politikai és kulturális nevelést) elhanyagolja, vagy nem támogatja. Ennek fordítottja is hibás gyakorlatot eredményez”. A gazdaságilag megerősödő szövetkezetekben egyre több pénz jut kulturális célokra. A meglévő összegek felhasználása azonban nem mindig a legcélszerűbben és a leghatékonyabban történt, azért van különös jelentősége az újonnan megjelent útmutatónak, amelv tárgyával sokrétűen és kimerítően foglalkozik s bizonyára a szövetkezeti vezetők hasznos olvasmánya lesz. Különösen fontos az „Együttműködés az oktatás és népművelés intézményeivel” című fejezet. amely az anyagi erők koncentrációját tanácsolva óv az elaprózódott és ezáltal kevésbé hatékony kulturális munkától. Az útmutatót irodalomjegyzék és mellékletek egészítik ki, ez utóbbiakban néhány szövetkezet alapszabály tervezetén ek leg j óbb kulturális vonatkozású részeit közli és azonnal magyarázza is- hogy mit tart jónak, vagy esetleg mit hiányol a tervezetben. B. A
