Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
1963 július 14. SZOLNOK MEGYEI NETLAr 3 Befejezte munkáját az országgyűlés folytatás az 1. oldalról) sasággal ismertek, mondotta, ami pedig a Német Szövetségi Köztársasággal kialakult hivatalos kapcsolatainkat illeti, továbbra is készek vagyunk azok szintjének emelésére, ha ez erősíti az európai béke és biztonság ügyét. Ehhez azonban az kell, hogy az NSZK a két német állam létének tényéből kiindulva foglalkozzék a német nép és Európa kérdéseivel. Igen meleg szavakkal emlékezett meg a külügyminiszter a magyar párt- és kormányküldöttség legutóbbi szovjetunióbeli látogatásáról, a két nép mély barátságáról tanúskodó tapasztalatokról, s a magyar történelemnek azokról a küszöbön álló nagy évfordulóiról, amelyek ugyancsak összefüggnek a Szovjetunióval és a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. A tárgyalásokról és a Szovjetunió kezdeményezéseiről szólva hangsúlyozta, hogy a szovjet javaslatok a fegyverkezési verseny megfékezésére, a békés rendezésre, — megfelelő nemzetközi összefogás esetén — megteremthetik az emberiség békés fejlődésének feltételeit. Mi éppen ezért a Szovjetunióhoz fűződő baráti és szövetségi kapcsolataink ápolásában nemcsak, mint legnagyobb szomszédunkkal, gazdasági stabilitásunk lényeges támaszával, függetlenségünk és biztonságunk elsőrendű biztosítójával keressük a kapcsolatok bővítését, hanem a nemzetközi béke és biztonság legfőbb mai zálogával is. A Német Demokratikus Köztársasággal kötött barátsági szerződést, a lengyel párt- és kormányküldöttség, majd a csehszlovák küldöttség budapesti látogatását értékelte ezután a külügyminiszter, s megjegyezte, hogy a Csehszlovákiával aláírt új szerződés országgyűlési tárgyalása idején bővebben is foglalkozni kíván a két ország kapcsolatával. Most azt a bizalmat és reményt szeretnénk kifejezni — mondotta —•, hogy a csehszlovákiai belső folyamatok végső kifejletükkel hozzá fognak járulni a szocialista világrend- szer nemzetközi tekintélyének növeléséhez és közös külpolitikai lépéseink hatékonyságának erősítéséhez. — Bejelentette, hogy előkészületben van a magyar—bolgár és a magyar—román új barátsági szerződés, jól és egészségesen fejlődnek a baráti kapcsolatok a Jugoszláv Szocialista Köztársasággal, amellyel, mint eddig is, további találkozókra, tárgyalásokra számítunk. Az a törekvésünk — jelentette ki a továbbiakban —, hogy az ismert viták ellenére a Kínai Népköztársasággal és Albániával is javuljanak kapcsolataink, ösz- szefoglalóan, a szocializmus országairól , szólva, Lenin egyik, 1916-ban elhangzott kijelentése utalt — minél több ország lép a szocializmus útjára, annál többféle módon fog épülni a szocializmus — s hozzátette: azt már tudjuk, hogy milyen sokféle kapitalista ország van, de csak most kezdjük megtanulni, elfogadni és elviselni. hogy milyen sokféle szocialista ország lehet. Beszédének befejező részében a külügyminiszter nyugati szomszédunkkal, az Osztrák Köztársasággal általában egészségesen fejlődő kapcsolatainkról emlékezett meg. Egyéb európai kapcsolatainkról szólva bejelentette, hogy a hónap végén Ankarában magyar—török külügyminiszteri megbeszélést tartanak, s megnyitjuk a rodostói Rákóczi emlékmúzeumot. Számos más országgal is előkészületben vannak hivatalos kormányközi tárgyalások, amelyek mind hazánk nemzetközi kapcsolatainak bővítését célozzák. Ezután került sor a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megtárgyalására. A törvényjavaslatot Péter János nyújtotta be Hangsúlyozta, hogy az egyezmény megújítása során figyelembevették a két évtized eredményeit és a nemzetközi helyzet változását. Ezután Darvasi István a külügyi ’ bizottság előadója előterjesztette az egyezmény törvénybe iktatására vonatkozó javaslatot. A törvényjavaslathoz Csapó Ernő és Csáki István szólott hozzá. (Csáki elvtársnak az MSZMP Szolnok megyei bizottsága első titkárának hozzászólását a 3. oldalon közöljük.) Ezután az országgyűlés egyhangú szavazással törvénybe iktatta a törvényjavaslatot, majd Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke bezárta az országgyűlés ülésszakát. Csáki István felszólalása A Lengyel—Magyar Barátsági és Kölcsönös Segély- nyújtási szerződés megújítását örömmel támogatom, a törvényjavaslatot elfogadom, Csatlakozva Darvasi István képviselőtársam indokló szavaihoz, magam is hangsúlyozni szeretném annak jelentőségét, hogy Népköztársaságunk nemzetközi kapcsolatai szélesek, sokirányú- ak és fejlődnek. A méltatott magyar—lengyel barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény széles visszhangra talál és örömül szolgál közvéleményünkben. Magyarok és lengyelek részéről kölcsönös a tisztelet történelmünk közös dicső emlékei iránt. A két nép szellemi alkotásaiban — költeményben, dalban. írott és az emberek ajkán élő hagyományokban. — méltó emléket állított és őriz a köd- bevésző századok közös és dicső emlékeinek. A függetlenségért, nemzeti létért folytatott hősi erőfeszítésben kialakult barátság és testvériség, a legutóbbi negyedszázadban nemcsak tovább szélesedett. hanem a szocializmus közös érdekeiben és céljaiban, új alapot és új tartalmat kapott. A lengyel népgazdaság helyzete, fejlődése a kölcsönösség alapján folytatott kereskedelem hasznos a mi népgazdaságunk számára. Hazánkban a lengyel ipar termékei sokfelé megtalálhatók. Nagy elismeréssel mondhatom, hogy az a 100 ezer tonnás kénsavgyár, amelyet Szolnokon a Tiszamenti Vegyiművekben szereltek fel, lengvel barátaink, kiválóan működik és a barátság új erősítő kapocsává vált. Keresettek a közszükségleti cikkek, tranzisztoros rádiók, textíliák és más termékek. Országunk és szűkebb hazánk — megyénk — érdeke is, hogy a gazdasági kapcsolatok bővülienek. mert lengvel barátainktól várjuk az elemi kénszükséglet tekintélyes részét, a szolnoki kén- savgvártáshoz és annak további fei’esztésébez. Lengyel barátaink hazájuk és a szocialista tábor esvetemes érdekeit szem előtt tartva, bátran és következetesen állnak ki a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében a szocialista országok gazdasági együttműködésének és termelési kooperációjának fejlesztése érdekében, örömünkre szolgál, hogy mind a Haldex legyei—magyar közös vállalkozás, mind a kohászati alapanyag-gyártásban való együttműködés hasznos, gyümölcsözőnek bizonyult. A lengyel haza fővárosa — Varsó — az európai szocialista országok katonai védelmi közösségének alakuló helye. Van abban jelkép is, hogy éppen Varsóban, a hitleristák által háromszor lerombolt városban jött létre a védelmi közösség. A szocialista jövő érdekében a lengyel nép erejét nem sajnálja, hogy a védelmi közösségben helyt álljon, a kialakult európai határok általában és az Odera— Neisse-határ sérthetetlen maradjon. a nyugatnémet re- vansista törekvés meghiúsuljon. Meggyőződésem, hogy a következő 20 évre szóló barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés keretében a szocializmusért., a békéért, az emberi haladásért vívott küzdelmünkben új és ragyogó fejezetek születnek , és - ezek a fejezetek, annak eseményei szolgálják a szocializmus egyetemes érdekeit. Az utóbbi időben egyre többször bírálják a Tisza Cipőgyárat, mert a cipők talpa leválik. A fogyasztók panaszának hangot adtak már újságban, a televízióban, a legutóbb a megyei tanács kereskedelmi állandó bizottságának ülésén is. □ A minap ellátogattunk Martfűre. Mindenkivel beszéltünk a talpleválás okairól, aki csak érdemben véleményt mondhatott A 171-es cipészműhely volt kőrútunk első állomása. — Munkásnők kenik fel a ragasztót a talpakra. Nekik igazán tudniuk kell, hol lehet a hiba. — A talpelőkészítés nem megfelelő. A portól nem tisztítják meg rendesen, illetve a felsőrészt sem mindig borzolják fel. Így a ragasztás nem lehet tökéletes — mondta Tamási Mária. — Ha ismerik a rossz minőség forrását, miért nem adják vissza a gondatlanul kikészített talpakat, felsőrészeket? Miért engedik tovább? — Nem is lehet rendesen elvégezni' a munkát, mert nincs rá idő. Gyorsan megy a körszalag, örülünk, ha követni tudjuk — szólt közbe Verbai Józsefné. • — A ragasztó minősége is változó, bizonyára az sem használ. Persze meglehet, hogy mi is hibásak vasvunk, nem dolgozunk mindig jól — így Kovács Erzsébet. Űjjászületik a szolnoki bútorgyár. 1963-ban kezdték az üzem rekonstrukcióját és — két évi szünet után — folytatták. A 60 millió forintos költséggel történő rekonstrukció után a régebbi 30 millió forint helyett, 1970- ben már 150 millió forint értékű lesz a gyár évi termelése. Hamarosan megkezdik és ősszel üzembehelyezik a szerelőszalagot, s ezzel a gyár belső technológiai részének munkálatai zömében be is fejeződnek. A termelés a rekonstrukció idején egyáltalán nem szünetel és a sok új gép közül már jóné- hány dolgozik is. A LANCER—4 típusú anyagmozgatógép, amelyet szintén most „szerződtettek” az üzembe, naponta 15 embert mentesít a legnehezebb munkától, az anyagmozgatástól. Különösen nagy segítség az üzemnek az NDK gyártmányú PFS típusú hidraulikus szabászgép, amely minden lapszerkezetű alkatrész szabására, méretrevágására alkalmas. Hossz- és kereszt- irányban egyszerre vág, s egy nap alatt 150 konyha- garnitúra alkatrészét köny- nyedén leszabja. SZDHflOBKOI 0 HŰM Lakatos Lajos talpelőkészítő a műhelyben. — Kefével nem lehet rendesen megtisztitani a portól a talpat. Talán jó lenne ide egy kis porszívó, amit otthon használnak az asszonyok. A borzolok ugyancsak mérgesek lettek, amikor elmondtuk a kenőnők kifogását. — ^Jem fedi a valóságot a lányok állítása — csattant fel Patkó János. — Mi rossz munkát nem adunk ki a kezünkből. — Tudjuk, sok a panasz az üzletekben. Mit ér a jótállás, ha ugyanazzal az anyaggal kenik be a talpat, aztán újra elküldik a boltokba?! — tette le a voksot Bálint Lajos. Szokolai János megállította a présgépet. — Hát kérem. A ragasztó keverése nem egyenletes. A kenés sem jó. Ahol vastagabban mázolják be a talpat. ott nehezebben szárad, tehát meglehet, hogy a dobozban válik le. a meós kezében még nem. A szalag gyorsan megy. Tapasztalataim szerint egy percig kellene préselni egy pár cipőt, akkor tökéletes lenne. Mi azonban hármat-négvet is megcsinálunk annyi idő alatt . t — Miért fogadják el a rosszul megkent talpakat, miért nem adják vissza? — Muszáj elengedni. Másképpen lemaradnánk, nem keresnénk. Műszakonként 1000—1200 pár cipő kerül ki a kezünk alól. Tudják min kellene javítani ahhoz, hogy kifogástalan legyen a talpak felragasztása. Mégsem mondták el tapasztalataikat a termelési tanácskozásokon. Németh Miklós, művezető a 171-es műhelyben. — A SZINETEX ragasztó 18—20° C-on fog kifogástalanul. Az ULTRAFLEX műanyagragasztó 16—18° C-on tartja meg kiváló tulajdonságait. A műhelyben a hőmérséklet változó, ami árt a ragasztó minőségének. Légkondicionálásra lenne szükség. Az ULTRAFLEX száradási ideje 40—45 perc, nálunk maximum 30 perc jut rá. A cipő így is megragad, hiszen utánpréseljük, de nem olyan jó a minősége, mintha rendesen megszárítottuk volna. Mit mutatnak a laboratóriumi vizsgálatok? Annak az ellenkezőjét, amit a műhelyben hallottak alapján vártunk. Átnéztük a januári és a júniusi adatokat. — A2 ezrenként kiemelt minták mind megfeleltek a követelményeknek. Filák Kálmán ragasztótechnológus szerint azonban alacsony az orrtapadás 0.0 kg/mm szabványa. Ennél több kellene, hiszen ha megbotlik az ember, sokkal nagyobb erővel ütközik bele a cipő orra a küszöbbe, kőbe stb. Kiss Lajos vezérigazgatót részletesen tájékoztattuk tapasztalatainkról. — Ha a munkások tudják, rossz amit csinálnak, hogyan nyugodhatnak bele. Ha a művezető tudja, a gyártási feltételek nem jók, miért nem állította le a szalagot? Ki kényszeríti rájuk a hallgatást?! Ki?! Tudatosan rosszul dolgozni —, hogy bírják lei?! Ettől függetlenül részletesen megvizsgáljuk, mennyiben van igazuk az embereinknek. Közös érdek, hogy a hibákat kijavítsuk. őszintén megmondom, engem elsősorban az aggaszt, hogy a kívülálló előtt nyíltabbak ... Nem teljes és kölcsönös még a bizalom közöttünk. Ebbe viszont nem nyugodhatunk bele. El Rosszak a martfűi cipők? A tények arra vallanak, nem. Az összértékesítés (12 millió pár évente) négyezrelékét teszi ki a fogyasztói reklamáció. Leválik a cipők talpa? Egyikről, másikról. Az okok kutatása közben nemcsak műszaki problémák kerültek felszínre, hanem társadalmi jellegűek is. A gazdasági vezetők kötelessége, hogy a fellelhető konfliktusok feloldását kezdeményezzék, nyíltabb, őszintébb légkört teremtsenek. Valóban tapasztaltunk a műhelyben elítélendő közömbösséget, amelynek kialakulásáért nyilván nem kizárólag a dolgozók a felelősek, hanem a vezetők is. A vezérigazgatót is a» nyugtalanítja, ami bennünket. Reméljük, nyugtalansága a változások ígérete. Fábián Péter
