Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-10 / 160. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZOLNOK MEGYEI i l MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAKÁCS XIX. évfolyam, 160. szám. Ára 70 fi!lár 1968. július 10., szerda. Nemcsak a nyereségen osztoznak... Az egyik nagyüzem karbantartó műhelyében szó­ba került, hogy bajok van­nak a társadalmi tulajdon védelme körül. Mint a mű­vezető elmondta: néhányan már odáig mentek, hogy munkaidőben, a gyár anya­gából kávédarálót csinálnak maguknak, és vörösrézből gyártottak házi pálinkafőző­ket. — Az ilyen emberek so­kat ártanak. Miattuk kell hozni a sok szigorú intéz­kedést — mondta a műveze­tő, de aztán így fordította a szót: — Az viszont termé­szetes, ha itt valamelyik munkásnak egy darabka le­mezre van szüksége, nem megyünk a sarki cukrász­hoz, vagy a maszekhoz. Megcsináljuk itt, és kész. Elvégre egy darab lemez nem a világ. Sajnos, nemcsak a szóban- forgó művezető vélekedik így a közvagyonról. Elítélik a nagyobb lopásokat, de sze­met hunynak az apróságo­kon. A közelmúltban olvas­hattuk az egyik budapesti ügyész nyilatkozatában, hogy a felügyelete alá tartozó ke­rület egyik gyárában 300 fo­rintos lopást társadalmi bí­róság elé vittek. — A társa­dalmi bíróság megszüntette az eljárást, azzal, hogy kis ügy, lopnak ennél többet is. Nem jó ez a kétféle szem­lélet Az ilyen engedékeny­ség, a helyi vezetők gyakori jószívűsége az egy darab le­meztől a vörösréz pálinka­főzőhöz vezet. Törvényeink szerint senki sem dézsmál­hatja büntetlenül a társa­dalmi tulajdont. Se nagyban, se kicsiben! Mi történne mondjuk, ha egy olyan gyárban, ahol több ezer em­ber dolgozik, mindenki min­den nap hazavinne egy da-; rab lemezt. Alighanem gyor­san kiürülne a raktár. Azért is káros az ilyen en­gedékenység, mert bíztatást, bátorságot ad az enyveske- zűeknek, a harácsoló tolva­joknak, akik a lemezek pél­dáján felbuzdulva, kilopnák a gyárból a még fontosabb értékeket alkatrészeket mű­szerekét is. A művezetőnek arra kell szoktatnia a mun­katársakat, hogy mint sa­játjukat őrizzék a közva­gyont s akinek lemezre van szüksége a ház körüli mun­kához, vegye meg az üzlet­ben. Elvégre egy darab le­mez —, de csak ilyen ala­pon — igazán nem a világ! Világo» hogy a társa­dalmi bírósági tárgyalások­nak is ezt a felfogást kel­lene erősítenie az üzemi, gyári közvéleményben. Ha valahol, akkor a társadalmi bíróság fórumain szemlélte­tően lehet tudatosítani, hogy minden kár, amely egy-egy üzemben, műhelyben kelet­kezik — következzék az lo­pásból vagy hanyagságból — most már közvetlenül is érinti az ott dolgozók zse­bét. Mert mi volt koráb­ban? A társadalmi tulajdon veszteségeit rendszerint az állam, a népgazdaság fizette meg. Most más a helyzet: a kár közvetlenül a gyárat terheli, a gazdasági eredmé­nyeit rontja és csökken a nyereség, a kifizethető ré­szesedés. S a gyár alatt ér­teni kell az igazgatót is, a művezetőt is, meg a segéd­munkást is, akik ezután nemcsak a szorgos munká­val létrehozott nyereségen osztozkodnak az állammal, hanem a könnyelmű gazdál­kodás okozta veszteségen i3. K, F. Hazai krónika, hírek, tudósítások Ásatások Pécsen A pécsi székesegyház elő­terében, a Mecsek-vidéki Ál­lami Pincegazdaság kertjé­ben négy hete kezdődött ásatások megerősítik azt a korábbi feltevést, hogy Pécs belvárosának területén 1600 —2000 évvel ezelőtt nagyki­terjedésű rómaikori temető volt, újabban tizenegy gyer­mek- és felnőtt-sírt, köztük egy főrangú személy sírját bontották ki. Vendégjáték X Vígszínház idei tervei­ben jugoszláviai vendégjá­ték szerepel: október 14-én indulnak, s mintegy tíz na­pot töltenek Belgrádban, Ljubljanában és Mariborban. Viszonzásképp novemberben a ljubljanai Szlovén Nem­zeti Színház vendégszerepei majd hazánkban: színészeit öt előadáson láthatja a kö­zönség a Vígszínházban, to­vábbá Székesfehérvárott és Miskolcon. IJtaxik a Muskátli A keddre virradó éjszaka elutazott Münchenbe a ma­gyar lovasválogatott, amely idén is részt vesz a bajor derbyn. A Lósport Vállalat különleges tehergépkocsijá­nak boxaiban hat lovat he­lyeztek el. Közülük kettő indul a 15 000 márkás nagy­díjban, a háromévesek futa­mában; a Gelics Mihály nemzetközi mesterzsoké ál­tal lovagolt bécsi és ma­gyar derby-győztes Seebirk, míg Farkas Tibor, a másik magyar zsoké a magyar derby harmadik helyezett lo­vával, a Muskátlival indul. Szakmunkásképzés a vegyiparban A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége kedden többek között a vegyipari dolgozók szakmai képzésének és to­vábbképzésének fejlesztésé­ről tanácskozott. Amint az előterjesztésben dr. Zádor György, a szak- szervezet alelnöke előadta, a vizsgálataik eredményekép­pen meg kellett állapítani, hogy a szakmunkásképzés te­rén célszerű lenne a mate­matikai oktatás jelenleg túl­zottan magas színvonalát né­mileg csökkentve bizonyos alapfokú közgazdasági isme­reteket helyezni előtérbe. A most következő négy esztendőben évente körülbe­lül ezerrel nő a vegyész- technikusok száma. Ismere­teik általában megfelelnek a munkahelyi követelmények­nek, de helyesebb lenne a lexikális jellegű technoló­giai adatok és az analitikai ismeretek csökkentése elle­nében művelettani, üzem- géptani, közgazdasági és szervezési ismereteik foko­zására törekedni. Uralkodik a kánikula Munkatársaink jelentései Kombájnosok a tűző napon A Lencsés dűlőben meg­szorul a Nap. Rátűz a gép­re. átforrósodik a nagy vas alkotmány. A kombájn még hozzáad öt fokot a hőséghez. A cingár fiatalember, ifjú Cékmán Béla, a jászdózsai Petőfi Termelőszövetkezet kombajnosa négy kilót fo­gyott már aratás óta. Ijedten nézek rá, hiszen amúgyis olyan vékony fiú. — Valamelyik nap rosszul lettem a sok víztől. Huszonöt literes a kanna. Ennyi vizet iszik meg a hat kombájnná naponta. Ponto­sabban... — Hajnali négykor kelek. Apám szinte lerángatja ró­lam a takarót: ébredj fiam, menned kell. Reggel hétig karbantartás, zsírozás. A gépet el kell lát­ni. Az embert is el kellene. — Mikor a Jászsági Álla­mi Gazdaságban arattam, ott volt ingyenes reggeli, uzsonna. Főtt ebédet négy forint ötvenért kaptunk. Egy-egy citrom is járt min­dennapi Meg szódavíz, amennyi jólesett — Itt? — Az összes juttatás a védősizemüveg. — Ebéd? — Este otthon, mikor ha­zavergődünk. Vizet meg a szállítók hordanak a faluból. De az se jut el mindig idő­ben. Este 10—11 órakor tér­nek pihenni. Illetve ebédel­ni. A kombájnos rengeteg port nyel naponta. Különö­sen, mikor az árpát aratták, annak kegyetlen csípős volt a pora. A múlt héten szombaton kezdték és még tegnap is azzal a körülbelül tíz négy­zetméter beton feltörésével szenvedtek; Szolnokon, a Centrum áruház és a villa­mossági szaküzlet előtt hat­nyolc félmeztelen, feketére égett munkás napokig em­bertelenül nehéz munkát végzett. A „villanyrendőr” alapját készítették, A hőségtől pihegő járóke­lők a fejüket csóválták és magukban így morfondíroz­tak. „— Te jó ég, ha nekem kellene a tűző napon azt a nyolc kilós kalapácsot emel­getni, bizony isten, inkább meghalnék”. A kalapácsok azonban le­sújtottak. — Ötször, tízszer, százszor, ezerszer... ki tudja hányszor?! A vastag, erős Hat kombájnos, három fe­lelős. három segédvezető. Csupa fiatalok. A legidősebb, Sági Ede az egyetlen nős ember. A legjobb kombáj­nos a tizenkilenc esztendős Cékmán Béla. Segédvezetője Faragó László, tizennyolc esztendős, még tanuló. Naponta száz holdat le­aratnak, elcsépelnek. ha jól mennek a gépek. Napon­ta háromszáz ember munká­ját végzjk el. Az egész 1100 holdas aratnivaló a három kombájnra vár. S már befe­jezéshez közeledik az ara­tás. Mindez mond valamit. Azt is, hogy méltányosabb ellátást érdemelnének a Pe­tőfi Tsz-től, NÖVÉNYVÉDELEM Ahogy a karikaturista elképzeli beton szívósan ellenállt. Re­pült a betonszilánk és hullt a verejték. i— Mondják, nem Tehetne ezt légkompresszoros véső­vel...? — Dehogynem lehetne — egyenesedett fel egyikük. — Csakhát a munkavezetőnk most, hétfőn reggel kezdett kompresszorért szaladgálni. — Már lassan tíz éve lesz, hogy a városi tanács házila­gos építő csoportjában dol­gozom, de sajnos, mi az út­test feltöréseket majdnem mindig kézi erővel végezzük — mondta egy másik mun­kás. — A könyvesbolt előtt azt a körülbelül ötven négyzet- métert is kalapáccsal vertük fel. Sokezer üveg üdítő ital raktáron A kánikulától szenvedő, szomjazó emberek keresik a hideg sört és hűsítő italokat, A sörből több is elfogyna, mint amennyi van. Az Or­szágos Söripari Vállalat szol­noki kirendeltségén kapott tájékoztatás szerint a me­gyeszékhelyen naponta álta­lában 80—100 hektoliter sör fogy el, szombaton pedig 300 hektoliter sört biztosítottak a város vendéglátóegységei­nek. a standokon pihenő em­bereknek. A kirendeltséghez tartozik a szolnoki és a törökszentmiklósi járás is. Két műszakban termelnek a szolnoki szíkvíz, illetve üdítőital üzemben. Szíkvíz- ből a napi termelés 9—10 ezer üveg. A duplájára len­ne szükség. Üdítőitalból Pél­dául citrom, narancs, szeder, málna és jaffaszörp bősé­gesen van raktáron, mint­egy 25—30 ezer üveggel. Hétfőn Szolnokon tizen­egyezer liter ásványvizet és huszonegyezer liter üdítőitalt szállítottak ki a kereskedel­mi, vendéglátó egységekbe, üzletekbe. Néhány helyen mégis hiány volt ezekből. Saját tapasztalatunkat az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztá­lyán is megerősítették, hoz­záfűzve azt: véleményük sze­rint gépkocsi és. munkaerő- hiány miatt akadozik a szál­lítás. — Maguk szerint lenne más megoldás is? — Valamelyik vállalattól kölcsön kellett volna kérni egy légkompresszort. Fél na­pig sem tartott volna az egész. Az építőipar szabad­szombatján gépet is kap­tunk volna. Ha az állami építőipartól nem is (mert vidéki mun­kahelyen van a kompresz- szor, de a Közúti Építő Vál­lalattól, a vízművektől vagy a vegyiművektől biztosan kapott volna segítséget a városi tanács; ■fr (Kedden délben megérke­zett a kompresszoros véső. Egy-két négyzetméter feltö­rése még hátra volt.) Talán a hét végére hűvösebb lesz A legutóbbi 24 órában a középpontjával nagyjából a Baltikum felett és attól ke­letre elhelyezkedő áramlási rendszer hátoldalára kerül­tünk. Így a skandináv álla­mok irányából mérsékelt sebességgel hűvös levegő ömlik Közép-Európa keleti felére. Ez a hűvös levegő kedd reggelre elérte u Kárpátokat, is, de sajnos olyan alacso­nyan érkezett, hogy teljes egészében nem tudott átka­paszkodni a hegygerinceken. Így 'csak egy-két helyen oko­zott záporesőt, és csupán annyi lehűlést hozott, hogy Nyíregyházán 11 órakor 24 fokot mértek, amikor pedig az ország többi részein már 30—35 fokot mutatott a hő­mérő. Ezzel azonban körül­belül fel is használta teljes mozgási energiáját, aminek legjobb bizonyítéka. hogy délután 2 órakor már Nyír­egyházán is 31 fok volt a meleg. Kedden 14 órakor a leg­nagyobb hőség — 36 fok — Szegeden volt, de Miskol­con és Túrkevén Is 35 fokot mértek. A 34 fokot viszont csaknem mindenütt, így Bu­dapesten is elérte a higany- szál. A hőség előreláthatólag szerdán is vendégünk ma­rad. Ha azonbun újabb vá­ratlan fordulat nem követ­kezik be, a hűvösebb levegő lassan mégis csak beszivárog hazánk területére, és van rá kilátás, hogy a hét végére valamit enyhül a kánikula. A csaknem háromhetes szárazság • következtében szinte szemlátomást apadnak a folyók. A Tiszán a koráb­bi 35 helyett már 47 gázló nehezíti a hajózást. A Duna egy méterrel apadt Buda­pestnél. Kedden már csak 254 centiméteres vízszintet jelzett a mérce, s naponta további 5—10 centiméteres apadás várható. A hét vé­gén már valószínűleg a Du­nán is gázlók keletkeznek. A kánikulai hőségtől a Ba­laton 27, a Velencei tó pedig 26,5 fokra melegedett fel, de még nem haladta meg a ta­valyi maximumot. A Duna és a Tisza azonban már négy év óta nem volt olyan me­leg, mint kedden. Budapes­ten reggel 23, Mohácsnál 24,4 Celsius fokos vízhőmér­sékletet mértek. Várható időjárás ma estig: Kevés felhő, leg­feljebb 1—2 helyen zá­por, zivatar. Mérsékelt, napközben megélénkülő északi, északkeleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 38 —33 fok között. Hőst is fűiének Kemencehőmérséklet: 1300 C° Fáradtan, kormosán, ala­posan megizzadva lépnek le a 424-es mozdonyról, Langó Imre mozdonyvezető és K; Szabó József fűtő. Személy- vonattal mentek Pestre, s teherrel jöttek vissza Szol­nokra. Majd húsz órát vol­tak szolgálatban. — Nem volt könnyű, any- nyi szent. Alaposan befűtött nekünk a Nap. — Ál­landóan 50 fokon felül volt a hőmérséklet a mozdonyon. —■ A tehervonattal meg csak mászik az ember, még egy kis szellő sem adhat hűvöst — törli meg izzadt, kormos homlokát a moz­donyvezető. — Furcsa egy foglalkozás az enyém — szól közbe K. Szabó József. — Fűteni kell, amikor úgyis forróság van. De mit csináljak. Kell! Egy- egy úton 50—60 mázsa sze­net lapátolok be a kazánba. Az meg csak úgy csapja vissza rám a forró levegőt. Porzik a szén, rászáll az emberre, valósággal bele­eszi magát a bőrbe. Csak ősz lenne már; — Ütközben legalább friss vizet tudnak-e inni? — Hiába vesz friss vizet az ember az egyik állomá­son, mire a másikra ér már meleg. Van úgy, hogy nincs is idő vizet cserélni. Ilyen­kor isszuk a langyosat. Tíz- tizenkét litert egy-egy úton: Bólintanak, jelezvén, hogy mennének egy kicsit felfris­síteni magukat. — Kezüket nem nyújtják. Kormos, fe­kete, akár csak az arcuk. Szép szál emberek, ková­csok. Ingük a testükhöz ta-' pad, kiemeli izmaikat, szo­borszerűnek látszanak. — Együtt dohognak a gőzkala­páccsal együtt. A forróság miatt. ötvennégy mester dolgozik a szolnoki járműjavító tűzi- kovács műhelyében. A csar­nok süt. Egy 500 kg-os és egy 1500 kg-os gőzkalapács formálja a felhevített vasat; A tűzvörös rúd szikrát hány minden ütéstől. A zajnál csak a forróság nagyobb: 45—48 °C között mutat a lég­hőmérő. A műhely közepén olajtü­zelésű hevítő kemence. 1300 °C-on dolgozik. Perzselődik mellette az ember bőre. A kovácsok szívós embe­rek. Megedzette őket a vas­sal birkózás. De ami sok, az sok. — Egy műszak alatt több kiló a vízvesztesége minden embernek, — mondja Hor­váth Kálmán művezető.' Az ártézi kút és a műhely között ingajáratban dolgoz­nak a vizhordók. A targon­cán szódavizes üvegek tu­catjai. — Védőitalt is kapunk. — csipkeszörpöt, de bizony ke­vés... — Az segít valamit, hogy ebben a kánikulában reggel öt órakor kezdjük a mun­kát. tgy is kitikkadunk... A készülő vonó-horogfejek vörösen (zzanak, de süt * fogóvas is. Egy pillantás a* órára és a hőmérőre: délelőtt 11.10 óra, 46.8 °C... A kőtörők

Next

/
Thumbnails
Contents