Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-09 / 159. szám
1968. július 9. SÍOLNOR MEGYEI NÉPLAP s Jó kaláccsal is felér a jó tanács Napi postánkból •• Usenet Borsodból Szerződéses kapcsolat a terme és és felvásárlás között A Nagykunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége havonta megjelenő értesítőjének legutóbbi számában érdekes hírre figyeltünk fel. A szövetség közli tagszövetkezeteivel, hogy június 15-e óta mellékállásban szaktanácsadók érit alkalmazza Csatári Ferenc nyugdíjas főmezőgazdászt. Csatári Ferenc neve ismerős azoknak, akik figyelemmel kísérték a megye szövetkezeti mozgalmának történetét. Mezőtúron és Két- pón gazdálkodott Feri bácsi — ahogy szakmai körökben tisztelettel emlegetik, — szerzett tekintélyt magának. Nagy tudás, nagy tapasztalat birtokában ment «Pihenőbe”. Szinte hasonló az eset Cibakházán is. Az ottani Vörös Csillag Termelő- szövetkezet Rottmayer Jenő nyugdíjas főmezőgazdászt alkalmazza szaktanácsadónak. A Középtiszavidéki és Jászsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége Ved- rődy Gusztáv nyugdíjas me- gvei főagronómussal kötött ugyanilyen megállapodást. Öt a besenyszögj Kossuth Termelőszövetkezet is hívta ugyané posztra. Ismerkedünk hát egy új — legalább is eddig a magyar mezőgazdaságban — szokatlan fogalommal. Dolgoznak az üzemben olyan emberek, akik szaktanácsadást látnak el. A lista még nem hosszú. Igaz, a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet is hasonló módszerhez folyamodott. ök a karcagi mezőgazdasági kutatóintézettel kötöttek szerződést. Sipos Sándor kutató rendszeres látogatója azóta a tiszaföldvári tsz-nek. A jászkiséri' Kossuth Tsz-ben pedig Georgie- Vics Milutin kutatóval találkoztunk, amint szaktanács- adó napját töltötte a szövetkezetben. Bizonyosan nem egyedüliek a megyében a felsorolt példák. De az igazsághoz az is hozzátartozik, nem is nagyon széles még a kör. Az új gazdasági mechanizmus „foglalkozása” „státusza” a szaktanácsadói munkakör. Ha ugyan lehet munkakörnek nevezni. Tudniillik a szaktanácsadók nem állandó foglalkoztatottjai a közösségnek. munkaidejük nem a napi nvolc órát jelenti. De munkájuk értéke sem mérhető így. Tulajdonképpen nem is munkát várnak tőlük, hanem gondolatokat, szellemi tőkét, magyarán szólva tanácsokat Hovodzák István, a cibakházai tsz elnöke mondta el nemrégen* hogy a szaktanácsadók foglalkoztatása a leggazdaságosabb befektetés a szövetvezetben. Náluk nem születik olyan gazdasági döntés, amiben ki ne kérnék a szaktanácsadó véleményét. És sokszor ezreket jelent az üzemnek a szaktanácsadók véleménye, ajánlata. A folyamat tehát elkezdődött. Bár érdemes felfigyelni rá, hogy pontosan az egyébként is legjobban gazdálkodó termelőszövetkezetekben indult' el. Kétségtelen. hogy itt is van létjogosultsága. Hiszen a szak- tanácsadásra méltó szakemberek vagy specialistái egy- egy gazdasági ágnak, legjobb értői egy-egy növényfajta termesztésének, vagy más módon kiemelkedő képviselői szakmájuknak. Magyarán, többek az átlagnál. S éppen ezért kézenfekvő, hogy a gyengébben működő szövetkezeteknek lenne a legnagyobb szükségük rájuk. Folytatása bizonyára éppen ez lesz majd. S az is. hogy nemcsak kutatók, nyugdíjba vonult neves szakemberek felkérésére kerül sor. Hiszen mennyit jelenthetne az, történetesen a tiszaföldvári Lenin Termelő- szövetkezet főagronómusa, dr. Szabó Béla havonta csak egy napot eltöltene egy gyengébb szövetkezetben, figyelemmel kísérné búzatermesztési eljárásaikat, s meghonosítaná ott a tiszaföldvári agrotechnikát. Neim a legjobb emberil tulajdonság, de majd mindnyájan úgy vagyunk vele, az új szokatlan, idegenkedünk tőle, óvatosak vagyunk vele. Ennek az újnak az alkalmazásával azonban nincs kockázat. Veszíteni nem lehet, csalt nyerni vele. S egyetlen termelőszövetkezeti szakember lebecsülését se jelenti, ha szaktanácsadót is alkalmaz a szövetkezet. A ci- bakházi főagronómus is saját lábán járó gazda. De azt hiszem, 5 örülhet a legjobban, hogv a saját illetményén kívül még szak- tanácsadói tiszteletdíjra is áldoz a szövetkezet. S ő érezheti a legnagyobb biztonságban magát, hogy mindenkor támaszkodhat egy nagyobb tapasztalatú. nagytudású ember útmutatásaira is. i A jó tanács ér any- nyit, mint a jó kalács — mondja a bölcs népi szólásmondás. Úgyis mondhatnánk, a jó tanácsból lehet sokszor a jó és a nagy kalács. Leegyszerűsítve talán ez a szaktanácsadói rendszer alapja. Jövőjéhez pedig nem fér kétség. B. L. Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnöke kapta az alábbi levelet: Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy láttam a tv-ben az elmúlt napokban a Tv-szőttes és Jászkunsági körkép című adásokat. Így, ha nem is a helyszínen, de legalább a tv képernyőjét nézve részt vehettem a Szolnok megyei hét két rendezvényén. A két adásból egy részletet ragadok ki, ami szememnek, szívemnek és velem együtt a családom valamennyi tagjának felejthetetlen élményt adott. Amikor a pattogó zene ütemére kiperdültek a színpadra a szilaj jászkun fiúk, amikor fergeteges táncukba bele-be- le csördítettek a karikás ostorral, úgy szerettem volna ottlenni és tapsolni a híres jászkun huszárok unokáinak. Táncuk nemcsak szilaj volt, de tele művészettel, jászkun büszkeséggel. ' Meg vagyok arról győződve, hogy ezek a fiúk, akiknek dédapjuk egykor annyi dicsőséget szerzett az 1848— 49-es szabadságharcban, — most még fokozottabb lelkesedéssel építik apáik földjén a szocializmust. Amikor a Szolnok megyei kislányok perdütlek a színpadra, mozgásuk azt az érzést keltette bennem, hogy a jászkun asszonyok és lányok szerénységét, báját, játékos jókedvét hozzák magukkal. Szívből gratulálok az elnök elvtárson keresztül a tánckar és a zenekar minden tagjának, Várhelyi Lajosnak és a nekem oly kedves Szolnok megyeieknek. — Ilyen szépet ritkán láthat az ember. Tímár Árpád a Borsod megyei tanács tagja Méra A FIAT ÉVE A torinói Fiat művek 1963 első hat hónapjában 707 milliárd líra értékben állított elő gépkocsikat. Kivitelre 212 milliárd líra értékű gépkocsi került. Ez 72 milliárd lírával haladja meg az elmúlt év hasonló időszakának eredményét és 11,3 százalékos emelkedésnek felel meg. Az említett időszakban a Fiat művek üzemeiben 770 000 gépjármű készült, — 41 000-rel több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Kivitelre 258 000 jármű került, 53 000-rel több, mint 1967 első hat hónapjában. A DIEB vizsgálata — D/övekedett megyénk állatállománya Javaslat a tejüzemek korszerűsítésére A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta a mezőgazdasági termelőüzemek és a felvásárló szervek szerződéses kapcsolatait, az állat, tejtermék és szálastakarmány értékesítésének tapasztalatait. A népi ellenőrök 37 gazdaságot, üzemet, illetve vállalatot kerestek fel. E munkába több szakértő és a tsz területi szövetségek munkatársai is bekapcsolódtak. Az új felvásárlási árak pozitívan éreztetik hatásukat az állatnevelésben és a forgalmazásban. Főként azokban a gazdaságokban, melyek a hizlaláshoz szükséges takarmányt maguk állítják elő. örvendetesen emelkedett megyénk á’lat- áJlománya. A statisztikai adatok szerint 1968. március 31-én a sertések száma 10100-zal, a szarvasmarháé 3400-zal — ebből 2200 a tehén — több volt mint a múlt év hasonló időpontjában. a speciális exportigények kielégítésekor kilónként 1— 2,50 forint veszteség éri a tsz-eket Ezért helyes lenne a rögzített felvásárlási árak helyett az export minőségi állatoknál a vállalat jogot kapna a felár alkalmazására! A tejiparnak érdeke, hogy az üzemektől jóminőségű alapanyagot kapjon és csökkenjen a szállítás időtartama. Ezért a gazdaságokat jobban kellene ösztönözni a tejbegyűjtők korszerűsítésére. a tej hűtésére. Ki kellene dolgozni fehérjetartalom gyors, egyszerű vizsgálati módszerét. A felvásárlási árak megállapításánál nemcsak a zsír. hanem a fehérje tartalmat is vegyék figyelembe. A NFT javaslata, a tejipari kutatóintézet dolgozza ki a helyszínen történő mennyiségi és minőségi átvétel korszerűbb módszereit. A gazdaságokat megbízható mérőműszerekkel kellene ellátni. A főváros hatósugarán kívüli területek — Tiszafüred. Karcag — tejfeleslegének hasznosítása érdekében helyes lenne kondenzáló, po- rító, illetve kazein feldolgozó üzemet létesíteni. Elavultak az istállók, az ólak A szövetkezetek nagyobb része nem rendelkezik korszerű sertés és szarvasmarha férőhellyel. A meglevő 112 280 sertéshizlaló férőhelyből 52 ezer nem is korszerűsíthető. Az elavult létesítményekben nagyobb élőmunka, takarmány és költségráfordítással, kevesebb jövedelmet lehet elérni. E problémát a megkezdett sertés—szarvasmarha program végrehajtása oldja meg. Az állatforgalmi vállalat és a tsz-ek szerződéses kapcsolata javult. A kölcsönös érdekeket igyekeznek figyelembe venni. A vállalat átvette a későbbi időpontra lekötött hízókat is, pedig elhelyezési gondjaik voltak. A szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítése miatt tavaly és ez év első negyedében a vállalat és a termelő üzemek sem léptek fel kötbérköveteléssel. hang. A tejipar fejlesztése elmaradt az egyre növekvő kínálattól. Ugyanakkor a termelő gazdaságok sem tettek megfe'elő intézkedéseket a téli és nyári időszak közötti mennyiségi eltérések csökkentésére. (Elletési idő arányosabb elosztása, takarmány-összetétel megváltoztatása.) A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság — a KNEB útján — a vizsgálattal kapcsolatosan több központi intézkedést javasolt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak. A hízómarha exportnál a külföldi vevők gyakran a 450—500 kilós jószágokat keresik. A jelenlegi felvásárlási árak azonban az 550 kilós súlyhatár feletti hizlalásra ösztönzik a gazdaságokat. így Szovjet jégtündérek magyar cipőben Ez év első negyedében — a múlt év hasonló időszakához viszonyítva — a szolnoki, karcagi és a tiszafüredi tejüzem 37 433 hektoliterrel több tejet vett át a gazdaságoktól. A szerződések megkötésekor vita volt. hogy a korábbi 15 helyett az idén csak 10 százalék eltérés lehet a szállítmányok mennyiségében. Az átadott tej meny- nyiségét nem éves, hanem negyedéves bontásban határozzák meg. A vállalat a folyamatosabb ellátás érdekében ragaszkodik ehhez. Nyáron ugyanis sok, télen kevés a tej. A vizsgálat egyébként megái’ apította, hogy a tei termelésben évenként 5—10 százalékos növekedés várható. A tejipar fejlesztése elmaradt A NEB megállapította, hogy a tej kínálata, felvásárlása és feldolgozása között nincs megfelelő összA szovjet jégtündérek közül sokan használnak magyar gyártmányú műkorcsolya cipőt. A szolnoki bőripari szövetkezet például a második félév során 15 ezer párat exportál a Szovjetunióba. Háromezret pedig Svájcba szállít. E két tétel révén csaknem ötmillió forint árbevételhez jut a szövetkezet. Belföldön a vikszos csizmáiknak van keletje. — A Ruházati Nagykereskedelmi Vállalat 2500 párat rendelt ebből a „magyaros” cikkükből. A méretes részlegekben nagyban készülődnek az augusztusi országos kiállításra. A seregszemlét a fővárosban rendezi meg az OKISZ Labor. A szövetkezet több új modellel indul a versenyszerű bemutatón. Természetesen az is érdekes, hogy az árutermeléssel és javítással mennyi hasznot érnek el. Az első félévi mérleg ugyan még nem készült el, de az elnök arra számít, a tervezett félmillió forintos nyereség meglesz. Az elkövetkező hat hónapban is ennyit szeretnének összehozni. Szabó László: Róbert bácsi, avagy a szélhámos „apostol“ 3. Csak melegen ! Az arisztokrata körök is felfigyeltek Róbert bácsi akciójára, sőt a „főméitóságú asszony”, Horthy Miklósné nyilvánosan el is kötelezte magát egy nagyobb gyűjtés személyes bevezetésére, majd a lapok tudomására hozta, hogy „saját megtakarított zsebpénzéből” egy. azaz egyezer pengőt utal át Róbert bácsinak, a jótékonyság e földre szállt apostolának. S ha már a kormányzóné ilyen „jó példával” járt elöl — holott „ez a kormányzó csak amolyan uborkafára felkapaszkodott lovastengerész” —. hogyne féltek volna nem adakozni „a szegény magyar nép felemelkedésére” arisztokrata, vagyis grófi, hercegi uraink? Hullottak is az ötven, száz pengősök a milliomos uraktól: herceg Eszterházy, száztízezer hold akkori tulajdonosa például szintén belenyúlt a zsebébe és százötven pengőt küldött inasával Róbert bácsi főhadiszállására, a Városligetbe- Róbert bácsi ugvanis itt ütötte fel tanyáját. egy nagyobb fabódéban, melyben egy ócska kecskelábú asztal és néhány rozoga szék állt. E bódéra is csak azért volt szükség, hogy legyen egy hely. ahol a nap bizonyos órájában megtalálhatják a pártfogók kegyes adományaikkal. A pénz éjszakára persze már nem maradt itt szépen átvándorolt Róbert bácsi Erzsébet körút 9—11. fsz, 2. szám alatti négyszobás lakásába. Az „apostol” ugvanis a New York palotában lakott, öt lépésnyire a Hungária kávéháztól: itt töltötte a legszívesebben szabad óráit, művészek. írók és más hírességek árnvékában. Mert bár nem pályázott nagy dicsőségre — elég volt neki az is. amit hetente egyszer-két- szer kapott dicsérő jelzőkben a lapoktól —, mégis úgy érezte, hogy neki a művészi, irodalmi élet hírességei mellett a helye. „Nevemet sokáig emlegetni fogják...” — mondotta olykor, de hogv mire gondolt eközben. senki nem sejtette--- S valóban, ha az ember manapság megkérdez egy negyven—ötven év körüli tősgyökeres budapestit, tudja-e. ki volt Róbert bácsi, biztos a válasz: — Persze, a népkonyhás! Az első hetek lecsillapították a budapesti szegények már-már robbanásig feszült hangulatát. hiszen tényleg az éhhalál várt volna rájuk, ha nem jön ez a „mentő angyal”, s nem veszi át a főváros nyomor- egyhítő akciójának folytatását. így legalább biztos ebédre, de olykor még reggelire is, vacsorára is számíthattak. Kezdetben nem is volt semmi baj, pompásan működtek Róbert bácsi konyhái: hektoliter számra ontották a jó. sűrű, meleg levest és a főzeléket. Hogy hús nem jutott hozzá, arról már igazán nem Róbert bácsi tehetett, annál inkább az urak, akik az ország ilyen nyomorúságos közállapotai közepette is elsősorban és csak a saját választékos étlapjaikra gondoltak, s mit sem törődtek a nép életével. Róbert bácsi ügyesen kiválogatta magának a hosszú sorokban várakozó fiatalabb férfiakat és nőket, s azzal az ígérettel, hogy biztosítja számukra a reggelit, ebédet és vacsorát — a maga szolgálatába állította őket. Eleinte mindössze huszonöt—harminc főből állt a kis csoport, amely reggelente a kopott bódé előtt gyülekezett, s várta, hogy a kecs- keszakállú öregúr kiadja a különböző címeket, amelyeket aztán fel kellett keresni... De három hónap múlva már négyszáz ember járta a fővárost, egyrészt a hagyományos gyűjtőíwel. másrészt kosarakkal, kannákkal, hata’mas kondérok- kal, amelyekben az ételmaradékot hordták... Róbert bácsi ugyanis rájött, hogyan lehet rendszeresen biztosítani a népkonyhák nyersanyagát... Az éttermekben, szórakozóhelyeken sok a maradék. részben úgy, hogy a tányérban hagyja a vendég. részben pedig az előre megfőzött ételekből marad vissza. Ám maradt bőven nyersanyag is: harmadnapos káposzta, fás karalábé, fony- nyadt zöldség. — az éttermek ezt természetesen nem főzték meg. s nem tálalták fel. Ellenben Róbert bácsi még tudta hasznosítani— Először is körbejárta Budapest valamennyi nagyobb éttermét és megállapodott a vendéglősökkel, étteremtu- laidonosokkal. hogy összegyűjtik számára a hulladékot. amit ő megfőz, illetve ha éppen főtt ételről van szó. kiszolgál szegényeinek, így jutott el az akkori Honvédelmi Minisztériumba is, kieszközölve annak engedélyét, hogv Budapest három nagy laktanyáiéból 6 kapja meg az egyébként moslékba szánt ételmaradékot. Rövidesen olyan mennyiségű étel és nyersanyag gvűlt össze naponta, hogv Feinseh’lbert úrnak külön fuvarosokat kellett fogadnia az elszállításhoz. A „népjóléti hálózat” tökéletesen működött: jöttek-mentek a társzekerek. csörömpöltek a nagy kondérok. s hozták az ennivalót Róbert bácsi konyháira. Ki is figyelt volna arra, hogy az étel, amit az éhségtől elcsigázott szegény emberek elfogyasztanak, két- háromezer tányérból lett összeöntve. íze. színe, neme felismerhetetlen? Azt viszont senki sem tagadhatta, hogy meleg. Mert alapelv volt Róbert bácsi konyháin, hogy az ételt csak melegen szabad kiadni! Isten őrizz, hogy valaki hideg. zsíros- faggyús étellel elrontsa a gyomrát! Ne tévedjünk: Feinschil- bert Róbertét korántsem valamiféle egészségügyi vagy humánus meggondolások • e- zették: egyszrűen az óvatosság. Mert ha történetesen tömeges gyomorrontást idéz elő a hideg étel. még a közegészségügyi ellenőrök ’s megvizsgálhatják a népkonyhákat... S akkor itt a bal— Csak néhány beavatott tudta hogy a nagy adakozó már két hatalmas, teremnek is beillő helyiséaet bérelt a Duna-parti közraktárakból, s itt tartalékolta a káposztát, paprikát zö’dségféléket. amelvek már akkor is fonv- nvadtak. olykor rohadtak voltak, amikor a raktárba kerültek. (Folytatóim
