Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

1968, július 4. SZOLNOK MEGFEJ NÉPLAP .5 MARATHON! 1958—1968 Versenyfutás a bürokráciával Olyan tengerikígyó ez az ügy, amire a megyében alig­ha volt példa az utóbbi tíz esztendőben. A karcagi Ál­talános Szerelő Kisipari Szö­A városban öt-hat terüle­tet is kijelölt már a tanács ahová a szövetkezet letele­pülhetett volna. Közben tel­tek az évek. Attól függően, hogy éppen milyen szelek tújtak, többször is módosí­tották a beruházási progra­mot. Egyszer a szolgáltatás, másszor az export termelés bővítésére kellett alapozni a hitelkérelmet. Legutóbb az OKISZ „lefa­ragta” az eredeti költségve­tést harmincról, huszonhá­rom millió forintra. Ez újabb programátalakítást vont ma­ga után. A végső megállapo­dás szerint a beruházást ta­Az elmúlt télen már úgy volt, hogy 1968 tavaszán megkezdődhet az építkezés. Nos, ebből sem lett semmi. A szövetkezet mindaddig nem köthet kivitelezési szer­ződést, amíg a beruházás pénzügyi része rendezetlen. Eddig egymillió forintot fektettek be az üzemházépí­tésének előkészítésébe. Meg­csináltatták az utat, de a közművesítéssel sehogysem állnak. Minthogy a beruhá­zás ismét elhúzódott, kény­vetkezet üzemházáról van szó. A közgyűlés még 1958- ban megszavazta a 30 milliós beruházást. valy meg kellett volna kez­deni, illetőleg az idén befe­jezni, átadni. Ez a terv is füstbe ment. Január elsejével a beruhá­zási mechanizmus is meg­változott, így a program sem maradhatott a régi. A kiadásoknak már csak bizo­nyos hányadát vállalja ma­gára az OKISZ vissza nem térítendő támogatás formá­jában. (Mekkora összegről van szó? Még nem tudni.) A többi pénzt a szövetkezetnek kell előteremtenie. Hosszú- lejáratú hitelt szeretnének felvenni a banktól, — mond­ta az elnökhelyettes. telenek voltak telephelyü­ket fejleszteni, csaknem öt­százezer forintot költve a belső átalakításokra. A szűk üzemben a szociális helyzet rendkívül rossz, a termelé­si feltételek úgyszintén. — Ezeken javítani szinte lehe­tetlen. Vajon meddig kígyózik még az ügy? A KISZÖV el­nöke sem tudott erre a kér­désre választ adni. E pilla­natban még az is bizonyta­lan, hogy „mehet-e a beru­házás, vagy sem”. A veze­tőség néhány napon belül dönt arról, hányadik helyre rangsorolja a beruházást. Abban nem kételkedünk jó „helyezést” ér el a szö­vetkezet. A KISZÖV veze­tősége tavasszal már állást foglalt, kimondván, hogy messzemenően támogatja a karcagiak ügyét. Újszülött a papirbölcsőben Végső fokon minden at­tól függ, az OKISZ vezető­sége hogyan határoz, mennyi támogatást ad és mikor nyittatja meg a hitelt. Tíz esz­tendeje gyűrűzik a papírten­ger a beruházás körül. Most már igazán ideje volna, hogy véget érjen a herce­hurca. Július 15-ig az OKISZ asztalára kerül ez a téma. Reméljük nem sokáig hever majd rajta. Ahhoz sok reményt fű­zünk, hogy még az idén megkezdik az üzemház épí­tését. A szövetkezet vezetői is bíznak abban, hiszen a kivitelező azonnal munká­hoz lát, mihelyst megvan a pénz. Ezért is jó lenne — és mennyire sürgős! —, ha ezt a beruházást pénzügyileg hamarosan tiszta pelenkába raknák. Elvégre az „újszü­lött” tíz éve vergődik p a- p írbölcsőjében... És még mondja valaki, hogy ez nem maratoni táv! F. P. Amilyen szél fújt Mehet, vagy nem mehet ? RENDELKEZÉS A gépjárművezetők munkaidejéről és béréről A munkaügyi miniszter a közlekedés és postaügyi mi­niszterrel együttes utasítást adott ki a gépjárművezetők munkafeltételeiről és bérezé­séről. A rendelkezés szerint a gépjárművezetők munkaide­je a munkanapok számától függetlenül havi 210 óra, ez azonban alacsonyabb is lehet, ha a vállalatnál átla­gosan csökkentik a munka­időt. A vállalat a személy- gépkocsik vezetői részére ha­vonta legfeljebb száz, más gépjárművezetők részére pe­dig maximálisan 90 túlórát rendelhet el. Idényjellegű vállalatoknál a miniszter és a szakszervezet a munka- időkeretek összevonását sza­bályozhatja. A gépjárművezetők kap­hatnak időbért, teljesítmény­bért, a kettő kombinációját vagy a közvetlen érdekelt­ségükön alapuló jutalékos bért. Időbér esetén az alap­bért a gyakorlati évek. a képesítés, az egyéni ráter­mettség, továbbá a gépjármű típusa alapján kell megálla­pítani. A kezdő személygép­kocsi-vezetők havi alapbére például 1100—1400, a gya­korlott autóbuszvezetőké pe­dig 1800—2200 forint lehet. Pótlékot lehet fizetni például csuklós járművek vezetése vaSy pótkocsik vontatása esetén. Túlóradíjként a pótlék nélküli havi alapbér 210-ed részét kell elszámolni. A rendszeres túlmunkáért a személygépkocsivezetők ma­ximálisan havi 600 forint túlóraátalányt kaphatnak. Az állami költségvetésből gazdálkodó szervek az üzem- és kenőanyag-megtakarítá­sért a megtakarított érték ötven százalékát fizethetik ki prémium formájában. Az új rendelkezés kimond­ja. hogy a gépkocsivezetőt nem szabad igénybe venni olyan rakodó munkákra, mint például a távhordás, vagy ömlesztett, nehéz anya­gok rakodása, amelyek köny- nyen balesete^ kézsérülést okozhatnak. Á sofőrök rako­dással töltött munkaideje semmiképpen sem haladhat­ja meg teljes munkaidejük felét. ■9­Az új jogszabály előnye a régivel szemben elsősor­ban keret jellegében rejlik. Ez azt jelenti, hogy számos kérdésben a jövőben a kol­lektív szerződés lesz a mérv­adó. A helyi szabályozásnál — például a túlóraátalány, a csuklósbusz-vezetők pótdí­jának rendezése — a vállala­tok és a szakszervezeti bi­zottságok messzemenően fi­gyelembe vehetik az üzem gaz­dasági helyzetét és termelési feladatait. Erre azelőtt a „központi sablon” miatt nem volt lehetőségük. Mindemellett a fenti ren­delkezés számos, a gépkocsi- vezetők érdekeit régóta sér­tő problémát tisztázott. Je­lentős vívmány az engedé­lyezhető túlórák maximálá­sa. Ez rendkívül fontos szo­ciális kérdést érint, hiszen más iparágakban a csökken­tett munkaidő bevezetése megkezdődött, míg a közle­kedési dolgozók egyelőre nem részesülhetnek ebben a kedvezményben. A túlórák szabályozása azonban egyfajta „munka­hónap rövidítésnek” is fel­fogható, hiszen számos gép­kocsivezető jóval többet dol­gozott és dolgozik három- száz-háromszáztíz óránál. — Különösen a személygépko­csi-vezetők. A 7. sz. AKÖV-nél — ahol hétszázötven gépkocsivezető dolgozik — az új kollektív szerződésben már havi há­romszáz órában állapították meg a foglalkoztathatóság felső határát. Egyszóval a vállalat gazdasági és szak- szervezeti vezetői még a ren­delkezés megjelenése előtt felismerték: javítaniuk kell dolgozóik lmunkaf el tételein. Dicséretes az a törekvésük, hogy az átlagos havi telje­sítményt 265—270 órára sza­bályozzák be. Ez eddig sike­rült is. A két miniszter közös ren­delkezése az időbér megálla­pításának új elveit is le­rakja. Szabad kezet biztosít a vállalatoknak, hogy a „tól- ig-on” belül kinek mennyit adnak. Az eddiginél diffe­renciáltabb bérezésre van kilátás. A jövőben jobban figyelembe veszik majd az egyéni rátermettséget, mun­kamorált, képzettséget az alapbér megállapításakor. Az új jogszabály megha­tározza, hogy a gépkocsi- vezetőket milyen módon ve­hetik igénybe rakodó mun­kára. Ez lényegében a köz­lekedés biztonságát is szol­gálja. hiszen óvja a sofőrö­ket a sérüléstől, a túlzott kifáradástól (reflexek), ami a volánnál bizony sokszor megbosszulta már magát. Igaz, a rendelkezés csak a közlekedési tárcához tartozó vállalatok gépkocsivezetőinek munkafeltételeit és bérezését szabályozza. Ennek ellenére nyilván az lenne a helyes, ha a más tárcák felügyelete alá tartozó vállalatok is ezt vennék irányadónak. Bízunk abban, hogy a különböző iparágak szakszervezeti me­gyei bizottságai mindent megtesznek ennek érdeké­ben. A Népszava tegnap; szá­mában arról értesültünk, hogy a KSZDSZ elnöksége a rendelkezés végrehajtási utasításának tervezetét még nem fogadta el- A munka­idő-keretek összevonásának elképzelt szabályozásával nem értett egyet. A vita még tart, amely­ben részt vesznek majd az érintett vállalatok dolgozói, szakszervezeti- és pártszervei is. Az összegeződött, vélemé­nyek alapján hoz majd vég­ső döntést a KSZDSZ elnök­sége. íme, így érvényesül a szakszervezetek kibővített jogköre. Ezúttal az elnökség a kifogásolási jogával élt. Nemrég jelent meg az üzletekben a képen látható 172 literes Lehel hűtőszekrény. A család következő tagja a 125 literes is „útban” van már A Lehel legyőzte a jegest A megértésnek is van határa ... Mikor jó két. hónappal ezelőtt belátogattam a martfűi önkiszolgáló élel­miszer üzletbe, felháborí. tó rendetlenséget tapasz­taltam. Papírhulladék mindenütt. göngyölegből történő árusítás, rendezet, len áruhalmazok stb. Akkor a vállalat igazga­tója és a bolt vezetője is a túlzott nagy forgalomra és munkaerőhiányra hivatko­zott, amit önmagában a rendezetlen áruelhjelyezés okaként el lehetett fogad­ni. De az üzlethelyiség felsöprése, naponkénti fel­mosása, a higiénikus áru. bemutatás csak a bolti dolgozók nagyobb figyel­mét és gondosságát igényli. Az üzletet a napokban megint felkerestem. Papír- hulladékok szanaszét, ren­dezetlen polcok, csupán a göngyölegből történő köz­vetlen árusításra nem ta­láltam példát. De annál jobban felháborított, hogy a kirakott citromkészlet fe­le teljesen rothadt pené­szes volt. s legyek hada lepte el. Három eladónő viszont a pénztárnál ke­délyesen, ráérősen trécselt. Az üzletvezető megint a nagy forgalomra, a mun­kaerőhiányra hivatkozott. A tapasztaltak véle­ményem szerint már nem­csak az üzletvezető és a dolgozók gondatlanságát, hanem a vállalatvezetőség forgalomszemléleten ala­puló nemtörődömségét is bizonyítja. Vajon a martfűi fogyasz­tóknak így is jó? <=» petres ■* Jegeet! Ittajegees! — kia­bálta valamikor Szolnok ut­cáin Balta István, a jeges. Hangjára vödrökkel, vizes zsákokkal kezükben asszo­nyok jelentek meg a kapuk­ban és vették a jeget, Me­*— Ügy néz ki áz idén nem lesz üdítőital h'ány. Szolno­ki üzemünkben naponta csaknem harmincezer üveg­gel töltünk. Rendbehoztuk a korábban leállított tiszaföld- vari üzemet is. Igaz. ez csak a helyi ellátást biztosítja. A szolnokival azonban, mivel besegítenek az fmsz-ek és termelőszövetkezetek is. ki tudjuk elégíteni az igé­nyeket. — De hiszen már érkezett panasz Jászberényből és környékéről, hogy kevés a hűsítő. — Sajnos előfordult ilyen is. Nincs ugyanis elegendő járművünk. Még az állandó netrendszerűen közlekedett, a napnak mindig azonos idő­szakában. Mindez a múlté. Hűtőszek­rény került sok lakásba. El­tűnt a jeges az utcáról. S eltűnt volna a jég is? jelleggel bérelt AKÖV te­hergépkocsit sem mindig kapjuk meg. Ilyenkor kép­telenek vagyunk kiszállíta­ni árut. Megköszönöm a tájékozta­tatást. Bár még sorolta vol­na tovább hogy Mezőtúron szíkvíz üzemük, jéggyári k működik, de kiszáradt a torkom, a büfénél. szeren­csére nem kell sorba állni. Kérek egy husit... Elnézést a kis szünetért. Citrom bam­bit ittam, ió hideget. Űsr látszik, igazat mondtak a vállalatnál. Csak el ne kia­báljam, fcas Bj _ A hűvös üzemben — Az nem. A jéggyár dol­gozik — tiltakozik Komlós Ferenc, a szolnoki jéggyár üzemvezetője. — Egy-égy nyolc órás műszak alatt 440 tábla jeget készítünk.- Na­ponta csaknem ezer táblát. Benn zakatolnak a gépek, gumiköpenyes férfiak és nők dolgoznak a hűvös üzemben. Kinn 30 fok van árnyék­ban. — Hova szállítják a jeget? — A vendéglátóipari vál­lalatnak. hentes üzletekbe, utasellátónak és azoknak, akik igénylik. — Magánosoknak is? — Igen. a TEMPÓ fuva­rozza részükre, ha megren­delik. Elsősorban természe­tesen a közületek a megren­Tiszaföltlvár ismét belépett delők. Sok kell nekik, de bírjuk. Ha kell, három mű­szakban is gyártjuk. Alig öt percig tartott a beszélgetés, s kezemben jó­kora jégkocka vált cseppfo­lyóssá. — Halló 13—01? — Igen. TEMPÖ megren­delő iroda. — Magán rendelőnek szét litanak-e jeget? — Alig tíz megrendelőnk van. Különben a jégről jut eszembe; van-e egyáltalán mit hűteni? Mondjuk hű­sítő italt, szíkvizet. Gál Pé­ter. a Szesz-, Üdítőitalok és Műjéggvártó Vállalat egvik művezetője adott erre vá­laszt.

Next

/
Thumbnails
Contents