Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-24 / 172. szám

IMS. július 24. S2.ULNOK MEUYEI NÉPLAP 3 KÉPERNYŐJE ELŐTT Holland író élmény- beszámolója Hen Bollen, holland író Magyarországon járva fel­kereste a Budapesti Műsza­ki Egyetemet és itt talál­kozott, elbeszélgetett a hall­gatókkal. Hazatérve a De Gelderlander-pers című lap­ban többhasábos cikkben számolt be a magyar egye­temisták életéről, helyzeté­ről. A cikk írója idézi a Bu­dapesti Műszaki Egyetem Münnich Ferenc Kollégiu­mában elhangzottakat:„Nem ismerek még egy országot, ahol az egyetemi hallgatók annyi előnyt élveznének, mint Magyarországon”. — Megismertem a magyar diákok helyzetét és hajlan­dó vagyok nekik nagyrészt igazat adni, — szögezi le a holland író és így folytat­ja: a tanulmányi évek alatt az állam — számos intézke­désével — a szó szoros ér­telmében „vattába” csoma­golja a diákságot. A holland látogatónak tet­szett a fiatalok őszintesége és nyíltsága, ahogyan sa­ját problémáikról és az or­szág gondjairól beszéltek. A cikk írója ezután részlete­sen ismerteti ösztöndíj- rendszerünket és a végzős hallgatók elhelyezkedési le­hetőségeit. Hen Bollen a Martos Fló­ra Leánykollégiumban tett látogatásának benyomásairól Is ír és megállapítja, hogy Magyarországon a nő telje­sen egyenrangú a férfival, elvileg nincs olyan állás, amit ne tölthetne be. Hogyan élünk Szolnokon? III. Külföld — magyar szemmel A televízió jóvoltából a múlt héten élménydús isme­retekét szerezhettünk né­hány baráti országról. Ked­den a „Kubában dolgoz­tunk* című műsor adott be­tekintést a számunkra bizo­nyos fokig egzotikus, forra­dalmi vívmányairól, világhí­rű karneváljairól nevezetes, — de hétköznapjairól kevés­bé közismert, távoli ország­ba. Az ilyen műsoroknak az az előnye, hogy nem az je­lenik meg a képernyőn, amit más országok akarnak el­mondani magukról, hanem az, amit honfitársaink akar­nak bemutatni, tehát ami a magyar szem számára újsze­rű, érdeklődésre számottartó. Ez volt a jellemző a csü­törtökön sugárzott finnor­szági üdvözletre is. Hor­váth J. Ferenc és Butsko György jó szemmel válogat­ta ki azokat a tájakat a fő­leg épületeket, melyek me­rőben eltérőek a mieinktől, s az új varázsával kellemes élményeket nyújtanak, gon­dolatokat ébresztenek; Pél­dául felvetődik a kérdés: a nagyon is egy kalap alatt készülő, legfeljebb csak sziiv tekben, erkély megoldások­ban ldilön böző új lakótömbi épületek között mennyire hangulatos színfolt lenne ná­lunk is egy merészebb ívű, szokatlan formájú létesít­mény. Nagyszerű ötlet jó valóra- váltása — a szintén csütör­tökön sugárzott — „Ikarusz- szal az éterben”. A tv kap- csolásos közvetítéssel bizto­sította a magyar autóbu­szokkal is dolgozó moszkvai távolsági autóbuszközlekedé­si vállalat és az Ikarusz gyár dolgozóinak közvetlen eszmecseréjét. Mégpedig úgy. hogy a szakmabeliek szóváltása szórakozást nyúj­tott a tv-nézők népes tá­borának is. Jó elgondolás­nak bizonyult az a törekvés, hogy a szakmai részt is köz- érdeklődésre számottart.óan dolgozzák fel. Az újtípusú távolsági buszok bemutatá­sával ez a fáradozás sikerrel járt. Az olyan részekre pe­dig, mint az egyik Ikarusz autóbusz Moszkva—Lenin­grad közötti útjának bemu­tatása volt, mi mást mond­hat a tv-néző, mint azt: jó lenne a valóságban is meg­tekinteni. Röviden Aram Hacsaturján Buda­pesten címmel riportfilmet sugárzott kedden a televí­zió. A premier előtti lázas időszak mindig izgalmas té­ma, — {gy volt ez ebben az esetben, a világhírű zene­szerző Spartacus című ba­lettjének bemutatójára va­ló készülődés során is. Var­ga Vilmos operatőr mesteri­en örökítette meg a szerző csak a zenére figyelő, belső hévtől fűtött pillanatait A „Nem futhatsz el előle” kommersz amerikai film. Ügyszólván teljes egészére sablonos szituációk, egysíkú figurák jellemzők. A megle­hetősen naív történeti! film csupán a két főszereplő — June Allyson és Jack Lem- mon — kitűnő játékával nyújtott szórakozást Nem csoda, hogv a film végét je­lentő, a fiatalokat egymás­tól elválasztó „Jerikó fala” leomlását szívből üdvözölték a nézők. — Az élelmiszer-ellátásról — Az utóbbi években nem győztünk eleget beszólni —• olykor cikkezni — arról, hogy legyen palackozott tej Szolnokon is. Nemrég a te­levízió hírül adta. hogy megjelent az üzletekben a műanyagtasakba csomagolt tej, nem kell a palack, nincs üvegcsere stb. Egyszóval: Szolnokon A friss zöldségféle Szol­nokon az idei nyáron drá­ga. Minden ember tudja, hogy ezt a rendkívüli hely­zetet nagyrészt a súlyos aszály idézte elő. A városi tanács szakemberei igyekez­nek az árufelhozatalra ösz­tönözni, de nem minden rajtuk múlik. Sokak kö­zömbössége viszont az aszály miatti gondokat csak súlyosbítja, holott éppen fordítva kellene lennie. Né­hány héttel ezelőtt például a 121-es Csemege boltban 20 forintért mérték a paradi­csomot. Egy termelő érke­zett és öt forintért ajánlot­ta átvételre a saját termesz­tésű paradicsomot, de nem vették meg tőle. mert ak­kor a húsz forintért árusí­tott paradicsomot nem tud­ták volna eladni. A vevőkkel való együtt­érzés talán * Beloiannisz úti 134. sz. Csemegeboltban érezhető leginkább. Ott pél­dául a szolnoki viszonyok­hoz képest olcsó, 10 forin­tos őszibarackot is válogat­va mérik. Ez az itthoni bol­tokban még ismeretlen szo­kás. Nemrég még az volt a jellemző, hogy a budapesti­ek vásároltak vidéken zöld­ségfélét, gyümölcsöt, most egyre többször fordul elő, hogy a fővárosba utazók amíg a palackozásért sirán­koztunk a fejlődés túlhalad­ta az „ósdi” csomagolást Időzzünk még azért kicsit a tejnél: a kefir, a joghurt, az üveges kakaó és még többféle tejtermék, a mi szemünkben sajnos tovább­ra is fővárosi eledel. drágább hoznak onnan árut. Ez nem is csoda. Hisz július 9-én például Budapesten a Lehel téri piacon éppúgy, mint a Móricz Zsigmond körtéren, vagy a Moszkva '' " 24 forint volt a zöldpaprika. Nálunk július 11-én dél­előtt a Gólyánál levő 61-es kiskereskedelmi boltban a fonnyadt, hibás zöldpaprikát is 27,50 Ft-ért mértek. A csemegeboltokban pedig 28 forintért a szép, egészséges árut. A paradicsom 1, 1,20 forinttal volt ugyanaznap drágább Szolnokon, mint a fővárosban. De nézzük a szabadpiaci árait hivatalos kimutatását a „Figyelőből”. Július 6-án az élő csirke kilogrammon­ként 30,40 forint volt Buda­pesten. Szolnokon pedig 34,20 forint. A tehéntúró a fővárosban 14, Szolnokon 21,70 forint volt. A zöldpap*- rika Budapesten 19,60 forint, nálunk 35,90 forint kilo­grammonként. 15 cikkből három volt nálunk olcsóbb, mint a fővárosban, s ugyanennyi cikknél a kü­lönbözet összege 42 forint volt Budapest javára. A július 12—13-i adatok szerint pedig az élőcsirke és tyúk Szolnokon már vala­mivel olcsóbb volt, de a tú­ró és a tejfel ára közötti A talpsímogató Szubjektív érzésektől fű­tött komédia „A talpsímoga­tó”. Nézése közben óhatat­lanul az a gondolata támad az embernek; nemcsak a nevettetós szándékával író­dott, hanem sokkal inkább azért, hogy kiemelje egy le­tűnt politikai korszak ér­demtelenül futtatott embe­reinek gyengéit, nagyon is könnyű fajsúlyú emberi mi­voltát. Déry Tibor komédiájában Jóval többről van tehát szó. mint a szüleit megtagadó, felemelkedése érdekében a „kádernek” számító pa­rasztlányt eljegyző karrie­rista bemutatása. Egy — lát­szólag lényegtelen — epizód híven utal erre. A darab­ban szereplő egyetemi elő­adóterem falán a sok kora­beli plakát, az 1950-es szám mellett ott látható a fel­irat; „Éljen Pribék”. Nos, nagyon is kézenfekvő, hogy annak idején kinek dicsőíté­sétől voltak zsúfoltak köz- intézményeink falai, kinek lényéből sugárzott a karri­erizmus táptalaja. Déry Tibor komédiájának erénye, hogy valójában szív­béli derűt fakasztva teszi ne­vetségessé a sem emberi, sem politikai értékkel nem bíró, mégis az élre törő el­lenszenves figurákat. A talpsímogató szereplői — főleg Halász Judit, Tahi- Tóth László és Iglódi Ist­ván — nagyszerűen használ­ták ki a szerepük adta le­hetőségeket. Déry Tibor el­ső tv-darabja sikert aratott. Táncdalfesztivál 1968 Szombaton megkezdődött az ország közvéleményét is­mét megbolygató, egyesek szerint a kelleténél többet foglalkoztató magyar tánc­dalfesztivál. Alapos munkát igényelt (nem a számok dal­lamára és szövegére gondo­lok). pedig még csak a kez­deténél vagyunk. A szerzők február elsejéig 1224 dalt küldtek be. A terméketlen­ség vádjával tehát nem le­het őket illetni. Dicséretre méltó munkát végzett ezután két szerkesz­tő bizottság. Az 1224 dal többségét kiszuperálták. Mindössze 384-et tartottak előadásra alkalmasnak. Ügy látszik, a selejtszázalék itt a legmagasabb. Ezután lá­tott munkához a fesztivál szerkesztő bizottsága. Az is el akarta kerülni a tétlenség vádját, ezért az is selejte­zett. Csupán 60 számot ítélt előadásra alkalmasnak. A szombat esti első elő­döntőn meghallgatott hu­szonegy énekes, három beat együttes és a fesztivál nagy­zenekarának produkciója után azonban úgy tűnik: tánedaltermésünk kristályo­sodása még korántsem töké- Kevés fülbemászó, magával ragadó számot hal­lottunk. Sebaj, hátra van még két szombat este. S. B. Zó ja két hazája Zója szőke és kékszemű. Szeret hangosan nevetni, s megmondani őszintén a vé­leményét még akkor is, ha az nem éppen hízelgő. Ta­lán ez a szókimondása volt az, amely már az első per­cekben feloldotta az idege­nek találkozásakor érezhető feszültséget. Néhány napja érkezett Szolnokra. hogy meglátogassa apja sírját — Korsunov kapitány nyughe­lyét —, aki hazánk felsza­badításakor vesztette életét — Még kislány voltam, amikor utoljára láttam apá­mat — magyarázta. — Há­ború után, hogy nem tért vissza hozzánk, nem nyu­godtam, meg akartam ta­lálni, legalább a sírját. Húsz évig kerestem. Közös ismerőseinktől tu­dom, hogy 1965-ben egy Az Országos ügyvitel Gépesítési Felügyelet és a MET- RIMPEX rendezésében a kölni Wanderer—Werke cég a Központi Statisztikai Hivatalban bemutatta elektronikus irodagépeit. — Képünkön: Egy Wanderer Exaota Con­tinental könyvelő automatát tanulmányoznak az érdek­lődő szakemberek tollal rajzolt térképpel ke­zében érkezett meg Szolnok­ra, a városi tanács vb meg­hívására. A térképen meg volt jelölve apja sírja. Ha­zájában két évtizeden át addig kutatott apja régi bajtársai után, mígnem ta­lált egy embert, aki ott volt Korsunov kapitány temeté­sén, s lerajzolta neki, mer­re tálalja meg Zója a sírt, így jött el először hozzánk, s az idén már jó ismerős­ként köszöntötte városun­kat. Ebből is kitűnik. hogy Zója — asszonynevén Ilji- nicsna Zsuravljova — cél­tudatos teremtés. Amit akar, azt véghezviszi. S ezt a hallatlan nagy akaraterőt csak becsülni lehet benne, Azt hiszem, éppen ez segí­tette ahhoz is, ogy elvégez­ze Moszkvában az egyete­met — építészmérnök lett —, s felelős beosztást vál­laljon. Ma ő Moszkva 11 ke­rülete közül az egyik — a zsdanovi — lakásgazdálko­dási igazgatóságának fő­mérnöke. Így aztán érthető, ha találkozásunkkor először a lakásépítkezésekről, a la­kásgondokról beszélgettünk. A vállalat, ahol dolgozik, eltér a mi ingatlankezelőnk­től. — Ók nemcsak lakások fenntartásával ha­nem újak építésével, üt­és parképítéssel is foglal­koznak. Zója éppen ezért szereti munkáját, mert mint ahogyan mondta, sokirányú az elfoglaltsága, „mindenes­nek” kell lennie. Csak ér­dekességként említem meg, hogy a Szovjetunióban a lakóterülethez nem számít az előszoba, konyha, fürdő­szoba. kamra. Tehát ha azt halljuk, hogy egy lakás 48 négyzetméter alapterüleiű, akkor az kizárólag lakószo­bákat jelent. És Zójának, valamint munkatársainak abban az egyetlen kerület­ben 2 100 000 négyzetméter lakóterületről kell gondos­kodnia, S ez a nagyság év­ről évre nagy ütemben nő, mert: — Sok új lakást kell épí­tenünk. Valamikor a régi Moszkvában sok volt a pin­celakás. Ezeket fel kellett számolni. Ezenkívül nő a lakosság száma is. Sok még a lakásgond nálunk Is. — Mekkorák az új laká­sok. amelyeket most építe­nek? — Általában egy szobától öt szobáig építünk. Az öt szobásakat a nagycsaládo­sok kapják, az egy szobá­sokat a magányos emberek. Az utóbbi években arra tö­rekszünk, hogy minél több fényt kapjanak a lakások. Ezért úgy építkezünk, hogy a Nap reggeltől estig süsse az épületeket, vagyis körbe­járjon. Ezenkívül az új há­zak már kivétel nélkül tel­jes komforttal, elektromos fűtéssel, különféle szárító­berendezésekkel felszerelve épülnek. Sokáig és szívesen beszélt munkájáról. — Sajnos néhány napon belül lejár a szabadságom — mondta. — Talán jó is. Nagyon hiányoznak már a gyerekeim, a családom. Ügv érzem, nekem most már két hazám van. Az egyik a szü­lőföld, ahol anyám, nagy­apám. férjem, gyerekeim él­nek, a másik Szolnok, ahol apám sírja van. S ahol én is igaz barátokra találtam. .V. V. különbség 6, illetve 8,30 fo­rint volt kilogrammonként, a fővárosi vásárlók előnyé­re. A vöröshagyma ára or­szágosan mérve is nálunk volt a legmagasabb. 2,80 fo­rinttal magasabb kilónként, mint a fővárosban. Ugyan­csak drágább volt nálunk az őszibarack és több más cikk is. A régi jelleg eltűnt Szolnokon különösen a hentes üzletekben ismeret­ien az, hogy kínálják az árut. A fővárosi boltokban viszont teljes a választék. A 3 forintos sertéscsonttól, vagy' a hat forintos körömtől a 44 forintos karajig minden van és választhat a vevő a hét minden napján. A pap­rikás csemegeazalámi és az olcsó disznósajt jól megfér együtt a nagy üzletekben. Ugyanúgy, mint a húsz fo­rintos csomagolt zsír mellett a 12 forintos sült kolbász*- zsír. amit szintén sok helyen árusítanak. A fővárosi bőség után le­hangoló itthon az Ady End­re úti hentesüzletben ellesett jelenet: idősebb nőt oktat ki a fiatal hentes, mert ser­téshússal összedarált birka­húst kért volna. Ezt kérem nem lehet — mondta az el­adó — két okból, egyrészt mert úgy összedarálni sza­bálytalan, másrészt, meri, én hét hónapja vagyok itt. de birkahúst azóta sem mér­tünk. Szolnok az év 28. hetében 230 mázsa tőkehúst kapott, ami 52 mázsával több a ta­valyi azonos hetinél. Van szakember, aki azt mondja, hogy ez csak azért kevés, — s átért panaszkodhatnak u vevők —, mert a hente­sek íusták elmenni áruért a hűtőszekrényekhez. Aligha csupán ennyiről lehet szó. Az is jelentősen közrejátszik Itt, hogy Szolnok az 1950-es években lépett elő a mező- gazdasági jellegű városok sorából a vegyes jellegűek közé. De már amikor meg­kapta, kinőhette ezt a jel­leget, hiszen 1961 és 1965 között ötezerrel nőtt az ipa­ri foglalkoztatottak száma és a nem mezőgazdasági jelle­gű foglalkoztatottságúakkal együtt megközelítette a negyvenezret. Ugyanakkor a mezőgazdaságban foglalkoz­tatottak száma ez idő alatt kétezerháromszáz alá csök­kent. A számok tehát sejte­tik. hogy tíz év alatt Szol­nok ipari várossá fejlődött és minden tekintetben ilyen kezelést is érdemel. Választék csak árlapon A végottbaromfi boltban Is csak az árlapon nagy a választék. A nyolcvanféle cikkből mindössze negyven van kiárazva, de abból is legfeljebb tízféle kapható; Legtöbb a drága áru. A csir­keaprólék az. ami aránylag a legolcsóbb. És folytathat­juk a sort: öt dekás vaj, mirelit máj, csirkezúza stb., ami nálunk mutatóba is rit­kán kerül, a fővárosi üzle­tekben természetes. Citro­mot nálunk két darabot is tasakba csomagolva mér­nek. Budapesten sok-sok boltban a vevő választ és papíp nélkül mérik le. S friss gomba éppen úev van a körúti boltokban, mint a Fény utcai, vágj' a Lehel té­ri piacon. Nem a budapesti bőség Irigylése ez, hanem a szol­noki szükség fájlalása. An­nak a veszteségnek a fáj­lalása, ami sokak közömbös­sége miatt éri a vevőket. Nagyon jó lenne, ha a ke­reskedők és a kőzhenjáró szakemberek jobban vele éreznének Szolnokon a ve­vővel, ha lobban vigyázná­nak a vásárló'- pénzére. Borsi Eszter CFolyíatjuk4 1

Next

/
Thumbnails
Contents