Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-14 / 138. szám
1968. június 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s TÁSKARÁDIÓ Ezen a nyáron is dolgozni fogok és veszek egy táskarádiót — jelentette ki az elsős gimnazista kislány (ó bocsánat, nagylány) anyjának, aki viszont le akarta beszélni szándékáról, de sikertelnül. A párbeszéd folytatódott: Akkor nem dolgozom. .,Rendben van, de tőlem egy fflo- ziravalót. egy fagylaltot nem kapsz, kevés az apád nyugdíja, elég abból két gyereket tisztességesen ruházni és középiskolába járatni” — érvelt a marna. S ezután következett a felsorolás, ennek az osztálytársnak is van már táskarádiója, annak is. Meg aztán kinek még mije van. Az osztály utolsó klubdélutánján ezüstszállal átszőtt kisestélyiben pompázott néhány elsős. A szó- banforgó diáklány sötétkék szoknyában és fehér blúzban ment el. Erre tellett ugyanis a vasutascsalád költségvetése szerint. Érdemes elidőzni ennél a témánál — aktuális is most —, ki mit vesz gyermekének és főleg mikor. Csak örülni lehet a sok tisztán, csinosan öltözött fiatal láttán, de rossz közérzetet kelt a szerényebb jövedelmű szülők gyereKei- bén a divat változó szeszélyei szerint felcicomázott osztálytársnő, kinek esetleg még jól is esik, hogy társnői pukkadoznak az irigységtől legújabb „cuc- cát” csodálva. S a különböző címeken adományozott ajándékokat is a divat diktálja. Nehéz ez ellen védekezni. Most úgylátszik a táskarádió áll első helyen, de aki általános iskolás gyerekének vesz egy táskarádiót a jó bizonyítványért, vajon mivel lepi majd meg akkor, ha jól érettségizik? Megtörtént, hogy egy jól kereső apa elsős gimnazista fiának egy kis motorkerékpárt vett ajándékba. Egyből ez a fiú lett a császár a hasonló korú kamaszok között, akikben felébredt a vágy, nekik is csak egy igazi motor és semmi más nem hiányzik az életükből. Vitatkozni lehet a bőkezű, gyermeküket túlontúl szerető szülőkkel. Megkockáztatni a megjegyzést, hogy nagyon rosszul nevelik csemetéiket. Olyan vágyaik és igényeik lesznek majd nekik, melyeket talán később már szüleik nem képesek teljesíteni. Már most sincs vagy nem lesz előttük értéke a pénznek, a munkával szerzett javakat — lehet — mindig keveselleni fogják. Elégedetlenek lesznek, mert nem tudni, a sors elkényezteti-e maid őket úgy mint szüleik. Másfelől anyagiassá válhatnak. Annyira hogy nem vetik meg a hamissággal szerzett pénzt sem. persze ezek csak feltevések, de nem alaptalanok. mert sajnos nem egv „elnevelt” gyerek bukott már meg felnőtt korában az élet iskolájában; Ezért igaz a jó tanács: szeressék okosan a szülők gyermekeiket! L, A. Bizonyos Közöny Legjobb esetben is csalt egy vállrándítással, vagy egy csípős megjegyzéssel ad életjelt magáról. Igen! Ö az, így hívják: „Bizonyos Közöny”. Árról Van szó, amely testvére a cinizmusnak. Ha azt mondjuk, hogy ;,ezt és ezt, így és így kell csinálni”, akkor a „Bizonyos Közöny” válaszol: „Helyes, így kell csinálni”. Azt mondjuk, hogy mégis másként lenne jó. „Bizonyos Közöny” válaszol: „úgy van, másként kell csinálni”. Nagyon furcsa ez a „Bizonyos Közöny”. Egyszer fehér pincér ruhában jelenik meg, máskor tisztviselőnek öltözik; Aztán megjelenik az utcasarkon és zsebredugott kézzel tén- fereg. De az sem ritka, hogy leissza magát a sárga földig és befekszik a kapusarokba. Tegnap összetalálkoztam a „Bizonyos Közönnyel”. Most éppen jól öltözött volt. Világos szürke ruhát viselt, napszemüvegét fényes rézkeret díszítette. Hogyan ismertem fel? Egyszerűen! Tekintete közönyösen, mélázva ingott a semmi és a kék ég között. Rögtön nyomába szegültem. Haladtunk az utcán. Al'g mentünk száz métert, amikor egy idős néni fel akart lépni a járdára, de megbotlott és elesett. Kosarából a krumpli és zöldségféle szanaszét szóródott. ■„Bizonyos Közöny” éppen csak oda nézett, ha jól láttam, még mosolygott is — aztán megcsóválta a fejét és rendületlenül folytatta útját. „Bizonyos Közöny” lépéseit megszaporázta. Valószínűleg eszébe jutott valami sürgős, egyre jobban sietett. így történt, hogy „Bizonyos Közöny” el akarta érni az autóbuszt, amely már mozgásban volt. De ezt követően, hogy lelépett a járdáról, tompa koppanás, majd fékcsikorgás hallatszott és „Bizonyos Közöny” kezeit széttárva ott feküdt egy teherautó alatt. Szemei segélytkérően mere- deztek. Arcáról hirtelen eltűnt az a „Bizonyos Közöny”!. Az embereik oda rohantak, és segíteni próbáltak rajta. Szirénázva megérkezett a mentőautó. Hordágyra tették és beemelték a kocsiba. A mentősofőr fejében va’ami motoszkált, ismerős volt ez a szerencsétlenül járt ember. Valahol már látta. Vagy az utcán, vagy máshol... „Ügy van!’’ ötlött fel benne. Ö az. És mégis erősen nyomta a gázpedált. V. Gy. Itt az eternitcső, ott a vámiratok Szegedi Varga József szolnoki olvasónk panasszal kereste fel szerkesztőségünket. Elmondta, hogy a TÜZÉP 901 sz. telepére már hónapokkal ezelőtt megérkezett egy vagon eternitcső, de még mindig nem árusítják. Hosszú hetek óta hiába érdeklődik, mikor lehet majd kapni az eternitcsőből. Azt kérte, járjunk utána, mi az oka ennek. Szántó József, a telepvezető készséggel szolgált felvilágosítással Elmondotta, a fogyasztók panasza jogos. A csőszállítmány április 28-án futott be Csehszlovákiából, de sajnos a vámiratok nélkül. A magyar hatóságok ezért nem tudták mindeddig vámkezelni az árut. Ennek hiányában pedig tilos importcikket forgalomba hozni A vámhivatal súlyos büntetést ró ki a rendelkezés Egy észt regény magyarul Vilde: Aki eladta a feleségét Az Európa Könyvkiadó gondozásában, Kálmán Béla professzor fordításában kaptuk kézhez az észt irodalom egyik remekművét, Eduard Vilde méltán világhírű, Aki eladta a feleségét című könyvét. Vilde (1865—1933) északi nyelvrokonaink. barátaink egyik legrangosabb írója, forradalmár európer, a szocialista realista regényírás jelentős alakja, aki emberábrázolásban csaknem cse- hovi és goqoli mélységekig jutott el. Élete főműve a jobbágyság utolsó éveinek parasztmozgalmairól szóló regénytrilógia, amelyben kirajzolódik a jobbágyság nyomorúságos helyzete. Hatalmas munka, kulcsregény, de művészileg legérettebbnek tartott kötete mégis az 1916- ban megjelent, most bemutatásra szánt könyve. A regény alaptémája az észt zsellér és az idegen földesúr konfliktusa és megegyezése, majd. az ebből fakadó tragédia. Nem részletezően cselekményesített a feldolgozás, egyszerű az indító gondolat. Ulrich von Kremer, a német lovagrendiek késői sarja, agglegény- kedő földesúr, beleszeret Prillup zsellér feleségébe, Mariba. A „megszerzés” — ezen van tulajdonképpen a földesúr részéi öl a hangsúly — szándéka felszakít az cregúrnál minden gátat; fiaskót kap, a „megszerzés”, a birtoklás már-már nem sikerül, míg eljut Mari férje gyengéjének, kapzsiságának felismeréséig és ajánlatot tesz neki a hattyúnyakú asszony „kölcsönzésére”. A nyomorban élő zsellért a meggazdagodás vágya hajtja, elidegeníti magától asz- szonyát, aki ellenáll egy darabig a férj aljas, kapzsi gondolatának, majd teljesíti kérését. Ekkor kezdődik Prillup önkonfliktusa. összeomlási folyamata. Az asszony élő vád; a kapzsi zsellért az is bünteti, hogy újra feléled felesége iránti vonzalma. Hiába a több anyagi, az ügye fogyott, tehetetlen ember tönkremegy, majd végső igazságszolgáltatásként csonttá fagy. Nagyon világos gondolatot fogalmaz meg az író Prillup tragédiájában: a tehetetlen, tehetségtelen ember hiába kap érdemtelenül a régi életformájánál nagyobb lehetőséget. ezzel élni nem tud, amikor a támogatás megszűnik, elbukik. A nőalak, Mari végig titokzatos; a jövendő asszonyideál ő az író ábrázolásában. Érdekes, hogy nem korabeli parasztasszony típus, de abban a miliőben nem tehet mást: aláveti magát a két férfi akaratának. Ezt azonban olyan emelkedettséggel teszi, mintha meg sem történne vele, ami megtörtént. Felülemelkedettsége mérce a két férfi lelki paránysága érzékeltetésére. Vilde gunyoros hangvételű, mély emberábrázolású regénye igen érdekes és szórakoztató olvasmány. Wiiriz Ádám fölényes, bátor rajzai mesteri példázat az irodalmi művel való teljes azonosulásnak. — ti — megszegőjére, ezért sem kezdhette még meg az árusítást A fogyasztók megnyugtatására közölte, hogy a szállítmányból a közületek nem kaphatnak, abból kizárólag a lakosságot szolgálják ki. Remélhetőleg hamarosan megjönnek az iratok Csehszlovákiából és megejthetik a vámkezelést. A telepen másnaptól már megvásárolható az eternitcső. Lukács bácsi kenyere Kilencen alapították meg tizenkilenc esztendeje a cibakház! Vörös Csillag Termelőszövetkezetet. Lukács Mihály és Lukács Mihályné fényképe is ott van az alapítók tablóján. Ügy történt, hogy Lukács Mihály oda volt halászni a Tiszán. Harmadrészre fogta a halat egy ti- szakécskei embernél. Hetenként egyszer tisztálkodni járt haza, kinn aludt a ladikban, subával takarózott. Felesége elment beíratni a tsz-be. Bede István, a régi párttag azt mondta: „Hát te, Katikám?” „írjatok be engem is, no.” Bezárták a kis fehér ház ajtaját, mentek mind a ketten dolgozni. Mindig mentek. Ötvennek a nyarán a fiuk már hadnagy volt, hazajött tizennégy nap szabadságra. Az utolsó napig velük aratott. Szegényen kezdték, építkezni kellett a szövetkezetnek, eladósodtak. Húsz fillér előleg jutott munkaegységenként. A nagycsaládosak ott hagyták a szövetkezetét. — Nekünk volt egy tehenünk, azzal kitartottunk. De ha már sót vettünk, paprikára nem jutott — mondták. Lukács Mihály vetett, állatokat nevelt a Léderi tanyán, terméskövet adogatott az épülethez, seregélyre vadászott a Sárszögben, hosy ne tegyék tönkre a közös cseresznyést. Mindegy milyen munka volt, napot se mulasztott. Így telt el a tizenkilenc esztendő. „Nagyon zajosan” azt mondja Mihály bácsi. Ősszel, mikor már senki se ment céklarépát szedni a vízbe, ők gumicsizmát húz-, tak. A gyanotföldön is utoljára maradtak a már csípős, télies hideg szélben; Kati néni meséli: — A saját szőlőnk is a tsz miatt ment tönkre, permetez, ni kellett volna, de ment az uram aratni, mert kevesen voltunk, mi van, ha egy ember kiesik, — Az csak temiattad ment tönkre. Te mondtad, hogy az aratás az első. Jött a pero- noszpóra. A szőlőnkből azután már nem is lesz szőlő soha. — No, mert tudja elvtárs, mén akkor úgy volt, hogy az elnök is kaszát fogott minden nyáron, nem volt gép. Elmentek azok a keserves esztendők. Jobbak jöttek, idén januárban nvugdíiaz- ták Lukács Mihályt. Májusban hozta ki a pénzt Herkó Vendel, a postás. Azzal állított be: — Na, sógor, még ennyi pénzt én tsz-tagnak nem hoztam soha. Négyezernyoleszázkilenc- venhat forintot négy hónapra. Lukács Mihály is nagyot nézett. — A postás aztán teleko- lompolta Bátorszöllőt vele, hogy mennyi nyugdíjam van nekem. Ezerkétszázhuszonnégy forint nyugdíjat kap havonta Lukács Mihály, ö Cibakháza első tsz nyugdíjasa az • új nyugdíjtörvény alapján. Bá- torszöllőn, ahol lakik, nagyon népszerű ember lett. — Egészen meqvidámodott, tőlem a nép. Bíznak már. hogy ha én ennyi nyuodijat kapok, az övék még több is lehet. Lakik itt egy ember. László Sándor. Híres szőlőoltó. Százötvenforint napszámot is adnak neki, ha beoltja a háztáji szőlőt. Többször elmaradt a szövetkezetből. Az idénre is felvállalt sok oltást. Mikor Lukács Mihály megkapta a nyugdíjat, elment hozzá egy este. „Mutassad csak azt a papírt, koma.” Lukács Mihály megmutatta. — Nahát akkor oltassák be a szőlőjüket, akivel akarják. Azt a pénzt nekem nem tudja be senki, sehová. Én is élni akarnék egy kis jót öreg koromra. Azóta László Sándor mindennap ott do1 gozik a Vörös Csillag Tsz földjein. Cseh Gyula, a szövetkezet kanásza is hamarosan nyugdíjba megy. Mondták neki. hogy nagyon^ sokat keres, szép nyugdíja lesz. mert hallotta-e már. mennyit kap az öreg Lukács. Elment Lukács Mihályhoz. — Hun az a papír, mert csak annak adok hitelt. A Belkereskedelmi Minisztérium kereskedelem fejlesztési és szervezési főosztálya irányelvekbe foglalta, milyen módon lehet gyorsítani, olcsóbbá tenni a kereskedelmi áruk szállítását. Évente 18—19 millió tonna árut szállítanak a kereskedelmi hálózatba. A nagykereskedelem szállítási költségei megközelítik az évi egymilliárd forintot, vagyis összes kiadásainak mintegy 40 százalékát A vállalatok új lehetőségekkel élve, vagyis megfelelő szervezettséggel viszonylag rövid időn belül több tízmillió forinttal csökkenthetik a szállítási költségeket. Általános elvként a minisztérium azt ajánlja, hogy a . szállításokat is az a vállalat végezze, amelyik annak költségeit viseli, mert a kiadások csökkentésében ő a legérdekeltebb, mivel a Urbánné is eljött Lukács Mihálynéhóz. „Mutassa már meg a papírt Kati néném, mert azt beszéli a nét>.--” Cibakházán most mindenki azt beszéli. Lukács Mihályt megállítják a faluban: hát megkaptad, koma? Hát igaz, hogy ennyit kaptál? — Még « Miklósi doktor úr is Gratulált, az orvosunk. Azóta hárman vannak új nyugdíjasok a cibakház! Vörös Csillag Tsz-ben. Vfgh Mihály sertésgondozó is majdnem ezerháromszáz forintot kap. Az úi nyugdíj- törvény végre valóban nyugdíjat juttatott a parasztembereknek. Ki mennyit dolgozik, ki hány évet tölt a szövetkezetben. A cibakházi tsz mostanra gazdag szövetkezet. A megye öt kitüntetett közös gazdasága között szerepelt az idén is. A nyugdíjasoknak egy hold háztáji földet juttat. Lukács Mihályné is kap még négyszáz forintot. Tesz-; vesz a két öreg naponta a háztáji szőlőben, etetik a jó-' szágokat. Emlékezgetnek a régi időre „de kár, hogy nem írtuk le mindennap, mi, mindenen estünk át”. Hosszan mesélgetik. de búcsúzáskor csak annyit mond Mihály bácsi: — Hát azért a tisztességes kenyerünk meglett öreg napjainkra. Borzák Lajos szállítási költségek jelentős része a nagykereskedelmet terheli, .célszerű, hogy ennek megfelelő arányban a szállítás szervezését is ellássa. Az irányelvek kitérnek a házhozszállítás kérdéseire is, hangsúlyozva, hogy ez szervesen hozzátartozik a kereskedelem színvonalának növeléséhez. a bolt saját vagy bérelt szállítóeszközével az árut, a vevőnek korlátozás nélkül házhoz szállíthatja, sőt ennek megszervezésével a fuvarozó vállalatokat is megbízhatja. A kereskedelem figyelmébe ajánlják az irányelvek az árucikkek minta utáni értékesítésének előnyeit. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy a bolt érintése nélkül, a vállalati raktárból, sőt egyenesen a nagykereskedelem raktárából közvetlenül a vevő lakására szállítsák az árut r Évi 19 millió tonna kereskedelmi áru gyors és olcsó szállításának elvei • • Unneplőruha, vizsgadrukk — és ami azután következik — Június tizediké óta érettségiznek Szolnokon a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szak- középiskola negyedikesei. Négy közismereti tárgy: irodalom, történelem, politikai gazdaságtan, matematika és bárom szaktárgy: könyvvitel, statisztika, tervezés, plusz egy nyelv szerepel az érettségi „műsorán”. Ez önmagában sem kevés, az új gazdasági mechanizmus bevezetése azonban náluk még külön gondot is okozott. Tervezésből, az ágazati tervezés területén volt olyan anyagrész, amelyet az érettségi előtt két héttel kaptak meg. Az eredmények ennek ellenére sem rosszak, 3,4—3,6 körüli átlagra lehet számítani. Az eddigi tapasztalatok szerint különösen a közismereti tárgyakból készültek fel jól a diákok Érettségi után Arról érdeklődtem az iskola igazgatójától, hogy milyen lehetőségeik vannak az érettségizetteknek az elhelyezkedésben és a továbbtanulásban. Szurmay Ernő elmondotta, hogy a majd kétszáz érettségizőnek körülbelül 20—25 százaléka tanul tovább. Legtöbben a közgazdasági és az agrártudományi egyetemekre mennek, de minden évben küldenek jelentkezőket a tudományegyetemekre is, Budapestre, Debrecenbe vagy Szegedre. Négy-öt évre megoldódik azoknak a gondja, akik egyetemre mennek, a többieknek azonban munkahelyet kell keresni A mai, közgazdászkonjunktúrában ez nem nehéz, egyes területeken ki sem tudják elégíteni az igényeket. A gyors és gépíró és idegen nyelvi tagozaton végzett negyvenegy diáknak máris biztosították a helyét, de biztosíthatnák akkor is, ha kétszer ennyien végeznének. A kereskedelmi szakközépisiro; [ásóknak sem lesznek elhelyezkedési gondjaik. Azok a vállalatok, amelyeknél a gyakorlatukat végezték rendszerint alkalmazzák is őket. Akiknek nehezebb A negyedikeseknek több, mint fele az általános tagozaton végez Közülük harminckilencen mezőgazdasági, hatvanan ipari, húszán kereskedelmi gyakorlatot folytattak. Közöttük még vannak, akiknek nincs meg a munkahelyük, de szeptember elejére valószínűleg mindenkit el tudnak majd helyezni. A gondokat nagyban enyhítené, ha a termelőszövetkezetek nagyobb számban alkalmaznának képzett munkaerőt adminisztrációs munka végzésére is. Az állami gazdaságok már gyakrabban fordulnak ilyen igénnyel az iskolához, a legtöbb szövetkezeiben azonban még nem ismerték fel kellőképpen ennek a jelentőségét.
