Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

1963. június 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Színészek, bohémek A régi időkben olyan ne­hézségekkel küzdött a vidé­ki színjátszás, hogy voltak társulatok, amelyek csak hír­ből ismerték a gázsit. Akkoriban gyakran szere­pelt a fővárosi és vidéki színházakban a „Jáfet tizen­két felesége” című színda­rab. Egy-egy előadása után gyakran szöktek meg olyan szereplők, akik már nem bírták az éhezést. Így azután megtörtént, hogy a következő állomás szinlapja ugyanezt a darabot már így hirdette: „Jáfet nyolc felesége”. — Majd újabb szökések után: „Jáfet hat felesége”, ké­rőbb már csak: ,Jáfet négy felesége”. Vé­gül pedig: „özvegy Jáfet”. i1 ír Miskolcon az „Erdészlány” című operettet játszottuk, amelyben a primadonna egy kis őzikével érkezik a szín­padra. Az őzikét egy sajó- szentpéteri parasztgazda ad- ; *a kölcsön és előadás után ;• mindig elvitte . Egyszer megmakacsolta magát az állat, s nem akart ■ elindulni. Megkérdeztem: — Mi az. bátyám, valami haj van? j Az öreg dühösen morogta: — De offene egye meg, ( amióta színész lett, nem le­het bírni veteti i' * Szenes Ernő, az elmúlt idők kedves komikusa állan­dóan anyagi zavarokkal küz­dött. Egy alkalommal. felke- | reste az ismert színészbarát ! bankigazgatót, s közölte vele, i hogy a következő héten őn- > álló estet rendez, amire tisz­telettel mghívja. — Nagyon köszönöm, ked­ves művész úr — mondta a bankigazgató, — elmegyek. Mibe kerül egy jegy? — Harminc pengő! _ m ondta Szenes. A bankigazgató kivette tárcájából a pénzt, és Szenes felé nyújtotta. Szenes nem kapott a pénz után, hanem zavart színlelve így szólt: — Igazgató űr kérem, nem baj, hogy nem nyomattam jegyet? — Dehogy baj — válaszolt az igazgató. — Es hogy az előadást sem tartom meg?! — A bank- igazgató nevelve válaszolt: — Dehogy baj, csak tes­sék! — s megint nyújtotta a harminc pengőt. Szenes átvette a pénzt, majd szemrehányó hangon megkérdezte: — Csak egy jegyet pa­rancsol?'. Hát a nagyságos asszony otthon marad?! Somlay Arthúr ruháit öreg szabójánál, Mányai bácsinál csináltatta, aki nagy ügybuz­galommal látta el a művész minden ruhaszükségletét. — Somlay egy műsoros esten lépett fel, ifminek keretében költeményeket szavalt. Olt ült a nézőtéren Mányai bá­csi is. Somlay bemondta az első költemény címét: — A ruha, fordította Szász Károly. Mányai bácsi dühösen súg­ta oda a feleségének: — A részleteket nem fi­zeti,- de a ruháit mással for- dittatja! Egyidős vagyok mindenkivel füredi emlékek Rabindranath Tagoreról Balaton füred a szívbete­gek Mekkája. Vándorolnak ide a világ minden tájáról gyógyulnivágyók. a füredi szénsavas fürdő, a környező hegyek festői lankái, a tó megnyugtató varázsa már önmagában is csodákra ké­pes. őriznek is itt sok hála­telt levelet, visszaemlékez­nek izgalmas esetekre, vi­lágihírű betegekre 1926-ban világhírű beteg érkezett a füredi szívszana­tórium különlakosztályára. — A mentőautó megállt a főbejárat előtt. Az orvosok, nővérek teljes készültségben várakoztak, készen az azon­nali segélynyújtásra. A mén. fősök a hordágyon a fehér köntösbe öltözött beteget lassú, óvatos lépekkel fel­vitték az emeletre. Mi már tudtuk akkor, hogy a ,.kü­lönlegess” paciens Rabindra­nath Tagore, India legna­gyobb költője — emlékezik vissza^ a több mint negyven év előtti őszi napra Holzhau- ser Béíáné, aki a költőóriás egykori diétásnővére volt. A négy évtized őt ts á.t- gyúrta, erős szemüveget ül­tetett az orrára az idő; a betegség, a kor megviselte. Mikor mesél mégis mintha újra látná 23 évesen, egy­kori énjét, megélénkülnek a mozdulatai. Nemrégiben Ta­gore születésének 100. évfor­dulója alkalmából Calcuttá­ból emlékérmet kapott. Mint azok valamennyien, akik kapcsolatban álltak a költő­vel. I Európai felolvasókon! tján romlott meg a 65 éves Rar bindranath Tagore egészsé­ge. Becsben érte utói a szívroham. Ottani kezelőor­vosa azonnal felhívta Buda­pesten a nagyhírű Korányi professzort, pestről már ő kísérte el a költőt Füredre. — Milyennek látta ön ak­koriban Tagorét? — Hosszú, hófehér szakáll, válligérő galambösz hullá­mos haj. Örökké mosolygó fekete szemét egy fiatal is megirigyelhette volna. — Tetszett magának? — Tudom, furcsa, de ra­jongtam érte. Fiatal voltam és elbűvölt a varázsa. Talán a szimpátiáját nekem is si­került kivívnom. Emlékira­taiban is megemlékezett ró­lam. Azt írta: „Délceg ter­met, királynői alak...” Hát ugye már megöregedtem, de akkor még... — mondja és szégyenlősen lesímítja a ru­háját — Hogyan öltözködött? — Mindig hindu köntöst hordott. Kézimunkás, hím­zett ujjal és nyakszegéllyel. Kerülte a cifra holmikat, megjelenésében is egyszerű volt. — Mivel töltötte napjait? — Roppant erős szerveze­te hamar gyógyult. Rendsze­resen reggel kilencig feküdt a hálószobájában. Reqgelijét az ágyba kérte, kis tálalóasz­talkáról fogyasztotta el. Min­dig pirítóskenyeret dzsem­mel, és különlegesen erős in­diai teát kért. Azután tit­kárnőjétől sétálgatott a parkban, gyönyörködött a Balaton panorámájában. Mondta: „lÁleknyugtató. fel­emelő látvány”. Ebédre an­golos ételeket rendelt. Hús­levest tojással, félig sült hú­sokat és sok-sok gyümölcsöt. Ebéd után visszavonult pi­henni. a tulajdonképpeni gyógyító szénsavas fürdőkú­ra. ami vele is csodát tett délután következett. — Á gyógyulás után dol­gozott a szanatóriumban? — Vacsora előtt a szolom­ban rendszeresen feljegyez­te gondolatait. Elbeszélése­ket, verseket irt. Vacsora után este lo óráig sétálga­tott, mielőtt nyugovóra tért. — A szanatórium alkal­mazottaival milyen kapcso­latban volt? — Közvetlen környezeté­ben az orvosokon kívül ápo­lónődére én voltam csupán. Természetesen mindent el­követtünk nyugalma és ké­nyelme biztosításáért. Ö há­Négy jugoszláv kisregény 'Az Európa Könyvkiadó a Növi Sad-i Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalattal kö­zösen négy olyan kisregényt adott közre* amelyek szer­zői felfedező útra invitál­ják az olvasót­Danilo Kis regénye — Kert. hamu — a modem próza erőteljes művelőjét is­merteti meg az olvasóval. Az emlékezés villanófényed a Sam-család tagjainak éle­tét hozzák látóközeibe. Kik ezek a Samék? Üldözöttek, akik soha nem lelhetnek nyugalmat, kinevetett messi­ások. meggyötört emberek. A szerző bonyolult gondola­ti összefüggések rendszeré­ben helyezte el a kristály- tisztán áttetsző és egvszerű mondanivalót: üldözők és üldözöttek egyenlőtlen via­dala volt a huszadik század első fele. Az emlékezés más útját járja Ivó Cipiko. a Pókhá­lóban című művében a dal­mát hegyvidék parasztjai­nak élete bontakozik ki előttünk. A századforduló parasztjainak sanyarú élete — akár Dalmáciában, akár másutt — országhatárokat nem ismerő közös vonásokat hordott magában. Az író — aki művészi eszközeit te­kintve sok rokonságot mu­tathat fel Móricz Zsigmond- dal — e közös vonások mé­lyét, gyökerét kutatja. Emberség és embertelen­ség áll szemben egymással Benő Zupacic regényében is. A Szellemidézés azonban a közvetlen múlt felelevení­tése, a tegnapé, melyet ma már a történelem mérlegel. Ljubljana német megszállás alatti ellenállási mozgalma adja a könyv történeti hát­terét. A hiteles, s drámai háttér előtt, megkapó lírai- sággal festett alakok sora mozog; kamaszok, akik ön­magukat sem találták meg igazán, de már egy egész életre szóló választással kell szembenézniük. Zupancic krónikát írna csupán az ellenállás kimeríthetetlen té­maköréből, ha az esemé­nyek, s nem azok szerep­lői érdekelnék. Ö azonban arra keresi a választ, hogy miért bukik el az egyik em­ber, s mi teszi szilárddá, tántoríthatatlanná a mási­kat? A negyedik kisregény szer­zője. Momcilo Milonkov kép­viseli leginkább az elvont­ságot. Könvve nemcsak cí­mében — A labdás ember — hanem tartalmában is: szim­bólum- A modem embert érő hatások vizsgálata: min­denkinek megvan a maga „labdája”, de tud-e mit kez­deni vele? Azaz lefordítva a szimbólumot: élhet-e szán­dékai szerint az ember, vagy örök alakoskodásra kénysze­rül? a szerző Urai képek és megfigyelések sorából építi fel könyve szimbólikus rend­szerét. így formálja meg Pit, a kisember portréját is, aki kezéből végül is ki­ütötték a — labdát... "jp. a lás volt ezért. Nagyon kel­lemes, szerény. mindig elé­gedett ember benyomását keltette. Szívből volt udva­rias velünk. — Emlékei között mire a legbüszkébb? — Személyesen a tőle ka­pott kendőre és a dedikált fényképre. De mindenekelőtt arra, hogy mi magyarok se­gítettük hozzá, hogy még több mint másfél évtizedig alkothasson. Élete utolsó napjaiban írta e sorokat, ami nagy lelki békéjéről tanús­kodik: .....szüksége van rám m indenkinek, és nincs időm* hogy (a túlvilági élet titkain tűnődjem) őszbe csavarod­nak fürtjeim — de ki bán­ja azt:) egyidős vagyok min­denkivel”. Háláját őrzi a fa. amit ültetett az azóta róla elne­vezett füredi sétányon. Hordágyon hozták ide, vidá­man a saját lábán távozott. Regős István GÁCSI MIHÁLY: ŐRJÁRAT Tudósítás a jövőből Á jövendőmondás évezre­dekig éppenséggel nem tar­tozott a tudományos fejlődés eszköztárába. Manapság már teljesjogú tudomány, jóllehet módszerei közül hiányoznak a hagyományos jós kellékek.. Korunk jóstudományának neve is puritán egyszerű­ségű, latinosain szakszerű: futurológia­vázoljuk fel néhány vo­nással az emberiség fejlődé­si prognózisait kidolgozó tu­domány történelmi hátterét. A hétköznapok sűrűjében élve aligha gondolunk arra* hogy voltaképpen már kü­szöbön a következő ezredév! Valóban, a ma élő emberek — kortársaink — kétharma­da a valószínűség szigorú tör­vényei szerint megérik az ezredfordulót: a ma épülő házak zöme is áll még a harmadik ezredévben. Mind­ez tényszerű realitás, hiszen észrevétlenül átléptük már a XX. század befejező harmadának határvonalát. Az emberiség­nek tehát 'a szó legtágabb értelmében fel kell készülnie a jövőre* a következő ezred­évre! Fantázia. Verne-utópia, költészet csupán ez a felké­szülés? Nos. inkább a költő — József Attila — szigorú­an pontos fogalmazásmódja érvényesül itt: az ember „a tudatos jövőbe lát”... A pe­riszkóp, amely bepillantást enged a holnap emberének életébe, nagyonis valóságos, tudományos matériából ké­szült. Gondoljuk meg min­denekelőtt a következőket: az emberiség kimagasló je­lentőségű találmányai m^r évtizedek óta többnyire név­telen — sőt, már-már sze­mélytelen — alkotó-kollektí­vák termékei, pontosabban szólva: a tudomány összmű- ködésének prodoktumai. Elég arra emlékeztetni, hogy nem fűződik személyesen egy-egy feltaláló nevéhez a televízió és az űrrakéta, az elektro­nikus számítógép, a magne­tofon és a műanyagok széles skáláia. Mindez pedig jelző­ié kifejezője annak. hogy korunkban alapvetően meg­változott a tudománvos ha­ladás módszere, más szó­val: a zseniális gondolatok, a lángelmék személyes al­kotásai lényegében azokon a kijelölt pálváko-n haladnak, amelyeket az emberiség meg­érett igényei, a tudománnyal szembeni követelményei tá­masztanak. Természetesen ez semmivel nem csökkenti az alkotás személyes jel­legét, mindössze azt jelenti. hogy nagyjában- egészében a kor választja ki az alkotásra érett gondola­tokat és gondolkodókat. A futurológia ezen az ösvényen haladva, tehát az emberiség várható igényeit felmérve tapogatja ki a jövő homályának bizo­nyos, előre sejthető több­kevesebb pontossággal „be­mérhető” pontjait. A munka világméretű: tudósok töme­ges összműködésére épül. Kü­lönböző tudományos-techni­kai prognózisok is készültek már, amelyek idősorban áb­rázolják a várható nagy felfedezések jövőbeli pálya­ívét. Lapozzunk bele néhány ilyen tudományos jós­dossziéba. A Komszomolszkaja Prav­da két munkatársa nemrég szabályszerű — tudományos — tudósítást közölt a jövő­ből: több neves tudóssal be­szélgetve megírták a „XXI. század riport”-ját. A tudó­sok egyebek között elmond­ták. milyennek képzelik egy. a szabadidő eltöltésére épült város életét 2007-ben. Az óriási filmpalota mellett ha­talma« park terül el, téli­kerttel* szórakozóhelyiségek- kel. Olvasni lehet itt, vagy a hintaszékben ábrándozni* esetleg a Moszkvában szo­katlan. délszaki növényekkel telj télikertben pihenni. A lakáshiány megszűnése, a városok-falvak szórakoztató intézményei növelik a lakók vándorló kedvét — mondták a tudósok. — Nem fojtogat­ja többé az embereket az élethosszig tartó változat­lanság... Mindez persze ábrándo­zásnak tűnhet, de mögötte a technikai fejlődés szigorú valósága érződik. Ilyen. tényekre alapozott jövendőmondással rögzítette egy amerikai vizs­gálat is azt a sorrendet, amely szerint a következő, nagyhorderejű felfedezéseket hozzávetőleg ilyen időrend­ben képzelik el: automatikus fordítás 1969—1976: megbíz­ható időjárás-prognózis 1972 —1988: mesterséges szervek 1975—1989; gyógyszerek a személyiség megváltoztatásá­ra 1980—2000: ellenőrzött termonukleáris reakciók 1980—2000: bányászat a ten­gerfenéken 1980—2000: bak­térium és vírusbetegségek leküzdése 1984—2000: gyógy­szerek az intelligencia fej­lesztésére 1984—2024: intelli­gens állatok tenyésztése munkavégzésre 2000—; az élettartam növelése ötven évvel 1995— Az emberiség jövője ter­mészetesen nem szűkíthető csupán a tudományos-tech­nikai változások előrejelzésé­re, jól’ehet, enélkül a jövő kutatása nem képzelhető el. Kétségtelen viszont, hogy a technikai változások nyomán roppant jelentőségű társadalmi átalakulással is számolni kell. Elegendő ezzel összefüggésben a ter­melékenység rendkívül gyors- ütemű emelkedésére. a technológiák alapvető válto­zására, és mindezek nyo­mán: a foglalkoztatottság, il­letve a szabadidő minőségi­leg új problémáira utalni. Ezzel kapcsolatban is akad­nak már bizonyos jóslatok. Dávid A. Morse, a genfi Nemzetközi Munkahivatal igazgatója úgy véli, hogy az ezredforduló táján a fejlett iparral rendelkező országok­ban általában 35 órás mun­kahéttel és legalább évi 4—5 hét szabadsággal lehet szá­molni. Tegyük hozzá, szov­jet szakértők ennél gyor­sabb ütemet feltételeznek, és 2000-ig hozzávetőleg heti 20 órás munkaidőt jósolnak. Talán nem is kell részletei­ben ábrázolni, milyen felté­telek szükségesek ehhez* nemcsak a munkahelyeken, hanem a szabadidőszférában, a városok újjáalakításában* a szórakoztató, tanuló, pi­henő intézmények hálózatá­nak kiépítésével. Az sem kétséges, hogy mindez egész sor új morális és etikai problémát vet maid fel. amelyek meg­oldása a jövő társadalomtu­dósaira vár. A futurológia megrajzolta kép azonban enyhénszólva hiányos, ha csupán a rop­pant dinamikus fejlődés táv­lataira utalunk, az emberi­ség előtt halmozódó, rendkí­vüli méretű problémák jel­zése nélkül. íme a legfonto­sabb: az élelmiszertermelés és a népszaporodás — az úgynevezett demográfiai rob­banás — ijesztő versenyfu­tása. Szakértői számítások szerint kétezerig a világ né­pessége megkétszereződik, és ezen belül az iparilag fej­lett országok népességének aránya mintegy 20 százalék­ra mérséklődik, a kevésbé fejletteké pedig 80 százalék­ra emelkedik. A tudomány és a technika túlzás nélkül drámai kötelezettsége: elhá­rítani a krónikus éhezést a fejlődő világban! Ám helyes­bítsünk mindjárt: ez ko­rántsem szűkíthető a tudo­mányra. Ahhoz ugvanis, hogy az ember teljességgel ural­kodjék a természeten, és ele­gendő létfenntartási eszközt csikarjon ki tőle — előbb a társadalmi viszonyain kell úrrá lénnie. S hogy ezt a változást is érleli immár a jövő. arra korunk társadal­mi mozgásiránya. egyebek között a fejlődő világ társé dálmi harca a bizonyíték' Tábori Andrá •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents