Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
1966. g. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Olcsó, de nagy örömök Nemrég még én is azok közé a sokak közé tartoztam, akik azt hitték, mily nagy öröm egy ötös, de még egy négyes lottó találat is. Ma már — az élet apró pofonjaitól ösztökélve — rájöttem arra, nem mind arany, ami fénylik. Vagyis a pénz, de még a sok pénz sem minden. Próbáljon valaki — akár százezer forinttal a zsebében — au- toszinfonjába patron kilyukasztó tűt vásárolni, vagy kísérelje meg a Jászságban kiürült gépkocsi benzintankját feltölteni. Aki mindkettőnek n birtokába kerül, csak az tudja meg, mi az igazi boldogság, az ’-gazi nagy öröm. Az említett szifon alkatrészért beutaztam a fél országot. Mivel a laza fröccs híve vagyok és mivel a bor az igazi jóbarát — ezt egy élelmiszer- üzlet kirakatában olvastam — kedves barátomtól már egészen elhidegültem. Csak egy kiszú- iótü tudná ismét helyi eállítani kettőnk meghitt kapcsolatát. Autóba ültem hát újra és töretlen hittel a közvetítő felkutatására indultam. Irány a Jászság. Ügy okoskodtam, hogy az autószifont a jászberényi Hűtőgépgyárban gyártják. Nézzük csak Jászberényt. Mire a városszéli benzinkúlhoz értem a tankban megcsappant a mo- talkó. Sajnos a kutat javították, nem kaptam benzint, de kiszúrótűt se. Irány a következő benzinkút, Jászapáti. Nincs benzin. Elfogyott. A kútkezelőnek, amikor már másodszor kért telefonon kétségbeesve utánpótlást, az adminisztrátor nagyszerű tanácsot adott: „Spóroljon a benzinnel”. Azt hiszem ez a kereskedelemben egy merően új eladási forma. Csak nehogy másutt is meghonosodjon! Más választás nem volt, a legközelebbi benzinkút a szomszédos Heves megyei Hevesbe szólított. (Hevesig kétszer kértem egy-egy adag benzint az országutak lovagjaitól. Valóban lovagok voltak.) ■ Szerencsém volt. Másfél óta múlva benzinhez jutottam, l’tt is javították a benzinkutat.) Míg az üzemanyagra váriam, beugrottam a közeli háztartási boltba. Kaptam kiszúróiűt is. Nem részletezem tovább Örömöm most már határtalan. Es nem is került sokba. Csak ezek a nyomorult idegeim. .. Az orvos három heti szanatóriumi kezelést javallt.- bj — Naplemente a berekfürdői csónakázó tónál (Foto: Nagy Zsolt) Véget ért a tanítás az iskolákban Június 17—18-án az új első osztályosok beíratása Az általános- és középiskoláikban szombaton befejeződött a tanév, s az utolsó tanítási napon a pedagógusok lezárták a tanulók jegyeit. A művelődésügyi miniszter rendelkezésének megfelelően a tamévzáró ünnepélyeket június 16-ig az iskola igazgató által meghatározott napon tartják meg. Ekkor osztják ki a bizonyítványt is. Az új elsőos2tályosöka't mind az általános, mind a középiskolákban június 17- én és 18-án írják be. Ugyancsak az igazgató dönt a tanévzáró értekezlet időpontjáról. Ezt az általános iskolákban -június 22-ig, a gimnáziumokban július 2-ig bezárólag bonyolítják le. Ezen a megbeszélésen értékelik az 1967—68-as oktatási év munkáját, tapasztalatait, egyidejűleg megbeszélik az új tanév főbb feladatait is. Ismét megnyílik a „pázsit" mozi A szolnokiak, különösen a Zagyva part környékén lakók közül sokan megkedvelték tavaly és rendszeresen látogatták is a szabadtéri filmvetítést. Találóan pázsit mozinak nevezték ezeket az előadásokat, mivel a füves gátoldalon ülve nézték végig a filmet. A Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat június 10-én ismét megkezdi a szabadtéri mozielőadásokat szélesvásznú keskeny filmvetítéssel. Milyen színű volt Arany János szeme ? Érdekes reprodukciót mutatott be szerkesztőségünkben Hegedűs László nyugdíjas. A festményről készült színes reprodukció Arany Jánost ábrázolja. A század- forduló táján, volt ez a képeslap forgalomban. De nem is ez az érdekes, hanem az a levél, amit az említett nyugdíjas a Magyar Tudományos Akadémia egyik munkatársától kapott. Eddig az Arany-kutatók úgy tudták, hogy a híres költőnek fekete szeme volt. Abból kiindulva, hogy a reprodukció mindenkor egy eredeti festményről készül, ez az elképzelés téves volt Tudniillik, a színes képeslapon jól lehet látni az egyik legnagyobb magyar költő kék/színű szemét. Őrs kivel hészítene interjút? A képzőművészet ugyanolyan szerves része kulturális életünknek, mint a film, színház, zene vagy irodalom. A tárlatok, különböző bemutató termek, galériák valóban mindenki előtt nyitva állnak, a festmények, grafikák a Képcsarnok Vállalat bemutató-boltjainak közreműködésével reális áron elérhető. A könyvelboltok listáin, kirakataiban magyar és egyetemes képzőművészeti kiadványok egyaránt kaphatók, tetszés szerinti áron monográfiák és történeti kiadványok vásárolhatók. — Ezek a tények egyértelműen bizonyítják a szocialista kultúrpolitika nyitott kapuit. Ez azonban csak az egyik oldal. Ezek azok a lehetőségek, amelyek igénybe vétele és kihasználása a másik oldal függvénye, azé az oldalé, amelynek háttérbe szorításából, figyelmen kívül hagyásából adódik a legtöbb probléma. Ez pedig a műértő és képzőművészetet igénylő közönség feltétele. Ha nincs érdeklődés, nincs kereslet — értelmetlenné válik a kínálat Ez a „piactörvény” érvényes a képzőművészeti neveiés két oldalára is. Hiába a tárlatok, vezetések, ha nincs közönség, aki értse. Hiába az értékes kiadványok, ha csak néhány kivételes érdeklődőt szórakoztatnak. A probléma ott kezdődik, hogy az iskolai oktatás folyamatában csak a gimnázium utolsó éveiben kapnak A képzőművészeti nevelésről a diákok művészettörténeti ismereteket, s az anyag mérete, s a tanórák korlátozott volta miatt igen hiányos eredménnyel. Ezenkívül csak elvétve kerülnek kapcsolatba a festészet, szobrászat nagyjaival, még magyar vonatkozásban is. S azofe a diákok is, akik kötelező óraszámban foglalkoznak művészettörténettel — csak a klasszikus anyagot tanulják, így ha csak a tanár maga nem bővíti a tanmenetet, még az érettségizett diákok sem tudnak a modern művészetről, a különböző irányzatok kialakulásáról, erec- ményeiről — pedig enélkül a jelen képzőművészeti életben való jártasság elképzelhetetlen. A cél, a kulturált, művészetet igénylő és értő közönség kialakítása, éppen az oktatásbeli hiányosságok miatt még súlyosabb terheket ró a népművelés fórumaira. Különösen vidéki városokban, községekben kap jelentős szerepet a népművelés. A főváros és néhány regionális központ kivételével nemcsak a képzőművészeti ismereteket kell megalapozni, hanem nehéz harcot kell folytatni a tudatba kövesedett ízléstelenség, a giccskultusz ellen. S mint a vidék kulturális életének központjai, a művelődési házak körébe tartozik ennek a feladatnak a lehetőségekhez mért maximális megoldása is. Konkrét feladatokra lebontva a művelődési házak képzőművészeti nevelése is emléleti és gyakorlati részfeladatokból áll. Egyrészt minden eszközt biztosítani kell a látáskultúra fejlesztésére. Konkrétan; vetítettké- pes, rendszeres előadásokkal, könnyen mozgatható tárlatokkal, ezek magyarázatával elősegíteni az elméleti tájékozottságot, másrészt lehetőséget biztosítani a tehetséges gyerekek és felnőttek számára, hogy szakkör, vagy stúdió formájában gyakorlatban is fejleszthessék készségeiket. Az elméleti ismeretacás előadásait a .TIT megyei szervezete képzőművészeti előadóival kell megoldani. Amennyiben az első előadások lezajlottak, be lehet iktatni a helyi, vagy a megyei múzeum valamely kiállításának közös megtekintését (Tárlatvezetőt előzetes bejelentés esetén a múzeum biztosít.) Ha az igény megvan, akár a megyei művelődési ház, akár a megyei múzeumok Ifiaagatásága adiri Egy jó gyenge-füves jószágot ® fora Beszélgetés Horváth Gyulával Vilióznak a világváros fényei, neon zuhatagot ontanak a transzparensek, fáradt villamos esi kordul, mélyhangú Caravelle húz el... A szik sós illatát érzem a városban — a szikét, a régi kun határét, amely fölött még a bíbic is sírva röpült el. Győrffy István portréját látom a falon: Üzen a Sárrét... Dübörög a nagy város, Budapest, de itt, házigazdám, Horváth Gyula színművész lakásán legszívesebben a fejemre tenném a falra akasztott pásztorföveget és csikóbőrös kulacsból innám a jéghideg sört. Kilenc gyönyörű kulacsot számolok meg nagyhirtelen, hat mángorlófát, színes köcsöggyűjteményt látok, a tapéta kun- fonott nád. A síubaszőnyegen mesebeli bölcső: Anno 1712. A régi magyar puszta a kőrengetegben. képzőművészeti anyagot (reprodukció kiállítást, vagy eredeti műveket, amelyet be lehet mutatni, s így az elméleti ismereteket helyben, művészeti alkotásokon bizonyítani. Egy-egy előadás után könyvekkel illusztrált szakirodalom jegyzéket lehet ismertetni a hallgatókkal. Alapos helyi ismeretet követel a stúdió megszervezése, mert mindenkor a helyi jellemzők, az igények szabják meg, milyen profilú legyen. Ahol többségben vannak a kerámia iránt érdeklődők, ahol a hagyományok ennek a művészeti ágnak kedveznek, ott kerámia szakkört kell létrehozni. — Ahol a népi hímzés önálló motívumai jellemzik a területek, esetleg vannak asz- szonyok, akik szívesen művelik — rajuk kell építeni a szakkör munkáját, helyiséget, továbbképzést biztosítani számukra. Minden esetben a helyi adottságok legyenek elsősorban irányadók. A műalkotások mindenki számára elérhetők, az ismeret- szerzés lehetősége minden igényes ember számára biztosított. Az „igényt” azonban fel kell ébreszteni, a közönséget nevelni, szoktatni keli értékes, korszerű műalkotások megértésére és élvezésére. Ezt pedig csak szívós, alapos népművelési munkával lehet elérni. Egri Mária — Lesz hamarosan kecskelábú asztalom is, gyűjtöm, gyűjtöm! Ez van és a színpad! — mondja a József Attila Színház népszerű művésze. Gyerekkori emlékei a Kunsághoz kötik, színészpályafutásénak másfél éve pedig Szolnokhoz. — Mi ez a házimúzeum? Nosztalgia? Szerepei mást mutatnak. — Pohos űr a Mesterházi drámából, Norbert a Kaktuszvirágból, Albert CaTlie, a Magnier vígjátékban — egytől egyig városi, mondhatni világvárosi figurák, karakterek. — Elmondom rögtön, néhány perc türelmet kérek, levetem az overállomat, lesikálom a lábamról a kátrányt... Kicsit furcsa: művészember fogadott már emígv- amúgy. de overállban még soha. Meg a kátrány! öt perc sem telik s visz- szajön. . — Van egy kis vityillóm, skátrányoztam a kerítését, ^gondoltam van egy szabad ^délutánom; megcsinálom. ^Megtanultam a kőműves Üszakmát: a mészoltástól a ^falazásig mindent én csinál- gtam a feleségemmel Hege- |§dős Györgyivel. Kella mun- =ka! Hát nem többet ér ez, gmint a presszószóket koptatom. Kátrányozom a kerítést. =közben gondolkodom: milyen pis lehetett a 40-es éyek pes- §|ti kisembere, a Pohos úr? |Ami a nosztalgiát illeti: nem gaz talán, de minden művész- gneflr kell, hogy hátországa slegyen. Nekem a gvermekkosrom földje. Ez kitörölhetet- slen. U — Mégis, ne haragudjon, Wíhogy szóba hozom, elterjedt Ház ellenforradalom idején, Mhopv Horváth Gyuszi disz- §§.szidált... §j — Igen. Csakhát nem gmondhattam el mindenkinek, ghogy 1956 októberében a7ért gmentem ki egv pár hétre j|Ausztriába. mert 21 évig pnem láttam az ott élő éd°s- ganyámat. Nem kaptam út- glevelet! Aki ezt nem érti pmeg... azzal én nem vitat- ~ kozom. December eleién már ^itthon próbáltam! Meglátogattam édesanyámat és ha- g^aiöttem. Ez volt az én disz- jjszidálásom. Azóta sűrűn ki- gmegyek hozzá, de élni csak gitt lehet, csak itt. Tudja gmiért is? Butaság talán: gRécsben azt mondják a vil- glamoson nagy hűvösen, hogy g,.Bitte...” itt meg úgy: a giegveket elvtárskáim, vagy- ghogy: tessék Pohos úr! Mert gismernek. Angyalföld az genvém, ahogy ez a kunta- gnya, meg a szöcskék a há- gzam körül. Ide a konyhába =majd egy jó „kifőzött” bográcsot szeretnék. A birkatestnek. — Igen, hát abban az igazi. — Abizomy; Ha egy jó gyenge-füves jószágot tud feldobni az ember a fára... — Lilahagymával... — Nem akárhogy felvágva. Nem mindegy... — Nem ám. Mikor itatja meg?... — Kicsit had pörkölődjön, aztán csak boát, csak bort neki. — Jó zöld papr... Bocsásson meg... szóval... szóval igen szép szerepei vannak a televízióban is. — Még csak annyit; belsőség nélkül nem lehet. Szív, máj az adja a zamatot... A tv? Nem panaszkodhatott! arra sem. Eljátszottam a Svejket, nem vagyok ugyan „szerepideálo®” színész, de azért az „úgy” kellett. Titokban vágytam rá, hónapokig Svejkben égtem. Mert a színészi alakítás folyamata égés. Gyötrődés, hogy az az ember kerüljön a közönség elé, akinek sorsát, s lelki arcát az író megírta. Nos, ehhez teszem hozzá, amim van: szerény tehetségemet. De mennyi minden kell ehhez! Türelem, szorgalom, önalázat. Nem hiszek a titánkodó típusnak. Ne vegye dicsekvésnek, hívtak, ahogy itt a szakmában mondják „rangosabb” színházhoz. Nem megyek, még nem mehetek, csak majd akkor, ha érzem végleg ott maradhatok. Az lesz a csúcs. Most eiőre köszön mindenki a kerületben. Kell ennél több?! Nem könnyű út ez persze, állandóan akkumulálni kell. Tudja ki vagyok én egy kicsit az Isten őszi csillagában? (Látja: már megint a hátország!) Egy ladá- nyi úti ember. Mondják, egv mozdulattal félszavakkal játszom. Nos, az én emberem mellől egyszeresek meghiány ~ zott az asszony. Kérdezem tőle hol a felesége? Kis helyen megromlott! — mondta. A világirodalom legnagyobb szerelmi drámái közül menynyi, de mennvi ezen az egyetlen mondaton alapszik, lev fejezte ki ez az egyszerű karcagi ember élete nagv csalódását, tragédiáját. Én tőlük igyekszem tanulni. Mindig, mindig belülről kell megismerni az embert. Az apró kis szokások, mozdulatok után kitárulkozik a lényeg. — Zárókérdésünk; ön kivel készítene interjút? — Somogyi Árpád szobrászművész is karcagi... . Tiszai Lajoa ^