Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-08 / 133. szám
19««. június 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Cikkünk nyomán Megszűnt a lepedődíj A jogtalanul szerzett hasznot is vonják el a vállalattól „A fogyasztó fóruma” rovatban legutóbb a jogtalanul felszámított fürdőlepedő használati díjról írtunk. Cikkünk megjelenése után a Szolnok megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztály utasítására a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vezetője megszüntette a lepedődíjat. A cikk megjelenése után megkerestük az Országos Anyag- és Árhivatalt. Az alábbi felvilágosítást kaptuk: a tisztasági fürdők belépőjegyeinek árát a megyei tanács illetékes osztálya határozza meg, a szolgáltatások díjazását pedig a fürdőt üzemeltető vállalat vezetője. Az Országos Anyag- és Árhivatal állásfoglalása e kérdésben; azon fürdőkben, ahol 1968. január elsejét megelőzően külön lepedőhasználati dijat nem számítottak fel, de lepedőt adtak a fürdőzőknek, ott most sem lehet lepedődíjat fizettetni a vendéggel. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyei igazgatóságától megtudtuk: a szolnoki vízmű vállalat május 7-én náluk is jelentkezett ilyen igénnyel. Nem látták jogosnak a kérést. A társadalombiztosítási igazgatóság „nem adta be a derekát”. Mindent összefoglalva: most már egyértelművé vált, hogy a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a tisztázatlan jogi helyzetet kihasználva a felügyeletet gyakorló tanácsi szerv tudta nélkül, jogtalanul vezette be a lepedő használati díjat. Javasoljuk tehát a felügyeleti szervnek: a május tizediké óta beszedett iepedődíjak ösz- szegét „tisztességtelen haszon” címén vonják el a vállalattól. P. S. Rend a lelke mindennek 1 A túrkevei Táncsics Termelőszövetkezet székházéba öröm belépni. Az udvaron virágágyak fogadják a látogatót, a bejárati ajtón táblamutató. Rajta a vezetők neve. beosztása, s hogy hányas szobában találhatók. Bárki köny- nyen eligazodhat. S azért meglepő ez, mert nem olyan régen még egészen más kép fogadta az érkezőt. Olyan rendetlenség, felfordulás jellemezte ezt az udvart, hogy az első benyomás mindenképpen csak rossz lehetett. Mint ahogy akkoriban gazdaságilag is rosszul állt a szövetkezet szénája. Űj vezetők kerültek a szövetkezet élére. S arra is volt gondjuk, hogy az elnöktől kezdve a székház minden dolgozója nekiállt az udvart rendbe tenni, csinosítani, virágosítani. A szenttamási állami gazdaságban a gépműhely szocialista brigádja kezdeményezett udvarrendezési akciót. Olyan népszerű akció volt, hogy hatvanan csatlakoztak hozzájuk, s mint mondták, 4 rverés — Mohó alkuszok, s közönyös kiváncsiak képét idézi fel a szó. Sötétruhás férfiak csoportosulnak a színpad előtt, a Bizományi Áruház tisztviselői. Nyolcszáz széket számoltam meg a nagy teremben, s alig akadt közöttük gazdátlan. Minden széken egy kis jelzőtárcsa, s a színpad közepén magas emelvény. — Milyen bevételt várnak? — kérdezem az egyik fekete- ruhást. — Több mint egymilliót —• mondja magabiztosan. öltönye rendes, de cipője egészen kopott, így csepp kétségem nincs afelől, hogy nem az ő zsebébe vándorol ez a fél-öttalálatosra való. — Nézze meg ezt a társaságot — mutat a zsúfolásig telt széksorokra. — Legalább hárommillió forint lápul a zsebekben. Jólöltözött férfiakat, és nőket látok, no de manapság ez már aligha mond valamit. Aztán egyik pillanatról a másikra elhalkul a zsivaly. Javakorabeli férfi lép az emelvényre, s ni-ni, valóban egy kis kalapácsot visz magával. Ö a kikiáltó, de helyette hangszórók harsognak. Így jelenti be, hogy megkezdődik a 18-as sorszámmal jelölt művészeti képaukció. — Hát tessék, hölgyeim és uraim — mondja a kalapácsos ember néhány üdvözlő szó után. — íme az 1-es számú kép, Aba Novák Vilmos: Artisták című festménye, kikiáltási ár 3500, ki ad érte többet? Magasra emelik a képet, amit reflektor világít meg, de arra senki sem figyel, mert a terem több pontján a magasba emelkednek a kis tárcsák. — Háromezerhatszáz, háromezernyolcszáz, négyezer hallatszik a kikiáltó hangja, csak ő beszél, a vevők jeleznek. Aztán hétezerötszáz, nyolcezer, kilencezer, s már két tábla van á magasban, az egyik itt elől, gazdáját nem látom, csak azt, hogy tárcsája meg-megremeg. Kilencezerötszáz, tízezer, a másik tárcsa mereven magaslik ki a tömegből, aztán tizenkétezernél egyedül marad, a remegő kéz lehullt. „Először, másodszor, tizenkétezer, senki többet harmadszor!” A kalapács alig hallhatóan lecsap, s „tessék uram, az öné a kép, igen az öné, ott jobbra, hátul”. A íizeukétezres árat megillető fisztéléífeljes csendpilfa- nat után, a kikiáltó már a következő képet kínálja. Most már kiváncsi vagyok, kié is ez a pénz? Az eladásra kínált képeket a Bizományi veszi át, többnyire magánemberektől, némi adó levonása után tehát az összeg a képtulajdonosoké. Itt vannak ők is a teremben, s reménykedve szurkolnak, toronyárakról álmodoznak. Közben egy fiatal, lány halad el előttem, kezében nagy- köteg pénz, a Bizományi alkalmazottja ő is, és a pénztárhoz igyekszik. Az „Artisták” új tulajdonosa tehát már fizetett, sőt közben már tíz másik kép is gazdára talált. Olajozottan, szabályosan folyik minden. Szabályosan? A 30-as számú képnél látványos botrány tör ki. Már lecsapott a kalapács, amikor hátulról valaki közbekiált: — Ide nem nézett, én isf tartottam! — Nem tartotta, hölgyem mondja a kikiáltó. Folytatná, tovább, de nem tudja folytatni. — Igen, tartotta — áll fel hátul két férfi is. Már tapsol az egész terem, zaj, kiabálás. — Biztos a képtulajdonos barátai — hallom. — Így akarnak magasabb árat. Tíz percig tart a lárma, de a kikiáltó következetes marad, így végül ő győz, folytatódik a játék. Játék ez, ime itt van bizonyítékként néhány ellesett pillanat a 147 kaalapács- ütés közül. ötezernél tart a licit, amikor egy asszony hangos kiáltással kap a mellette ülő . férfi kezéhez: „Örült vagy! Vedd le!” A férfi engedelmesen visszahúzza a kezét. Egy Markó Károly képet kínálnak tizenötezerért. Idős néni jegyzi meg: „Ennyi pénzt egy ilyen pici képért!” Márffy Ödön önarcképe a kalapács alatt. Csend. Egy szakállas öregúr magyaráz: *,Ez volt Ady Endréné második férje.” Az önarckép nem kell senkinek, úgy látszik hangosabban kellett volna közzétenni az intim titkot. Mire elhangzik az utolsó kalapcsütés, a pénztárfiókok megleltek, a képeket csomagolják, viszik a tulajdonosok. Benedek B. István szívesen, mert egészen más érzés tiszta helyen dolgozni. A kunszentmártoni állami gazdaság központja szinte miniszanatórium. Rózsalugasok, parkok s az irodaépület fo- lvosóján pedig madárgyűjtemény. El a faluban egy ma- dárpreparátor, s nem sajnáltak tőle pár forintot, hogy látványossá tegyék a helyisegeket. A jászkiséri Kossuth Tsz gépparkjában mértani pontossággal állnak egymás mellett az éppen pihenő traktorok. munkagépek. Még arra is adtak, hogy a gépek között felseperjék a földet, lehomokozzák. öröm nézni. S egyre több mezőgazdasági üzemben éri ilyen - öröm az embert. Mitagadás,. a mezőgazdaság szocialista átalakulása után egyéb gond is lekötötte a vezetőket. Bizony látott is az ember akkoriban olyan gyatra portát, hogy restellt bemenni. Mondogatták is a parasztemberek, hogy lám az ő tanyájuk, gazdaságuk nem így nézett ki. Mert igaz, az egyéni gazdálkodásban is rangja volt a takaros háztájinak. Manapság sok üzletkötő, kereskedő, belföldiek és külföldiek egyaránt, látogatók, érdeklődők érkeznek a gazdaságokba. Olyan emberek, akiknek nincs alkalmuk alaposan megismerkedni a szövetkezettel, az állami gazdasággal, s csak pillanatnyi benyomásaikból ítélnek. De az is igaz, hogy a külsőség a bel- rend kifejezője is. Vagy így. vagy úgy. Mert érdekes megfigyelni, hogy az eddig felsorolt mezőgazdasági üzemek á a gazdálkodásban is példamutatónk. S a rend nem is a külföldiek kedvéért kell. Saját dolgozóikat, tagjaikat becsülik meg vagy sem a székházak, majorok, brigádtanyák állapotával a gazdaságvezetők. S, hogy a tagók mennyire igénylik a kellemes környezetet, arra is van néhány példa. Gulyás József, a jászd.ózsai Tar- namenti Tsz elnöke mondta el, vasárnap a televízió egy dunántúli szövetkezetről közvetített, ahol a gazdasági épületeket meszelték az asz- szonyok. Másnap már mentek hozzá a Tarnamenti nődolgozói, hogy ők is meszelni akarnak. A Héki Állami Gazdaság sertéstelepének munkásai azt kérték igazgatójuktól, vegyen nekik virágmagvakat, amit ők majd elültetnek munkahelyük körül. A jászboldogházi Aranykalász Tsz baromfineveldéjét virágágyások veszik körűi, amit az ott dolgozók telepítettek. Régi igazság, rend a lelke mindenek. Korszerűsített változata; minden gazdaságnak is az. — borzák — Piaci impulzusok Az utóbbi években a cipőipar is túljutott a krízisen, mindinkább alkalmazkodott a kereslethez, bővítette a választékot. A fogyasztói igények a divathoz igazodnak, bizonyos engedményeket téve az áru tartósságát illetően. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése a fogyasztók pozícióját erősítette. A keresletnek kell diktálnia a termelést, vagy a kínálatnak kell megteremtenie a maga páriát* Ez a kölcsönhatás; mintegy garantálja a fogyasztók hatalmát. Így igaz ez a cipőiparban is? Pontosabban szólva már mennyire igaz? A martfűi Tisza Cipőgyárban kerestünk ezekre a KÍNÁLAT kérdésekre választ. Fél év óta piaci mechanizmusban működik ez a vállalat. Vajon milyen impulzusok érték, s hogyan reagált azokra? A gyár alaphelyzetét ma még az határozza meg, hogy a magyar cipőipar kínálata, kapacitása kisebb a keresletnél, alatta marad a fogyasztói igényéknek. Ennek ellenére új vonások fedezhetők fel a vállalat termelésében, melyek kétségkívül a piac mozgásának hatására alakultak ki. Két tendencia figyelhető meg, melyeket az alábbi táblázatok jól szemléltetnek. TERMELÉS (széria) Év A B C D Év Mennyiség (egy modell/pár) 1966 . 950 221 — — 1966 17 566 1967 1400 253 185 226 1967 16 250 1968 kb. piaci prognózis 1968 kb. 13 000 2000 nő csők. nő A: a bemutatott új modellek száma. B: gyártott új modellek száma. C: az előző évvel azonos modellek száma. D: az előző évhez viszonyítva elhagyott modellek száma. A kínálati oldal adatai szerint a piac arra kényszeríti a vállalatot, hogy választékát erőteljesen bővítse. Májusig 1250 modellt mutattak be a kereskedelemnek, csaknem annyit mint 1967- ben összesén. A nagyobb választék lehetővé teszi a vevőknek, hogy egy-egy modellből kevesebbet rendeljenek. Így az egy modellre eső gyártott párszám erősen csökkenő irányzatú. Ez a cipőipari vállalatok közötti verseny kialakulásának az egyik jele, mely a fogyasztó pozíciójának erősödéseként is felfogható. — Á.nnak ellenére, hogy a ' kereslet meghaladja a ha- .z$j .ipái’, kapacitását, a vállalatok között ■ a kemkurren- cia harc élesedésére lehet számítani — vélekedett Kiss Lajos vezérigazgató. Miért? Minden gyár arra törekszik, hogy a legjobban jövedelmező termékeire szerezzen megrendelést. Az új árrendszer szerint a következő a gazdaságossági sorrend: 1. női szandál, 2. női félcipő, 3 férfi félcipő, 4. gyermekcipő. Világos tehát, hogy valamennyi vállalat elsősorban női szandált, és legkevésbé gyermekcipőt szeretne gyártani. A kereskedelem onnan rendel, ahonnan a legolcsóbban kapja az árut, mert így növelheti a leginkább a nyereségtömegét, vonza magához a keresletet. Az első félévre kötött szerződések felár és engedmény egyenlege nulla ; volt. A harmadik negyedév viszont már tisztán f^’ millió felárbe,vételt hoz a konyhára. Mindinkább barátkoznak azzal a gondolattal is, hogy új partnereket keressenek, a vevők körét a kiskereskedelemmel bővítsék. Kölcsönösen előnyös ez. hiszen a nagykereskecelmi árrésein megosztoznak majd. Ami a kínálatot illeti, a gyár vezetői kettős alapelvet említettek. A modellezésben arra törekednek, hogy megszüntessék a külön belker, külön export kollekció módszert. A jövőben egységes kollekciójuk lesz. Azt akarják elérni, hogy becsülete legyen a Tisza Cipő gyártmányainak, a vevők . keressék .cikkeiket. Egyelőre az új gazdasági mechanizmus kezdeti, tehát még problematikus szakaszánál tartunk. Ezt a Tisza Cipőgyár is érzi. mint a bőripar . fogyasztója, hiszen anyagigényeit sem mennyiségben, sem specifikusan nem tudják kielégíteni. Mindezek ellenére kimutatható, hogy a reform elemei a Tisza Cipőgyárban is felbukkantak, hatásukat egyre jobban éreztetik, és a piac erőteljesen követeli a magáét. Fábián Péter Miért iszik nagyfröccsöt ? MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ VÁLLALAT mérlegképes vizsgával rendelkező szervezőt, revizort elemzőt, Tószegi Gépjavító Állomásra főkönyvelőt, valamint gépírni tudó számlaellenőrt, esztergályos és marós szakmunkásokat keres felvételre. # JELENTKEZÉS: S z o 1 n o kj Vöröshadsereg u, 33. Nem szeretek elmaradni a divattól. Mi manapság a divat? A reprezentatív felmérés. Ezért elhatároztam, hogy felcsapok kutató felmérőnek én is, mint annyi más kortársam. Csak azzal voltam bajban, hogy mit kutassak? Hiszen körülöttem már annyi mindent felmértek. Felkerekedtem hát, hogy tanácsot kérjek az Akadémiától. Útközben bepillantottam egy talponálló ajtaján. Megvan! — csaptam a homlokomra. Azt fogom kutatni és felmérni; ki miért iszik nagyfröccsöt? Így is cselekedtem. Elmélyült tudományos munkám során a talponállók tucatjaiban fordultam meg. Nagy műgonddal szemeltem ki felmérésem alanyait. Mondhatom, minden nagy- fröccsivó, akit felmértem, sajátos szociológiai típusjegyeket, valamint kopott inget viselt. Kérdésem így hangzott: miért iszik nagyfröccsöt? Itt következnek a válaszok. Egy ártatlan: Nem is szeretem a nagyfröccsöt, Ha csak tehetem, elkerülöm ezt a szörnyű lebujt. De nem tehetem, mert itt lakom a házban,. Egy tehetetlen: Amint beteszem ide a lábamat, menten kezembe nyomnak egy nagyfröccsöt, és el várják, hogy megigyam. Mit csinálhatnék? Megiszom. Egy üzletember: Van egy húszasom. Ezt szerettem volna valami nagyobb vállalkozásba fektetni. De azt mondják, a pénzpiac telített. Mit kezdhetnék a húszasommal? Iszom érte nagyfröccsöt. Egy állnok: Eltökéltem, hogy megutálom a nagyfröccsöt. Ezért naponta ötöt iszom. Hiszen tudvalévő, hogy amit nagyon gyakran csinál az ember, előbb- utóbb megutálja. Például a munkát már meg is utáltam. Egy bútorszállító: Fertőtlenítem magamat, szentatyám. De könyörgöm, érje be ennyivel, mert ma irtó friss és csuda ütőképes vagyok. Egy kiegyensúlyozott: Egész jól bírom a verést, amit ezért a napi négy nagy- fröccsért a feleségemtől kapok. Miért ne innék? Egy lábadozó: Iskolás koromban torokgyíkom volt, attól nagyon legyengültem. Ha jól emlékszem, á tanító mondta; hogy a nagyfröccs igen tápláló. Azóta iszom, mert szeretném összeszedni magamat, A dolog sürgős, mert jövőre nyugdíjba vonulok. Egy putyaleső: Pszt, ne szóljon senkinek. A csapos a vejem. A nagyfröccs nekem itt teljesen ingyen van. Különben azt sem tudnám, eszik-e, vagy isszák? Egy peches: Eredetileg úgy volt, hogy rászokom a kokainra. De amilyen peches vagyok, itt nem árulnak csak nagyfröcs- csöt. Nincs más választásom. Egy mogorva: Mit faggat engem? Tán lúgkövet igyák? Egy önmegtagadó: A haverok folyton kérlelnek, hogy igyam nagyfröccsöt. Én pedig semmit sem tudok megtagadni tőlük. Egy kísérletező: Próbálkoztam én a lottóval is, de az nem megy. A nagyfröccs viszont igen. Az ember ne legyen válogatós. Egy speciális eset: Én csak olyan napokon iszom nagyfröccsöt, ha szalonnát reggelizem. Ilyenkor csupán ez segít, mert rettentően utálom a szallonát. De hát csoda? Negyven éve minden nap szalonnát eszem reggelire! Egy kolléga: Ne csináljon feltűnést, én is kutató felmérésen vagyok itt. Ez a nagyfröccs csak álcázás. Pszichológus vagyok, azt akarom tanulmányozni, hogyan viselkedik a részeg, na megtagadják tőle a nagyfröccsöt. Már húsz éve járok i-de, de sajnos, ilyen még nem fordult elő. ■ ■■ • : El.
