Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-05 / 130. szám

Wüä. június 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s KÉPERNYŐJE ELŐTT »Körképek“ Az elmúlt hét két legér­dekesebb televíziós műsorá­nak témában ugyan elütő, de formában némiképpen a hasonló Körkép és A hírtől a kommentárig bizonyult. Híradás a kultúra világából, bepillantás a politikai hírek világába. Ami közös ben­nük: igényes válogatás, egy­séges szerkezet, célratörő, világos beszéd. S az igényes­ségen túl, mindkettő élveze­tes és friss szellemű. Külö­nösen vonatkozik ez az Avar János vezette külpoli­tikai műsorra. A nézők által feltett érdekes kérdésekre szinte szemük láttára szüle­tett meg a szellemes kom­mentár — Pálfy József re­meklése az amerikai elnök- választásokról — vagy az okos és pontos magyarázat Darvasi Istvántól. A nézők­kel való eleven kapcsolat, az érdekesebbnél érdekesebb kérdések bizonyára elgon­dolkoztatják a televízió kül­politikai osztályát is; hiszen alighanem a külpolitikai tá­jékoztatás egy újabb, színes, eleven formájára leltek eb­ben az .,összetett" műfajban. A kultúra híradásait Mátrai Betegh Béla tálalta a tőle megszokott nyelvi elegan­ciával. Kissé erőltetettnek érezhettük azonban azt az elgondolását, hogy a hetero­gén anyagot bele lehet gyö­möszölni egyetlen központi gondolat Prokrusztesz-ágyá- ba. A legsikerültebbnek a riportokkal megtűzdelt, — könyvheti ismertetőt érez­hettük; Dorogi Zsigmond példamutató világossággal és egyszerűséggel vezette be az egyes köteteket, illetve ri­portokat, s jó volt hallani a Sajkódon visszavonultan élő Németh Lászlót, a fordító Nagy László magvas hitval­lását és Weörös Sándor sza­vait. A kissé szépirodalmi centrikus kultúrpolitikai mű­sortól azt várnánk még, — hogy több rövid, villanásnyi hírekben is tudósítana úgy, ahogyan „féltestvére”, a Fá­bián Imre vezette Zenei Fi­gyelő teszi. Két film Egy napra esett mind a kettő. Az egyik televíziós film Ibsen Rosmersholm cí­mű drámájából, a másik Blasetti olasz rendező mű­ve. Az Ibsen-dráma televí­ziós változata váratlan csa­lódás, az En, én, én és a többiek, kellemes felfedezés. A csalódás azért ért várat­lanul bennünket, mert Ib- sen-adaptációt nem egy si­kereset láttunk már. Ez a mostani, a Rosmersholm túl­ságosan is hűen követte az egykori színpadravitel ha­gyományait, s már károsan tartotta tiszteletben a színé­szi játék század eleji ha­gyományait; A színpadra méretezett színészi gesztu­sok, a képernyőtől idegen felfokozott arcjáték nemhogy nem hozták közelebb a mar­cangoló önvád nagyfeszült­ségű benső drámáját, de egyenesen a néző és a mű közé tolakodott. Az avas ízű tévéfilmmel szemben Blasetti friss, mo­dern alapállásból készítette illusztrált értekezését az em­beri hiúságról és a minde­nütt felbukkanó sokarcú ön­zésről. Nem oktat elsősor­ban, mint a hasonló témájú Moliére-ötletre épülő francia Kellemetlenkedők tette — az is szellemesen —, hanem sajátos logikával kezelt élet­anyagot tár fel. Nem trak­tál tanmesével sem, hanem játékkal szórakoztat és úgy tanít. Blasetti filmje ezért tudott kellemes vasárnap es­tét szerezni. VM ^ Pehelysúlyú szobrok A Hungária Műanyag Feldol­gozó KTSZ forradalmasította a művészi szoborreprodukci­ók készítését. A szövetkezet vegyészei újtípusú műanyagot kísérleteztek ki: az üvegvázas poliészter gyantából készült műanyag-szobor a korábbi gipszmásolatoknál sokkal tar- tósabb, víz és fagy nem ron­gálja, s könnyű súlya miatt szállítása is igen egyszerű. Arat, kukoricát tör és morzsol Átalakítható kombájnok A Budapesti Mezőgazdasá­gi Gépgyár több nemzetközi kooperációs megállapodást írt alá kukoricabetakarító gépek gyártásáról. A zimo- nyi Zmaj gyárral kötött szerződés alapján a magyar és a jugoszláv vállalat a két­soros kukoricakombájnok egy-egy részegységét készíti nagy sorozatban, ezeknek felét kicserélik egymással és mindkét gyár maga szereli össze és hozza forgalomba egyforma mennyiségben az azonos típusú gépeket. Az idei őszi szezonra készül el mindkét gyárban az első 400 kombájn. A BMG másik kezdemé­nyezése viszont lehetővé te­szi, hogy a szovjet gabona- kombájnokat az aratás be­fejezése után kuxoricakom- bájnokká alakítsák at. A hozzájuk való kiegész/tó szerkezetek gyárfását meg­kezdte, s ezekből néhány héten belül ötvenet ad át az Agrotröszt-nek. A szovjet gabonabetakan'tó gép a ki­egészítő szerkezettel felsze­relve négysoros kukorica- kombájnként működik, s na­ponta minimálisan 15 hold- nyi területről töri le a szá­rat, morzsolja le a kukori­cát. t KIBORLLAS Nem őrizetlenül hagyott bölcsőből, vagy karambolozó gépkocsiból... Önmagunkból, a lelki egyensúlyból, a belső harmó­niából, az idegrendszer pallé­rozott állapotából. Ijesztő kimutatásokat ol­vashatunk az elfogyasztott nyugtatok, aLaíók, doppingo­ló szerek mennyiségéről. Or­vosi cikkek garmadája ajánl­ja a normálisabb, egészsége­sebb életmódot: a töménte.cn cigaretta és fekete helyett a friss levegőt, a könnyű sétá­kat, a természet szépségeinek felfedezését, a rendszeres sportolást. Mégis, nap-nap után értesülünk róla, hogy X. Y. kiborult; a túlfeszített munka, a feladatok zsúfolt­sága, a nagy felelősség, az el­avult. kisüzemi munkastílus, az idővei folytatott kínzó ver­seny felőrölte idegeit. Vagy esetleg a meg nem értés, a munkahelyen külön­böző okokból eluralkodó rossz közérzet és intrika. Ezek a tünetek utalnak rá, hogy a kiborulás nem pusz­tán orvosi ügy. Azzá válik, kétségtelenül, ha bekövetke­zik, de előzményei közösségi­leg, társadalmilag, neveíésileg és szociológiailag nagyonis motiváltak. Ez emeli fel a problémát a kollektív fele­lősség szférájába. Pártszerve­zetek és testületek gondja, hogy valóban elvi vitákban, baráti, elvtársi eszmecserék­ben tisztázzanak olyan ellen­téteket, amelyek feloldatlanul nagyon könnyen megmérge­zik a légkört. Hány olyan ki­borulási esetről tudunk, amely csip-csup ügyekből burjánzott ki, mert elmarad­lak a szükséges közbelépések. Ha pedig a józan érvek, a meggyőző szó helyébe az alantas szenvedélyek és a tobzódó indulatok lépnek: „a rossz szomszédság — török átok” — akkor elöbb-ulóbb valaki, valahol kiborul. S az elpusztuló idegsejtek a leg­szebb sajnálkozástól se rege­nerálódnak. Lesújtó közönyt és pesszi­mizmust hordoznak akik így gondolkodnak. Elvesztették fogékonyságukat a humánum iránt. Az ilyen szemlélettel nem lehet kibékülni. Merő­ben idegen eszméinktől és szocialista világűr, któl, amely­nek törvénye és igazsága épp az ellenkezőre buzeht: egy­más kölcsönös megbecsülésé­re, féltésére, és arra, hogy a különböző nézetek és elkép­zelések elvi küzdelmének meghonosításával őrködjünk közösen egészségünk, kedé­lyünk, alkotó energiánk és belső harmóniánk épségén. Hogy egyre kevesebb legyen a kiborulás!... S. A. IIIIIIIIIIIIIIIIIH • • Öntözési előrejelzés j Megyénk területén — a május hó 31-i állapotot tükrözö|| előrejélzés szerint — a talaj vízhiánya tovább fokozódott. Azg alábbi táblázat tartalmazza a részletes adatokat az önlözetler s területekre vonatkozóan: Ü Talajféleség Növénykultúra elméleti vízhiánya milliméterben lucerna cukorrépa kuko ,ca§| Kisköre, Tiszasüly, Makkos, Kőtelek, Milléri öntözőrendozerekjg területén p Középk vályog —152,3 —129,6 —113,7 kötött agyag —170 —147,3 — 131,4 Tiszafüred, Tiszabő, szerek területén , Alsórét, Öballa, Tiszapüspöki öníózöiend­laza—homokos — 70,4 — 52,3 — 30 5 középk. vályog — 66,5 — 46.4 — 32,6 kötött agyag —105,8 — 85,5 — 71,9 Harangzug, Kútrét, Halásztelek, Gástyás, Sebesér, Villogó, Ti­lalmas, Mirhó öntözőrendszerek területén laza—homokos — 57,6 — 36,5 — 23.1 közép kötött v. —113,4 — 92,3 — 78.9 kötött agyag — 72,4 — 51,3 — 37,9 Tiszavárkony, Rákócziújfalu, Cibakháza, Tiszainoka, Tisza-g kécske öntözőrendszerek területén laza—homokos —107,7 — 85,1 — 70,3 |§ középk. vályog — 76,9 — 54,4 —- 39,5 m kötött agyag —142,9 —120,4 —105,5 n Célszerű az öntözések vízadagját megnövelni, hogy a nagy-g fokú vízhiányt ellensúlyozni tudjuk. Ahol már öntöztek, az ön-s tózővíz mennyiségét a fenti hiányértékekböi le kell vonni. = Csipkebokor A nap szájon csókolta a .földét és az jókedvében visszacsókolt. Langyos, fi­nom illatok szálltak, tiszta földszaga volt a levegőnek. Leültem a dombhaj­latba, elfáradtam kissé. Nyakamat a csipkebokor ágai birizgálták. Leszedtem néhány ottfelejtett csipkebogyót, édes ízük volt, a télen megfagytak. Mégis, ízük valahogy a gyermekkori befőttek ízére emlékeztetett. Mi odahaza csak romlott befőttet ettünk Pedig min­den télen 50 üveg állt a fehérneműs szekrényünk tetején és ha penészedett a teteje és ha könyörögtünk anyánknak, csak akkor bontottuk fel az üveget. Le­kanalaztuk a penészt a tetejéről, szét­osztottuk a romlatlan részt. Került a tá­nyérokra persze félig romlott is, mert sajnáltunk annyit eldobni. Egyszer arra a szamárokoskodásra ju­tottam, hogy mi mindig romlott befőttet eszünk, holott ehetnénk egészséges, fi­nom, romlatlant is, ha idejében bonta­nánk fel a dunsztos üvegeket. Elő is áll­tam szegény anyámnak, mondom neki korszakalkotó felfedezésemet. Nem értett velem egyet. Maradt a ré­gi szokás. A föld, amin ültem, már jó langyos volt, az aranyosan tűző napsugár lepa­rancsolta rólam a felöltőt. Hanyatt fe­küdtem. Fent a magasban fehér pama­csok úsztak. Gyönyörű kép! De szeme­met csípte a tavaszi fény, behunytam. Megfogtam a lány kezét, szótlanul, ko­nokul, vonszoltam magam után. Kezem megizzadt, az övé is vizes lett. Ügy tet­tem, mintha nem venném észre, akkor talán ő sem veszi észre, ravaszkodtam. Szégyelltem a dolgot. Mindent szégyell­tem. Hogy élek, hogy fiatal vagyok, hogy itt vagyunk, hogy izzad a kezem, hogy nem tudok beszélni, hogy megtudja mit akarok. Csak vonszoltam tovább. Már túljutot­tunk a temetőn, nekivágtunk a Sár­hegynek. Friss tavaszi illatok szálltak, a hegyoldalon lágyan ringott az árva- lányhaj. Mondtam neki, menjünk fel a Szökekúthoz. Fiatal, érces hangom re­megett és rekedt volt, mint egy öreg koldusé. „Menjünk a Szökekúthoz, ott mái- a múlthéten is láttam ibolyát”, (ibolyák, szerény kis ibolyák, mennyi ügyetlen embert segítettek már ki a bajból.) A felöltőm akkor még nem terítettem le, mert nem volt. Először belenéztünk a Szőkekút vizébe, amely tényleg szőke volt. Azután odább mentünk, szótlanul leültünk. Kezemet megszárította a friss tavaszi szél. Amikor megsimogáttam a kezét. Térdem remegett. Felálltam, ne vegye észre. Nyelvem megbénult. Testem elzsibbadt. Köveket szedtem a földről, hosszú; nagy íveket dobtam. Közben re­méltem, hogy figyeli. Nem mertem visz- szanézni, aztán hogy mindez elmúlt, is­mét- szégyelltem magam. Gyerekség, gon­doltam, és sután visszamentem hozzá. Elég ügyetlenül ült, önérzetesen félre­néztem. Én nem leselkedni akarok. Ne­kem csak az kell, amit önként és csak nekem adnak. Felsegítettem a földről. — Gyere, megfázol — mondtam és a hangom már nem volt rekedt. Megnéz­tük magunkat még egyszer a kút tükré­ben. Aztán elindultunk. Holnap megcsókolom, odáztam más­napra, egész napi haladékot kaptam magámtól. Nevetve, kacarászva futot­tunk le a hegyről. Másnap azt mondta, hogy ne, nem szabadi Megesküdött, hogy nem teszi. — Kinek? Anyádnak? — kérdeztem. — Nem... — Hát? — Neki. — Ki az? — A Tóth úrnak, akinél szolgálok. — Vele? — Igen, muszáj volt... — Na jó, azért né sírj 1 Gyere, haza­kísérlek. No, kérlek, ne-sírj, mert én is sírok. Megcsókolt. Édes ize volt, pontosan olyan hunt a fagyott csipkének, vagy mint odahaza, a befőttnek: A nap szájon csókolta a földet és az jókedvében visszacsókolt. Langyos, fi­nom illatok szálltak, tiszta föídszaga volt a levegőnek. Tartott a nász. Felüliem. Réveteg szemem a csipkebokórra tévedt, aztán' a város felé indultam. (suta) Ki mit tud — ügyben X második fordulóban a lécet már magasabbra tették — sportnyelven szólva — s ezzel együtt a szurkoló néző izgalmai is emelkedtek. A produkciók élménytartalma is alaposan megnőtt ezzel — s mi tagadás, a vegyes szín­vonalú 5 forduló után már vártunk erre. Amire viszont nem számítottunk — de a zsűri sem — a táncdalt éneklő két fiatal rendkívül gyenge teljesítménye. Még az adható pontok számát is !e kellett szállítani —helye­sen; De — vetődik fel a kérdés — nem lett volna még helyesebb, ha egyikük sem jut tovább, s elbúcsúz­nak a képernyő nyilvános­ságától? Gyenge szereplésük nem a pillanatnyi indiszpozícióból, hanem a tehetség hiányából eredt. Olyan „tehetségek”, mint ők, százával énekelnek iskolákban, klubokban s egyéb összejöveteleken. Saj­nálatos, hogy az egyébként magas színvonalú verseny hangulatát ilyen disszonáns hang zavarta meg — a kö­zépdöntőben! (Igaz, az is kérdés, hogyan juthattak el idáig, ugyanis az első for­dulóban is gyengélkedtek már!)

Next

/
Thumbnails
Contents