Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-05 / 130. szám
Wüä. június 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s KÉPERNYŐJE ELŐTT »Körképek“ Az elmúlt hét két legérdekesebb televíziós műsorának témában ugyan elütő, de formában némiképpen a hasonló Körkép és A hírtől a kommentárig bizonyult. Híradás a kultúra világából, bepillantás a politikai hírek világába. Ami közös bennük: igényes válogatás, egységes szerkezet, célratörő, világos beszéd. S az igényességen túl, mindkettő élvezetes és friss szellemű. Különösen vonatkozik ez az Avar János vezette külpolitikai műsorra. A nézők által feltett érdekes kérdésekre szinte szemük láttára született meg a szellemes kommentár — Pálfy József remeklése az amerikai elnök- választásokról — vagy az okos és pontos magyarázat Darvasi Istvántól. A nézőkkel való eleven kapcsolat, az érdekesebbnél érdekesebb kérdések bizonyára elgondolkoztatják a televízió külpolitikai osztályát is; hiszen alighanem a külpolitikai tájékoztatás egy újabb, színes, eleven formájára leltek ebben az .,összetett" műfajban. A kultúra híradásait Mátrai Betegh Béla tálalta a tőle megszokott nyelvi eleganciával. Kissé erőltetettnek érezhettük azonban azt az elgondolását, hogy a heterogén anyagot bele lehet gyömöszölni egyetlen központi gondolat Prokrusztesz-ágyá- ba. A legsikerültebbnek a riportokkal megtűzdelt, — könyvheti ismertetőt érezhettük; Dorogi Zsigmond példamutató világossággal és egyszerűséggel vezette be az egyes köteteket, illetve riportokat, s jó volt hallani a Sajkódon visszavonultan élő Németh Lászlót, a fordító Nagy László magvas hitvallását és Weörös Sándor szavait. A kissé szépirodalmi centrikus kultúrpolitikai műsortól azt várnánk még, — hogy több rövid, villanásnyi hírekben is tudósítana úgy, ahogyan „féltestvére”, a Fábián Imre vezette Zenei Figyelő teszi. Két film Egy napra esett mind a kettő. Az egyik televíziós film Ibsen Rosmersholm című drámájából, a másik Blasetti olasz rendező műve. Az Ibsen-dráma televíziós változata váratlan csalódás, az En, én, én és a többiek, kellemes felfedezés. A csalódás azért ért váratlanul bennünket, mert Ib- sen-adaptációt nem egy sikereset láttunk már. Ez a mostani, a Rosmersholm túlságosan is hűen követte az egykori színpadravitel hagyományait, s már károsan tartotta tiszteletben a színészi játék század eleji hagyományait; A színpadra méretezett színészi gesztusok, a képernyőtől idegen felfokozott arcjáték nemhogy nem hozták közelebb a marcangoló önvád nagyfeszültségű benső drámáját, de egyenesen a néző és a mű közé tolakodott. Az avas ízű tévéfilmmel szemben Blasetti friss, modern alapállásból készítette illusztrált értekezését az emberi hiúságról és a mindenütt felbukkanó sokarcú önzésről. Nem oktat elsősorban, mint a hasonló témájú Moliére-ötletre épülő francia Kellemetlenkedők tette — az is szellemesen —, hanem sajátos logikával kezelt életanyagot tár fel. Nem traktál tanmesével sem, hanem játékkal szórakoztat és úgy tanít. Blasetti filmje ezért tudott kellemes vasárnap estét szerezni. VM ^ Pehelysúlyú szobrok A Hungária Műanyag Feldolgozó KTSZ forradalmasította a művészi szoborreprodukciók készítését. A szövetkezet vegyészei újtípusú műanyagot kísérleteztek ki: az üvegvázas poliészter gyantából készült műanyag-szobor a korábbi gipszmásolatoknál sokkal tar- tósabb, víz és fagy nem rongálja, s könnyű súlya miatt szállítása is igen egyszerű. Arat, kukoricát tör és morzsol Átalakítható kombájnok A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár több nemzetközi kooperációs megállapodást írt alá kukoricabetakarító gépek gyártásáról. A zimo- nyi Zmaj gyárral kötött szerződés alapján a magyar és a jugoszláv vállalat a kétsoros kukoricakombájnok egy-egy részegységét készíti nagy sorozatban, ezeknek felét kicserélik egymással és mindkét gyár maga szereli össze és hozza forgalomba egyforma mennyiségben az azonos típusú gépeket. Az idei őszi szezonra készül el mindkét gyárban az első 400 kombájn. A BMG másik kezdeményezése viszont lehetővé teszi, hogy a szovjet gabona- kombájnokat az aratás befejezése után kuxoricakom- bájnokká alakítsák at. A hozzájuk való kiegész/tó szerkezetek gyárfását megkezdte, s ezekből néhány héten belül ötvenet ad át az Agrotröszt-nek. A szovjet gabonabetakan'tó gép a kiegészítő szerkezettel felszerelve négysoros kukorica- kombájnként működik, s naponta minimálisan 15 hold- nyi területről töri le a szárat, morzsolja le a kukoricát. t KIBORLLAS Nem őrizetlenül hagyott bölcsőből, vagy karambolozó gépkocsiból... Önmagunkból, a lelki egyensúlyból, a belső harmóniából, az idegrendszer pallérozott állapotából. Ijesztő kimutatásokat olvashatunk az elfogyasztott nyugtatok, aLaíók, doppingoló szerek mennyiségéről. Orvosi cikkek garmadája ajánlja a normálisabb, egészségesebb életmódot: a töménte.cn cigaretta és fekete helyett a friss levegőt, a könnyű sétákat, a természet szépségeinek felfedezését, a rendszeres sportolást. Mégis, nap-nap után értesülünk róla, hogy X. Y. kiborult; a túlfeszített munka, a feladatok zsúfoltsága, a nagy felelősség, az elavult. kisüzemi munkastílus, az idővei folytatott kínzó verseny felőrölte idegeit. Vagy esetleg a meg nem értés, a munkahelyen különböző okokból eluralkodó rossz közérzet és intrika. Ezek a tünetek utalnak rá, hogy a kiborulás nem pusztán orvosi ügy. Azzá válik, kétségtelenül, ha bekövetkezik, de előzményei közösségileg, társadalmilag, neveíésileg és szociológiailag nagyonis motiváltak. Ez emeli fel a problémát a kollektív felelősség szférájába. Pártszervezetek és testületek gondja, hogy valóban elvi vitákban, baráti, elvtársi eszmecserékben tisztázzanak olyan ellentéteket, amelyek feloldatlanul nagyon könnyen megmérgezik a légkört. Hány olyan kiborulási esetről tudunk, amely csip-csup ügyekből burjánzott ki, mert elmaradlak a szükséges közbelépések. Ha pedig a józan érvek, a meggyőző szó helyébe az alantas szenvedélyek és a tobzódó indulatok lépnek: „a rossz szomszédság — török átok” — akkor elöbb-ulóbb valaki, valahol kiborul. S az elpusztuló idegsejtek a legszebb sajnálkozástól se regenerálódnak. Lesújtó közönyt és pesszimizmust hordoznak akik így gondolkodnak. Elvesztették fogékonyságukat a humánum iránt. Az ilyen szemlélettel nem lehet kibékülni. Merőben idegen eszméinktől és szocialista világűr, któl, amelynek törvénye és igazsága épp az ellenkezőre buzeht: egymás kölcsönös megbecsülésére, féltésére, és arra, hogy a különböző nézetek és elképzelések elvi küzdelmének meghonosításával őrködjünk közösen egészségünk, kedélyünk, alkotó energiánk és belső harmóniánk épségén. Hogy egyre kevesebb legyen a kiborulás!... S. A. IIIIIIIIIIIIIIIIIH • • Öntözési előrejelzés j Megyénk területén — a május hó 31-i állapotot tükrözö|| előrejélzés szerint — a talaj vízhiánya tovább fokozódott. Azg alábbi táblázat tartalmazza a részletes adatokat az önlözetler s területekre vonatkozóan: Ü Talajféleség Növénykultúra elméleti vízhiánya milliméterben lucerna cukorrépa kuko ,ca§| Kisköre, Tiszasüly, Makkos, Kőtelek, Milléri öntözőrendozerekjg területén p Középk vályog —152,3 —129,6 —113,7 kötött agyag —170 —147,3 — 131,4 Tiszafüred, Tiszabő, szerek területén , Alsórét, Öballa, Tiszapüspöki öníózöiendlaza—homokos — 70,4 — 52,3 — 30 5 középk. vályog — 66,5 — 46.4 — 32,6 kötött agyag —105,8 — 85,5 — 71,9 Harangzug, Kútrét, Halásztelek, Gástyás, Sebesér, Villogó, Tilalmas, Mirhó öntözőrendszerek területén laza—homokos — 57,6 — 36,5 — 23.1 közép kötött v. —113,4 — 92,3 — 78.9 kötött agyag — 72,4 — 51,3 — 37,9 Tiszavárkony, Rákócziújfalu, Cibakháza, Tiszainoka, Tisza-g kécske öntözőrendszerek területén laza—homokos —107,7 — 85,1 — 70,3 |§ középk. vályog — 76,9 — 54,4 —- 39,5 m kötött agyag —142,9 —120,4 —105,5 n Célszerű az öntözések vízadagját megnövelni, hogy a nagy-g fokú vízhiányt ellensúlyozni tudjuk. Ahol már öntöztek, az ön-s tózővíz mennyiségét a fenti hiányértékekböi le kell vonni. = Csipkebokor A nap szájon csókolta a .földét és az jókedvében visszacsókolt. Langyos, finom illatok szálltak, tiszta földszaga volt a levegőnek. Leültem a dombhajlatba, elfáradtam kissé. Nyakamat a csipkebokor ágai birizgálták. Leszedtem néhány ottfelejtett csipkebogyót, édes ízük volt, a télen megfagytak. Mégis, ízük valahogy a gyermekkori befőttek ízére emlékeztetett. Mi odahaza csak romlott befőttet ettünk Pedig minden télen 50 üveg állt a fehérneműs szekrényünk tetején és ha penészedett a teteje és ha könyörögtünk anyánknak, csak akkor bontottuk fel az üveget. Lekanalaztuk a penészt a tetejéről, szétosztottuk a romlatlan részt. Került a tányérokra persze félig romlott is, mert sajnáltunk annyit eldobni. Egyszer arra a szamárokoskodásra jutottam, hogy mi mindig romlott befőttet eszünk, holott ehetnénk egészséges, finom, romlatlant is, ha idejében bontanánk fel a dunsztos üvegeket. Elő is álltam szegény anyámnak, mondom neki korszakalkotó felfedezésemet. Nem értett velem egyet. Maradt a régi szokás. A föld, amin ültem, már jó langyos volt, az aranyosan tűző napsugár leparancsolta rólam a felöltőt. Hanyatt feküdtem. Fent a magasban fehér pamacsok úsztak. Gyönyörű kép! De szememet csípte a tavaszi fény, behunytam. Megfogtam a lány kezét, szótlanul, konokul, vonszoltam magam után. Kezem megizzadt, az övé is vizes lett. Ügy tettem, mintha nem venném észre, akkor talán ő sem veszi észre, ravaszkodtam. Szégyelltem a dolgot. Mindent szégyelltem. Hogy élek, hogy fiatal vagyok, hogy itt vagyunk, hogy izzad a kezem, hogy nem tudok beszélni, hogy megtudja mit akarok. Csak vonszoltam tovább. Már túljutottunk a temetőn, nekivágtunk a Sárhegynek. Friss tavaszi illatok szálltak, a hegyoldalon lágyan ringott az árva- lányhaj. Mondtam neki, menjünk fel a Szökekúthoz. Fiatal, érces hangom remegett és rekedt volt, mint egy öreg koldusé. „Menjünk a Szökekúthoz, ott mái- a múlthéten is láttam ibolyát”, (ibolyák, szerény kis ibolyák, mennyi ügyetlen embert segítettek már ki a bajból.) A felöltőm akkor még nem terítettem le, mert nem volt. Először belenéztünk a Szőkekút vizébe, amely tényleg szőke volt. Azután odább mentünk, szótlanul leültünk. Kezemet megszárította a friss tavaszi szél. Amikor megsimogáttam a kezét. Térdem remegett. Felálltam, ne vegye észre. Nyelvem megbénult. Testem elzsibbadt. Köveket szedtem a földről, hosszú; nagy íveket dobtam. Közben reméltem, hogy figyeli. Nem mertem visz- szanézni, aztán hogy mindez elmúlt, ismét- szégyelltem magam. Gyerekség, gondoltam, és sután visszamentem hozzá. Elég ügyetlenül ült, önérzetesen félrenéztem. Én nem leselkedni akarok. Nekem csak az kell, amit önként és csak nekem adnak. Felsegítettem a földről. — Gyere, megfázol — mondtam és a hangom már nem volt rekedt. Megnéztük magunkat még egyszer a kút tükrében. Aztán elindultunk. Holnap megcsókolom, odáztam másnapra, egész napi haladékot kaptam magámtól. Nevetve, kacarászva futottunk le a hegyről. Másnap azt mondta, hogy ne, nem szabadi Megesküdött, hogy nem teszi. — Kinek? Anyádnak? — kérdeztem. — Nem... — Hát? — Neki. — Ki az? — A Tóth úrnak, akinél szolgálok. — Vele? — Igen, muszáj volt... — Na jó, azért né sírj 1 Gyere, hazakísérlek. No, kérlek, ne-sírj, mert én is sírok. Megcsókolt. Édes ize volt, pontosan olyan hunt a fagyott csipkének, vagy mint odahaza, a befőttnek: A nap szájon csókolta a földet és az jókedvében visszacsókolt. Langyos, finom illatok szálltak, tiszta föídszaga volt a levegőnek. Tartott a nász. Felüliem. Réveteg szemem a csipkebokórra tévedt, aztán' a város felé indultam. (suta) Ki mit tud — ügyben X második fordulóban a lécet már magasabbra tették — sportnyelven szólva — s ezzel együtt a szurkoló néző izgalmai is emelkedtek. A produkciók élménytartalma is alaposan megnőtt ezzel — s mi tagadás, a vegyes színvonalú 5 forduló után már vártunk erre. Amire viszont nem számítottunk — de a zsűri sem — a táncdalt éneklő két fiatal rendkívül gyenge teljesítménye. Még az adható pontok számát is !e kellett szállítani —helyesen; De — vetődik fel a kérdés — nem lett volna még helyesebb, ha egyikük sem jut tovább, s elbúcsúznak a képernyő nyilvánosságától? Gyenge szereplésük nem a pillanatnyi indiszpozícióból, hanem a tehetség hiányából eredt. Olyan „tehetségek”, mint ők, százával énekelnek iskolákban, klubokban s egyéb összejöveteleken. Sajnálatos, hogy az egyébként magas színvonalú verseny hangulatát ilyen disszonáns hang zavarta meg — a középdöntőben! (Igaz, az is kérdés, hogyan juthattak el idáig, ugyanis az első fordulóban is gyengélkedtek már!)
