Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

A szemérmes Hogy oda ne rohanjak! Avagy — amíg egy üzemi lap elkészül Olvasom a Szolnok megyei Néplapban, hogy Nürnberg- ben a helyi újságot milyen technológiával készítik. A kéziratot nem a gépszedő kapja meg, hanem egy kis írógéphez hasonló berende­zéssel szalagra lyukasztják a szöveget. Az így elkészített szöveg az ellenőrző műsze­res asztalra kerül. Az ellen­őrzést elektronikus agy vég­zi. A kontroll végzésével együtt az elektronikus agy irányításával a gép úi sza­lagra lyukasztja a végleges, a nyomdai soroknak megfe­lelő osztott szöveget és a programvezérlésű óriásrotá­ciós gép pillanatok alatt készrevágia a négyszínnyo- mású újságot. Hogy oda ne rohanjak! És ha most azt hiszik ezek az imperialisták, hogy én erre hasravágom magamat, na­gyot tévednek. Nem vagdo­sok semmit a földhöz, mert: — Elsősorban én a ked­ves pocakommal elvtársi, ba­ráti. felebaráti, sorstársi vi­szonyban a békés egymás mellett élés elveinek szigo­rú betartása mellett élek. Ha tehát leverném a föld­höz. ezzel a cselekedetem­mel teljes mértékben kime­ríteném az agresszió definí­cióját, mely ellenkezne poli­tikai és világnézeti állásfog­lalásommal. — Másodsorban, ha jobban megnézzük a kérdést, kide­rül. hogy nálunk az újság- készítés mechanizmusa sem­miben sem marad el a nürn­bergiekétől, csak mi nem rek­lámozzuk, nem hőzöngünk vele. De hogy az egyszerű halandók is megismerjék, fel. vázolnám, hogyan készül az Alföldi Olajbányász. A robotok — nálunk szer­kesztő bizottsági tagoknak hívjuk őket — mindenféle beprogramozás és elképzelés nélkül körülülik az ellenőr­ző műszeres asztalt — sima tető. négy csupasz láb — és eldöntik, hogy a következő számban miről kell írni. A főrobot nagyokat hall­gat, gondolkodik és telepá­tiával irányítja a robotok vitáját. Elhangzik az alfapa­rancs, a robotok szétrebben­nek. Azt senki sem 'udja, hogy honnan, mi módon szerzik meg a kéziratokat, de megszerzik. Alfa parancs volt rá. Újra körülülik pár nap múlva az ellenőrző mű­szeres asztalt és egy piaci mérlegen lemérik a kézirat­csomót. Ha megvan öt kiló, akkor jó, mehet a nyomdá­ba. Ott a gépszedők három­szor körbejárják és beprog­ramozzák maguknak, hogy ezt meg kellene csinálni, de ráér egy hét múlva is. Két hét után előveszik — már amit a patkányok meghagy­tak belőle. És ha magukba is betáplálnak valmit...? Persze, néha előfordul, hogy többet táplálnak ba magukba és itt is balhé van. Na. nem veszélyes, csupán annyi, hogy a martfűi cipő­gyár újságját összeszedik az Olajbányásszal. Ebből per­sze nagy baj is lehetne, mert a cipőgyárban mindenki az­után szimatolna, hogy ki, leit és hogyan fúrt meg és napokig azon szömyűlködné- nek, hogy egy lyukba egy­szerre hogyan lehet harminc­hat lövést leadni. Nálunk viszont a Tóni bá­csi ott délen felüvöltene, hogy nemcsak anti-lop, lop itt más is. Azért írtam, hogy nagyobb baj is lehetne, mert nem lehet, A kefelenyomat ugyan­is újra felkerül az ellenőrző műszeres — sima tető, négy csupasz láb — asztalra és a robotok fölé hajolnak. A’ másik pillanatban ordenáré módon káromkodni kezdenek. Kedves imperialistáim; tud az a híres elektronikus agyuk ordenáré módon ká­romkodni? Nem ugye! Akkor ml a fenének ekkora felhaj­tást csinálni egy nyamvadt elektronikus agynak? A robotok káromkodások közepette kijavítják a kefe- lenyomatot és mindent á helyére raknak. A fúrás é3 a lyukbalövés marad nálunk; Martfűn pedig lophatják to­vább az antilop bőrt, ha vari nekik. A javítást elvégzik a szedők is és mehet a rotá­ciós gépbe. Nem óriásrotá­ciós. mint ott, Nümbergben; hanem egyszerű, olyan igazi békebeli. Még Mózesé volt; ő nyomtatta vele kőtáblákra a tízparancsolatod A gépbe betáplálják a papírt és a festéket, a nyomdászokba * rumot és fél nap múlva kint vagyunk a vízből, mint as Orion űrhajó. Megint lett újságunk! Hát ezért nem vagdossm én hasra magamat, mert igaz, hogy nekünk itt nincs elektronikus agyunk, csak józan paraszt eszünk, nyom­dánk. rotációs gépünk, Bíró kocsmánk és betáplálniva- lónk is világszínvonalon. Vass Gyula A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklet© ■418. csípés A HÉT HUMORA — Szabad kérdeznem, mennyi az idő? — kérdi a fiatal utitárs a skóttól a vonaton. A skót felnéz a könyvéből és ezt feleli: — Uram, ha mi beszélget­ni fogunk, barátságot kö­tünk; s ha barátságba kerü­lünk, én meg fogom hívni a házamhoz; nekem van egy nagyon szép lányom; s hogy a csodába adjam olyanhoz, akinek még karórát is ven­nem kell. V Amíg élek, remélek Sajnálatos baleset érte az egyik családot, a 4-es számú nemzetközi műúton. A sérül­teket a karcagi kórházba szállították. Néhány nap el­teltével, mikor a sebesültek állapota jobbra fordult; meg­jelentek a közlekedésrendé­szet szakemberei és kikér­dezték a szerencsére már lábadozó betegeket a bal­eset körülményeiről. Ekkor történt meg egy valóban tündér!” eset. A sajnálatos baleset következ­tében a család egyik kislá­nya is kórházba került. Tü­relmesen, szó nélkül hallgat­ta a felnőttek beszélgetését. Amikor a nyomozótiszt el­mondta, hogy a kocsi hátul­ja darabokra tört, úgy ke­resgélték össze, a kislány gyermeki naívsággal ezt kér­dezte: t — Tessék mondani rendőr bácsi, a fülklipszemet nem tetszettek megtalálni? őszinteség Vérátömlesztésre szorul a beteg angol. Egy skót ajánl­kozik a véradásra. A hálás beteg első ízben tíz fonttal jutalmazza meg, másodízben öt fonttal; harmadszor csak annyit rebeg: — Köszönöm, most már bennem is túlsúlyba Jutott a skót vér... ☆ „Férjének abszolút nyu­galomra van szüksége — mondja az orvos a beteg fe­leségének —, adok önnek egy csomag igen erős alta­tószert, esténként okvetlenül szíveskedjék kettőt bevenni belőle.” * — Miért nem vette meg a Jegyet egészen hazáig? — kérdezik tőle. — Kérem, most Jövök • klinikáról — mondja —> és őszintén közölték velem as orvosok, hogy életben mara­dásom bizonytalan. Hát leg­alább a jegyem ne menjen kárba.

Next

/
Thumbnails
Contents