Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
jnnnra jpw. SZOLNOK MEGYEI NEPLAE s Elmondjuk magunkról J AN OSHID A Jánoshida község a jászberényi járás alsó részén, a Zagyva folyó jobb partján fekszik. Valamikor Pest megyéhez tartozott, 1854-betn csatolták Szolnok megyéhez. A krónika szerint Jánosnak hívták, aki a községben a Zagyván keresztül hidat építtetett. E hidat János-hid- jának nevezték el s így lett a községből Jánoshida. A község területét a premontrei prépostság birtokolta, mivel azt I. Lápot 1685-ben Meyners Kázmér premontsam megszilárdult, jelenleg a jó közepesen gazdálkodó tsz-ek közé tartozik. Sokat javult a tsz tagok munka- fegyelme, öntudata, s ezzel párhuzamosan nőtt jövedelmük. Községünk lakosságának létszáma az 1960. évi nép- számlálás idején 4100, azóta évente 1,5—2 százalékos* a csökkenés, az elvándorlás náiatt. Jánoshidáról körülbelül hétszázan vidéki munkahelyre járnak dolgozni vagy naponta ingáznak. Az elvándorlás azért irányul főleg a tér vízvezetéket építettünk ki, 13 közkifolyóval, s készen van egy 50 köbméteres hidroglóbusz. Most épül két tárolómedence és a gépház Tervünk: senki ne menjen 200 méternél távolabb vízért. Főutcánkon kedvező az adottság & parkosításra, ezért igyekszünk ezt az ifjúság segítségével kihasználni; Két orvos, két lakás Ebben az évben megoldódik az egyik, éveken át húParadicsomi állapotok. A jászapáti strandfürdőhöz tartozó szép faházak egy szép gyümölcsös közepén állnak, a gyümölcskedvelő vendégek legnagyobb örömére Nyugdíjazás előtt a Délibáb Óriási a í/.l/íl It I deficitje — Mibe kerül egy szárnyasba jó? Erősen csökkent a teherforgalom Kép a tanítók „utcájából”. Az új pedagógus lakások rei kanonoknak adományozta. A felszabadulás ellőtt a község lakossága többségében mint uradalmi cseléd vagy mint summás dolgozik a nagybirtokon, mások Fejér megyében az ottani nagybirtokra mentek részes munkásnak, summásnak. A Dimitrov gémeskútj a Az 1945-ös földosztás során több mint 600 esalád kap földet, s sajátjaként kezdi azt művelni. 1948-ban Dimitrov néven 17 taggal 480 katasztrális hold föld- cél és egy gémeskúttal alakul az első tsz. 1958-ban (megalakul az Aranykalász és a Béke Tsz. 1960-ban a Dimitrov és az Aranykalász egyesül Vöröshajnal néven, majd 1965-ben a Vöröshajnal s a Béke Tsz Vöröshajnal néven. A tsz területe jelenleg 5755 hold, tagjainak száma 746, ebből tsz nyugdíjas vagy járadékos 435 lakos. Ebből látható, hogy a községben az átlagosnál nagyobb a szociális feszültség. Termelőszövetkezetünk fo'kozatobudapesti munkahelyek környékére, hogy naponta együtt legyen a család. A tsz vezetősége hatvan-het- vem női munkaerőt foglalkoztat szőlővessző és Oltvány gyökereztetéssel, a helyi ÁFÉSZ szakcsoportján belül pedig hetvenhatan tésztát készítenek. A női munkaerő foglalkoztatásának növekedésével kell gondolnunk az óvoda, az iskolás napközi, de főleg a bölcsődéi férőhelyeink növelésére. Kommunális alapellátásunk jó. A község teljesen villamosítva van. Az elmúlt év során elértük, hogy minden második villanyoszlopon közvilágítási lámpa ég. Minden negyedik házban van tv és a lakóházak 85 százalékában rádió szól. A korszerű betonjárdával majdnem egész Jánoshidát behálóztuk. A községi tanács az eltelt 6 év folyamán anyagi eszközeit a vízellátásra összpontosította. Több mint 1,5 millió forintot költöttünk e célra, ce megérte. Jó artézi kutunk van, 526 méter mélységből 330 liter vizet ad percenként. A kút pozitív nyomására 3500 méAz új kisvendéglő-étterem minden igényt kielégít zódó problémánk, az ifjúság művelődése, szórakozása. — Befejeződik a művelőcési otthon felújítása. Reméljük, otthonává is válik a község ifjúságának, lakosainak. Megépül egy fogorvosi rendelő a hozzá tartozó orvosi lakással. Megkezdjük a II. körzeti orvosi állás betöltése érdekében a rendelő és a szolgálati lakás építését, amit 1969-ben befejezünk. Egy orvosi körzetünk van jelenleg, de a napi 90—100 fős betegforgalmat egy orvos nem tudja ellátni. Néhány héten belül elkészül a korszerű kisvendéglő és étterem; Az általános iskolába 460 gyermeket és az óvodában 85 óvodást 27 nevelő oktat örvendetes, hogy közülük eddig öten igénybevették az állam által biztosított kedvezményes építési kölcsönt. Az iskolai oktató-nevelő munka eredményességét gátolja iskoláink szétszórtsága és a korszerű politechnikai terem hiánya. Jelenleg 4 iskolában folyik a tanítás. Elgondolásunk, hogy a negyedik ötéves terv végére részben községi erőből, részben állami segítséggel nyolctantermes iskolát építünk. A teljességre való törekvés nélkül így mutattuk be Jánoshida községet, s lakosainak életét. Baráth József vb-elnök Foto: Nagy Zsolt A műemlék jellegű kastély a premontreiek régi fészke. Ma több család — főleg pedagógusok — lakja a Délibáb hullámverése a Tiszán A szállítási bizottság ülésén a teherhajózás is napirendre került. Takács Lajos, az üzemigazgatóság kereskedelmi főnöke elmondotta, az 1966. évi 107 ezerről 1967-ben 91 ezer tonnára esett vissza a forgalom. Például három esztendeje nem szállítanak cukorrépát. A MAHART az igények növekedése esetén kész több vontatóhajót, uszályt a Dunáról a Tiszára áttelepíteni. Szóba hozta a folyószabályozás problémáját is. Az ingadozó vízállás miatt az uszályok többnyire 40 százalékos terheléssel közlekednek. Jó lenne, ha 20 méter szélességben a kritikus szakaszokon kotornának, mélyítenék a Tiszát Ez zavartalan hajózást biztosítana. A rakodás nagyobb arányú gépesítése, korszerűsítése is indokolt már. A szabályozás halaszthatatlansága mellett szól a következő eset. Tavaly 80 ezer tonna műtrágyát szállítottak Bulgáriába, amelyet a Tisza- menti Vegyiművek exportált Vasúton fuvarozták el Pestig az árut és ott rakták át a hajókba. Mennyivel gazdaságosabb lett volna, ha a MAHART ezer tonnás uszályaiba Szolnokon rakhatták volna be a szuperfoszfátot. A Tisza szabályozatlansága miatt nem választhatták az olcsóbb megoldást. Másfelől nincs kikötője a városnak A vita után a megyei szállítási bizottság úgy határozott, a harmadik negyedévben a tiszai hajózás jegyében ankétet szervez, amelyre meghívja az illetékes szakminisztériumok és a folyami teherszállításban érdekelt vállalatok képviselőit. A tanácskozás alapkérdése az lesz: hogyan lendíthető fel a tiszai hajózás. Miért szorgalmazza ezt az ügyet a szállítási bizottság? Egy tanulmány adatai szerint a Tiszán a vasúti és közúti szállítással gazdaságosabban lebonyolítható teherforgalom megközelíti az évi egymillió tonnát. I A jelenleginek csaknem a tís- szeresét. Hát ezért.- t — » Elárvul a Tisza? Mi lesz a személyhajózás sorsa? Beváltja-e a MAHART az évről évre megh ossza bitóit ultimátumát? Minden jel arra vall, hogy 1969-től megszűnik a menetrendszerű személy haj ó- zás szívünkhöz nőtt colvón- kon. Vajon miért? Többek között erről tárgyalt tegnap Szolnokon a megyei szállítási bizottság. Füredi Gyula, a MAHART Folyamhajózási üzemigazgatóságának főmérnöke így indokolta a- részvénytársaság tervét. A Tiszabura—Szolnok vonalon a hajókózleke- dés önköltsége 1,4 mi'lió forint. Az összes bevétel tavaly 166 ezer forintot tett ki. A félmilliós állami dotáció ellenére a deficit 800 ezer forint. Az utasforgalom évről cvre csökkent. Amíg 1958-ban a Csongrád gőzös naponta csaknem háromszáz embert szállított, addig a Délibáb motoroson 1967-ben átlagosan ötvenen utaztak. Az óriási deficit arra kényszeríti a MAHART- ot, hogy a szemé’yforgalmat megszüntesse a Tiszán. Ez elől nem lehet kitérni. A szállítási bizottság tagjai megpróbáltak vitatkozni ezzel az állásponttal. Azzal érveltek, a MAHART végeredményben évtizede nem emelte a tiszai személyhajózás színvonalát. A Délibáb lassú, az utasok ideje drága. Egy gyorsjáratú hajó bizonyára fellendítené a forgalmat. A viszontválasz lehangoló volt A szárnyashajó tíz millió forintba kerül, élettartama 4—5 év, a motorját két év után ki kell cserélni. A Tisza szeszélyes vízállása miatt sem közlekedtethetnék a szárnyashajót. Végül Szolnok—Tiszabura között az útiköltség legkevesebb 30 forintba kerülne személyenként. Ennyit nem fizetnének az utasok. A szállítási bizottság úgy vélekedett, nagyon jól megfelelne a vízibusz is. Az sem megy — tette le a garast a főmérnök, mert ára 4,5 millió forint és éppúgy kihasználatlan lenne, mint a Délibáb. , így előbb-utóbb (minden bizonnyal 1969-től) nyugdíjaz, zák a Délibábot és vele együtt a tiszai személyhajózast. A gazdasági körülmények kényszerítik a MAHART-ot erre a döntésre. Többen kérték, akkor legalább szervezzék meg az átkelő járatot a Tisza-ligetbe. A forgalom óriási lenne. A főmérnök kijelentette, erre semmilyen körülmények között ne számítson Szolnok. A társaság egyetlen átkelő hajója a Dunán, Esztergom és Stu- rovó között közlekedik. Pesten és másutt a helyi tanácsok vállalták magukra az átkelő szolgálat létrehozását és üzemeltetését. A vita — mint a fentiekből kitűnik — meglehetősen egyoldalú volt és eredménytelen is. Az új gazdasági mechanizmus körülményei között a MAHART-tól azonban nem vehetjük zokon, hogy nem hajlandó milliókat ráfizetni, csak azért, mert szép látvány
