Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-27 / 149. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA XIX évfolyam, 149. szám. Ára 70 fillér 1968. június 3?., csütörtök. JÖVEDELMEK ÉS AGGODALMAK MA: A szerkesztőség postájából^ Jogi tanácsadó Á Minisztertanács ülése Napirenden: "ilil ifjúi Bű bérezés, | szolgáltatás, | egészségügy és a ••• ÜLÉST TARTOTT AZ SZMT Hogyan alakult a megye dolgozóinak anyagi helyzete? Milyen a kommunális, szociális és egészségügyi ellátás? A javítással-szolgáltatással foglalkozó vállalatok, kisipari szö­vetkezetek kielégítik-e a lakosság igényeit? Ezekre a kérdésekre ke­reste a választ a tegnapi ülé­sén a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Ez alkalommal az érdekelt üzemek igazgatóit és Bordás Lászlót, a KISZÖV elnökét is meghívták a ta­nácskozásra. Az elnökség beszámolójá­nak előadója Halmi Ferenc volt. A dolgozók anyagi hely­zetének alakulásáról elmon­dotta. hogy az utóbbi két évben a megyében a reálbé­rek, s a személyes jövedelmek növekedése elmaradt az or­szágos átlagtól (0,6 százalék­kal). A bérszínvonal emelke­dése mellett a megye lakos­sága számottevő egyéb jöve­delemhez jutott. Az említett időszakban a vállalatok 111 millió forint nyereségrészese­dést fizettek ki, míg az in­gyenes társadalmi juttatások értéke 30—40 százalékkal emelkedett. A lakosság vásárlóereje mindezek következtében na­gyobb volt. A megye takarék­betét-állománya elérte a 870 millió forintot, ami 12 száza­lékkal haladja meg a múlt évit. A kommunális problémák­ról szólva megemlítette, hogy a jelentős eleőrehaladás mel­lett még mindig sok a gond. A vízszolgáltatás bővítése el­lenére több nagyvárosban (Törökszentmiklós. Jászbe­rény) és több nagyközségben nagyon kritikus a helyzet. Sajnos, még azokon a tele­püléseken is, ahol vízmű már van. A csatornázásra is a nagy elmaradottság a jel­lemző. zetek száma kilenccel, a gyer­mekorvosi körzeteké kettővel nőtt. Egyes szakorvosi rendelők még nagyon zsúfoltak, mert a szakorvosi órák száma csak alig emelkedett. A gyógyszerellátás kifogástalan. A bölcsődei hálózatot fej­lesztették ugyan, de változat­lanul kevés ilyen intézmény van Szolnokon. Karcagon, Jászberényben és Martfűn. A szociális otthonok bővítése központi hitel hiányában nem az eredeti program sze­rint valósul meg. Ennyit váz­latosan a beszámolóról. A vitában elsőként Vincze Sándor, az Építő és Javító­ipari Vállalat igazgatója kért 'szót Elmondotta, a munka­erőhiány nagy, a bérek ala­csonyak. szakmai utánpótlás nincs.. Ezért is birkóznak meg nehezen a lakosság megren­deléseivel. Lénárt József, a jászberényi szakmaközi bizottság titkára a város problémáit fejteget­te. Elavult, kultúrálatlan a vendéglátó hálózat. Az orvosi rendelők zsúfoltak. A vízszolgáltatás megjavítása halaszthatatlan. Folytatódnak a Szolnok megyei napok a tv-ben A sertéstenyésztő jut eszembe mostanában, aki — még a televízió hőskorában — megjelent egy zárszámadás után a képernyőn vadonatúj gép­kocsijával. Amilyen gyer­mekcipőben járt még a televízió, olyan gyerme­kien meseszerű volt az az „agitáció” is, amely azt kí­vánta sugallni, hogy ime, milyen jól élnek az embe­rek nálunk. Kezemet a szívemre téve vallom, hogy nehéz munka a sertéstenyésztőé. Ha va­laki megérdemli, hogy jól megfizessék, bizony ők] azok. De azt soha nem hit-” tem el, hogy igazságos do­log lenne amit a képer­nyőn látok. Mert legyen gépkocsija a sertéstenyész­tőnek is — ha van a tu­dósnak, mérnöknek, iskola­igazgatónak, állami, vagy pártfunkcionáriusnak, rend­őrtisztnek, művezetőnek... mit soroljam? Legyen, ha igazságos arányt fejez ki. Most már mindegy, hogy esetleg naív módon jónak hittük, vagy már akkor is dohogtunk magunkban azon a jövedelem-arányta­lanságon, amit igen szem­léletesen fejezett ki a ser­téstenyésztő gépkocsija — szembeállítva — mondjuk — a gyári .művezető fis fizetésével. Szép Volna most úgy folytatni, hogy mindez el­múlt már. De sajnos nem így van. Még most is be­szédtéma, hogy az egyik híres-neves tsz-ünkben a gépkocsivezető kétszer annyit keres, mint a helyi gimnázium tanárai. Vagy mint az AKÖV autóbusz sofőréi. Ilyen aránytalan­ságok vannak még, s az új gazdasági mechaniz­mus egyik legjelentősebb eredménye az lesz — így reméljük —, hogy ezeket megszünteti. Gazdálkodási és bérezési rendszerünk folyamatosan úgy alakul át, hogy a személyi jöve­delmek mind pontosabban fejezzék ki a mögöttük lé­vő munka mennyiségét, minőségét, társadalmi hasz­nosságát. Miért jutott eszembe mégis most a sertéste­nyésztő? Az egyik ok: Egy vitában felelős funkcióban lévő emberek hangoztatták aggodalmukat a vállalati részesedési alap ismert — 15, 50, 80 százalékos — elosztási arányával szem­ben. Azt mondták, hogy ez indokolatlan jövedelem- különbségeket szül, egye­sek túl sokat fognak ke­resni, másokhoz képest. A másik ok: megismerkedtem egy értékeléssel, mely sze­rint még nem lehet ugyan messzemenő következteté­seket levonni a gazdasá­gi reform első tapasztala­taiból, de az bizony igaz, hogy néhány részletkérdést nem vitattunk meg alapo­san az érintett dolgozók­kal. Többek között a ré­szesedési alap felosztásá­nak az elvét A politikai munkának ez még adóssága, de bizonyo­san törleszthető. Azon túl, hogy ebben is a döntő és meggyőző érv a tapaszta­lat lesz, az első év utáni felosztás — néhány dotog- ral talán többet kellene vitatkozni. Például arról, amire az iménti példával céloztam, hogy voltak ed­dig is jövedelem-különb­ségek, de azok nem min­dig fejezték ki igazságosan a mögöttük lévő munka társadalmi, gazdasági hasz­nosságát De talán nem is ez a legfontosabb vitaérv, mert mégiscsak elenyésző­en kevés volt az autóvá­sárló sertéstenyésztő, és az ujjainkon megszámolható az olyan tsz gépkocsiveze­tő, aki többet keres két gimnáziumi tanárnál. Ezért hanyagolható el ez az érv amellett, amit a köznyelv egyenlősdinek ne­vez. Van egy számítás, amely szerint — szocialista és kapitalista országokat egyaránt számítva — Eu­rópában hazánkban a leg­szűkebb a jövedelemskála. Azaz: nálunk van a leg­kisebb különbség a legala­csonyabb és legmagasabb fizetések között. A szocia­lizmus első lépéseinek ide­jén talán így volt ez he­lyes — legalábbis szüksé­ges. Később azonban megmerevedett, „általános érvényűvé” vált, s mint sok más dolog „ideológiai töltést” is kapott. A bér- egyenlősdit a társadalmi egyenlőség, a demokrácia fokmérőjének tekintették — mit sem törődve Lenin­nek az anyagi ösztönzésről elhangzott figyelmeztetései­vel. Ami érdekes: a köz­tudatba is így ment át; a közelmúltig úgy fogta fel majd mindenki ezt a dol­got, mint, a szocializmus szükséges velejáróját. S tűrte, vagy orvosolta a ma­ga módján. Azt hiszem Itt lehet keresni az anyagi hátterét annak a nagy „hajtásnak”, ami az elmúlt években a mellékjövedel­mekért indult. Ezernyi pél­dája van még ma is: A jó lakatos esténként még négy órát dolgozik a ma­szeknál is. A villanyezere- lő fuserál a szomszédok­nál, a tervező mérnök éj­félig görnyed a rajzasztala mögött a mellékesért (ami olykor nem is oly mellé­kes, egyes esetekben a rendes jövedelem két-há- romszorosa.. J. Ha egycsapásra nem is, de bizonyára rövidesen alábbhagy ez a láz, amint teljesen kibontakoznak és a gyakorlatban érvényesül­nek az új gazdasági me­chanizmus bérezési elvei. Roppant egyszerű az or­voslás. Végezze mindenki a munkáját ott, ahol az alap­foglalkozása, főállása van. Adjon bele „apait, anyait” a saját munkájába s kap­ja meg ezért azt, ami meg­illeti. Ha így, ilyen alapon alakulnak ki újfajta jöve­delem-aránytalanságok, az mindenkinek hasznos lesz. Az egyénnek is, a munka­helynek is, meg a társa­dalomnak is. Mert ezek már nem is aránytalansá­gok lesznek, hanem igaz­ságos arányok tanúskodva árról, hogy egyesek többet, jobbat, hasznosabbat adnak kétkezi munkájukkal, tudá­sukkal. ügyességükkel, szor­galmukkal a társadalom­nak, mint mások. Varga József A lakásépítésről is szó esett. A megyei prog­ram megvalósítása jói halad. Az új lakásokat azonban na­gyobb részt nem a munkások és a termelést irányító szak­emberek kapták. A kormány- rendeletben előírt 70 helyett az új lakásoknak csak 47,6 százaléka jutott nekik. Ez az arány még rosszabb a tárca- beruházással épült lakások elosztásánál. Ezeknek többsé­gébe vezető beosztású dolgo­zók költöznek. Például az Aprítógépgyár 9 lakásból 3- at, a kőolajtermelő válla'at 10-ből 3-at, a tégla és cserép­ipari vállalat 12-ből 4-et adott munkásnak Az állami építő­ipari vállalat az utóbbi két évben egy lakást sem utalt ki fizikai dolgozónak. Az egészségügyi ellátás javult. Jobbak a gyógyító munka személyi és tárgyi fel­tételei. A harmadik ötéves terv első két esztendejében az általános üzemorvosi kör­Negyed nyolc előtt né­hány perccel kigyulladtak a reflektorok a szolnoki iro­daház földszintjén, a Haza­fias Népfront Barátság klub­jában. A meghívottak és a Televízió munkatársai elfog­lalták a helyüket. Láttuk a monitorokon, amint a Tv Maci bebújt a takaró alá s máris elkezdődött a műsor első része, amely azonnal acásba került. A teremben azok foglal­tak helyet, akik kérdéssel fordultak a megye vezetői­hez ügyes-bajos dolgaikban. A kérdezők legnagyobbrészt egy-egy járás, város vagy valamilyen kisebb közösség gondjait mondták el. Kérdé­seikre a Televízió budapesti stúdiójában lévő vezetők ad­ták meg a választ. Az ösz- szeköttetést a Barátság klub és Budapest között az iro­daház mellett álló közvetítő kocsi biztosította. A reflektorom a nappali világosság mellett nappali forró'ágot is árasztottak s később a feltett kérdések, válaszok és viszont válaszok még forróbbá tették a lég­kört Bordás László, a KISZÖV elnöke többek között elmon­dotta, az új gazdasági me­chanizmus bevezetése óta 10 százalékkal visszaesett az ipari javítás értéke. A köz- gazdasági szabályozók, a nye­reség készáru gyártásra ösz­tönzi a szövetkezeteket. Ez pedig a falusi lakosság rová­sára megy. Busi Sándor, az építők szakszervezete megyei titká- ra a bérezés gondjairól be­szélt. A fiatal szakmunkások besorolása nagyon alacsony, nincs mindig arányban a tényleges teljesítményükkel, képességeikkel. A rajtuk megtakarított átlagbért a „futtatott” brgiádok kapják. Az ipari tanulók helyzetét is meg kellene vizsgálni. Ta­pasztalataink szerint az idő­sebb szakmunkások egy ré­sze rovásukra akar több pénzt keresni. Somogyi Imre, az olajbá­nyászok szakszervezetének területi titkára felvázolta, hogyan járul hozzá a két vál-. lalat Szolnok fejlesztéséhez. Szabó Károly, a járműjavító sz-titkárá arra hívta fel a fi­gyelmet, a munkások béré­nek emelését korlátozza, hogy az alkalmazottak, tiszt­viselők száma rohamosan növekszik A vitát Halmi Ferenc fog­lalta össze. Az SZMT a jelen­tést elfogadta. Határozatot is hozott, amelyben támogatást ígért a megyei földgázprog­ram megvalóstásához. Végül kidolgozta saját, s jóváhagyta az elnökség második félévi munkatervét. A kamerád „kereszttüzé­ben” mindig azok a kérde­zők ültek a riporterrel, akiknek a korábban felvett kérdései éppen sorra kerül­tek. Nevelői ellátottság, peda­gógus lakásépítési kölcsön, strandfürdő, templomrestau­rálás, játszótér, a Tisza II. vízlépcső építésének során a környék lakosságában fel­merült aggálvok — így kez­dődött a műsor. Tiszafüred, Tiszasüly, Törökszentmiklós, Tiszaszöllős panaszainak, kérdéseinek legfőbb témáit soroltam fel. A riporter asztalánál sű­rűn cserélődtek a kérdezők. Válaszok és ellenvetések vöpknc.tek. mintha egy asz­talnál ülve vitatkoztak vol­na a megye vezetői, és az imterpellálók. Voltak meg­nyugtató válaszok, de né­hány esetben a válasz úiabb kérdést szült, amikor nem volt egészen kielégítő. Múlt az idő s mikor a ,.l°gfo?ö- s->v.vmnk” látszó kérdés, alá­ír* építés, elosztás és kisa­játítás kérdése került elő, leiárt az első rész műsoride­je. Kialudtak a reflektorok^ A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Jóváhagyólag tudomásul vette a kormány elnökének a csehszlovák párt- és kormányküldöttség­gel Budapesten folytatott ta­nácskozásáról szóló beszámo­lóját. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa elnökségének előterjesztése alapján a Mi­nisztertanács módosította a munkaviszonyban álló dol­gozók betegségi biztosításá­ról és társadalombiztosítási nyugdíjáról, valamint a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek tagjainak kötelező köl­csönös nyugdíjbiztosításáról intézkedő kormányrendele­tek egyes intézkedéseit. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a tava­szi mezőgazdasági munkák teljesítéséről és betakarítás­ra történt előkészületekről tájékoztatta a kormányt. A kohó- és gépipari mi­niszter a közúti járműgyár­tás fejlesztéséről tett jelen­tést. A Minisztertanács az előterjesztést megvitatta és a közúti járműgyártás fejlesz­tését központi fejlesztési programmá nyilvánította. A munkaügyi miniszter az ifjúság pályaválasztásáról és a pályaválasztási tanácsadás helyzetéről, a könnyűipari miniszter egyes szövetkeze­tek és szövetkezeti vállala­tok ipari tevékenységéről, az Országos Anyag- és Árhiva­tal elnöke a fogyasztói árak alakulásáról, Budapest fővá­ros tanácsának vb-elnöke a' főváros tavalyi fejlesztési te­vékenységéről és az idei be­ruházásokról tett jelentést a kormánynak. A kormány a jelentéseket megvitatta és el­fogadta. A Minisztertanács tanács­szervek osztálya vezetőjének javaslata alapján a kormány rendeletet hozott községi szabálysértési bizottságok lé­tesítésére. A Minisztertanács elfo­gadta a saját és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság második félévi munkatervét. s a normális esti világítás egyenesen félhomálynak tűnt. Az ingre vetkőzött, homlokukat törülgető meg­hívottak és tévések átmen­tek egy pohár bambira vagy sörre a büfébe. Néhány perc múlva foly­tatódott a felvétel. Most már nem adásba, hanem képmagnóra került mindaz, amit a kamerák felvettek. A különbség csupán annyi volt. hogy a válaszokat adó vezetők képe most nem lát­szott a monitorokon, csak a hangjukat hallották a kér­dezők. A Kárász utcaiak pana­szára adott válassza) foly­tatódott a második rész s talán ez volt a műsor legiz- galmssbb része A kiszabott idő gyorsan telt. minden kérdésre nem kerülhetett sor. így is ér­dekes. újnemű műsort lát­tunk s reméljük, hogy a vi­ta során felvetett kérdések napirenden maradnak « • műsor hozzájárul ahhoz, hogy minél előbb megoldód­janak az érdekeltek \ meg­elégedésére.

Next

/
Thumbnails
Contents