Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
1968. június 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP § 4 virágúi lépő lány December közepén nyitották meg a Vöröscsillag úti ABC áruházat. Az új boltot napon ta mintegy háromezren keresik fel. Havi forgalma 1,5 millió forint. A gépjavításról, üzleti optikával ’A magyar parasztmese alkotása: a virágot lépő királykisasszony tünde alakja, aki bárhová lép — megvakítva és rongyokba öltöztetve is — nem tudja eltagadni magát, mert nyomában virág faliad. A cigánylány is ilyen virágot lépő lány volt De ez nem niese. Élete annyira eseménytelen, hogy nem tudom: érdemes-e írni róla. Talán egy regény témája lehetne, egy olyané, amely nem akar egyebet láttatni, mint egy reménytelenül tengődő nép-rajt Alakjainak megfordíthatatlan sorsát, alantas komikumát; yagy egy pszicho-ana- iitikai tanulmányt lehetne írni róla. Mindez azonban sok is, kevés is lenne az ő egyszerű életéhez. Valamikor, valahol egy üstfoltozó cigány rátalált egy lányra. A lány román volt, bizonyára nem volt senkije, s egy alföldi uradalomba vetődött, ahol napszámos munkából élt. Összeházasodtak. Az üstfoltozó abbahagyta a vándorlást, s letelepedett a feleségével ott, ahonnan elindult: a mezőváros szutykos, poros, nyüzsgő cigánytelepén, a dögtemető és a vasútvonal között Egyik gyerekük született a másik után. ök voltak a virágot lépő lány szülei. A virágot lépő lányról akkor még nem tudta senki, hogy kicsoda. Együtt han- cúrozott a többi gyerekkel, maszatos volt és rongyos és telente elmaradozott az iskolából, mert nem volt cipője. Emiatt évet is veszített Aztán meghalt az édesanyja. Apja egyedül maradt a sok gyerekkel. Valami munkát kapott a termelőszövetkezet- bein, de nem sokáig bírta, mert á szíve megbetegedett Rokkantsági nyugdíjat kapott, ebből tengődtek. Nem hiszem el Rousseau- nak, hogy az ember „tabula rasa”-ként születik, s a környezete teszi jóvá vagy rosszá; mert mi tette volna virágot lépő lánnyá ezt a gyermeket ott, sorstestvérei között, a vad,, csalános, bűzös telepen? Én inkább azt hiszem: léteznek adottságok, amelyek a jóra predesztinálnak. Vannak emberek, akik íbárhoij bárhogyan, bárkik között csak jók tudnak lenni. Twist Olivér gyötrelmes kis életében is ez a megmásíthatatlan adottság volt a fő motívum, ez az adottság tette virágot lépő lánnyá a cigánylányt is. Egyszer felfigyeltek rá az iskolában; a jóra valóság, vagy az értelem csillant meg benne. Apja egykori munkahelyétől segélyt szereztek neki. A nyolcadik osztály után a túrkevei gimnáziumba került. Itt kezdődött a karrier, a lélek karrierje. Itt mutatkozott meg. hogy a táguló értelem miképpen válik erővé. Apja betegsége annyira előrehaladt, hogy béna, ágynak szegezett roncs lett belőle. Kisebb testvérei iskolás sorba kerültek Minden gond és munka a nyakába szakadt. Testvérei azonban nem voltak maszatosak. mert mosdatta őket. Nem veszítettek évet az iskolában, mert foglalkozott velük. Házuk ragyogott a tisztaságtól. Apját hűségesen és szakszerűen gondozta, mint egy hivatásos ápolónő. Főzött, mosott a családra. S ahogyan évről évre több lett a gondja, úgy évről évre jobb lett az iskolai bizonyítványa. Elképzelhetetlen volt. hogy egyetlen órán is készületlenül jelenjen meg. Elképzelhetetlen volt az is, hogy valakit megbántson, vagy valamit ne úgy tegyen, ahogyan kell; még súrlódása, gyerekes nézeteltérése sem volt soha senkivel. Mindig frissen vasalt volt, ragyogott egyszerű ruháiban, fiatal szépségében, csinos volt és vidám. Rejtély, hogy hogyan csinálta: de még fáradtság sem látszott rajta soha. Élete nem volt „közügy” a gimnáziumban. Semmi különösebb társadalmi, szülői, tanári ifjúsági összefogás nem történt, hogy segítsenek neki. Volt, alá ismerte a körülményeket, volt, aki talán nem is tudott róluk. Mindez nem hanyagságból, vagy közömbösségből történt így, hanem azért, mert oly csendben, oly természetesen. oly magától értetődően tette a dolgát, hogy az föl sem tűnt senkinek. Volt éppen elég rossz szü- lőjű, balsorsú, vagy éppen csibész diák, akikkel foglalkozni kellett. Ami körülötte történt, az ő általa történt, amit tett, azt ő tette, csak ő és senki más. Negyedik osztályban már jeles tanuló volt. Sohasem felejtem el: az érettségin történelemből a francia forradalmat felelte. Szépen felelt, precízen, nagy tárgyi tudással, de kicsit idegesen. Kék szeme, mely — ellentétben szelíd természetével — nagy, merész és szépen ívelt volt, mint a vívó- nőké — néha ■ riadtan rebbent meg. A nagy próba izgalma csillogóit benne. Jelesre felelt, mint mindig. Ez a feléiét azonban — akkor, ő általa és abban az órában — illusztrációja volt annak, hogy költőnk miért írta a maga Saint-Simon példányának, .címlapjára: — „Petőfi Sándor kincse”, ösz- szebékítette a két halhatatlan ellenfelet: Dantont és Robespierre-t, lemosta a vért a guillotinró], az csendült benne, ami a Marseillese-t himnusszá emeli. Pedig nem volt se jobb, se rosszabb, mint a többi jeles felelet; de mégis több volt azoknál, mint ahogyan szebb volt a vasalás simasága a matróz- blúzon s « fésű nyoma az öccsök fején a virágot lépő lány kezéből, mint másokéból. Tovább nincs is ez a történet. Élete ügy folytatódott, mint általában folytatódni szokott a szívós, fáradhatatlan diákoké. Egyetemre került, agrármérnök lesz belőle. Talán éppen most végzi az utolsó évet. Azért választotta ezt a pályát,, meri — mint mondta — tartozik a termelőszövetkezetnek, amely segített rajtuk, mikor semmi más segítség nem volt. A virágait lépő lány nyomában rtemesbúza, primőr-zöldség. hibrid-kukorica fog sarjadni. Imre Lajos A legdrágább hippi A hüvelykujj majdnem egy méter, rózsaszínes műanyagból készült, fénylik és nedvesnek hat. Párizsi alkotója, César, fantáziátlanul ezt a címet adta művének: „César hüvelykujja” César szuper-ujja sok száz „műremek” egyike, amelyet most a londoni Modern Művészetek Intézetében kiállítanak. A kiállítás témája: szexualitás, halál és rémület A francia César nem az egyedüli, aki testének egy részét „műtárggyá” emelte. A 34 éves amerikai Paul Tbek egész testét megörökítette. Thek ugyanis minden testrészéről gipszöntvényt készített és egy évi munkájának eredménye egy gipsz-hippi lett, aki egy rózsaszín papírmasé mauzóleumban örök nyugalomra hajtotta a fejét búcsúlevele és egy marihuánát tartalmazó edény kíséretében. A hippi fején és felső ajka felett alkotója hajából készült frizura és bajusz díszeleg. A műremek-halott előállítási költsége 40 000 márka. A londoni kiállítást Jennie asszony, az angol oktatásügy és a tudományos ügyek minisztere nyitotta meg. Az újságírók szemére vetették, hogy az adófizetők pénzét hasznosabb célokra is fordíthatnák, mint rémségek bemutatására, mire az idős hölgy határozottan így válaszolt: „önök itt az életet látják. Talán nekem sem tetszenek ezek a dolgok — én azonban nem vagyok mükritikus”. Hogyan lehetne üzleti alapon jobban együttműködni? Ez a kérdés volt a vezérfonal a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt vezetőinek és a kö- zéptiszavidéki és jászsági termelőszövetkezetek elnökeinek tanácskozásán, amelyet Szolnokon rendeztek meg. Az eszmecsere témagazdag egyelőre hátrányos következményekkel sújtja ezeket a gazdaságokat. Így vélekedett Bartos László, a nagykörűi Haladás Tsz elnöke. Elmondta, nyolc-kilene javítóállomással kerültek kapcsolatba. Sokszor a fél országot kell bejárniuk egy-egy géppel. Ez nagyon sok pénzükbe kerül. Az volna a helyes, ha a legközelebbi állomássá] kellene szerződniük, egyetlen partnerrel megegyezniük. Hogy az melyik szakosított javítóban rendel, az neki mindegy Az a lényeg, hogy volt. A termelőszövetkezetek vezetői a legégetőbb problémákkal hozakodtak elő, őszintén elmondották véleményüket a gépjavító-hálózat munkájáról. A közepes nagyságú szövetkezeteknek nincs arra anyagi erejük, hogy nagyobb arányú gépjavításra berendezkedhessenek. a gépet határidőre szállítsa a szövetkezetnek. Nagy sikere volt Baronjcs Ernő javaslatának. A csépai Petőfi szövetkezet elnöke szerint jó lenne, ha a tröszt megvásárolná tőlük a nagyjavításra váró gépet és adna helyette felújítottat. Nem mindegyik téesz tud mindig új gépet venni, beérné felújítottal is. Ha a tröszt vállalatai bizományosként foglalkoznának értékesítéssel is, akkor a szövetkezetek gépparkja könnyebben tipizálható lenne. Holt idényben megyei Élelmes kisöreg Mindig csodáltam Csigeré bácsit, milyen nagy üzleti érzék szorult bele. Sokat utazott, adott-vett és csereberélt. Nyugdíjas vasutas lévén az utazás jóformán nem került pénzébe. Tíz éve. lehet, hogy utoljára találkoztam. vele. Akkor is kis összecsukható székén ült, az állomás peronján. Mellette két jókora füleskosár. Olcsón vásárolt baromfit egy közeli községben. Azt vitte fel Pestre, eladni. A napokban újra találkoztunk. Éppen olyan friss, fürge, mint volt. Ismét a megyeszékhely állomásán pillantottam meg. — Jónapot kedves Csigeré bácsi — üdvözöltem örömmel. — Utazgatunk, szál- títgatunk? — Bizony édes fiam, egy kis mellékes jól jön. Tudod, az asszony a nyugdíjból nem ad fröccsre valót — Mi van a kosárban? — őszibarack. — Mit lehet rajta keresni Pesten? — Hol? Pesten? Elnevette magát. — Botodnak nézel édes fiam? Pestről hozom. A háztól elviszik kedveském. Legalább három forintot nyerek kilónként.- bj mezőgazdasági gépbörzét lehetne rendezni, amelyen cserére és vásárlásra is mód nyüna. ' Nemes Mihály, a tröszt vezérigazgatója egyértelműen igazat adott a három szövetkezeti vezetőnek. Baronics Ernő javaslatait megvalósíthatónak tartotta. A csépai elr nököt két perces beszélgetés igazolta a szünetben. Pillanatok alatt megegyezett nagykörűi kollegájával traktor cserében Lám, a börzén hány üzlet jöhetne létre! Élénk vita alakult ki a garanciáról és az alkatrészellátásról A tröszt szakosítási koncepciója ARANYLAKODALOM A KAZETTÁBAN Megszületett a kisbaba, a házaspár boldog volt. A férj másnap elővette a fényképezőgépét, befűzte a filmtekercset és elment a klinikára, hogy lefényképezze a babát. Amikor egy hét múlva a felesége és a ksfiú visszaérkezett a lakásba, újból csinált egy felvételt. — Hívasd elő — kérte az asz- szony —. olyan kiváncsi vagyok a képekre... A férj csodálkozva kérdezte: — Csak nem gondolod, szivecském. hogy két kép miatt tönkreteszem az egész filmtekercset? — A sötétkamrában levágják róla az exponált filmeket. Legfeljebb három-négy kockát vesztünk. — De édes szivem, megtörténhet, hogy rosszul teszik vissza. És akkor az egész film fényt kap. Ne légy ilyan türelmetlen. Majd csak az egész filmtekercset hívjuk elöl Amikor a kisfiú járni kezdett, megörökítették az első tipegő lépést. Az asszonyka újra kérlelni kezdte a férjét, hogy csináltassák meg a képeket: — Hogy is ne — hangzott a válasz. — Még harminchárom kocka van a filmen! Telt-múlt az idő, a kisfiú óvó- dába került. Űj felvétel készült. Az asszony már nem is sürgette az előhívást. Tudta. hogy mit válaszolna a férje: még harminckét kocka... Az asszony egy évvel később kislányt szült. A Lujza nevet kapta. — Most több felvételt csinálj — kérlelte a fukar férjet. — Csak nem azért akartad Luj- zikát, hogy hamarabb előhívassam a tekercset? — gyanakodott a férfi. Három kép készült a kislányról. Az egyik egynapos korában, a másik egyéves születésnapján, a harmadik a bátyjával együtt, aki már iskolába járt. Az asszony már régen belenyugodott abba, hogy a férj* a tagéhoz per minden garast. Néha vá- gyakozva gondolt a felvételekre; vajon hogy sikerült cunnak idején egy évtizeddel ezelőtt a kép? Amikor a fiú érettségizett, az apa — feleségének legnagyobb ámulatára — három felvételt csinált, sőt. midőn Lujzika férjhez ment, nem kevesebb, mint négy kép készült. Ekkor már csak huszonhét filmkocka volt a tekercsbenEgy nyáron az asszonyt a szak- szervezet beutalta a balatoni üdülőbe. Bőröndjébe csempészte a gépet és a magyar tenger partján tiz felvételt készített. Az ezüstlakodalmukon ismét készült néhány kép, majd amikor a fiú doktorált és még később, midőn elvette feleségül az egyik kolléganőjét. Ekkor a tekercsen már csak egy, azaz egy filmkocka volt. Erre az aranylakodalom került: a gyerekek, az unokák és a vendégek. Másnap végre előhívták a filmet. — Látod, ez a kisfiúnk egynapos korában — mutatta büszkén a feleség —, ez pedig a legkisebb unokánk menyasszonya. A férj arca elborult: — Talán jövőre már kicsinyük lesz... Meghagyhattuk volna az utolsó kockát... Palásti László Hovodzák István, a cibakhá- zi Vörös Csillag Tsz elnöke szerint a garanciát nem lehet komolyan venni. Egyszerűen azért, mert a javító állomások nem tartanak olyan alkatrészeket, amelyek a megyére nem tipizált gépekbe illenek. Az alkatrészellátás kriminális. Szerinte két üt járható. Az egyik, hogy az AGROKER-nek mindegyik gépjavítónál legyen lerakata. Adjon ki bizományba megfelelő mennyiségben és választékban alkatrészt, hogy a szövetkezetek közvetlen partnerüknél vásárolhassanak. A másik; naponta induljon menetrendszerű turajárat a megyében az előző nap megrendelt alkatrészekkel. A tröszt vezérkara ismét heyeselt. A bírálat jogos, a javasolt megoldások ésszerűek, kivitelezhetek Konkoly Bélát, a jászbol- dogházi Aranykalász elnökét az érdekelte, ha megszűnik majd az ötven százalékos ál- larr; támogatás, a gépjavító vállalatok árai hogyan alakulnak? A vezérigazgató szerint a javító állomásoknak olyan árért kell majd szállítani a fődarabokat, amely verseny- képes a szövetkezet rezsikai tségedvel. A vezérkar értett a szóból A több órás tárgyalás visz- sza-vissza térő motívuma a garancia és alkatrész probléma volt. Vitathatatlan, hogy a tröszt képviselői elfogadták a bírálatot, nem magyarázták a bizonyítványt. Konkrét, határozott ígéretet azonban csak egy-két esetben tettek. Bízunk abban, megfogan az a javaslat is. hogy valamelyik javító állomáson rendezzenek be üzemanyagvizsgáló laboratóriumot. A szövetkezetek megfelelő bizonyítékos alapján esetenként felléphetnének az ÄFOR-ral szemben A tanácskozás tárgyilagos légkörben zajlott le. A szövetkezetek elnökei Konkrétan felvázolták, szerintük hogyan lehetne üzletibb a kapcsolat a gépjavító vállalatokkal. A tröszt vezérkara értett a szóból, a főbb kérdésekben közös nevezőre jutott az elnökökkel. ' F. P.
