Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

13**. június 23, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az iparfejlesz néhány megyei kérdése íita: CSÁKI ISTVÁN zolnok megyében 1949 utón mérsékelt, 1957 után pedig tempós iparfej­lesztés ment végbe. A régi ipari üzemek — MÁV jár­műjavító, Tisza Cipőgyár, papírgyár, . mezőgazdasági gépgyártás — rekonstrukció alá kerültek, mellettük pe­dig új üzemek települtek. Ezek közül kiemelkedő a Tiszamenti Vegyiművek, a hűtőgépgyár, az aprítógép­gyár és néhány más vállalat. A megye ipari termelése 2.9 százaléka az ország ipari termelésének. A fejlődés ütemére utal az a tény is, hogy a felsza­badulás előtt a gyárjellegű iparban mindössze 2400 fő dolgozott, 1967 végén pedig az ipar, építőipar és közle­kedés együttesen közel 64 ezer főt foglalkoztatott. A megyében gyártott ter­mékek tekintélyes része kor­szerű, versenyképes a hazai és külföldi piacon. A külkew reskedelem vonalán 33 or­szágba jutnak el a megye ipari termékei. Vannak vi­szont alacsony színvonalon dolgozó ágazatok, vállalatok, üzemek is. A kialakult ipar, termelési ágazatokat és szín­vonalat tekintve összetett, bonyolult. A párt gazdaság- politikájának valóraváltását célzó munka keretében egy- időben jelentkezik a már magas műszaki színvonalon dolgozó — részben automa­tizált — üzemek, a régi ke­vésbé korszerű gyáregysé­gek^ s az elmaradt — sok esetben a kézműipar szint- jén dolgozó — vállalatok, kisipari szövetkezetek ter­melésének és fejlesztésének gondja. A bonyolultságot az ipar területi elhelyezkedése is fo­kozza; Szolnokon összponto­sul a termelőkapacitás 40 százaléka. Szolnok, Jászbe­rény, Törökszentmiklós és Martfű adja az évi termelés háromnegyed részét. Ezeken a helyeken a munkaerő el­látás növekvő gondot jelent, míg másutt foglalkoztatási nehézségek vannak. Az ipar mai kapacitását, elhelyezkedését és műszaki színvonalát teltintve Szolnok megye — a nagyértékű fej­lődés ellenére is — az ország iparilag elmaradott területei között helyezkedik el. Ez adja a pártszervezeteknek, a tanácsi szerveknek azt a sokrétű feladatot, amelyet a párt és kormány iparilag el­maradt területek fejlesztésé­re vonatkozó állásfoglalásai­nak megvalósítása követel. A megye területének nagy­része iparfejlesztésre alkal­mas. A vasút és közútellá- tottság jó, a villamosenergia hálózat fejlett, a víz és gáz- készletek nagymennyiségben állnak rendelkezésre és még mindig van jelentős felhasz­nálható munkaerő. Célszerű, népgazdaságilag indokolt és hasznos az a törekvés, amely a megye ipari fejlesztésére irányul. a Két esztendővel ezelőtt — pártunk IX. kongresszusára készülve — pártszerveze­teinkben széleskörű és átfo­gó vita folyt le a foglalkoz­tatottságról, az ipar struktu­rális és a megye gazdaságá­nak arányos fejlesztéséről. Ez a téma a megyei pártér­tekezleten is helyet kapott, sőt összesített formában — a küldöttek útján — eljutott a kongresszusig. Számunkra megnyugtató és egyben iránymutató volt a kong­resszus állásfoglalása, mely szerint „A termelőerők terü­leti elhelyezésében a jövőben is arra kell törekednünk, hogy folytatódjék a gazda- sáai és kulturális kiegyenlí­tődés az ország egyes terü­letei között.” A kongresszus után a me­gyei párt- és tanácsi veze­tés felmérte és elemezte a foglalkoztatottság helyzetét Különösen nagy figyelmet fordított az iparilag elma­radt mezővárosokra — ahol a fejlődés előbbi időszaká­ban szinte kizáróllag a helyi ipar fejlődött ki — és a já­rási székhely községeire. A megyei vezetés a vélemé­nyek és állásfoglalások ki­alakulásánál nem szűkén vett helyi érdekből és igény­ből indult ki. Messzemenően törekedett arra, hogy a ter­melés gazdaságosságának olyan követelményei, mint a koncentrált elhelyezés, műszaki színvonal, a termé­kek iránti tartós igény min­denütt számításba legyen véve. Azt is figyelembe vet­te, hogy a megyén belüli el­helyezkedést nem lehet „szét­osztással, széttelepítéssel” megoldani. Megyén belül né­hány közigazgatási terület fejlettebb ipara adott tény és ezzel így kell számolni. Lehetőséget látunk viszont arra, hogy néhány nagy­üzemből gyártmányokat, — vagy egyes gyártási folya­matokat gazdaságos távolsá­gon belül alkalmas környe­zetbe helyezzenek ki. Ennek keretében a hűtőgépgyár ter- melési profiljába nem szo­rosan beletartozó cikkeik gyártását helyezte el Jász- árokszálláson és most telepít egy részleget Jászboldoghá- zára. A Tisza Cipőgyár Kun- szentmártonban hoz létre üzemrészt. Más üzemek me­zőgazdasági gépjavítókkal kooperálnak és így teremte­nek új foglalkoztatási lehe­tőségieket. Az iparban fejlett terüle­teken arra törekedtünk, hogy a foglalkoztatási összetétel fejlődjön. A nehézipari ága­zatok mellett jöjjön létre — esetleg a gyártmány további feldolgozása útján is — könnyebb munkára képes — főleg női — foglalkoztatásra lehetőség. Ezt célozza Szol­nokon a papírgyár most épü­lő feldolgozó üzemrésze, a festék- és mosószergyártás kifejlesztése — és még né­hány hasonló intézkedés. A megyeszékhelyen — to­vábbá Jászberény, Török­szentmiklós és Martfű kör­zetében — az iparfejlesztés döntően a műszaki színvonal emelését, gyártmánykorsze- rűgítésót — tehát elsősorban nem új üzemek telepítését — jelenti számunkra ma is és a jövőben is. Ez nem le­zárása az iparágak kialakult körének, mert pl. a Tisza- menti egyiművek fejlesztése előtt szinte korlátlan lehető­ségek állnak és a fejlesztés be is következik. Egészen más a kép és a helyzet a mezővárosokban és a járási székhely községek­ben. A megye területének ebben a nagyobbik felében az ipar részaránya alacsony, a mezőgazdaságon kívül más irányú foglalkoztatottság alig van, s így elhelyezkedésre váró munkaerő jelentkezik, amit az eddig kialakult bá­zison nem lehetséges fel­használni. Ezeken a terüle­teken is van műszaki fej­lesztési feladat, de az egy­magában a problémát nem oldaná meg A fejelsztés olyan szempontból is fontos, hogy a mezőgazdasági ter­melés további gépesítése és műszaki színvonalának eme­lése előtt nyissunk szélesebb lehetőséget. A két évvel ez­előtti vitáknak ez volt a mondanivalója, ezt tárták fel — mint lehetőséget és igényt a pártszervezetek. A közel kétéves elemző és felmérő munka, a sokirányú tárgvalás részben meghozta — és ígéri — a mainál jotífc megoldást. A párt- és állami vezetés ennek a kérdésnek a meg­oldásában messzemenően képviselte pártunk gazdaság- politikáját. A foglalkozta­tottság színvonala és fejlő­désének iránya olyan kér­dés. ami elől a politikai ve­zetés semmiképpen sem tér­het ki a jövőben sem. Ezt azért hangsúlyozom, hogy voltak felvetések munka közben, hogv „nem túlságo­san részletekbe megyünk-e” ebben a kérdésben, nem .,be- avet.kozás-é” ez a gazdasági életbe. A megyei bizottság szükségesnek látta — és jó­vá is hagyta — az eszközölt eljárásokat. A párt- és ta­nácsi vezetés nem termni»*'' szervezéssel foglalkozott. A gazdaságosság, a műszaki megoldások tekintetében a jelentkező iparvállalatok képviselői magúit mérlegel­tek, tárták fel igényüket, vizsgálták az adottságokat és így alakították ki állásfog­lalásukat. A népgazdasági, vállalati és területi érdekek a munka során összetalál­koztak. A közös érdekből ki­indulva telepítési elhatáro­zások születtek és egyrészük már a megvalósítás útját jár­ja. Ennek keletében Karcagon a szerszámgépipar, a pre­cíz és könnyű fizikai mun­kát igénylő híradástechnikai ipar települ, továbbfejlődik az üvegipar és az építő- anyagipar. Kisújszálláson új korszerű téglagyár, a vasipa­ri vállalatnak új üzemháza épül és a közeljövőben kez­dődik a gyógyászati segéd­eszközök gyárának telepí­tése. Mindezekkel együtt to­vább fejlődik a helyiipar jellegéből már régen kinőtt, főleg exportra termelő fa­ipari vállalat. Túrkevén nagy területet kiszolgáló autójavító bázis létesült. Me­zőtúron a szövőipar, a villa- mosgéptechnikai cikkek gyártása a vas- és fémfel­dolgozás, valamint a szövet­kezeti üzemszerű cipőgyár­tás területén lépünk előre. Kunszentmárton járási szék­hely ^községben a Beton- és Vasbeton Művek gyáregysé­ge települt a régi gépállo­más helyén, ahol gépészeti és lakásfelszerelési cikkek gyártása kezdődött meg. Te­lepül a Tisza Cipőgyár rész­lege és megkezdődött a szőr­mefeldolgozás. Tiszafüred az alumínium-feldolgozói pár egyik fontos bázisa lesz. En­nek a terve megvan, a tele­pítés kezdődik és még a har­madik ötéves terv időszaká­ban jórészt meg is valósul. Korai lenne olyan követ­keztetés levonása, hogy me­gyénk Iparilag elmaradt te­rületeinek fejlesztése, a ren­delkezésre álló munkaerő el­helyezkedése megoldódott. Az elért eredmény kezdetnek jó. A négy kunsági városban és a két járási székhely köz­ségben a nem egészen két­éves próbálkozás és erőfe­szítés megvetette az iparfej­lesztés alapját s ha a kivi­telezésben következetesek le­szünk, a terület — a város, község — egész fejlődése meggyorsul. A mezővárosokban, járási székhely községekben a te­rületi párt- és állami szer­vek vezetői nagyon gondos és céltudatos munkát végez­tek. Törekvéseiket a megyei vezetés nemcsak elbírálta, hanem messzemenően támo­gatta. A megyei tanács vb — kiindulva abból, hogy a telepítés népgazdasági érdek és a megye strukturális fej­lődését szolgálja — anyagi lehetőségének szinte teljes felhasználásával segíti a te­lepítés és fejlesztés megol­dását. Ugyanezt teszik a vá­rosi és községi szervek is. 0 A megye ipari fejlesztésé­nek eredményei, az elmara­dott területek felzárkóztatása érdekében folyó munka nem jelent teljes megoldást. Vál­tozatlanul vannak további le­hetőségek, amelyeknek ki­használását meg kell olda­nunk. De a már elhatározott és folyamatban lévő fejlesz­tések is a gondok új és hosz- szú sorát vetik fel, A munka­erő nem kiképzett. Gyorsan kell megoldani, hogy a fej­lődő üzemek szakképzett dol­gozókat kapjanak. Ez közös ügye az üzemnek és a terü­leti vezetésnek. A munkába lépő dolgozó társainkról igen jó vélemények alakultak ki. Szorgalomban, akaraterőben, tanulási vágyban általában nincs hiány. Egyik új török­szentmiklósi üzemünk veze­tője elmondotta, hogy várako­záson felüli az ez irányú si­ker. Középkorú és fiatal fér­fiak, nők nagy szorgalommal dolgoznak, fegyelmezettek és ragaszkodnak a gyárhoz, megbecsülik a munkalehető­séget és nem egyszerűen ke­reseti forrást látnak benne. Szeretnénk megőrizni minden területen ezt a jó hírnevet. Jelentkezik egy sor szoci­ális és kommunális probléma Ezekkel szembe kell nézni, megoldásukat a lehetséges határon belül a területi ve­zetésnek támogatni kell. Azt viszont az üzemi vezetőknek kell látni, hogy éppen mert aránylag fejletlen területek­ről van szó, a lehetőségek — főleg anyagi támogatásban — nagyos is szűkek. Bízunk abban, hogy továbbra is együttműködés, a problémák közös megoldása lesz a jel­lemző. Az iparfejlesztésnek vázolt útja és eredményei nem terel­hetik el figyelmünket arról, hogy a mi viszonyaink között az ipar műszaki fejlesztése — természetesen összhangban a mezőgazdaság fejlesztésével — sorsdöntő kérdés. Ezt pár­tunk IX. kongresszusa kellő­en kihangsúlyozta és a gaz­daságirányítás új rendszere is ezt szolgálja. Nem lebecsü­lendő az ez irányú erőfeszí­tés a megyében. Különösen figyelemre méltóak a kor­szerű alapon létesült üzemek munkája A hűtőgépgyártás szalagszerű megszervezése, a TVM technológiai fejlesztése, a korszerű épületelemgyártás ez évi indítása, a vasúti re­konstrukció, a dieselesítés és villamosítás a vasúton — és még sok minden más — ta­núskodik az eredményről. Fi­gyelmünket mégis időszerű erre a nagy kérdésre össz­pontosítani. Műszaki fejlesz­tés természetes nemcsak ezekben az ágazatokban le­hetséges és szükséges. Kisebb üzemeink, helyiipari vállala­taink, KTSZ-eink egy részé­ben a műszaki' színvonal az átlagostól messze elmarad. Ezért hangsúlyozzuk, hogy mindenütt, minden üzemben az üzemi párt- és gazdasági vezetés előtt a jelenben és a jövőben ez a legközpontibb feladat. A műszaki fejlesztés tárgy­körébe sok minden tartozik. Nálunk a megyében a sok közül is kiemelkedő az ipar fűtőenergia ellátásának kor­szerűsítése. Ehhez megyénk különlegesen jó adottsággal rendelkezik. Négy várost érintve átszeli területünket a Hajdúszoboszló—Budapesti gázvezeték. A megyénkben feltárt éghető gázkészlet az országos kincs egytizedét te­szi ki. A vezeték megépítése és a helyi készletek feltárása az utóbbi évek erőfeszítésé­nek gyümölcse, s így a hasz­nosítás még alig, hogy elkez­dődött. Eddig a lakossági gászolgáltatás fejlesztésére összpontosítottuk figyelmün­ket, de összességében az is csak kezdeti állapotban van. Amíg a készletek mennyisége nem tisztázódott ipari hasz­nosításra nem is kerülhetett sor. A kutatás, a feltárás je­lenleg is folyik, de az már bizonyos, hogy olyan készle­tekkel rendelkezünk, amiből minden gazdas -gos beveze- tésssel megoldható igénv ki­elégíthető. Népgazdasági ér­dek — és egyben a műszaki színvonal emelésének is fon­tos kérdése — hogy a termé­szet e nagy, felénk nyújtott kincsét milyen gyorsan és milyen széles mértékben használjuk fel. A közel jövő­ben átfogó programok ké­szülnek a gázellátás fejlesz­tésére, elsősorban a négy vá­rosban. A későbbiek során kialakítjuk a távoleső terüle­tek ellátásának tervét is. Már most szorgalmazzuk az ipar, a termelés felelős veze­tői előtt, hogy vizsgálják, ke­ressék, szorgalmazzák, anya­gi erejükkel is támogass a fűtőé .ergia-ellátás folya­matos átalakítását, mert ez­zel a termelés színvonalának emelését és gazdaságosságát egyaránt fokozhatják A la­kossági gázellátás fejlesztésé­ben is számolunk a területi tanácsi szervek szervezőmun­kájával, a lakosság társadal­mi hozzájárulásával, nem utolsósorban — a bevezetés és felszerelések költségeinek erejéig — anyagi részvállalá­sával. Az iparfejlesztés kérdései szélesek, bonyolultak me­gyénkben is. A politikai ve­zetés teljes megértéssel fog­lalkozott és foglalkozik a foglalkoztatottság minden gondjával, a területek, tájegy­ségek haimónikus fejlesztésé­vel. Azokon a területeken, ahol két esztendővel ezelőtt ezek a problémák szenvedé­lyes vitákat váltottak ki, cél­szerű lenne a pártszerveze­teknek is visszatérni a témá­ra, hogy közös erővel kiala­kuljon az a közhangulat, ami most a megvalósítást segíti elő. Pártszervezeteink a poli­tikai munka minden eszkö­zével segítsék elő a tervek realizálását. Bár szélesek és sokirányú- ak az iparfejlesztés megyei kérdései, gazdasági problé­máink között még sem egye- düliek. Pártunk IX. kong­resszusa leszögezte, hot;y .,Az ipar növekedése ha­zánkban reálisan csak a me­zőgazdaság egyidejű fejlesz­tése mellett lehetséges.” — Megyénkben ezt különösen kell hangsúlyozni, hiszen mezőgazdasági termelésünk mérete és lehetősége igényli, követeli. A párt- és tanácsi vezetés — a gazdaságirányí­tás új rendjének megfelelően — pártunk gazdaságpolitiká­jának képviseletében ezzel is foglalkozik A követelmé­nyekre és a feladat nagysá­gára az idei év is utal. Terü­letünk időjárása rapszódikus, szélsőséges. Éveken keresztül károsodott mezőgazdaságunk a belvizektől. Most az aszály sarcol meg bennünket. Még több tényezőt kell teremte­nünk mezőgazdaságunkban, amivel a természet csapásait ellensúlyozni tudjuk. Szá­munkra nagy lehetőséget ad majd az épülő új tiszai víz­lépcső, amelynek belépésére fel kell készülnünk. Azért utalok erre, hogv világos le­gyen a kép előttünk. Most sokat foglalkozunk az ipar fejlesztésével, de nem té­vesztjük szem elől mezőgaz­daságunk fejlesztésének fel­adatait. ö ártszervezeteink, a terü- M leti pártértekezletek nagyon körültekintően vetet­ték fel két évvel ezelőtt az iparfejlesztési problémákat. Ezért tartottuk szükségesnek a nyilvánosság előtt is visz- szatémi a kérdésre. Megyénk ipara — különö­sen 1957-től — aránylag gyor­san fejlődött. Most új lendü­letet adhatunk a fejlődésnek és valóra válthatjuk mind­azt, amit a harmadik ötéves terv időszakára megyénkre terveztünk és megalapozhat­juk a negyedik ötéves terr I még átfogóbb fejlesztés programját. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi gyáregységében a rendsodró forgó kerekét szerelik.

Next

/
Thumbnails
Contents