Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
A NAGY KÍSÉRLET OLVASÓK Főkönyvelőnk biztatására, nemkülönben nejem unszolására elhatároztam, hogy kísérletképpen kijövök a 31 forintos napidíjból. A nagy vállalkozásra természetesen módszeresen felkészültem. Megfelelő szisztéma szerint először bizonyos szellemi erőforrásokra igyekeztem szert tenni, majd ennek birtokában rátérni a fizikai önmegtartóztatási gyakorlatokra; Ebből a célból mindenekelőtt Moliere Fösvény című művének tanulmányozásához kezdtem. Némi erőfeszítéssel hamarosan sikerült elmerülnöm Harpagon érzelmi mélységeibe. Káros élvezeti cikknek minősítettem a rágógumit és elmagyaráztam csemetéimnek, hogy ezzel az imperialisták malmára hajtják a vizet, illetve a forint húszat. Másnap be- vasaltam Romolyákon a húszast, amivel két hete lógott nekem és epilepsziás rohamot színleltem, amikor az osztályvezető nevenapjára gyűjtöttek. A jeles Harpagon tudata, azonban ekkor még nem ivódott eléggé belém. Ebédnél ugyanis nem volt lelkierőm visszakérni a kenyereslánytól a forintosból, nem volt képem elküldeni az italost, hagytam a húszast a fizetőnél és a kettest a ruhatárosnál Az öndresszírozást tehát tovább kellett folytatnom. A következő napokban elolvastam Móricz Hét krajcárját, valamint a Lázár sebei és a kutyák című vallásos példabeszédet. Az eredmény nem maradt el. Kínai sarut kötöttem s ettől kezdve gyalog közlekedtem a városban. Ruhámat megtéptem, külsőm elhanyagoltam, hogy a barátok és nőismerősök elforduljanak tőlem, ne kerüljenek pénzbe. Szerény ebédemet a Népbüfében talpon állva költöttem el, vacsora helyett a Szegény Jonathán történetét olvasgattam. Másnap tízóraira elfogadtam Romolyák maradék szendvicsét, az osztályvezető viszont nem fogadta el a köszönésemet. Efeletti bánatomban félmarék Fecskét elemeltem a reprezentatív cigarettáiból. A szendvics felét eltettem ebédre. Mindezek után önvizsgálatot tartottam és olyan meg- állapitásra jutottam, hogy megfelelő szellemi erőt tudok koncentrálni a kísérleti napra. Hátra volt még az önmegtartóztatás fizikai beidegzése. Útmutatást megint ö- csak az Irodalom adott. A könyvesboltból — egy óvatlan pillanatban — megszereztem Howenking visz- szaemlékezéseit. Ez a kitűnő angol úr. mint amatőr fakír pl. három napra szabályosan eltemettette magát egy bádogkoporsóban és londoni szállodájában szögekkel kivert nyoszolyán töltötte az éjszakát. Arról sajnos gyanúsan hallgat, hogy a szoba- asszonynak adott-e borravalót? Mindenesetre példája nyomán kemény tréningbe kezdtem, hogy szokásos életfunkcióimat egyharmadára tudjam csökkenteni; Legnehezebben a lélegzet visszatartása ment. Ezt esténként otthon a takaró alatt próbálgattam, míg a feleségem fel nem függesztette a kísérletsort. Elkékült ábrázatom ugyanis szerinte nem megy a vörös paplanhuzathoz. Különben is levegőt bátran vehetek — mondta — mert azért vidéken sem kell fizetni. Ellenben tojást azt igen, mert olcsóbb mint a megyeszékhelyen. Ilyen viszontagságok és előkészületek után végiilis eljutottam odáig, hogv egy napon röpgyűlésen bejelenthettem: háromnapos kiszálláson megpróbálok kiiönni az engedélyezett napidíjból. A nagy vállalkozás reggelén a barátok, kollegák kis csoportja búcsúztatott a vasútállomáson. A főkönyvelő kartárs felolvasta a feleségem és anyósom együttes jegyzőkönyvi nyilatkozatát. mely szerint előző este lelkiismeretesen kiforgatták zsebeimet, majd zárt borítékban átnyújtotta a három napra járó kilencvenhárom forintot és a vonatjegyeket Miután a vállalati ökölvívó csapatnak sikerült benyomni a személy fapados kupéjába, könnyes szemmel intettem búcsút a kigördülő vonatból. Őrület, nem tudok lapozni * Harmadnapra győzelemmel tértem meg. Újra ünnepélyesen fogadtak. A főkönyvelő személyesen váltott ki a forgalmi irodából, ahová a kalauz „leadott”. A jegyet ugyanis Jászberényben sikerült elcserélnem két karéj zsíroskenyérért. Az igazgató rögtönzött beszédét sajnos már nem tudtam végigvárni, mert a lóbamszára erősen fázni kezdett. Tudniillik any- nyira összebarátkoztam az egyik étterem fizetőpincérével, hogy egymásratalálásunk emlékeként nála hagytam egy diszkrét és átmenetileg nélkülözhető ruhadarabomat. Palatínus István Húzzunk rá testvérkém, mert csak tíz évre adták kölcsön 1 Díjugratás
