Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-15 / 112. szám

1988; május 15. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 3 KÉPERNYŐJE ELŐTT Itten, óvd a nézőt az olyan vígjátéktól, amely *felséges”-nek kínálja ma­gát, de a néző elé kerülve pusztán nevetséges. Nyolc és feledik Ferdinánd esete pe­dig nem több ennél. Nem lett az, aminek Palásthy György, a film író-rendezője szánta: politikai szatíra. A Grizlandból száműzött és csak a visszatérés alkalmá­ra váró exkirály ábrázolásá­ban csak egy esetleges sza­tíra lehetőségét fedezhettük fel. Ferdinánd és udvara olyannyira csak a maguk kis világában élnek és mo-/ zognak, annyira nincs kap­csolatuk a társadalom széle­sebb közegeivel, hogy egy­szeriben érdektelenné válnak. Pedig lett volna létjogo­sultsága az igazi szatírának, hiszen ismerünk embereket, akik még mindig nem ba­rátkoztak meg az újjal, s valami megrögzött makacs­sággal várják, hogy a világ esetleg visszaforduljon. Ha­mis illúziókkal áltatják ma­gukat, s közben észre sem veszik, hogy nevetségessé váltak. S ezeket nemcsak az exkirályok és a levitéz- lett uralkodók, vagy talaju­kat vesztett előkelőségek kö­zött kell keresnünk; — Bár Európában ebből a faj­tából is van éppqn elég. Itt élnek közöttünk.— Grizland ugyan nincs a térképen, de akadnak, akik egy esetleges „grizlandi változásra” spe­kulálnak. Tehát nemcsak létjogosultsága, de anyaga is, valóságos életanyaga is lett volna Palásthy filmjé­nek. Ennek hiányában azon­ban kissé értelmét veszítette az egyébként mulattató rész­letekben nem is olyan sze­gény komédia. Csakhogy a művet az egész adja! S eb­ben az Isten óvd a királyt elmarad a maga felállította követelményektől. Palásthy György rendezői munkáját is egy-egy jó rit­musban készült, már-már a bohózat határát súroló jele­net dicséri. A színészek tel­jesítményére ugyanez mond­ható. Páger Antal Ferdi- nándja is elsősorban szánal­mas, kedves, jó öreg, egy kis régből maradt uralkodói ra­vaszsággal, semmint tipikus alakja az ábrázolni kívánt emberi tulajdonságoknak. — Vannak persze emlékezetes pillanatai. A többiek is fel­szabadultan komédiáznak. — Csak mi nézők sajnálhattuk, Ferdinánd idő előtt „kimúlt” — s nem lett belőle erőtel­jesebb mondanivalójú, tár­sadalmi hasznú szatíra. A parodista vagy a „biciklista“f így vetődött fel a Ki mit tud? harmadik elődöntőjén; Ki kerüljön a székbe, ki menjen tovább. A zsűri sa­lamoni döntése adta meg a választ: üljenek ketten egy székre. (Régen azt mondták Ilyenkor: osszák meg a he­lyet!) A néző is belenyugo­dott, ez volt az egyedüli he- j^es megoldás! A versmondók esetében ionban már nem Ilyen egy­szerű a helyzet. Ugyanis, amíg az előző elődöntőkből eléggé gyenge teljesítmény­nyel lehetett középdöntőbe jutni — ezúttal kitűnő vers­mondók estek el a tovább­jutástól. — Ezekre a belső aránytalanságokra jobban kellene ügyelnie a szerkesz­tőnek. Meg arra is, hogy le­hetőleg összehasonlítható produkciók kerüljenek a zsűri mérlegének serpe­nyőibe. A két Szolnok me­gyei versenyző sajnos elbú­csúzott a képernyőtől. Vall­juk be: Debreezeni Sára ba­lettszáma kedves, üde volt, de ilyen versenyre kevés. Több és nagyobb nehézségi fokú elemmel gyarapítva ta­lán beleszólhatott volna a székek sorában. Ugyanígy Törőcsik Jolán a táncdal- éneklésben. A martfűi kis­lánynak,,, ha van még egy kidolgozott száma, s a lassú dal előadásában is jeleske­dik, helye lett volna a to­vábbjutók között. Visszatér­ve a parodistára: nagysze­rűen csinálta. A Ki mit tud legjobb paródia-hagyomá­nyainak szellemében. Jellem­paródiát adott, s ez főként Horváth Ferenc karikirozá- sában mutatkozott meg nagyszerűen. Az egy ideig ellentétpárja, az artista nem volt a legjobb formában, bi­zonyára még többre képes. Ezt be is bizonyíthatja, hi­szen a középdöntőben ő is ott lesz. Röviden A Jő falatok' műsorának is nevezhetnénk a gasztronó­mia famcia művészetét és egy kicsit a históriáját is felvillantó francia sorozatot, amelyet Maurice Regamey készített, s Utazás Gour- mandiában címmel bocsátott közre. Közismert, hogy a franciák nemcsak szeretnek, de tudnak is enni. Nos, öt­letes, szellemes, játékos for­mában ebből kaptunk ízelí­tőt. ínycsiklandó, egy illegá­lis királyi szerelmi kaland­dal ízesített és egy jogos szerelemmel ,,sózott” kerek, csattanós történetben. Ebédszünetben ismét iz­galmas riportot készített Ba­logh Mária. A szociális jel­legű, közérdeklődésre szá­mot tartható problémákra tőle kevésbé megszokott szenve­délyességgel kereste a meg­oldást. ötven csökkentett munkaidőben dolgozó porce- lángvári fiatal jogos követe­léseit tette szívügyévé, s ri­portjával a megoldást is ki­csikarta. Nejn ö, hanem a Kőbányai Porcelángyár ve­zetői mondták ki az ítéletet: ,,tenni kell valamit” Riport­ja vérbeli teljesítmény. A Monitor legutóbbi adá­sa a diplomácia „szertartá­sos” világába kalauzolta né­zőit. Közhasználatú szavak teltek meg tartalommal; közkeletű fogalmak keltek ,,életre”; éppen ezért csak üdvözölni lehet a szerkesztő, Korolovszki Lajos kezdemé­nyezését. ­Lassan már megszokjuk, hogy a tudomány szolgáltat­ja a meglepetéseket és az izgalmakat. A Delta mosta­ni műsora is ezt bizonyítja. Az emberi élet megmenté­sének újabb módjait, a be­tegség elleni küzdelem űiabb eredményeit csokorba kötve páratlan izgalommal és fel­fedezéssel szolgált a be nem avatott nézőnek. V. M. Vendégek Kiskörén Raimund Etchats, az ENSZ egyik bizottságának európai képviselőié és munkatársai tegnap megtekintették a kis­körei vízlépcső építését és érdeklődtek a Középriszavi- , délei Vízügyi Igazgatóság te- wfikeoységéróL Hegedűs Lajos, az igazga­tóság vezetője tájékoztatja a vendégeket közöttük a Me- ződazdasági és Élelmezés- ügyi Mmisztérium. a Kül­ügyminisztérium és nz OYH képviselőit a vízlépcső épi- téséről, az igazgatóság mun­kájáról. Ez a gesztenyepüré kitűnő... A magyar konyha dicsérete — őszintén bevallom, én most eszem először életem­ben gesztenyepijrét, de ez igazán nagyszerű édesség. Sajfios, nálunk nincs geszte­nye, mi nem készíthetjük — mondta Paeväli Eevi, a tal- linni vendéglátóipari tröszt főtechnológusa, amikor a szolnoki Rétes presszóban megkínálták e finom cseme­gével. — Itt könnyű főzni, ami­kor már ilyen korán ennyi zöldség, meg főzeléknek való van — szólt Järvalaid Rai­mund, a tallinmi városi ta­nács élelmezési osztályának vezetője, a szolnoki Bástya Étterem zöldáru raktárában. És Remmelkov Tiu. a tal­linni Szolnok Étterem kony­havezetője tegnap délutón „csatasorba állt” a szolnoki Múzeum Étteremben, hogy magyar ételkülönlegesiségek készítési módját tanulja. Tavaly ősszel a Szolnok megyei Vendéglátóipari Vál­lalat két dolgozója, egy cuk­rász és egy szakács három hetet töltött Tallinnban, a Szolnok Étteremben. Ma­gyar ételek, cukrászati kü­lönlegességek bemutatóját tartottak. s megtanították az észt főváros néhány sza­kácsát, cukrászát több ma­gyar specialitás elkészítésé­re. Az ő ott tartózkodásuk viszonzásaként látja tíz na­pon át vendégül a Szolnok megyei tanács és a vendég­látóipari vállalat a három­tagú vendéglátóipari delegá­ciót Milyen céllal érkeztek Szol­nokra? — kérdeztük a kül­döttség vezetőjét, Järvalaid Raimundot. — Általában a vendéglátó­ipar szervezeti felépítése, ezen belül a \ögétk£ztetés megoldása érdekel bennün­ket. Továbbá szeretnénk a napközis konyhákat, az üze­mi konyhákat is megnézni. Érdekelnek bennünket a kü­lönböző élelmezési technoló­giák. Tulajdonképpen két nappal ezelőtt érkeztünk és máris sok mindent tapasz­taltunk Önöknél- Szépek az üzleteik, ízletesen főznek — Egyébként — folytatta Paeväli Eevi — amikor a szolnoki fiúk nálunk jártak, készítményeikkel óriási si­kert arattak. Az észt delegáció Rt tar­tózkodása tíz napja alatt el­látogat Jászberénybe, a me­gye más helységeiben meg­nézik a földművesszövcfke- zetek különböző egységeit és megismerkednek hazánk szép tájaivaL V. V. Különös énekóra Amerikai, angol, szovjet és japán énekpedagógusok .tanulnak" Szolnokon A tanárnő csengetés előtt néhány perccel váratlan for­dulattal lepte meg a ven­dégeket. — Eddig mi énekeltünk és vendégeink hallgattak, most cseréljünk szerepet. A tanulók megfordultak a padokban. Izgatott suttogás után Betsy McLaughein ame­rikai énektanámő adott elő egy gyermekdalt egy kisfiú­ról. aki eltervezi, hogy mit •esz majd a pénzén. Először egy olyan nagy kutyát, ami­lyen senki másnak nincs a világon, azután egy csodá­latos bárányt, amelynek tol­la is van, végül egy üveget, amelybe ha belenéz, mindent megláthat, amit akar. A nagy tetszéssel fogadott dal után a gyerekek „cseré­be” egy amerikai népdalt énekeltek. Shozo Koyama japán nyel­ven énekelt egy dalt, amely­re a gyerekek japánban kör­táncot járnak. A londoni tűzvész Margaret Holder a londo­ni tűzvészről énekelt, s megkérdezte, vajon az osz­tály el tudná-e énekelni utána. Rozgonyi Éva tanár­nő segítségével a gyerekek azonnal elénekelték.. A dal­lam persze ismerős volt, az „ég a város, ég a ház is ...” kezdetű közismert dalból. R. Kasponis a Szovjetunió­ból érkezett. Egy litván gyer­mekdallal kedveskedett az osztálynak. Szőnyi Erzsébet, kiváló zenepedagógus és zeneszerző, Kodály Zoltán zenepedagó­giai elveinek lelkes propa­gálója, külföldi útjai során mindenhol népszerűsíti azo­kat a módszereket, ame­lyek segítségével sikerült el­érni, hogy a magyar iskolai ének és zeneoktatás az egész világon elismerést és tiszteletet vívott ki. Az uta­zások után lelkes külföldi énektanárok érkeznek Ma­gyarországra, hogy tanul­mányozzák és későbbi mun­kájukban felhasználják Ko­dály és az egész magyar ének-zenepedagógia eredmé­nyeit. Kedden négyen láto­gattak el Szolnokra a Kas­sai úti általános iskolába, ahol több énekórát is vé­gighallgattak. leik nincsenek még meg ah­hoz, hogy széles körben al­kalmazzák. Szeretné, ha az oktatásban minél előbb át­térnének a mi relativ szól- mizálási rendszerünkre. Arra a kérdésre, hogy mit tehet ő személyesen ezért, így válaszolt: — Augusztusban utazom haza Vilniuszba. Már ké­szen van egy ének tanköny­vem zenei iskolák 1—7. osz­tályai részére, ezt most to­vább javítom a Kodály mód­szer szerint, Szőnyi Erzsé­bet segítségével. Bistey András A legmodernebb a világon Betsy McLaughein, fiatal énektanámő az USA, Indi­ana államából érkezett. Több mint féléve tartózko­dik Magyarországon, s meg­lepően szépen beszél ma­gyarul. Elmondta, hogy sok mindent látott már, járt Kecskeméten, Egerben, Mis­kolcon, Székesfehérváron és természetesen Budapesten. Több országban is járt ta­nulmányúton, de itt találta a legjobb, zenepedagógiai módszereket. Ügy véli, je­lenleg Kodály módszere a legjobb,. legmodernebb a zenepedagógiában, azért jött, hogy megismerkedjen vele. •Margaret Holder egy Li­verpool melletti kisváros gimnáziumában tanít, ö is t.zért jött, hogy megismerje a magyar zeneoktatás mód­szereit, amelyek szerinte is a világon jelenleg a legmaga­sabb színvonalat képvise­lik. A Kulturális Kapcsola­tok Intézetének ösztöndíjá­val érkezett. Shozo Koyama tranziszto­ros Sony magnetofont hozott be az órára és minden éne­ket felvett, közben pedig sűrűn rótia a bonyolult ja­pán írásjeleket a jegyzetfü­zetébe. Egy japán zene­akadémia tanára, ahol isko­lai zenetanítókat képeznek. R. Kasponis is tanulni jött. Elmondotta, hogy tud­nak erről a módszerről, kí­sérleti iskolákban már be is vezették, de sem a személyi, sem a módszertani félté te­Őszi borsó fajtabemutató Karcagon Az Országos Mezőgazda- sági Fajta- és Termelés­technikai Minősítő Intézet bemutatót rendezett tegnap a karcagi telepén. A kuta­tók, valamint országos és megyénkben szakemberek előtt Gál József, az intézet karcagi vezetője és Iványi Sándórné dr. ismertette a kísérleteket. A szakemberek nagy ak­tivitást tanúsítva bírálták a beállított öt őszi borsó faj­tajelöltet. Közülük főleg a tápiószelel 102-est találták legmegfelelőbbnek. Ügy vél­ték, hogy ezzel a borsóval gazdagabbá, értékesebbé le­het tenni az őszi takar­mánykeverékek választékát. Színes lánykaruhák, napozók a terítéken. Vajon kell-e a kereskedelemnek? A szolnoki háziipari szövetkezet minőségi ellenőrei tetszetős mintakollekciót állítanak össze, melyből kedvükre válogathatnak és természetesen rendelhetnek a kereskedelmi szakemberek. — A ktsz ve­zetői a héten mutatják be Budapesten termékeiket Mini Cape Kennedy Tiszaföldváron Lövészet a pincében — Világjárás az éter hullámain — A vezérkar tanári módon irányít Jól esik a 30 fokos hőség­ből a pincébe menni, bár a hirtelen hőmérséklet válto­zástól libabőrös lesz ka­runk. Ki hinné, hogy ebben a tiszaföldvári pincében iz­zadni is lehet Gere Mi­hály, az MHSZ helyi szer­vezetének titkára viszont állítja, hogy nem is ritka alkalom, amikor az izga­lom, a versenyláz miatt melegük lesz itt a lövész- klub tagjainak A pince ugyanis az MHSZ községi szervezetének fedett lótere. Szolnokon kívül a járás legnagyobb alapszervezeté­ben nem csupán a lövészet az, ahol a honvédelemre nevelik a fiatalokat, előké­szítik a katonai szolgálatra, továbbképezik a lőszereite­ket. — mondja Nemes János, a belterületi általános iskola tanára. — Nagyon lelkesek a tanulók. Maguk készítet­ték a rakétákat, saját bar­kácsolás a kilövő állvány is. Most új gyújtási módot pró­báltunk ki. Zsinór helyett a villamos gyújtást. A próba sikerült. — Bár egyelőre csak egy lépcsős rakétával, de ha tisztában lesznek az elméleti kérdések­kel, akkor több lépcsőssel is próbálkozhatnak. 0 A dik motorkerékpár harma- sebességre kapcsolva ugrál a hepe-hupás terepen. A nyeregben alig 16 éves fiatalember. Motocross-ver- senyzó'khöz hasonlítható mozdulatokkal rója a körö­ket. — A technikai klub tag­jai tanulnak — tájékoztat Gere Mihály. — Évenként ismétlődő ez a tanfolyam. A motorosoktól kissé tá­volabb egy másik csoport áll. Mintha tanakodnának valamin, majd hirtelen szét­nyílik a kör és erős sister­géssel egy rakéta fúródik a magasba. Aztán egy fehér pont az égbolton és a ra­kéta ejtőernyővel vissza­ereszkedik. A tiszaföldvári ,,Cape Kennedy” rakétásai kitörő lelkesedéssel veszik birtokukba az űrből alászál- ló rakétát. in — Ezermester gyerekekből alakítottuk meg a szakkört Csendben lépünk a szer­tárba. Az egyik asztalon adó-vevőkészülék. A csend­ben jól hallani a morse je­leket. Kovács Kálmán rá­diós éppen egy lengyelor­szági kollegájával beszélget. Ti-ti-tá-tá... „Ki vagy ”, kérdezi s jön is a válasz: Ti-tá-ti-ti-ti-tá... Nem zaravjuk. Kovács Kálmán helyett, aki amel­lett. hogy szenvedélyes rá­diós, kiváló tanuló js, az ál­talános iskola nyolcadikosa, Tyihák Zoltán tanár mondja el, hogy éppen alakulóban van a rádiós klub. Több mint harmincán hódolnak a községben a rádiózásnak, köztük több iskolás. Villanásnyi képek ezek a szervezet életéből. A klu­boknak több mint kétszáz tagja van. Tavaly mintegy tízezren vettek részt az MHSZ rendezvényein. Jól sikerült a polgári védelmj oktatás, oklevelek, érmek bizonyítják az összetett hon­védelmi versenyeken min­dig az elsők között voltak a megyében. Igyekeztek ér­dekessé, vonzóvá tenni a foglalkozásokat. Most a szerteágazó fel­adatok közepette az össze­tett honvédelmi versenyre készülnek. Tisztes eredmény elérése a cél. — mj —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents