Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-03 / 102. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. május 3. A világsajtó aggodalmai a neonácik előretörése miatt Az A1 Ahram a közel-keleti feszültségről Külpolitikai helyzetkép A szerda reggeli európai sajtó döbbenten kommentálja a nyugat-németországi Baden-Württemberg tartományban elért neonáci sikert. A polgári sajtó, csakúgy, mint a szocialista országok lapjai egyaránt azt hangoztatják, hogy az újfasiszták a bonni kormány minden külföldnek szóló megnyugtatása ellenére látványosan törnek előre. A világhírű francia újságírónő, Taubois asszony arra mutat rá — s hasonló megállapítást tesz majd az egesz párizsi sajtó —, hogy alig három évvel Hitler náci pártjának hatalomra jutása előtt százalékban hasonló arányú eredményt értek el a nemzeti szocialisták Baden-Württembergben, mint most. A nyugati lapok kénytelenek megállapítani, hogy az NSZK-bán az ingatag helyeztben a neonáci mozgalom vezeti le az elégdetlenséget. Jellemző a Bonn számára kellemetlen nyugati visszhangra, hogy Kiesinger sietett kijelenteni, miszerint a CDU „el akarja tiporni” a Nemzeti Demokrata Pártot a jövő évi általános választásokon. A szocialista országok sajtója, így a lengyel és a szovjet sajtó azonban rámutat; a nagykoalíció politikája éppenséggel eddig is kedvezett a neonáci előretörésnek. Az EAK kormánya jegyzéket adott át a Biztonsági Tanácsnak, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy Izrael magatartása és akciói következtében egyre feszültebbé válik a közel-keleti helyzet.. Ismeretes, hogy a Biztonsági Tanács legutóbb felhívta Izraelt: ne tartsa meg a május 2-ra tervezett jeruzsálemi. díszszemlét. Ezt a felhívást az Izraeli kormány tudomásul sem vette. Ezzel Kapcsolatban a befolyásos kairói A1 Ahram főszerkesztője, Hejkál figyelmeztet: Tél Avivban, a jelek szerint, fontolgatják, hogy újabb meglépetesszerű támadást intéznék, még mielőtt az egyiptomi hadsereg teljesen felkészülne a harcra. A lap felhívja a figyelmet, hogy az EAK-nak maximálisan meg kell Őriznie hidegvérét az izraeli provokációs tevékenységgel szemben, mivel azoknak éppen az a céljuk, hogy kedvező légkört teremtsenek egy újabb izraeli akció számára. Az EAK-nak tehát még gyorsabban kell megerősítenie sorait, mert az izraeli ultrákat csak az erő riaszthatja el. Jellemző még az a londoni jelentés, amely Husszein jordániai királyinak az angol fővárosba való érkezéséről beszámolva arról tudósít, hogy a tavaly még teljesen Izrael mellett és az arabok ellen hangolt angol közvéleményben az elmúlt hónapok során tanúsított Tel Aviv-i magatartás következtében érezhető hangulati eltolódás következett be. Rockefeller is „bedobta a kalapját” Rockefeller New York-in kormányzó kedden újabb váratlan bejelentést tett: pályázik a republikánus párt elnökjelöltségére. Rockefeller alig egy hónapja visszalépett a választási harctól, 'most viszont az utóbbi hetek drámai fejleményeire hivatkozva, másította meg döntését. Tudni kell, hogy nem egészein tíz napja Jamec Restoin a New York Times-ban már szinte megjósolta, hogy Rockefeller a porondra lép, méghozzá végülis Humphrey-val. a jelenlegi demokrata alelnökkel, vívja -meg a döntő csatát. Láthatólag Rockefellert az késztette kalapjának bedobására, hogy a leg befolyásosabb.keleti tőkés körök a köztársaságpárti Nixortmal szembén ' Humphrey • támogatásának kérdését kezdték fontolóra venni. így Rockefeller, akiről feltételezték, hogy a jelölőgyűl esen fog csak újra próbálkozni, most megváltoztatta taktikáját .■ . A. Amerikai tábornokok a bombázások kiterjesztését követelik Az amerikai tábornokok a részleges bombázási korlátozások azonnali megszüntetését követelik és teljes erővel akarják folytatni a légiháborút a VDK ellen. A tábornokok egy része ama hivatkozik, hogy az amerikai „korlátozások” következtében meggyorsult a szabadságharcosok utánpótlása. A New York Times úgy értesült, hogy Westmoreland tábornok, távozó saigoni fő- parancsnok ilyen értelmű javaslatot juttatott el a Pentagonhoz és a bombázások felújítását követeli Sharp tengernagy, a Csendes-óceáni amerikai erők főparancsnoka is. ' Katzenbach külügyminísz- terhelyettes szerdán zárt ajtók mögött tájékoztatta a szenátus külügyi bizottságát az esetleges tárgyalások lehetőségéről, illetve a tárgyalások színhelyének kiválasztása körül kialakult helyzetről. A tájékoztató után Fülbright a bizottság elnöke újságíróknak kijelentette, hogy indokolatlannak tartja a huzavonát és ellenzi az amerikai kormány magatartását. Fulbright utalt arra, hogy Johnson elnök egy korábbi nyilatkozatában, illetve Ho Si Minh elnökhöz intézett levelében egy ízben Moszkvát ajánlotta tárgyalási színhelyül. „Akkor az Egyesült Államok nem ragaszkodott semleges . városhoz” .mondotta Fulbright, aki sürgette, hogy a kormány fogadja el Varsót a tárgyalások színhelyéül és haladéktalanul kezdje meg az érdemi megbeszéléseket; Nagyszabású demonstráció világszerte a béke, szocializmus, a népek barátsága mellett Május elsején ünnepelt a világ. Csaknem minden fővárosban, nagyobb ipari gócponton nagyszabású demonstráció bontakozott ki á béke, a szocializmus és a népek barátsága mellett. A külföldről érkezett jelentések és hazánk fővárosából Budapestről szóló tudósítások a következőkről számolnak be: / BUDAPEST ... . , ... Reggel kilenc óra ötven perckor Gáspár Sándor a szakszervezetek , Országos Tanácsának főtitkára köszöntötte a főváros és az ország dolgozó népét. A Felvonulások tere, a Gorkij fasor és a betorkolló utcák ünnepi köntöst öltöttek s háromnegyed tízkor az ünnepi tribünön megjelentek a part és a kormány vezetői élükön Kádár Jánossal. Tíz órakor kétezer vörös nyakkehdős úttörő vonult fej a térre, megszólaltak a fanfárok és kezdetét vette a felvonulás, mely mintegy három és fél órát tartott. A hömpölygő embertömeg élén hatalmas betűk hirdették „Éljen május 1”. MOSZKVA Erőt és magabiztosságot sugárzó katonai díszszemlével, százezrek derűs felvonulásával ünnepelte Moszkva a második félévszázad első május elsejét. A mauzóleum mellvédjén Brezsnyevvel, Podgornijja] és Kosziginnel az élen megjelentek az SZKP és a szovjet kormány vezetői. Az ünnepi beszédet Grecsko marsall a Szovjetunió honvédelmi minisztere mondotta el. A katonai parádén legnagyobb feltűnést a rakétaegységek arattak, köztük a legnagyobb ütőerőt képviselő stratégiai rendeltetésű rakéták, melyek számára nincs távolság. BUKAREST Bukarest népe szerdán esőre ébredt, de mire a dolgozók menete a Piata Aviato- rilor-ról a díszemelvény elé érkezett felragyogott a napsütés. Éljen a szocialista országok egysége! Éljen a béke és a népek közötti barátság! hirdették a feliratok. Jelen volt az ünnepségen Ceausescu a Román Kommunista Párt főtitkára, a párt vezetői, az államtanács és a minisztertanács tagjai. Belgrádban, Varsóban, Szófiában, Prágában, Pozsonyban, Ulan Bátorban, Berlinben hasonlóan lelkes hangulatú hatalmas tömeg- demonstrárióval emlékeztek meg a világ dolgozóinak ■aagy ünnepéről. NYUGAT-BÉREIN A NSzEP és a parlamen- em kívüli ellenzék szervezésében impozáns május elsejei felvonulásra került sor, melyen több mint harmincezer munkás és diák vett részt A vörös zászlók alatt felvonuló tömeg transzparensein elítélte az amerikaiak vietnámi agresszióját, tiltakozott az újjáéledő fasizmus, a szükségállapot törvények ellen és a baloldali egységet hirdette. A nagyszabású felvonulás után tömeggyűlés kezdődött melyet jobboldali elérnék provokáltak. MADRID A munkásosztály nemzetközi seregszemléjének előestéjén Madridban és Spanyolország nagyobb ipari városaiban munkástüntetéseket szerveztek, amelyeknek részvevői független szakszervezeteket, sztrájkjogot és magasabb béreket követeltek. Madridban a munkások a műszak lejárta után boj- kottálták a nyilvános közlekedési eszközöket, s a tüntetések számára kijelölt helyeken gyülekeztek. Az illegális spanyol munkásbizottságok felhívásának a dolgozók százai május elsején is eleget tettek, noha a madridi rendszer elbocsátással, börtönbüntetéssel és pénzbírsággal fenyegette meg a május elsejei megmozdulásokon résztvevő munkásokat. Ezeket a fenyegetéseket a rádió és a televízió napjában többször sugározta. MONTEVIDEO Montevideoban a több ezres munkásfelvonulás Ame- rika-ellenes tüntetéssé változott. A tüntetők Összecsaptak az amerikai nagy- követség védelmére kirendelt rendőrséggel. Végül is a rendőrök könnygázzal oszlatták szét a tüntetőket akik közül mintegy 30-at letartóztattak. Az összetűzések során hat tüntető súlyosan megsebesült, ,a könnygáz egy 65 éves asszony halálát okozta. PEKING Pekíngben a Tien An Men téren tartották meg a május 1-i ünnepséget, amelyen jelén volt Mao Ce-tüng elnök is. ROMA Az olasz főváros dolgozói a San Öiovanni in Laterano bazilika előtt, a XXIII. János pápáról elnevezett téren gyűltek össze, hogy megünnepeljék május elsejét. A sok ezres tömeghez beszédet intézett Aldo Giunti, a romai munka kamara főtitkára és Binialdö Scheda, az olasz általános .szakszervezeti szövetség titkára. TOKIO Japánban országszerte minden eddiginél többen vettek részt a május elsejei ünnepségeken: 1 740 000 ember tiltakozott a Egyesült Államok vietnami politikája, a kormány munkásellenes intézkedései , és a megéltiietosi viszonyok rosszabbodása el- len. Hárman az 1967. évre szóló Nemzetközi Lenin Békedíj kitüntetettjei közül: (balról jobbra) Jean Effel, a világhírű francia karikaturista, Dr. Sík Endre, a Magyar Országos Béketanács elnöke és Joris Ivens holland filmrendező Diszkriminációs politika a Közös Piacon A KÖZÖS PIAC a nemzetközi kereskedelem vitáinak és küzdelmeinek kereszttüzében áll. Ennek lényegében az az oka, hogy a közös piaci teljes vámunió létrejötte, amely 1968. június 1-én esedékes, a kívülállók számára rendkívüli módon kiélezi a piaci versenyt. A Közös Piac eddig sem teremtett könnyű helyzetet a kívülálló országok számára. Mégis, eddig volt mód arra, hogy a nemzeti vámtarifák különbözőségét ki lehessen használni. A kívülálló ország megkísérelhette, hogy cikkeit abban a közös piaci államban próbálja meg értékesíteni, ahol az illető cikkre vonatkozó vámtétel viszonylag a legalacsonyabb. Ez a lehetőség most elvben megszűnik. A hat országnak közös vámrendszere lesz és vannak olyan törekvések is, hogy a Közös Piac mint egység lépjen fel külkereskedelmi tárgyalásokon. Ez persze még jobban megnehezítené a kívülállók helyzetét, súlyosbítaná a velük szemben megmutatkozó megkülönböztetést, diszkriminációt. Mi ennek a diszkiriminá- ciónak a lényege? A legtöbb gondot — és a szocialista országok számára legtöbb problémát — a Közös Piac agrárpolitikája és agrárvédelmi intézkedései okozzák. Magyar- ország például évente mintegy 200 millió dollár értékben exportál mezőgazdasági termékeket és élelmiszeripari cikkeket a nyugat-európai országokba. Ennek a kivitelnek mintegy kétharmada, csaknem 140 millió dollár a Közös Piac országaiba irányul. A „hatok” különböző piaci intézkedései az évek során egyre nehezítették a Közös Piaci országokba irár nyúló magyar mezőgazdasági kivitel helyzetét. Nagy kárt okozott az az imár évek óta követett módszer, amely szerint a Közös Piac hatóságai évente emelkedő összegben állapítják meg a szarvasmarha irányárát, s ezzel párhuzamosan hetenként közlik azt a (lényegesen alacsonyabb) import árat is, amelyért hajlandók az Import-szarvasmarhát megvásárolni. Ily módon egy különös és bonyolult „csúszó vámrendszer” áll elő, amelynek összege hétről hétre változik. E vámrendszernek az a következménye, hogy a magyar szarvasmarha-export csak egyre nagyobb pénzügyi áldozatok árán tud bejutni a Közös Piac tagállamaiba. Ugyanakkor a kereskedelmet a hetenként változó import-ár is zavarja. A szállító úgy kénytelen elindítani áruját a Közös Piac államai felé, hogy még nem tudja pontosan, mennyit kaphat érte. MINDENT ÖSSZEVÉVE, a Közös Piac korlátozó intézkedései 1967-ben már a magyar agrár-export 80 százalékát sújtották. (Ebben az évben például gyakorlatilag megszűnt a tojás-export Nyu- gat-Németországba, holott 1965-ben még csaknem 70 millió tojást szállítottunk az NSZK-ba.) Hivatalos magyar számítások szerint a Közös Piac különböző típusú megkülönböztető intézkedései évente mintegy 12—15 millió dollár veszteséget okoznak Magyarországnak. A Közös Piacnak ez a politikája természetesen nemcsak Magyarországot, és nem is csak a szocialista országokat érinti. Korlátozza még az olyan partnerek mezőgazda- sági exportlehetőségeit is, mint az Egyesült Államok vagy Kanada. Mindamellett a szocialista országokat még külön, félreérthetetlenül politikai árnyalatú korlátozó intézkedések is sújtják. Ilyen például az az 1963-ban hozott rendelkezés, hogy a szocialista országok jövőbeni szállításai legfeljebb 20 százalékkal haladhatják meg az 1960— 1961. évi mennyiségeket. Ezt a megkülönböztető intézkedést eddig még nem alkalmazták — de érvényben van és szükség esetén „bevethetik” a szocialista országok exportjával szernben. A legutóbbi napokban Jugoszláviának vannak kemény konfliktusai. Olaszország minden korábbinál magasabb vámot vetett ki a Jugoszláviából származó vágómarha és marhahús importjára. így a jugoszláv húskivitel Olaszországba csaknem lehetetlenné válik, holott a jugoszláv termelést igen nagy részben az olasz fogyasztók mennyiségi és minőségi igényeihez igazították! Minden jel arra mutat, hogy a Közös Piac megkülönböztető Intézkedései miatt az 1968-as esztendő kemény pozícióharcokat hóz. E küzdelem egyik ütközete zajlott le Üj-Delhiben, az ENSZ második gazdasági és fejlesztési értekezletén is. Itt az V. főbizottság magyar elnökének előterjesztésére egyhangú határozatot hoztak a kelet— nyugati kereskedelem kérdésében. A Közös Piac országai kísérletet tettek arra, hogy ezt az egész probléma-csoportot háttérbe szorítsák. A kísérlet azonban nem sikerült. Az Űj-Delhiben hozott határozat kimondja, hogy a kelet —nyugati kereskedelem szerves alkotórésze a világkereskedelemnek, s ebben is tilos különböző gazdasági és társadalmi rendszerek miatt gazdasági megkülönböztetést alkalmazni! A VILÁGÉRTEKEZLFT ezzel elvileg elitélte a zárt tókés gazdasági blokkok diszkriminációs politikáját, s határozatának éle félreérthetetlenül a Közös Piac ellen irányult. Természetesen nyílt kérdés, hogy a következő hónapokban e fontos elvi határozatra támaszkodva milyen gyakorlati eredményeket lehet majd elérni. A legközelebbi és legfontosabb eredmény az lenne, ha továbbra is külön-külön lehetne külkereskedelmi tárgyalásokba bocsátkozni a Közös Piac tagállamaival. Tehát a Közös Piac nem lépne fel zárt „államok feletti” gazdasági szervezetként. Erre a jelek szerint van is lehetőség. Franciaország ugyanis — elsőrendűen politikai ökokból — hajlamos arra, hogy a teljes vámunió (1968. június 1.) után is fenntartsa az eddigi helyzetet. Márpedig Franciaország politikája az egész Közös Piac- politika döntő eleme, s Párizs hozzájárulása nélkül a Közös Piac blokkszerű fellépése aligha valósulhat meg. A lehetőségek ellenére Is látni kell azonban, hogy ez sem a megoldást jelenti — csupán a helyzet látványos rosszabbodását akadályozhatja, vagy lassíthatja. Tényleges megoldást csak az eredményezhet, ha a Közös Piac az Üj-Delhiben hozott elvi határozat szellemében felülvizsgálja megkülönböztető politikáját. Ennek természetesen nemcsak politikai, hanem szorosan vett gazdasági feltételei is vannak. Minden külkereskedelmi kapcsolat viszonosságon alapszik. A Közös Piac megkülönböztető politikájának előbb-utóbb visz- S2a kell hatnia a Közös Piac-államok export-lehetőségeire is. Az „igazság pillanata” a szó gazdasági értelmében akkor következhet el, amikor a Közős Piac tagállamait saját export-lehetőségeik romlása kényszeríti a megkülönböztető intézkedések, a diszkriminációs politika fokozatos feloldására. G. K.
