Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-14 / 111. szám
1968. május 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sántító egyenrangúság A párt agrárpolitikája azt sugallja: valósuljon meg a termelőszövetkezetek és a vállalatok, kereskedelmi cégek, intézmények egyenrangúsága. De milyen alaposan meg keil még küzdeni azért, hogy a politikai cél meg is valósulhasson. Ügy látszik, egész sor vállalati megszorítás, rendelkezés mond ennek ellent. A Szolnok megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat nemrégiben műtrágya akciót kezdeményezett. Adott egy mázsa műtrágyát pénzért, ha a szövetkezet fél mázsa kukoricát szállított ugyancsak pénzért. Ez az eljárás úgy lenne egyenes, ha a szövetkezetek is kiköthetnék: ezentúl hízót csak úgy adnak, ha műtrágyát is kapnak érte. Műtrágyából kevés van az országban. Előreláthatóan hét-nyolc évig még nem is lesz elegendő. S ebből következik a kényszerhelyzet, a kiszolgáltatottság. Mert vagy megvásárolja a kukoricát a tsz szabadpiaci áron, s értékesíti állami felvásárlási árért a vállalatnak, hogy így is műtrágyához jusson, vagy elesik ettől a lehetőségtől. Egy másik eset híre már a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsához is eljutott. Az új törvények lehetővé teszik, hogy a szövetkezeti gazdaságok üzemi állatorvosokat foglalkoztassanak. Megyénkben eddig négy szövetkezet, a kunhegyesi Vörös Október, a mezőhéki Táncsics, a karcagi Dimitrov, s az abádsza- lóki Lenin élt vele. Mindez év elején játszódott le. Akkor, amikor a Szolnok megyei Állategészségügyi Állomás kiadott egy körlevelet. Ebben elrendelte: az üzemi állatorvos nem olthatja és nem ivartalanít- hatja az állatokat. Az, hogy bizonyos hatósági feladatokat nem láthatnak el, talán érthető is, hiszen az üzemi állatorvos, üzemi érdekekkel van átitatva, amely nem biztos, hogy mindig azonos a népgazdasági érdekkel. De az ivartalanítás az állattenyésztésben olyan gyerekjáték, amelyet legtöbbször gulyások, csikósok maguk végeznek el. Az volt persze ennek a lényege, hogy az ivartalanítás, oltás csak biztosítással történhet. S az Állami Biztosító megyei igazgatósága nem bízott meg a szövetkezeti állatorvosokban. De akkor egyáltalán mit csinálhat a szövetkezeti állatorvos? A megyei állategészségügyi állomás becsületére legyen mondva, hogy felismerte az elhibázott rendelkezést. Jó másfél hónapra rá újabb körlevélben módosította az előzőt. Az állomás önkritikusan járt el, s nem az ott dolgozók tehetnek róla, hogy az üzemi állatorvosok szerepe, helye, jogköre ma sincs még jogszerűen rögzítve. De ez téríy, s az élet sürgeti a megoldást. Az élet, a gyakorlat megelőzte a rendelkezéseket. Nem soroltuk fel az idetartozó eseteket mind, még csak azokat sem, amelyekről mi tudunk. Hát akkor a gyakorlati szenvedő felek menynyit tudnának még hozzátenni? Meggyőződésünk, hogy sok van még belőle. Pedig a szövetkezetek egyenrangú partner szerepének érvényesülnie kell. Nemcsak elvekben, nemcsak formálisan, hanem a gyakorlatban is. Ma még sántít ez az egyenrangúság. Borzák Lajos Paradicsom palánta 100 000-es tételben eladó Héki Állami Gazdaság Alcsiszigeti Üzemegységében. Kavicsbánya a Zagyva holtágában Mintegy 100 holdnyi területen, a Zagyva egykori holtágában gazdag kavicsréteg húzódik Jászfényszarun. A folyó hordaléka lehet ez. A kavics keresett építőanyag. Évek óta hordják a magánosok, tsz-tagok is. felesben termelik a szövetkezetnek és saját részükre. A Béke Tsz most fejleszti a kavicsbányát. A NIKEX Külkereskedelmi Vállalat útján nagyteljesítményű kotrógépet vásárol. A csaknem félmillió forintot érő gép pár év alatt amortizálódik. A szövetkezet a környező községeket is ellátja építőanyaggal. A gépet a belvíz- rendezéshez, árokásáshoz is felhasználják. Csütörtökön indul a Magyar Hírlap Magyar Hírlap címmel-po- litikai napilap jelenik meg mríj us 16-án, csütörtökön. Darvasi István a lap fő- szerkesztője, aki már több évtizedes munkása a magyar sajtónak, és ország- gyűlési képviselőként, valamint a Béke-világtanács tagjaként ma is kiterjedt közéleti tevékenységet folytat, ebből az alkalomból nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — Politikai napilap lesz a Magyar Hírlap; ezt tüntetjük fel impresszumában. A látszólag általános megfogalmazás mögött azonban határozott program áll. A Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikáját. belpolitikáját, gazdaságpolitikáját és művelődéspolitikáját kívánjuk szolgálni és segíteni. Ennek megfelelően azt szeretnénk, ha orgánumunk az állami és gazdasági vezetők, a közélet iránt érdeklődő és a kormány programjával egyetértő olvasók kedvelt lapjává válnék. — Akik kezükbe veszik majd a Magyar Hírlapot, azt látják, hogy köntöse régi Magyar Újiságéhoz hasonlít. Nem maradiságból, hanem azért választottuk ezt a formát, Hogy felelevenítsünk valamit sajtónk tipográfiai hagyományaiból. Lapunk neve sem új. Az elmúlt száz évben — különböző időszakokban és különböző irányzatok szócsöveként — többször is volt Magyar Hírlap. A legutolsó, a fasizmussal szembenálló radikális polgári értelmiség napilapja volt, és 1938. augusztus 7-én — tehát kevés híján harminc évvel ezelőtt jelent meg utoljára. — Hegenként hétszer jelentkezünk és vasárnap esténként budapesti kiadásunk is lesz. Arra törekszünk, hogy sokrétű, friss gazdag és színvonalas olvasnivalót közöljünk hasábjainkon. A híreken kívül sok kül- és belpolitikai cikket, tárcát, glosszát szeretnénk nyújtani olvasóinknak. Vasárnapi számunkban irodalmi mellékletet adunk, hétfői számunkban pedig több mint két oldalon számolunk be a sport- eseményekről és egy teljes oldalt adunk a humornak. — A külföldi, valamint a hazai megyei sajtóból bőséges lapszemlével kívánunk hozzájárulni olvasóink tájékoztatásához. A nagyvilág több mint száz lapjában és folyóiratában tallózunk majd. Gazdasági rovatunkban hírek. információk és elemző cikkek formájában foglalkozunk majd a hazai és a nemzetközi gazdasági élet eseményeivel, időszerű kérdéseivel. Tudósítóinkat elküldjük a világ-politika fontos találkozóira és tanácskozásaira, általában minden fontosabb nemzetközi eseményre. Számos vidéki tudósítót is foglalkoztatunk. Terjedelmünk nagy részét fordítjuk arra, hogy minél teljesebb képet adjunk hazánk életéről. Ezenkívül rendszeresen közlünk folytatásos regényt és cikksorozatokat is. Első sorozatunk, amelynek címe: „Weimartól a Reich- stagig” a fasizmus német- országi hatalomrajutásával foglalkozik. Alapelvünk a nyugodt, áttekinthető, de nem egyhangú tipográfia. Ennek jegyében határoztuk el, hogy rovatainkat, amelyek címét minden oldal élén feltüntetünk, mindig ugyanazon a helyen találják meg az olvasók — mondotta befejezésül Darvasi István. Bezárni és lefokozni Búcsú a Fenyőtől — A Béke lépjen alacsonyabb osztályba A Nemzeti Étterem és Express Étkező után nemrégen a Béke Étterem és a Fenyő Étterem higiénés vizsgálatára került sor, melyet a KÖJÁL szakorvosa és a városi tanács egészségügyi osztályának orvosa tartott. E két utóbbi vendéglátó egység az, amely a legtöbb gondot okozza a megyeszékhelyen az ellenőrző szerveknek, és a vendéglátóipari vállalatnak is. — A Békébe lépő megdöbben, mennyire rossz állapotban ven a helyiség. Hiába tiszták az asztalterítők és a padlózat, a vendégeknek a leomlott vakolatot, s a falakat csúfító hatalmas penészfoltokat és az esztétikailag is kifogásolható berendezést latva az az érzésük támad, hogy legjobb esetben harmadosztályú vendéglőbe léptek. A falon függő táblácska azonban félreérthetetlenül hirdeti: a kedves vndégek itt másodosztályú helyen tartózkodnak. Az étterem legelhanyagoltabb, legjobban tönkrement része a konyha, valamint a hozzátartozó különböző előkészítő és feldolgozó helyiségek. Falaikat gusztustalan penészréteg borítja. A három vagy négy méter széles udvar egy részét színes, üvegszálas hullámlemez fedi.- Eddig ez sem volt. A sörösládáktól, a hordóktól és a személyzet kerékpárjától alig tehet mozogni. Általában ez jellemző az éttermet kiszolgáló részekre is. Alig lehet mozogni. A konyhában az engedélyezett hatszáz ételadag elkészítése is nagy nehézségekbe ütközik. Kevés a hely. A levegő cseréjét egy elég erős ventillátor segíti elő, csakhogy az a baj, hogy a „friss” levegőt az ablakon át a poros utcáról szívja. A megállapításhoz nem kell valami nagy szakértelem: itt is áldatlan állapotok uralkodnak, melyek csak óriási anyagi befektetéssel lennének megszüntethetek. A kérdés azonban az, hogy a szükséges ráfordítás hozná-e a kívánt színvonalemelkedést. Valószínű, hogy a nemleges válaszról a vendéglátóipari vállalat vezetői is meggyőződtek, mert nagyobb felújítíást nem terveztek a Béke Étteremben. Sajnos nem a legjobb hírnévnek örvendő Fenyő Étterem is hasonló helyzetben van, csakhogy ott „valamivel” rosszabb állapotok uralkodnak. Az éttermi rész bemutatására megfelelő jelzőt találni nehéz. Elődjétől, az ötven évvel ezelőtti kármentős kocsmától annyiban különbözik, hogy a kármentőt már régen kidobták, s hogy a vakolat székmagasságban leomlott. Egyszóval, semmivel sem korszerűbb, csak fél évszázaddal öregebb lett a vendéglő. A konyhában mindössze száz személyre főznek, tarthatatlan körülmények között. Ottj áriunkkor a tűzhely és a levesesfazék fölött a meglazult csempéket csak a szentlélek tartotta. A főzéshez előírt helyiségekkel és felszereléssel nem rendelkeznek. A mellékhelyiség bűzös levegőjét pedig nem lehet kibírni. Fertőtlenítőszer hiányában a nyári melegben a környék messzire bűzlött a mellékhelyiségtől. A konyha és a különböző helyiségek vakolata nagy da- rabök bán lehullott, sok helyen a csupasz téglafal látszik. Elszomorító és felháborító látvány. A vendéglátóipart vállalat 1967-re tervezett felújítása nem valósult meg a Fenyőben. Itt is felmerül a kérdés: fel lehet-e egyáltalán újítani ezt a megrokkant évszázados épületet? Ha igen, akkor miért odázza el az égetően szükséges felújítást a vendéglátó? Ha nem, akkor miért nem zárja be? A Béke havi 300 ezer, a Fenyő 350 ezer forintot forgalmaz. ■ Nem lehet kifogás az, hogy az egységek rendben- tartására nincs anyagi fedezete a vállalatnak. Előírások szabják meg, hogy milyen küllemmel és milyen felszereléssel sorolható II. vagy III. osztályba egy- egy üzlet. Ezek szerint sem a Béke, sem a Fenyő nem nyújtja a vendégeknek azt, amit nyújtania kellene. — Ezért javasoljuk, hogy a Béke Étterem — ameddig ilyen állapotban lesz — lépjen alacsonyabb osztályba. A Fenyő Étterem problémáján nem kell sokat töprengeni a vendéglátó vezetőinek. Megoldotta helyettük a városi tanács egészségügyi osztálya: az alapvető higiéniai követelmények elmulasztásáért június 1-el bezáratja a Fenyőt. — bognár — A készpénzdíjazás ösztönző ereje Tiszaszentimrén Két kis szövetkezet —Haladás és az Aranykalász — „házasságából” alakult meg Tiszaszentimrén a múlt év elején a ielenlegi, 3700 holdas Aranykalász Tsz. A Haladás nem volt erős szövetkezet, de a régi Aranykalász sokkal gyengébben műkőEgy ember halála Legszebbek a májusi reggelek. Az emberek jókedvű- ek. Lehúzzák a vonat ablakait, kihajolnak, vicceket mesélnek egymásnak, ultiz- gatnak. Nevetgélnek. Tegnap reggel is így volt a Mátészalka—Budapest személyvonaton. — Törökszentmiklós követ... — szól be a kalauz a fülkébe, de a fékek csikorgása eltöri a hangját. A „bankot” mintha egy láthatatlan kéz söpörné le a kártyázok elől. A bőröndök a fejünkre hullnak, egymásra esünk. Minden nagy ijedség után van egy pillanatnyi dermedt csend. Biztos annyi, amíg feleszmélünk; mit kell csinálnunk... A vonat szinte öt lépés alatt megállt, és a csendben jól hallottuk a kiáltást. Kiáltást? Alig hasonlított már emberi hangra. Egy blazirt fiatalember humorizált: — Mi az isten, kiesett a kerék?! A kalauz rögtön tudta, mi lehet: — Ember a vonat alatt! Leugrunk. Amit látunk, nem írhatjuk meg. Bemászunk a vonat alá. Még élt! Csoda, de még élt, — vagy csak az élet hátrahagyott szikrái lettek volna? Közel a törökszentmiklósi állomás. Mentőért, orvosért szaladnak a vasutasok. öreg, elkínzott arc. Keressük az igazolványát. A személyi igazolványát nem találjuk. A szakszervezeti könyve és a vállalati belépője szerint Hegyesi András, született 1910-ben, Karcag, Mester utca 5. szám alatt lakik, az ÉM Szolnok megyei Építőipari Vállalatnál dolgozik. Mi történhetett? Leesett volna a vonatról, vagy figyelmetlenül akart átmenni a síneken? Sárga jelző-kabátos pályamunkás beszéli a rendőrnek: — Amikor jött a vonat, én félreálltam a bal oldalra. Végignéztem a sínen. Ott senki sem volt! — Biztos? — Egész biztos. Beláttam az állomásig! Megérkeztek a mentők. Milyen gyorsan jöttek, percek alatt. Hiába... Egy másik pályamunkástól többet megtudunk: — A pályatest mellett feküdt ez a bácsi, a bokrokban. Itt kérem, a teh** mellett. Felszaladt, én láttam... Öngyilkosság lenne? Bizonyosnak látszik, de a választ pontosan csak a hivatalos vizsgálat adja megHa öngyilkosság. rögtön adódik az első kérdés, miért? Mi kergette ezt az 58 éves embert a vonat alá? Áll a vonat. Sokan szomorúak. Mások gonoszok. Miért tud gonosz lenni az ember? — Kötötte volna föl magát otthon! Mit csinál itt nekünk cirkuszt!... — Aki ilyen, megérdemli! Vén... — Lekésem a csatlakozást, a fene ette volna meg! Az utasok többsége hallgat. a halál tiszteletet parancsol. A hangoskodók érzik a megvetést: annál jobban kivetkőznek emberi érzéseikből. Ostromolják a vonatvezetőt. — Menjünk már, miért állunk? — Mi lesz már? Elkések-.— Mit vakaróznak? Menjünk, nem olyan nagy ügy. A vonat elindul. Egy ember ott marad a sínek között. A végállomáson. — tiszai — dött. Krónikussá vált náluk a mérleghiány. Az egyesülés előtti évben is félmillió forint deficittel zártak. Havonta csak 5—6 forint előleget tudtak fizetni munkaegységenként Elképzelhető, hogy milyen „húzóhatása” volt itt a munkaegységnek. Nem csoda, hogy az emberek az ösztönzőbb munka- díjazás bevezetését sürgették. Az új vezetőség a pénzügyi lehetőségek ismeretében új teljesítménynoirmát dolgozott ki. Pontosan rögzítették: a különböző munkáért milyen készpénzdija- zást alkalmaznak. Kitűnt, a szövetkezet anyagi teherbíró képessége 48 forint átlagjövedelemre futja a tíz órás munkanapokra. (Természetesen, a gépesítésben, az állattenyésztésben ennél magasabbra.) A jól gazdálkodó, szilárd szövetkezetek tagjai talán mosolyognak a napi 48 forintos munkadíjalap tervén. De Tiszaszentimrén még ez is soknak, elérhetetlennek tűnt. Különösen a régi Aranykalász tagjainál. Nyíltan megmondták: nem hisznek benne. Harminc tag csak alkalmazottként volt hajlandó 1967-ben dolgozni az egyesült szövetkezetben. A meglepetés a rendszeres előlegosztás után szűnt meg. Lassan megszokottá vált,hogy mindenki megkapta a tervezett munkadíj 60 százalékát. Egyre jobban b’'7+ak az emberek, s ez a munkán is meglátszott. Azelőtt noszogatni kellett a tagokat, nogv dolgozzanak. Az ösztönzőbb iövedelemelosztás visszaadta az emberek bizalmát, s a munkafegyelem is megszilárdult Tavaly a belvíz igen sok kárt tett a szövetkezetben. Alig lett takarmányuk, 24 vagon abrakot vásárolniuk kellett. De az állattenyésztés túlteljesítette tervét. Év végén félmillió forintot tartalékolni tudtak 1968-ra. Ilyen még sohasem volt Tiszaszentimrén. A 48 forintos átlagos napi munkadíjat 10 forinttal megtoldottak. A közös erőfeszítés tehát nem volt hiábavaló. Visszajöttek, rendes tagként léptek be úiból az alkalmazottak. A zárszámadó közgyűlésen többen is elmondták: kellemesen csalódtunk. Negyven új tag — tőként fiatal — felvételre jelentkezett az Aranykalászban. Az idén már nem kell időszaki munkást alkalmazni a szövetkezetben. A tagoké marad az idegeneknek kifizetett munkadíj. Természetesen az idén is a készpénz szerint díjazzák a szövetkezet tagjait. A közgyűlésen úgy döntöttek, hogy ne 80. hanem csak 60 százalékát fizessék ki a havonkénti előlegosztás- kor. A tsz ugyanis garantálja a munkadíjat. A közgyűlési határozatnak megfelelően a 20 százalékot természetben osztják ki. A többit pedig a zárszámadáskor. Erre az évre ugyanis 4.1 millió forint, munkadíi alapot terveztek. Jóval többet, mint tavaly. Gépesítettél; az Aranykalász Tsz-t. Egy Sz 100-as. két DT 75-ös traktort és három SZK 4-es kombátot vásároltak. Tavaly 700 ezer forintot fizettek ki a gépállomásnak a munkadíjért. A saját gépeikkel viszont 400 ezer forintot megtakarítanak. A kis szövetkezet életében tehát sorsforduló volt 1967. Vég>-e sikertilt savit lábukra állni. Az ösztönzőbb munkád íjazás nem várt eredményeket hozott. Máthé LászM
