Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-14 / 111. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. május ÍL Megkezdődtek esz előtárgyalások Parksban Új remények a Közel-Keleten A Varsói Szerződés évfordulójára Külpolitikai helyzetkép MÉLTÁN nevezzük történelminek az eseményt, amely hétfőn délelőtt pontosan fél tizenegy órakor Párizsban az egykori Majestic Szálló nagytermében kezdődött: tárgyalóasztalhoz ültek a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok kormányának képviselői. A nyugati világ legerősebb nagyhatalma hároméves pusztító háborúban, a korszerű technika koncentrált felhasználásának segítségével sem tudta legyőzni, vagy akárcsak megtörni a szabadságáért küzdő vietnami népet. Az amerikaiakat a tárgyalóasztalhoz kényszerítette, hogy a harcmezőn egyetlen nagyszabású hadműveletük sem érte el kitűzött célját, eredménytelennek bizonyult a VDK elleni légiháború, s az elmúlt száraz évszakban már nagyobb összefüggő hadműveletek megszervezésére is képteleneknek bizonyultak. Ugyanakkor a szabadságharcosok sikeres offenzíváj megrendítették az Egyesült Államok és csatlósaik délvietnami helyzetét. Történelmi jelentőségű az esemény az egész világ szempontjából, mert az elhúzódott konfliktus kiszámíthatatlan következményei méltán tartják nyugtalanságban az egész nemzetközi közvéleményt. Világszerte megelégedést keltett, hogy az eljárási kérdésekben pénteken és szombaton lefolyt tárgyalásokon jó légkör alakult ki és gyors megállapodás született. — Ez azonban nem jelenti, hogy túlzott optimizmusra lenne ok, ellenkezőleg, Washington újra és újra megkísérli a San Antonio-formula alkalmazását, vagyis jogtalan feltételeket kíván állítani a VDK elleni bombatámadások és más agresszív cselekmények megszüntetése ellenében. Várható, hogy az amerikai fél a tárgyalásokon ki akarja majd vonni a harci cselekmények kategóriája alól a légi felderítést. A vasárnap elhangzott első magasszintű szovjet értékelés — Gromiko külügyminiszter nyilatkozata £z Unitéban — a lényegre mutat rá, amikor megállapítja, hogy az események további menete kizárólag attól függ, megteszi-e az amerikai kormány a következő lépést, beszünteti-e teljesen és feltétel nélkül a bombázásokat, s hajlandó-e kedvezően fogadni a VDK kormányának és a DNFF-nek a vietnami rendezésre vonatkozó konstruktív javaslatait A NAP másik érdekessége, hogy erőteljes politikai mozgás bontakozik ki az arab világban a közel-keleti kérdés rendezése érdekében. Az EAK múltheti kezdeményezése után — amelynek lényege, hogy lehetséges közvetett tárgyalás a Jarring-misszió keretében Izrael és az arab országok között — sürgősen Kairóba utazott Atasszi Szíriái elnök, hétfőn pedig nyilvánosságra hozták, hogy az izraeliek elleni háborúban érdekelt EAK, Jordánia, Szíria és Irak külügyminiszterei néhány napon belül tanácskozásra ülnek össze Bagdadban. Sz. Párizs, az általános sztrájk óráiban: rohamrendőrök a barrikád mögött. — (Teleioto — MTI Külföldi Képszolgálat) Hétfőn 24 órás általános sztrájk kezdődött Franciaországban. Az úgynevezett 5. köztársaság fennállása óta ez az első általános sztrájk, amelyet mind a négy nagy szakszervezeti központ hirdetett meg. A sztrájk pontosan a gaulleista rendszert hatalomra juttató 1958. május 13-i algériai események 10. évfordulóján tört ki. A szakszervezetek szombaton adták ki a sztrájkfelhívást, a tüntető diákok harcának támogatására és az ellenük hozott súlyos rendőri elnyomó Intézkedések elleni tiltakozásul. A szakszervezeti központok a diákszervezetekkel egyetértésben, a sztrájk jelszavát fenntartották annak ellenére, hogy Pompidou miniszterelnök szombaton késő esti tv- és rádióbeszédében bejelentette a Sorbonne újbóli megnyitását és a tüntetések miatt letartóztatott diákok szaba- donbocsátását. A sztrájkfelhívás nyomán Franciaország legnagyobb részében megszűnt az áramszolgáltatás, csak a kórházak, más életfontosságú létesítmények áramellátását biztosítják. Csökkent, de nem szűnt meg a gáz nyomása, mert a háztartásokat a gázművek el akarják látni. A legtöbb gyár ki sem nyitotta kapuit, a főváros közlekedésében jelentős fennakadások vannak, annak ellenére, hogy a közlekedési vállalat autonom szakszervezete nem csatlakozott a sztrájkfelhíváshoz, csak igen kevés autóbusz és földalatti szerelvény közlekedik. A vasúti forgalomban is jelentős korlátozások vannak, a távolsági forgalomban vonalanként csak egy-egy vonat közlekedik. LONDON (AFP) Nigéria és Biafra képviselőinek előzetes tanácskozásain még nem. jött létre megállapodás a jövendő tárgyalások napirendjét, illetve az azokon elnöklő személy kilétét illetően. BAGDAD (TASZSZ A „Dmitrij Pozsarszkij” cirkáló vezetésével szombaton szovjet haióraj érkezett az iraki kormány meghívására baráti látogatásra Umm Gasr kikötőjébe. N. Hovrin ellentengernagyot, a hajóraj parancsnokát hivatalos személyiségek fogadták* CONAKRY (TASZSZ) Több mint hetven halottat veszítettek ez év áprilisában Slazar büntető egységei a „portugál” guineai afrikai hazafiakkal vívott harcok során, — mondja az a közlemény. amelyet a partizánok főparancsnoksága tett közzé. A hazafiak elsüllyesztettek egy hajót is, amely élelmiszert és utánpótlást szállított portugál helyőrségek számára. DELHI (MTI) •Megkezdődött az általános parlamenti választás az indiai Haryana államban, ahol a politikai pártok erőviszonyainak kúszáltsága miatt elnöki uralmat hirdettek ki és félidei választásokat tartanak. Az első eredmények szerdán lesznek ismertek. T izemhárom esztendővel ezelőtt alakult meg a szocialista országok védelmi szövetsége, a Varsói Szerződés. Tizenhárom év nem nagy idő a történelem mércéjével mérve. Mégis beigazolódott a szocialista országok elhatározásának helyessége: a Varsói Szerződés — a fegyveres erők közös főparancsnoksága, az agressziós kísérletek elleni együttes intézkedések kidolgozása — az európai béke és biztonság felbecsülhetetlen tényezőjévé vált E történelmi tanulság időszerűségéből napjainkban mit sem veszített. A mi hazánk védelmének is egyik döntő tényezője a Varsói Szerződés. A Szovjetunióhoz — amely Oly nagy részt vállal az egész szocialista közösség védelméből — s a többi testvérországhoz fűződő kapcsolataink lehetővé teszik népünk békés és zavartalan építő munkáját. Magátólértetően a többi testvérországgal együtt ml is mindent megteszünk, hogy földrészünkön ne legyenek szembenálló katonai blokkok és hogy Európa tartósan a béke és biztonság őrszeme legyen. Jól tudjuk, hogy a húsz éve kötött Atlanti Szerződés érvénye 1969-ben lejár* A szocialista országok és a kommunista pártok többször megismételték javaslatukat, hogy szülessen megállapodás nz Atlanti-paktum és a Varsói szerződés katonai szervezetének egyidejű felszámolásáról. Hogy e történelmi lehetőségből valóság lesz-e, hogy feltárulnak-e kontinensünk néped előtt a haladás és a jólét újabb távlatai, az elsősorban attól függ, hogy a haladó erők képesek-e érvényesíteni akaratukat azokkal a befolyásos politikai körökkel szemben, amelyek a NATO fenntartásában érdekeltek. M a csakis napjaink realitásából indulhatunk 61, és ezért jogos a megállapítás; a Varsói Szerződés biztonságunk és védelmünk döntő tényezője. Testvérországainkkal összefogva híven teljesítjük vállalt kötelezettségeinket, mert tudjuk: a szocialista közösség védelmében való részvételünk egyet jelent szabadságunk, nemzeti függetlenségünk, társadalmi rendünk, békénk védelmével. Csehszlovák*—iráni kőolajszállítási tárgyalások Teheránból visszatért az a csehszlovák küldöttség, mely az iráni kőolaj szállításának lehetőségeiről tárgyalt. Emil Misovsvy külkereskedelmi miniszterhelyettes, a küldöttség vezetője elmondotta csehszlovák újságíróknak, hogy a tanácskozás fő célja a kölcsönös gazdasági kapcsolatok bővítésének lehetősége volt. Csehszlovákia Irántól elsősorban kőolajat kíván vásárolni, amiért energetikai beruházási egységeket és gépipari berendezéseket szállítana. A mostani tárgyalás után, mivel kormány jóváhagyásra van szükség — megállapodást nem kötöttek- Feltételezhető — mondotta a miniszterhelyettes —* hogy 1970—80 között Csehszlovákia kétszázmillió dollár értékben szállítana Iránnak beruházási egységeket és gépipari berendezéseket. Ugyanebben az időszakban Csehszlovákia 15—20 millió tonna kőolajat vásárolna Iránban. Hangsúlyozta „ha meg is valósulnak az iráni kőolaj- szállítások a legnagyobb csehszlovákiai kőolaj szállító a Szovjetunió marad”. A 14. szívátültetés A párizsi broussais kórházban szívsebészek egy csoportja vasárnap újabb szívátültetési műtétet hajtott végre. A harmadik francia szívátültetésről kiadott közlemény a következőket mondja; a broussais kórház szívsebész csoportja május 12-én szívátültetési operációt végzett. A műtét kielégítő körülmények között történt és a beteg állapota kitűnő”. Az orvosi közlemény utóbbi megállapítása azt jelzi — mutat rá az AP —* hogy minden remény megvan a beteg életbenmaradására. Az első két szívműtét páciensei az operáció után két nappal meghaltak. Mindkét esetben a kiadott orvosi közlemények kevés esélyt adtak élet- benmaradásukra. A vasárnapi szívátültetés a 14. ilyen műtét a világon. A beteg egy 55 éves szerzetes, akinek két éve infarktusa volt és akit hat hónapja kórházban kezelnek. Dwa bratanki VARGA JÓZSEF: IV. Lengyelországi tavasz—1968 Wroclaw nagyon szép város. Szilézia egykori fővárosa, jelentős kulturális és gazdasági központ. És egvi- ke Lengyelország műemlékekben leggazdagabb városainak. A reneszánsz és barokk palotákkal körülvett, páratlanul szép piactérről indulva, megcsodálva az egyetem belsejében az Aula Leopoldinát az Odera híd- ján átsétálva a külvárosok felé indultam. Kár — sajnálkoztam magamban —. hogy ez a szép város már ilyen messze esik hazánktól. Ide bizonyosan ritkábban vetődnek el a magyar turisták. De rögtön kiderült, hogy mégsem. Az egyik ócskás- bolt előtt magyar rendszámú gépkocsi állt. Gazdái éppen kijöttek az üzletből és boldogan számolgattak- „Látod, megmondtam., hogy érdemes inget hozni. Csak a haszonból 6 méter lepedő- vásznat vehetünk.’’ Volt nincs műemléknéző hangulat... Ide kívánkozik még egy valamivel kedvesebb eset. Krakkóban a waweli székestegyházban nyugszik fehér márvány síremlék alatt Jad- wiga királynő. Az egyház által „boldog” névvel megtisztelt, magyar származású királynő sírjánál sok kis cédula található mindig. Ilyenek: „Köszönöm, hogy segítettél a matematika vizsgán...” És hasonlók. Csak úgy mellékesen; nem valami szilárd materializmusra vall ennek az egyetemistának a hálálkodása. Magyar szöveg is akad. Például ilyen: „Köszönünk néked mindent. A szolnoki áll. erdőgazdaság dolgozói.’’ (A dátumot nem írom meg, nehogy valami túlbuzgó ember még fegyelmit indítson a jámborok ellen.) Hogy mit. köszönnek, nem derüí ki a nemzeti színű szalagra tintaceruzával rótt sorokból. Bizonyára az évi nyereségrészesedést, amiből a szép turista útra tellett-•• Szóval ilyenek is vannak. Lenivel barátaink csak legyintenek, s igazuk van. Nem az a lényeges. hogy egyesek lepedővel üzletelni, mások a szenteknek hálálkodni mennek Lengyelországba — hanem az örvendetesen megnövekedett turistaforgalom. Szorosabbra fűzi ez a két nép évezredes barátságát. Lengyelországban mindenki tudja, hogy országaink soha nem viseltek hadat egymás ellen. Tudják, hogy a lengyel történelem egyik legkiemelkedőbb alakja a magyar Báthory István, akit 1575-ben lengyel királynak hívtak meg. Azt tartják róla: „Vagy soha ne született volna, vagy ha megszületett, örökké élne.’’ a szczecini vajdaságban most fejeződtek be a magyar hetek. Egyik rendezvényén „Kérdések és feleletek Magyarországról” — igencsak össze kellett szeo- nem történelmi tudásomat, amikor a részt vevő fiatalok arról faggattak, milyen volt annak a magyar népnek, Erdélynek a sorsa, élete, ahonnan ők királyt kaptak egykor. A barátság nemcsak a történelemben gyökerező, múltra emlékező valami. Egyre inkább mai töltése van. Mindenki ismeri a két kedves verssort: „Polak — Wegier, dwa bratanki i do szabbi i do szklaszki.” (Lengyel—magyar két jóbarát, együtt harcol, s issza borát.) S mindenki ismer hozzá mai történeteket is a barátságról. Olyanokat, mint egy járási tanácselnök mesélt. „Magyarországon jártunk tavaly. Egy kis faluban álltunk meg, hogy vegyünk magunknak a boltban kávét. Kértük, hogy darálják meg. Sajnálkozva mondták, hogy nincs az üzletnek kávédarálója. Amikor aztán a boltvezető megtudta, hogy lengyelek vagyunk, hazaszaladt és a lakásán megdarálta a kávénkat.’’ Ilyenek a magyarok — tette hozzá. Wlasek elvtárs, a szczecini vajdasági pártbizottság első titkára mint fontos dolgot, szükségesnek tartotta elmondani, hogy a kikötőben a hajósok, a rakodómunkások mindig szívesen kezelik a magyar árut. Pedig ők szigorú kritikusok. Áru, áru — mondom neki, nem mindegy az, hisz mindegyikkel munka van. Nem — válaszolta és elmesélt egy történetet. Az egyik indiai cég zsákos áruiára olyan jelet plombáit, ami nagyon hasonlít a horogkeresztre. A munkások nem rakodták ki az árut. amíg a cég meg nem ígérte, hogy megváltoztatja a jelet. Hiába volt minden győzköd esünk — mondja, — hiába agitáltunk, hogy az esetleges késői kirakodás anyagi kárral is járhat. Később magam is tapasztaltam ezt az Uckermarlc-on, az XJniafrica NDK—lengyel közös vállalat hajóján. a társaságot a Nyueat-Afrika —Balti-tenger közötti áruforgalom lebonyolítására hozták létre. Ezúttal nekünk is hozott gömbfát. Az mar csak érdekes véletlen, hogy a kirakodást magyar gyártmányú daru végezte — s méginkább véletlen, hogy ugyanazon a napon tanúja lehettem a Somogy magyar tengerjáróhajó érkezésének, amely azóta megtette első útját Szczecin és Liwerpoo! között, ahol a jövőben rendszeres áruszállító járatát folytatja. Ezen az úton együtt jártunk M;eczyslaw Wewiors- kyval, a varsói Magyar In- htúzelt igazgatójával. Ennek a kitűnő embernek nemcsak a munkája, de élete sora :s bizonyítéka a két nép barátságának. Egyike azoknak a lengyel hazafiaknak, akik a fasiszta megszállás elől menekülve hazánkban találtak oltalmat. Itt tanult meg kitűnően magyarul. Most már második évtizede vezeti az intézetet, s lengyel emberként a magyar kultúra apostola. „Más népek kulturális intézeteinek, propaganda intézményeinek vezetői — meséli boldogan mosolyogva — mindig azt mondják, könnyű nekem. Tényleg könnyű. Ebben az országban, ahol ilyen mélyen él a két nép barátsága, igazán jó dolog és hálás a magyar kultúrát terjeszteni.” t&r A riporter ezúttal útijegyzetében kevesebbet írt. a meglátogatott ország tájairól, népszokásairól, iparáról, kultúrájáról, mint ahogyan az szokás. De ezért nem kell mentegetőznie. A címben azt ígérte, hogy 1968 tavaszának Lengyelországát mutatja be. Azt pedig nem lehetett az e szabálytalan útijegyzetben felvetett gondolatok nélkül megtennie. Az olvasók közül sokan ellátogathatnak ntéa ebbe az országba. Megismerhetik nagyszerű népét, szép vidékeit. De ahhoz, hogy a látottakat megértsék és a szocializmus útján megtett lépéseiket értékeljék — jó tudni azokat az eseményeket, problémákat, amelyek. hA múló epizódként is, de mégis jellemzőek Lengyelországra 1968 tavaszán.
