Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
1968. május 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Integettem Jagelló hadnagynak Szolnokra érkezett az Orion űrhajó — Irány Észak- Kelet, magassági szög 45 fok, szupersebesség, plusz tartalék. — A parancsot értettem, rohanok a Kossuth térre. Hogyne rohannék, amikor betelefonálnak a szerkesztőségbe, hogy ha ráérünk, nézzünk már fel arra a gyönyörű búzakék égboltra, mert olyat látunk, mint amilyent az életben sem. Könnyen fordítható testemet egy pillanat alatt a megadott szögbe állítottam, s mit tesz isten, a Súgván körút északi csomópontja, illetve a Zagyva áltál határolt területen, „srégvizavé” a Bíró kocsmának, megpillantottam az Orion űrhajót, Az fizesse ki a szemüvegem árát, aki ezt nem hiszi. Először csak én kémleltem az eget, aztán a fél Kossuth tér, meg két gépkocsivezető. Az utóbbiak nem sokáig, mert közben elvitték őket a baleseti sebészetre. Így jár az, aki felfelé figyel és nem előre. Egyszóval fantasztikus látvány, Én hamarabb megláttam az Orion űrhajót, mint a haverom, aki azt mondta, hogy minek iszik az, aki nem birja. Sőt, hozzátette, hogy aki nem ért a galambászathor, az minek akarja meglesni az űrhajót. De mit ért ö az űrhajóhoz! Jagelló hadnagy (de szép alakja van) ezüstösen csillogó ruhájában szebben jelent meg előttem mint a biblia szerint a franciaországi Lourdes-i barlangban a Szűz. Aki ezt nem hiszi, kérdezze meg McLane ezredest. — ti — Ahol sosem unatkoznak Ha keil, keszel-lábbal magyaráznak — Sokmindent megértem már, de akkor meglepődtem. A vendég Venezuelából érkezett, tört németességgel szólt hozzám. Magam sem tudom, hogy miért, önkéntelenül megkérdeztem, beszél-e oroszul. Mielőtt felocsúdtam volna, bulgár nyelven azt válaszolta, hogy érti az oroszt. Az élet érdekes játéka ez, különösen akkor, ha a kérdező — Sztojanov István, a Tisza Szálló egyik portása — bolgár származású. Mint később kiderült, a venezuelai vendég bolgár nyelvtudását azzal magyarázta meg, hogy hazájában sok bolgár- kertész van. Ügy látszik, tényleg kicsi a világ. A szálloda portása ideális riportalany. Nem kell faggatni, Iit vannak a fagyosszentek Szeszély ességi rekord az idő fúrásban Ha áprilist mutatna a kalendárium, egyszerűen intéznénk el ezt a bolondos, szeszélyes időjárást, azt mondanánk, hogy: áprilisi tréfa, ilyen az áprilisi időjárás ... Dehát lassan május derékéhoz érünk, ma már érkeznek a fagyos legények, Pongrác, Szervác, Bonifác, Szeszélyben pedig, időjárási meglepetésben nincs hiány. Az orvosmeteorológiai előrejelzés is óvatosságra figyelmeztet és sajnos a baleseti statisztika is ezeket a hirtelen változásokat igazolja. Mi az oka ennek? Mielőtt az „okot” magyaráznánk, rajzoljunk hű, reális képet erről a szeszélyes,- bolondos év-kezdésről. Mert nemcsak áprilisünk és május elejénk ilyen szeszélyes, hanem ahogy időjárásunk tudósa, statisztikusa, az Országos Meteorológiai Intézet távprognózis osztályának vezetője, dr. Berkesi Zoltán megállapította: eddigi egész esztendőnk ilyen változások jegyében tellett. Általában az év első hónapja melegebb, enyhébb volt a szabályosnál. Viszont ezt a rekord átlagenyheséget hirtelen visszaesések szakítják meg Emlékezzünk cáak az április 9-re, amikor egyszerre hó- eséses telet varázsolt április. Pedig csak három nappal előtte 26 fok volt már a nyárias meleg! Rekordmelegeket jegyezhettünk fel május elején. Május 6-án Mezőhegyesen a kánikulaszámba menő 33 fokot mértek, s ugyaneznap a főváros is egyszerre három, százesztendős rekordot döntött meg. A hajnali minimum Budapesten ekkor 16,5 fok volt, a nappali maximum 29 fok, és a napi középhőmérséklet 22,5 fok. Ezek az értékek a júliusi értékeknek felelnek meg. És május 6-a után (vagyis e júliusi május után) hirtelen 15 fokra süllyedt ismét a hőmérséklet. Sőt: Szent- gotthárdról hajnali fagyot is jelentettek! A szeszélyesség mellett még az is érdekes, hogy ez a hirtelen meleg utáni hideg szinte pontosan úgy ismétlődött meg, mint április 6- és 9. között, vagyis ebben a szeszélyességben bizonyosfajta „rendszeresség”, mintha valamiféle szabályos periódikusság is lenne. A szeszélyesség okát még csak gyanítják Dehát mi okozza ezt a szeszélyességet? A bizonyos választ erre talán csak néhány esztendő múlva kapunk. A meteorológus azt mondja: amikor majd a mesterséges holdak vizsgálatai nyomán a Napról kapott Sugárzásmérési adatokat Ösz- sze tudjuk vetni Földünk néhány éves időjárási adatával. Most még csak gyanítjuk az ökot: a sugárzásváltozások az okai, amelyek a légkört ilyen vagy olyan irányban váratlanul megváltoztatják. Tudnunk kell még: napfolt maximum évében járunk és ilyenkor szokásosak ezek a meglepetésszerű változások. Pongrácot, az első „fagyot hozó” legényt köszöntjük vasárnap. Általában a fagyok megjelenését kezdik, de a távprognózis szerint idén Pongrác napjára nemigen várhatunk fagyot. — Ugyanis a meteorológia térképén Franciaország középpontjával feltűnt egy ciklon, amely a beborulást, az esőt eredményezheti. Borult égbolt alatt ritkák a fagyok. Pongrác, Síervác, Bonifác; a három fasyosszenttől évszázadok óta tartanak a szántó-vető emberek, de a városiak is, a május elejei fagyokat az ő nyakukba varrja a néphit és a história. Májusi fagyok voltak is, lesznek is, de hogy Pongrác, Szervác vagy Bonifác hozza, abban kételkedünk Évszázadok óta tartunk tőlük, régóta számontartják a me- torológusok, de még a néprajzkutatók is ezeket a jeles napokat. Helman, berlini meteorológus kiásta az 1591- bsn Wittenbergben megjelent Johanmus Collerus kalendáriumának egy feljegyzését, amely így szól: „A régiek szerint Szervác, Bonifác napja nagyon veszedelmes, Bonifác különösen a szőlőt fenyegeti”, A májusi fagyok Figyeljünk csak az évszámra! 1591-ben már mint hagyományról beszélnek, „a régiek szerint...” Viszont tudjuk, hogy 1582-ben tért át naptár-rendszerünk a Julianus-naptárról a Ger- gely-naptárra, s így tíz nappal a szentek is eltolódtak. És még így is, már akkor is, ezeket a szenteket okolták a tavaszi fagyokért! Pedig hát ennél jobb bizonyíték nem is kell: nem a szentek neve- napjára esik a fagyok ér- kezte, hiszen ezek a névnapok a feljegyzés idejében már teljesen máshol foglaltak helyet a naptárban, mint amire hivatkoznak. A májusi fagyokat tagadni viszont nem lehet. Tudományos magyarázata van ennek, csak véletlenül, időnként — és nem is oly gyakran — egybeesnek a fagyosszentek névnapjával. Egy érdekes statisztikai összeállítás szerint: 29 esztendőnél csak öt esetben „hozták meg” a fagyosszemtek a fagyot Az elmúlt fél évszázad legpusztítóbb május fagyhulláma különben az 1935-ös volt, amikor az országgyűlés is foglalkozott vele. nem kell emlékeztetni, hiszen olyan a szakmája, hogy tucatjával sorolja élményeit. Egy szállodai portán látszólag semmi különös nem történik. Emberek jönnek és mennek, kulcsokat kérnek vagy kulcsokat adnak le, bejelentőlapokat töltenek ki. „Eg(eret* fogtak a Tisza Szállóban Az utóbbi mondattal kapcsolatban csak annyit, hogy a látszólagosságról bárki meggyőződhet, ha csak egy napra is beül a portásfülkébe. Az említett portás váltótársa, Kárpáti Sándor például akaratán kívül egy „kriminális” éjszakát élt ár: — Minden este jelentjük a rendőrségnek, hogy kik tartózkodnak a szállodában. Az űrlapokat átnézve úgy rémlett, hogy az egyik nevet vplahol már láttam, valahol májr olvastam. — Később eszembe jutott, hogy a Nép- szabadság hír rovatában hozták a fényképét és személyi adatait egy országosan körözött szélhámosnak. Telefonáltam a 07-nek, azonnal kijöttek az URH-köcsival és szinte pizsamában elfogták „kedves vendégünket” akinek foglalkozásához azt a jelzőt lehet tenni; szélhámos. Az is gyakran megtörténik, hogy egyesek a szállodát összetévesztik a piroslámpás házakkal és olyan sértő módon társalognak a portással, hogy csak a rend miatt nem húzzák elő a bicskát zsebükből. Mondja el erre a bizonyítékot Sztojanov István: — Körülbelül féltizenket- tő lehetett. Egy több napja nálunk lakó vendég érkezett meg egy „hölggyel” és egy kurta köszönés után megindult a lépcső felé. — Utána szóltam, hogy tudomásom szerint a vele lévő nő nem vendége szállodánknak, azért nem mehet fel a szobába. Erre odajött a portásfülkéhez, flegmán elébem lökött egy százast és hozzátette: „Ha ezt odaadom, akkor feljöhet ugye?” Nem jöhetett fel! — Ebben a szakiméban egyébként nagyon sok önérzetet sértő kijelentés hangzik el. Nem tagadják azt, hogy nem kapnak borravalót, vagy nem fogadják el. De sosem azért, hogy elnézzék a találkákat. Egyszóval van élmény bőven ebben a szakmában. — Nem is tudom megmondani, mennyi ideig beszélgettem Sztojanov Istvánnal, amikor is egy elejtett mondatból megtudtam a vendéglátás rejtett titkát. Tudniillik akivel szót lehet érteni, az nem okoz különösebb problémát. De bármelyik percben megjelenhetik olyan vendég, aki portugál nyelven, vagy japán nyelven beszél. Hogv ez mennyire igaz, azt igazolják a néhány nappal ezelőtt történtek, amikor is tolmács nélkül valóban japán vendéget fogadtak. — Ilyenkor aztán elő kell venni a papírt és ceruzát, az arcmimika és az emberi nemre jellemző kézzel-lábbal magyarázás magas iskoláját kell nyújtani. Rendkívül fárasztó, de ez benne a szép. T. L. Megnyílt az Újvidéki Nemzetközi Vásár Tito jugoszláv elnök jelenlétében szombaton délelőtt megnyílt a hagyományos újvidéki nemzetközi mezőgazdasági kiállítás és vásár, Európa egyik legna- gyobbszabású ilyen jellegű árubemutatója; A jubileumi, 35. vásáron 980 jugoszláv és 21 országból több mint 260 külföldi kiállító vesz részt. Kollektív kiállításon 11 ország mutatja be termékeit. A magyar mezőgazdasági és élelmiszeripar 600 különféle terméket és élemiszer- ipari cikket mutat be, mintegy 20 százalékkal többet mint a legutóbbi két alkalommal. A kiállítás slágerei: a 100 éves Pick és Herz szalámi, a brüsszeli világkiállítás nagydíjával kitüntetett dobozos sonka, valamint a 35 országba exporált magyaros ételkonzerv-különleges- ségek. Világszerte ismert italaink mellett először szerepelnek az újvidéki vásáron alföldi borkülönlegességek és mirelité cikkek. Sok, Jugoszláviában népszerű magyar mezőgazdasági géppel és berendezéssel is jelentkezünk Újvidéken. Napi postánkból Mi mégis pince-klubot szeretnénk Kedves Tanár Űr! Őseink megépítették a kunhalmokat önök megépítették a kultúrházat és sók mást, valóban nagyszerű épületet, hogy utódaiknak megmutathassák: íme, ezt mi alkottuk, ön korosztálya nevében megmutatta ezt nekünk és mi érezzük, hogy a kért „dohos pincénk” lesújtóan semmiség az Önök műve árnyékában. E$ mi mégis pincét akarunk. önöket a pince a háborúra, óvóhelyre emlékezteti minket nem. Nekünk egy hely lenne, ahol dolgozhatunk, az ifjúsági klubban, az irodalmi színpadban, a fölözök között stb. A „dohos pince” védelmére még egy tényt: az országban és a szomszédos szocialista országokban is sok ifjúsági pinceklub működik, melynek „dohos levegőjét'’ nagyszerűen felfrissítették új kezdeményezésekkel a fiatalok. Lenyűgözőek az Önök építményei, bár nem tudom, mennyire tudták kitölteni helyiségeit hasznos dolgokkal annak idején, de azt tudom, hogy már szűknek érezzük őket. Nem tudunk bennük zavartalanul dolgozni, és egy helyiségre van szükségünk, mert mi nem reprezentatív épület-emlékműveket akarunk emelni utódaink számára, hanem az emberekben akarunk felépíteni csodálatos palotákat. Pedig nagyszerű dolog lenne felépíteni az ön által javasölt kultúrpalotát,, meghirdetni a mozgalmat, szervezkedni, telket kérni, téglát szerezni, bedobni százasainkat, kézbe venni a szerszámokat, de gondoljon arra Tanár Űr, hogy az ország számos helyén még egy aprócska kultúrház sincs és akár egy egyszerűnek a felépítése is óriási költségbe kerül. Sajnos, lelkesedésünk ellenére is az államra, a tanácsra lennénk utalva anyagilag, ha reálisan latolgatjuk az építkezés lehetőségeit. Ezért örülnénk mi egy pinceklubnak is. Körmendi Lajos technikus, Karcag Vitatható olvasónk fenti válasza is, de közöljük, várva újabb leveleket- (A szerk.) Ma már csak emléke él Fábián Ferenc jászberényi olvasónktól a minap levelet kaptunk. Többek között ezeket írta: „Körülbelül három hete Jászberényben a Kossuth Lajos utcán a városi tanács kivágatta a II- Rákóczi Ferenc által ültetett fát. A monda szerint ugyanis akkor ültette a fejedelem, amikor itt járt Mi igaz ebből? A kifűrészelésnél jelen voltam, 75—80 éves emberekkel beszéltem a helyszínen. Olyan véleményeket hallottam, hogy állítólag a megye legnagyobb fája volt...” Mit mond Tóth János, a Jász Múzeum igazgatója? „Több mint tíz évvel azelőtt, 1955-ben készült egy felmérés városunk műemlékeiről, országosan kijelölt bizottság által. Az akkori vélemény így foglalható ösz- sze: a szóbanforgó hatalmas vadslmafa 20 méter magas, mintegy 400 éves, 14 főtörzse van, fenntartandó és védendő. Nos, várostörténeti adatok bizonyítják, hogy II. Rákóczi Ferenc többször járt Jászberényben. Emlékiratai szerint 1703-ban levélben, majd személyesen megkeresték tokaji táborában a város küldöttei és bejelentették, hogy a város lakossága csatlakozik a szabadságharchoz. Amikor egyszer itt utazott keresztül II. Rákóczi Ferenc, a jelenlegi tiszti klub helyén lévő házban szállt meg; 1705 tavaszán a plébánia bejegyzései szerint keresztapaságot is vállalt itt. Egyébként emlékirataiban meg is írja. hogy hadát 5—6 ezer vitézzel szaporították a jászok. Ahol a szóbanforgó fa állott, ott volt a város határa, s ott volt a vitézek gyülekező helye. Valószínűleg ezért nevezték el a fát Rákóczi fájának. Tény. hogy városunk lakói kegyelettel óvták ezt a fát, s ez a hagyomány apáról fiúra szállt. Évek óta működik a városban a tanács építési osztálya mellett egy műemlék- védelmi albizotttág. Jó lett volna, ha az illetékesek előzetesen megbeszélik ezt a lépésüket a bizottsággal. És mit mond a fáról Bárdos István, a városi tanács vb titkára? „Igen, Rákóczi fájának nevezték és tartották azt a hatalmas vadalmafát- Csakhogy már kiszáradt, belül elkorhadt. Mivel közel volt hozzá a tejesarnok, ahol naponta nagyon sok ember fordul meg, félő volt, hogy ha kidől, nemcsak az épületet teszi tönkre, hanem még emberáldozatot is követelhet. Ezért, bármennyire is büszkék voltunk rá, ki kellett vágatnunk.” Ez hát kedves olvasónk a Rákóczi fájának története. Meg lehetett volna-e menteni még, hogy ha gyermekeink, unokáink felnőnek ők is gyönyörködjenek benne, ápolják a négyszázéves hagyományt, nem tudni. Egy tanulság van: mielőtt egy műemléket valahol összetörnének, kivágnának jó lenne azt szakemberekkel megtanácskozni. Varga Viktória ; • ..... Ma már csak ez a kép őrzi Rákóczi fája emlékét, s azok az emberek, akik napjainkban sokat beszelnek róla, Jászberényben
